Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, hozzászólását, kritikáját
- de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket: levelükből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk - hacsak a feladó nem
kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek
tekintjük, s ezért térítés nélkül közreadjuk adásvételi és
cserejavaslataikat, üzletszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a
Böngészőben. Kérjük, írjanak írógéppel, és fogalmazzanak tömören, mert
helyhiány esetén az apróhirdetéseket meg kell rövidítenünk.
Átkos magnómédium
Dr. Jámbor László,
Debrecen, Erzsébet u. 24, 4025
Egy esztendeje sincs, hogy olvasom a HFM-et; a 90/3. számot vettem
meg először. Időközben megszereztem jó tucatnyit a Magazin korábbi
példányaiból - azt hiszem, ezzel érdeklődésemet és elismerésemet is
kifejeztem. (...)
Mivel gyakran hallgatok kazettás magnót, a legutóbbi számukban
közzétett magnóteszt számomra "húsbavágó". Jelenleg ugyanis egy
Technics RS-B565-ös készülékem van... Egyet kell értenem ugyan a
készülék(ek) hangzására vonatkozó kritikájukkal, de a 220-as Aiwához
viszonyított ilyen mérvű alulbecsülését megkérdőjelezem. Nem volt
módom ezt az Aiwát és a Technics-t egymás mellett összehasonlítani,
viszont bőven alkalmam nyílt az összevetésre egy kitűnő állapotú Aiwa
AD-F250-essel (arról Önök azt írták, hogy kevésbé tisztességtudó, mint
a 220-as, vagyis, ha jól értem, egy árnyalattal, nem pedig
drasztikusan gyöngébb). Nos, a 250-es drasztikusan gyöngébb, mint a
Technics. Az előbbi nem tudja megtartani a lemezhangot, a mélyek
összefolynak, a tranziensek "megszűnnek", a hangzás tompa, míg az
utóbbi - az Önök által megnevezett számos hiba jegyeit magán viselve -
megtartja a lemezhangot. (...) Meg kell jegyeznem, hogy az Aiwa
szerintem "kellemesen hamisítja meg a hangzást. Viszont hiányérzetet
kelt. És néha nyávog. Nem alapvető elvárás egy magnóval szemben, hogy
a lehető legkevesebbet módosítson az eredeti hangzáson? Vagy az egyik
kellemesebben hamisítja meg, mint ahogy a másik megőrzi? (...)
De főleg nem is a fentiek miatt ragadtam én tollat. Válaszoljanak,
kérem, mit tegyen, aki mégis szeretné az átkos kazettásmagnó-médiumot
használni? (...) Számomra fontos a jó magnó. Hogy a jelenleginél jobb
legyen, azt hittem, csak annyiba kerül, hogy kicserélem egy drágább
japánra, mondjuk egy háromfejes Denon DRM-800-asra, amilyen egy
barátomnak van.
Arról feltétlenül meggyőzött a cikk, hogy a dolog nem ilyen
egyszerű...
Hát - igen. A Technics-teszt eredménye bennünket is nagyon
kényelmetlenül érintett. Kényelmetlenül, először is, mert szerettünk
volna új etalont találni (lehetőleg Best Buyt), másodszor, mert
állításunk (miszerint az egész Technics-szériával baj van) könnyen
abszurdnak tűnhet fel, harmadszor pedig mert ellentétes az RS-B965
Technics csúcsmagnó hízelgő tesztjével. A sok Technics
végighallgatásával mi alighanem olyasmit tettünk, amire egyébként nem
volna módunk: a hosszútávú tesztet modelleztük. Ezért "ugorhatott ki"
annyira a Technics-széria közös hibája - vagy mondjunk inkább
jellegzetes hangkaraktert, mely nekünk nem tetszett. Mellesleg,
tényleg el tudunk képzelni olyan szituációt, hogy az egyik gép csak
keveset hamisít, de azt nagyon kellemetlenül teszi, a másik meg sokat
hamisít, de kellemesebben szól. Igazából ebben sem volna ellentmondás.
A dolog valóban nem egyszerű.
Mi és a High End
Tarnai Zoltán
Budapest, Gyakorló u. 2, 1106
Kedves HFM, régi rendszeres olvasótok és vásárlótok vagyok, így
némi rágódás után hadd mondjam el a véleményemet egy-két dologról.
