Hangszórók a porondon |
A jó hangsugárzó-tervezőnek legalább három szakmát kell tudnia
egyszerre - s még akkor sem lehet biztos benne, hogy dicsérni fogják a
munkáját. Mennyi nyűglődés árán jut el a Technika odáig, hogy olyan
magától értetődő könnyedséggel szólaltassa meg a hangszereket, mintha
nem is fadobozok, papír- és műanyagmembránok, mágnesek, tekercsek,
kondenzátorok zenélnének, hanem mondjuk igazi hegedűk! Dehát maguk az
előadóművészek is nagy árat fizetnek ezért a látszat-könnyedségért -
mint Karinthy Frigyes Cirkusz című novellájának hőse, akinek a
trapézok magasságáig kell kapaszkodnia, riadtan egyensúlyozva a
székekből és asztalokból és kockákból épített, imbolygó torony
tetején, hogy ott végre előhúzhassa a hegedűjét...
Hogy nagyobb legyen a cirkusz, nem kevesebb, mint 16 dobozt
raktunk egymásra, ennyiről garantálták a magyar hifi-kereskedők, hogy
szeptember elejéig legkevesebb 100 pár benn lesz a magyar porondon.
Úgy véljük, e monstre hangsugárzóteszttel megbékíthetjük a (joggal)
türelmetlen olvasót, aki a "kommersz" holmik helyett az "audiofilt", a
"specialistát" kéri számon rajtunk. Nos, a 16 típust szolgáltató 12
gyártócég között egy sincs, akit ne nevezhetnénk specialistának!
Árak. Amikor a tesztet csináltuk, a legolcsóbb modell 15 ezer
forintba került, és a legdrágábbiknak is 50 ezer alatt volt az ára.
Menetközben különféle okok (például: a forint leértékelése) miatt a
mezőny drágulni kezdett, lapzártáig az árak átlag kétezer forinttal
emelkedtek. Még így is elmondhatjuk, hogy most a kis- és
középpénzűeknek keresünk hangsugárzót. Hogy az Olvasó biztonságosabban
tájékozódjék, táblázatunk alján megadjuk nemcsak a hazai, de a nyugati
árakat is.
Az adatlapok ezúttal is gyakran hiányosak. Néhány adatot, amely
mérhető (hangszóró-átmérő), vagy kiszámítható (a dobozméretből),
önkényesen írtunk be, hogy táblázatunkat szemléletesebbé tegyük.
Máskor szokatlanul, nehezen értelmezhető adatokkal találkoztunk,
ezekkel nem tudtunk mit kezdeni, például "Operating Power 6,3W" vagy
"max. hangnyomás".
Diagramjainkhoz hozzávettük a Wigner-eloszlást és a Vízesés
diagramot, mely utóbbi a klasszikus burstfotót is helyettesíti, azok
közül most már csak a legrosszabbat adjuk meg.
Helytakarékosság végett egyes ábrákat összevontunk. A diagramok
tehát e sorrendben következnek:
1. Frekvenciaátviteli sáv és egyenletesség. A hangdobozpár
frekvenciajelleggörbéjére (színes vonallal) felvittük a közeltéri
görbét is. Ábránk így szemléletesebbé vált - csak sajnos, a két görbét
nem lehet egzakt módon összehozni. A normál felvétel 1 méterről, a
közeltéri 12,5 centiméterről készül, ez mindig halálpontosan 18dB
különbséget okozna - ha a kétféle mérés során a mikrofon is mindig
ugyanabban a helyzetben volna. Ámde míg a szélessávú frekvenciagörbét
egy optimális pontban rögzítjük (melyet általában valahol a
magashangszórók tengelyvonala környékén lehet megtalálni), a közeltéri
görbét pontosan a mélyhangszóró tengelyvonalában vesszük fel. Emiatt a
közeltéri mérés eredménye néha nem illeszkedik a főgörbéhez. Ez
értelemszerűen főleg a nagyobb dobozoknál fordul elő. Ilyenkor egy kis
(maximum 2dB-s) korrekciót hajtunk végre, miáltal valószínűleg
közelebb kerülünk az igazsághoz - csak azt nem tudhatjuk: mennyivel.
A frekvenciaátviteli sávot mi 6dB-s tűrésmezővel definiáltuk,
ennyit eshet a görbe a maximális hangnyomásszinthez képest. Ez
meglehetősen szigorú norma, még akkor is, ha eltekintettünk az egészen
keskeny (1/8 oktáv) sávszélességű kiemelkedésektől-beszakadásoktól.
Szintén a frekvenciajelleggörbéből értékeltük ki az egyenletességet,
amin azt értjük, hány dB-n esik belül a 100Hz és 15kHz közötti
tartomány.
Az első diagramra a legrosszabb burst képét is felvittük.
2. Az irányjelleggörbék alá odafért az impedanciagörbe is. Az
utóbbit szintén színes vonallal rajzoltuk fel a diagramra, a 3, 6 és 9
ohmot jelölő szintvonalakkal együtt. Mint ismeretes, a névleges
értéktől lefelé a szabvány csak 20% eltérést engedélyez, például a 8
ohmos hangsugárzó impedanciájának nem szabad 6,4 (4 ohmosnak 3,2 ohm)
alá esnie.
3-4. Torzítás 1 watt erősítőteljesítménynél és 96dB hangnyomáson.
Mivel a diagrampapírnak csekély az átfogása, a harmonikus komponensek
felrajzoltatásakor 20dB emelést alkalmazunk. A torzítás így 20dB-vel
nagyobbnak látszik, mint amekkora a valóságban.
5-6. Wigner eloszlás és Vízesés diagram (vagy szakszerűen:
halmozott lecsengési spektrum). Ezekkel a paraméterekkel részletesen
foglalkozott legutóbbi kötetünkben Koller István (BME Híradástechnikai
Tanszék), érdemes visszalapozni cikkéhez. A diagramokat ő készítette
számítógépen, s rövid kommentárt is fűz hozzájuk.
Az ideális hangsugárzó halmozott lecsengési spektruma egy
függőleges fallal határolt szakadék. A valóságos hangsugárzók azonban
a gerjesztés megszűnte után hosszabb-rövidebb ideig még szólnak. Ezt
szemléltetik a kikapcsolás utáni hegy-völgyek a lecsengési spektrumon.
A jó spektrum gyorsan mínusz 30dB alá csökken (ekkora tartományt
ábrázolunk diagramjainkon), és a frekvenciatengely mentén egyenletesen
tűnik el.
A Wigner-eloszlás a hangsugárzó impulzusválaszának
energiaeloszlását adja meg az idő-frekvencia síkon. Ideális esetben a
fő energianyaláb tengelye párhuzamos a frekvenciatengellyel (a
vízszintes tengellyel), jobb és bal oldalán pedig tengelyesen
szimmetrikus nyúlvány látszik. A fő nyalábon kívül más energiacsomónak
nem szabadna lennie. A legtöbb hangsugárzó Wigner-eloszlásának
tengelye erősen elhajlik, kisfrekvencián az energianyúlvány
eltávolodik a frekvenciatengelytől. Ez annak a jele, hogy az
impulzusválasz kisfrekvenciás komponensei a mérőmikrofont időben
később érik el, mint a nagyfrekvenciás komponensek; ez ellen, mint
ismeretes, törtlapos konstrukcióval és/vagy a futási idő
korrekciójával védekeznek. Valamely hangsugárzót akkor nevezünk
lineáris fázisúnak, ha Wigner-diagramjának főtengelye egyenes, illetve
csaknem egyenes.
Fel kell hívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a szóbanforgó ábráknak
nem ugyanaz a léptékük, mint hagyományos diagramjainknak: a
frekvenciát (a vízszintes tengelyen) nem logaritmikusan, hanem
lineárisan ábrázolják, s emiatt elsősorban a magastartomány
viselkedését szemléltetik a mélytartomány egy viszonylag szűk szakasz
a diagram baloldalán.
Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy mint minden diagram, a
valóságot ezek is csak részben tárják fel. A Vízesés diagram, például,
olyan hangsugárzót modellez, amelyet kis teljesítménnyel járatnak, s
nem vesznek tudomást a torzításáról.
Mindenesetre érdekes lesz összevetni Koller István kommentárját a
mieinkkel. S persze még érdekesebb lesz összevetni a kommentárokat a
szeánszon írt jegyzetekkel.
*
B&W DM310
A Bower & Wilkins brit hangsugárzó-specialista, némely típusát
hangmérnökök is használják.
A DM310 kétutas reflexdoboz, kettős kábelezésre is elő van
készítve. Maga a doboz MDF-ből készült, melyen, mint tudjuk, nem
politikai párt értendő (ezért egyszer már kifigurázták a Hifi Magazint
a Hócipőben), hanem Közepes Sűrűségű Pozdorja, fantázianevén Medite. A
DM310 dohogójának kosara rózsaszínűre van festve, mint a Pink Panther,
felül a magassugárzó és alul a reflexnyílás szimmetrikusan van
kiképezve, fekete, rovátkolt műanyaglap szegélyezi őket - ezt aligha
akusztikai, inkább csak szépészeti szempontok igazolhatják. A
reflexnyílás átmérője 50mm. A 200mm-es mélyhangszórónak öntött kosara
és polipropilén membránja van. A dóm membránja fém, irányítottságát
terelőlemezzel módosították. A lengőcsévét mágneses folyadék
csillapítja, "magas hőmérsékletet is elvisel". A hangszóróselymet
kimerevített műanyag keretre feszítették. A specifikáció felhőtlenül
optimista, amennyiben 70Hz 20kHz-et igér (±2dB), 15kHz-ig akár még 40
fokos oldalirányból is!
Méréseinkhez. A fémdóm rezonanciája messze kitolódik a
hangfrekvenciás sávból (25kHz!). A mély/középhangszóró
rezonanciafrekvenciája 80Hz. Az átvitel kb. 70Hz-20kHz, az
egyenletesség 5dB. A burstök átlagosak, 5kHz környékén kicsit
rosszabbak, ábránk az 5250Hz-et mutatja. Az iránykarakterisztika 20
fokig kifogástalan. Az impedancia minimálértéke 4,8 ohm, jócskán kilóg
a szabványból. A torzítás alacsony, még nagy hangerőn is. Az
érzékenység 89dB, a 90dB hangnyomáshoz 5,2 wattra volt szükség.
