Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf. 38,1406 Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket, hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük s ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és fogalmazzanak tömören, mert helyhiány esetén az apróhirdetéseket kénytelenek vagyunk megrövidíteni. Meddig él a kompaktlemez? Tihanyi Ernő Bp., Összefogás u. 2. 1173 Hosszas megfontolás után úgy határoztam, hogy megveszem az első CD-játszót. Végül is egy Thomsont vettem, melynek képességeit a legutóbbi magazinban boncolgatják. Kérdésem a következő: igaz-e, hogy a CD-lemezek élettartama maximum 8-10 év? Azért kérdezem, mert ismerősök, barátok körében gyakran hallom, hogy a régi analóg lemezek az igaziak, a CD-k tönkremennek! Szeretném, ha egy igazi szakértő megnyugtatna, és válaszolna kérdéseimre. Nemcsak arról van szó, hogy az embernek be kell ruháznia az újabb technikai csodákért, hanem arról is, hogy a CD-lemezek köztudottan magas áruknál fogva, meggondolásra késztetik azt, aki áttér egy másfajta zenei világba. Nos, hiába vásároltam mintegy 20 darab CD-lemezt idáig? Mi sem vagyunk "igazi szakértők", hogy megnyugtató választ adhatnánk erre az önmarcangoló kételyre-amely bennünket valahogy nem marcangol túlságosan. A CD bevezetése, tehát 1983 óta ugyan nem telt el több, csupán 7 esztendő, de ez alatt az idő alatt az ezüstkorongok hangminőségén nem vettük észre, hogy romlott volna, ellenkezőleg: ebből vagy abból az okból, de inkább javult. Őszintén szólva, mi sokkal jobban aggódunk a fekete lemezeink állaga miatt. Azokat ugyanis alaposan kikezdte az idő gyémánttűje. Roksan válaszol Az 1990/2. lapszámban közölt Roksan-tesztre (kissé elkésve) két válaszlevél is érkezett, egyik a Zsolt Audiótól, a másik pedig magától a Roksan cég fejétől, Tourai Moghaddamtól. Huszti Zsolt (Zsolt Audio) Nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a Hifi Magazin Xerxes/Artemiz tesztjét, annál is inkább, mert a szerkesztőség az objektivitásra való hivatkozással nem tőlünk, a Roksan magyarországi képviseletétől szerezte be a tesztpéldányt. Furcsa objektivitás, tekintettel arra a jónéhány készülékre, amelyet a szerkesztőség különböző hazai képviseletektől, illetve forgalmazóktól kap tesztelésre egy jó idő óta. Még furcsább, hogy milyen meggondolásból nem közölte le a HFM a Xerxes/Artemiz/Shiraz hazai forintárát (130/90/99 ezer Ft), ehelyett meg lehetett tudni, hogy milyen sokba kerülnek ezek az NSZK-ban vagy az USÁ-ban, hozzátéve, hogy "Roksant azért mégiscsak a legjobb Angliában vásárolni". Egy angol vásárló számára minden bizonnyal - egy magyarnak már annál kevésbé. Az angol nettó árat megterhelve a jelenlegi vám+áfa tarifával ugyanis messze meghaladja a Zsolt Audio eladási árát. (Sajnáljuk, ha félreérthetően fogalmaztunk. Természetesen úgy értettük, hogy a Roksan a nyugati országok között Angliában a legolcsóbb. A Szerk.) Továbbá a Xerxes-futómű, gyári, "nyers" állapotában egy kb. 30 elemből álló alkatrészcsomag, amelyből kizárólag szakszerű összeszereléssel és beállítással lehet egy 100%-os darabot csinálni. Nem a manuálnak, azaz kezelési útmutatónak a feladata, hogy ennek a procedúrának a leírását tartalmazza, ahogy pl. egyetlen autótípus "manuálja" sem foglalkozik a motordiagnosztikának vagy a futóműbeállításnak a szakfogásaival. Még egy automata mosógépet is (az árában bennefoglaltatik) házhoz szállítanak, és szakszerűen a vízhálózatra kötnek. (Az autós hasonlat erősen sántít. Az autót nem a vevőnek kell darabokból összeállítania, majd beállítania. A mosógépet pedig nem okvetlenül szállítják házhoz; az sem kötelező, hogy az eladó szerelje be. Éppen ezért kell hozzá a szakszerű leírás. S. A.) Sajnáljuk, hogy a HFM még mindig... termékek alapvető eladási módja nem más lenne, mint egy gyári karton átadása, jó esetben egy vaskos szervizkönyv mellékletével. A HFM tesztet végző munkatársai számára mindez nyilvánvalóan csak kereskedői fontoskodás, és ennélfogva hangsúlyozták, hogy szeánszuk eredményében ez nem játszhat szerepet, hiszen nem a maximális minőséget akarták e készülékekből kihozni, hanem a hangkarakterük különbségére voltak kíváncsiak. Nem csoda hát, ha a végső okfejtésben a két 80%-os állapotú lemezjátszót 80%-osnak, azaz eggyel alacsonyabb kategóriájúnak hallották. "A két hangkép közül bármelyiket meg lehet közelíteni jóval kevésbé precíz és zeneileg feltétlenül értéktelenebb lemezjátszóval; jobban, mint amekkora különbség van a két nagy között." Éppen a két naggyal szerzett többéves tapasztalatunk, valamint mindennapos szeánszaink mutatják, hogy hangképek, azaz tonális különbségek A-B összehasonlításával pont lemezjátszókat nem lehet megítélni. Bizony nem ritkán nemcsak mi ítélünk meg készülékeket, hanem mi is megítéltetünk általuk... Tourai Moghaddam technikai igazgató Roksan Engineering Ltd. Tisztelt szerző! Nagyra értékeljük az Artemiz hangkar koncepciója iránti érdeklődését, valamint objektivitását, hogy az Artemiz - bárki, bármilyen elméleti okfejtésétől függetlenül - akár jobban is szólhat, mint bármiféle más hangkar. Mindazonáltal szeretnénk néhány téves eszmefuttatást korrigálni. Az Ön állítása, miszerint "zenélés közben a hangszedők és az ellensúly igencsak zaklatott életet él, folyvást föl-le mozognak, soha nem állnak