Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf 38, 1406
A Hifi Magazinnak ez az utolsó száma, következésképpen most már
nincs értelme felhívnunk az Olvasó figyelmét, hogy írógéppel írjon,
hogy mit hirdethet ingyen és mit nem stb. Lapunk megszűnik, de ha
valaki úgy érzi, okvetlenül írnia kell a (volt) szerkesztőknek, akkor
az eddigi - fejlécünkön olvasható - postafiók-címen 1993-ban még elér
bennünket. Kérjük, kizárólag elvi ügyekben forduljanak hozzánk.
(Vásárlási tanácsadást továbbra sem vállalunk és megbízható szervizt
továbbra sem ajánlhatunk stb.)
A korszerűsödés folyománya
Kállai Gábor
Szolnok, Rezeda u. 18, 5000
Végigkövetve a HFM (és szerkesztői) fejlődését, a lap rovatainak
változását, a stílus- és tartalombeli korszerűsödésnek logikus
folyománya az, hogy a korábbi baráti, érzelemgazdag, (alkalmanként)
úttörő-kisdobos lelkesedésű hifizgetés, levélváltás stb. óvatos
profizmussá vált. Óvatos ez a profizmus, mert alkalmazkodnia kell a
sajátos magyarországi viszonyokhoz (ahogy erről már mások is írtak,
'91/3).
Akarunk is, meg nem is nyugati színvonalú lapot.
A kínálat, a piac gazdagsága persze mindenképpen magával hozza,
hogy a hifistát mar nem az elérhető árú - már nem is nagyon létező
alapfokú, középeurópai, illetve távolkeleti készülékek, továbbá ezek
feljavítgatása, modifikálása érdekli, hanem az ún. audiofil-alapfokú
angol, japán, esetleg francia, német készülékek. Ezekből aztán épp az
áruk, illetve az árukban megtestesülő reklám, design, meglévő vagy
reklámízű újdonságaik miatt elveszett ez a "kleine Fische, gute
Fische, aber unsere Fische" attitűd.
Így aztán vége a barkácsolásnak, a MOD-nak, a NAD-korszaknak,
nincs új FEB-kiírás, amikor kitűnik a szeánszokból, hogy a mai
integrált erősítőknek pocsék a fonorészük stb. Marad az árukínálat
bemutatása, a Best Buy keresés. Ez rendkívül fontos feladat,
kétségtelen. Vesztett így a lap a hamvasságából, ifjonti hevéből, de
még nem vált igazi profivá, és az én reményeim szerint nem is fog.
Most már egészen biztosan nem.
Perpatvar
Az egész ügynek nincs akkora hordereje, hogysem rajta múlhatott
volna a Hifi Magazin egzisztenciája, de kétségtelen, hogy erősen
rongálja a szerkesztő idegeit. Az ilyen és ehhez hasonló vitáinkat
mindig az olvasók nyilvánossága elé tártuk, és nem tartjuk
indokoltnak, hogy most másképp cselekedjünk. Az alábbi levélváltást
akár továbbképző tanfolyamuk is felfoghatjuk, leendő
hifi-lapszerkesztők számára, hogy lássák: milyen természetű
ellenvetésekre kell felkészülniük.
Tisztelt Szerkesztő Úr!
Ön a Hifi Magazin folyóirat képviseletében megkereste az ANNEX
Rt-t mint a Jamo cég hangsugárzóinak kizárólagos magyarországi
forgalmazóját, hogy egy teszt elkészítéséhez bocsássuk rendelkezésükre
a Jamo Cornet 60A és a Jamo Concert II. jelű hangdobozokat. Kérésének
eleget tettünk.
Az elkészült tesztet átnézve megállapítottuk, hogy stílusa,
hangneme elfogadhatatlan, és ugyanakkor szakmai szempontból is erősen
kifogásolható. Észrevételeinkkel egyidejűleg közöltük Önnel, hogy a
Jamo termékekre vonatkozó teszt közléséhez nem járulunk hozzá.
Tudomásunkra jutott, hogy a fentiek ellenére a Hifi Magazin következő
számában a teszt vonatkozó részeit is meg kívánja jelentetni. Emiatt
ismételten, nyomatékosan rögzíteni kívánjuk, hogy nem járulunk hozzá a
két pár Jamo hangfalra Önök által készített teszt megjelentetéséhez,
erre nem adtunk és nem is adunk engedélyt.
