Show és bors |
- Tudósítás a londoni hifi-kiállításról
Utazó nagyköveteink közül ezúttal ismét Csontos István (Merlin
Audio) vállalkozott rá, hogy beszámol nekünk a londoni nagy
hifi-kiállításról, a szeptemberi Penta Show-ról. Mint mindig, most is
felhívjuk az Olvasó figyelmét, hogy alkalmi tudósítóink, akik maguk is
hifi-kereskedők, nem lehetnek teljesen elfogulatlanok, riportjukon
érződni fog a saját érdeklődésük, avagy éppenséggel hitvallásuk. Mi
ezt bocsánatos bűnnek tekintjük, és bízunk benne, hogy a körkép ennek
ellenére hiteles lesz.
*
A londoni Heatrow repülőtér melletti Penta szállodában rendezik,
minden év szeptemberének harmadik hétvégéjén a hifi készülékeket
gyártó és forgalmazó cégek seregszemléjét. Ezt a kiállítást a Hifi
News & Record Review szponzorálja. A csütörtök reggeltől vasárnap
estig tartó rendezvénysorozat kiváló lehetőség a nyaralásból hazatért
britek számára, hogy tájékozódjanak a hifi piac újdonságairól,
felmérjék az őszi, téli, valamint a jövő évi kínálatot. Igaz, az
Egyesült Királyság területén (Írországban is) ma már évente több hifi
kiállítást rendeznek, de köztük továbbra is a Penta Show a
legfontosabb és a legnagyobb.
Az első két nap a gyártóké és a kereskedőké. Ez nem jelenti azt,
hogy ekkor a kiállítást hermetikusan elzárnák a nagyközönség elől, ám
a jólnevelt és hagyománytisztelő angolok szemmel láthatóan betartják a
szabályokat, s csupán az utolsó két napon látogatják tömegesen a
kiállítást.
Eddig még soha ilyen nagy számú kiállító nem vett részt a
kiállításon, soha ennyi új termékkel nem lehetett találkozni - és az
idén mégis legalább 20%-kal kevesebb látogató volt kíváncsi az
újdonságokra. Az érdeklődés csökkenését egyesek nem csupán a gazdasági
nehézségekkel, hanem a valóságos újdonságok hiányával is magyarázzák.
Lehet e feltevésben valami igazság, mivel egy NAD 3020 vagy egy
Mission Cyrus típusú erősítő továbbra is referenciának számít a saját
árkategóriájában. Büdzsé erősítővel csupán a japánoknak sikerült az
áttörés, az olcsó Rotel és Denon erősítők mellett a Pioneer A-400-as
típusával sikerült egyértelműen új referenciát állítani a 250 font-os
kategóriában. A japánok egyébként mostanában igen komolyan figyelembe
veszik készülékeik tervezésekor az angol elvárásokat, és nem csupán a
High End vonalon (lásd Audio Note), mert például a fent említett
Pioneer erősítőn kívül, melyet a japán cég Európán belül csupán a
Szigetországban forgalmaz, a Denon is egyes hangsugárzó modelljeit
angol mérnökökkel tervezteti, és Angliában is gyártatja. Az angolok
csupán az Arcam Alfa 3-ra hivatkozhatnak, mellyel az Arcam cég a
"büdzsé audiofil erősítő 200 font alatt" címet szeretné visszaszerezni
a japánoktól.
A japán jelenlét érezhetően erős, de hasonlóképpen figyelemre
méltó a kontinentális országok részvétele is a kiállításon. Az a tény,
hogy a hifi világban kezd megtörni az angolszász orientáció, az
"anyaországban" is kezdi éreztetni hatását. A brit hifi
alternatívájaként jelentkező európai "új hullám" megkezdte
hídfőállásainak kiépítését a szigetországban. A dánoknak és a
svédeknek már évekkel ezelőtt sikerült magukat elfogadtatniuk a
konzervatívnak számító brit piacon (Ortofon, Dynaudio, Opus), a
franciák és a németek most következnek. A japánokkal ellentétben, akik
mostanában igen erősen figyelembe veszik az angol szempontokat, a
német és francia készülékek magukon viselik országaik ízlésének jól
felismerhető karakterét, még a High End kategóriában is, értsd: a
német készülékek továbbra is igen precízen, de kicsit zeneietlenül, a
franciák könnyedén, levegősen, de még a testes hangú csöves
erősítőkkel párosítva is igen vékonyan szólnak. A németeket egyébként
az Audioplan és a Bormester képviselte, a franciákat a szimpatikus
Pierre Lurné, a Cabasse és a Triangle. A Cabasse úgy próbál bizalmat
kelteni hangdobozai iránt, hogy azokra életfogytig garanciát vállal.
