Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, hozzászólását, kritikáját
- de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket: levelükből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk - hacsak a feladó nem
kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek
tekintjük, s ezért térítés nélkül közreadjuk adásvételi és
cserejavaslataikat, üzletszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a
Böngészőben. Kérjük, írjanak írógéppel, és fogalmazzanak tömören, mert
helyhiány esetén az apróhirdetéseket meg kell rövidítenünk.
Technics
Ifj. Szekeres István
Bp. Baross u. 117, 1083
(Levélírónk előbb azt nehezményezi, hogy hiányoznak a könnyűzenei
tárgyú írások a lapból, majd így folytatja:) A másik dolog, ami miatt,
gondolom, szintén nem csak én írok: a tesztek, pontosabban a
tesztelésre kiválasztott készülékek. Nem nagyon tetszett az az ötlet,
hogy ezekkel az olcsónak nem nevezhető, kommersz Technics masinákkal
ennyire behatóan foglalkoznak. Szerény véleményem szerint a HFM
olvasóit inkább a valóban nívós, mondhatni audiofil gépek érdekelnék,
amelyekből - hála a rendszerváltásnak - már van valamiféle választék.
Jó lenne valami körképet adni a nálunk is előforduló, népszerű
típusokról, mégha csak valamiféle rövidteszt formájában is. És ez a
100 darabos határ szintén kifogásolható. Végülis, ha a készülék rossz,
ki bánja, hogy nincs belőle még 100 darab se? Ha viszont beválik, és
ezt meg is írják róla, feltehetően lesz iránta akkora érdeklődés, hogy
a kereskedő hülye lesz nem behozni annyit, amennyire igény van, adott
esetben akár jóval többet is, mint 100 darab. Reméljük, ezzel a
"hatalommal" Önök nem élnek vissza.
Nem, nem akarunk visszaélni ezzel a hatalommal. Még kevésbé
akarjuk, hogy mi legyünk a kísérleti nyúl, akin kipróbálják, hogy
ehető-e a káposzta. A teszteket megcsinálni sokkal nagyobb munka,
mintsem a kívülállók gondolnák. (A rövidteszthez éppúgy össze kell
állítani a műszerparkot, akár a hosszúteszthez.) Szóval, egyelőre
marad a 100-as határ. Körképet igenis adunk az audiofil kereskedőkről,
lásd Forintos Ötlet című rovatunkat (egyszersmind Kétszázhúsz voltos
kockázat című cikkünket is ebben a számban, a biztonsági mérések
okáról és céljáról).
Drescher László és Gábor
Bp. Szentendrei út 18, 1035
(...) Néhány észrevétellel élnénk az 1991/1. számmal kapcsolatban.
Nem értjük, miért kell egy audiofilnek mondott magazinban semmit nem
ígérő, kommersz Technics DD lemezjátszókat tesztelni, holott ez a
technika a maguk véleménye szerint is zsákutca. Egyetértünk azzal,
hogy a HFM-ben Magyarországon forintért kapható berendezéseket
teszteljenek. Azonban most már több olyan cég is forgalmazza termékeit
nálunk, amely a magazinban még egyáltalán nem jutott szóhoz a
tesztrovatban, pl. Kenwoodok, a Zsolt Audio-nál kapható készülékek,
köztük különös figyelemmel az itthon gyártott StandArt hangdobozokra.
A HFM nem audiofil magazin, csupán hifi magazin, amely
természetesen hangot ad az audiofil irányzatoknak is, de elsősorban a
szélesebb közönség számára dolgozik. Olyanok számára, akik eddig
jobbára csak kelet-európai hifit vásárolhattak. Groteszk dolog volna a
Videotonokat és Orionokat tesztelni, a Technicseket meg nem. A
Technics egyébként messze nem a legrosszabbak közül való. Nagy
vállalat, elárasztja készülékeivel a piacot, ezeket - akár tetszik
nekünk, akár nem ; rengeteg hifista meg fogja venni, és ismerni
szeretné a mi véleményünket. A tesztek terjedelmét azonban már mi
magunk is sokalljuk. Ezentúl, ha indokoltnak látjuk, meg fogjuk
kurtítani őket (máris elkezdjük). A StandArt 1 hangdobozból olyan sok
készül, hogy most már valóban foglalkozhatunk vele, tesztje a téli
számban várható. A Kenwood azonban - ha már "címkézünk" - ugyanolyan
kommersz cég, mint a Technics.
