Szép új világ |
- Csontos István: Penta '92
A 10. születésnapját ünneplő londoni hifi-kiállítás (elnevezése,
illő szerénységgel: "The Hi-Fi Show") első alkalommal volt kénytelen
belépőjegyet szedni a látogatóktól. Ez alól csupán a sponzor lap (a
HF&RR) olvasói kaptak felmentést, ők a magazin szeptemberi számával
egyben a belépőt is megváltották a kiállításra. A szerkesztőség,
szintén először a rendezvénysorozat történetében, szobát bérelt, és
mint résztvevő, saját újságíróit állította közszemlére, mikoris azok,
a hifi berendezések tesztelésénél ismert A/B teszt formájában,
felváltva felelgettek az érdeklődő látogatók kérdéseire. (Némelyek
szerint ez úgy lett volna igazán hifi, ha egyszerre csak egy újságíró
tartózkodik a szobában...) A konkurens lapok képviselői szintén
akkreditáltatták magukat. Noel Keywoodnak, a HI-FI World
főszerkesztőjének nem derogált, hogy személyesen árusítsa lapját a
szálloda halljában.
A szervezők minden évben nagy hangsúlyt fektetnek a technológiai
érdekességekre, újdonságokra. Tavaly a felvételkészítő CD-játszó, idén
a DCC, valamint az interaktív CD (CD I) és a 16x9 arányú képernyőt
használó új televízió-szabvány volt az aktualitás. A programfüzet a
Sony MD-rendszerét is ígérte, de azt végül is nem mutatták be.
Maga az esemény négy szintet foglalt el a szállodából. A hallban
és az alatta levő szinten olyan neves cégek állítottak ki, mint a
Mission, Rotel, Ortofon, Sony, Moth, Sound Organisation, JVC, Philips,
KEF, Meridian, Wharfedale stb. Ők - mivel a Pentának ez a része szinte
teljesen nyitott (csak az alsó szinten található egy-két szobányi zárt
helyiség), termékeiket állványokra helyezték, hangot nem mutattak be.
Az első emeleten a fővonalat láthattuk, az ATC-től a JPW-n, Musical
Fidelityn, Rogersen keresztül a Wadiáig. Itt már minden szobában
lehetett hangot is hallani (a Roksan is tartott bemutatót, a tavalyi
"néma" demonstráció után). A szálló második emeletére szorultak többek
között olyan súlyos idealisták, mint az Audio Innovations, a Pink, a
Definitive Audio. (Utóbbi évekig csak kereskedőként működött, de most
önálló produktummal állt elő, az Air Partner-rel, e ruhásszekrény
méretű tölcséres hangsugárzóval. Méretén kívül az ára is igen
tekintélyes, 8990 angol font.)
E sorok írója a múltban is előszeretettel vont párhuzamot a Hi-Fi
Show, valamint különböző egyéb kulturális fesztiválok között. Sajnos,
most már inkább a divatbemutatók ötlenek fel párhuzamként. Habár a
"dizájn" mindig is hozzátartozott a High Fidelityhez, mivel a
készülékeknek külső megjelenésükben is sugallniuk kell gyártójuk
szellemiségét, és ezt általában meg is teszik. Szerencsés esetben ez
még jól is funkcionál, mint a NAD vagy Krell erősítőknél, ahol több év
is eltelik, mire szükségessé válik egy újabb "dizájn". A brit újhullám
készülékei (a 70-es évek végén, a 80-as évek elején) puritán,
szerzetesi megjelenésükkel azt sugallták: a hifiben a zene
reprodukálásán van a hangsúly, maguk a berendezések szerényen a
háttérben kívánnak maradni. Ez tömegek számára tette lehetővé a
minőségi zenehallgatást, és méltán vívott ki elismerést a brit
hifigyártóknak szerte a világon. Most viszont számos, eddig ismeretlen
cég elsősorban a "dizájn"-ra, a különös megjelenésre épít, de
természetesen műszaki indokokkal támasztja meg azt. Például, hogy
miért építenek egy hangszórót virágvázára emlékeztető
kerámiaköcsögökbe vagy kínai díszítőmotívumokkal illusztrált,
kulcsrazáródó ajtókkal ellátott faszekrényecskékbe. Hogy mennyire
komoly dologról van szó, az abból is látszik, hogy a hifiben teljesen
új Brinkmann Ltd. a vázákra emlékeztető hangszóróival ez év nyarán
megnyerte a Daily News valamilyen lakberendezési pályázatát, s a
rákövetkező héten a Brinkmann-féle virágváza a legtöbbet eladott
hangszóró lett Angliában. A Canon, akit fotó-, videó- és
irodatechnikai készülékeiről ismernek, irodalámpákra emlékeztető
hangszórókkal szállt be az audio-bizniszbe. Ezt a formatervet a
hangszóró különleges térhatásával magyarázta. Demonstrálására a
szálloda mellett leállított kamiont találták legmegfelelőbbnek...