Át a Rubikonon! - ez lehetne a mottója az idei évnek, mivel olyan,
az analóg vonalon referenciának számító cégek, mint a Naim és a Roksan
megtették a döntő lépést: az analóg készülékek területén elért
referencia-státusuk árnyékában saját tervezésű digitális rendszerekkel
léptek a nyilvánosság elé. Állítólag a Linn sem sokat várat magára...
(Lásd a 776-ban. A Szerk.) A Naim már hónapokkal a kiállítás előtt
piacra dobta készülékét, evvel elérte azt, hogy a kiállítók - feledvén
a tavalyi referenciát - szinte kizárólag azt használták front-end-nek.
Maga a készülék két dobozból áll, de a második doboz csupán a
tápegység. A készülék Angliában 3000 fontba kerül.
A Roksan egy év kihagyás után állított ki újra meglepetésre
CD-játszót is. Tourai Moghaddam, a Roksan 33 éves tervező igazgatója
úgy szándékozta emlékezetessé tenni a bemutatkozást, hogy a két
részből álló készüléket csupán fogdosni engedte, hallgatni nem. Zenei
demonstráció helyett az érdeklődők az igazgató úr előadását
hallgathatták meg, hogy a készülék milyen újdonságokkal rendelkezik a
többi CD játszóhoz képest. Linn, Naim, Roksan - évek óta meghatározó
és rivális nevek az analóg technikában, most megkezdik a vetélkedést
egymással a digitális vonalon is. Vajon ez döntő hatással lesz-e a sok
bizonytalankodó analógpárti audiofilre?
A büdzsé kategóriában megint csak a japánok jelentkeztek. Az Akai
1 bites CD játszót is kínál 160-180 font-os áron. Érdekesség a Pioneer
új CD játszó családja, melyet "CD-lemezjátszó"-ként emlegetnek.
Mechanikájuk meglepően emlékeztet a hagyományos analóg lemezjátszók
lemezforgató tányérjára, magát az ezüstkorongot az eddigi gyakorlattal
szemben "hasával" fölfelé kell elhelyezni a lemeztányéron. A Pioneer
CD játszók új generációja 250 font-tól felfelé már mind ilyen. A
Philips cég 3 olcsó modellel jelentkezett (CD-604, CD-618 és CD-850
MkII). Valószínűleg mind a Pioneer, mind a Philips készülékeivel
találkozni fogunk a Skála áruházban.
Vissza az angolokhoz. Említést érdemel a Musical Fidelity CD1
egybites ezüst-lemezjátszó a 400 font-os kategóriában, aztán a Deltec
új átalakítója, a PDMZ mely hasonlóan a Meridianok új generációjához,
szintén a Philips DAC 7 chipen alapul (több gyártó szerint is jelenleg
ez a legjobb chip a piacon).
Míg a Deltec és a Meridian (illetve most már idevehetjük a Naimet
és a Roksant is), valahol még megfizethető áron próbálnak készülékeket
kínálni, az "igazi" High End CD játszók ára már messze 10 ezer font
felett jár - de a hallgathatóságuk továbbra sem közelíti meg egy 2000
font értékű analóg lánc hangminőségét. (Nem én mondom: a brit audiofil
szövetség elnöke nyilatkozta a Hi-Fi Choice-ban). A legfelsőbb
kategóriában a sztárok továbbra is a Krell, Wadia, Theta gyártmányai,
de ezek a cégek az idén szinte semmilyen újdonsággal sem jelentkeztek.
