Digitális kompakt magnókazetta |
A fejlődés felgyorsult (vagy, még inkább: a nagy konkurens cégek
versenykényszere felerősödött), így most már egészen biztos, hogy még
az idén új digitális műsorforrásokkal gazdagodunk, amennyiben a Sony
piacra hozza a CD miniatűr változatát, a Mini Disc-et, a Philips pedig
a digitális kompaktkazettát, a DCC-t.
Itt az ideje, hogy végre mi is behatóbban foglalkozzunk ezekkel a
új és érdekes médiumokkal (de lásd róluk lapszemlénket is). Előző
számunkban a Mini Disc-ről írt, most pedig a DCC-t mutatja be
"digitális szakértőnk", Dr. Takács Ferenc (Budapesti Műszaki Egyetem,
Híradástechnikai Tanszék).
*
1. Tokjából kihúzott DCC kazetta, felül- és alulnézetben
A DCC rendszer
Bevezető
Előző cikkünkben bemutattuk a Sony cég Mini Disc-jét, és utaltunk
rá, hogy egyidejűleg egy másik új típusú hanghordozó is meg fog
jelenni a piacon, a Philips mérnökei által kifejlesztett Digital
Compact Cassette. Mindkét rendszer bevezetése az év végére várható.
Azok számára, akik az előző cikket nem olvasták, megismételjük, hogy a
zenei kazetták forgalma a technikailag fejlettebb társadalmakban
észrevehetően csökken. Ezt részben az egyéb szórakoztatóipari
lehetőségek konkurenciája okozza, részben pedig a felhasználók
elégedetlenségének a következménye. A közvéleménykutatások szerint a
jelenlegi, analóg zenei kazettákkal szemben a következő kifogások
merülnek fel: mérsékelt és változékony a hangminőség; gyenge a magnók
és a kazetták megbízhatósága; sokáig tart és körülményes megkeresni a
kiszemelt számot a szalagon. Az egyetlen szempont, amivel a vásárlók
elégedettek: a hordozhatóság.
Azt is megállapították, hogy miközben a CD lemez sikerrel
szorította ki a fekete lemezt a használatból, a nála lényegesen
gyengébb hangminőségű műsoros kazettának a piaci pozícióit egyáltalán
nem tudta befolyásolni, ugyanis a CD lemez nem tudta betölteni a
kazettás hordozható magnó (a walkman) és az autómagnók funkcióját.
Következésképpen a digitális hangtechnika csak akkor tudja kiváltani a
kazettás hangmagnókat, ha a fentemlített két területen is versenyképes
megoldással jelentkezik. Az alapvető célok a következők: kis méret;
kényelmes kezelhetőség; a műsor olcsó sokszorosíthatósága; nagyfokú
rázástűrés; lehetőség a felvétel készítésére is.
A DCC rendszer
Ezt a rendkívül komplex feladatot a Philips DCC rendszerének
jelhordozója egyfajta mágnesszalagos kazettával oldja meg, amely
főméreteiben azonos a hagyományos kompakt kazettával, de különleges
megoldásokat tartalmaz, és precíziós kivitelű. A szalag szélessége
3,78mm, sebessége 4,76cm/s, akárcsak a hagyományos kazettáé. A
digitális jeleket 8 jel- és 1 segédkódcsíkra írják fel (á 185µm),
félszalag-szélességben. Így a kazetta krómdioxid szalagja a
hagyományoshoz hasonlóan oda-vissza 2x45 (D90) vagy 2x60 (D120)
percnyi műsort hordoz. Az analóg környezethez a kódolás, illetve
dekódolás négy fokozatú: 1. lineáris A/D átalakítás (32-44,1-48kHz, 16
bit), 2. PASC (Precision Adaptive Sub-Band Coding) információ sűrítő
kódolás, amely a 48kHz mintavételi frekvenciához tartozó, lineáris
1,536Mbit/s hangjelfolyamot 384kbit/s-ra sűríti, 3. CIRC (Cross
Interleave Reed-Solomon Code) kettős szorzatkód a hibavédelemre és
végül 4. ETM (Eight to Ten Modulation) csatornakódolás.