Felszólítjuk Önt mint a Hifi Magazin szerkesztőjét, hogy a
hivatkozott és általunk kifogásolt teszt vonatkozó részeinek
megjelentetésétől szíveskedjék elállni.
Elsődlegesen sérelmezzük annak stílusát, hangnemét. Véleményünk
szerint még egy bulvárlapnak is meg kell felelnie a minimális etikai
elvárásoknak, nem is beszélve egy magára valamit is adni akaró,
szakmai lapként megjelenő folyóiratról. Egy ilyen hangvételű teszthez
a világhírű Jamo cég kizárólagos magyarországi forgalmazójaként még
akkor sem adnánk közlési engedélyt, ha maga a teszt szakmai
szempontból kifogástalan lenne. Erről azonban a jelen esetben sajnos
nincs szó. Birtokunkban vannak a Jamo cég gyári mérési eredményei, a
KERMI mérési eredményei, továbbá egy ausztrál, egy német és egy angol
hifi magazin tesztjének értékelései, amelyek egymással teljesen
összhangban ellentmondanak az Önök tesztjében lévő megállapításoknak.
Ezeket az előzőekben említett eredményeket és értékeléseket bármikor
az Önök rendelkezésére tudjuk bocsájtani.
A fentiek miatt a hivatkozott tesztet ilyen formában elfogadni nem
tudjuk, ismételten kérjük, hogy a vonatkozó részek közlésétől
engedélyünk hiányában szíveskedjenek elállni.
Célunk az ügy békés, peren kívüli rendezése, de amennyiben
kérésünknek nem tesznek eleget, jogainknak mindenképpen érvényt fogunk
szerezni. Peres eljárás esetén a közléssel okozott minden kárunkat
Önökre hárítjuk, beleértve az eljárással felmerülő költségeket is.
Kérjük, hogy döntéséről az ANNEX Rt-t postafordultával
tájékoztatni szíveskedjék. Amennyiben kérésünket nem teljesítené, úgy
levelünket tekintse a per előtti utolsó felszólításnak.
Tisztelettel:
dr. Csányi Lajos
igazgató
ANNEX,
Bp. Cseresznye u. 5, 1112
Igen Tisztelt Igazgató Úr,
megkaptam augusztus 12-én kelt ajánlott levelét, és igyekszem
részletekbe menően válaszolni rá.
Leveléből ítélve, Ön abban a tévhitben él, miszerint a
tesztlapoknak a tesztekhez szükségük van az érdekelt cégek
hozzájárulására. Nos: nincs szűkségük rá. Ezért soha nem is kérünk
engedélyt senkitől sem. Egyszerűen csak tesszük a feladatunkat:
teszteljük a kereskedelmi forgalomba hozott termékeket, legjobb
belátásunk szerint, hogy a nagyközönséget hasznos és valósághű
információkhoz juttassuk. A készülékeket ott szerezzük be, ahol jónak
látjuk, tehát kölcsönkérjük kereskedőktől vagy magánszemélyektől,
megvásároljuk stb. Más kérdés, hogy a termékeket szívesen kérjük el
közvetlenül a gyártól forgalmazó cégektől, egyrészt udvariasságból,
másrészt mert így garantáltnak vehetjük, hogy a készülék kifogástalan
állapotban kerül a kezünkbe. Ez mindenkinek (tehát a gyártónak is)
érdeke.
Nem felel meg a valóságnak, hogy én "kéréssel fordultam Önökhöz,
és Önök e kérésemnek eleget tettek". A valóság a következő. Felhívtam
cégük ügyvezetőjét (az Ön fiát), elmondtam, hogy
hangdoboz-csoporttesztet készítünk, és úgy érzem méltányosnak, ha a
Jamo-k ügyében közvetlenül az Annex-hez fordulok. Felajánlottam
(hangsúlyozom, felajánlottam, hogy a Jamo-kat is bevesszük a tesztbe.
Elmondtam ennek feltételeit, és nyomatékkal hangsúlyoztam, hogy akár a
műszeres vizsgálat, akár a szubjektív meghallgatás esetleg kedvezőtlen
eredményt is hozhat, erre nézve semmilyen garanciát sem adhatok.
Ügyvezetőjük (az Ön fia) néhány nap gondolkodási időt kért, majd
visszahívott, hogy rendben van, kéri 5 (öt!) típus tesztelését.