A halmozott lecsengési spektrum alapján az
amplitudókarakterisztika igen egyenletes. A gerjesztés kikapcsolása
után a válaszjel viszonylag gyorsan eltűnik. A Wigner-eloszláson
ideális nagyfrekvenciás viselkedés (a közép-magas tartományon az
energiacsomó párhuzamos a frekvenciatengellyel). Az energiacsomó
kisfrekvenciás elhajlása a frekvenciatengelytől hagyományos, nem
lineárfázisú konstrukcióra utal. Az 5kHz; 0.7ms koordináta környéki
energianyúlványt a hangsugárzó szűrőváltója okozza, eszerint a
keresztezési frekvencia 5kHz. (A gyár szerint 2,5kHz. A Szerk.) A
kisfrekvenciás nyúlvány kiterjedéséből jó mélyátvitelre következik. -
Átlagosnál jobb.
BOSTON HD5
A Boston amerikai cég, eddig nem volt szerencsénk hozzá. A HD5
úgyszólván a tenyerünkben is elfér mint ezt maga Earl Grey is
tanúsítja a mi Bostoni Teadélutánunkon. A HD5 a tesztmezőny
többségéhez hasonlóan kétutas reflexdoboz, hátoldali reflexnyílással.
A hangszórók átmérője 134, illetve 19mm.
Méréseinkhez. A frekvenciasáv (84Hz-20kH) minidoboztól meglepően
széles, de nem igazán egyenletes (6dB). Mélyrezonancia: 92Hz. A 2,7kHz
fölötti burst-ökön nyúlványok láthatók, de végig kicsik maradnak; a
legrosszabbik 6830Hz-re esik. Az iránykarakter jónak mondható, még
40°-nál sem csökken számottevően a hangnyomás. Az impedancia minimuma
3,9 ohm, durván a megengedett határ alatt van. A HD5 érzékenysége 86,5
decibel, a 96dB hangnyomást 9W-nál éri el. A torzítás a középsávban
alacsony, 10kHz fölött erős második harmonikus komponensek
jelentkeznek, és a kritikus helyen elérik a 10%-ot.
A halmozott lecsengési spektrum a frekvenciától hozzávetőleg
függetlenül tűnik el - ez a lineáris fázis jele. De néhány frekvencián
(2,5kHz, 15kHz) igen hosszan tartó kicsengés. A Wigner-eloszlás
alapján is lineáris fázisú, hiszen az energiacsomó kisfrekvenciás
elhajlása viszonylag csekély. A fő energiacsomótól elkülönülten
jelentkező, számos energiacsomó a hangsugárzó káros rezonanciáira
utal. - Átlagos.
HEYBROOK POINT FIVE
A Heybrook céget fölösleges bemutatnunk, a HFM jóvoltából a HB1 a
legelterjedtebb nyugati hifi-hangdoboz Magyarországon. A Point Five
(0.5) fantázianév arra utal, hogy ez a modell kisebb a HB1-nél.
E kétutas zárt doboznak igen érdekes a konstrukciója, amennyiben a
zárólapjai nem elöl és hátul vannak, hanem felül és alul. (Az utóbbiak
MDF-ből készültek.) A dohogó membránja impregnált papír, a csipogóé
impregnált textil. A műszaki leírásban kiemelik, hogy belül mindent
vezetékkel kötöttek össze, így elmaradt a nyomtatott panel. Egyeres
vezetéket használnak, s hangszórókábelnek is ilyet javasolnak. A Point
Five kettős kábelezésre is elő van készítve. Ez annál indokoltabb,
mert szűrőváltója rendkívül egyszerű, a mélyhangszóró közvetlenül
csatlakozik az erősítőhöz.
Méréseinkhez. A két példány görbéje észrevehetően eltér, igaz,
csak 1 decibelnyit, de végig az egész sávban. (A Heybrooktól ez
szokatlan!) A mélyhangszóró rezonanciafrekvenciája 63Hz. Az átviteli
sáv 63Hz- 10,5kHz, ott kilép a tűrésmezőből, majd 11,5-20kHz,
egyenletessége 7dB. Iránykaraktere 20°-on jó, a 40°-os görbe már
2kHz-nél esni kezd. A burst-ök is átlag alattiak, nyúlványuk van,
ábránkon a 9524Hz-es válaszjel látható. A torzítás kis teljesítményen
alacsony, de aztán igen gyorsan nőni kezd. Nem is mertük, csak 92dB-ig
hajtani, még ehhez is 8,9 wattra volt szüksége, ugyanis az
érzékenysége 4dB-vel kisebb a megadottnál, s a maga 83 decibeljével a
legalacsonyabb az egész mezőnyben (ha eltekintünk a quadralétól)!
Csalódás!
A halmozott lecsengési spektrum alapján viszonylag kedvező
középfrekvenciás viselkedésre következtetünk. A 8-10kHz körüli
beszakadás hatása a halmozott lecsengési spektrumon egy viszonylag
nagy kezdőamplitudójú, de gyorsan eltűnő válaszjelet eredményez.
Nagyfrekvenciás viselkedése a Wigner-eloszlás alapján nagyon kedvező.
A fő energianyúlvány elhajlása viszonylag csekély (lineáris fázisú
konstrukció). A 8-10kHz környéki anomália itt is észrevehető az
elhajló energiacsóva horpadásából. Középtartománya viszonylag kedvező,
kisfrekvenciás oldalról direkt sávkorláttal, felül a 8kHz-en kezdődő
anomália határolja. - Átlagos.
JAMO CONCERT II
A Jamo dán cég. Hangszórói és dobozai rokonszenvesek (kissé tarka
típusválasztéka kevésbé az).
A Concert család II. tagja elegáns, kétutas reflexdoboz. (A
reflexnyílás hátul van, átmérője 46mm.) A hangszórókat műanyag
előlapra szerelték, s azt rögzítették a dobozhoz. A hangszóróselymet
nem fakeretre, hanem egy vékony vaslemezre feszítették, melynek két
hosszabb éle ívesen hajlik, beleillik az előlap vájatába. Rögzíteni
nem kell, az erős hangszórómágnes odakapja, a lemez az előlaphoz
tapad. A mélyhangszóró membránja polipropilén.
Méréseinkhez. Sávszélessége 70Hz-22kHz, s meglehetősen egyenletes
(4,5dB). Rezonanciafrekvencia: 75Hz. Magasban 15kHz után leesik a
szint. A középsáv szép egyenletes, de 3 és 6kHz között kissé
nyugtalan. A burst-ök 3,6 és 6kHz között egy picit rakoncátlankodnak,
egyébként elfogadhatóak, ábránk a 3980Hz-es válaszjel magaviseletét
szemlélteti. Az iránykarakter 20 fokig (és 15kHz-ig) egész jó. A
torzítás 1W-nál alacsony, majd 96dB-n már számottevő második
harmonikusok jelentkeznek, de a legmagasabb érték így is csupán 2,3%.
Itt egyébként 15 watt erősítőteljesítményt mértünk. A hangsugárzó
érzékenysége 85dB.
A halmozott lecsengési spektrum 6kHz-en antirezonanciát
(beszakadást) mutat, 13kHz-től kezdődően pedig egy határozott levágás
az, ami első pillantásra feltűnik az ábrán. A 6kHz-es antirezonancia a
gerjesztés kikapcsolása után élénk válaszjelet produkál, de az gyorsan
eltűnik. A Wigner-eloszlás főtengelye csak igen szűk tartományban
párhuzamos a frekvenciatengellyel. Ebből gyenge magas- és
mélyátvitelre következtethetünk. - Kissé átlag alatti.
JAMO CORNET 60A
A kisebbiknek van több hangszórója: a Cornet háromutas.
Reflexnyílás a hátoldalon, átmérője 46mm. A doboz előlapját műanyag
borítja. A hangszórómembránok műanyagból készültek.
Méréseinkhez. A Cornet átvitele 80Hz-18kHz (egyenletessége 6,5dB),
88Hz-es rezonanciafrekvenciával és csúnya, csillapítatlan basszussal.
A görbe egyenletes volna, de az 5kHz-es keresztfrekvencia környékén
anomáliákat mutat. A burst-ökön 3 és 13kHz között végig nyúlványok, de
nem túl nagyok, hamar lecsengenek. (Kép: 5065Hz.) Az iránykarakter
videotonos, amennyiben a 40 fokos görbéje mélyen beszakad a
keresztezési tartományban. Impedanciája picit kilóg a szabványból, 6
ohmos minimumával. A torzítási spektrumban egy 4,3kHz-es, aggasztó,
széles 3. harmonikus csúcs dominál, de nagy hangerőn nem nő tovább
(inkább a más frekvenciájú komponensek nőnek fel hozzá - furcsa
jelenség). A 96dB-hez a Cornet 10,6W-ot kér, érzékenysége 85dB.
Halmozott lecsengési spektrumával az egyik legrosszabb a
mezőnyben. Ez a hangsugárzó a legkritikusabb, 2-3kHz környéki
frekvenciákon kritikán aluli, 5kHz-en szinte nem is akar elhallgatni.
Wigner-eloszlása is kedvezőtlen (erőteljes kisfrekvenciás elhajlás és
a fő energianyalábtól jól elkülönülő, erős rezonanciákra utaló
energiacsóva). - Erősen átlag alatti.
JBL LX22
Kétutas reflexdoboz, 50mm átmérőjű nyílással. A mélyhangszóró a
jellegzetes, gyűrűsen kiképzett, impregnált JBL-papírmembrán, a dóm
membránja titán (szintén JBL-specialitás). A doboz előlapját kb. 4mm
vastag gumiszerű lap borítja.
Méréseinkhez. A frekvenciaátviteli sáv 85Hz-23kHz, az
egyenletesség 6dB. A rezonanciafrekvenciája igen magasra, 97Hz-re
csúszik, eszerint az igazán mély hangok nem fognak megszólalni. A
görbe egyenletes volna, de 700-1000Hz között vályút képez. A
burst-ökön 3,3 és 14kHz között végig nyúlványok, de kicsik, hamar
lecsengenek (a legkomiszabb 4646Hz-re esik). Az iránykarakterisztika
átlagos. A torzítás mindkét diagramon átlagos, és szinte az egész
sávban egyenletes eloszlású. Az érzékenység 88dB, a 96dB-s
hangnyomáshoz 6,5 watt elegendő.
A halmozott lecsengési spektrumon látható amplitudó
karakterisztika nem túlságosan egyenletes, 2,8kHz tájékán beszakadás
látszik (feltehetően ott a keresztfrekvencia). A lecsengés viszonylag
egyenletesen és gyorsan tűnik el. A jó Wigner-eloszlásból lineárfázisú
konstrukcióra következtethetünk. Viszonylag kevés elkülönülő
energiacsomó (azaz rezonancia). A Wigner-eloszláson a kisfrekvenciás
nyúlvány alapján viszonylag szerény mélyátvitelre számíthatunk. -
Kissé az átlag felett.