Előre is elnézésedet kérem őszinte és esetleg kioktató stílusomért, de
talán egy régi baráttól elviseled. (...)
Ha már kapitalizmus, akkor tessék jobban igyekezni. A 197Ft-os ár
legalább ennyit követel. Mert az a gyanúm, hogy bármennyire is monopol
helyzetben vagytok, az olvasók többet várnak a pénzükért Tőletek is és
más területeken is. (...)
Azt hiszem, épp ez az a terület, amelyen gyengélkedtek, tudniillik
a profizmus. Bármennyire is romantikusak voltak a kezdeti idők, ez ma
már kevés. (...) Meglepve olvasom, hogy a HFM nem egy High End
magazin. Idáig épp azt bizonygattátok, s néha tettétek, hogy az. (...)
Mert szerintem a hifi a mi fogalmaink szerint a High End, s a
megcélzott réteg ugyanaz. Csak ki-ki végigjárja a maga fejlődési útját
- ízlése és pénztárcája szerint -, amely előbb-utóbb elvezeti a High
End Audiohoz. Ne szégyelljétek felvállalni ezt határozottan.
Tisztelt Szerkesztő Úr! Nagyon egyenetlen minőségű a lapja. A
mostani is üresjáratokat tartalmaz: Zene Bona, Frekvencia moratórium,
s talán a Kétszázhúsz voltos is. Csak erre futja? Nem mondom, esetleg
ha 200 oldalas lenne a Magazin. Akkor kis színesnek. De így bizony
papírpocsékolás. Mikor egyre több újdonság, értékes termék kezd
megjelenni a piacon, akkor az olvasó több segítséget, ötletet,
támpontot remélne a HFM-től. (...) Tisztelettel: régi, de kissé
türelmetlen olvasótok.
Hogy mi a HFM-et valaha is High End magazinnak próbáltuk volna
beállítani - ezt most valami vicc akar lenni?! Még audiofil magazin
sem vagyunk, nemhogy High End magazin. (Hogy az audio-kultúra
fórumának tartjuk magunkat, az nem ugyanaz!) Minekünk egyszerre három
réteget kell kiszolgálnunk: a High-, a Mid- és a Low-Fi híveit, és
tudomásul kell vennünk, hogy a mi olvasóink között az utóbbiak vannak
többségben, nem azért, mert nincs jobb ízlésük, hanem mert nincs több
pénzük.
Nem, mi sohasem voltunk profik. Ha azok volnánk, akkor lapunk tele
volna egzotikus készülékek (fizetett) tesztjével, valamint a
Szerkesztő elragadtatott hangvételű helyszíni tudósításaival a nyugati
hifiről. Elismerjük, akad üresjárat is a lapban (habár nem mindenki
ugyanazt minősíti üresjáratnak). Semmiféle sajtóorgánumnak nem
egyenletes a teljesítménye, mindenütt váltogatják egymást a tartalmas
és a kevésbé tartalmas, a sikerült és a kevésbé sikerült lapszámok, de
úgy gondoljuk, bármelyik lapszámunk hajt legalább 200 forintnyi
hasznot az Olvasónak. Mellesleg ma ennyiért még egy jó hanglemezt sem
lehet kapni. További mellesleg: lásd előfizetési felívásunkat a
szomszédos hasábon.
Libis János,
Székesfehérvár, Budai u. 159, 8000
Véleményem szerint sikerült a színvonalat tartani. Örülök a
gomba-módra szaporodó audiofil cégeknek, reklámjaiknak,
tájékoztatóiknak - csak győzzük forinttal!
Itt jegyzem meg, hogy véleményem szerint ilyen múlttal, ilyen
színvonal mellett egyre inkább vissza kellene szorítani a nem igazán
audiofil márkájú cégek (Philips, Technics stb.) termékeinek
bemutatását, hisz ezek már tonnaszámra kaphatók mindenfelé. (...)
Többünk véleménye szerint a 40-50 ezer forintos készülékekből kellene
többet bemutatni, a 20 ezer körüliek bizony már csak éppen beleférnek
a színvonalba (bár kétségtelen, kezdők mindig vannak), 50 ezer felett
pedig...