Közöltem, hogy ennyire nincs módunk, mert a tesztmezőny hatalmasra
duzzadt, de 2 (két) típust mindenképpen tesztelni fogunk, ha az Annex
időben beszállítja azokat munkatársaimhoz, a MEEI laboratóriumába -
ami meg is történt. A Cornet 60A és a Concert II jelű modelleket
kaptuk meg. Ezeket tehát Önök választották ki, nem mi.
A tesztek eredményéről a Hifi Magazin általában senkinek sem ad
előzetes tájékoztatást. Mivel e soraim írásakor a Hifi Magazin 1992/2.
száma még nem hagyta el a nyomdát, felmerül a kérdés: vajon honnan
ismerheti az ANNEX a még meg sem jelent teszt eredényét? Nos, onnan,
hogy ügyvezetőjük (az Ön fia)
1. felhívott engem, hogy hirdetni akar a lapban;
2. mondtam, semmi akadálya, de figyelmeztetnem kell, hogy a Jamo
dobozok nagyon rosszul szerepeltek a teszten;
3. olyannyira, hogy inkább előzetesen odaadom neki a teszt teljes
anyagát, és majd annak ismeretében döntse el, hogy ezek után valóban
hirdetnek-e a HFM-ben;
4. ő elvitte az anyagot, majd visszahívott, hogy cégük így is
hirdetni akar;
5. július 20-án személyesen Ön jött el hozzánk, megkötötte a
hirdetésre a szerződést, azzal, hogy a hó végéig a hirdetés anyagát is
elküldi;
6. a hirdetési anyagot július 31-én rendben meg is kaptuk;
7. majd Ön augusztus 10. körül felhívott, azzal, hogy "átgondolták
a dolgot, a cikket üzletrontásnak minősítik és nem engedélyezik a
közlését". Kissé soká tartott, amíg átgondolták!
Ekkor már nem lett volna módunk a teszt(részlet)et kihagyni, még
ha akartuk volna, akkor sem. De nem is akartuk volna, mert senkitől
nem tűrünk beleszólást lapunk ügyeibe. Ha engednénk kérésüknek, s
mindenki másnak, aki hasonlókkal áll elő, akkor a Hifi Magazinból
kimaradna minden kritikai motívum, és a végén már csak hozsánnázó
teszteket jelentetnénk meg, teljesen félrevezetve az olvasóközönséget.
A következőkben az ügy szakmai hátterét kívánom megvilágítani.
1. Ellentétben a külföldi magazinok túlnyomó többségével, a HFM
meglehetősen független, nincs annyira kiszolgáltatva a gyártó
(hirdető) cégeknek, tehát sokkal objektívabb lehet, mint amazok.
2. A HFM mögött sokkalta komolyabb műszaki tudás áll, mint az Ön
által szóbahozott bármely cég mögött. A Hifi Magazin ugyanis a
méréseket nem szabadúszó magánszemélyekkel végezteti, mint a külföldi
magazinok teszik; nem is a KERMI-vel (a kislétszámú kereskedelmi
ellenőrző intézettel), hanem az annál összehasonlíthatatlanul
felkészültebb MEEI - tehát az ipari ellenőrző intézet -
munkatársaival. A méréstechnikában ez akkora szakmai biztonságot ad,
amellyel egyetlen külföldi hifi-magazin sem dicsekedhet.
(Társszerkesztőm, Sólymos Antal az egyik legjobb hazai méréstechnikai
és szabványügyi szakember; jogi ügyekben mint igazságügyi szakértő is
gyakran közreműködött.) Nemritkán a Budapesti Műszaki Egyetemmel is
konzultálunk, például éppen a szóbanforgó hangsugárzótesztnek is egy
jelentékeny részét a BME Híradástechnikai Intézetének adjunktusa
végezte.
3. Mindezeket figyelembe véve a HFM idehaza a hifi egyetlen
"hivatalos" szaktekintélyének számít, s mint ilyen, nem érti, minek
alapján nevezi Ön a Jamo céget világhírűnek. Ha a Jamo cég világhírű,
akkor a tesztünkben szereplő többi cég (szám szerint 11) ugyanennyire
világhírű, vagy még inkább az. Persze, az ANNEX csak a legutóbbi
időkben kezdett foglalkozni a hifi-kereskedelemmel, nyilván nem
ismerheti a világpiacot, nem ismerheti a konkurenciát. Üzleti érdekeit
megértjük, de illene szerényebben fogalmaznia.