JBL XE4
A tavaly tesztelt XE2 és XE3 nagyobb testvére. Ez már háromutas,
és szintén reflex-rendszerű, 70mm-es hátsó reflexnyílással. Itt is a
JBL-féle papírmembrán, gyűrűzve (a középhangszórón anélkül), plusz a
titán dóm.
Méréseinkhez. A frekvenciaátviteli sáv 77Hz-3kHz, ott kilép a
tűrésmezőből, majd 5,6-25kHz. Az egyenletesség 8dB.
Rezonanciafrekvenciája 76Hz, basszusa iszonyatosan csillapítatlan. A
burst-ökön 1,5kHz után csomók, két helyen csúnyábbak (kép: 2990Hz).
Gyönge iránykarakter. Átlagos torzítás. Érzékenysége 87,5 decibel. Ez
a hangsugárzó 9,2 wattot emészt fel a 96dB-hez.
Halmozott lecsengési spektruma alapján az előző JBL-nél gyengébb
hangsugárzó. A 2kHz körüli beszakadás igen erőteljes. Hosszantartó
kicsengés 5kHz környékén és más frekvenciákon is. A Wigner-eloszlás
alapján lineárfázisú konstrukcióra következtethetünk. A mélyátvitel
viszonylag gyenge. Jelentős számú káros rezonancia. - Átlagos.
JMLAB MICRON
Noha miniatűr, a legdrágább a mezőnyben. Kétutas reflexdoboz
(hátoldalán a nyílás átmérője 44mm). A mély/középhangszóró csak 135mm
átmérőjű, a csipogó viszont ugyanaz a 30mm-es, sárga, "inverz"
(homorú) dóm, amelyet az Olymp állódobozban is használnak.
Méréseinkhez. Törpedoboztól igazán elegendően széles sáv
(90Hz-22kHz), viszont nincs egyetlen sima szakasza, fel-le ugrándozik.
Egyenletessége 5,5dB. Rezonanciafrekvencia: 87Hz. A burst-ökön 3,5kHz
fölött nyúlványok, időnként furcsa alakúak, rondácskák (kép: 6525Hz).
Az iránykarakter egészen kitűnő, a három görbe 10kHz-ig együtt fut! Az
impedancia minimuma 3,5 ohm (durva eltérés!). A torzítása hallatlanul
alacsony, csak 20kHz táján szökik fel, de ott igen magasra (10%). A
Micron érzékenysége 87dB; 8 wattal lehet 96dB-ig kihajtani.
Lecsengési spektrumával az egyik leggyengébb. A mélyhangszórója
rendkívül csillapítatlan, a gerjesztés megszűnte után még jóideig
muzsikál. A Wigner-eloszlás főtengelye csak igen rövid szakaszon
párhuzamos a frekvenciatengellyel. Káros rezonanciákra utaló
energiacsóvák, amelyek jól elkülönülnek a fő energiacsóvától. -Átlag
alatti.
JMLAB SYMBOL
Kétutas reflexdoboz, amilyen a Laureate volt (lásd HFM 1991/2). A
hangszórókat fekete, ferdén rovátkolt műanyag előlapra szerelték, azt
rögzítették a dobozhoz. A reflexnyílás átmérője 44mm. A mélyhangszórón
a membrán Bextrén-szerű műanyag. A 19mm-es dóm előtt terelőrács és
tölcséres kiképzésű műanyaglap.
Méréseinkhez. Az átviteli sáv többhelyütt kilép a 6 decibeles
tűrésmezőből, ezért csak három részletben definiálhatjuk:
83Hz-11,5kHz; 13-15kHz; 16,5-19kHz. A középsáv egyenletessége 8dB. A
rezonanciafrekvencia 91Hz. Apróbb zavarok a 2,5kHz fölötti burst-ökön
(a legrosszabbik: 11955Hz). Iránykaraktere: 20°-on nagyon jó. 40°-on
vitathatóan az. Ismét a 4 ohm alá eső impedanciagörbe (pedig a Symbol
is 8 ohmos típus! Torzítása hasonló karakterű, mint a Microné, de
kisebb amazénál. A legérzékenyebb hangsugárzó az egész mezőnyben
(91dB), a 96dB-hez mindössze 3,1 wattot kér!
A Symbol lecsengési spektrumán feltűnik egy viszonylag kedvező
közép-magas tartomány, de ettől mindkét irányban viszonylag hosszan
tartó lecsengéseket látunk. A Wigner-eloszlás nagyon kedvezőtlen: a
főtengely erősen görbült, azonkívül sok a fő energianyalábtól
elkülönülő energiacsomó. - Átlag alatti.
JPW AP2
A JPW kicsiny brit cég, de igen jó sajtója van (legalábbis
Angliában). Itt most két modelljét is teszteljük. A nagyobbik, az AP2
kétutas zárt doboz, kettős kábelezésre előkészítve. Az összekötő
rövidzár azonban már be van kötve, gyárilag, s ha mégis kettős kábelt
akarunk használni, bele kell nyúlnunk a doboz belsejébe, hogy a
rövidzárat elbontsuk. A hangszóródoboz 15mm-es MDF-ből készült, és
immár igazi furnér borítja (tüstént 45 fonttal drágult az előző
változatához képest). Keresztváltójáról minden információnk csak
annyi, hogy: "hard wired", azaz elmarad a nyomtatott panel, és a
csatlakozási pontok vezetékkel vannak összekötve. A mélyhangszóró
(200mm átmérőjű) membránjának anyaga impregnált papír, a dóm átmérője
19mm, membránja pedig műanyagból készült.
Méréseinkhez. Az AP2 átvitele 68Hz-22kHz, de nem különösképpen
egyenletes (6dB). Basszusa csillapítatlan, a rezonanciája 78Hz.
Átlagos burst-ök (5960Hz-en Fényképeztük a legrosszabbat). Az
iránygörbék a középsávban szétesnek, a 40 fokos görbe teknőt képez
(prezenszhiány az energiamérlegben!). Torzítása kis hangerőn példásan
alacsony; még 96dB hangnyomáson is (amihez 7,8 watt
erősítőteljesítményre volt szüksége) csak közepesen magas 2.
harmonikus csúcsok jelennek meg a középsávban (1,9%). Érzékenysége
87dB.
A halmozott lecsengési spektrum nyugodt, egyenletes, és viszonylag
gyorsan eltűnik. A lecsengési folyamatban nincsenek kitüntetett
frekvenciák. Átlagosnál jobb Wigner-eloszlás, 15kHz-en a fő
energiacsomóból kiváló energianyúlvány, viszonylag kevés
mellékrezonancia. Kis-közepes frekvencián erős elhajlás tapasztalható,
ez hagyományos, nem lineáris fázisú konstrukcióra utal. - Átlagos.
JPW SONATA
Kétutas zárt doboz, 165mm-es impregnált papírhangszóróval (a
membránszél pvc) és egy pici Audax dómmal. A doboz 15mm-es MDF, a
keresztváltó: "hard wired".
Méréseinkhez. Rendkívül kiegyenlített frekvenciaátvitel,
65Hz-22kHz, az egyenletesség 4,5dB. Igaz, basszusa erősen
csillapítatlan. Viszonylag jó burst-ök, a legrosszabbat 5293Hz-en
füleltük le. Kitűnő iránykarakter, a 40 fokos görbe is csupán lapos
vályút képez 5 és 10kHz között. Az impedancia minimuma 6 ohmig esik,
kissé kilóg a szabványból. A torzítása nagyobb, mint szeretnénk, már
kis hangerőn is baj van a legfelső tartományban, nagyobb
teljesítményen a torzítás eléri 10 százalékot, de ettől eltekintve
mindvégig a 2. harmonikus dominál, a 3. szinte láthatatlan. A 96dB-hez
10 wattot kér, érzékenysége 86dB.
A lecsengési spektrumon rendkívül egyenletes amplitudó
karakterisztika. A gerjesztés utáni lecsengés a frekvenciától közel
függetlenül, de viszonylag lassan tűnik el. A Wigner-eloszlás
lineárfázisú konstrukcióra utal. A 7kHz-0.6ms koordinátájú
energianyúlvány magas fokszámú szűrőváltóra utal. - Átlagos.
MISSION 760
A brit Mission cég olcsó erősítőkkel hívta fel magára a figyelmet
(lásd: Manók Tánca, HFM 1987/2). Hangsugárzókat is gyárt, ezek közül a
nagyobbak nem sokat hallatnak magukról, a legkisebbeket viszont Best
Buynak tartják az angol magazinok. (Hogy el ne feledjük, Mission
annyit tesz, hogy: misszió.) Legnépszerűbb modellje a 760 típusjelzésű
kétutas reflexdoboz. A dómját a mélyhangszoró alá szerelték, alul a
reflexnyílása 35mm átmérőjű. A hangszórókat reflexnyílásostul műanyag
előlapra szerelték ("ásványi anyaggal csillapított polipropilén"), és
azt rögzítették a dobozhoz.
Méréseinkhez. Az átvitel 80Hz-22kHz, egyenletessége 6dB. Csúnya
beszakadás a kereszttartományban. A rezonanciafrekvencia 96Hz. Átlagos
burst-ök, 3k fölött a szokásos nyúlványokkal (képünkön a 4297Hz-es
válaszjel). Energiaeloszlása azonban igen jó, amennyiben a 40 fokos
iránygörbe kiegyenlíti a szemből felvett görbe teknőjét. Impedanciája
4,2 ohmig esik - hiába specifikálták 6 ohmra, kilóg a szabványból.
Torzítása példásan csekély (eltekintve egy 3. harmonikus csúcstól
1,7kHz-en, de ott is csak 1, illetve 1,5%). Érzékenysége 8dB, és 12,3
wattra van szüksége a 96dB-s hangnyomáshoz.
A halmozott lecsengési spektrumon nagyon egyenletes amplitudó
karakterisztika. A spektrum viszonylag gyorsan és
frekvenciafüggetlenül tűnik el. Hosszantartó lecsengés csak 4-5kHz
táján tapasztalható. Viszonylag kedvező Wigner-eloszlás, kevés a fő
energianyúlványtól elkülönülő mellékcsóva. - Átlagos.
MONITOR AUDIO MA1
Megint egy brit cég, ez kifejezetten csak hangszóróspecialista. A
Monitor Audio választékában az MA1 a legkisebb "monitor".
Magassugárzójának membránja az a bizonyos arany dóm, amelyről eddig
csak a lapszemlében írtunk. Most magunk is kipróbálhatjuk, milyen
érzés "ékszerrel zenélni". A dómot fémszita védi. A mély/középsugárzó
átmérője mindössze 91mm - ez már tényleg csak zsebhangszóró. A mezőny
túlnyomó többségéhez hasonlóan reflex-rendszerű.
