Kétszázhúsz voltos kockázat |
Érdekvédelem és termékfelelősség
Minden elektromos készülék komoly veszély forrása (megüthet az
áram, leéghet a ház) -, úgyhogy az alábbi interjúnak akár azt a címet
is adhattuk volna, hogy "Ki viszi el a mennydörgős balhét?". Mert
erről van szó. Kötetekre rúgó biztonsági előírások védelmezik a
fogyasztók életét és vagyonát - vagy, más szemszögből nézve: ugyanezek
az előírások gátolják, hogy új, ígéretes gépek kerülhessenek
forgalomba. A helyzet azonban rövidesen megváltozhat, ugyanis
előkészületben van egy új fogyasztói érdekvédelmi törvény. Irányelveit
sejteni lehet: minden tekintetben közelíteni fogja hazánkat a Közös
Piachoz. Hogy az új törvény mennyiben fogja befolyásolni a
hifi-készülékek magyarországi kereskedelmét, azt témánk kiváló
ismerőjénél (a "mumusnál", a "csendőrnél"?) igyekszünk kipuhatolni: a
Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet igazgatójánál, Lazur
Lajosnál, akinek szakvéleményét egyébként ugyanebben a tárgyban a
főhatóságok is kikérték. Beszélgetésünk summája: a külföldi készülékek
importőrei a belátható jövőben úgyszólván szabadkezet kapnak - és
összehasonlíthatatlanul nagyobb kockázatot vállalnak.
*
HFM: Annyi fogalommal van dolgunk: érdekvédelem,
biztonságtechnika, termékfelelősség... Hogyan tartoznak össze ezek a
fogalmak?
LL: Az átfogó fogalomkör a fogyasztói érdekvédelem. Ennek egyik
igen fontos fejezete a termékfelelősség.
HFM: Gyakran nem világos, kinek az érdekéről van szó. Egy időben
például sokan szívesen vettek volna olcsó szovjet színestévét, de a
MEEI nem hagyta jóvá a behozatalát. Jelenleg pedig a márkás
hifi-készülékek behozatalát nehezíti, hogy ezek a gépek (kis
sorozatúak lévén) "nem tudják kifizetni" a MEEI-vizsgálat árát. A MEEI
ezért néha afféle mumus képében tűnik fel.
LL: Az elektromos termékek forgalombahozatalát számos országban
hatóságilag kell jóváhagyatni: nemcsak a magyaroknál, cseheknél,
jugoszlávoknál, lengyeleknél, de a svédeknél, finneknél, japánoknál,
ausztráloknál, kanadaiaknál, svájciaknál is - eléggé "piacorientált"
országok, nemde? Az elektromos energia mindig balesetveszély forrása.
Kétségtelen, hogy a Közös Piac viszont 10-15 évvel ezelőtt
megváltoztatta ide vágó előírásait. Le kellett bontani a pénzügy, a
kereskedelem, az adózás, a vámügy, a tőkeáramlás, a munkaerővándorlás
határait. Egy ekkora területet átfogó közösségben nincs értelme
fenntartani a nemzeti jóváhagyások rendszerét. Ennek azonban
feltételei vannak: törvények, amelyek a tagországokban megtiltják a
balesetveszélyes termékek forgalmazását.
HFM: Az új magyar fogyasztói érdekvédelmi törvényről egyelőre még
csak hallani lehet, a következő hónapban (augusztusban) fogják
előterjeszteni. Meg lehet jósolni a tendenciáit?
LL: Jóslásra nem vállalkozhatom, de feltételezem, hogy az új
törvény harmonizálni fog a Közös Piac irányelveivel, és ez - egyebeken
kívül - tükröződni fog a biztonságtechnikai előírásokban is.
HFM: Milyen változásokra készülhetünk fel?
LL: Mást fogunk érteni a termékfelelősség fogalmán - nem azt, amit
eddig. Termékfelelősség természetesen eddig is volt, ha leégett a
lakás vagy megütött valakit az áram, polgárjogi (kártérítési) pert
lehetett indítani a gyár ellen. Jogrendünk azonban eddig csak a
vétkességi felelősséget ismerte: valaki valakinek "jogellenesen" kárt
okozott, ezért beperelték - és még így is mentesülhetett a felelősség
alól, ha igazolni tudta, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben
ez tőle elvárható volt. Valójában mindent a károsultnak kell
bizonyítania.
HFM: Hogyan lehetne másképp?