Dr. Varga Sándor Sopron,
Cseresznye sor 5, 9400
Ön előző levelében sejttetni engedte ("...lesznek tesztek 100-as
darabszám feletti készülékekről, de nem mindegyikről..."), hogy a HFM
- nem lévén önálló financiálisan - bizonyos üzleti érdekeket fog
szolgálni. Ez a gyanúnk beigazolódni látszik: a Skála World Trade és a
HFM-et működtető Kft feltehetően jól megértik egymást. A tesztek
tisztességét nem kérdőjelezzük meg (hármunk nevében írom), a HFM
szakmai színvonala eleve garancia a Skála számára, hogy csupán az a
tény, hogy foglalkozott a HFM e készülékekkel, minden reklámnál jobb!
(...)
A közeli jövő meghozza a teljes Technics magnódeckek tesztjét.
Megtudjuk majd, hogy az olcsóbbja nem szereti a metál kazettákat, de
tűrhető krómon és normálon... Ha minden jól megy, 1991 a Technics éve
lesz a HFM-ben, hála a Skála és a Kft kooperációjának...
(Kedves Szerkesztő Úr, ne higgye, hogy esküdt ellensége vagyok a
Technics gyártmányoknak, van egy ST-610L tunerem és van még egy
RS-TR165 jelű dupla deckem, egyik sem nyerő... de erre futotta.)
Ezért a levélért nagyon hálásak vagyunk, mert módot ad rá, hogy
eloszlassunk néhány félreértést. Először is, a jelenlegi
laptulajdonos, aki egyszersmind egy Rega Planarnak és egy Haffler
erősítőnek is a tulajdonosa (utóbbit ő rakta össze kitből, és erre,
valamint az ő Hifi Magazinjára egyaránt módfelett büszke), soha egy
árva szóval sem próbált befolyásolni bennünket. Másodszor: mi
semmiféle üzleti érdeket nem vagyunk hajlandóak kiszolgálni, hacsak az
nem esik egybe az olvasóközönség érdekével is - ezért indítottunk
kereskedelmi hírrovatot, amely máris népszerű. Harmadszor, sok cégtől
kaptunk már pénzt hirdetésért, de a Skálától soha egy petákot sem
láttunk. Illetve, mégis: annakidején, 1979-ben a Skála is feladott egy
oldalt az akkor induló, tehát még nem is létező Hifi Magazinban. Azóta
viszont egyáltalán nem hirdet a HFM-ben. Semmilyen kapcsolatban sem
állunk vele.
Árakat mindenáron
Béres József
Hódmezővásárhely, Dáni u. 9, 6800
Körülbelül 5 év óta rendszeres olvasója vagyok a HFM-nek. (...)
Mindkét megjegyzésem vásárlási tanácsokhoz kötődik. Az utóbbi időben
örvendetesen megszaporodott a nívós audio berendezésekkel kereskedők
száma, és erre reagált is a HFM a Forintos Ötlet rovattal. Ezt nagyon
szerencsésnek tartottam, és éppen ezért javaslom a kiegészítését: ne
csak cikkben számoljanak be az egyes kereskedőknél lévő újdonságokról,
hanem közöljenek minden számban árlistát is. Természetesen ezekben az
árlistákban elegendő lenne feltüntetni a változásokat (régebbi
termékek árváltozása, új termékek ára). Gondolom, a kereskedőket rá
lehetne venni, hogy lapzárta előtt meghatározott idővel juttassák el a
szerkesztőségbe új árlistáikat (gondolom, már az ingyen reklám miatt
is vállalnák ezt a kis adminisztrációt). Ezáltal én, a vásárló is
állandóan szinte naprakész ínformációval rendelkeznék arról, hogy hol,
mit, mennyiért lehet kapni. Megítélésem szerint még sajnos nem olyan
nagy ez a hazai piac, hogy ez számottevő helyet foglalna el a lapban.
Ha pedig bekövetkezik a piac felduzzadása, akkor inkább a szöveges
ismertetést hagynám el, és maradjanak csak az árak. Kiegészítésképpen
javasolnám még, hogy a hazai piacon jelenlévő termékeknél a mindenkori
magyar ár mellett közöljék még évente egyszer az aktuális angol árat,
az egyszerűség kedvéért fontban.