meg" nyilvánvalóan nem igaz, hiszen ahhoz, hogy a mozgás iránya megváltozzon, el kell érni egy legalacsonyabb, illetve legmagasabb pontot, ahol a sebesség nulla, azaz nincs mozgás. A sebesség a maximumot a középpontban éri el, és fokozatosan nullára csökken az alsó/felső pont eléréséig. A dinamikus egyensúly kívánatos feltétel egy olyan hangkar esetén, amely egy függesztett futóműre van rögzítve, és ezért mozgásra van kényszerítve a "kóválygó" szubsasszin keresztül. (Az életben ilyen pl. a kötéltáncos, akit egy nagy rúddal ki kell egyensúlyozni, de a szilárd talajon közlekedőnek nincs szüksége dinamikus kiegyensúlyozásra.) Meggyőződésem, hogy ennek a problémának a megoldása a lemezjátszó-futómű koncepciójában rejlik, és ennélfogva hiányzik a Xerxesből az imbolygó szubsasszis konstrukció. Továbbá: az intelligens ellensúly effektív tehetetlensége sokkal alacsonyabb, mint a rögzítetté, mivel az ellensúly nem fordul el sem vízszintes, sem függőleges irányban a hangkar szárával együtt. A Linn Ittok, amelyet Ön mint dinamikailag kiegyensúlyozott hangkart idéz, valójában csak függőleges irányban van dinamikailag egyensúlyban. A hangkarra szerelt mozgó elemek, amelyek nehezebbek valamely oldalon, mint pl. a tűerőbeállítási egység, lehetetlenné teszik a tökéletes egyensúlyt. A Linn Ittok csapágypontja egyébként, amelyről Ön azt állítja, hogy a lemez síkjába esik, valójában lényegesen magasabban fekszik ennél, míg az Artemiz csapágypontja tényleg a hanglemez síkjában van. Készítettünk egy információs anyagot az intelligens ellensúly működéséről és funkciójáról. Képviseleteink, így a Zsolt Audio is, díjmentesen elküldi minden érdeklődőnek. Amennyiben valaki a tényeket tanulmányozza, s nem pedig bizonyos előregyártott sematikus elméleteket követ vakon, gyorsan rájön, hogy a Roksan Artemiz és ennek ellensúlya valóban intelligens. Megtiszteltetésnek vesszük a neves konstruktőr válaszát. Véleményünket természetesen most, a nézetkülönbségek tisztázása után is fenntartjuk. Csak annyit teszünk hozzá, hogy ha valami felfelé megy, és utána lefelé akar menni, annak menet közben nem feltétlenül kell megállnia. Ezt a tételünket alább néhány egyszerű rajzzal illusztráljuk. További rajzokat díjmentesen küldünk minden érdeklődőnek. Hangzáseszmények Balaton György Baja, Korvin O. u. 14. 6503 Vegyes érzelmekkel kezdek e levél megírásához. Ugyanis vitatkozni szándékozom a Magazin egyes téziseivel, valamint az Önök által képviselt némely nézőponttal (vagy inkább hallásponttal?). Mindazonáltal az újság lelkes törzsolvasója vagyok, megindulása óta veszem a lapot, és egy-egy lapszám megjelenése a mai napig ESEMÉNY számomra. Magamról egy-két szót. Műszaki pályán dolgozom, vízlágyító laboránsként. Az elektronika a hobbim, elég nagy amatőrgyakorlattal rendelkezem. Hifivel kb. 15 éve foglalkozom (32 éves vagyok), és vásárlásaimnál többször is figyelembe vettem a Magazin értékelését. Pillanatnyilag a következő berendezésen hallgatok zenét: Pioneer PL-200, Ortofon MC10S elektronikus illesztővel, Technics RS-B965 magnó, VT RT 7300S, saját erősítő (Hannan/Kardon utánépítés), Preludium B31. És ezután jöjjön, ami miatt tollat ragadtam. Először is. Számomra kissé furcsa, hogy az Önök által készített statisztika eredményének ismeretében is, a lap teljes egészében komolyzenére van hangolva. Ezt úgy értem, hogy a kulturális témájú cikkek és a lemezkritikák is kizárólag e témakörben íródnak. Szabadjon megjegyeznem, hogy elvétve azért akadnak igen jó zenei anyagú dzsessz-, pop- és rocklemezek is. És eme műfajok legkiválóbbjainak is lehetne néhány sort szentelni. Már csak azért is, mert ezekben a stílusokban is születnek (ha nem is gyakran) remekművek. Nem tartom megfelelő kifogásnak a megfelelő színvonalú publicista hiányára való hivatkozást. Talán nagyobb erőbedobással kellene keresni. Ezek után gondolom, nem kell kiemelnem, hogy a statisztika szerint én is a "komolyzenét ritkán hallgat" kategóriába tartozom. (Zárójelben jegyzem meg, hogy igenis lehet ritkán is komolyzenét hallgatni. Nekem is van kb. 10 kedvenc zeneművem, amiket időről-időre meg is hallgatok.) Az élő koncerteket nagyon is szeretem. Nos, a Magazin-féle statisztika szerint az olvasók többségét inkább a könnyebb műfajok érdeklik. És itt elérkeztünk oda, ahol már hangzáseszmények ütköznek. A komolyzenéhez lineáris átvitelű, szélessávú sugárzók kellenek, amelyek színezetlenül tudják visszaadni mind a hangszerek hangzását, mind a felvételi tér akusztikáját. Ennek érdekében kis membránfelületeket alkalmaznak. (A Doppler-torzítás fékentartása érdekében?) A kis hangszórókkal aztán lehet gyönyörű mélyeket is lesugározni, megfelelő dobozméretezéssel. Viszont szerintem egyre nem képesek: megfelelő mélytartományú ENERGIATÖMEGET szolgáltatni. Ez a másfajta energiaelosztású zenéknél nagyon fontos. A sokcsatornás keverőpultokon kreált, effektekkel teletűzdelt zenék ezt egyszerűen megkövetelik. És ezekből a zenékből az Önök szeánszain még mutatóban sincsen. (Valószínűleg olyan ember sincsen, aki szeretné ezeket - vagy tévedek?) Nehogy félreértsük egymást. Én a nyolcvanas évek szintetizátor-, szekvenszer stb. orientált zenéire gondolok. Az a meglátásom, hogy Önök klasszikus zenére hangolt ízléssel és fülekkel ítélnek meg és minősítenek olyan hangsugárzókat is, amelyeket