Párizsi só |
Utazó nagyköveteink, az audiofil kereskedők gyakran járnak olyan
helyeken, amelyekre a Hifi Magazin nem tud eljutni, s ezért velük
képviseltetjük magunkat a külföldi hifi-kiállításokon. Tudósítottak
már bennünket Frankfurtból, Berlinből, Londonból; most a Zebraudio
cégvezetői, Pázsit László és Varga András a francia fővárosból hozták
magukkal élményeiket és fényképeiket, a Le Salon de la Haute
Fidelité-ről, a tavaszi párizsi hifi-kiállításról. Mint a többi
botcsinálta riporter, ők is amiatt mentegetődznek, hogy beszámolójuk -
érthetően - kissé szubjektív Tudjuk. Meg van bocsátva.
*
Francia hifi. Néhány éve ez még nem sokat mondott a magyar
audio-barátoknak. Talán a La Maison de l'Audiophile kitjei kelthettek
érdeklődést, a 80-as évek elején, amikor a Hi-Fi Magazin még tallózott
a L'Audiophile-ben. Hasonlóképpen, az angolszász szakírók is hosszú
éveken keresztül ignorálták az európaiakat, köztük a franciákat is. Az
angol piac (kissé szokatlan szóval) felülreprezentáltnak tekinthető,
az angol nyelv növekvő befo1yása miatt. Mégis, a francia gyártmányú
hifi-készülékeket ma már egyre többen ismerik világszerte. Más kérdés,
hogy a francia audio-piacról ma sem tudnak sokat a Hifi Magazin
olvasói, s mi örülünk, hogy megoszthatjuk velük tapasztalatainkat,
melyek nemcsak az idei, hanem az utolsó három Párizsi Show
benyomásaira támaszkodnak.
Az idén kevesebb helyszínen rendezték meg a kiállítást
(feltételezhetően az Öbölháború miatt), de úgy látszik, Párizsban így
sem lehet jellegtelen és jelentéktelen felvonulást rendezni;
egyszerűen nem lehet. A tavalyi eseményekhez képest kihagytak ugyan
két elegáns hotelt a Kléber sugárúton, de helyette kibérelték a Palais
de Congres-t, a Kongresszusi Palotát. Ehhez jött még a Hotel Sofitel
és a szomszédos szabadidő központ. Mindez több, mint 10 ezer
négyzetmétert jelent! A rendezvény március 16-19-ig tartott.
A legnagyobb területet a japánok és a hazai hangsugárzó-gyártók
foglaltak el. Ezen nem kell csodálkozni, Frankhonban több mint 250
hangszóró- és hangdobozgyártó vállalat működik.
A japánoknál az újat mutatás kényszere dominált. Képlemezeket,
óriás vetítőket, integrált audio-video rendszereket és egy-egy
csúcstípust mutogattak; bemutatójuk többnyire élvezhetetlen volt. A
Luxman Alpine hatalmas területéből például mindössze egy 2,5x4 méteres
kuckó jutott a frankban százezres értékű csúcs-Lux rendszerre. Noha a
lánc végén a legelőkelőbb Rogers (Export) hangszórók voltak, ez nem
sokat javított az eredményen. Előrelátóbb volt az Onkyo, mázsás
csúcshangszóróját az európai premier alkalmából - meg sem szólaltatta.
A látvány mindenesetre érdekes volt.
A meghallgatási körülmények - mint a hifi-kiállításokon mindenütt
- itt is elég sanyarúak, s ezen ki így, ki úgy próbál segíteni. A
Krell-CAL-Martin-Logan képviselő az óriási helyiségbe illő
hangszóróval és elektronikával ért el sikereket. Az YBA pedig azzal,
hogy csupán "csendes kiállítást" rendezett, viszont a komolyabb
érdeklődők számára külön szállodai szobát bérelt egy felső emeleten. A
Triangle hangszórógyár pedig egy ízlésesen berendezett helyiségben
menetrendszerinti meghallgatást kínált, kiírva a meghallgatandó
készülékek listáját és a zenei programot is.