Idén már az ígéretek is elmaradtak arra nézve, hogy a digitális hang
mikor múlja felül az analógot. A fentebb felsorolt neves készülékek
importőre nyílt levélben biztosította az érdeklődőket, hogy ő továbbra
is analóg-párti marad. Viszont a Denon és a Marantz jóvoltából
megjelent a CD-R, a felvételt is készítő CD-játszó. Akik ott voltak a
Denon demonstrációján, azt az érdekes észrevételt tették, hogy a
visszajátszott felvétel kellemesebben szól, mint az eredeti
műsorforrás. Valószínűleg ugyanaz a jelenség észlelhető, mint a
hagyományos magnófelvételeknél, vagyis torzítás.
Még mielőtt valaki egyszer és mindenkorra leírná az analógot,
bizonyára meglepő hír, hogy a kiállítást az analóg lemezjátszók
uralták. Szinte minden kiállító, aki csak egy kicsit is adott magára,
analóg futóművel demonstrált, a CD-t csupán mint alternatív
műsorforrást használták, függetlenül attól, hogy erősítőt vagy
hangsugárzót akartak bemutatni. Ehhez tudni kell, hogy bár az analóg a
Fő utcáról (High Street) visszaszorult, de a "second hand" lemezboltok
révén a fekete korong barátai jelenleg hatalmas kínálatból
válogathatnak, és ezek az üzletek még valószínűleg hosszú ideig
figyelemre méltó választékot nyújtanak azok számára, akiknek az analóg
továbbra is a minőségi zenehallgatás szinonimája.
Magán a kiállítás területén is a klasszikus és jazz lemezek igen
széles választékából válogathattak a zenebarátok. Az analóg iránti
igényt az is magyarázza, hogy a mai napig igen sok fontos felvételt
még nem írtak át az ezüstkorongra. Az igazán nagy gyűjtemények
tulajdonosai egyáltalán nem szándékoznak lecserélni
lemezgyűjteményüket, inkább vesznek egy nívós High End futóművet, és
élvezik tovább az analóg hangot. Hogy ez így van, mi sem jelzi jobban,
hogy ennyi High End kategóriás lemezjátszót még sohasem láttunk, mint
ebben az évben. Igaz, az analóg testamentumának szánt SME eltűnt (vagy
legalábbis nem vett részt a kiállításon), de volt helyette: Basis,
Kuzma Stabi Reference, Alphason, Goldmund, Mentor, Pink Triangle (az
Anniversary), Rockport Sirius, Voyd Reference, valamint a Roksan
csúcskategóriás gépe, a 2500 font-os Tourai Moghaddam Signature.
Állítólag Ivor Tiefenbrunn is az LP12 egy csúcskategóriás változatán
dolgozik. (Már ha engedi az ideje a Linn CD-játszó lázas fejlesztése
közepette).
Hasonló a helyzet egy másik ócskasággal, a csöves erősítőkkel.
Igaz, a szakírók már évek óta a csöves erősítők reneszánszáról írnak,
ám az idei év minden előzetes várakozást felülmúlt. Szinte minden
szobában csöves készülékek világítottak, a látogatónak olyan érzése
volt, mintha vendégségben volna, ahol tiszteletére, az ünnepség fényét
emelendő, elővették a féltve őrzött családi ezüstöket. Nem csupán a
régi, legendás készülékek újjászületésének vagyunk tanúi. Az öreg
Quad, Radford, Leak, valamint a Dynaco 70 naprakész, felújított
változatain és a ma már klasszikusnak számító neveken túl (Audio
Innovations, ARC, Conrad Johnson, Counterpoint, Beard, Croft, EAR)
tömegével jelentkeztek új nevek vagy új készülékek. A teljesség igénye
nélkül álljon itt néhány név: Tube Technology, Sound Design Studio,
Art Audio, Lindley, Mentmore, Cadence, Michelson Audio, La Audio, Air
Tight - szinte minden kiállító valamilyen csöves erősítővel
demonstrált. Az eddig kizárólag elektroncsövek forgalmazásával
foglalkozó PM Components is saját tervezésű csöves erősítőkkel
jelentkezett. Ő azzal a szomorú szenzációval szolgált, hogy számos
amerikai elektroncső-gyártó befejezte a gyártást, a jövőben már csak a
kínai Golden Dragon csövek lesznek kaphatók. A PM Components
kiárusítja raktáron levő amerikai csöveit, s már csupán korlátozott
mennyiséggel rendelkezik.