valójában nem erre a célra terveztek. Nem hiszem, hogy a Videoton konstruktőrei kimondottan komolyzenére tervezték a 30cm-es mélyhangszóróval ellátott három-négyhangszórós rendszereiket, például a legutóbb tesztelt Sonus C100-at. Remélem, tisztában vannak vele, hogy "Kovács József átlaghifista", akinek átlagfizetéséből csak hazai gyártású dobozokra telik, többnyire ezen minősítések alapján próbál meg hangdobozt vásárolni. (...) A hangsugárzó-szeánszokon még differenciáltabb zenéket kellene hallgatni (nyolcvanas évek könnyű- és elektronikus hangzású jazzrock zenéi: The Alan Parsons Project, Eve, Roger Waters, Radio K.A.O.S., Art Of Noise, Who's Afraid To A.O.N.?, Weather Report, Blackmarket, Tangerine Dream, Tangram stb.), és kategóriákat létrehozni, például: rockmonitor, akusztikus hangzású monitor vagy ilyesmik. Talán fel lehetne hajtani pár olyan embert is, akinek a füle például rockra van hangolva, és kompetensebb lenne eldönteni, hogy az adott műfajban hogyan is szól a hangdoboz. Ezzel használhatóbb információkhoz jutnának azok is, akik koruknál és ízlésüknél fogva a populáris műfajok mellett kötelezték el magukat. A második, általam furcsállott jelenség a Bemutatjuk rovat készülékkiválasztásainak indoklása. Nehezen tudom elhinni, hogy akkora rálátásuk volna a hazai nagykereskedők tevékenységére, hogy bizton el tudják dönteni, tényleg legalább száz-e a száz. Arról nem is beszélve, hogy a méregdrága Ortofon csúcshangszedők szerepeltetése ebben a rovatban szintén támaszt némi kételyt a 100-as szám körül. De spongyát rá! Úgy gondolom, már elkéstem a reklamációval. Valószínűleg nyitott kapukat döngetek. Annyit változott kis hazánk az elmúlt évben, hogy bízom benne, az eljövendő magazinok készülékismertetései választék dolgában is felzárkóznak a nyugat-európai testvérlapokhoz. Még egy kérdés: gondolkoztak-e már azon, hogy egy nyugati hifi-lap magyar nyelvű megjelenése a magyar piacon mennyit rontana a Hifi Magazin eladási esélyein? Nos, szerintem elég sokat. A jelenlegi megjelenés gyakorisága, a behatárolt lehetőségek és a szerkesztői ízlésen alapuló lapösszeállítás (ne vegye ez utóbbit sértésnek) nagyon sokat rontanának az eladási esélyeken, HA volna konkurencia. Még az is megeshetne, hogy lecsökkenne a példányszám (ki tudja) tán a tizedére. És ha gonoszkodni akarnék, azt mondanám, hogy akkor már tényleg csak azok vennék meg, akiknek Önök szívük szerint jelenleg is készítik. De nem akarok áskálódni. Őszintén remélem, hogy a Magazin továbbra is megjelenik, és megtartja színvonalát. De azért hallgatni kellene az idők szavára is. Utóirat. Mivel én is Technics RS-B965-tel magnózom, jól jött a legutolsó számban a Harmadév Nyuszija. Furcsa volt olvasni, hogy nem jöttek rá az APRS rendszer lényegére. U.i. ez nem szimpla Peak Hold, tetszés szerinti idejű tartással, mint ahogy írták. Lényegesen több ennél: a kimerevített csúcsszint szegmense mozgatható a szintszabályozás függvényében, így a szintváltoztatás a kijelzőn rögtön kontrollálható. Azért ez nem egészen ugyanaz. Hozzátenném, hogy a nagyobb kommersz cégek komolyabb CD-játszóin Peak Search (csúcskeresés) funkció is található. A Technics prospektusa szerint a két szolgáltatás kombinálásával CD-felvételkor igen pontos szintbeállítás érhető el. Köszönjük a kiigazítást, az APRS valóban értékes szolgáltatásnak látszik, sajnáljuk, hogy elkerülte a figyelmünket. Hadd legyen annyi önbizalmunk, hogy megkockáztassuk: nem félünk a konkurenciától. Semmi sem tökéletes, és a HFM egészen biztosan nem az, de fogyatékosságait, bármekkorák legyenek is, valószínűleg bőven ellensúlyozzák az erényei. Ezen túlmenően úgy hisszük, van lapunknak egy olyan "sajáthangja", amelynek révén eltérne bármiféle létező vagy elképzelt konkurensétől. Devecseri Gábor híres gyermekversét idézve: "Miért teve a teve?/ Mivel ez a neve/ Ha más neve volna,/ Már nem teve volna." Egyébiránt: a nyugati audio-szaklapok egészen más gazdasági közegben keletkeztek és egészen más közönséghez szólnak. Önmagában véve egyik sem lenne versenyképes Magyarországon. Felelősségünk tudatában kijelentjük, hogy a HFM-nek igenis rálátása van a hazai kereskedelemre (vagy legalábbis rálátása volt, mindezidáig). A nagyvállalatok választékát eddig is jól ismertük, az audiofil kiskereskedőkkel pedig szintén igyekszünk, felvenni a kapcsolatot. (Kereskedelmi hírrovatunk éppen ezt a célt szolgálja.) A 100 példány tehát igenis 100. Kivétel, ha akad, csak a szabályt erősíti. Például 6-8 évvel ezelőtt, amikor szinte egyáltalán nem volt hifi-behozatal, de az MC-hangszedők már elterjedtek, indokoltnak láttuk tesztelni a Technics elő-előerősítőket, holott csak 50 példányuk jött be az országba. Ha pedig teljes készülékcsalád kerül a boltba (az Ortofonokkal ez volt a helyzet), akkor azt nyilván érdemes végigtesztelni, mégha a csúcsmodellek darabszáma nem üti is meg a 100-at. Most pedig térjünk a lényegre: miért nem szerepel a HFM hasábjain a popzene, a szeánszokon pedig a Nyolcvanas Évek? A Négyek Bandája (a HFM tulajdonképpeni gárdája) igenis kedveli a popzenét. Olyannyira, hogy kettejük egyáltalán nem is hallgat másmilyet, legfeljebb a szeánszokon. A Szerkesztő pedig egyszer már-megírta, hogy annak idején ötöd-hatodmagával ő alapította az első hazai Magnós Klubot, Cintula és mások társaságában, szóval, nem