Olvasónk javaslatát, miszerint közöljük naprakészen a kereskedők
árlistáit, emberbaráti okból vissza kell utasítanunk. A
hifi-kereskedők vigasztalhatatlanok lennének, ha mi mindent
elmondanánk helyettük, és nekik már nem maradna témájuk, amikor
hirdetni akarnak. Jelszavunk: élni - és élni hagyni.
Komolyra fordítva a szót, a Forintos Ötletben mindent megírunk,
ami tényleg közérdekű. Az árlista nem az. A hírek, újdonságok,
üzletpolitikai fejtegetések a közönség és a kereskedelem között
teremtenek kapcsolatot - az árlista csupán a vásárló és a kereskedő
között. Egyébként Magyarországon ma már többezer készüléktípust
ajánlanak, a komplett árlisták kötetekre rúgnának, és teljesen
reménytelen volna naprakészen tartani őket egy négyhavonta megjelenő
magazinban. Valahányszor a kereskedőktől konkrét árat kérünk, mindig
meg vannak rémülve, hangsúlyozzák, hogy csak a pillanatnyilag érvényes
árat tudják megadni, s azt bármikor felboríthatja akár egy külföldi
áremelés, akár egy belföldi forint-leértékelés. Hírrovatunkban
pontosan megadjuk a kereskedők címét, a telefonszámát - tessék csak
szépen felhívogatni őket telefonon.
Újonc
(Pontos név és cím)
Először is gratulálni szeretnék a magazinjukhoz, nekem nagyon
tetszik. Bár, és lehet, hogy Önök ezen mosolyognak, csak a legutolsó,
az 1991/1-es van meg. A kérésem is ehhez kapcsolódik, hiszen az
előbbiekből is látható, hogy igen járatlan vagyok a hifi világában. Az
a kérésem, legyenek szívesek segíteni egy komplett hifi-szet
(hagyományos és CD-lemezjátszó, tuner, erősítő, kazettás magnó,
hangsugárzó, fejhallgató stb.) összeállításában 1-1,5 millió forintig!
A lemezjátszók közül - ha lehet -, ne a "Snassz Kis Kacsát" (amiről
ugyan fogalmam sincs, hogy mi lehet, de azt írják róla, hogy
megbízhatatlan)!
Hogy csak most kezdi olvasni lapunkat, az abból is kiderül, hogy
nem tudja: mi soha senkinek nem adunk konkrét vásárlási tippet
(legfeljebb kollektívet). A hifi-berendezéseknek végtelen számú
kombinációját lehet összeválogatni, pénztárca, praktikum, zenei ízlés,
akusztikai körülmények, hifi-iskolák szerint, és mindenkinek magának
kell eldöntenie, mit választ. Javasoljuk, olvasgassa a Hetedhéthatárt,
és látogasson e! minél több hifi-kereskedőhöz és gyakorló hifistához.
Főleg az utóbbiakhoz, bármennyire szerény is a hifijük. Ne
restellje megkérni őket, hogy demonstrálják Önnek - igenis! hogyan
zenél a Snassz Kis Kacsa (a csehszlovák NAD 5120) a szokványos japán
DD-khez képest. Mert ha ezt nem tanulja meg, nem fogja megbecsülni
azokat a drága holmikat, amelyeket módjában áll megvásárolni.
Centiméterek
Csatári Mihály,
Békéscsaba, Lencsési út 124, 5600
Lehet, hogy amiről most írni fogok, csak nekem újdonság. Amióta új
lakásba költöztem, rendületlenül kísérletezem, hogy a hangkép
elviselhető legyen. A soványka basszus a legfőbb gondom. Azt eddig is
tudtam, hogy a dobozok faltól való távolsága befolyásolja a mélyeket.
Elővettem egy vonalzót, és centiről-centire haladtam a fal felé.
Mindig csak 1 centivel mozdítottam el a dobozokat. Érdekes módon, a
falhoz nagyon közel sem voltak megfelelőek a mélyek. Volt azonban egy
helyzet (1cm tűrésen belül), ahol kielégítőek lettek. Csak volt egy
légy a levesben: a teteje tompa, fedett lett. Most mi legyen? Ha 1cm-t
mozdítok rajta, oda a nyerő basszus, és a teteje még mindig nem jó.