A DCC rendszer mechanikai felépítése
Jóllehet a kazetta főbb méretei megegyeznek a hagyományos
kazettáéval, néhány különbség mégis van. A legfeltűnőbb az, hogy a
mágnesszalag védelme érdekében a kazetta szalagfelőli oldalát,
valamint a tekercselő nyílásokat egy fémablak zárja, s azt a lejátszó
készülék tolja félre a szalag indításakor. A szalag és fej közötti, jó
kontaktus érdekében a szalag a szokásosnál nagyobb íven fekszik fel a
fejre (ALP: Azimuth Locking Pins), így biztosabb lesz a szalag-fej
rendszer mágneses kapcsolata (2. ábra). A szalag billegésmentes
vezetését azzal biztosítja, hogy az egyik szalagvezető ferde felületű,
vagyis mintegy rányomja a szalagot az annak másik szélét vezető
referenciafelületre (FATG: Fixed Azimuth Tape Guide).
2. A mágnesfej rése előtt speciálisan kialakított vezetőfelületekkel
szöghibamentesen vezetik a szalagot. Ezáltal jó mágneses kontaktust
érnek el. (Philips: DCC Fundamentals)
A szalagon a kétirányú lejátszás céljára kilenc-kilenc
mágnescsíkot helyeznek el. Ezek közül nyolc csík a digitális
hangjeleket, egy csík pedig a kísérő segédjeleket tartalmazza. A fej
alkalmas a digitális felvétel készítésére és lejátszására,
egyszersmind képes lejátszani a hagyományos, analóg kazettákat is.
Ezért a fejegység egyik felében (fél szalagszélességben) a kilenc
digitális csík kiszolgálására 9IRH-t (Integrated Recording Head), azaz
integrált felvevő fejet és ugyancsak 9MRH-t (Magnetic Resistive Head),
azaz magnetorezisztiv integrált lejátszófejet helyeztek el (3. ábra).
A felvevőfejek rése egyenként 185µm, a lejátszófejeké 70µm széles. A
megfelelő fejet a fejegység forgatása révén hozzák fedésbe a
csíkokkal. Ugyancsak a fejegység forgatásával végzik az oldalcserét
is, tehát oldalváltáskor nem kell a kazettát kivenni a készülékből. A
fejeknek a szalaggal érintkező felületét kopásálló réteggel vonták be,
így hosszú élettartamot garantálhatnak.
3. A kétszer kilenc mágnescsík elhelyezkedése a szalagon (a); az
analóg és digitális felvételek lejátszására egyaránt alkalmas fejek
rései a forgatható fejegységben (b). (Philips: DCC Fundamentals)
4. A vékonyréteg-eljárással készült fejegység szerkezete és méretei.
(Philips: DCC Fundamentals)
Mint a 4. ábrán látható, a felíró fejek gyakorlatilag egymással
érintkező kilenc csíkot írnak fel a szalagra. A lényegesen keskenyebb
lejátszó fejek a csíknak csak a középső részét tapogatják le. Így az
esetleges vezetési bizonytalanságok ellenére is a lejátszó fej mindig
biztosan rajta marad a csíkon, a lejátszott jel amplitúdója állandó.
Érdekesek a vékonyréteg technológiával gyártott és a mágneses
ellenállás elvén működő fejek is. Itt a feszültség nem a vasmagon
elhelyezett tekercsben indukálódik, mint a hagyományos fejekben. A
szalag mágneses tere a magnetorezisztiv (MR) elem villamos
ellenállását változtatja meg, és ez az ellenállásváltozás az MR elemen
átfolyó egyenáram hatására feszültségingadozást hoz létre az elem
kapcsain.
Az üzembiztonság érdekében a kazettába a videotechnika számára
kifejlesztett videokróm (vagy azzal egyenértékű kobalt-dotált vasoxid)
szalagot töltik. Használaton kívül mindkét tengelynél rugós fedél
rögzíti a tekercsek magjait, és ezzel gyakorlatilag kizárják a szalag
kilazulását, amely (köznyelven szólva) salátázáshoz vezethet. A
kazettának csak az egyik oldalán van (tekercselés céljára)
tengelynyílás, a másik oldali kazettafedél teljesen sík, és majdnem
teljes kazettaméretű címkét lehet elhelyezni rajta. Maga a kazettatest
valamivel laposabb a hagyományosnál, és az anyaga magasabb
hőmérsékleten lágyul - ezt az tudja méltányolni, akinek az autó hátsó
ablakában felejtett kazettája már meggörbült a hőségtől. A kazetta
hátulján három lyuk kódolja a betöltött szalag névleges játékidejét
(5. ábra); felvételi üzemmódban e kód alapján számítja ki a
maradékidőt a vezérlő rendszer. A véletlen felvételt a kazettán
elhelyezett kapcsoló állításával lehet megakadályozni. A
sokszorosított kazettákra nem lehet felvételt készíteni. A
kazettadoboz egy darabból készül, a kazettát a rövidebb oldala felől
lehet becsúsztatni (mint ezt nyitó képünk szemlélteti, a 101.
oldalon).
