AES - konferencia és kiállítás



    -  Impressziók a bécsi rendezvényről


        FANFAR. Március 24-én René Clementic osztrák  zeneszerző  erre  az
    alkalomra  komponált  fanfárzenéjével  vette  kezdetét  a   "92.   AES
    CONVENTION" a bécsi Austria Center kongresszusi  központban.  Az  AES,
    mint  a  Hifi  Magazin  olvasói  bizonyára  tudják,  egy   világméretű
    szervezet, magába tömöríti Amerika és Európa  professzionális  hanggal
    foglalkozó szakembereit. Évente megrendezett konferenciáinak témakörei
    felölelik a professzionális és fogyasztói hangtechnika minden ágát.  A
    hangfelvétel   és   annak   története,   méréstechnika,    hangszórók,
    mikrofonok,  térhangosítás,  zene  és  hangszerek,   építészeti-,   és
    pszichoakusztika, új technikák - egytől-egyig  szóba  kerülnek  minden
    AES "konvención".
        Most először fordult elő, hogy ezt a fontos nemzetközi rendezvényt
    hazánk    közvetlen    szomszédságában     tartották.     Az     előző
    AES-konferenciákat London, Hamburg, Montreux és Párizs szervezte  meg;
    a sort a későbbi jövőben talán Budapesttel is folytathatjuk... (Inkább
    ezt, mint a világkiállítást. A  Szerk.)  A  bécsi  konferenciára  5000
    látogatót vártak, két és félszer többet, mint előzőleg Párizsban.  Még
    néhány adat: 138  tudományos  előadást  jelentettek  be,  és  250  cég
    mutatta be termékeit  a  konferenciatermek  szomszédságában  rendezett
    kiállításon (ez is tíz  százalékkal  több,  mint  az  előző  évi).  Az
    osztrák  vendéglátók  megpróbáltak  mindent  elkövetni  a   zsúfoltság
    elkerülésére,  de  így  is  órákat  kellett  várakoznunk  a   belépést
    engedélyező azonosítócédulára és a regisztrációra. A  sor  végről  már
    nem is lehetett látni a bejáratot, ahol majd bejuthatunk...
        A múlt évben megalakult az AES szervezet  magyarországi  szekciója
    (a HFM is hírt adott róla - a Szerk.), és ennek köszönhetően a  magyar
    szakemberek  elérhető   áron   utazhattak   ki   erre   a   grandiózus
    rendezvényre. És  meglepőn  sokan  utaztak  ki.  Számomra  ez  is  azt
    mutatta, hogy minden recesszió  ellenére,  milyen  elemi  erővel  akar
    megújhodni ez a szakma, mennyire szeretné megismerni és  befogadni  az
    új technikákat és módszereket. Elmaradásunk azonban nyomasztó. "Nyílik
    az olló" az élvonal és  a  mi  hétköznapjaink  hangtechnikája  között.
    Persze, a hazai  hifista  megkérdezhetné  hogy  ehhez  neki  mi  köze.
    Hiszen, ha igazán jót akar hallgatni, úgyis  az  élvonal  lemezeit  és
    berendezéseit próbálja megszerezni. Igen ám, de nap nap után hallgatja
    a rádió, a TV műsorait, hébe-hóba azért magyar lemezt is  vásárol,  és
    megnéz egy-egy magyar filmet. Remélem, annyira azért nem elmaradott az
    audio-kultúránk, hogy mindegy legyen, mit hallgat a magyar?

        HIGH FIDELITY. Ami a hifi területét érinti,  a  kiállítás  melleti
    bemutatókon megjelent az MD, azaz Mini Disc (a Sony fejlesztése) és  a
    DCC avagy Digital Compact Casette (a Philipsé). Bemutatták a CDI-Ready
    Systemet az amerikai Philipstől; ez a rendszer CD  lemezről  egyszerre
    ad hang- és képjelet. A standokon kiállították a felvételkészítésre is
    alkalmas CD-lemezjátszót (Yamaha, Studer, Marantz, AudioDesigne).
        A DCC kompaktkazetták képességét  a  BASF-nél  úgy  demonstrálták,
    hogy ugyanazt a műsort  elindították  egy  CD  lemezjátszón,  egy  DAT
    magnón és egy DCC  kompakt  kazettásmagnón.  A  kedves  vendéget  arra
    kérték, szavazzon, hogy a  három  gombbal,  amit  váltogathat,  melyik
    készüléket kapcsolja be. Én elég sokáig váltogattam  a  berendezéseket
    és hallgattam fejhallgatón a műsort, de  a  "talán-talán"  véleménynél
    nem jutottam előbbre, annyira kis különbséget véltem csak felfedezni a
    műsorban.  A  műsor  egyaránt  tartalmazott  komolyzenei  és  popzenei
    mintákat. Használható médiumnak látszik. (A Szerkesztő megjegyzése:  a
    kiállításokon a hangminőség annyira silány hogy soha semmi között  nem
    lehet különbséget tenni. Például - ezt is a BASF szereti  demonstrálni
    - a CD-hang és annak közönséges kazettás magnófelvétele  között  sem.)
    Még egy érdekesség,  lemezbarátoknak:  archív  hanglemezek  lejátszása
    fényinterferencia segítségével? Erről szólt az egyik svájci előadás. A
    barázdát   száloptikával   világítják    meg,    és    a    barázdából
    interferencia-fény  segítségével  olvassák   ki   a   lemezre   vágott
    hanggörbét.