Mi lenne, ha a berendezéseket tartó állványt 1cm-rel elhúznám a
faltól? (Vonalzóval dolgoztam.) Az eredmény: csengő magasak, jobb tér,
dinamika, és a mélyek is megmaradtak. (A további centik már
rontottak.) A harmadik beavatkozási pont a lemezjátszó alatti
pozdorjalapot tartó fémtüskék 1-1 centivel való összébb-, illetve
széjjelebb rakása, Ez aztán feltette a koronát! Ráment az egész
délutánom, de megérte.
De mivel az ember örök elégedetlen, találtam még egy pici hibát.
Egy csöppet fordítanom kellene a hangdobozokon befelé, hogy pont a fül
felé sugározzanak... Bár ne tettem volna! Az elfordítás következtében
(noha a távolságok nem változtak) összeomlott a kártyavár. No, sebaj -
gondoltam -, majd utánahangolok a másik két stratégiai ponton, és
akkor biztosan visszaáll. Túl optimista voltam. Mindent jól
elállítgattam. Emlékeztem ugyan nagyjából, mi hogy állt, de ez
kevésnek bizonyult. A három állítandó dolognak millió variációja van.
Most, amikor ezt a levelet írom, már két hete a dolognak. Ma végre
sikerült visszatalálnom - ha nem is pontosan oda.
Szóval, a következő a gyanúm. Ha a hifi berendezés minden elemét
1cm pontossággal helyére tesszük, lehet, hogy nem lesz szükség más
hangzásjavító trükkökre. Arra gondolok, hogy a szobában lévő
töltésmintázatot ezekkel a finomhangolásokkal optimálisra tudjuk
állítani.
Mint az elején említettem, lehet, hogy ez sokaknak már nem
újdonság, de számomra megdöbbentő. Ajánlom kipróbálásra ezt a játékot,
bár sok idő és kitartás kell hozzá. Lehet, hogy nincs igazam - jó
lenne kontrollálnom magam.
Misztikus, de elhisszük. Magunk is tapasztaltunk már hasonlókat.
Igényesség és atomkorszak
Györkös Péter
Siófok, Bókay J. u. 6, 8600
A legutóbbi számukban közölt, Hangzáseszmények című levélváltásuk
miatt ragadtam tollat.
Nagy vonalakban egyetértek Balaton György levelével, mivel magam
is inkább "könnyű" zenét hallgatok. Szándékosan tettem idézőjelbe a
könnyű szót, mert én nem értek egyet azzal, hogy a dzsessz, rock,
blues zenét könnyűzenének titulálják. Milyen alapon? Mennyivel
komolyabb a komolyzene? Szerintem ezek a műfajok ugyanazt a célt
szolgálják napjainkban, mint az ún. klasszikus, illetve komolyzene a
maga idejében. És erről feledkeznek el sokan. Hiszen a klasszikus zene
is a szórakoztatás céljából készült. Persze a szórakoztatáson belül is
van igényesebb és igénytelenebb kategória. De ez már más kérdés. Éppen
ezért nem értek egyet a Magazin elvével, miszerint kritikáiban nem
foglalkozik a modern zenével. (Márminthogy a modern könnyűzenével.
Olvasónk nyilván nem Kurtágot és Durkót és Stockhausent hiányolja. A
Szerk.) Ugyanis napjaink zenéje a technika fejlődésének következménye.
Az atomkorszakban szerintem természetes, hogy nem csak hegedűvel,
nagybőgővel, üstdobbal stb. zenélnek, hanem szintetizátorokkal és
elektromos torzítású gitárokkal. És ez ugyanúgy lehet művészet, mint a
komolyzene. És ugyanúgy lehet időtlen is. Itt nem feltétlenül az
igénytelen popzenére gondolok. De szerintem egy Mike Oldfieldnak, Jean
Michel Jarre-nak, Vangelisnek, akár egy Pink Floydnak, Dire Straitsnek
száz év múlva is ugyanúgy lesznek rajongói, akár Mozartnak,
Beethovennek. Úgy érzem, hogy ha egy hifivel foglalkozó magazinban van
zenei rovat, ott hely kell legyen a mai zene számára is.
Olvasónk okfejtését íme, közreadjuk; álláspontjával bizonyára
sokan egyet fognak érteni.