Szóval, hidd el, hogy Philips hangdobozt kevesen fognak venni vagy
nem venni, a Hifi Magazin tesztje után. Annál inkább vennénk
olyanokból, amelyeknek audiofil neve van, és tapasztalt gárdátok
ajánlaná.
Méltatlan, s egyben értelmetlen dolog volna nem tesztelni a
Technicseket, Philipseket és hasonlókat. Az a baj, hogy mindenki
utólag akar okos lenni, tehát akkor, amikor valamely készülékről mi
már megállapítottuk, hogy nem elég jó. És milyen szempontok szerint
döntsük el, hogy a Magyarországon jelenleg kapható több ezer típus
közül melyiket teszteljük? Miért éppen ezeket, nem pedig amazokat? És
miért pont a 40 és 50 ezer forint közöttieket? Mert éppen ezekre van
pénzünk; sem az olcsóbbakra, sem a drágábbakra - csak pont ezekre...?
Ennél a gondolatnál érdemes elidőzni. Tegyük fel, valaki éppen
ebben a "40-50 ezer forintos" készülék-kategóriában gondolkodik, de
menetközben rájön, hogy a front-enden mégsem fog takarékoskodni, ott
egyből felugrik 70-80 ezer forintra, és a hiányt a hangdobozon hozza
be (vesz 14-ért egy pár Preludiumot). Vagy megfordítva, elindul a
20-20 ezer forintos NAD CD játszóval és a Menő Manóval, viszont nem
adja alább egy 100 ezer forintos hangsugárzónál. Akkor ő most melyik
kategória iránt érdeklődik valójában?
Bácsi János,
Budapest, Rákosfalvai park 5/D, 1144
Az előzi számban megjelent, a Technicsek tesztjét bíráló
levelekhez szeretnék hozzászólni.
Elismerem, szükség van a High End technika bemutatására, de nem
hiszem, hogy csak erre. Azt hiszem, nem vagyok egyedül, akinek
jelenleg és valószínűleg még sokáig a hifit a tíz négyzetméteres
szobába bepréselt HS 280-as jelenti. A komolyabb, mások által lenézett
berendezések (Technics, Sony) megvásárlása szinte megoldhatatlan
anyagi megterhelést jelentene. (...) Szerintem szükség lenne továbbra
is a "csoda" szerkezetek mellett a kommersz, nem túl igényes, de a
kispénzűek által is megvásárolható készülékek bemutatására is. Azt
hiszem, mi vagyunk többen, akik szívesen áldoznánk a hobbinkra - ha
lenne miből.
Diagram-sivatag
Nagy Gábor Pál
Bp. Rákosi E. u. 183, 1212
(...) Mivel már volt úgy a HFM történetében, hogy egy-egy példány
színvonala a HFM-től megszokott "standard" alá esett, türelemre
intettem magam. De most, az 1991/2. szám végigolvastával igenis
leírom, ami aggaszt.
1. Negyedik Dimenzió. Nem vagyok szkeptikus, magam is használtam
Belt-fóliát a CD-játszómhoz (sokat segített az általam szinte
hallgathatatlan Denon DCD-820-on, de így is megfájdult tőle a fejem
fél óra zenehallgatás után). Az egész problémakör - ahogy Ön is kezeli
-, valóban nagyon jelentős, és messze túlmutat a hifi világán. Úgy
érzem azonban, hogy mostanra úgy Peter Belt, mint Ön is, illetve az
egész ügy egy kissé megrekedt. (...) Újabban már az emberi kéz ujjai
körül kialakuló erőterekről van szó, és a cikk kezdi Déri János
Nulladik Típusú Találkozások c. műsorának hangulatát idézni. Ezek a
témák már tényleg sokkal inkább oda valók (...) hacsak nincs esély a
jövőben erősítőink hangminőségén kézrátétellel javítani... (Eltérően a
tv-műsortól, mi reprodukálható fizikai kísérletekről írtunk. Úgy
éreztük, ezekről tudomással kell bírnia a hifistának is, hogy a kellő
perspektívából szemlélhesse az elektroakusztikát, és tisztán lássa
annak korlátait. A továbbiakban visszatérünk a konkrét
hifi-kísérletekhez, lásd a 4. Dimenzióban. DL)
2. Technics. Csatlakozva dr. Varga Sándornak a legutóbbi számban
idézett leveléhez, osztom félelmét, hogy a '91-es év a Technics éve
lesz a HFM-ben, amennyiben a lemezjátszók és erősítők után immár a
magnókon is sikerült átrágni magunkat. (...) Érzek valamiféle
gyengélkedést az irányelvek terén, és ez arra enged következtetni,
hogy a HFM nem ismeri eléggé saját olvasóközönségét. Megkockáztatom
azt a kijelentést, hogy a mai magyar "audiofil" társadalom (jó része
olvassa a lapot) 95%-a a nívós hifiről szeretne információkat, és
dühöng azon - miképp én is -, hogy a lap dugig van számára értéktelen
cikkekkel.