        HANGFELVÉTEL.  A  felvételi  technikában  megjelentek  az   időkód
    vezérlésű  DAT  magnók,  amelyek  a   videomagnókkal   tudnak   pontos
    szinkronban futni. Véleményem szerint  a  DAT  magnók  befutottak,  és
    alacsony  áruk  miatt  még  a  professzionális  munkahelyeken  is,   a
    rádióstúdiókban, TV és filmfelvételekhez éppúgy beválnak,  mint  a  CD
    mesterszalagok készítéséhez. Teljesen meglepő volt  számomra,  hogy  a
    digitális hangrögzítés és editálás (szerkesztés) új módszereit  milyen
    sok  cég  vonultatja  fel  már  kiforrott  technika  gyanánt.  Az  un.
    "harddisc recorderek" már ott szerepelnek majdnem minden cég étlapján.
    Ez a technika a hang digitális mintáit egy számítógépbe vezeti, és ott
    már mindent korlátlanul lehet vágni, összeilleszteni, szabályozni stb.

        ELEKTRONCSÖVEK.    Érdekes,   hogy   egyes   cégek   (Brüel-Kjaer)
    mikrofonokat  kínáltak eladásra, csöves elő- és végerősítőkkel. Ezeket
    a  berendezéseket  úgy  reklámozták,  "ennél  jobb  már  nem létezik a
    világon".   Sajnos,   nem  lehetett  meghallgatni  a  velük  készített
    felvételeket,   de   elhisszük  nekik,  hogy  szépen  szólhatnak.  (Az
    elektroncsövek reneszánsza - immár a prof technikában is? A Szerk.)

        ELMÉLET. Egy angol előadás, amelyet meghallgattam a  hifi  sztereó
    berendezésekkel foglalkozott. A szerző oda lyukadt ki, amit  sokan  és
    sokszor  mondtunk,  hogy  ugyanis:  a  minimális   fázismenet   és   a
    frekvenciafüggetlen, egyenes átvitel adja a legjobb eredményt.

        SZABVÁNYOK. A konferencián szabványokat és szabványajánlásokat  is
    megfogalmaznak. Ezek közül szeretném megemlíteni az újabb  merényletet
    lakószobánk ellen: a CCIR standardizálási javaslatot  ötcsatornás  (!)
    sztereofónia   használatára.   Az   eredményt   a   javaslat   szerzői
    "audiovizuális kommunikációs szobának"  nevezték  el.  Ez  a  javaslat
    egyébként  a  HDTV-vel  is  kapcsolatos  (a  HDTV,   mint   ismeretes,
    nagyfelbontású TV). A  műsort  eszerint  műholdak  sugároznák  az  un.
    D2-MAC rendszerben, digitális úton. A kép "szélesvásznú"  lesz,  3  és
    fél méteres képpel. Valóságos koncertélményt nyújt majd a hallgatónak,
    s  használható  lesz   egyebek   között   többcsatornás   CD   lemezek
    médiumaként,   továbbá   a   mozifilmekről   készített   videokazetták
    Dolby-Surround  hangjához.  A  kompatibilitást  szigorúan  veszik,   a
    közvetítést egyaránt fogni lehet  majd  monóban  és  sztereóban,  azaz
    nemcsak hifi berendezésen, de  zsebrádión  is.  Ami  az  öt  csatornát
    illeti, három hangszórót elöl kell elhelyezni a szobában, kettőt pedig
    hátra,  oldalra  kell  tenni...  vagy  ahová  a  feleség   engedi,   a
    könyvespolcra vagy a vázák mellé... Az EUREKA 95 program 1995-re látja
    megvalósíthatónak a rendszeres HDTV  adásokat  és  ezzel  egyidőben  a
    hangrendszert is. (Ehhez azonban  az  amerikaiaknak,  európaiaknak  és
    japánoknak meg  kell  egyezniük,  mert  jelenlegi  rendszer-ajánlataik
    gyökeresen eltérnek...)

