Audio-kultúra

        (Hifi-kiállítás.)  A  Hifi  Magazin  legelső  cikke - a szerkesztő
    ajánlása, fohászkodása, mentegetődzése - valójában a legutolsó, hiszen
    az utolsó pillanatban íródik. Ami kimaradt a lapból, azt már csak erre
    az  oldalra súvaszthatom be, s legfeljebb hozzácsaphatom még a Holtido
    rovatot  is  mint  most teszem. A szokásos (és szokásosan bizonytalan)
    előrejelzést  tehát  hadd  intézzem el azzal, hogy egyebeken kívül egy
    monstre  hangsugárzó  tesztet  tervezünk  az őszi számba és egy kiadós
    fejhallgató-revűt  a télibe. Az ily módon megtakarított papírfelületen
    az alábbiakat szeretném elmondani.
        Április  közepén a Hifi Magazin ankétra, kerekasztal beszélgetésre
    hívta  szakmánk  jeles,  de egymással konkuráló képviselőit: az önálló
    importőröket.  Mi  lenne,  ha a hazai hifi-kereskedők nem egyedül vagy
    szűk,  kettes-hármas  csoportokban  rendezgetnék megszokott, évenkénti
    kiállításaikat,  hanem  összefognának,  és  csinálnának  egy Össznépi,
    Kollektív  Magyar  Audio  Show-t  (hogy  mi  legyen  a  neve; azt majd
    kitaláljuk.)  Az  ötlet  nem  a  miénk,  a  kereskedők közül többen is
    pedzegettek  már, nem is emlékszünk, ki vetette fel elsőnek, Az érdemi
    tárgyalásokig azonban nem jutott el a dolog, véleményünk szerint azért
    nem,  mert minden kereskedő tart a másiktól, nem akar betársulni hozzá
    másodhegedűsnek.  Folytatva  e  hasonlatot:  tehát kamarazenekart kéne
    szervezni,  amelyben  minden  zenészt  azonos  jogok  illetnének  meg,
    különben  a  hegedűszó  nem  lesz  eléggé  demokratikus.  Aztán majd a
    közönség  döntse  el,  kinek a kezébe illik jobban a vonó. Továbbra is
    hasonlatunknál  maradva: dirigens helyett azért mégiscsak kell valaki,
    aki garantáltan nem akar vezényelni a zenészeknek, de segít beszerezni
    a  kottát  és  elrendezni  a  székeket  a pódiumon. Körülbelül ennyire
    vállalkozott  a HFM. Többre nem is vállalkozhatott, hiszen vendégeitől
    eltérően ő nem jogi személy.
        A kollektív kiállításra mindenki igent mondott, sőt, a többség azt
    javasolta,  rendezzék  meg  már  idén októberben vagy november elején.
    Abban  is egyetértettek, hogy nemcsak Gépet, de Hangot is kell mutatni
    a  közönségnek.  Vagyis  nem  valami  közös hodályban kell kiállítani,
    hanem szállodában, egyazon folyosón vagy épületszárnyon, ahol mindenki
    kibérelheti a maga demonstrációs szobáját - úgy, ahogy ez Nyugaton már
    évtizedek óta szokás.
        Az  első  megbeszélést  hamarosan  újabbak követték. Iszonyúan sok
    szempont  merült  fel:  szerény  legyen-e  a  szálloda  vagy  elegáns,
    központi  helyen  feküdjék-e vagy sem, ki hány szobára tart igényt, ki
    rendelje meg a szobákat a

    [Folytatás]