5. A játékidő jelzése a kazettatesten elhelyezett lyukakkal. (Philips:
DCC Fundamentals)
6. A lebegőpontos számábrázolás elve: a hallásküszöb alatti jeleket
nem kell átvinni (a), közepes nagyságú jeleknél elegendő 3 helyérték
(b), nagyotb amplitúdójú jeleknél 4 helyértéket kell használni.
(Philips: DCC Fundamentals)
A kódolás
Kis szalagsebességgel, keskeny szalagra még az előzőekben
bemutatott fejlett technikával sem lehetne felírni a CD lemezeken
elhelyezett óriási (5Gbit) adatmennyiséget. Ezért a DCC rendszer a
rögzítés során - szubjektív akusztikai elvek figyelembevételével -
jelentős kódsűrítést hajt végre. Maga az alapelv hasonló a Sony Mini
Disc kódsűrítéséhez, de kiviteli elvében és részleteiben is különbözik
attól.
A kódoló az A/D átalakító után 32 darab 750Hz sávszélességű
digitális szűrőkészletet tartalmaz, és annak áteresztő sávjai lefedik
az egész hangfrekvenciás tartományt. A kódoló meghatározza valamennyi
szűrő kimenő jelének az elfedési küszöbét (a többi szűrő kimenő
jelére). Azokat a jeleket, amelyek a hallásküszöb alatt maradnak, vagy
amelyeket elfed valamely másik kimenő jel (s amelyek ezért úgysem
hallhatók), kizárja az átvitelből.
A kimenő jelek kódjait - szakkifejezéssel élve - skálázzák. Ez nem
valami zenei művelet, hanem egy blokkszerkezetben végzett, úgynevezett
lebegőpontos számábrázolás. Kis amplitúdójú jeleknél az eredeti kódok
16 bitjéből csak a néhány alsó helyérték van kihasználva, a magasabb
helyértékek számára felesleges helyet biztosítani. A nagyobb
amplitúdójú jeleknél viszont az alsó helyértékeknek nincs
jelentőségük, mivel a 8., 10. bit utáni helyértékek által leképzett
finomságokat már nagyon csendes körülmények között is csak jó fülű
személyek képesek észlelni. (Valójában bármely egészséges fülű egyén
észleli őket. A PASC rendszer észlelhetőségéről lásd a 776-ban. A
Szerk.) Egy autóban vagy zajos körülmények között mini fejhallgatóval
hallgatva ezeknek nincs jelentőségük. Ezért minden 12-es kódcsoport
előtt megadják a jel nagyságrendjét jelző exponens (más nevén
skálafaktor) értékét 6 bit hosszúságban, majd utána a jel relatív
változását leíró mantisszát a dinamikai viszonyokhoz alkalmazkodó
hosszúságban. A mantissza hossza a küszöb feletti jelamplitúdótól, a
hullámforma változási sebességétől és a rendelkezésre álló
adatkapacitástól függően 2-15 bit között változhat. Ez a skálázás is
nagymértékben hozzájárul az információsűrítéshez (6. ábra). A PASC
kódoló működési elvét nem csak egyszerűen az elmélet alapján, hanem
hosszú ideig végzett szubjektív meghallgatási kísérletek nyomán
határozták meg. (Lásd előző megjegyzésünket. A Szerk.)