Szorítkozzunk szakmai érvekre. A popzene - szigorúan zenei
szemszögből nézve, tehát metodikájában, harmóniáiban, ritmikájában -
egyáltalán nem tartalmaz eredeti elemeket. Kizárólag azokat a
közhelyeket ismételgeti, amelyeket a komolynak nevezett) zene
levedlett.
A popzene-kedvelők késhegyig vitatkoznak arról, hogy melyikük az
igényesebb, holott a popzene egész egyszerűen ízlés dolga. "Pink Floyd
és Vangelis egész biztosan igényesebb, mint mondjuk The New Kids On
The Block - mondogatják, csakhogy először is a New Kids On The Block
hívei tiltakozni fognak, és méltán, hogy milyen jogcímen nevezik őket
igénytelennek. Másodszor sokak szemében Pink Floyd is tökéletesen
igénytelen. Harmadszor: a Hifi Magazin siralmasan igénytelen
szerkesztői bevallják, hogy nekik akkor már jobban tetszik - például -
Little Richard, tehát az a fajta énekes, aki még a Pink Floydnál és
The New Kids On The Block-nál is igénytelenebb volt, és gyaníthatólag
mégis túl fogja élni mindkettőt. (Máris 30 év előnye van.)
Tény, hogy a hangrögzítés jóvoltából a popzene is halhatatlanná
vált, és némely sikerdarabjával még nagyon sok örömöt fog okozni a
kései nemzedékeknek. A popzene ugyanis tagadhatatlanul MŰVÉSZET. Csak
az a kérdés, ZENEművészet-e. Mert ahhoz túlságosan kevés benne a zene.
Van viszont benne sok minden egyéb: ötletesség, életöröm, komédia,
erotika - és nagyon-nagyon sok színjátszás.
Ezerszer elmondtuk, hogy igenis szívesen foglalkoznánk
könnyűzenével. Hogy mégsem foglalkozunk vele, annak egyedül az az oka,
hogy nem ismerünk senkit, aki szakszerűen, értelmesen, érdekesen,
eredetien tudna írni erről a műfajról. Amit más lapokban láttunk,
azzal mi csak lejárathatnánk magunkat.
Ami az atomkorszak hangszereit, a szintetizátorokat illeti: semmi
kifogásunk ellenük, csak nem tudjuk elbírálni a hangképüket. A
szintetizátor-hang: fantom-hang, nincs eredetije, amihez viszonyítani
lehetne. A zongoráról tudjuk, hogyan szól. A szintetizátorról nem
tudjuk.
A szintetizátor-hang éppúgy ízlés dolga, mint az "igényes
popzene".
A nyomda ördöge
Majerszky Béla
Bp. Népfürdő u. 21/B, 1138
Elnézését kérem, hogy levelemmel zavarom, de súlyos hibát fedeztem
fel a HFN&RR-ből átvett hangszórókábel-táblázatban. Először csak az
tűnt fel a vdH Clearwater kommentár-részében, hogy ez "a legjobb
Vecteur". Ekkor még csak sajtóhibára gyanakodtam. Később a Hifi
Áruházban árusítani kezdték a Clearwatert 540 Ft/m-ért, a vdH Magnumot
pedig 3100-ért. Gyanúm, hogy a táblázat hibás, megerősödött, ezért
megszereztem a HFN&RR 1990 júliusi számát, amelyből kiderült, hogy nem
alaptalanul gyanakodtam. Ott is van hiba, de az csak a kábelek
konstrukciójának, illetve technikai paramétereinek leírásánál, a dupla
újságoldal bal oldalán van. A Sonic Link Brown az SXMO LS4X alatt
szerepel. A jobb oldalon viszont (a hangminőség osztályozásánál) a
Sonic Link a táblázat legalján van az YFRE Twin PCOCC alatt. Önök a
Sonci Linket a jobb oldali "gyártó és típus/méter" oszlopban felvitték
az SXMO alá, anélkül, hogy a minősítését is magával vitte volna. Így
alakult ki az a helyzet, hogy a Clearwaterhez igazából az eggyel
feljebb lévő minősítés és ár tartozik. (Az, amelyik most a Magnumnál
van.) A kitűnő Vecteur minősítése pedig felkerült a Clearwaterhez.
Ennek az lett a következménye, hogy a Clearwatert "veszik, mint a
cukrot". Nem célom a kábelt forgalmazó Zebraudio üzletét rontani, de
biztos vagyok benne, hogy az igazi minősítés ismeretében nem jönnének
még vidékről is a hifisták, hogy 8-10 métert vásároljanak belőle.