4. A Hifi Magazin stílusa (kritikájában és dicséreteiben egyaránt)
olvasmányos és őszinte, hiszen az olvasóközönséget kívánja szolgálni a
lehető leghasznosabban. A szubjektív (meghallgatásos) teszt semmi mást
nem tartalmaz, mint a zsűritagok zenehallgatás közben leírt spontán
észrevételeit. Az ANNEX cég a tesztet megelőzően is ismerte a Hifi
Magazin stílusát ha máshonnan nem, hát a tőlünk kapott
tiszteletpéldányokból. Megjegyzem: a cikk tanúsága szerint több más, a
jamo-típusoknál lényegesen nevesebb produktumot is (Quadral!
Heybrook!) kénytelenek voltunk legalább ennyire súlyos kritikával
illetni.
Hadd válaszoljak arra a vádjára, amely leveléből már kimaradt, de
amelyet telefonbeszélgetésünk alkalmával a fejemhez vágott,
nevezetesen, hogy a Hifi Magazin tesztje üzletrontás volna. Erről szó
sincs! A Hifi Magazin tesztje nem irányul egyetlen cég, így a Jamo
ellen sem. A Hifi Magazin tesztrovata sem cégeket minősít, hanem
konkrét hifi-készülékeket, azaz zene szerszámokat (mint ahogyan a
kulturális rovatban zeneművészeket). Meghallgatjuk a zenéjüket, és
elmondjuk, nekünk hogyan tetszett. Ugyanolyan tisztességgel,
őszinteséggel és - mert ez a lényeg! - legalább akkora szakmai
gyakorlat birtokában, mint amellyel a zenekritikusok bírálják el a
zenészek produkcióját.
Gyakorlatunknak megfelelően az Ön levelét (és a mi
válaszlevelünket) közreadjuk a Hifi Magazin legközelebbi számában.
Tisztelettel,
Darvas László
szerkesztő
Hifi Magazin
Távol minden realitástól
(Fordítás németből)
Igen Tiszelt Darvas Úr,
nem győzünk csodálkozni a quadral Dauphin szereplése és egyáltalán
e hangsugárzó negatív megítélése fölött. Számunkra tökéletesen
érthetetlen, hogyan is juthattak Önök erre az ítéletre. Ha
meggondoljuk, hogy mi a Dauphint nagy példányszámban adjuk el
Európában és a tengerentúlon, mindenképp azt kell hinnünk, hogy itt
súlyos tévedésről van szó. Összehasonlítás céljára elküldünk Önöknek
egy német tesztet a Dauphin-ről, a Stereoplay 1992/3. számából.
Szintén mellékeljük a Phonologue S Mk V. tesztjét a Stereoplay 1992/8.
számából, csupán az információ végett.
Miután együttműködésünk során Önöktől semmiféle segítséget nem
kaptunk a quadral termékek magyarországi bevezetéséhez, s minthogy
ezzel a teszttel Önök megmutatták, hogy munkájukban távol maradnak
minden realitástól, hirdetéseinket ez év végével leállítjuk a Hifi
Magazinban.
Baráti üdvözlettel:
Karin Loos
quadral GmbH
Igen Tisztelt Loos Kisasszony,
tudomásul vesszük, hogy Önök ez év végétől nem hirdetnek a Hifi
Magazinban. De úgy érzem, további megjegyzéseire is reagálnom kell.
Először is meglepetésemet kell kifejeznem azzal kapcsolatban,
amire Önök úgy hivatkoznak, hogy "segítségnyújtás a quadral termékek
magyarországi bevezetésében" (s amit Önök szerint mi elmulasztottunk).
Amikor két ével ezelőtt az Önök menedzserével tárgyaltunk,
félreérthetetlenül leszögeztem, hogy a Hifi Magazinra soha nem közöl
reklámcikkeket. (Továbbá legyen szabad megemlítenem, hogy kereskedelmi
hírrovatunkban a többi között a quadral termékeket is időben szóba
hoztuk.) Másrészt arra kell kérnem Önt, ne tekintse lapunkat
szokványos magazinnak. A mi tesztjeink a MEEI ben (a Magyar
Elektrotechnikai Ellenőrző Intézetben) készülnek, ami annak felel meg,
mint ha a Stereoplay a teszteket a VDE-nél, a Német Elektrotechnikusok
Egyesülésénél rendelhetné meg - márpedig kétlem, hogy ez belül esne a
német magazinok lehetőségein. Továbbá: éppen ehhez a tesztünkhöz
kiegészítő mérésekre kértük fel a Budapesti Műszaki Egyetem
szakemberét, és az összes diagram azt mutatja, hogy a quadral Dauphin
bizony igénytelen mérnöki munka eredménye. Csak remélhetem, hogy
tevékenységükben Önök sem maradnak "távol minden realitástól",
következésképpen a Hifi Magazin kritikája a quadral konstruktőreit
igényesebb munkára fogja serkenteni.