méltányos őt popzene-ellenességgel vádolni. Vegyük hozzá, hogy a popzenei írásokkal (esetleg) több olvasót szerezhetnénk, tehát saját jólfelfogott érdekünkben is szívesen közölnénk ilyen cikkeket. Egyvalamire azonban kényesek vagyunk. Úgy érezzük, a HFM egyéb (műszaki, kereskedelmi, kulturális) írásaival eljutottunk egy méltányolható színvonalra, s azt mintegy garantálni szeretnénk az Olvasónak, bármiféle tekintetben. Az a bombasztikus, tartalmatlan, üres locsogás-fecsegés, amely a hazai sajtóban könnyűzenei publicisztika gyanánt ismeretes, okvetlenül lejáratna bennünket. Esetleg közölhetnénk slágerlistákat. De azokkal aztán tényleg nem volnánk versenyképesek. A popzene természetesen érték. Még időtálló is lehet. Csak időtlen nem lehet, senki emberfia számára. Menthetetlenül az ifjúságunkhoz köt bennünket, azokhoz az évekhez, amikor még függetlenek és szabadok voltunk, és a popzene ritmusára kergettük a lányokat. (Gyér számú hölgyolvasóinktól itt elnézést kell kérnünk.) Mi például már jól ismertük az ötvenes évek angolszász popzenéjét, rajongtunk a hatvanasokért és még követni tudjuk a hetvenesekét. A nyolcvanas évek popzenéje valóban messze áll tőlünk, ami végülis magánügy - feltéve, hogy nem akadályoz bennünket a munkánkban. Márpedig nem akadályoz. Az elektronikus popzene által támasztott követelményeket jórészt modellezni lehet a többi műfajjal. Egy Wagner-operaelőadás a maga rézfúvós garmadájával, üstdobjaival a fájdalomküszöböt is meghaladhatja, és a Régi Idők Rockzenéjének elektromos gitárjai szintén nem altatódalt pönögnek. A szintetizátorzene legfőbb követelménye valóban az energia- és tranziens-átvitel, de arra sok más műfajban is nagy szükség van. A klasszikus zene, sőt, még a hagyományos rockzene is, további követelményeket támaszt: tisztaságot, torzítatlanságot, térhatást, szinezetlenséget vár el. Ebből a szempontból valóban előnyös, ha redukálják a membránméretet. De a kisméretű hangsugárzó nemcsak a popzenében: a komolyzenében is csak kompromisszum. Amit Olvasónk a kis hangszórómembránokról és a Doppler-effektusról ír, tévedés. A kis membránnak értelemszerűen nagyot kell mozdulnia, s éppen ezért lép fel intenzív Doppler-effektus, vagyis erős intermodulációs torzítás. Ha valaki az égegyvilágon semmi mást nem akar hallgatni, csakis szintetizátorokat, akkor elvben könnyen lehet találni olyan hangsugárzót, amely az ő számára beválik, mások számára nem. Az ilyen hangsugárzó egy hatalmas basszusládával kezdődik és különféle tölcsérekkel folytatódik, vagyis azonos a zenekarok felszerelésével. Ezt mindenki tudja, a Hifi Magazin tanácsa nélkül is. De aki a hifi-kereskedelemben kapható gyártmányokra szorítkozik, és fenn akarja tartani legalább a lehetőségét annak, hogy a szintetizátorzenén kívül alkalmanként egyéb műfajokat is megszólaltasson (és akkor már nem valamiféle "hangos kisebbségről", hanem a zenehallgató emberek többségéről beszélünk), az menthetetlenül bejön a mi utcánkba. Olvasónk azt írja: "Nem hiszem, hogy a Videoton konstruktőrei kimondottan komolyzenére tervezték a 30cm-es mélyhangszóróval ellátott három-négy hangszórós rendszereiket, például a legutóbb tesztelt Sonus C100-at." Tényleg úgy képzeli, hogy ezeket a hangsugárzókat (meg a többit is) egyáltalán valamiféle zenére tervezték? És hogy ha Wagner és Bill Haley nem is, de a Weather Report majd jól fog szólni rajtuk? Tipp, ami bevált... Csatári Mihály Békéscsaba, Lencsési út 124. 5600 A HFM 1990/1. számában olvastam (a "776"-ban), hogy van egy kis Aiwa füldugó, amely vetekszik a klasszis fejhallgatókkal is. Egy ismerősöm vett az NSZK-ban egyet, 140 márkáért. Mikor meghallgattam, még a szám is tátva maradt. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen kis vacak mire képes. Kölcsönkértem egy hétre, hogy nyugodtan hallgathassam. Az első benyomásaim szerint otthon is nagyon meg voltam vele elégedve, többek között összehasonlítottam egy Beyer DT 990-essel is, és úgy gondolom, Alvin Goldnak igaza lehet. Azóta már hozattam én is egyet az NSZK-ból, és ha a Beyer 260 márkás árát nézem, akkor a HP-V99 a maga 140 márkás árával azt hiszem előnyös vétel. Karácsonyra megleptem magam egy pár Preludium B-31-gyel. A HS 280 után teljesen le vagyok nyűgözve, mindössze talán az Orion elevenebb hangzása hiányzik itt-ott. Összességében tényleg nagy javulást értem el. Van azonban egy kis légy is a levesben. Új, lakótelepi lakásba költöztünk, itt nem lehetett a sarokba tolni, a szoba (5x4m) hosszú oldalára került, kb. 1,3 méterre a saroktól. Lehet, hogy ezért vékonyka a basszus? Egyébként rögtön át is kábeleztem, és kivettem belőle azt a fekete csillapítóanyagot. A basszus még vékonyabb lett, ám szépen követhető. Az egész hangkép loudnessesebbnek tűnt, de megnyerő volt. Viszont bántott a mélyhiány, így hát visszatettem a csillapítóanyagot. Most a felső basszus megjött egy kicsit, de nem olyan jól kivehető, és elég lágy, nem olyan életszerű az egész. Máskülönben Talp lábazatokon áll, és nekem érdekes módon tüske gyanánt három műszaki rajzszeg vált be a legjobban a doboz és az állvány közé (a hegyük a fémállványon van). A 20mm átmérőjű vaskúp nem annyira jó itt, viszont az összes készülékem alatt ilyenek vannak. Ott bejött. (...) U.I: most már biztos vagyok benne, hogy csillapítóanyag nélkül jobb a Preludium. ...