Olvasónknak igaza van, a kábel-táblázatot a HFN&RR is elírta, mi
meg még inkább elrontottuk. Mentségünkre szóljon, hogy ménkű nagy
táblázat, megcsúszik rajta az ember szeme. Igazán sajnáljuk. Már mások
is jelezték - nekik is feltűnt, hogy miért egy vdH a legjobb Vecteur.
Azt viszont senki sem vette észre (ha-ha-ha!), hogy a van den Hult
helyenként két l-lel nyomtattuk.
Díjmentes rajzok
Molnár István
Békéscsaba, Őr u. 6, 5600
Nagyon jól szórakoztam az iménti számban megjelent, meglehetősen
ironikus válaszon, amellyel bebizonyították, hogy a Hifi Magazin
szerkesztői még a leghíresebb-nevesebb konstruktőrök hozzászólásaitól
sem esnek hasra. Ez önmagában véve nagy pozitívum, a dicsőség fényét
azonban némiképp beárnyékolja, hogy a neves konstruktőrnek
valószínűleg igaza volt.
Ad. 1. idézet (HFM 1990/2): "A központi csap ütése itt kisebb
volt, mint 10 mikron (mérőműszerünk felbontóképességének határa)".
Ezek után igazán nem értem, hogy mi értelme van - rögzített futómű
esetén - sugár irányú mozgásokat feltételezni. Talán a lemez? És még
ha így volna is:
Ad. 2. Az Artemis csak a függőleges elfordulási síkra nézve
tekinthető "dinamikusan kiegyensúlyozatlannak". Az Önök által
díjmentesen közzétett rajzokról egyértelműen kiviláglik, hogy az ilyen
és ezekhez hasonló pályákon mozgó hangszedő-tűhegy sebességének
FÜGGŐLEGES IRÁNYÚ ÖSSZETEVŐJE több (legalább 2) helyen is nullává
válik, e két kritikus hely között pedig valamilyen folytonos függvény
szerint változik. A dinamikus kiegyensúlyozatlanság így nem válik
világrengető problémák forrásává. Az utóbbi gondolat egyébként egyezik
azzal, amit Tourai Moghaddam kissé populárisabban próbált meg
körülírni.
A hangkarok világában semmi sem válik világrengető problémák
forrásává - egyszerűen csak torzítás lép fel. Hogy mekkora és milyen
fajta torzítás az, amelynek már jelentősége van, azt egyelőre senki
sem tudja: sem Tourai Moghaddam, sem a Hifi Magazin; az analóg
lemezjátszók kurta jövőjében valószínűleg nem is fogjuk már
kideríteni.
A szóbanforgó hiba egyébként igenis számottevő. Mert a precíziós
csapágyak tényleg csak mikronokat hibáznak, de a legfontosabb
komponens - maga a hanglemez - egy csöppet sem precíziós. Már eleve
spirálvonalon viszi befelé a tűt (ez önmagában is dinamikai
problémákat vet fel), az ütése úgy 1mm körül jár, ráadásul többnyire
meg is van vetemedve, tehát olymódon kóvályog, mint egy nyolcast
kapott glória egy ittas állapotban karambolozott angyal feje körül. A
mi rajzaink jól szemléltetik a probléma lényegét. A valóságban a
tűhegy ennél sokkal kacifántosabb pályát ír le; az újságpapír
kétdimenziós felületén meg sem kíséreljük ábrázolni.
Mérnökök természetesen megtehetik, hogy a mozgást "komponenseire
bontják", de a gyakorlatban a mozgás túlságosan bonyolult, nem lehet
tökéletesen leképezni, hiába bontják fel vízszintes és függőleges
komponensekre, meg pillanatfelvétel-szerű időállapotokra, amelyek
egyikében vagy másikában "a sebesség zérus". Erre már a kétezer évvel
ezelőtti zseniális görög konstruktőr, Zénon is rájött, amikor
kényszerítő logikával levezette, hogy a kilőtt nyílvessző sosem juthat
el céljáig, a gyorslábú Akhillész pedig nem tudja utolérni a
leglomhább állatot, a teknősbékát.
Zénon már tudta, hogy ez a logika nem modellezi jól a természetet.
*