LL: A termékfelelősségnek, nem az eddiginek, hanem a "szigorú"
termékfelelősségnek (strict liability) az a lényege, hogy ha a termék
hibája kárt okoz, a felelősség elbírálásához elég megállapítani az
összefüggést a kár ténye és a készülék használata között. Senkinek sem
kell hozzá vétkesnek lennie". Elég megállapítani az okozati
összefüggést: "a tévé működött - a lakás kigyulladt". Innen kezdve már
a gyártó (illetve az importőr) a felelős. Természetesen kimentheti
magát, ha tudja, de most már neki kell bizonyítania, hogy nem ő a
hibás. Minden az ő nyakába zúdul. "A kockázat telepítése csak így
képzelhető el" - mondja a jogász. Ismétlem, potenciálisan mindenért a
gyártó és az importőr felel.
HFM: Mielőtt tovább taglalnánk az ő kockázatukat, beszéljünk előbb
a vásárlóközönség kockázatáról. Van-e statisztika róla, mennyire
fenyegeti mindnyájunk testi épségét és vagyonát a készülékeinkben
működő elektromosság?
LL: A magyar háztartásokban többszáz millió villamos készüléket
használnak. Csak tévékészülékből is van vagy 7 millió. Az
Energiafelügyelet által vezetett statisztikák szerint évente átlag 70
embert ér halálos és csaknem 500-at súlyos áramütés. A villamos
eredetű tűzesetek száma évente 1000-1500 lehet. Az anyagi kár szerény
becsléssel is több milliárd forint.
HFM: Mindez főleg a készülékek hibája miatt?
LL: Nem. Főleg emberi gondatlanság miatt. A műszaki helyzet tehát
jónak mondható. De ennek minden valószínűség szerint éppen az az egyik
oka, hogy viszonylag jól működik az ellenőrzés és minősítés rendszere.
A MEEI saját statisztikái szerint minden hatodik termék fennakad a
vizsgálatok szűrőjén, holott - és ez nagyon fontos! - itt csupa olyan
készülékről van szó, amit a gyártója megfelelőnek talált, hiszen
beküldte nekünk jóváhagyásra. A már forgalomba került típusok közül
évente 4-5-öt kell visszavonni a forgalomból.
HFM: Mi okból?
LL: Főleg azért, mert kiderül, hogy nem azt gyártják, amit velünk
engedélyeztettek. Ez nagyon veszélyes tendencia, amely az utóbbi 2-3
évben ütötte fel a fejét. Egyre több olyan gazdasági társaság,
kisvállalkozás alakul, amely az alapvető szakmai felkészültséget is
nélkülözi, és fogalma sincs a biztonsági szempontokról és
előírásokról. Hasonló gondjaink vannak az importgépekkel is. A MEEI
jóváhagy egy bizonyos típust, de nem azt hozzák be. Vagy az általunk
előírt módosításokat nem hajtják végre. Vagy egy egészen másféle
típust hoznak be ugyanazon típusszám alatt. És persze bőven
importálnak gyanúsan olcsó, silány holmit is, amely nem felel meg a
biztonsági követelményeknek. Sok gyár és kereskedő csak a gyors üzleti
haszonra törekszik, nem érdekli őt a vásárlók biztonsága.
HFM: A kiskereskedő, akitől a készüléket veszem? Őt mennyiben
terheli a felelősség a vásárlóval szemben?
LL: A szállító eddig is felelősséggel tartozott: garanciával,
szavatossággal. Ez továbbra is fennmarad. "Mi közöm a gyárhoz, én a
kereskedővel állok kapcsolatban" - mondja a vásárló. Így is van, ha
csupán minőségi hiba lép fel. Mi azonban most nem ilyen hibáról
beszélünk. Különbséget kell tenni hiba és minőségi hiba között. Arról
beszélünk, mi van, ha valakit áramütés ér, vagy kigyullad a lakása.
HFM: Megpróbálom összefoglalni, mert ez nem is olyan egyszerű a
magamfajta laikusnak. Háromféle esetet kell megkülönböztetnünk. Az
egyik az, hogy a készülék elromlik. Ilyenkor a vásárló a
kiskereskedővel áll szemben (aki aztán pert indíthat a gyár, illetve
az importőr ellen). A második esetben a készülék nemcsak hogy
elromlik, de még tönkre is tesz valamit vagy valakit. Ilyenkor - a
jelenlegi jogszabályok szerint - a vásárlónak kell perelnie a gyárat
vagy az importőrt. A harmadik eset ugyanaz, mint a második, de a
jövőben játszódik. Ekkor már csak annyit kell igazolni, hogy a tévé
működött, minek következtében a lakás leégett - és teljesen mindegy,
hogy a gyár vétkes-e vagy sem. Ha azzal védekezik, hogy mondjuk nem
rendeltetésének megfelelően használtam a tévét, akkor ezt neki kell
bebizonyítania.