és ami nem vált be András Ferenc Bp., Erdősor u. 12. 1214 Engedjék meg, hogy vitatkozzam a Magazin véleményével. Szerintem a Denon PMA-320 erősítő nem alkalmas etalon erősítőnek. Őszintén szólva, kifejezetten bántónak - elektronikusnak, fárasztónak - hallom a hangját. Biztos vagyok benne, hogy rajtam és egy barátomon kívül még sok más vásárlónak is csalódást fog okozni. Feleségem nem szokott azzal foglalkozni, hogy mi szól. Mégis, amikor ezt a viszonylag drága erősítőt kezdtem használni, megkérdezte tőlem, hogy mit csináltam a lemezjátszóval, mert most olyan rosszul szól. Hirdetést szeretnék feladni... A kritikát kötelességünk méltányolni, és ilyenkor bizony nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat... pont gy, mint amikor az (éppenséggel a mi javaslatunkra behozott) Heybrook HB1 -ről kaptunk elmarasztaló véleményeket. Mentségünkre szóljon, mindazonáltal, hogy a PMA-320-ról (akárcsak annak idején a HB1-ről) többségében jó véleményeket hallunk, továbbá, hogy a gépet Nagyon alaposan, több ízben is meghallgattuk, illetve másokkal is meghallgattattuk. Előzőleg még egy ismerősünknek is odakölcsönöztük, aki körbecipelte egy vidéki városban, NAD-dal hasonlítgatták stb. Szóval úgy érezzük, lelkiismeretesen jártunk el. Nincs jogunk kétségbevonni, amit Olvasónk állít, de azért helyesnek tartottuk volna, ha azt is megírja, milyen berendezés volt az, amelyen a Denont ennyire rossznak találta. Biztos, hogy az erősítő volt a lánc gyönge tagja? Mindezt megírtuk András Ferencnek is, mire a következő levelet kaptuk: Tanácsukat megfogadva, kölcsönadtam a Denon erősítőt egy orvos barátomnak és egy kollégámnak. (Mindketten régi olvasói a HFM-nek.) Berendezésük a következő: Dual CS 505-3, utánépített Quad 405, Cambridge C-70, HB1 két kis széken, illetve NAD lemezjátszó MC20 pickuppal, KFKI trafóval, a nagy Orion erősítővel és szintén HB1. Mindkét ismerősöm a legjobb lemezeivel hallgatta meg a Denont, és mindketten szeretik a modern elektronikus könnyűzenét. Orvos barátomnak hozzám hasonlóan nem tetszett a Denon, fárasztónak találta a hangját, úgy érezte, legjobb lenne lehalkítani. Ezzel szemben kollégámnak nagyon tetszett a japán erősítő. Az én láncom HB1, horribile dictu Réka szekrénysorba építve, Hitachi HT-324, Ortofon MC10S, HB1 az első szériából. Bár továbbra is fenntartom kételyeimet, arról meggyőztek, hogy elhamarkodott lenne ilyen gyorsan eladni a Denont, ezért kérem, ne jelentessék meg az ezzel kapcsolatos hirdetésemet, hanem helyette a következőt(...). Impedancia Sipos Attila Győr, József A. u. 82. 9028 A Hifi Mozaik 9. és a Hifi Magazin 90/1. számában ismertették a VT B-31 hangdobozt. Egyvalamit (pedig lényeges) bölcsen elhallgattak. A B-31 impedanciája 6 ohm. Én legalábbis csak ilyenekkel találkoztam. Hogy lehet, hogy Önök ezt nem vették észre, holott jól látható módon fel van tüntetve a hátulján. Ha már tesztelik, ilyen lényeges dolgot illett volna közölni! (A 6 ohmos impedancia ellenére megvettem, és tényleg gyönyörűen szól. Csak tudnám, hogy a VT milyen készülékhez tervezett 6 ohmos hangsugárzót!) Önök írták, hogy a B-31 hangszórókészlete, akárcsak a HB 1-é, a VIFÁ-tól származik. Tudtommal csak egy VIFA nevű cég létezik. Hogy lehet, hogy a HB1 ismertetésekor norvégnek, a VT hangdoboz ismertetésekor pedig (HFM 90/3) dánnak titulálják e céget?! A VIFÁ-ba kissé belezavarodtunk, de nem véletlenül. Ez a gyár valóban dán, de előzőleg, mielőtt felvette volna a VIFA nevet, a norvég SEAS-hoz tartozott. Azóta a két gyár (legjobb tudomásunk szerint) külön-külön dolgozik, de valószínűleg szoros kooperációban állnak egymással. A B-31 hangsugárzó névleges impedanciáját tényleg illett volna megadnunk, nem is értjük, hogyan maradhatott ki a tesztből. De hát megadtunk ennél sokkal többet: a teljes impedanciagörbét, amely megmutatja, hogyan változik a hangsugárzó impedanciája a frekvencia függvényében. A névleges impedanciát egyébként egy szabvány által előírt számsorból (4, 8, l6) kell kiválasztani, hangsugárzó tehát valójában nem is lehet 6 ohmos, csak 4 vagy 8 ohmos. Előírás még hogy az impedancia legfeljebb 20%-kal süllyedhet a névleges érték alá, de ezt nem mindig tartják be, gyakori jelenség a 6 ohmos minimum. A Preludium B-31 impedanciája azonban egészen 4,5 ohmig süllyed, és ez már valóban egészségtelenül alacsony érték. (Az újabb változat, a B-32 impedanciája nagyjából rendben van.) EL 34 Tímár Dénes Bp., Ménesi út 61. 1118 Nagy örömmel vettem az EA 057 kapcsolási rajzát. A részletes építési útmutatót is szívesen venném/vennénk (gondolom, nyilatkozhatom többek nevében is). Az EL 34 beszerezhetősége, olcsón, korántsem annyira kilátástalan. Gondolom, a hivatalos kereskedő fogalomkörébe a kiskereskedők is beletartoznak. Így, ha csak egy forrást is, de tudok említeni: Tesla gyártmányú csövet lehet szerezni 170 forint/db egységáron. Információmat nem reklámnak szánom, csupán segítséget kívánok nyújtani "sorstársaimnak". A cím a következő: ELEX Kft, Kruzslák Béla (ma már Gömb) utca 18/B, telefon: 120-2346. Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy mégis jelenjen csak meg az a részletes építési leírás, az alkotóelemek beszerzését pedig bízzák csak nyugodtan a "lelkes amatőrökre". Köszönjük a tippet (íme közre is adjuk), de hát ez nagyon kevés, mondhatni a veszett fejsze nyele. Ahogy P. Howardnál mondják a Tizennégykarátos Autóban: "erre nem lehet luxusfürdőhelyet bazírozni". PWB-kétségek Ifj. Mező László Győr, Horgas u. 14. 