Méréseinkhez. Aggasztóan szűk sáv, 140Hz-16,5kHz. Egyenletessége
5dB. Kitűnő burst-ök, a nyúlványaik igen picik (képünk: 11,5kHz).
Torzítása kis hangerőn elfogadhatóan alacsony (max. 1,2%), 9dB-n már
aggodalomra ad okot - habár már az is csoda, hogy ez a picurka doboz
egyáltalán képes megmozgatni ennyi levegőt. Amelyhez egyébként 15,6
wattra van szüksége, mert az érzékenysége alacsony: csak 84dB.
Lecsengési spektrumát tekintve is rendkívül érdekes hangsugárzó. A
spektrum igen gyorsan és viszonylag frekvenciafüggetlenül tűnik el. Az
amplitudó karakterisztika viszonylag kedvezőtlen, hiszen erőteljes
lehajlást mutat 15kHz-től kezdődően. De a leszívás kellően csillapítva
van, a lecsengési spektrum a közép/nagyfrekvenciás tartományban is
kedvező. Egyszersmind igen jó mély/középfrekvenciás viselkedésre is
következtethetünk belőle. A hangszórók rezonanciái jól vannak
csillapítva. A nagyfrekvenciás oldal gyengélkedése a Wigner-eloszláson
is kitűnően látható. A fő energianyúlvány viszonylag kevéssé hajlik
el, ez lineárfázisú viselkedésre utal. Viszonylag kevés a fő
energianyalábtól elkülönülő, tehát rezonanciákra utaló energiacsomó. -
Átlagos
QUADRAL DAUPHIN
A Quadral (vagy ahogy ő a nevét írja: quadral) német
hangszóróspecialista. Számos típuscsaládja van. A Dauphin, azaz
Trónörökös a Phonologue E család legkisebb tagja: kétutas reflexdoboz,
70mm-es nyílással a hátoldalán. Mélyhangszórójának műanyag-membránját
különös gonddal impregnálták. Dómsugárzójának membránja impregnált
textil. Mindkét hangszórójának lengőcsévéjét alumíniumból készítették,
a dóm légrését pedig mágnesfolyadékkal csillapították, s erre
hivatkozva kivételes hőállóságot és extra dinamikát ígérnek. A
magassugárzó effektív tömege a prospektus szerint igen alacsony. A
hangszóró dobozát műanyag borítja.
Méréseinkhez. A két példány átvitele között igen nagy a különbség,
az egyik példánynak valószínűleg pontatlanul van beállítva a szűrője.
Remélhetőleg csak alkatrészhiba, de mégiscsak hiba, amelyet a "normál"
vásárló nem vesz észre, és (éppen ezért) nem is reklamál érte. A
jobbik példány átviteli sávja 9,5Hz-1,4kHz és 3,1-20kHz,
egyenletessége 8dB. A burst jelcsomagoknak nyúlványuk van, 3kHz fölött
egyre hosszabb farokkal, változó amplitúdóval (kép: 12264Hz).
Az iránykarakterisztika a frekvenciaátvitel hibáit tükrözi. Az
impedancia minimuma 3,8 ohm - de ez itt meg van engedve, minthogy a
Dauphin 4 ohmos modell. Egyetlen erénye ennek a hangsugárzónak, hogy
alacsony a torzítása. Az is igaz viszont, hogy csak 92dB-ig
vezéreltük. És még ehhez is 9,3 wattra volt szüksége, mert az
érzékenysége a legalacsonyabb az egész mezőnyben: mindössze 82dB.
A lecsengési spektrumon látható amplitudó karakterisztika
meglehetősen kedvezőtlen a 13kHz-en uralkodó púpjával. Hosszantartó
lecsengés alakul ki 3-4kHz környékén, de ettől eltekintve a spektrum
viszonylag gyorsan lecseng. A Wigner-eloszlás az átlagosnál lényegesen
gyengébb. Kifejezetten gyenge mélyfrekvenciás viselkedés, erős
energianyúlvány 13-14kHz tájékán. - Átlag alatti.
TRIANGLE TITUS
Újabb francia (a JMlab után). A Triangle szintén
hangszóróspecialista. A Titus kétutas reflexdoboz. Részleteket nem
tudunk róla. A csatlakozója mindenesetre eltér a többiekétől: a
vezetéket recézett réz anyával lehet megszorítani, a szerelvény alatt
a színjelölés: alig látható fehér és fekete gyűrű. A hangszóróselymet
nem tudtuk leszedni, nagyon szorosan ül a helyén, azt hittük, oda van
ragasztva. Utólag kiderült, hogy csak erőszakoskodni kell vele, és
akkor lejön - lásd a szeánszon.)
Méréseinkhez. Csúnya, hármas sárkánytaraj a frekvenciagörbén 5 és
10kHz között, minek következtében az átvitelt ki sem tudjuk értékelni.
Ha a tűrésmezőt 10dB-re bővíthetjük, akkor 85Hz-20kHz. A tarajok
szélessége belül marad ugyan a terc-sávon (ha zaj-jellel mérünk,
elkenhetőek), ezért némely elektroakusztikusok nemlétezőnek
tekintenék, dehát itt nem elektroakusztikáról beszélünk, hanem High
Fidelityről. Semmiképpen sem egyedi hibáról van szó, hiszen a két
példány görbéje kifogástalanul együtt fut. A frekvenciaátvitel hibája
az iránykarakterisztikára is kihat (bár a jel még 40°-on sem csökken
vészesen). Közepesen csúnya burst-öket mértünk (kép: 8988Hz). Az
impedancia minimuma 5,3 ohm - durván alacsony. A torzítás a
magastartományban nő meg leginkább, nagy hangerőn eléri a 10
százalékot. A 96dB-hez 8,2 wattra volt szükség, a Titus érzékenysége
87dB.
A halmozott lecsengési spektrum ideges, és egy hosszan elnyúló
4kHz tájéki kicsengés uralja. A hangszórók rezonanciái
csillapítatlanok. A Wigner-eloszlás lineárfázisú konstrukcióra utal.
Az energiacsomó főtengelye a teljes sávban a frekvenciatengellyel
párhuzamos. Ez bizonyára kedvezően hat e modell hangképére. Sajnos
azonban számos, a fő energiacsóvától elkülönülő energiacsóva
figyelmeztet a hangszórók csillapítatlan rezonanciáira. A szuperlineár
fázis miatt mindenképpen figyelemreméltó konstrukció, de egyenetlen
amplitudó karakterisztikája és rossz lecsengési spektruma miatt a
legjobb esetben is csupán átlagos.
ZSOLT AUDIO STANDART 2
Betűrendben utolsó hangsugárzónk a legnagyobb az egész mezőnyben,
az egyetlen állódoboz - azonkívül abban is eltér a többitől, hogy
magyar gyártmány, mégpedig exportképes magyar gyártmány. Persze, a
motorjai külföldiek: egy 165-ös mély/középhangszóró és egy 19mm-es dóm
a VIFÁ-tól. Reflexnyílása hátul található. A doboz nagyjából olyan,
mint a StandArt 1 (tesztjét lásd: HFM 1991/2), a különbség nem a
méretekben, hanem a minőségben rejlik - meg az árban, természetesen.
Ennek a típusnak is van saját lábazata: egy H-alakú vasidom, 4
tüskével.
Méréseinkhez. Széles átviteli sáv, kár, hogy a görbe középtájt
kidomborodik ("anti-loudness"), emiatt az átviteli sáv 70Hz-7,7kHz,
majd 12-22kHz. A középsáv egyenletessége 7dB. A burstválasz végig
normális, de 3370Hz-en kriminális, a túllövései miatt nem is tudtuk
lefényképezni másképp, csak felére vett amplitúdóval. Az
iránykarakterisztika 20 fokon kifogástalan, 40 fokon viszont már
1kHz-től kezdve enyhén lehajlik (további magasveszteség az
energiamérlegben). A torzítás példásan alacsony - szinte nemleges! A
StandArt 2 érzékenysége 87dB, az előírásos 96dB hangnyomáshoz 5,6 watt
erősítőteljesítményre van szüksége.
A halmozott lecsengési spektrum igen egyenletes nagyfrekvenciás
viselkedést mutat. A magashangszóró kiváló minőségű. A mélyhangszóró
is kifogástalan, kis ingadozású. Jól látható azonban, hogy a
keresztezési frekvencia alatt a hangsugárzó átlagszintje kb. 4-5
decibellel nagyobb a nagyfrekvenciás oldalnál. Ezt az anomáliát
valószínűleg a szűrőváltó okozza. A lecsengési spektrum gyorsan és
egyenletesen tűnik el. A hangszóró rezonanciái csillapítva vannak. A
Wigner-eloszlás is kedvező, a fő energianyúlványtól elkülönülő
energiacsomók száma csekély. Hagyományos, nem lineárfázisú
konstrukcióra utal a viszonylag erőteljes kisfrekvenciás elhajlás. A
kisfrekvenciás csóva egy, (a kívánatosnál talán kevésbé csillapított)
mélyhangszóró-rezonanciára utal. Az összképet tekintve a mezőny egyik
legjobban sikerült hangsugárzója, de egy jobb váltószűrővel sokat
lehetne javítani rajta. - Átlagosnál jobb.
Szeánsz
Hát akkor essünk neki, különben soha nem érünk a végére a 16 pár
doboznak - tizenhétnek, ha etalonunkat, a Heybrook HB1-et is
beszámítjuk.
Az egész tesztmezőny csupa kicsiny vagy átlagos termetű
hangsugárzóból tevődik össze. Egy kivételével mindhez lábazatot is
kell venni, ennyivel fognak drágulni a listaárhoz képest! Mi általában
a Linn Index állványt használjuk (minimum 10 ezer forint pluszköltség,
ha nem több); tipikus "könnyűszerkezetes" konstrukció, a legtöbb
hangsugárzóhoz beválik. Hanem hát bizonyos típusokhoz kifejezetten
súlyos, homokkal vagy éppen ólommal kitöltött állványt ajánlanak a
gyárak. Ilyet is szereztünk tehát: angol technológia szerint készült,
homok és ólom keverékével van kitöltve, 31 kilós, sérvet kap, aki
megemeli. Mindegyik doboz alatt kipróbáltuk, és az a véleményünk, hogy
kivétel nélkül mindig a könnyű állvány nyer! A másik, a csillapított
típus testességet és puhaságot visz a hangképbe, de megöli a
szárnyalását, lendületét, a könnyedségét. Itt ízlésbeli különbségről
van szó. Mivel nyilvánvaló, hogy a HFM zsűrije előtt az a doboz
szerepel jobban, amelyik könnyű lábazaton áll, valamennyihez a Linn
Indexet használtuk-még a minidobozokhoz is.
