Audio-kultúra

        (Nagyközönség.)  Most  már  biztosan megtartják a Nagy Magyar Hifi
    Kiállítást.  Megvan  a  helyszíne, az időpontja, a programja (bővebben
    írunk  róla  a  14. oldalon) - most már az isten se csinálja vissza. A
    hifi-kereskedők  komolyan vették a dolgot! Hogy valamit én is tehessek
    értük,  rámbízták (póriasan: rámlőcsölték, elegánsabban: megtiszteltek
    vele),   hogy   a   kiállítás   díszes   katalógusához,  amely  egyben
    belépőjegyül is szolgál, megkomponáljam az előszót.
        Hát,  nem  gondoltam  volna,  hogy  ebbe  a  kis  munkába  ennyire
    beleizzadok.  Mielőtt elkezdhettem volna, már meg is akadtam; sehogyan
    sem  jutottam  túl a megszólításon. Ha a Hifi Magazinba írnék, tudnám,
    kik  azok, akikhez szólok és hogyan kell szólnom hozzájuk, hiszen (úgy
    érzem)  ismerem  őket.  Ezzel szemben a Kiállítás vendégeit egyáltalán
    nem  ismerem. Csak találgatom, kik is fognak ellátogatni november első
    hétvégéjén  a  Platánus Hotelbe. Senki más, csupán a HFM olvasói? Nagy
    baj lenne, ha így lenne!
        Ahhoz  a  magyar  hifisták  jelenleg túlságosan kevesen vannak. Az
    előző  évtizedben,  persze, még túlságosan sokan is voltak, legalábbis
    ahhoz az árukészlethez viszonyítva, amelyet a szocialista Magyarország
    hajlandó  volt  behozatni  a  hifisták  kedvéért.  Az utóbbi két évben
    lassanként  kiépült  a hifi-kiskereskedelem; kiépült, de még korántsem
    indult  virágzásnak.  A kereskedő léte azon áll vagy bukik, hogy képes
    lesz-e  nagyobb  mennyiségeket  importálni;  más  szóval:  ki  tudja-e
    terjeszteni    hatókörét    a   nagyközönség   egy   jóval   szélesebb
    csoportjára?  Elnézést  a  hasonlatért,  de  egy "belterjes tenyészet"
    kedvéért   a   kereskedőnek   nem  érdemes  nagyszabású  vállalkozásba
    kezdenie,  nem  érdemes  feltennie  az  életét  (vagy  életének  jópár
    esztendejét)  egy annyira bizonytalan ügyre, amilyen a magyar hifi. Ha
    csupán    abban    bízhat,   hogy   ügyesebb,   esetleg   erőszakosabb
    üzletpolitikával  elhódít néhány kuncsaftot a konkurenseitol, erre (P.
    Howard szavaival élve) "nem érdemes luxusfürdőhelyet bazírozni".
        A  High Fidelity, mint tudjuk, mozgalom, hobbi, mánia; meg még sok
    minden  egyéb, de mindezek felett üzletág is. Amely vagy prosperál, és
    akkor elfogadható áron idehozza nekünk a világválasztékot - vagy pedig
    elsorvad,  és  akkor  kezdhetjük  újra  az  idegennyelvű levelezést, a
    prospektusgyűjtést,  a kényszerű bécsi-frankfurti-londoni túrákat és a
    rokonok-barátok-üzletfelek     segítségével    lebonyolítandó    zűrös
    tranzakciókat.

    [Folytatás]