9012 Általában érdekelnek olyan új dolgok, amelyekkel jobbá és szebbé tehetünk valamit. Mint hifistát, engem is megragadtak a PWB-jelenségről szóló írások. Amit csak lehet, kipróbálok (még jó, hiszen hifiről van szó, és ráadásul még sok pénzbe se kerül). Tehát én is kísérletezgettem a PWB-vel, és a kezdeti (számomra meggyőző) kísérletek után még többet akartam. Össze-vissza ragasztgattam a pöttyöket és húzkodtam a csíkokat, forgattam a lemezeket és CD-ket. És akkor velem is megtörtént az a dolog, hogy a PWB többször is visszafelé sült el. Persze mindent moshattam le, és "fáradságos" munkába került, mire sikerült rendbetennem az erőtereket. Közben húzkodtam a csíkokat, majd lemostam, majd megint húzkodtam és mostam, és így tovább, és a végén már azt sem tudtam, hol áll a fejem (vagy a fülem)... Varró Gábor Bp., Batthyány u. 3/A 1195 (...) És itt kell elgondolkodnom. Már egy régebbi kísérletemnél írtam, hogy egy (amúgy szörnyű hangminőségű) Omega CD-a először nem tetszett a PWB, mert eltűnt valami dögösség. Akkoriban mégis a PWB mellett döntöttem, viszont használni mégsem használtam, vagyis kipróbáltam mindent, de utána hosszú távon mindig kiirtottam őket! És nem hiányzik a hatásuk. A teljes kétkedésem pedig az, hogy ezt a dolgot hogyan lehet követni? Hiszen se szeri, se száma az újabb és újabb készítményeknek, melyek szerintem méregdrágák, azonkívül még ha meg is veszem mindegyiket, együtt mégsem tudom alkalmazni őket, hiszen lehet, hogy rossz párosítások jönnek ki. Egy lutri! Hol az igazság a PWB körül? Mikor ad valaki biztos, nem folyton változó receptet? Vajon elmehetnek-e hetek, hónapok, évek azzal, hogy új készítményeket próbálok ki állandóan, és közben mindig a HATÁST figyelem a ZENEHALLGATÁS helyett, amely így háttérbe szorul! (Miért: amikor egy-egy jobb (?) készüléket veszünk, vagy amikor egy-egy alkatrészt jobb (?) minőségűre cserélünk akkor vajon nem a hatásra koncentrálunk? A Szerk.) Szóval a PWB egy nagy erdő, ahol nem látom a kijelölt ösvényt! Amikor már a hatását sem tudom igazán biztosan megítélni. (...) Kár, hogy nem egyértelmű a dolog, de talán majd az idő meghozza a mindenki számára kielégítő EGYSZERŰ megoldást. Szabó László Székesfehérvár, Stéger F. u. 1. 8000 Bravó a HFM 1990/2. számához! Régen volt már ennyire informatív, jó minőségű szám: remélem, ez a jövőben is folytatódik (beleértve a papírminőséget és a nyomdatechnikát is). PWB ellenvélemény. A 4. Dimenzió rovat engem mérhetetlenül idegesít a következők miatt. Az audiofil zenehallatás varázsa éppen a "csoda" reprodukálhatóságában van, a PWB eszközök és módszerek egyre növekvő száma viszont kimondatlanul is az "elitizálás" irányában hat: "az igazi hifit csak az fogja hallani, aki bekente, bepöttyözte stb"...és mindig marad egy módszer, amely beleszólhat a hangképbe, de "hogy jobb vagy rosszabb irányban hat, az nem egyértelmű". Mindez hasonlít a tanulatlan hályogkovács esetéhez, akinek amikor elmagyarázták, hogy milyen bonyolult dolog is az emberi szem, olyan kétségei és félelmei támadtak, hogy soha többet nem mert operálni, amit pedig azelőtt gyakorta és sikeresen tett. Ugyanígy, ha én tudom az én (bármilyen) hifi berendezésemről, hogy éppenséggel sokkal jobban is szólhatna, ha ledoktorálnék PWB-ből (csak lusta, ostoba stb. vagyok hozzá), akkor ezen kétségeim miatt már csak a jelenséget fogom keresni, és közben szép lassan elveszhet a lényeg, a zene, hisz idegesen nem szerencsés dolog hifizni. (Lásd megjegyzésemet az előző levélhez. A Szerk.) Azon hi-fivéreimnek, akiket hasonló kétségek gyötörnek, megoldást is tudok. Nem olcsó, de reprodukálhatóan működik: olyan berendezést kell választani, amely már ÖNMAGÁBAN elég jó ahhoz, hogy az ember derűs nyugalomban hátradőljön karosszékében zenehallgatás közben. Mindez persze szép összegbe kerül, de garantáltan megoldja a PWB kétségek problematikáját. Nem vitatom egyébként a PWB jelenség létezését, és hogy tovább javíthatja az önmagukban is jó készülékeket, de ismeretlen hatásmechanizmusú, kísérleti dolognak gondolom, ami inkább a gyártókat kellene, hogy érdekelje. (...) Kakadu vadászat
(Többeknek: Kecskeméten, Miskolcon stb.) Köszönettel vettük, hogy Olvasóink ismét gondoltak ránk, és kivagdalták nekünk a Petőfi Népéből, az Észak-Magyarországból és a többi megyei napilapból a QSound-ról közölt hírt, miszerint a PolyGram előállította volna "az első olyan sztereó hifi-rendszert, amely csupán két hangszóró révén tökéletes térhatású, háromdimenziós hangot képes kelteni" stb. Szeretnénk azonban meggyőzni őket arról, hogy ez a kakadu nem igazi kakadu. A QSound-ról való híradás (amelyet több lap is átvett, változtatás nélkül, feltehetően a Magyar Távirati Iroda tudósítása nyomán), lényegében korrekt módon számol be egy műszaki újdonsápról - már amennyire ez kívülállóktól egyáltalán elvárható. Mi, hifisták persze tudjuk, hogy ez az "újítás" nagy valószínűséggel értéktelen. A hírügynökségek azonban nem követtek el ostobaságot, nem zagyválták össze a dolgokat. Legalábbis nem túlságosan. * Akkor már sokkal színpompásabb az a madár, amelyet a Népszabadság január 18-i számából ollózott ki Csorbai