A kábelezés teljesen hétköznapi volt, nem juttatta előnyhöz
semelyik modellt sem. Megfelelő kábelezéssel bármelyikből többet
lehetne kihozni - dehát ezt a kirakós játékot mi nem tudjuk
végigjátszani.
Mit hallgassunk: LP-t, avagy inkább CD-t? Tapasztalatunk szerint a
hangsugárzó nem túlságosan "forrásfüggő", vagyis a szeánszon nyugodtan
használhatjuk a nehézkes lemezjátszó helyett a praktikus CD-játszót.
(Ellenvélemény?) Annál is inkább, mert időközben szert tettünk egy
Micromega Duo-ra. A CD-játszók többségéhez képest határozottan
analógos hangja van. Utólag megállapítjuk, hogy kevésbé is fárasztotta
ki a fülünket és az idegeinket, mint az eddig használt Pioneer PD-91
(nem beszélve a hétköznapibb típusokról).
Atyamesterünk, Sólymos Antal két nappal a hangszórócirkusz
premierje előtt elutazott Amerikába, zsűrink így három főre apadt, de
azért megőrizte határozatképességét. Valamennyi forduló "jó szeánsz"
volt, tehát nagyjából-egészéből egységesen ítéltünk, s meglehetősen
biztosak is vagyunk a véleményünkben. (Szeánszunk eredményéről később
az audiofil kereskedőket is tájékoztattuk. Nekik az volt a meglátásuk,
hogy az ő hangsugárzójukat illetően ugyan biztosan tévedünk, de a
többit lényegében helyesen ítéljük meg.)
Arra törekedtünk, hogy minél kevésbé a tesztműsort hallgassuk,
minél inkább a zenét. Hosszabb-rövidebb részleteket választottunk
Beethoven Hegedűversenyéből, Bizet Carmenjéből és a zongorabűvész
James Boyk felvételeiből, de nem feledkeztünk meg az effektzenékről
sem (Opus3 demólemez). Egyebeken kívül rendszeresen felléptettük
Armstrong Lajost és népi zenekarát (Hello Dolly, Down By The Riverside
stb.). Véleményünket, mint mindig, most is elsősorban azok tudják majd
hasznosítani, akik főleg az akusztikus hangszereket szeretik. Persze,
az elektronikus popzene hívei is profitálhatnak a szeánsz
eredményéből, csak nekik előbb még transzponálniuk kell a mi
ítéleteinket az ő nyelvezetükre.
A hangdobozokat árkategóriájuk szerint csoportosítottuk, eképpen:
17-20 ezer forintig: 3 modell
25-30 ezer forintig: 5 modell
35-40 ezer forintig: 5 modell
45 ezer fölött: 3 modell.
Szép, kerek számok. Sajnos némelyik típus (részben a nyári
forintleértékelés következtében) most már kilóg a skatulyából néhány
Bartókkal-mit tegyünk, ez van.
I. CSOPORT (17-20 ezer forint)
MISSION 7601
Megdöbbentő, hogy méretéhez képest mekkorát szól. Már első
hallásra megnyert magának. Először úgy találtam, hogy a tere nagyobb,
szélesebb és hátrább nyúlik. Később már kissé kétoldalasnak éreztem, a
színpad közepe kiürül. A sávszélei rövidebbek kisebb hangmennyiséget
tud csak lesugározni: a hegedű üveghangjai kevésbé pregnánsak, az
üstdob kevésbé követhető. Más jellegű hangkép, de olyan előnyei
vannak, hogy nem kelt hiányérzetet. Nagyon szépen szól. Szimpatikus!
Olyan erényei vannak, amelyekkel a Heybrook nem rendelkezik. Nem
is tudom megfogalmazni. Simábbak a magasai. A basszusa nem az igazi,
de meggyőzően adja elő. Nyugodt, kellemes hang, a levegőből szól, és
jobb a tere. Szerényebb, tartózkodóbb, vagyis nem annyira
forszírozott, mint a HB1. Amannak összes erénye (középtartománya,
basszustöbblete, lendülete) sem tudja feledtetni a nyerseségét - igaz,
a Heybrookért soha sem rajongtam igazán. A Missiont tovább lehet
hallgatni.
Szárnyaló, könnyed, picit könnyűsúlyú, viszont egységes és
kiegyenlített. Levegős, természetes, tértölelő, jól hallgatható.
Persze, a felső basszusban kissé sovány, nem annyira testes, mint a
HB1. Magasátvitelét én jobbnak, tisztábbnak tartom (zavar a HB1
szőrössége). A zongorája énekel, "kommunikál" (pedig CD!), oda lehet
rá figyelni. A szopránja tiszta, semmi zavaró zörej. A kórus nem elég
testes, de ügyesen helyezkedik. Van egy kellemes távolságtartása; nem
annyira öblös, mint a HB1, de nem is esik a nyakamba. A tranziensei
kissé lágyak, a "cinnjei" nem igaziak. Zenekari tuttikon
dinamikaveszteség. Armstrong Lajos: megáll az eszem, még ezt a harsány
dzsesszmuzsikát is meg tudja szólaltatni. A basszusszólam ugyan kissé
felfelé csúszik (döng), de az egész így is roppant muzikális. A
fúvósai jobbak és szebbek. A szólisták jobban elviselik egymást. A
szólóhegedű szép és fényes, igaz, nem életnagyságú hangszer (picit
vékonyka), de végig figyelemmel lehet kísérni - és ez a legnagyobb
erénye.
Már elsőre valami értékeset fogtunk! A Mission nyert (két enyhe
szavazattal egy határozottabb ellenében), de csak az akusztikus
zenéken; popzenén a Heybrook változatlanul jobb lesz, bizony-bizony,
még a basszusban is. Mindazonáltal, a Heybrook áráért két pár Missiont
lehet vásárolni.
Vagy, még inkább, egy pár Missiont s hozzá még egy NAD erősítőt is
- jó, jó, az utóbbit csak használtan. Kell-e mondanunk, melyik a jobb
üzlet?!
JAMO CORNET 60A
Első megszólalásra: komor, sötét, lefogja a hegedű szárnyalását.
Lelassul. Olyan, mint amikor beborul az ég. Bill Haley rockzenéjén
fulladozik a bőgő-pengetés (a HB1-nek legalább a közép- és
magashangjai megvannak). A taps nem cseng ki, a csörgők nem csörögnek.
Nekem semmiképpen nem kéne. A HB1: élmény.
Elsőre: különösebb hibája nincs, de aztán egyre több baját
találom. Álmosabb, érdektelenebb, komorabb és lassabb. Mint egy tíz
éves magnófelvétel a ma készült felvétellel szemben. Magasveszteség.
Nyomott, fedett. A dél-amerikai zenén bármiféle összehasonlítás
nélkül, már önmagában is Kiábrándító.
Várakozáson felül: rendezett. Nem csinál semmi bajt. Magasban
azonban sávhatárolt, és még le is puhul. Ettől testessé válik, és
többé-kevésbé kiegyenlített, de a finomságok elvesznek a zenéből.
Valahogy nem eléggé szép. Nem elég szárnyaló (bár megőrzi a
szólamokat). Átlagos használatra talán beválik, de magastartományának
gyatrasága miatt mégsem igazi hifi-hangdoboz. A szólóhegedűjének is
csak a két alsó húrja van meg. A hangszer helye nem is definiálható,
egy túlságosan nagy térrészletből szólal meg. Mindegyik zenén: néhány
percig egészen elfogadható, aztán már unom. Dinamikahiány. Se íze, se
bűze.
Nem nekünk találták ki.
BOSTON HD5
Elsőre nagyon szimpatikusnak találtam ezt a kis skatulyát, de
aztán kiszerettem belőle. Tény, hogy ennyire pici hangsugárzó létére
megdöbbentően nagy dinamikája van, igazán lendületesen zenél. De a
tere nem tölti ki a színpadot, középen kilyukad, furcsa, patkó alakú
teret képez le. A kórus és a zenekar létszáma csekély. A mélye kevés
és hordós. Magasban a finomságok eltűnnek. Alul-fölül sávhatárolt. Kis
doboz - nem tagadhatja le. Magasban torzít is, a fa ütők, a csörgők
rosszak, nem lehet felismerni őket. A zongora testetlen, a megütött
húr felső harmonikusai hiányoznak. És hol helyezkedik el ez a zongora?
A magas hangok balról, a mélyek középről szólnak. Mindent összevéve,
rengeteg erénye is van, de a Mission azért jobb volt.
Valóságos csoda, hogy ez a gyufaskatulya ekkorát szól. De
méreteiből adódóan sok mindenben hibázik. Kevés a levegője. A sáv
alul-fölül szűk. A középtartománya viszont kiegyenlített. Tompább,
fedettebb. Sok finom részletet eltüntet, nincs, ami az átlag fölé
emelje. A Mission 760 minőségét nem éri el. Legnagyobb erénye: nincs
durva hibája.
Nekem nagyon tetszett. Szemem-szám elállt, ahogyan a Carment
visszajátszotta. Kellemes, kiegyenlített, és (csaknem) mindene megvan
- persze, a mélybasszust leszámítva. Nagyon szépek a vonósai. A teljes
középsáv egyetlen zavaró momentum nélkül jön le. Nem tolakodik, mégis
csengő. Hihetetlenül hallgatható. A tér és a szólamok leképzése is
kifogástalan. Könnyűzenén, effektzenéken már baj van. Az énekhangja
hiteles (inkább, mint a HB1-é!), de a magasak már lekonyulnak, a
dinamika elvész - itt bizony harsányabban illenék trombitálni. A
dél-amerikai zene pedig már teljesen érdektelenné válik, nem elég
színes, nem elég csattogós, nem elég pánsípos, nem elég kurjongatós.
Ez már nem az ő műfaja. De így is átlag fölötti hangdoboz. Zongorán
hallatlanul komplett, és a dinamikai árnyalatokat a halktól a hangosig
jól leköveti - a HB1 itt már versenyben sincs vele! Számomra bármiféle
komolyzenén sokkal muzikálisabb a Heybrooknál. (Popzene-kedvelők pedig
úgysem vesznek ilyen dobozt.)
Nem annyira all-round, mint a Mission, de komolyzene-rajongóknak
érdemes kipróbálniuk. Habár az ára lapzártakor már 23 ezer forint.
