Audio-kultúra

        (Templomi  zenészek.)  Muszáj  szóba  hoznom őket. Hogy aztán most
    esztétikumról  beszélünk-e,  avagy  hitéletről, üzletről, politikáról,
    vagy midegyikről egyszerre - tudj a jóisten.
        Hírül  adták  a  lapok,  hogy  egyházi  személyek, vagy még inkább
    bizonyos  egyházi  zenészek,  ki  akarnak  tiltani  a templomokból egy
    orgonaművészt.  Merthogy  egy  időben  párttitkár  volt. Továbbá: mert
    ateista.  Továbbá  még,  mert  minden magyar orgonalemezről éppen az ő
    játékát halljuk. (Feltehetőleg ez az igazi oka a nagy feljajdulásnak.)
    A megvádolt orgonistát egyébként nem ismerem személyesen, pedig jó tíz
    évvel  ezelőtt  ő, valamint a neves orgonaszakértő Szigeti Kilián atya
    közösen  mutatták  be  a  váci  iskola  új orgonáját a HFM olvasóinak.
    Érdemes   volt   megfigyelni,   milyen   jól  megérti  egymást  a  két
    hangszerszerető ember: a paptanár és az ateista művész.
        Az   orgonista  nemrég  még  misét  is  komponált  egy  reverendás
    ismerősének,   miáltal  végképp  magára  haragította  a  konkurenciát.
    "Hogyan  is  írhat  misét  egy ateista?" - hördültek fel a bevezetőben
    említett  templomi zenészek. Ezen aztán el kellett gondolkodnom. Misét
    ugyan   nem   szoktam   komponálni,   de   a   vallásos  zenében  nagy
    gyönyörűségemet lelem. Lehet, hogy nincs hozzá jogom?
        A  Hifi  Magazin  szerkesztői és munkatársai körében a vallásosság
    valahogy  sosem  volt  téma. De mégis: egyszer Haris László fotoművész
    barátommal  vidékre  utazván  (történetesen  a  Glóriához... vicces!),
    megbeszéltük,  hogy ő vallásos érzelmű, én meg tökéletesen vallástalan
    vagyok,  és  hogy  ettől  mi  még  továbbra  is  ugyanúgy becsülhetjük
    egymást,  mint  eddig.  Olyannyira,  hogy jelen jegyzetem témájáról is
    legelébb  vele  konzultáltam,  és  örömömre  szolgál,  hogy  mindenben
    tökéletesen egyetértett velem.
        A  Szerkesztő tehát, ha már belemászott ebbe a csapdába, tisztázni
    szeretné,  hogy  ateista  lelkében mélységes vonzalmat ápol az európai
    kultúrkör  hagyományai  iránt.  Mint ahogyan a nagy, közép- és újkori,
    bibliai  tárgyú  festészetet  is magáénak vallja, csodálattal adózik a
    barokk  és  a  klasszikus  kor nagy egyházi zenéinek és egyáltalán, az
    oratórikus   műfajoknak   is.   Mozart   Requiemjét   hallgatva  hithű
    katolikusnak   érzi   magát,   Bach   Magnificatját   hallgatva  hithű
    protestánsnak,   Händel   Júdás   Makkabeusát  hallgatva  pedig  hithű
    zsidónak.
        Arra az egy órára.