Baráti üdvözlettel:
Darvas László
szerkesztő
Hifi Magazin
Működik a dugó
Barancsy Gábor
Miskolc, Bornemissza u. 35, 3528
(...) Talán a legfontosabb, hogy mi a véleményetek a Videoton RT
7300S tunerről? A testvérem most cserélte le az Orion minitunerjét egy
ilyenre. Egy házban lakunk, most egy kb. 5 méteres antennáról két Vidi
tuner üzemel, csak az egyik - az enyém - már 6-7 éves. Az új tuner
(gyönyörű fekete!) érzékenysége viszont nagyságrendekkel rosszabb a
régiénél! A hangja is más. Gyorsan leszedtük a két gép borítóját, s
enyhén megdöbbenve tapasztaltuk, hogy bizony az új gép belülről sokkal
olcsóbb. Itt már nem telt ITT, Motorola tranzisztorokra, Texas IC-re,
hogy csak a legfontosabbakat említsem. A jelenség sajnos érthető,
hiszen a tuner 6-7 évvel ezelőtt is 12300 forintba került, ma sem
drágább egy forinttal sem, s valahol ki kellett gazdálkodni az
inflációt. Úgy érzem, érdemes erről tájékoztatni a magyar hifistákat.
Dugóhúzó-szeánsz: van multiméterem, egy rakás ellenállásom is, így
hát kipróbáltam a 92/2-es számban Bánlaki Ákos által leírt módszert.
Száz kohm helyett ugyan 180-at használtam, de szerintem ez semmit sem
változtat a lényegen. Amit mértem: NAD 5120/X1-MC, Technics SLPG200A
(miért nem teszteltétek?), Ion Obelisk 3x-xPAK 1, Videoton RT 7300S.
Mindegyiken igen nagy volt a két helyzet közti különbség: NAD
0,6-0,33V, Ion 13-15V, Vidi 4,8-5,6V, Technics 0,43-0,7V. Azt
hallottam, hogy a kisebb feszültséget adó helyzetben a hangkép sokkal
nyugodtabb, sokkal jobb a sztereofónia, jobban kicsengenek a
magashangok. A különbséget nem mindig hallottam és értékeltem
ugyanúgy, néhány zene kifejezetten a másik állásban tetszett jobban!
Érdekes, egyedül a NAD volt a nagyobb feszültséget adó állásban, a
többi készüléknél már régebben megtaláltam a helyes pozíciót.
Göllei Attila
Veszprém, Haszkovó u. 27/D, 8200
A legutóbbi magazinban megjelent, Dugóállás című levélhez
szeretnék hozzászólni. Annakidején én is olvastam a hálózati dugók
polaritásáról szóló írást (Forró drót, Hifi Mozaik 5.), és mint
"ingyen varázslatot" magam is kipróbáltam a dugóforgatást. Az
erősítőnél már elsőre és határozottan észlelhető volt a különbség és
hogy melyik dugóállás a jó, viszont a rádiónál, magnónál,
lemezjátszónál nem éreztem lényeges különbséget, vagy ha igen nem
tudtam eldönteni, hogy melyik a helyes irány.
A mostani cikket olvasva, magam is megmértem a feszültségeket.
Mivel lakótelepi lakásban kevés a védőérintkezős konnektor, az aljzat
föld pólusához képest mértem (fáziskeresővel könnyen azonosítható), és
kihagytam a 100 kiloohmos ellenállást is. Igaz, így 200 V-os
méréshatárban kellett mérnem.
Most jön azonban az érdekes dolog. Az erősítőnél, ahol jól
hallottam a különbséget, több mint 20V-os (kb. 16-37V) eltérést mértem
a két dugóállásban. A magnónál és rádiónál csak 2-3V-ot. A
lemezjátszónál (Dual CS-435, a hálózati transzformátora egybe van
építve a hálózati csatlakozóval) semmilyen eltérést nem tapasztaltam.
A mért eredmény és a szubjektív meghallgatás viszont egybevágott. Az
erősítőm a kisebb mért feszültségnél szólt jobban. Eszerint e
módszerrel nemcsak a helyes irányt lehet meghatározni, de azt is, hogy
a készülékek mennyire érzékenyek a dugóforgatásra.