II. CSOPORT (25-30 ezer forint)
JPW SONATA
Azonnal: nagyon kellemes. A térleképzése is jó. Tiszta, világos,
meleg, közvetlen - Best Buy szaga van! Ebből a típusból a szeánsz
folyamán sem szerettem ki. Gyönyörűen szól, a hangszerek hangzása,
színezete jobban megközelíti a valóságosat. Nem színez, nem másít, nem
torzít. Nagyon tetszik. Sokkal szebben szól, minta HB1. Nekem azért
nem tetszett annyira. Határozatlan vagyok: nehéz dönteni két ennyire
eltérő hangkép között. A Sonata kevésbé dinamikus, és a mélyei is
rosszabbak. A kórusa, az énekhangja tisztább, de hiányolom a
szárnyalását, a levegőjét. A fúvósokkal is volt egy kis bajom
(fedettek). Magasban nem terjed ki olyan messzire. Nem torzít annyira,
mint a Heybrook, de elveszítettem vele valami fontosat is.
Mind a két véleménnyel egyetértek. Popzenén, effektzenén tényleg
fellép némi dinamika- és basszusveszteség - viszont minden egyéb
tekintetben sokkalta különb a HB1-nél. Tiszta, kiegyenlített,
elegendően csengő, elegendően testes, és jól együtt is van. A
zongorája gyönyörű, nincsenek zavaró zörejei, mégis csengő, fényes a
tónusa. A zongorapedálozás visszhangosságát a többi dobozról eddig nem
is hallottuk! Az analóg felvételek zaját is egyenletesen elosztja. A
finom részletek mind megvannak. Roppantul zenei. Gyönyörű a vonóskar
zengése a belopakodó, majd szárnyra kapó fúvósokkal. Nagyzenekaron,
operán én is szívesen fogadnék egy picivel nagyobb dinamikai sávot; ez
még mindig kisdoboz. Fontosabb azonban, hogy a halk és a hangos hangok
aránya helyes. Zongorán van egy elegáns távolságtarása, hozzá képest a
HB1 veszettül közelmikrofonoz - vigyázat, a Boyk felvétele nem
közeltéri! Dzsesszen is hiteles, bár a rezesei egy picit
visszafogottak és a cinn is kevés, ezen a zenén már valahogy "nem vág
keresztül". De jól hallgatható. Közelebb áll az én ideálomhoz. A HB1
után hifiben némi veszteség - zenében hatalmas nyereség.
Némi - jogos! - ellenvetést is figyelembe véve: fölényesen jobb és
mindenekelőtt muzikálisabb hangsugárzó a Heybrooknál.
QUADRAL DAUPHIN
Rögtön: erősen sávhatárolt, alul-fölül. A magasvágás különösen
fájdalmas. Komor színezet. Elvész a hegedűből a szárnyalás is, az
információ is. Könnyűzenéken még elmegy, ott egész jól el lehet
hallgatni, magasa ugyan ott sincs, de nem zavar. Prezenszes. Az első
hegedűből brácsát csinál. A tere széltében keskeny. Nekem nem kéne.
Nem jöttem rá pontosan, mi bajom vele, csak nem tetszik. Hűvös,
kiegyenlített (tehát nem borulnak fel az arányai), első hallásra jó
pontnak tartom, hogy nincs benne semmi zavaró, de aztán kiderül, hegy
semmilyen érdeme sincs, amiért szeressem. Élettelen, steril. Kevésbé
torzít, nem tolakodik, de egykedvű, unalmas. Egy ismerősömre
emlékeztet, aki hosszú évekig tanult énekelni, meg is tanították
egyre-másra, de máig is hiányzik belőle a lényeg.
Sávhatárolt. Prezenszes hegedű, leszakad a hangkép egészéről.
Kicsit németes, de már nem ősgermános. A zenekari tutti dübörög,
minden összemosódik. Nincs elegendő mélye, nem lendül meg. A
szólóhegedűje testetlen, nem tetszik, a két szélső húrja hiányzik,
csak a két középső szól. Egysíkú. Olyan hangsugárzó, amilyet a
Videoton szeretett volna csinálni 4-5 évvel ezelőtt (csak nem sikerült
neki). Nincs durva hibája, de most már kezd nagyon nem tetszeni.
Armstrong: nem rossz, csak lapos. A cinn nem cinn, a bőgő nem bőgő.
Carmen: darabos, széteső, nincs tranziens energiája a sávszéleken.
Hallgatható, de minek. Nincs kapcsolatom a zenével.
Lehet, hogy Dauphin, de nem hisszük, hogy trónra fog kerülni.
HEYBROOK 0.5/II
Hát - ez sem fog trónt fosztani! A mélye, a magasa lényegesen
kevesebb, mint a régi Heybrooké (holott annak sincs valami sok mélye).
Armstrongon még elviselhető, komolyzenén lelomboz.
Azonnal tisztázódik, hogy nem éri el a régi doboz minőségét.
Kisebb lendület, szűkebb sáv. A régi doboz hibáit javítgatják, ettől
meghunyászkodott, vérszegénnyé vált. A javítások pont az erényeit
vitték el. Az alja nagyon hiányzik. Tény, hogy nem torzít annyira.
Azonnal nem tetszik. Számomra kegyetlen csalódás. Hűvös,
jellegtelen hangkép, hangos is meg nem is, nem tudom, hogyan állítsam
be. Nincs meg az a magától értetődő energiája, mint a HB1-nek. Nekem
nem kéne. A balansza sem helyes, felbillen. A basszus nagyon hiányzik,
minden baja ezzel kapcsolatos. Nem hallgatható sokáig, és a tere, a
levegője, a dinamikája is hiányzik. Nem annyira tiszta, mint inkább
steril. Nem muzikális. Hűvös és számító. Egyvalami szólt rajta igazán
szépen: Armstrong Lajos énekhangja.
Édesanyám, nekem az kell: az a rongyos régi.
TRIANGLE TITUS
Kis mérete ellenére is megnyerő, kiegyenlített. Feltétlenül jobb a
Heybrook Point 5-nál. De keveslem a "kraftját". Nagy teljesítményen
elvékonyodik, nincs elég energiája (főleg a basszusban). Nincs durva
hibája, egész jól el lehet lenni vele. Dinamikailag szűk, ff-en
befuccsol. Nem éri el a HB1-et: amaz, könnyedén hozza, amit emez
inaszakadtából sem tud.
Hasonlót éltem át vele: "fene egye meg: még mindig sokkal jobb a
HB1". Önmagában nem rossz, jobb a Point 5-nál, de a zenélgetés elején
többet mutatott, mint amennyije ténylegesen van. Nyugodt, tiszta, de
komor. A HB1 megveri lendületben, dinamikában, levegősségben.
Nem, nem, nem szeretem. Durva, közönséges, a legkevésbé sem
franciás. A basszusa összemosódik, az árnyalatokat nem hallom. És
miért nem lehet a hangszóróselymet leszedni? Ettől olyan kevéssé
transzparens? (Csak a szeánsz után derült ki, hogy némi erőszakoskodás
árán a selymet igenis le lehetett volna szedni- a Titus akkor nyilván
valamivel, jobban szerepelt volna. A Szerk.) Igaz: méreteihez képest
"nagy". A kórusa jó, de hordós (a tenor baritonos). Túl forszírozott,
túl hangos. A basszust hangoskodással pótolja. A legjellemzőbb példa
erre a hegedűverseny: ppp helyett mf-fel indít, dinamikatartományának
ott van az alja. Minden zenén színezett. A legkevésbé sem eszköztelen
- épp az ellenkezője.
A szélsőséges véleményektől eltekintve: középmezőny.
MONITOR AUDIO MA1
Teljesen meglepő, mit művel ez a pöttöm jószág! De azért nincs
mese: mégiscsak kisdoboz, hiányzik a mélyenergia, a tér is szűk, a
hangszereknek pedig nincs elegendő testük, még a hegedűknek sem, nem
is beszélve az üstdobról meg a többiről. Dinamika, energia kéne bele,
de így is egész jól szól, nem kelt túl nagy hiányérzetet. Szimpatikus.
A nagy dinamikát nem viseli el, összeomlik. Nem elég könnyed, sok
finomságot elsikkaszt. A teret, a dinamikát egyaránt komprimálja. De
meglepően hallgatható, semmi rosszat nem mondhatok róla, nagyon szépen
szól. Persze, eszembe sem jutna, hogy ekkora dobozt vegyek; ékszernek
nagy, hangdoboznak kicsi. De például másodhangszórónak, vagy
videózáshoz ideális. Vagy - tényleg - monitornak. Jó ízléssel
tervezték, sok mindent megőriz a zenéből.
Nekem sokkal jobban tetszik a Triangle-nál. Sőt. Nagyon szépen
zenél. Kicsit sávhatárolt, a basszusa nem igazi, dehát ne legyünk
maximalisták. A hangszerei viszont természetesek, és az egész zenekart
hitelesen szólaltatja meg. A szólóhegedű egyszerűen gyönyörű!
Szívhezszólóan szép! Persze, az egész hangképet picit felfelé tolja,
de nagyon ravaszul csal. Nem "igazi", nem " valóságos", de önmagában
nagyon szép és zenei hangkép. Emiatt nem is fárasztó, sokáig lehet
hallgatni. A teresség, levegőség - az már más kérdés, ahhoz több
basszus kéne, de amennyije van, azzal nagyon jól gazdálkodik.
Komolyzenén szívesebben hallgatom a HB1-nél, még ha nem is eléggé
nagyvolumenű. Dzsesszen is: nem igazi, de önmagában zenei. Abszolúte
nem agresszív, és mégis oda lehet figyelni rá. Csuda jószág. Az
Andok-zenén: hát igen, itt már nem elég sem a mélye, sem a magasa, sem
a levegője.
Mestermű. Csak nehéz megmondani, kinek szánták. Hifisták nem
egészen ezt keresik. A hangmesterek ízlésének viszont jót tenne. Kár,
hogy az ára felment 4 ezressel.
III. CSOPORT (35-40 ezer forint)
JBL LX22
Kevésbé tetszik. Nem tölti be az egész teret Komolyzenén nem jön
ki a hangszemle egyéni hangszíne. Lelkesedés nélkül, kötelességből
zenél. A szépségek eltűnnek. A dinamika is kisebb. Könnyűzenén még
egész jó. Ott kevésbé érzem a veszteséget.
Kevesebb mély. Nehézkes, komorabb, hiányzik a levegője, nem olyan
vidám. Érdektelen. Kisebb energia és kevesebb magas. Sok finomság,
részlet, hangulat eltűnik. Térben, energiában is kisebb. Könnyűzenén
nem elég lendületes, komolyban nem elég zenei.
Elsőre az Armstrong fúvósain nyílt, kellemesen tolakszik.