A francia gyártók kezdik komolyan venni a külpiacot, gondolnak az
Egyesült Európára. Ez nemcsak a "nagyokra" vonatkozik, hanem például a
L'Audiophile magazin mellékágaként indult Lectronra is. Készülékei
évekig a szerkesztőség melletti szobákban készültek. Azóta már ez a
csapat is talált magának gyártó partnert. Az eredmény látható volt a
bemutatón. Növekedett a választék, megbízhatóbbá vált a minőség, így a
konstruktőrök, a neves Jean Hiraga és Philippe Viboud már a tervezésre
és az újságírásra összpontosíthatnak. (A cég így könnyen átvészelte,
hogy a harmadik alapító, Gérard Chrétien átigazolt a Focal-JM Labhoz.)
A Lectron esete egyébként tipikus a külhoni hódításra induló francia
audio-iparban.
A szintén a L'Audiophile-ből ismert, mágneses térben
felfüggesztett tányérú kitlemezjátszó tervezője, J-C Verdier is beállt
a professzionális gyártók sorába, sőt, már csöves erősítőket is
forgalmaz. Ezek külleméről lemérhető, hogy Verdier igen meleg
érzelmekkel viseltetik a valamikori McIntosh csöves gépek iránt. De
azért ma már nem minden az eredeti; az akkori jó csövek helyett ő
inkább sok csövet kombinál félvezetőkkel (a legnagyobb elő/végfok
kombóban több mint félszáz csövet számláltunk). A szimpatikus,
nagybajszú tervező sajnos nem tudott meghódítani minket e különleges
kompozícióval, noha a hangminőségen így is érezni lehetett a
lemezjátszó képességeit.
A francia hifi másik elpusztíthatatlan alakja Monsieur Weber Rehde
fagottművész, a Rehdeko hangszórók atyja, egyben a DNM francia
képviselője. Dobozai száz decibel hatásfok felettiek. Dinamikájuk
életszerű, a zenei részletek és finomságok már nem az erősségük.
Mindenesetre a bemutató hangulata nagyon kedves volt.
Tavaly az AHL mutatta be az első szélessávú plazmahangszórót. Idén
ennek megtévesztésig hasonló, de már csak elektrosztatikus verzióit
hozták el. A bemutatón profi Studer 730-as CD játszót és McIntosh 2500
erősítőt használtak. Vajon miért hagyták abba a "plazmást"? Hiszen az
új elektrosztatikusak is hatalmas méretűek (2,4x1,4m) és nagyon
érzéketlenek.
A kiállítás díját, a Joseph Leon díjat három kategóriában adják
ki. A legnagyobb presztízse természetesen annak a díjnak van, amellyel
hazai céget jutalmaznak, azt, "akinek a forgalma a legdinamikusabban
növekszik a külpiacokon, egyszersmind szakmailag is kiemelkedőt
alkot". Tavaly ezt az elismerést az YBA érdemelte ki. Idén versenyben
volt a Micromega, a DATM, a Davis, a Focal/JMLab. A díjat végül az
utóbbi nyerte, különös tekintettel a hangszórógyártásban alkalmazott
új technológiáira. A második díjat valamely kiemelkedő technikai
színvonalú termék kapja, ilyennek találták a már említett Onkyo
hangdobozt. A harmadikat, az un. életműdíjat az idén Peter Walker, a
QUAD cég feje érdemelte ki.
Sokfajta teremben sokfajta készülék - tudjuk, hogy a kényszerű
kompromisszumok miatt igazán jó hangot nehéz bemutatni. Beszámolónkat
ezért hasznos lesz kiegészítenünk két híres párizsi bemutatón szerzett
impresszióinkkal.
Az egyik rendezvény a híres La Maison de L'Audiophile, ahol
kiteket ajánlanak, vájtfölűeknek, a másik pedig a Présence Audio
Conseil Szent Lajos-szigeti főhadiszállása, az audio-ínyencek Mekkája.
Ez a cég nagyágyú amerikai és angol márkák importőre, de
kiskereskedelmi tevékenységet is folytat. A Show-n ő sohasem állít ki,
abból kiindulva, hogy "rossz hangot csinálni nem kunszt". Sokkal szebb
és frekventáltabb helyen tevékenykedik, mint amilyen a Le Salon de la
Haute Fidelité. Négy teremben kitűnő eladókkal dolgozik. A listán
Versa-Krell-Martin Logan Statement (egyedül Európában!), valamint
Goldmund/Cello/Audiostatic díszeleg, de találhatunk itt komplett Rega
láncot vagy más elérhető terméket is. Nos, aki nem bírja a kiállítási
hangot és hangulatot, az itt kellemesen megpihenhet.