Úgy látszik, a hangdobozok látványa az, amely ennyi év után is
ellenérzést vált ki a hifivel megbarátkozni képtelen emberekben; nekik
készülnek ezek az otthoni környezetbe zavartalanul beilleszthető
furcsaságok. A vállalkozók jól ismerik azt a csatározást, melyet a
hifisták folytatnak a megvesztegethetetlen háziasszonyokkal...
A dobozgyártók további meglepetéssel is szolgáltak. Majdnem
mindegyikük audio/video demonstrációt is tartott, amikor is csupán a
videót vagy a hihetetlenül gyorsan népszerűsödő lézerdiscet használta
műsorforrásként; dobozaikat főleg ezek hangosításához ajánlották. Jól
láthatóan a videózás népszerűségét akarják meglovagolni. Első
pillantásra talán jó ötletnek látszik a hifi és videó házassága, de
szerintem a képi információ erőssége miatt a hang szó szerint háttérbe
szorul, szerepe csak annyi, hogy a vizuális információt erősítse.
Ráadásul az e fajta párosításoknál jól érzékelhetően hiányzik a hifi
varázsa, énszerintem azért, mert ez a fajta Gesamtkunstwerk igen kevés
teret hagy az alkotó fantáziának, melynek a zenehallgatás során igen
nagy szerepe volna. (Vajon miért hallgatnak zenét oly sokan
félhomályban, sötétben vagy éppen lehunyt szemmel?) Ezeken a
bemutatókon a demonstrátorok legfontosabb segédeszköze a távirányító
volt, Bachot, Mozartot, Beethovent felváltotta Steven Spielberg,
Menuhint pedig az Indiana Jones. Hogy kik vetemedtek erre az
eretnekségre? Íme a lista: Arcam, B&W, Celestion, JBL, JPW, KEF, aztán
a Monitor Audio, Mordaunt-Short, Tannoy és a Sansui (hogy csak a
legnevesebbeket említsem). A non plus ultra a Bruce Rea Audio új
kifejezést hozott a hifibe (High End Audio Visualista), ezzel jelezve,
hogy elsősorban videózáshoz szánja (egyébként esztétikusan tervezett)
hangsugárzóit.
Az egzotikumot az angolok számára az általuk kontinensnek nevezett
Európából érkezett kiállítók jelentik. Idén is több kontinentális cég
próbálta megalapozni szerencséjét a Pentán. A szigetlakók számára már
nem ismeretlen német után kábeleket is hozott. A K.A.L. szintén
Németországból, valamint az olasz Unison Research (egymástól
függetlenül) a mostanában divatba jött UV-211 típusú csövek
felhasználásával építi erősítőit. Az erősítőkkel kapcsolatban igen sok
érdekességgel lehetett találkozni. A büdzsé kategóriában jeleskedő NAD
közel egy évtized után nyugdíjazta legsikeresebb termékét, a 3020-as
erősítőt. Az új generáció a 302 megjelölést viseli. A Wharfedale,
miután megunta a csődbement cégek felvásárlását, saját erősítő-vonal
tervezésével próbálkozik, az első fecske a 2050 típusjelű modell. Nagy
meglepetést keltett a QED cég az infravezérlésű, motorizált
hangerőszabályozójú, Vector elnevezésű előerősítőjével (250 font). A
Pioneer folytatja audiofil vonalát, legújabb tippje az A 300X
integrált erősítő. A nálunk is népszerű Rotel aktív előerősítője a
Michi szériából már a High End felé vonzódó vásárlóréteget célozza
meg. Nagy dobásra készül az AR, a Limited széria tervezői közt olyan
nevek találhatók, mint Mark Levinson vagy David Day. Ezek az igazi
amerikai High-End vonalat képviselő készülékek már 2000 fontért
megvásárolhatók. Az Audio Innovations több év után új erősítőkkel
bővítette vonalát, az 1000-es széria speciális változatában ezüst
fóliával kialakított nyomtatott áramköri lapon helyezte el az
alkatrészeket.