Prezenszben emel. Basszusban gyönge. A hangszer-testek eltűnögetnek,
ráadásul a magasai is elködösödnek. Hamar belefáradok. Tulajdonképpen
a prezenszen kívül semmije sincs. Brubeck: vékonyka. A szaxofonján a
"hehezet" erősebben szól, mint maga a hangszer. Ami nem a hangszóróból
jön, az középről jön. Nagyon egysíkú. Önmagában mindent lejátszik, de
nincs volumene. A szimfonikus zenekar kamarazenekarrá törpül. A tutti
egy kváz. A szólóhegedű egyetlen húron játszik, a visszhangok
elvesznek. A JBL XE2 és 3 sokkal muzikálisabbak voltak. Ez a doboz
nincs versenyben a HB1-gyel.
No comment.
JMLAB SYMBOL
Ez is csalódás, többet vártam tőle. Nincs igazi tere, kétoldalas.
Hegedűk: a szóló elég szép, de mögötte a dob (stb.) nem hallatszik
meg. Mélye: sincs rendes; lehet, hogy ez okozza az összes többi bajt.
Erősen sávhatárolt. A férfikórus magashangúvá válik. Dinamikai
problémák: a fff túl hangos, lehalkítva viszont túl halk, nem tudja
szépen felvinni a hangerőt. A Laureate jobb volt.
Más hibák, más erények, mint a HB1-en. De mindenképpen kevesebb
szín és kevesebb érdekesség. Egyes részletek megnyerőek (szólóhegedű).
Túl sok komoly baját nem érzem. Amit előad, kulturáltan csinálja. De
feltétlenül kisebb a tere, a dinamikája, a sávszélei fedettek, nincs
versenyben. A sima, nyugodt hangjáért túl nagy árat fizettet.
Sötét, komor tónus (Laureate!), de tiszta, rendezett. Lényegre
törő, mindent megcsinál, amit kell, de sávhatárolt, s emiatt
túlságosan erőszakos (ha nem is annyira, mint a JBl, volt). Van
basszusa, de az túl magasra csúszik és kemény. A felharmonikusai
nagyon szegényesek, a vonósok nem szárnyalnak, minden a két hangszóró
síkjában marad. Zenél, de nem elég szépen. Erényei: a rendezettsége,
az összefogottsága (ebben feltétlenül a Laureate-ra emlékeztet). Jó
tanuló, jó sportoló - mindent eljátszik, de semmit sem elég
izgalmasan. Igaz, durva hibát sem csinál. Operán a basszusa zsíros,
dörmögő, duplahangokat produkál. Halkból hangosba elég rosszul megy
át, a dinamikasávja szűk. A közepe kissé fémes, tolakodó. Van benne
valami tölcséres.
Egy évvel ezelőtt bizonyára még elment volna, de ma már ebben a
mezőnyben sokkal kevesebbért is sokkal többet kínálnak.
JAMO CONCERT II
Nincs elég levegője. Carmen: fedett, érdektelen. Rengeteg színt és
információt elveszít. Armstrongból kiöli a vidámságot. Kemény hang.
Zongora: a megütött húr nem zeng -és csúnya.
Ahogy az olcsóbbik Jamo a múltkor, ma ez a leggyöngébb. Nagyon
komor. Rossz az alja, de rossz a teteje is. Nem használnám. Unalmas.
Dixie: temetési menet. Nincs részlete, amelyen bármiben jeleskedne. A
zongorán mintha a BEAG-féle "kettőshangot" hallanám; ebben az
árkategóriában azért ez már nem illik.
Zavaros. A sávszélek nem szépek. A közép- tartomány torzít, a
tenor csúnya, reszelős. A szoprán dettó. A kollektív megszólalások
valamivel jobbak, ott tűrhetően széles a tér, és le is válik a
hangszórókról. Vokális műfajokra semmiképpen nem ajánlanám. Átlagos
szimfonikuson elmegy. Armstrong is eléggé rekedtes ahhoz, hogy ez a
hangszóró se zavarja, itt inkább a bendzsó kezd rakoncátlankodni,
tolakodni. A rezesek átlagosak - szépnek nem szépek. Dzsesszen is: a
tuttikat egész jól hozza, de a szólistákat nem tudja megjeleníteni.
3-5kHz között komoly bajai lehetnek. A zongorája csúnya, megint 3-5kHz
körül kiemel és rátorzít, alatta-fölötte pedig hiány. A középsáv
teljesen zűrös. Képtelen visszaadni egy-egy komplett hangszert. A
mellékzörejek fontosak ugyan, de itt annyi van belőlük, hogy elnyomják
a zenét. A kisebbik Jamo elfogadhatóbb volt.
Maximum ez az, amin vitatkozni lehet.
B&W DM310
A zongorája egész jól indul, de nincsen valami baj a magas
regiszterrel?! Keveslem. (A HB1-nek sokkal több színe, árnyalata van.)
A középhangok egész jók, a térrel sincs bajom, de a sávszélek
hiányoznak. A dobolás olyan, mintha üres vashordókat döngetnének. A
szólóhegedűből a magastartomány és a szárnyalás levágódik. Amit
csinál, elég jó, de semmiben sem éri el a HB1-et, holott annak sincs
jó mélye, de ez a doboz még annyit sem tud.
Nekem az egész túlságosan mélytónusú. Kevés a magasa? Vagy kiemeli
a közepet? Nem szól rosszul, de túlságosan közeli. A lendülete is
megvolna, de a HB1-től több zenei illúzióm támad. A B&W nekem túl
gépies.
Nem szép. Sziszegős, hideg-rideg, nem érzelmes. Színez. Nyugtalan.
Zongorajátékában a jobbkéz dominál, a balnak nincs súlya. Nem az én
ízlésem. A hegedűje nem reszelős, inkább üvegesen csörömpöl. Emiatt
nem tud énekelni, nem lehet rá odafigyelni, és nincs levegője. A
basszusa kemény, nem leng. Erőszakos. Németes, azon belül is poroszos.
A szaxofonján a hehezet és a mikrofonzörej több, mint maga a szaxofon.
Rosszul hallgatható. Nem humánus. Mérnöki hangkép. A HB1 a cinneken
oktávnyival magasabbra megy, és másodpercekkel tovább cseng. Nincs
verseny.
Nem a legrosszabbak közül való, de nekünk nem nyerte meg a
tetszésünket.
JPW AP2
Ma a legjobb. A mélye kissé üt és kemény. A magasainak a tetején
kevesebb a csillogás. De sok mindenben hasonlít a Heybrookra. Nem
nagyon tudnék választani. Talán mégis inkább a HB1.
A magasai kiemelnek, mégsem mennek messzire. A mélyszólam kissé
döng és időnként összefolyik. De ma ez az első tisztességes hang.
Részletgazdag, de nem szárnyal eléggé. Nehéz döntés. A HB1 mégis
csengőbb, szárnyalóbb, elegánsabb, könnyedebb. De nem sokkal.
A Brubeck-zenén kulturált, lágy, mégis van magasa - bár az finoman
lehajlik. Szép és kellemes. Nem áll be a zene és az ember közé. A
bőgőszólam végre követhető. Mindazonáltal én is túl visszafogottnak
tartom. Lehetne egy picivel harsányabb. Picit loudnessesnek érzem. De
nagyon szépen szól. A levegője áttekinthetőbb, mint a Heybrooké. A
Hegedűversenyen kevésbé stúdiós. Távolságtartóbb. Itt is
prezenszhiány, szeretnék egy picivel több elevenséget. De azért ez már
magasabb kategória, olyasmit tud, amit a HB1 nem (a súgólyuk helyett a
6-7. sorból hallgatom a zenét). Kevésbé fárasztó. A szólóhegedű
énekel, és közben a zenekar játéka is hallható. A zenekari tutti
príma. Armstrongon megint túl lágy, lepuhul, dinamikát veszít, nem
csap elegendően nagy ricsajt. Hiányzik belőle a HB1 ritmusjátszó
képessége. Az Andok-zenén nagyon muzikális, de a HB1 ott verhetetlen,
a JPW magasai tompák. Erénye viszont, hogy semmiféle zenei műfajban
nem torz, nem harsány, mindent lejátszik.
Muzikális hangdoboz, elsősorban komolyzenére való.
IV. CSOPORT (45-50 ezer forint)
JBL XE4
Hú, de megörültem neki: végre mély hangok! Csakhát: a közép- és
magashangok elmaradnak. Hordós jelleg. Rockzenén azon tűnődöm, mi
lehet ez. Taps? Nem csattan. Nem lehet ráismerni. Eltűnik sok részlet,
szín, árnyalat. Beethovennél itt először jelenik meg az üstdob -
viszont eltűnik a hegedű felső húrja. Loudness, de csak a
basszustartományban - magasban pont az ellentéte. Komor, tompa, lassú.
Annak való, aki a hangszínszabályzóval szeret játszani. Végtére,
könnyűzenében is kell szín, cinn, csillogás!
Én is Felkiáltottam magamban: jaj de jó mélyek! - de felborul az
egyensúly, középtől felfelé lehajlik, tulajdonképpen kulturált és
sima, nem torzít, de kevés van belőle. Folyamatosan esik. A tere
nagyon zavaros. Félelmetes energiákat sejttet, de a dob pergamenje nem
száradt meg, vagy nincs kifeszítve, plöttyedt. A cinn teljesen
eltűnik, a taps, a kávaütések nem hallatszanak. A bőgőcsattogás alig
ismerhető fel. Mint technikai eszközt sem használnám (csak bajom lenne
belőle: a mikrofonok begerjednek stb. Tömött, térhatás nélküli massza.
Erősen diszkós. Összekeni az egészet, ráad egy dögös álbasszust, a
magasakat lekonyítja. Iszonyatosan differenciálatlan. Nem az, amit
szeretünk - dehát, édes istenem, nem is nekünk szánták. A diszkóban
tényleg valami ilyet lehet hallani. Érzem, hogy a tervezői mit
akartak...hát, sikerült nekik. Ez azzal jár, hogy mindent le tud
játszani, olyan számokat is, amelyek a HB1-en lejátszhatatlanul
csörögnek és basszushiányosak. A basszusa egyébként nem igazi, nem
megy mélyre, csak sok. Mindent elfed. Paplanos. Ne félj rózsám, nem
lesz baj, mert a paplan eltakar.
Ez a hangdoboz úgy szól, mint a diszkóban az agyonjátszott
kazettás szalag. Ha olyan zenét hallgatnánk, talán a JBL-t
választanánk. Dohát nem olyat hallgatunk.
(ZSOLT) STANDART 2
Jól szólnak a mélyek. Legalábbis ilyen érzetet kelt. A
magastartomány legtetejét keveslem. Armstrong trombitája kevésbé
érces, de jól szól. A tere is jó. Zongorán a mély húrok szépen
zengenek, a magasak kicsit kopogósak. (A HB1 színesebb.) A
Hegedűverseny tisztán szól, és most először hallom, mit játszanak a
bőgők, a mélyhegedűk stb. (A HB1 összemossa, nem lehet a
mélyszólamokat megkülönböztetni.) Itt feltétlenül szebben szól a
StandArt. Sajnos, a teteje kissé kevés nekem, a hegedűt is lejjebb
hangolja. De így is szimpatikus, jó hang. Rá szavazok.