LL: Pontosan.
HFM: És ha valamely alkatrész hibája okozta a bajt olyan
alkatrészé, amelyet a gyár valaki mástól vásárolt?
LL: Gyártónak számít a beszállító, az alapanyagszállító is. Ha a
tévékészülékben kigyullad egy trafó, akkor jelenleg még külön pert
kell indítania a gyárnak a trafógyártó ellen, a jövőben viszont
azonnal bevonhatná ugyanabba a perbe. Hogy mi mindenre kell majd
gondolniuk a gyáraknak-kereskedőknek, azt két példával szeretném
megvilágítani. Mindkét eset Amerikában történt (hol is történt volna
másutt). Az elsőt elég megbízható forrásból hallottam. Valaki
belehajtott a pirosba, és egy Kelet-Európából importált autóbusz
nekiment a kocsijának, összetörte. Az illető beperelte az autóbusz
szállítóját, és kapott is kártérítést (legalábbis peren kívüli
egyezség formájában), mert be tudta bizonyítani, hogy - piros lámpa
ide vagy oda -, az autóbusz még idejében meg tudott volna állni, ha a
fékrendszere olyan minőségű lett volna, amilyet ma joggal várhatni el
a korszerű járművektől. A másik eset anekdotikus, de szintén
megvilágítja a lényeget. A betörő a háztetőn át akar bejutni a
lakásba. A tető beszakad alatta, eltöri a lábát. Ezekután bepereli a
háztulajdonost, mert nem tartotta karban a tetőt, és annak állapota
nem volt annyira biztonságos, mint ezt egy tetőtől elvárhatta volna.
HFM: Szórakoztató történet. Én ugyan nem a betörőnek adnék igazat,
dehát én nem is vagyok jogász. Beszéljünk most arról, mennyiben
befolyásolná a hifi-készülékek kereskedelmét a "szigorú"
termékfelelősségi rendszer. Jelenleg minden készüléket, amelyből
évente több mint 3 darab forgalomba kerül, a MEEI-nél kell
ellenőriztetni. A vizsgálat ára több tíz ezer forint. Feltételezem, a
MEEI nem örülne, ha ettől el kéne esnie.
LL: Nem ilyen egyszerű a dolog. Valóban, mi most államigazgatási
feladatkört látunk el, mindenkinek hozzánk muszáj jönnie - nekünk meg
muszáj mindenkivel foglalkoznunk, pedig ez gyakran nagyon terhes
(tájékozatlan ügyfelek, akik néha még egy adatlapot sem tudnak
kitölteni rendesen). És kétféle jóváhagyás lehetséges, szabványossági
minősítést adunk, ha a gép megfelel az előírásoknak, illetve
biztonságit, ha biztonságos ugyan, de itt-ott eltér az előírásoktól.
(A harmadik lehetőség, hogy a terméket elutasítjuk.) Eddig, ha valaki
megkapta a papírt, egy esetleges bírósági tárgyaláson nyert ügye volt.
HFM: Mondhatni, az Ábrahám kebelén ült?
LL: Igen, mert neki csak annyit kellett tanúsítania; hogy a
készülék megfelelt az előírásoknak - és kész.
HFM: Közbevetőleg, terheli-e felelősség a MEEI-t, ha kiadja a
tanúsítványt, és a gép mégis kárt okoz?
LL: Nem. Ismétlem, államigazgatási feladatot látunk el,
megvizsgáljuk, hogy a készülék tulajdonságai egybevágnak-e az
előírásokkal. Az előírásokat nem mi alkotjuk (bár természetesen
közreműködünk a szabványok elkészítésében). A MEEI munkatársai csak
azért felelnek, hogy a megfelelő szabványt alkalmazták-e (nem is olyan
egyszerű kiválasztani a többezer közül!), hogy a szabvány lényegét
helyesen interpretálták-e, s hogy a vizsgálaton bemutatott készülék
tényleg megfelel-e a rá vonatkozó előírásoknak. Más kérdés, hogy a
sorozatban gyártott készülék nem mindig vagy nem teljesen azonos a
jóváhagyottal. Ezért persze nem a MEEI felel.
HFM: Elmarasztalták-e már a MEEI-t ilyen ügyekben, bíróság előtt?
LL: Még soha. De hadd folytassam. Ha valóban közeledni akarunk a
Közös Piachoz, és alkalmazkodni annak normáihoz, akkor a kötelező
jóváhagyási rendszert nálunk is "sima" tanúsítási, illetve igazolási
rendszer váltja fel. Akkor a gyártónak (importőrnek) igazolnia kell,
hogy a készülék mindenben megfelel az előírásoknak, vagy, ha a gyártó
nem a szabvány előírásait alkalmazta, akkor azt, hogy a gép a technika
állásának megfelelően - biztonságos. Megrendelheti a vizsgálatot
bármely ezzel foglalkozó intézetnél, sőt, akár a saját
laboratóriumában is elvégezheti a vizsgálatot. Igaz, hogy ehhez magát
a laboratóriumot kell minősíttetnie.