Ily módon sikerült a CD lemez 44100Hz-es mintavételi
frekvenciájából és 16 bites felbontásából adódó kétcsatornás jel
másodpercenként összesen 1,4112Mbit-es információáramát 0,3528Mbit-re,
tehát épp a negyedére csökkenteni. Ez 8 csíkra szétosztva csíkonként
44,1kbit/sec információsűrűséget jelent, aminek a rögzítése az
eredetileg 12-15kHz sávszélességű analóg kazettán még mindig technikai
csúcsteljesítménynek minősíthető. A hangjelet tartalmazó nyolc
digitális csíkon a kódok a szinkronjelet követően 12288 bájt
hosszúságú keretben vannak elhelyezve. Ebből 128 bájt a
rendszer-információkat tartalmazza (a szövegformátumra, a
szalagtípusra, a műsor jogvédettségre utalnak), 8192 a PASC kódokat,
3968 bájt a hibajavító kódokat teszi ki. A kereteket a szalagon üres
szakaszok választják el egymástól. Tekercselési üzemmódban ezeknek a
réseknek a leszámlálása segít a keresett hely gyors megtalálásában. A
CIRC hibajavító rendszer 1,45mm átmérőjű jelkiesést (ez mind a nyolc
sávot lefedheti), vagy egy teljesen hiányzó csík kódjait képes
hibátlanul helyreállítani (7. ábra). A nyolc bites szimbólumokra
bontott kódokat az ETM (Eight to Ten Modulation) kódolóval olyan 10
bites kódokká alakítják át, amelyek spektruma nem tartalmaz 2000Hz
alatti (egyenáramú) összetevőt. Így biztosabban lehet lejátszani a
mágneses jelet.
7. A DCC-ben használt hibajavító kódolás biztosan kijavítja az összes
hibát a nyolc csíkot lefedő körön belül, vagy reprodukálni tudja egy
teljesen hiányzó csík kódjait. (Philips: DCC Fundamentals)
Segédkódok, szöveges üzemmód
A 9-ik mágnescsíkon a következő információkat helyezik el:
* a zenei tételek kezdetének jelzése és sorszáma,
* az időkód (a műsor eltelt és hátralévő játékideje, üres
szalagnál a szalag maradék műsorideje mintegy 50msec-onként),
* a számok kezdetének jelzése a gyorskereséshez, illetve a
szalagvég jelzése az automatikus szalagfordításhoz,
* az SCMS (Serial Copy Managment System) jelző bitje, ez a
jogvédett műsorok másolását korlátozza és végül
* szöveges információk.
Mindezeket az adatokat mindkét irányú gyorsfutásban is le lehet
olvasni. A felhasználó számára az a leglátványosabb, hogy e
segédkódokban szöveges információt is elhelyezhetnek. A lejátszók mini
képernyőjén a szöveges információ automatikusan megjelenik, de
kivihető a nagyobb készülékek távvezérlőjére, sőt, a tv-készülék
képernyőjére is. A szöveg 255 tételből állhat, és a következőket
tartalmazhatja:
* az album címe,
* az albumon található számok címe,
* a számok előadóinak neve,
* a számok szövege, amely a zenei műsorral szinkronban jelenik meg
(7 nyelv között lehet választani!).
Többféle betűtípus, 16 szín alkalmazható, továbbá olyan
effektusok, mint például a szöveg görgetése a képernyőn. Még az
egyszerűbb grafikák megjelenítésének sincs akadálya. A szöveg
háromféleképpen formattálható: 1 sor 12 karakterrel; 2 sor egyenként
40 karakterrel; 21 sor egyenként 40 karakterrel. Az egy- vagy kétsoros
képernyővel rendelkező készülékeken a magasabb sorszámú
szövegtételeket görgetéssel lehet elolvasni. A DCC képernyőjén
megjeleníthető szövegképekre a 8. ábrán mutatunk példákat.
8. Példák a DCC képernyőjén megjeleníthető szövegképekre. (Philips:
DCC Fundamentals)
A DCC-készülék rendszertechnikai felépítése
9. A DCC készülék rendszertechnikai felépítése. (Philips: DCC
Fundamentals)
A készülék áramköri felépítésének elvét a 9. ábrán láthatjuk. A
berendezés kétcsatornás analóg és soros digitális be- illetve
kimenetekkel rendelkezik. Felvételkor az A/D átalakító (vagy a
digitális illesztő) kimenőjele a 32 tagú szűrőkészlet bemenetére
kerül. Ezek kimenő jelét a sávszűrő kódoló dolgozza fel és képezi
belőle a rögzítendő jelet. A kódsűrített jelet a CIRC hibajavító
kódoló kiegészíti a hibafelfedő és javító kódokkal, majd az ETM (Eight
to Ten Modulation) kódolással teszik a lejátszást még üzembiztosabbá.