(...) Továbbá, a tesztekből ki lehetne hagyni a rengeteg átviteli
jelleggörbét és a műszaki adatokat őrült részletességgel taglaló
táblázatokat, hisz épp az új munkaeszközük, az Audio Innovations
500-as bizonyította be, hogy mennyire semmitmondóak ezek a diagramok a
hangminőségre nézve. (Bizonyos paraméterei viszont jól korreláltak a
hangminőséggel. Egyébiránt pedig: felmérésünk szerint a Hifi Magazin
olvasóközönségének 60%-a valamilyen műszaki foglalkozást űz.
Tapasztalatunk szerint a többség érdeklődik a műszaki részletek iránt.
SA)
Summa summárum, továbbra is színvonalas újságot szeretnénk.
Többünk véleménye szerint ennek az az ára, hogy ami nem mérhető az
alapfokú kontrollberendezéshez (tényleg, most mikből is áll ez
össze?), az ne kerüljön bele a lapba. (...)
Omár hadd el Hamán-Akkormán. Érdekes, hogy a HFM-ben időről-időre
megjelenik valami szolid jópofaság. Kellemes oázis ez a diagramok
sivatagában, hisz a filozófus kedvű beduin (alias Szekám Pál?)
következtetései a való igazságot hordozzák, az Ezeregy-éjszaka
misztériumába csomagolva a Magazin titkos Ars poeticáját.
(...) Tíz éve, amióta hifistának vallom magam, izgat a gondolat,
hogy mitől is lesz jó erősítő az egyik alkatrészhalomból, és miért nem
lesz a másikból. Allah bocsássa meg bűnömet, én, a szerény tanítvány
veszem a bátorságot, és megosztom a Mesterrel saját elmélkedésem és
tapasztalataim eredményét.
(Alább lásd Olvasónk "Murphológia az erősítőépítésről - kizárólag
amatőröknek" c. tanulmányából a frappáns zárótételt, amellyel
egyébként maradéktalanul egyetértünk.)
A TUTI RECEPT:
1. Szerezd meg egy jónak tartott erősítő rajzát.
2. Állítsd össze az alkatrészlistát az utolsó csavarig.
3. Számold ki, mindez mennyibe fog kerülni.
4. Add hozzá, hogy a ráfordítandó idő alatt mennyit kereshetnél,
ha más munkával töltenéd, majd:
5. Szerezd meg a pénzt.
6. Menj el a boltba, és vedd meg ezt a gépet készen.
7. A fennmaradó pénzből végy egypár jó lemezt.
Hit, remény (és PWB)
Nagyházi Gábor
Imola, Szilvásvölgy, 3725
Eszembe jutott egy rendkívül érdekes dolog, amiről még nem
hallottam hifis berkekben. Ez a Hit kérdése a zenehallgatásban. (Nem
véletlenül írtam nagybetűvel.) Talán előre kellett volna szólnom, hogy
csak akkor foglalkozzanak a levelemmel, ha elhiszik, hogy a Hit
csodákra képes.
Szerintem nagyon fontos, hogy az ember bízzon a saját
készülékeiben. Magamon tapasztaltam, hogy egy-egy szeánszon ugyanaz a
rendszer másképpen szól, ha mások ülnek előtte. (Ezt bizonyára Önök is
tapasztalták már, esetleg másképp fogalmazták meg.) Szerintem nem csak
az elektromágneses tér befolyásolja a zenét jó vagy rossz irányban.
Vagy ha igen, akkor az emberek, akik éppen ott ülnek, ők maguk
változtatják meg. Másként, aki hiszi, hogy jól fog szólni, és másként
az, aki már a bekapcsolás előtt "leírja" a rendszert.