HFM: Nyilván egy Philipsről mindenki elhiszi, hogy rendelkezik a
kellő laboratóriummal...
LL: Akkor viszont érdemes elgondolkodni rajta, hogy a nagy cégek,
köztük a Philips is, miért nem maguk gyártják a tanúsítványokat, miért
mindig a nagy vizsgálóintézetektől kérik be azokat. De nézzük most az
ügy másik vetületét. Ha eltörlik a kötelező jóváhagyási rendszert,
mindenki ahhoz az intézethez fordul, amelyikhez akar mi pedig szintén
azzal foglalkozhatunk, amivel akarunk. És mivel tanúsítani csak a
szabványosságot lehet, nem is adnánk ki többé biztonsági minősítést,
csak szabványosságit. (Jelenleg fele-fele.) De tudni kell, hogy többé
semmi sem ad felmentést a bíróság előtt. Még a legjobb
vizsgálóintézetek tanúsítványa sem! A bíró szépen odacsapja a többi
aktához, ez is egy lesz a sok között - és folytatják a tárgyalást.
HFM: Akkor hát nem az a cég lesz-e az okosabb, aki inkább lemond
bármiféle tanúsítványról? Hiszen - baj esetén így sem, úgy sem ússza
meg a pert.
LL: Akinek viszont nincs tanúsítvány a tarsolyában, annak eleve
vesztett ügye lesz. Sőt, a tárgyaláson még az sem lesz mindegy, hogy
ki állította ki neki azt a tanúsítványt: egy nagy hagyományú, jónevű
intézet, amely évtizedek óta munkakapcsolatban áll a nyugati
intézetekkel, vagy egy újonnan alapított cég, amelyet még senki sem
ismer. Tehát nem aggódom a MEEI jövője miatt.
HFM: Ha jól értem, nyugati elektromos készüléket importálni ezután
sem lesz olcsó mulatság.
LL: A jövőben az importáló, ha van felelősségtudata, ész nélkül
jön az igazolásért, a saját jól felfogott érdekében, mert különben a
pereket azonnal el fogja veszíteni, és rámegy az egész cége. És mivel
maga a papír még csak nem is lesz elegendő (mert attól még nyugodtan
elveszítheti a pert), a kereskedőnek többé nem az lesz az érdeke, hogy
a hibát eltussolja, hanem hogy inkább időben felderítse. Éppen ebben
nyilvánul meg a fogyasztói érdekvédelem. Hadd mondjam el, hogy az
USÁ-ban, amikor a "szigorú" termékfelelősségi rendszert bevezették,
kisvállalkozók tízezrei mentek tönkre, mert nem tudták elviselni a
termékeik hibája miatti kártérítések anyagi terheit. Ott az erre
specializálódott ügyvédek évente félmillió termékfelelősségi pert
indítanak a gyárak ellen, de a perek többsége bíróságon kívüli
megegyezéssel zárul. A gyárak nem szeretnek pert veszíteni, már csak
azért sem, mert akkor legközelebb már csak vagyonokért vállalják el a
biztosítótársaságok az ilyen cég termékfelelősségi biztosítását.
HFM: Végezetül nem kerülhetem meg a legfontosabbat. Ismeretes,
hogy rendszeresen kerülnek forgalomba olyan elektromos készülékek (nem
csak, sőt, elsősorban nem hifi-készülékek), amelyekhez nincs
MEEI-tanúsítvány - és nyilvánvaló, hogy erről az Önök intézete is tud.
Kötelességüknek érzik-e fellépni ez ellen?
LL: Természetesen tudomásunkra jutnak ezek az ügyek. Hol a
vásárlók tesznek panaszt, hol a konkurens vállalatok jelentik fel
egymást, hol pedig munkatársaink a boltban egyszerűen csak
"belebotlanak" egy-egy olyan készülékbe, amelyhez eddig nem volt
szerencséjük. Ilyenkor fel kell szólítanunk a kereskedőt:
ellenőriztesse a szóbanforgó terméket, vagy pedig ne árusítsa. De a
MEEI-nek nem dolga, hogy nyomozzon az ilyen ügyek után. Ez a
kereskedelmi felügyelőség, esetleg a KERMI dolga lehet. Mi
vizsgálóintézet vagyunk, nem pedig csendőrség.