Egyébként valószínűleg sokan próbálják meglovagolni a csöves
erősítők iránti felfokozott keresletet, valószínűleg még néhány évbe
biztosan beletelik, amíg a valóban értékálló készülékek
kiválasztódnak. (Ez akkorra következik be, amikor a kínaiak a
csőgyártást Leadják az albánoknak. A Szerk.) Ezeknek a készülékeknek a
tervezői szemmel láthatóan nagy hangsúlyt fektettek az esztétikus
külsőre. Az Art Deco kivitel vagy a Bauhaus iskola jellege könnyen
asszociálható ezekhez a készülékekhez. Az utóbbi szempontra a
legszélsőségesebb példát a Sennheiser szolgáltatta, 9000 fontot kért
egy gyönyörű fejhallgató-erősítőért (igaz, D/A átalakítót is
tartalmazott).
A kiállítás egyébként teret adott a barkácsoló kedvű hifistáknak
is. Az Audio Synthesis nevű vállalkozás például a Ben Duncan-féle, a
Hifi News-ban publikált kapcsolások (Amp 02 előerősítő + DAC)
megépítéséhez kitekkel, alkatrészekkel valamint konzultációval és
szaktanácsadással szolgált. Russ Andrews, aki eddig főleg alkatrészek,
jóminőségű kondenzátorok, valamint a Kimber kábelek forgalmazásával
foglalkozott, a kiállítás ideje alatt kiteket árult passzív és aktív
előerősítőkhöz, aktív keresztváltókhoz, sőt, a kiállításra megépített
egy komplett láncot a nála vásárolható kitekből, a hangszórókig
bezárólag. Ez a komplett lánc körülbelül 40 egyforma fekete dobozból
állt, egy doboz kb. egy fél sörösládának felelt meg (a hangszórókat
nem számítva), 3 ujjnyi vastag sodrott interconnect kábelekkel volt
összekábelezve. A szimpatikus Russ Andrews-nak majdnem a teljes
szobára szüksége volt, hogy a készülékeit elhelyezze, rajta kívül
csupán két érdeklődő fért el, azok is igen szűkösen. A többiek a
szálloda folyósóján állva próbáltak találgatásokba bocsátkozni a
fantasztikus konstrukció képességeit illetően. A fent említett két
vállalkozáson kívül az Audio Conversations nevű folyóirat munkatársai
szolgáltak még jó tanácsokkal az amatőr hobbisták számára. Erről a
lapról tudni kell, hogy kizárólag otthon megépíthető elektronikákkal
foglalkozik, és csak előfizetők kapják.
Egyéb hifi orgánumok is képviseltették magukat a kiállításon. A
Hifi Choice-on kívül az újonc Hi-Fi World nyitott standot a kiállítás
területén. Ez utóbbi egy teljesen új hang az angol hifi lapok
kórusában. Noel Keywood, az ismert szakíró azt a célt tűzte maga és
stábja elé, hogy ezt a lapot hifi-rajongók fogják írni hifi-rajongók
számára. Teljesen ismeretlen tehetségeket is felfedezett a lapja
számára, így próbálván vérátömlesztést adni a néha keringési
zavarokkal küzdő brit hifi-sajtónak.
Maga a Hi-Fi News is egyre aktívabb szerepet próbál vállalni az
egyébként egyre ellentmondásosabb angol hifi-életben, pl. pályázatot
írt ki brit digitális hangsugárzó fejlesztésére. A kiállítás ideje
alatt is több alkalommal szerveztek előadásokat és konferenciákat,
például a digitális hangsugárzók korrekciós lehetőségeiről, olyan
neves szakírók és fejlesztőmérnökök részvételével, mint Martin Colloms
vagy Stan Curtis.