Lejátszáskor ugyanez a folyamat játszódik le fordított sorrendben.
Az összetartozó digitális kódolási, dekódolási funkciókat ugyanazok a
kódoló processzorok hajtják végre, pusztán a memóriájukban tárolt
programok közül kell kiválasztani a megfelelőt.
A műsor-sokszorosítás az analóg kazettákéhoz hasonló, de
természetesen digitális rendszerű gyorsmásolóval végzik. A zenei
kazetta gyártásának előkészítéséhez mesterkazettát kell készíteni.
Ennek folyamatát a 10. ábrán láthatjuk.
10. Mesterkazetta készítése. DCC céljára (Philips: DCC Fundamentals)
Feltételezzük, hogy a forrásműsor a stúdiókban legelterjedtebb
Sony PCM1630 rendszer U-matic kazettáján érkezik (de persze annak
sincs elvi akadálya, hogy DAT kazettáról dolgozzunk). A digitális
műsort tartalmazó U-matic kazettát egy videómagnón (pl. DMR4000)
lejátszva a PCM1630 processzor előállítja a 44100Hz mintavételi
frekvenciájú, 16 bites jelfolyamot, amelyet egy professzionális DCC
rögzítőre kapcsolnak. A szöveges információt egy számítógépes
szövegszerkesztővel állítják össze, és vagy közvetlenül, vagy
mágneslemez közvetítésével viszik be a rögzítőhöz kapcsolt DCC
processzorba. A processzor a rögzítővel együttműködve elkészíti a DCC
mesterkazettát, amelyen a zenei műsor a hibajavító kódokkal és
keretszinkron jelekkel a nyolc digitális csíkon, a szöveg és az egyéb
kísérő információk (keretszámlálók, időkódok) a kilencedik
(segéd)csíkon helyezkednek el.
E műveletet a műsor második oldalával is el kell végezni, és a két
műsort helyileg illeszteni kell egymáshoz. Előnyösebb, ha az A oldal a
hosszabb és ennek a végéhez közvetlenül illeszkedik a B oldal eleje.
Ellenkező esetben az A oldal végén elhelyezett gyors előtekercselés
parancsot kell iktatni a gyors, automatikus oldalváltás elé. Mint ezt
az előzőekben már jeleztük, az oldalváltást a szalag mozgásirányának
megváltoztatásával és a fej 180 fokos elfordításával érik el.
A kész mesterkazettát a hibaarány ellenőrzése céljából lejátsszák,
erről a számítógép képernyőjén statisztika készül, s azt jegyzőkönyv
formájában ki is lehet nyomtatni. Gyártásra csak azt a mesterkazettát
fogadják el, amelynek hibaaránya jóval a hibajavító rendszer
teljesítőképessége alatt marad, így lejátszáskor biztosan hibamentes
jelre számíthatunk.
11. A DCC gyorsmásoló rendszer: a félvezetőtárolós lejátszó (balra) és
a gyorsmásolók (jobbra).
A gyorsmásoló rendszert a 11. ábrán mutatjuk be. A műsort a DDC
mesterkazettáról egy mesterberendezés félvezető tárolójának (STM:
Solid State Masters) memóriájába töltik be. A betöltés során a
mesterkazettán előforduló hibákat a hibajavító rendszer kijavítja, így
a központi memóriába felújított, hibamentes műsor kerül, amelynek
jelfolyama tökéletesen megegyezik a másolatokra felírandó
jelfolyammal. A további fokozatokba már semmiféle kódolási eljárás
nincs beépítve. Maga a másolás 64-szeres sebességgel történik,
egyszerre a két oldalon és mind a 18 csíkon. Így minden másolón
percenként legalább egy műsor készül. Egy mesterlejátszóhoz 6-12
másolót kapcsolnak. Az analóg gyorsmásolókhoz hasonlóan a
gyorsmásolókra 2500-5000 méteres hosszúságú tekercseket tesznek fel,
így a másolás folyamatosan, megállás nélkül folyik. (Lásd "Kígyó a
tepsiben" Hifi Magazin 1989/3. A Szerk.) Egy tekercsre 2550 másolatot
lehet felírni megállás nélkül. A központi memória mérete megengedi,
hogy mialatt a gyorsmásolás folyik, már betölthető legyen a következő
műsor.