Szerintem a hifistákat aszerint is lehet osztályozni, hogy vannak
az örök kételkedők, és vannak, akik meg tudnak elégedni a
rendszerükkel egy bizonyos szinten.
Nem tudom, hogy foglalkozott-e már valaki az emberek és a
hifi-készülékek kölcsönhatásával. Én Hiszem, hogy nem csak én
érzékelem a bekapcsolt lemezjátszó jelenlétét a környezetemben, hanem
fordítva is. Ez talán még kevésbé hangzik tudományosan, mint a 4.
Dimenzió összes varázslata, de ha valaki Arisztotelésznek azt mondta
volna, hogy eljön az idő, amikor egy dobozt összekötünk a fallal, és
az megmondja a holnapi időjárást, akkoriban ez szintén
tudománytalannak tűnt volna.
Kérem, gondolkozzanak el ezeken a dolgokon, ha érdemesnek tartják,
és kíváncsian várom véleményüket.
Nehéz elválasztani a pszichológiai faktort a többitől.
Minden hifi-berendezés kompromisszum, mindegyiknek durva hibái
vannak, és ha zavartalanul szeretnénk zenét hallgatni, akkor meg kell
barátkoznunk a saját berendezésünk hibáival, meg kell szoknunk, a
tudatunk alá kell nyomnunk őket. Ez egy igen jól működő pszichikai
mechanizmus. Mivel mindenkinek másféle szobája és hifije van,
mindegyikünk másféle hibákat tanul meg "blokkolni" odahaza.
Ennélfogva, amikor átrándul a szomszédba, és ott "blokkolás nélkül"
hallgatja a zenét, szinte mást sem hall ki belőle, csakis a hibákat.
Ezzel már önmagában is meg lehetne magyarázni, hogy minden cigány a
maga lovát dicséri, azazhogy a saját berendezését favorizálja. Egy
bizonyos határon túl ez a pszichikai mechanizmus egyre gyöngébben
működik, és amikor a szomszéd gépe már jelentékeny mértékben jobb a
miénknél, akkor hajlamosak vagyunk átesni a ló másik oldalára, és
berendezésünket haladéktalanul meghirdetjük a Böngészőben.
Másfajta, de még mindig pszichikai hatás a tam-tam, az afrikai
bennszülöttek harci dobolása, amely arra való, hogy bátorságot,
önbizalmat öntsünk sajátmagunkba. Mindnyájan tudjuk, hogy igazi Best
Buy nagyon kevés van, készülékeink többsége csupán Átlagos vagy
Közepes de legalábbis Vitatható Vétel, és emiatt tudat alatt folyvást
nyüszítünk és szűkölünk: "jaj, csak nem vásároltam rosszul?!" Ezt a
frusztráló érzést kell hatékonyan elnyomni a tam-tammal, a harci
dobolással, amennyiben a saját berendezésünk erényeit fennhangon
dicsérjük, a szomszéd hifijét pedig élvezettel ledorongoljuk - ami már
csak azért is könnyen megy, mert az idegen berendezésnek még "nem
tanultuk meg a hangképét", a bajait nem tudjuk "blokkolni" (lásd az
előbbi okfejtést).
És hát az emberek talán tényleg hatnak a hifire, a maguk fizikai
valóságával is. Egymásra egész biztosan hatnak, és nagyon könnyen el
tudjuk képzelni, hogy a harsány, fradista-típusú, egyetlen üdvözítő
készülékben hívő s minden másban hibát kereső hifista már a puszta
jelenlétével is megzavarja a társaság "auráját", csak úgy vibrál
körülötte a levegő. S hogy a nyugodt, zenehallgatni-vágyó, a hifi és a
muzsika erényeire koncentráló személy "kisugárzása" esetleg jótékonyan
érezteti hatását (vagy legalább nem zavarja meg annyira a többiek
"auráját").
Hogy aztán ebből mit érez meg egy lemezjátszó, erősítő vagy
hangsugárzó?... A Belt-típusú manipulációk a rádióadáson is
"keresztülmennek", és ezt másképp aligha lehet megmagyarázni, mint
hogy a manipuláció hatással van (rajtunk kívül) az elektromos
történésre, mondjuk a kábelekben futó feszültségre is, s ezáltal magát
a műsorjelet is befolyásolja.