Egyébként a fentebb hiányolt hobbista lelkesedéssel is lehetett
találkozni a Pentán, még ha nem is ez volt a jellemző rá. A Mana
Acoustics fiatal és igen lelkes csapata kizárólag Linn készülékek
installálásával foglalkozik, illetve többszintes állványokat készít
kifejezetten a Linn készülékekhez, az LP 12-től az Isobarikig. A
kiállításra egy teljes Linn láncot installáltak.
Egy másik helyen öreg japán bácsikákkal találkoztunk, akik
látszólag virágültetéssel voltak elfoglalva, ám mint később kiderült,
valójában gyufásdoboznál alig nagyobb Dynavector hangsugárzókat
rejtettek el a szoba sarkaiban elhelyezett virágcserepek mögé.
Pöttömnyi hangsugárzók a sarokban, méternyi filozófia a falon, hogy
miért nem kell olyan óriás méretű dobozokat vásárolni, mint pl. a
Rogers LS 3/5A. Mindenesetre lelkesültséggel és szívből jövő őszinte
hittel próbálták az igazukról meggyőzni az érdeklődőket.
Az abszolút profizmus is képviseltette magát a kiállításon. A
leges-legdrágább készülékeket forgalmazó Absolute Sound több
lakosztálynyi méretű helyiséget is bérelt berendezései
demonstrálására. Legfőbb büszkesége a Goldmund/Krell/Martin Logan
Sequel III (az új szub-basszussal). Ez a cég egyébként egymaga több
High End céget képvisel, mint az összes többi képviselő együttvéve:
Theta, Krell, Audio Research, Goldmund, Apogee, Koetsu, Magneplanar,
Wilson Watt - Wilson egyébként személyesen mutatta be hangszóróját a
brit audiofileknek. Ez nem volt kivételes eset, lépten-nyomon
"kultikus" személyiségekbe botlott az ember, szó szerint (mivel a szűk
szállodai folyosókon alig férnek el az érdeklődők): Denis Morecroft a
DNM-től, Tim de Paravicini az EAR-től, Ted Jordan a Jordan Watts-tól.
Ez utóbbi úr 1964 óta dolgozik a metálmembrános hangszórók
fejlesztésén (egyszer a Magazin is közölt róla fényképet a 776-ban),
évekig csupán a hangszóró egységeket szállította mások hangdobozaihoz,
idén már a saját hangsugárzó rendszerébe építette közismert
fémmembránjait.
Ha valaki mindebből arra a következtetésre jut, hogy a kiállításon
elsősorban a High-End jelleg dominált, az nem téved sokat. Mindezt
ellensúlyozandó, a másik oldalon soha nem látott mennyiségben kínáltak
autó hifit, walkmaneket, hordozható DAT-magnókat és CD-játszókat.
Sokan hajlamosak ezeket egy kézlegyintéssel elintézni, mondván, ezek
nem igazán hifi berendezések. Véleményem szerint azonban e készülékek
tömeges jelentkezése az emberek életmódváltozásaiból fakadó új
zenehallgatási szokásokat tükrözi. A mobil telefonok és hordozható
telefaxok a walkmenekkel és hordozható CD játszókkal együtt egy
alapvetően mozgásra, helyváltoztatásra épülő kultúra előhírnökei.
Érdemes ezen elgondolkodni.
Csontos István
*
Egy Basis a sok közül: az Ovation
Az olasz Sonus Faber, kézimunkával készült kisdoboz
Az Audio Synthesis standján a Ben Duncan-féle előerősítőhöz árulnak
kiteket, alkatrészeket. Jótanácsot is adnak hozzá.
Pentachord hangsugárzó
Nagy meglepetés: a Roksan CD-játszó
Autóhifi 2000 fontig a JBL-től
Zarathustra lemezjátszó-futómű tangens és normál karral
Néhány kit Russ Andrews-tól (Rajtuk kívül ketten fértek a szobába)
Stax fejhallgatók
Proceed Madrigal CD-játszók
Nakamichi CD-játszó és DAT-magnó
Hifi Választás (A Hi-Fi Choice standján)