Kompakt Glória |
Folytatva üzemi riportjainkat, most a székesfehérvári CD-gyárba
látogatunk el, immár másodízben. Két évvel ezelőtt (HFM 1989/2)
bemutattuk ugyan a CD-gyártás folyamatát képben és szóban, de
beszámolónk nem volt teljes, mert a mesterlemez akkoriban még nem
Székesfehérvárott készült, azt Nyugatról kellett megrendelni. Azóta
megérkeztek a mesterlemezkészítő gépek, és a VEV vegyes vállalata, a
Glória ma már nem szorul senki segítségére: egymagában is képes rá,
hogy a digitális mesterszalagról csillogó kompaktlemezt készítsen.
Éspedig rendkívül rövid idő alatt.
"Mint például amikor Lengyelországból kaptunk megrendelést meséli
házigazdánk, Moldoványi Zoltán termelési igazgatóhelyettes -, hétfőn
meghozták nekünk a varsói Chopin fesztiválon készített felvételt,
U-maticon, és szerda reggel már a kész lemezzel szállhattak fel
Ferihegyen a repülőgépre. Műszakilag megvan rá a lehetőségünk, hogy 24
óra leforgása alatt eljussunk a stúdiófelvételtől a kompaktlemezig."
Alább tehát a CD-gyártás folyamatának legelső fázisát ismertetjük,
onnan kezdve, hogy a gyárba megérkezik a digitális mesterszalag. Ez
leggyakrabban U-matic, esetleg DAT (Betamaxra a székesfehérváriak
nincsenek felkészülve, de szükség esetén ezt a rendszert is fogadni
tudják).
Az első állomás az úgynevezett pre-mastering, amikor is a
mesterszalagot a házon belüli "stúdióba" viszik, és ott
minőség-ellenőrzésnek vetik alá, megvizsgálják, hogy kifogástalan-e
rajta a kódrendszer. Ha mindent rendben találnak, felviszik rá az
úgynevezett PQ kódot, amely majd a CD-játszó számára adja meg a kellő
információt: hány műsorszám van a korongon, mekkora a műsoridő, hol
vannak szünetek az egyes részletek között stb. Ez a művelet átmenetet
képez a stúdiótechnika és a számítástechnika között. A pre-mastering
eredménye a PQ kódolt mesterszalag, amelyről a CD készül, jelképzés és
a lézeres "vágás" után.
Most azonban még félre kell tennünk a mesterszalagot: meg kell
várnia, míg a "vágás"-hoz előkészítik az üveglemezt. Az üveglemez
250mm átmérőjű korong (ez az átmérő aztán a különféle műveletek során
majd fokozatosan csökkenni fog, és a végén már csak a belső,
CD-nagyságú része marad meg). Az üveget nagyon alaposan
megtisztogatják, és vegyi kezelés után egy fotoérzékeny réteget
visznek fel rá. Még egy hőkezelés is következik - és csak ezután
találkozik az üveglemez a mesterszalaggal, ekkor történik a "vágás".
A "vágás" szót azért tesszük idézőjelbe, mert a műsort valójában
nem rávágják, hanem ráfényképezik a korongra. Szabályszerű előhívás
után erre a felületre vákuumban ezüstréteget gőzölögtetnek. Az ezüst
betakarja a gödröket (piteket), így jön létre az ezüstözött
mesterlemez. Ez nagyon fontos stádium a kompaktlemez életében, ezért
ennek a műveletnek az eredményét rendkívül gondosan ellenőrzik. Az
ezüstözött mesterlemez igen drága "gyártásközi termék", értéke úgy
7-800 DEM lehet. És mindössze 3 napig használható. Utána ugyanis
feketedni kezd.
Innen kezdve olyasféle galvántechnikai eljárás kezdődik, amelyet
már a fekete lemez technológiájából ismerünk (lásd HFM 1979/1). Az
ezüstözött mesterlemezt nikkelfürdőbe küldik. A nikkelréteg rátapad az
ezüstre, és az egészet együtt választják le az üvegről. Az így
létrejött mechanikai struktúra az apa - negatív formában tartalmazza
az információt (a gödrök helyén kiemelkedések vannak és megfordítva),
vagyis ha az ezüstöt leoldanák róla, akkor a nikkellapot akár
présmatricaként is használhatnák: közvetlenül CD-t préselhetnének
róla.