Marosi Miklós,
77 Mohács, Csónakház, Csele Tr. Kft
A lapnak rendszeres olvasója vagyok már az első számtól kezdve. A
hosszú komolyzenei eszmefuttatás és a csak szakemberek számára érthető
digitális kaland kivételével az újságot többször is végigolvasom. A 4.
Dimenziós tippeket végigjártam, a többségük bejött valamilyen
irányban, kísérletezés és türelem kérdése az egész.
Valami következtében a lakás PWB-je szinte az egyik napról a
másikra durván megváltozik. Minden utat végigjártam, többé-kevésbé
tudom is irányítani. (...) A minőségi audio-készülékek alig hagyják
magukat kezelni, ez általában ront, mintsem segít.
Alsecz József
Budaörs, Patkó út 1, 2040
Köszönet az újabb Hifi Magazinért és az abban talált rendkívül
színvonalas cikkekért, beszámolókért, szeánszokért. (...)
Kedvenc témám a 4. Dimenzió, és szinte minden ott leírt
kísérletet, tippet kipróbáltam (matrózcsomókon át a
csipeszekig+spirálok, kivágott fekete/piros nyilak garmadája, a
legutóbbi zoknilevételig). És énnálam minden működött, MŰKÖDIK,
teljesen bevált, és ezek nélkül már nem is tudnám maradéktalanul
élvezni a zenét! Sajnálom, hogy az utóbbi időben fenntartással fogadja
a 4. dimenziós megoldásokat. Nem írom alá! Csak JAVÍTJA a közérzetet,
akárcsak a hangzást. (...)
Hollik László
Szolnok, Bózsó K. u. 5, 5000
Ahogy egy jófülű barátom megjegyezte: PWB kísérleteim
eredményeképpen Linn-Naim hangrendszerem egy VT torony színvonalára
süllyedt vissza. Ez a megjegyzés egy drámai dinamika- és
basszusvesztést takar, amit azóta sem sikerült helyrehoznom. (...)
A fent vázoltak alapján az lenne a kérésem, adjon tanácsot, hogyan
hozhatom helyre ezt a felpuhult hangzási balanszot? Hol kapható PWB
gyártmány (Magyarországon, illetve külföldön)? Ha esetleg a
szerkesztőségnek lenne felesleges készlete, én szívesen megvenném.
Hogyan hatástalanítható a szobában lévő cserepes növény, a tv? Hogyan
a kárpitozott bútor?
Ez a parttalan tanácstalanságról árulkodó levél jól érzékelteti,
hogy problémánk mennyire szövevényes. Olvasónk maga is nagyon jól
tudja, hogy első kérdésére, t. i. hogy hogyan állíthatná vissza az
eredeti állapotot, nagyon egyszerű a válasz: drasztikus
péwébétlenítéssel. Dehát akkor miért tőlünk kérdezi? Nyilván, mert az
eredeti állapot is nagyon rossz volt, csak egészen másképpen volt
rossz, mint a PWB-manipulációkkal "felpuhított" hangkép. Igen, a káros
tér ott van körülöttünk, a cserepes növények, a televízió, a
kárpitozott bútor stb. jóvoltából, mint ezt visszakézből demonstrálni
is lehet minden nyitott qondolkodású hifista előtt. Gyógyírnak
ígérkezett a PWB-típusú manipuláció, de ma már az a véleményünk róla,
hogy nem csökkenti, csupán megváltoztatja a káros teret. Négy esztendő
alatt idáig jutottunk.
Dehát négy év - tényleg olyan hosszú idő ez?! Amikor a CD ügyét 8,
a digitális technikáét 20, a félvezetős technikáét 30, az egész High
Fidelityét pedig 40-50 év óta nem sikerült rendbetenni?! Holott
mindezekkel nem magányos partizánok foglalkoznak, hanem komplett
iparágak, dollármilliókkal a hátuk mögött...