        TÉRPÓTLÉK. Retteghetnek az  akusztikus  tervezők,  mert  most  már
    szimulálni   lehet   a   mesterséges   tereket   különféle   digitális
    eszközökkel. Ezek merőben más  eredményt  adnak,  mint  a  hagyományos
    zengető és visszhangosító eszközök. Aki sok szimfonikus  zenefelvételt
    készített vagy hallgatott, annak előbb-utóbb az lesz a véleménye, hogy
    kiemelkedően  jó  felvételeket  csak  bizonyos   koncerttermekben   és
    stúdiókban lehet készíteni. Ezeknek - véletlenül  vagy  tervezetten  -
    kitűnő az akusztikájuk. A Lexicon cég által bemutatott és  demonstrált
    térszimuláció ezt a tökéletes  akusztikát  jeleníti  meg.  Beállítható
    vele nemcsak az utózengési idő,  hanem  a  hangtér  visszaverődéseinek
    struktúrája, a  falak  anyagának  "keménysége"  (visszaverőképessége).
    Ezek a berendezések mind  digitális  mintákkal  dolgoznak,  és  nagyon
    bonyolult chipekben hozzák létre  a  hatásokat.  Szabadjon  talán  itt
    előadnom azt a gondolatomat, amely azoknak szól, akik vitát folytatnak
    az analóg vagy digitális hangrögzítésről: a kedves  hallgató  manapság
    igen kevés (vagy semmiféle)  olyan  hangprogrammal  nem  találkozik  a
    lemezein, magnószalagjain és a rádióadásokban, amely egyszer, kétszer,
    sokszor át ne ment volna (a stúdióban, a másolóknál,  a  közvetítőnél)
    valamilyen digitális "degradálódáson". Hasonlóan szeretnék  érvelni  a
    dinamikaszabályzással  kapcsolatban.   A   stúdiókban   kompresszorok,
    limiterek és egyéb dinamika-szabályozó  berendezések  működnek.  Ilyen
    "degradálás", "vasalás" után mit fog hallani a  kedves  hallgató?  Azt
    fogja hallani, amit a zenei-rendező, a hangmérnök hallatni akar  vele,
    mert az ő dolguk, hogy a koncertterem élményét úgy transzponálják át a
    ládában mozgó papírmembrán tökéletlen  szerkezetére,  hogy  elhiggyem,
    hogy a kettő hasonlít. (Egyre kevésbé hasonlít A Szeré.)

        HANG. És itt már végetér a fehérköpenyes  technika  és  azoknak  a
    kezébe kerül a dolog, akik odavarázsolják a dobozokba a katedrálisokat
    és a végtelen tereket - a hangot. Amely annyira gyönyörű  lehet,  hogy
    beleborzongsz és álmodni fogsz róla. A fejedben él tovább,  dúdolod  a
    villamoson,  megszépíti  az  életedet.  És  ez  az  egy  hiányzott   a
    kiállításról: a HANG. De ez talán már nem ennek a  cikknek  a  témája,
    hanem egy másiké.

                                                             Erdélyi Gábor
                                                   Császár László fotóival

                                      *

    Előadások az AES-en


        A bécsi rendezvény traktátusai  felölelték  a  professzionális  és
    fogyasztói hangtechnika szinte minden ágát. A sok előadós  közül  csak
    néhányat tudunk megemlíteni. Digitális  jelfeldolgozás:  Tükörszűrő  a
    mélyhangsugárzók  átviteli  függvényének   lineáris   és   nemlineáris
    kiegyenlítésére.  Szorzásnélküli  interpoláció  túlmintavételező   D/A
    átalakítóhoz. Hangjelátvitel erősen csökkentett adatsűrűséggel. Új elv
    digitális teljesítményerősítésre. (A  magyar  Varga  Imre  előadásának
    címe: Adaptív szűrő hangjelek zajosságának csökkentésére.) A digitális
    rögzítés és lejátszás szekciójában több  új,  szalag-  és  lemezalapú,
    mágneses, illetve lézertároló működését ismertették.  (Itt  hangzottak
    el  Gáspár  Andrásnak  az  A/D  átalakítók  túlvezérlési  torzításával
    kapcsolatos megfontolásai  is.)  Méréstechnika:  Alacsony  bitsűrűségű
    kódolók  mérése.  Teljesítményátvitel  mérése  nemzengő  környezetben.
    Hangszórók   kisfrekvenciás   átvitelének    kiterjesztése    cepstral
    analízissel.  Zártdobozos  hangszórók   mérése   lézerrel.   Zene   és
    hangszerek:  az  előadók  egyebek  között  a  hagyományos   hangszerek
    működésének analíziséről és számítógépes modellezéséről értekeztek.



    

    Együtt a konkurencia: Fostex, Stelladat és Sony DAT riportermagnók.


    


    Genelec  (finn)  aktív monitorok bemutatója. Érdekes formaterv... vagy
    tervezői filozófia.


    

    A   francia   Publison   hard   disk/optical  disk  felvevő-szerkesztő
    berendezése,   különleges   effektusokat   tud  produkálni,  s  azokat
    vizuálisan   megjeleníti.   (Aláfestő   zenék,   zörejek   híradókhoz,
    természetfilmekhez, animációs filmekhez.)


    

    Studer  írható CD és DAT magnó. (Nem versenytársak... ma még nem. Ez a
    CD ugyanis csak egyszer írható.


    

    Négycsatornás,  orsós(!)  Nagra  R-DAT  (alul). Fent egy parányi Nagra
    magnó,  alig  nagyobb, mint ez a fénykép. (Állítólag nem csak kémkedni
    lehet vele.)


    

    Surround-sound   dekóder   áramkör  demója  az  Analog  Devices  (USA)
    standján, JBL monitorokkal


    
    

    A  dán Lydkraft csöves fejhallgató-erősítője. Lent a Groove Tubes 2x75
    wattos csöves elektronikája. (Már az AES-en is nosztalgiáznak?)