Károly budapesti olvasónk. E lap műszaki rovatában egy bizonyos Szluka Emil a kommersz hifiről ír "Felső fokon" címmel, ekképpen: "...integrált készülékekről van szó, amelyek torzítás és hangminőség-rontás nélkül közvetítik a rádióműsorokat, a magnófelvételt, valamint a hanglemezek programját." Majd: "De már Nyugat-Európában is uralkodó a CD-lejátszóval integrált hi-fi-bőrönd, amelynek hangminősége (hűsége) jobb már aligha lehetne." Türelem, az igazán zamatos dolgokat csak ezután pakolják ki a hifibőröndből: "Szándékosan fogalmaztunk a szakmai zsargon nyelvén, mivel a készülékegyüttesek vásárlóit ugyancsak ezen a nyelven tájékoztatják a kezelési utasítások. (...) De a hagyományosnak nevezhető készülékegyüttesekhez képest megint csak új fogalmakkal találkozunk a legújabbaknál. A nálunk kapható (...) készülék megnevezésében például ekként: digital-torony, analóg lemezjátszó, tuner, erősítő, ikerkazettás magnódeck és CD-játszó. Alig van benne magyar szó. Ami az éltechnikát jelzi, mint idegen kifejezés, az a digital, magyarul digitális, amely a nem közvetlen, hanem a számjeggyel kódolt elektronikus áttételre utal. Szemben a fekete lemezzel, amely analóg, vagyis közvetlen felvételt közvetlen módon szolgáltat, a CD-lemez a digitallal dolgozik. Hasonlóképpen a digitális állomáskereső a rádiókészüléken. Amelyen számjegyek kezdenek váltakozni, miután megnyomtuk a megfelelő gombot, és előzőleg beprogramoztuk a kívánt adóállomást. Példaként említhetjük a nálunk kapható (...) ikerkazettás hordozható rádiómagnót, amely szintén a legújabb generációt képviseli. Csúcsmodell s már elnevezésében utal a legfejlettebb technikára a Synthesiser Touring 716. Ennél a kétutas hangszórók a készülék oldaláról nem kapcsolhatók le, bázistávolságuk elektronikailag növelhető, a hangszínezet fokozatmentesen szabályozható." A kakadu tollát, akarom mondani, illusztrációját egy hifi-torony képezi: "Az Avante G1 hangtechnikai együttes, minden szolgáltatása a legmagasabb minőségi fokon". * Közben mi is találtunk egy kakadut, nem a műszaki, hanem a kulturális fészekaljból, az idei 6. heti tévéújságban ("TVR hét", ahol is a Hör Zu nevű német műsorlapot idézik. Tulajdonképpen érdekes és hasznos cikkről van szó, amely a Mozarttal kapcsolatos tévhiteket igyekszik eloszlatni: tévedés, hogy keserves nyomorban élt, tévedés, hogy Salieri gyilkolta meg stb. Az utolsó bekezdés aztán cigányútra megy. "Tévedés, hogy a legnagyobb zeneszerző volt. Hatszázhuszonhat zeneművet szerzett. Ebből 20 opera, 61 szimfónia. A művek terjedelméhez mért időráfordítást tekintve valóban felülmúlhatatlan. A zenei minőséget illetően a 14 évvel fiatalabb Ludwig van Beethoven túlszárnyalta." * Ezek a tollasok már valóban kielégítik a kakaduság ismérveit: magabiztos bárgyúság a legmagasabb minőségi fokon, olyannyira, hogy túlságosan fárasztó volna még vitatkozni is velük. Mint ama bizonyos Kabos filmben, amikor a gyorsan pergő eseményeket kéne elmagyarázni a süket nagynéninek. A szereplők mély lélegzetet vesznek, aztán kieresztik, és csak annyit mondanak: "hosszú". * Mayer Máté Bp., Hídfő u. 2. 1033 (A Szerkesztővel folytatott levélváltás után.) (...) Amikor elolvastam levelét, komoly gondolkodóba estem. Ugyanis az utóbbi hónapokban eléggé levertnek és fáradtnak érzem magam, annak ellenére, hogy semmilyen megerőltető munkát nem végeztem. És mindig kialvatlannak éreztem magam. Amikor azt írta, hogy a PWB új varázslatai talán biológiai kellemetlenséget is okozhatnak, kicsit meglepődtem. Lehet, hogy ennek a kettőnek egyáltalán nincs köze egymáshoz, inkább csak az időjárás változása van rám negatív hatással, nem tudom. Azért túl öreg sem vagyok, 21 évesekre nem jellemző a "tavaszi-téli fáradság". Most elhatároztam, hogy megtisztítom lakóhelyemet a PWB-eszközöktől, és ha változik valami, abból majd következtetést lehet levonni. Ha nem történik semmi, akkor visszaállítom a "varázstanyát". Mert PWB nélkül nem tudnám élvezni a CD lemez hangját. Amikor megvettem jó pár évvel ezelőtt a lejátszót, nagy csalódást okozott, és megbántam az egész vételt. De a PWB-vel élvezhető szintre lehetett "csiszolni". Engem az LP recsegései, sercegései nagyon idegesítettek, azt hiszem, ezért is tértem át a CD-re. De ahogyan a CD-lejátszók fejlődését figyelem, ma már nem tartom olyan rossz döntésnek a CD-re való átállást. Nagyon szívesen hallanék az aggályairól esetleg levélben, vagy ha publikálja ezeket a Hifi Magazin következő számában. Ingajárat Basa Károly (KFKI) Bp., Konkoly-Thege út 29-33. (...) Azon nézetem változatlan fenntartása mellett, hogy az egész PWB jelenségkör nem a Hifi Magazin illetékességébe tartozik, kijelenthetem, hogy valamennyi kezelés működik (valami változást idéz elő, általában "pozitívat"), és tévedésmentesen kimutatható - ha füllel nem is mindig, de ingával biztosan. Gondolom, erre a tényre már más is felhívta a figyelmedet, és a HFM illetékességétén úgy értem, hogy a kérdés sokkal nagyobb horderejű, mint hogy egy, a társadalom szempontjából periférikus képes magazin (a maga igen szerény lehetőségeivel) próbáljon a végére járni. Kíváncsian várom annak a kétségtelen ténynek a Magazin hasábjain történő beismerését, hogy a radiesztézia és a PWB által vizsgált jelenségek eredete, hatása, kimutatása és manipulálása azonos. A Hifi Magazin vitán