A La Maison de L'Audiophile a Lectron cég kiválása előtt egyet
jelentett a L'Audiophile magazin-kaszttal. De talán ma is annak
számít. Ők vezették be a (a japánok nyomán) a kisteljesítményű direkt
fűtésű triódás erősítők divatját, kőkorszaki, hatalmas hatásfokú
hangszórókkal kombinálva. Ebben őket még ma sem sikerült
túlszárnyalni. Közönséges halandók, akik magukat odahaza elvakult
hifistának tartják, itt csak walkman-es turistának számítanak. A több
lendkerekes Epic lemezjátszóra egy 12 collos agyonmodifikált SME
hangkar van felszerelve (mintha múzeumból vették volna elő!), szintén
ősrégi, felspécizett Denon hangszedővel. CD-játszó gyanánt viszont
730-as profi Studer-t használnak. A hatalmas Altec&Onken dobozokat
többutasan hajtják, akkumulátoros tápegységű tranzisztoros és a híres
Western Electric vagy Cetron B300 triódás erősítővel felváltva. Bár az
analóg lemezek teljesen kikoptak a francia boltokból, a kiállításon
sok LP-játszót is láttunk. A szupergépek gyártóin kívül az angolok is
képviseltették magukat Párizsban, de csak a régebbi cégek, mint a Linn
és a Pink. Az újnak számító Roksan tavaly két Japán stand között
állított ki némán - idén már ezt sem tartotta érdemesnek.
Vagy a CD fejlődik, vagy az LP gyengélkedett a Szajna partján,
merthogy igenis volt Jó CD-hang, több he1yen is. Viszont csalódást
okozott (legalábbis nekünk) a méregdrága, különleges kiegészítőkkel
ellátott és valószínűleg jobb sorsra érdemes Basis Ovation/SME V/Decca
és a Pink Triangle Export/SME V/Grado Signature kombináció. A Linn
természetesen a szokott formáját hozta, t.i. linnes volt, de hatásos.
(Ha nem így volna, mára már más lenne a francia Linn képviselő.) A
látvány hatásosságát "Lingo" léptű csinos lányok fokozták.
Egy biztos. A francia audio ma már nincs elszigetelve Európa többi
részétől. Nehéz is volna megállapítani, hogy a Párizsi Show és
"perifériája" mennyiben francia és mennyiben nemzetközi.
*
A La Maison de L'Audiophile bemutatóterme. A 40 centis Altec
mélyhangszórók fölötti, több mint egy négyzetméteres fekete folt az
Onken közésugárzó tölcsér szájnyílása.
Tannoy Westminster és kistestvérei. Több mázsányi famunka, és mégis
szépen szól.
Panel-lakásban különösen praktikus a La Maison de L'Audiophile
lemezjátszója. A bal oldali doboz a motor, a középső lendkereket a
lemeztányér hajtja.
Fotós párbaj. Az ellenfél Weber Rehde, legkisebb és legnagyobb
hangsugárzójával, mint párbajsegédekkel.
Csoportkép. Balról G. Chretien, a L'Audiophile szerkesztője, a
harmadik J. Mahul, a Focal főkonstruktőr-igazgatója. Jobbszélen a
magyar delegáció fele, Pázsit László személyében. (A delegáció másik
fele éppen fényképez.)
Az Utópia, a JMlab zászlóshajója.
A kongresszusi palota bejárata.
A világ (valószínűleg) legkisebb, sorozatban gyártott csöves
erősítője, a 25 wattos VTL Tiny Triode. Az előtérben egy 12 centis
töltőtoll.
Verdier front-end. Jobboldalt, ameddig a szem ellát, egy
elektroncsöves korrektor.
Tájkép Martin-Logannal és Krellel.
Acoustat elektrosztatikus panelek, párizsi díszlettel. Felül az
Airbus-modell arra figyelmeztet, hogy a Caso csöves erősítő
gyártója, amikor éppen nem hifizett, ennek a repülőnek a műszerfalát
tervezte.
A Wadia 2000 D/A átalakítót már itt is ismerik.
És még egy csöves erősítő, a Jadis Junior.