Egyébként ehhez hasonlót bárki tapasztalhat a hálózati
készülékeivel kapcsolatban, még műszer sem kell hozzá. A hálózati dugó
egyik állásában ugyanis némely készülék fémházát kézzel végigsimítva
bizsergető érzést tapasztalhatunk, a másik állásnál nem. Amikor a
bizsergést érezzük, az a nagyobb feszültségkülönbség. Ez a jelenség a
hálózati transzformátorok szekunder oldalára kapacitív úton átkerült
feszültségre utal, és ezt mérjük a műszerrel is. Ez a néhány voltos
(kb. 10-100V) 50Hz-es váltakozó feszültség természetesen a készülékek
áramköreiben is jelen van, és bárhol mérhető. Abban, hogy ennek van
hallható hatása, végülis látok fantáziát, de egzakt módon
megmagyarázni nem tudom. Viszont találtunk egy olyan PWB jelenséget,
amelynek okát műszeres méréssel ki tudjuk mutatni.
Az okát talán igen, de a hatásmechanizmusát nem (változatlanul nem
értjük, hogy ez a kóborfeszültség hogyan okozhat eltérést a
hanghatásban). Meggondolásra késztet, hogy egyesek alkalmanként a
rosszabbik dugóállást hallják jobbnak (lásd az előző levelet).
Azt a bizonyos bizsergést némely készüléken vagy nem lehet
megérezni, vagy mindkét dugóállásban érezni lehet. Mégis, a
dugófordítás hatását bármiféle készüléken meg lehet hallani, nem is
feltétlenül az erősítő a legkényesebb rá. Érdekes példa a NAD 5120,
annak műanyag a háza, fémből csak a szub-sasszija van (csak az
bizsereghet) - a hangján mégis kitűnően meg lehet hallani a
dugófordítást.
180° fordulat
(Még mindig Göllei Attila leveléből:)
Olvastam a 4. Dimenzió című rovatban a villamosról és a citromról
- közelebbről a CD fázishelyességének vizsgálati nehézségeiről,
miszerint a polaritásváltó "pótlólagos áramkör" maga is megmásítja a
hangminőséget. Ezzel kapcsolatban van egy javaslatom.
A műveleti erősítős kapcsolási technika kínál olyan lehetőségeket,
amelyekkel elvégezhetjük a fázisfordítást anélkül, hogy a jel útja
lényegesen eltérne. Az egyik ilyen megoldás az 1. ábrán látható. Az
egyik állásban az erősítő 180 fokos fázist fordít, a másikban nem
változtatja meg a jel fázisát. Az erősítés mindkét esetben egységnyi.
A kapcsolás bemeneti ellenállása R. Van azonban egy apró dolog, amely
talán számíthat. A két kapcsolóállásban ugyanis nem azonos az erősítő
visszacsatolásának típusa. Az A esetben párhuzamos
feszültségvisszacsatolás plusz feszültség-áram átalakítás történt, a B
esetben pedig soros feszültségvisszacsatolásról van szó. Azt nem
tudom, hogy ez a különbség meghallható-e, de azt igen, hogy a
visszacsatolás típusa nem közömbös dolog.
Létezik egy másik megoldás is, amely az előbbi problémát
kiküszöböli (2. ábra). Itt a kapcsoló kikapcsolt állásában nem
történik fázisfordítás, a bekapcsolt állapotban igen. Az erősítés itt
is egységnyi. A kapcsolás működése a két esetben nem tér el egymástól
jelentősen, egy dologban azonban mégis. Kikapcsolt állapotban (nincs
fázisfordítás) a bemeneti ellenállás közel végtelen (!), bekapcsolt
állapotban (fázisfordítás) pedig R/2. Ezen segíthetünk egy elé
kapcsolt követővel, ellenállás mindig Rbe lesz. Az a gyanúm: a D/A
átalakítók polaritásváltója is hasonló elven működik.
Ezek az áramkörök valóban használhatóak; alkalmaznak is hasonlókat
a gyakorlatban. Hogy mennyire változtatják meg a hangképet, azt
szeánszokkal lehetne ellenőrizni, de az a gyanúnk, hogy az IC
invertáló és nem invertáló bemenetének viselkedése nem lesz egyforma.
A különbség talán nem túl nagy, de már több külföldi szaklapban
találtunk utalást arra nézve, hogy a két hangkép észrevehetően
különbözik egymástól.