Holtidő

    [Előzmény]

        Zárójelben:  ebből a szempontból a Hifi Magazin is egy cipőben jár
    a  kereskedőkkel.  A  HFM mindig is borotvaélen táncolt, szeptemberben
    még soha nem tudta, megéri-e a következő májust (mint ahogyan most sem
    tudja).  Ha emiatt panaszkodunk, mindenünnen azt halljuk: "lehetetlen,
    hogy  egy  ennyire  szép és tartalmas (stb.) lapra ne legyen igény..."
    Igény, az persze van rá. De mekkora ez az igény? Mert ez itt a kérdés!
    Akár  a  hifi-készülék,  a  HFM  is luxuscikk a maga nemében, márpedig
    néhány   ezer  lelkes  olvasóra  szintén  nem  lehet  luxusfürdőhelyet
    bazírozni  -  csak befürödni. Így hát a kereskedőkhöz hasonlóan a Hifi
    Magazinnak  is  létérdeke,  hogy a hifi eljusson az Utca Emberéhez, az
    Utca Embere pedig eljusson a hifihez (és mellesleg a Hifi Magazinhoz).
        S  mit szól mindehhez, aki már belül van a körön: a hifista? Vajon
    hogyan  fogadja  a  kívülállókat?  Lenézően?  Leereszkedően?  Bátorító
    vállveregetéssel?  Vagy  akár  hittérítő  buzgalommal?  Elvégre a hifi
    (azon  kívül,  amit  az  előbb már elmondtam róla) egyfajta vallás is,
    márpedig   közismert   dolog,   hogy  minden  egyház  (a  pápistától a
    jehovistáig)  buzgó lélekmentő. Ugyanígy, a hifista misszionáriusok is
    szívesen    oktatgatják   az   egyedül   üdvözítő   hitre   a   pogány
    zenekedvelőket,  a  félvad  fotoamatőröket,  a video-kannibálokat és a
    többieket.
        Most,  hogy  idáig  jutottam  a  morfondírozásban, azt hiszem, már
    tudom  is,  kit szólítsak meg a Kiállítás katalógusában. A látogatóban
    nem  a  tájékozott  audiofilt  kell  köszöntenem,  hanem  az érdeklődő
    kívülállót:  a  potenciális  hifistát. Remélem, ezzel nem sértem meg a
    törzsközönséget,  a  rutinos hifi-kedvelőt (más szóval: a Hifi Magazin
    olvasóját).  Hiszen  ő ezen a kiállításon csak félig-meddig tekintendő
    vendégnek  -  más  tekintetben  ő  maga  is  a házigazdákhoz tartozik.
    Megértően  kacsint  össze  velünk, amikor megszólal a csengő, s zavart
    izgalommal  belép  az  ajtón  a  vendég,  akit  mi  magunk  is  zavart
    izgalommal  fogadunk,  s  az  arcán lessük, milyen hatást tesz rá az a
    sok  csoda,  amelyet eddig csak mi ismertünk - és amelyet most végre a
    külvilág elé tárhatunk.