Holtidő |
[Előzmény]
társaság nevében, kell-e belépődíjat szedni vagy sem, milyen arányban
vállalják a propagandaköltséget és így tovább. Egyik legfogósabb
dilemmájuk az volt, hogy ki állíthasson ki. Csak az importőrök? Vagy
bármely kiskereskedő is? Vagy a Nagy Kommersz Cégek is? Netán bárki,
aki hajlandó szobát bérelni a kiállítás színhelyén? Ezt a vitát a
Szerkesztő azzal segített lezárni, hogy kijelentette: a HFM kizárólag
az önálló importőröket hívta össze, azok közül is kizárólag azt a
l4-et, akit - ismer. Aki pedig eddig még nem keresett kapcsolatot a
Hifi Magazinnal (holott tudhatna, hogy hírrovatunkban szívesen - és
ingyen! - adunk hírt minden új vállalkozásról!), az aligha veszi túl
komolyan a High Fidelity ügyét, tehát őt sem kell komolyan venni. Az
első, a legelső kiállítást tehát igenis kizárólag azok a cégek
rendezzék, akik megbeszéléseinken jelen voltak. Ők képezhetik a magját
egy jövőbeli Magyar Hifi Cégek Szövetségének is. De ne galoppozzuk el
magunkat. Vissza a Kiállításhoz.
Lapzárta előtt három nappal kiderült, hogy a számításba vehető
budapesti szállodák nevetségesen magas árat kérnek és szánalmas
szobákat ajánlanak. A lelkesedés érezhetően alábbhagyott.
Lapzárta előtt két nappal találtunk egy olyan szállodát, amelyet
az isten is hifi show céljára teremtett. Nincs a központban, de jó
helyen fekszik, könnyű megközelíteni, a szobák kellemesen aranyosak,
és az egész épületet olcsón kiadják. Ez volt az a pillanat, amikor azt
mondtam magamban: a kocka el van vetve!
Lapzárta előtt egy nappal a szálloda vezetője lemondta a
foglalást. Nem vállalja a hercehurcát; hogy a szobákból csütörtökön ki
kell hordani a berendezést és vasárnap vissza kell rakni mindent a
helyére. Még ha megfizetik az árát, akkor sem.
Lapzárta előtt fél nappal találtunk egy másik, alkalmasnak látszó
hotelt...
Most, amikor az oldal aljára értem, nincs újabb hírem. De már
újabb újságoldalam sincs, amelyen tudósíthatnék róla.