Az apáról készített nikkelmásolat az anya. Ez pozitív, tehát
struktúráját tekintve a kész CD-vel azonos. Egy-egy apáról 1-2 anyát
készítenek.
Az anyáról galvanizálják a stampert, a présmatricát (a "fiút"). Az
anyát ezután félreteszik, archiválják. A stampert még többféleképpen
is kezelik: lakkréteggel védik, és a hátoldalát meg is csiszolják; e
műveletnek a hatása állítólag füllel is meghallható (s természetesen
műszerrel is mérhető: csökkenti az úgynevezett radiális zajt). Ezután
már csak a lyukasztás van hátra és a körbevágás, és készen is van a
CD-korongnál alig nagyobb présmatrica. Egy-egy stamperrel 20-30 ezer
CD-t gyártanak, de akár 50-100 ezret is kibír.
Moldoványi Zoltán elmondja még, mi történt azóta, hogy utoljára
Székesfehérvárott jártunk. Nem sokkal akkori beszámolónk után, még
1989 őszén elkészült a Glória új épülete, immár kívül a Videoton
gyárkomplexumon (de annak tőszomszédságában). Az építkezést és a
gépeket nem számítva is igen komoly beruházásról van szó, hiszen a
CD-gyártó üzemnek az infrastruktúrája sem akármilyen. Levegőjét
kivételesen tisztán, pontosan meghatározott hőmérsékleten kell
tartani, páratartalmára szintén ügyelni kell - ami pedig a gyártáshoz
használt vizet illeti, "ennyire tiszta víz tulajdonképpen nincs is
egész Magyarországon".
Az új csarnokban mind a három gyártósort felállították, a
kapacitás tehát most már tényleg 6 millió darab/év. Ezt ugyan nehéz
teljesen lekötni, de remélik, az idén sikerül 5 millió korongra
megrendelőt találni. (A vevők amerikai, brit, francia, olasz, dán,
német, görög cégek - Európa csaknem minden országának szállít már a
Glória.) A CD-gyártó berendezés szállítója 75%-os kihozatalt
garantált. Székesfehérvárott tavaly 77,8%-ot sikerült elérni. (A
legtöbb hiba az etikett felvitelekor következik be, ilyenkor maga a CD
kifogástalan volna, csak éppen a grafika nem úgy áll rajta, ahogy
kéne. Az ilyen lemezt egyébként szertartásosan megsemmisítik, nem
hagyhatja el az üzemet.)
Mint ismeretes, a Glória elsősorban abból él, hogy más kiadók
rendelkezésére bocsátja jókora gyártókapacitását. Időnként azonban
saját kiadványokkal is próbálkozik, eddig vagy 10 CD-t jelentetett
meg. És még egy bevételi forrás: az import. Nemrégiben termelési
megállapodást kötött egyik megbízójával, s idehaza tartotta a teljes
széria 10%-át, több mint 100 ezer popzenei CD-t, amelyekről az
ötvenes-hatvanas évek sztárjait hallhatjuk.
Darvas László
1. "Tiszta udvar, rendes ház": a mastering üzem
2. Pre-mastering. A mesterszalag PQ kódolása a képen látható
stúdióberendezések és a szerkesztő pult segítségével történik
3. Az úgynevezett vegyi fülkék, amelyekben a fotoérzékeny réteget
viszik fel az üveglemezre
4. A kódolt mesterszalag által vezérelt lézer az üvegkorongra
"fényképezi" a lemezstruktúrát
5.-6. Az ezüstözött mesterlemezek minden példányát műszerrel
ellenőrzik, utoljára mikroszkóppal is
7. Galván kádakban készülnek a különféle nikkel-levonatok. A rendszert
számítógép vezérli
8. A nyomólemez méretre vágásakor a pontosságot kamerás tájolórendszer
garantálja