Oldtimer |
Szívet-lelket melengető látvány, amikor a főváros utcáin
végiggördülnek a századelő gépjárművei, az Oldtimerek. Mennyi
viszontagságot, mennyi koccanást kellett túlélniük - és túlélték, ma
is itt vannak közöttünk. Hasonlóképpen, nehéz elérzékenyülés nélkül
szemlélni, sőt, hallgatni az audiofil világ Oldtimerét. Szinte
hihetetlen, hogy itt van közöttünk... s íme, itt van, sőt, halljátok:
beszél hozzátok! Múzeumunk első kiállítási tárgya a (természetesen
elektroncsöves!) Saba Prinzess precíziós hifi tuner, audiofil
erősítővel, speciális külső tápegységgel és High End hangsugárzóval, a
húszas évek első feléből.
*
A régmúlt időkben a rádiózás igazi hobbi volt: műszakilag
felkészült emberek hobbija. Az antennaépítéstől a készülék beállításán
át egészen a hibák elhárításáig, minden feladat az audiofilekre
hárult. A Saba Prinzess pedig még csak nem is volt boltban kapható,
"igazi" készülék. Kit formában árulták, odahaza kellett összerakni.
Nem tartalmaz sem tápegységet, sem hangsugárzót, ezek mind önálló
egységek. Szétépített készülék, az isten is az audiofileknek
teremtette.
Kezelőgombjainak számát tekintve a legmodernebb, többcsatornás,
programozható, frekvencia-szintézeres tunerekkel is felveheti a
versenyt. Igaz, csak egyetlen egy hullámsávon (középhullámon) működik,
mégis, a maga 5-6 beállítószervével csaknem kezelhetetlenül bonyolult.
Pedig a készülék előlapján nincs is olyasmi, hogy hangerőszabályozó.
Lehet ugyan szabályozni a hangerejét, csak éppen nagyon különös módon
- csodálnánk, ha valaki magától is kitalálná, hogyan. (Két perc
türelmet kérünk, addig mindenki törheti rajta a fejét.) A
kezelőszerveken kívül a két elektroncső is az előlapon helyezkedik el,
közszemlére kitéve (ezt a "dizájnt" sem ma találták fel). A két cső AG
495, illetve PV 241 jelű, mindkettő a Tungsramtól. Az egyik csupasz, a
másik aranysárgára van festve.
A Prinzess kapcsolása "2+1-es egyenes vevő", ma már klasszikusnak
számít, csak a tankönyvekben látni. Három részből áll: hangolható
nagyfrekvenciás erősítőből, AM demodulátorból és hangfrekvenciás
erősítőből.
A nagyfrekvenciás erősítő úgynevezett audion fokozat: a már
felerősített jelet pozitív visszacsatolással visszajuttatják a
bemenetre, és így egyszerű eszközökkel is viszonylag nagy erősítést
érnek el. Az audion fokozat - működési elvéből következően - igen
gerjedékeny. Minden adóra külön kell beállítani, s ehhez valamilyen
módon meg kell változatni a nagyfrekvenciás fokozat minden lényeges
műszaki jellemzőjét. Az antennajel nem csak egy változtatható értékű
kapacitáson keresztül jut a bemenetre, hanem az antennakör is több
megcsapolással készült, és kísérletezgetve kell megtalálni az
optimális beállítást. A jel az antennakörből induktív csatolással jut
a modulátorkörre. A két tekercs közötti csatolást úgy lehet állítani,
hogy az egyik tekercset fel- és elfelé lehet emelni-elfordítani, mint
valamiféle kalapot. A modulátorkör egy forgókondenzátorral hangolható
rezgőkör. A pozitív visszacsatolást szintén állítani lehet egy
kondenzátorral.
A hangfrekvenciás fokozat érdekessége, hogy nincs benne
kimenőtranszformátor, a végerősítő cső munkaellenállása maga a
tölcsér.
Tápfeszültségről két önálló készülék gondoskodik. Az egyik a
220V-os hálózati feszültségről 2x2V-ot állít elő a csövek fűtésére. Ez
szimpla transzformátor. A másik egy jól megtermett anódpótló, a
Philips gyártmánya, és meglehetősen komplikált. Szintén hálózati
feszültségről működik, és 3 egymástól független csatlakozósávval van
ellátva. Az első, 5 csatlakozóhüvelyes rész különféle
anódfeszültségeket szolgáltat; mindig azt a kimenetét kell választani,
amelyikről a gép a legjobban működik. A második csatlakozósáv kínálata
3-féle rácsfeszültség. Ezt a tápegység oldalán elhelyezett tábla
szövege szerint az anódfeszültség figyelembevételével kell beállítani.
A harmadik csatlakozósávon összesen 20 hüvely kínálja magát, csak nem
tudjuk, mire lehet használni őket.
És még egy érdekesség. Az imént említett táblán egy ma is ismert
embléma: VDE, Verbindung Deutscher Elektrotechniker (a "német MEEI"),
mely intézmény tanúsítja, hogy a tápegység megfelel az akkori élet- és
vagyonbiztonsági előírásoknak... mai szemmel ezt furcsának látjuk,
hiszen például az egyik csatlakozósávon tekintélyes egyenfeszültség
ömlik a zenehallgató személy irányában. Nyilván abból indultak ki,
hogy a "hifista" minden bizonnyal hozzáértő ember.
A tölcsér toroknyílása 13,5mm, szájnyílása 200mm átmérőjű,, a
tölcsér teljes hossza kb. 300mm. És most jön a hangerőszabályzás. Van
a tölcsér talapzatán egy kallantyú, azt ide-oda lehet forgatni.
Feltehetőleg a membrán előfeszítését szabályozza. S tényleg
megváltoztatja a zene erősségét - a hangszínezetével együtt. A
fiziológiai hangerőszabályzó ősét van szerencsénk látni és hallani,
viseltessünk iránta a kellő tisztelettel. Szubjektív átviteli sávja
(generátorral hallgatva) meghökkentően széles, már a 250Hz-et is
lesugározza, és még 6kHz-en is hallhatóan szól! Igazi High End Audio!
Végiggondolva, mennyi kísérletezésre volt szükség, hogy mindent
optimumra állítsanak ezeken a masinákon, minden tiszteletünket
megérdemli a jó hatvan évvel ezelőtti őshifista, aki hajlandó volt
addig tekergetni a gombokat, míg a tölcsérről fel nem csendült a
Beethoven szimfónia... vagy az Alexander's Ragtime Band.
Dankó Emil & Sólymos Antal