Az étteremben (több kiállító szerint London egyik legrosszabb, bár
nem legolcsóbb étterme) a Philips cég Mark Knopflernek, a Dire Straits
gitárosának életnagyságú fotójával reklámozza a DCC rendszert. Azt
állítja, hogy legújabb gyermeke semmivel sem marad el a szintén
(legalábbis félig) saját gyermekének tekinthető Compact Dísctől. Ezt
demonstrálná a "CD Kontra DCC Kihívás" elnevezésű program keretében, a
szálloda konferencia-termében. A közel sem ideális körülmények között
is a különbség eléggé jól érzékelhető volt a két rendszer között.
Rossznyelvek szerint (azaz énszerintem) a DCC-hez képest a CD
valóságos High-End médium. A Philips fő érve: a DCC kompatibilis a
hagyományos kazettával. (Amelyet szintén a Philipsnek köszönhetünk.)
Az egyre inkább osztrák-magyar örökrangadóra emlékeztető
Philips-Sony vetélkedés másik csapata (a Mini Dísc) végülís nem
szerepelt a kiállításon, de annyit érdemes megjegyezni, hogy a Sony
jóval mértéktartóbb álláspontot képvisel, és nem próbálja azt az
illúziót kelteni, mintha az MD elérné a CD hangminőségét. A digitális
technika fejlődési iránya sajnos jól láthatóan a gyengébb minőség felé
halad, egyre inkább kényelmi szempontok kerülnek előtérbe. Ugyanaz
ismétlődik meg, mint tíz évvel ezelőtt a hanglemezzel kapcsolatban,
csak most a műsoros kazetta a célpont. Egyes újságírók a nyolcvanas
éveket máris mint a digitális hangrögzítés "aranykorát" kezdik
emlegetni... nem sok jóval kecsegtetve a következő nemzedékeket. Ha a
Philips-stratégia győz (a vásárlóközönséggel elhiteti, hogy a CD-vel
egyenértékű médiummal van dolgunk), akkor rövidesen magának a CD-nek a
jövőjéért is elkezdhetünk aggódni.
A Sony inkább a Friderikusz show-ból már ismert "karoake" rendszer
hifi-változatával szórakoztatta a közönséget. A CD-játszó eredeti, de
éneksáv nélküli felvételeket játszik le, valóra váltva minden
fürdőszobai énekes vágyát. Nem kell túlkiabálni az eredeti felvételen
hallható kellemetlen orgánumú énekest...
Miközben minden évben azt halljuk, hogy most már az analóg lemezek
végleg eltűnnek a piacról, bizonyos gyártók egyáltalán nem számolnak
evvel a realitással, s egyre-másra újabb és újabb analóg futóműveket
jelentetnek meg a piacon. Három évvel ezelőtt az analóg technika
testamentumának szánta az SME a szilikon gumiszálakkal felfüggesztett
Lemezjátszót, az SME-30-at, az idén pedig a régi, azaz,.Ó" mellett
bemutatták az Új Testamentumot is, a 20 as modellt. Felépítésében
igencsak hasonlít elődjére, az ára pedig jóval szerényebb: 2500 font.
Futómű-tervezésre adta a fejét az eddig csak elektronikát és
hangdobozokat gyártó DNM is, bizonyíték erre a Rota névre hallgató
modelljük. Szintén új modell a Wilson-Benesh futómű karbonfiber
alapanyagú subsasszijával és ugyanebből készült hangkarjával. Graphic
névre hallgat a Nottingham Analogue futóműve. Légcsapágyas karral
felszerelt futóműveket mutatott he a dán Forsell és az amerikai
Maplenoll. Aki azt gondolja, hogy evvel be is fejezhetnénk a
kiállításon látott analóg lemezjátszók felsorolását, az nagyon téved.