A további gyártási folyamat megegyezik az analóg zenei kazetta
gyártásával. A szalagra felírt vágójelek alapján a sok felvételt
tartalmazó szalagot műsoronként szétvágják és kazettába töltik,
címkézik, dobozolják, tízesével vagy húszasával csomagolják, s mindezt
automatákkal, közvetlen emberi beavatkozás nélkül.
Következtetések
A Philips szerint a DCC rendszer előnyei: a kazetta a hagyományos
kazettához hasonló; a készülék felismeri a normál analógkazettát és
azt is lejátssza; az állófejes rendszer egyszerű futómű-mechanikát
igényel; egyszerű a műsorsokszorosítás 64-szeres sebességgel; a
segédkódokkal kényelmesen ki lehet keresni a számokat; a címek a
megjelenítőn szövegesen is kiírhatók; a hangminőség megközelíti a
digitális hangminőséget.
Ismét hangsúlyozzuk, hogy ez a rendszer nem a CD Lemezek, hanem
mozgó készülékekhez (a hordozható és az autómagnó) vásárolt analóg
zenei kazetták versenytársa, felváltója kíván lenni. Van azonban
néhány hátránya vagy legalább kötöttsége is. Másolatot csak a PASC
dekódolás utáni jelről lehet készíteni, ami azért hátrányos, mert az
eddigi tapasztalatok szerint a zenei műsor minősége az ismételt
kódolás/dekódolás következtében rohamosan romlik, akár élvezhetetlenné
is válhat. Egyébként is: az SCMS (Serial Copy Managment System) jelzi
a másolaton a másolás tényét, és a rendszer a másolatról további
másolatot már nem enged készíteni. Az SCMS rendszer megkerülésére a
magasan integrált és igen bonyolult kódoló miatt aligha van esély.
*
Befejezésül tekintsük át a hanghordozók körül kialakuló helyzetet.
A Mini Disc, a DCC és a bitsűrített, új műsorsugárzó rendszerek
mellett a "hagyományos" CD lemez minősége is fejlődik. A Sony a Mini
Disc-kel szinte egyidőben hozza forgalomba a Superbit Maping
Systemjét. E rendszerben, szakítva a hagyományokkal, a K1183 típusú
szalagos rögzítő berendezés 44100 vagy 48000kHz mintavételi
frekvenciájú, de már 20 bit felbontású jelet rögzít (a kimenetén
azonban képes zajformált 16 bites kódok kiadására is). A
jelformálásban a fül szubjektív érzékenységét is figyelembe veszik,
ugyanis a hallásküszöb frekvenciamenetének megfelelően a
zajspektrumban a 3-5kHz közötti sávban egy minimumot hoznak létre. A
Sony szakértői szerint a fenti rögzítőről a K12031USBM processzorral
készített, ún. Super CD lemezek hangzása egyenértékű a 20 bites
forrásanyagéval. A 20 bites rögzítő és a Super CD jelfeldolgozási
eljárásaiban igen nagy szerepe van a néhány évvel ezelőtt már e
hasábokon is tárgyalt túlmintavételezési és zajspektrum-formálási
eljárásoknak.
Megemlítjük, hogy ez évben egyre több rögzítésre képes, ún. CD-R
(CD Recordable) készülék is piacra került. Úgy tűnik, a digitális
hangátvitelben egy újabb korszak kezdődik. Megérettek annak a
feltételei, hogy a digitális hangtechnikában is differenciálódjék a
professzionális és a közszükségleti minőség - ugyanúgy, mint korábban
az analóg technikában. Tehát:
1. A túlmintavételező és zajspektrum-alakító eljárások lehetővé
teszik egy legalább 20 bites felbontású, professzionális
stúdiórendszer felépítését.
2. A CD lemez a névleg 16 bites felbontással, de a modern
jelfeldolgozási eljárásokkal feljavított, félprofesszionális
minőségben kielégíti az igényes vásárlókat (műsoros lemezekkel, sőt,
felvételkészítéssel is).
3. A kódsűrített műsorsugárzó és hanghordozó rendszerek egy
árnyalattal mérsékeltebb, de a konzum analóg technikáénál magasabb
minőséggel, kényelmesebben és megbízhatóbban elégítik ki a "mobil" és
a háttérzene - újra hangsúlyozzuk - közszükségleti igényeit.