Oldtimer



        Szívet-lelket  melengető  látvány,   amikor   a   főváros   utcáin
    végiggördülnek  a  századelő  gépjárművei,   az   Oldtimerek.   Mennyi
    viszontagságot, mennyi koccanást kellett túlélniük - és  túlélték,  ma
    is itt vannak közöttünk. Hasonlóképpen,  nehéz  elérzékenyülés  nélkül
    szemlélni,  sőt,  hallgatni  az  audiofil  világ  Oldtimerét.   Szinte
    hihetetlen, hogy itt van közöttünk... s íme, itt van, sőt,  halljátok:
    beszél hozzátok! Múzeumunk első  kiállítási  tárgya  a  (természetesen
    elektroncsöves!)  Saba  Prinzess  precíziós   hifi   tuner,   audiofil
    erősítővel, speciális külső tápegységgel és High End hangsugárzóval, a
    húszas évek első feléből.


                                      *

    

        A  régmúlt  időkben  a  rádiózás  igazi  hobbi  volt:   műszakilag
    felkészült emberek hobbija. Az antennaépítéstől a készülék beállításán
    át egészen  a  hibák  elhárításáig,  minden  feladat  az  audiofilekre
    hárult. A Saba Prinzess pedig még csak nem is  volt  boltban  kapható,
    "igazi" készülék. Kit formában árulták,  odahaza  kellett  összerakni.
    Nem tartalmaz sem tápegységet,  sem  hangsugárzót,  ezek  mind  önálló
    egységek.  Szétépített  készülék,  az  isten   is   az   audiofileknek
    teremtette.
        Kezelőgombjainak számát tekintve  a  legmodernebb,  többcsatornás,
    programozható,  frekvencia-szintézeres  tunerekkel  is   felveheti   a
    versenyt. Igaz, csak egyetlen egy hullámsávon (középhullámon) működik,
    mégis, a maga 5-6 beállítószervével csaknem kezelhetetlenül bonyolult.
    Pedig a készülék előlapján nincs is olyasmi,  hogy  hangerőszabályozó.
    Lehet ugyan szabályozni a hangerejét, csak éppen nagyon különös  módon
    - csodálnánk, ha  valaki  magától  is  kitalálná,  hogyan.  (Két  perc
    türelmet  kérünk,  addig  mindenki   törheti   rajta   a   fejét.)   A
    kezelőszerveken kívül a két elektroncső is az előlapon helyezkedik el,
    közszemlére kitéve (ezt a "dizájnt" sem ma találták fel). A két cső AG
    495, illetve PV 241 jelű, mindkettő a Tungsramtól. Az egyik csupasz, a
    másik aranysárgára van festve.
        A Prinzess kapcsolása "2+1-es egyenes vevő", ma már  klasszikusnak
    számít, csak a tankönyvekben  látni.  Három  részből  áll:  hangolható
    nagyfrekvenciás  erősítőből,  AM  demodulátorból  és   hangfrekvenciás
    erősítőből.
        A  nagyfrekvenciás  erősítő  úgynevezett  audion  fokozat:  a  már
    felerősített  jelet  pozitív   visszacsatolással   visszajuttatják   a
    bemenetre, és így egyszerű eszközökkel is  viszonylag  nagy  erősítést
    érnek el. Az audion fokozat -  működési  elvéből  következően  -  igen
    gerjedékeny. Minden adóra külön kell beállítani,  s  ehhez  valamilyen
    módon meg kell változatni a nagyfrekvenciás  fokozat  minden  lényeges
    műszaki jellemzőjét. Az antennajel nem csak egy  változtatható  értékű
    kapacitáson keresztül jut a bemenetre, hanem  az  antennakör  is  több
    megcsapolással  készült,  és  kísérletezgetve   kell   megtalálni   az
    optimális beállítást. A jel az antennakörből induktív csatolással  jut
    a modulátorkörre. A két tekercs közötti csatolást úgy lehet  állítani,
    hogy az egyik tekercset fel- és elfelé lehet emelni-elfordítani,  mint
    valamiféle kalapot. A modulátorkör egy forgókondenzátorral  hangolható
    rezgőkör.  A  pozitív  visszacsatolást  szintén  állítani  lehet   egy
    kondenzátorral.
        A  hangfrekvenciás   fokozat   érdekessége,   hogy   nincs   benne
    kimenőtranszformátor,  a  végerősítő  cső  munkaellenállása   maga   a
    tölcsér.

    

        Tápfeszültségről két  önálló  készülék  gondoskodik.  Az  egyik  a
    220V-os hálózati feszültségről 2x2V-ot állít elő a csövek fűtésére. Ez
    szimpla transzformátor.  A  másik  egy  jól  megtermett  anódpótló,  a
    Philips  gyártmánya,  és  meglehetősen  komplikált.  Szintén  hálózati
    feszültségről működik, és 3 egymástól független  csatlakozósávval  van
    ellátva.   Az    első,    5    csatlakozóhüvelyes    rész    különféle
    anódfeszültségeket szolgáltat; mindig azt a kimenetét kell választani,
    amelyikről a gép a legjobban működik. A második csatlakozósáv kínálata
    3-féle rácsfeszültség.  Ezt  a  tápegység  oldalán  elhelyezett  tábla
    szövege szerint az anódfeszültség figyelembevételével kell beállítani.
    A harmadik csatlakozósávon összesen 20 hüvely kínálja magát, csak  nem
    tudjuk, mire lehet használni őket.
        És még egy érdekesség. Az imént említett táblán egy ma  is  ismert
    embléma: VDE, Verbindung Deutscher Elektrotechniker (a "német  MEEI"),
    mely intézmény tanúsítja, hogy a tápegység megfelel az akkori élet- és
    vagyonbiztonsági előírásoknak... mai  szemmel  ezt  furcsának  látjuk,
    hiszen például az egyik  csatlakozósávon  tekintélyes  egyenfeszültség
    ömlik a zenehallgató személy irányában.  Nyilván  abból  indultak  ki,
    hogy a "hifista" minden bizonnyal hozzáértő ember.
        A tölcsér toroknyílása  13,5mm,  szájnyílása  200mm  átmérőjű,,  a
    tölcsér teljes hossza kb. 300mm. És most jön a hangerőszabályzás.  Van
    a tölcsér  talapzatán  egy  kallantyú,  azt  ide-oda  lehet  forgatni.
    Feltehetőleg  a   membrán   előfeszítését   szabályozza.   S   tényleg
    megváltoztatja  a  zene  erősségét  -  a  hangszínezetével  együtt.  A
    fiziológiai hangerőszabályzó ősét van szerencsénk  látni  és  hallani,
    viseltessünk iránta a kellő tisztelettel.  Szubjektív  átviteli  sávja
    (generátorral hallgatva)  meghökkentően  széles,  már  a  250Hz-et  is
    lesugározza, és még 6kHz-en is hallhatóan szól! Igazi High End Audio!
        Végiggondolva, mennyi kísérletezésre volt  szükség,  hogy  mindent
    optimumra  állítsanak  ezeken  a  masinákon,   minden   tiszteletünket
    megérdemli a jó hatvan évvel ezelőtti  őshifista,  aki  hajlandó  volt
    addig tekergetni a gombokat, míg  a  tölcsérről  fel  nem  csendült  a
    Beethoven szimfónia... vagy az Alexander's Ragtime Band.

                                                Dankó Emil & Sólymos Antal