Sok kiállító demonstrált klasszikusnak számító modelekkel, Linnel,
Roksannal, Pinkkel, Voyddal stb. Szinte közhelyszámba megy leírni, de
érdemes: akik nem a videózást választották, szinte mindannyian analóg
lemezjátszót használtak. Eszerint Angliában még természetes dolog,
hogy aki hangminőségre vágyik, analóg lemezjátszót vásárol.
Hangszedőkből is, egymás után bukkannak fel az újabb és újabb típusok:
Lyra, az Ortofon új MC szériája, a London Supreme Cartridge (a Decca
tíz év után első új modellje). A fentebb említett DNM is kifejlesztett
egy hangszedőcsaládot. Az Audio Note hangszedők pedig ma már Angliában
készülnek, az itt összeszerelt modellek kerülnek vissza Japánba.
Na és mi újság a másik oldalon? A CD-készülék gyártói is
igyekeztek kitenni magukért, igen sok új készülékkel találkozhattunk.
Valószínűleg az eddigi legolcsóbb D/A konverter a QED Digit a maga 125
fontos árával. Az elsősorban félvezetős termékeiről ismert Musical
Fidelity a CD2-vel leváltotta eddigi büdzsé játszóját, azonkívül CDT
típusmegjelöléssel csöves CD játszót hozott forgalomba. Úgy helyezte
el a két ECC-88-as triódát a készülék dobozán, hogy azok egy vízből
kikukucskáló béka-szempárra emlékeztetnek (lásd lapszemlénket - a
Szerk.). Pierre Lurnét eddig az analóg futóműveiről ismerte az
audiofil világ, most elkészítette első CD-futóművét, a Mephistót
(beszédes elnevezés), melyet Audio Note csöves D/A átalakítóval
mutatott be az észak-ír Kronos kereskedőcég. A B&W (Aura márkanév
alatt) egyre több elektronikát gyárt, sőt, már CD-játszót is kínál, a
400 fontos árkategóriában. A Meridian a 203-as széria felújított
változatát hozta, a 263-at, és kiállította CD-R-jét, azaz felvételt
készítő CD játszóját. A Denon lemezváltós CD-t ajánl DCM-450
típusmegjelöléssel 350 fontért. A Wadia elkészítette első integrált
játszóját, a Wadia-6-ot, a WT-3200 futóművet pedig mostantól a Wadia-8
helyettesíti. Az YBA-nak is új játszója van, a CD-2. Az Arcam új Delta
170.3 futóműve és a Delta Black Box konverter legújabb változata
messzemenően konvertibilis (a gyártó cég ezt hangsúlyozza). A Roksan
különböző árú tápegységeket kínál digitális rendszeréhez, és persze
erősítőihez is.
Miközben a High End és a kommersz CD-játszóknak minden évben újabb
szériája váltja fel a tavalyi modelleket, az analóg lemezjátszók közül
több közismert típus betöltötte 10. életévét. Vajon mikor jön el
hasonló időszak a CD játszók életében, hogy valamely típus egy teljes
évtized után is forgalomban lesz?
*
Sarokba állított TDL labiritus
Az Air Partner tölcséres szekrénye mellett eltörpül a jókora Voyd
lemezjátszó.
Interaktív CD, tv-játékkal, külön távszabályzóval kis és nagy
gyerekeknek.
Egzotikus köcsög és szekrény mint hangsugárzó.
Nászajándékba adható étkészlet jut eszünkbe a Bandor miniatűr
hangszóróiról.
Új Audio Innovations vonal-erősítő (phono bemenet nélkül).
Kis Tannoy, nagy Tannoy nem ugat hiába...? A Westminster
(székesegyház) egy kápolna (vagy sekrestye?) társaságában.
Az Unison Research olasz konstruktőre eredetileg agysebész volt.
("Agybalökött dizájn".)
"Hát maga még él?" A híres-nevezetes EMT stúdiólemezjátszó
futómű/kar/hangszedő.
A Philips halálian intelligens készülékei (lásd majd tesztrovatunkban
is).
Söund Örganisation asztalok és konstruktőreik, elöl feketében, hátrább
divatos ciklámen és karamell színekben. (Mármint az asztalok.)
Vályúnál a hangkarok szomjasan delelnek. Maplenoll lemezjátszó
tangenciális karral és Townshend-szerű olajvályúval.
Krell dizájn: erőmű hagyományos és digitális kijelzővel, á la
Bős-Nagymaros.