Digitális elégtétel
(Szombathelyi olvasó, teljes címmel)
Kihasználva a Tombola adta lehetőséget, szeretnék egypár
gondolatot fűzni a Rotel RCD-865BX CD-lemezjátszó tesztjéhez. Őszintén
szólva, meglepett a teszt végeredménye. Meg kell, hogy mondjam, eddig
én is elviselhetetlenül érdesnek, tolakodónak éreztem az úgynevezett
CD-hangot! Az első hallgatható CD-játszó a Rotel RCD-855 volt. Ez a
készülék már kellemesen, vidáman zenélt, de még mindig hiányzott az
igazi telt mélyhang, a térhatás sem volt az igazi, a magashangokat
pedig enyhén érdesnek, forszírozottnak éreztem. A megoldást nálam
EGYÉRTELMŰEN az RCD-865BX hozta meg. A Zebraudio akusztikai
környezetében végre kitárult a színpad, csodálatos mélységgel
szólaltak meg az orgonahangok, a közép és felső tartomány vonósai
pedig elragadó lendülettel szólaltak meg, ilyen "édes hangzást" eddig
még nem volt alkalmam gépi forrásról hallani. Ugyanez a Pierre Verany
felvétel a kb. 800 ezer forint értékű analóg láncon hanglemezről még a
Rotel RCD-855 színvonalát sem érte el!
A szeánsz hibájának tartom, hogy annak során nem vették
figyelembe, hogy digitális módon működő készüléket hallgatnak.
Tapasztalatom szerint a DDD felvételek szólnak a legjobban. És itt nem
kell extraklasszis, különleges, több ezek forintos CD-re gondolni.
Gyönyörűen tud szólni egy "mezei" Hungaroton felvétel is. Példaként
említhetném az Antiqua sorozatban megjelent szinte összes Capella
Savaria felvételt, vagy C. P. E. Bach csembaló koncertóin Spányi
Miklós előadásában. (...) Az új technikát a régi technikával készült
felvételekkel tesztelni szerintem alapvető hiba!
A Hifi Magazin szerkesztősége mindmáig kritikusan fogadja A
CD-hangot. Közülünk eddig egyedül a szerkesztő tért át CD-re, de még ő
is az analóg hangképet tekinti etalonnak. Természetesen el vagyunk
látva DDD lemezekkel is, de azt tapasztaltuk, hogy az ADD és méginkább
az AAD felvételek szebben szólnak, és ezért elsősorban ilyeneket
hallgatunk a teszteken is. Az ebben a levélben érintett témákkal
kapcsolatban jelen számunk két cikkére is szeretnénk felhívni a
figyelmet ("Mikrofonművész - zongorabűvész", illetve "DACos
futóművek").
Sepp Tamás
Makó, Marx tér 4, 6900
(...) A másik izgalmas változás front-endet érinti. Hosszas
tipródás után úgy döntöttem, próbát teszek a CD-vel. Először a
multibites Rotelt vittem haza. Kiábrándító volt. Azután lassacskán
kezdtem felfedezni az erényeit, de a hibái továbbra is zavartak, nem
állhattam a darabokból összerakott hangképét. Végülis megalkudtam:
gyengébb, de legalábbis más hangminőség, plusz praktikum.
De mégsem a multibites Rotelt vettem meg. A BitStreames változat
sokkal jobban tetszett. Három alkalommal hasonlíthattam össze a két
Rotelt, különböző körülmények között. Nem állíthatom, hogy a
jelenlévők mindegyike egyetértett, de az általános vélemény és az
enyém szerint is a BitStreames változat magasabbra és mélyebbre
hatolt, az egész hangkép finomabb, lágyabb, teltebb, analógosabb volt,
a tere tágasabb, és bár tranziensei lehet, hogy nem voltak olyan jók,
a dinamikája biztosan nagyobb. A multibites gép hangjában én állandóan
valami idegesítő visszhangosságot hallottam.
***
Az Olvasóhoz
Mentegetődzve és sajnálkozva, de közzétesszük, hogy 1992-re az
infláció hulláma minket is tovább sodor: kénytelenek leszünk árat
emelni. (Kérjük az Olvasót, írja a Javunkra, hogy idén az összes lap
drágult, csak a miénk nem.) A HFM jövőre 240,- forintba kerül. Az
áremelkedéstől csak törzsközönségünket tudjuk megóvni, amennyiben az
előfizetés díja 200 forint lesz (lényegében nem változik). Ennyi
kedvezmény megilleti azokat, akik hiteleznek nekünk - anyagi és
erkölcsi értelemben egyaránt. Az előfizetést nem a szerkesztőség
intézi; minden, az előfizetéssel kapcsolatos ügyben kérjük az
impresszumban (az oldal alján) megadott címet keresni.
***