Kevésbé vidám, de jobb az egyensúlya. Kevésbé érdes. A vonósai
nyugodtak. (De nem tudok elszabadulni a HB1 jól ismert előnyeitől:
nyitottság, tér, levegősség, jól megkülönböztethető hangszerek).
Mindenfajta zenén: jobb és több mély - szegényesebb magasak. Nem
lennék boldogtalan vele, de a HB1 hegedűje az égig szárnyal, ez meg
itt marad a szobában. Én nem szavazok rá, de ha új hangdobozt kéne
vennem, hát az egész mostani mezőnyből ezt választanám. És mindenki
emelje meg a kalapját, mert eddig ez a legjobb magyar gyártmányú
hangsugárzó!
Elsőre: emlékeztet a StandArt 1-re, de annál azért határozottabb,
artikuláltabb. Kellemesen zenei, de még mindig egy picit ködös. A
basszus súlya még mindig nem az igazi, de kiterjedt: csak akkor
keveslem, amikor egyből kell lendülnie, a tranzienseken. Különben
tökéletes. Időnként rendkívül mélyre hatol. A felső regiszterekben
lekonyul, a prezensze hiányzik, lehetne egy kicsit egzaktabb.
Elegendően teres, közelít a koncertteremhez. Rendkívül nyugodt,
lehetne egy picit elevenebb, csengőbb. A vokális hang nem az erénye,
az énekesek hátrább mozdulnak, nem tudnak előrelépni. A dixie sem az ő
műfaja, tompa, nem csillog, nem hallelujázik, alul-fölül ellágyul, de
roppant összefogott, mindent lejátszik, sosem válik bántóvá. A
zongorája kifejezetten fedett, háttérből jön, fahangja van, nem elég
élénk. (Utána aztán a HB1 meg túlságosan durva és lényegre törő.) A
legszebben a Beethoven Hegedűversenyén szól. Szimfonikus zenekarra van
kitalálva. Kifejezetten koncerttermi levegő. A vonósai szépek, a
mélytartománya megszólal, végig megtartja hátán a szólamokat, és
távolsága is van, végre nem a hangszóró döbög. A tranziensei továbbra
is lassúak, de ez itt megbocsátható. (A szólóhegedűjét úgy
jellemezném, hogy a felső húr szól, plusz az alsó kettő.)
Eddig a legjobb kompromisszum. Szép és hallgatható. Ez is
komolyzenére van kitalálva, a rockpártiak esetleg csalódni fognak
benne.
JMLAB MICRON
Első hallásra: döbbenetes! Kitölti a teret, jók az arányai, a
dinamikája is elegendőnek látszik. De magasban kissé nyers.
Középmagasban némi torzítás a hegedűn. Érdekes, hogy még az üstdob is
meghallatszik rajta. De a nagy hangtömegekből azért kevesebbet hoz le,
mint a HB1. A sávhatárai is keskenyebbek. habár ezt alig venni észre,
mert nagyon kiegyenlített, és meggyőzően adja elő. A tere keskenyebb,
de azt becsülettel kitölti. Ettől a kis doboztól ekkora hang!... De
azért hiányolom a Heybrook magasait. Nálam nagyjából döntetlen, vagy
talán egy pötty a Micronon. * Ahogy megszólal: drága, jóminőségű
készülék, sok pénzbe kerülhetett, hogy előállítsák. Kihoztak belőle
mindent, amit fizikailag lehetett - de, ha a hifi a cél, annak nem ez
az útja. Nem lehet büntetlenül csökkenteni a méreteket. Nem lehet nem
meghallani, hogy kisdoboz. Számos jó tulajdonsága van, de a tere
szűkebb, a lendülete kisebb. Kifejezetten muzikális, kifejezetten
értékes - de én azért mégis inkább a HB1-nél maradnék, ugyanis meg sem
fordul a fejemben, hogy minidobozt vegyek. Mint ahogy, robogót sem
vettem soha, pedig jogosítvány se kell hozzá, inkább vennék egy
kerékpárt. Persze lehet, hogy más nem így gondolkodik. * Nagyon jó
hangsugárzó! Hozza a Laureate (és a Symbol) rendezettségét, de
sokkalta vidámabb náluk, szebbek a magasai. Egy kicsit így is
tolakodó, jobb szeretném, ha visszafogottabb volna. Artikulált, le
tudja képezni a hátrábbról megszólaló hangszereket is. A hegedűje
szép, de a mellékzörejek eltűnnek róla (van egy kis műanyagos íze.). A
zenekari tutti meggyőző, de az alsó oktávot persze csak imitálja. A
szólóhegedű tiszta, eleven, szép, sokkal szebb, mint az előző kis,
JMLaboké. A tere még mindig stúdiós, azaz inkább a szólamokra
koncentrál semmint a köztük észlelhető térre. De követhető és
hallgatható. (A HB1 teremszerűbb, levegősebb, persze szőrösebb is.)
Armstrong veszít ugyan a közvetlenségéből, de roppant arányos. Itt
azért lehetne vidámabb - a magasak tetejét keveslem. A fúvósai sokkal
jobbak, a cinnjei nem tetszenek. Carmenen kissé göröngyös, a mélyei
enyhén fuldokolnak, de soha rosszabbat. Komplett. De nekem. túl
feszes, tolakodó. A halk-hangos arány nem elég jó, túl gyorsan válik
túl hangossá, nem elég folyamatos a dinamikai átmenet. (Ebből a
szempontból gyöngébb a HB1-nél.) Gyakran túl tárgyilagos. Viszont a
szólamtisztasága példás. Nem annyira valósághű, mint a HB1, de nem is
annyira trehány.
A "legnagyobb hangú kisdoboz". A saját jogán is hifi-hangsugárzó -
minidobozt talán nem is érhet ennél nagyobb dicséret. Fenntartásainkat
azonban nem tudjuk teljesen elvetni.
AJÁNLÁS
Amennyire sokáig tartott a hangszórócirkusz, annyira rövid lesz a
summája. Két Best Buyt találtunk az Olvasó számára, egyszersmind a
magunk számára is - a jövőben ezeket szándékszunk használni etalon
gyanánt. A legjobb vétel szerintünk a Mission 760 tizenhétezerért és a
JPW Sonata 50 százalékkal többért - az ő produkciójukra érdemes
befizetni a leginkább. De trambulinról (lábazatról) ne tessék
megfeledkezni, mert zeneakrobatáink nélkül korántsem ugrándoznak (vagy
hegedülnek) ennyire fürgén!
Feltétlen ajánlásunkat élvezi még két artista a felsőbb
kategóriából: a JPW AP2 és a StandArt 2. Mindkettő főleg komolyzenei
magasságban csillogtatja erényeit az aktrasztikus dzsessz trapézain,
még szintén nem törik ki a nyakukat, de egyikük sem tartozik a modern
popzene erőművészei közé. Megszokott környezetükben, persze, többre
képesek - dehát ezt sok más hangsugárzóról is el lehet mondani. A
StandArt 2 például ki tudja szolgálni a High-End Roksan Xerxest, mint
ezt nekünk is demonstrálták a Zsolt Audio meghallgatótermében. A mi
szeánszunkon ennél jóval kevesebbet produkált, feltehetőleg azért,
mert ezt a hangsugárzót kifejezetten ahhoz a bizonyos lemezjátszóhoz
tervezték. Érdemes tanulmányozni egy kicsit a frekvencia átvitelét.
Gyanítható, hogy amennyire jól illeszkedik a Roksanhoz, annyira nem
passzolna például egy Linnhez. Márpedig nekünk nem azt kell
elbírálnunk, mire képes a szóbanforgó modell a számára ideális
rendszerben, hanem hogy mire képes átlagos (avagy annál azért jobb!)
körülmények között. Ezzel indokoljuk azt is, miért érezzük
sikeresebbnek a két JPW közül az olcsóbbikat.
De hasonlóképpen érvelhetnénk még számos további típus mellett is.
A hangsugárzók (s különösen a "nehéz" impedanciájú típusok) kényesek
az erősítőre. Egyébként is: munkaeszközünk, az Audio Innovations
tisztán szól a középsávban, viszont basszusban már kevésbé jeleskedik.
Elfogadjuk, hogy némely doboz másfajta erősítővel van párosítva
esetleg jobban szerepelt volna.
S gondoljunk csak azokra a típusokra, amelyek kettős kábelezésre
is ki vannak képezve. Azt a technikát most még semmiképpen sem
szeretnénk körbejárni (eredménye korántsem annyira egyértelmű, mint
egyesek állítják!), de ha igaz: csodákra képes vele - az, aki tudja,
mit csinál.
Utolsó bekezdés: a minidobozok. Háromhoz volt szerencsénk, és mind
a háromról jó véleménnyel vagyunk. Még a pici Boston-teásdoboz is
kapott egy szavazatot, a Monitor Audio MA1 erényeit nem győztük
csodálni, a JMLab Micron pedig még annál is többre képes. De nem
tudjuk, kinek ajánlhatnánk őket. Akinek tényleg annyira meg vannak
számlálva a négyzetméterei, hogy eleve el kell tekintenie a józanabb
méretű dobozoktól, az jól fog járni bármelyik minivel - csak éppen
soha nem fogja megtudni, mire képesek igazából ezek a roppant
muzikális hangládikák. Ahhoz ugyanis lábazatra kéne rakni őket
(könnyűre, nehézre - ebbe itt most ne menjünk bele). Ahol viszont a
lábazat elfér, ott már egy, nagyobb méretű hangdoboz is elfér - s
máris visszakanyarodtunk problémánk legelejére. Szóval, tanácstalanok
vagyunk. Csak annyit mondhatunk: izgalmas hifi-kísérlet meghallgatni
egy-egy muzikális miniatűr produkcióját, átlagosan-unmuzikális, normál
méretű dobozok ellenében.
Utóirat: ne feledkezzünk meg a Heybrook HB1-ről sem. Vagy most már
igenis feledkezzünk meg róla? Nehéz lesz. Mert bár új etalonjaink
globálisan jobbak a réginél, bizonyos versenyszámokban a HB1
visszakézből megveri őket, s nemcsak őket, de a verseny rangosabb
résztvevőit is. Sőt, ha statisztikát csinálunk, az jó neki, hogy az
immár kifutott, második szériás HB1 muzikálisabb a mostani mezőny
kétharmadánál. A fejlődés korántsem annyira forradalmi, mint
amilyennek látszik.
HFM