felül illetékes fórum, ha olyan technikáról vagy módszerről van szó, amely módosítja a reprodukált zene hangzásminőségét. Más kérdés, hogy e jelenség hordereje véleményünk szerint tényleg társadalmi mértékű, és ha illetékességünk határát nem is, de a képességeink határát messze meghaladja. Jó volna, ha ezt a terhet valaki levenné a vállunkról. De egyelőre nem veszi le senki. A radiesztéták (az ingások, varázsvesszősök, vízkutatók stb.) sem. Olvasónk két helyütt is "tényről", sőt, "kétségbevonhatatlan tényről" beszél. Ez nagy merészség, tekintve, hogy eddig még sem a PWB-hívők, sem a radiesztéták nem produkáltak egzakt bizonyítékot arra nézve, hogy az általuk definiált jelenség valóban létezne. Márpedig két nem létező dolog azonosságát nehéz dolog ténynek tekinteni. Félreértés ne essék: mi igenis "nyitottak vagyunk" az ismeretlen dimenziók irányában, de mindenkitől elvárjuk, hogy egzakt bizonyítékokkal szolgáljon, ha azt akarja, hogy komolyan vegyék. Ez alól nem adhatunk felmentést senkinek. A radiesztétáknak sem, magunknak sem. Ha az ingával csak annyit lehet "tévedésmentesen" kimutatni, hogy a PWB-technika "valami változást idéz elő, általában pozitívat", akkor a radiesztéták képessége ugyancsak ingatag lábakon áll. Bennünk például éppen most merültek fel kétségek az iránt, hogy a PWB-hatás eredendően pozitív volna-e (lásd az előző olvasói levelet, illetve cikkünket a Negyedik Dimenzióban). Szögezzük le, hogy a radiesztézia művelői - akik között természetesen hifisták is akadnak - a PWB-effektust még csak előrefelezni sem voltak képesek. Tudomásunk szerint sehol nem beszélnek auditív hatásról. Ha be fog bizonyosodni, amit Olvasónk állít a PWB-effektus és a radiesztézia kapcsolatáról, akkor azt természetesen a Hifi Magazin is meg fogja írni, a maga idejében. Pillanatnyilag azonban ez a kapcsolat még ötféle lehet: 1. A radiesztézia magában foglalja a PWB-effektust; 2. A PWB-effektus magában foglalja a radiesztéziát; 3. A két jelenség részben átfedi egymást; 4. A radiesztézia és a PWB-effektus egy és ugyanaz a jelenség, és végül 5. A kettőnek az égegyvilágon semmi köze egymáshoz. Habár ez utóbbiban magam is kételkedem. DL Vegyük a lapot - de hol? Tihanyi Ernő Bp., Összefogás u. 2. 1173 Örömmel vettem kezembe az 1990/3-as kiadványt. Örömömet fokozta a sok színes cikk mellett a 82. oldalon található ismertetés a Which CD? magazinról. Szeretném tudni, hogy vajon Magyarországról megrendelhető-e ez a kiadvány? Ha igen, mi az útja? Sajnos, még messze vagyunk Európától, a Posta és az (állami) magyar külkereskedelem még mindig ugyanolyan nyögvenyelősen működik, mint eddig. Egyelőre csak azokat a lapokat lehet forintért megrendelni, amelyek már rajta vannak a Posta és a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat listáján - márpedig a hit-magazinok aligha szerepelnek rajta. Szóval, egyszerűbb megbízni valakit, hogy fizesse be a pénzt külföldön. A Which CD? egyébként időközben megszűnt, de a profilját felvállalták mások (lásd a 776-ban). Öreg Ortofon - vén Ortofon? Boda Árpád Miskolc, Vologda u. 14. 3525 Az alábbi (roppant tanulságos) kis történetet nem egyéni indokkal küldöm el Önöknek, hanem úgy gondolom, valószínűleg több száz, esetleg egy-kétezer embert is érinthet a dolog. Én már megoldottam a magam baját, de úgy vélem, sok embert fog még gutaütés kerülgetni zenekedvelő ismerőseink között... A történet 1984-ben kezdődött, amikor vettem egy Ortofon MC 30 típusú hangszedőt(...). Leszolgált 6 évet, jó bőven volt használva, gondoltam, megérett a cserére. Elmentem a Belgrád-rakpartra, megérdeklődni a csere feltételeit. Örömmel újságolták, hogy 10010 forintért cserélik a hangszedőt, hanem ezt mégsem, mert elmúlt 5 éves. Nem vitatkoztam, hazamentem, írtam az Ortofonnak, hogy az utolsó betűig áttanulmányoztam azt a kis könyvet, amelyet a hangszedőhöz mellékeltek, de abban bizony egy árva sor sem figyelmeztetett arra, hogy 5 év után cserének helye nem lesz. Az Ortofon példás gyorsasággal és udvariassággal válaszolt, hogy küldjem ki a hangszedőt és 460DM-et, kapok egy új hangszedőt. A dolog korrekt, nyugat-európai szemmel. Újabb levelemben megírtam, hogy ajánlatuk megtisztelő, de a hazai viszonyok között teljesen irracionális. A csere ugyanis így meghaladja a hangszedő eredeti árát, így hát ez minden, csak nem Best Buy. Arról már ne is beszéljünk, hány jogszabályt kellene megszegnem a valuta megszerzéséhez, kiküldéséhez stb. (...) A magam részéről egyébként elvártam volna, hogy az Ortofon megtegye azt, ami gentlemanhez illik: "Elnézést Uram, hibáztunk. Felhívtuk magyar eladóinkat, hogy hangszedőjét az ottani szabályok szerint cseréljék be." (...) Olvasónk levelét megmutattuk a RAMOVILL Hifi Áruház vezetőinek, és azt a választ kaptuk, hogy alighanem félreértésről van szó. Természetesen semmi akadálya nincs annak, hogy a régi hangszedőt (még ha elmúlt is ötesztendős) tűcsere címén, ráfizetés ellenében új típusra cseréljék, feltéve, hogy a régi darab működésképes, és tényleg csak a tűje kopott el. A tiszteletreméltó agg (kinek Allah növessze meg a lemezgyűjteményét) hajnaltájt felriadván, zaklatott idegeit High Fidelityvel kívánta volna csillapítani. Mint azonban igazhívőhöz illik, előbb még felütötte a Koránt, és ott azt a tanítást lelte, miszerint "ki Korán kel, ne tekerje fel" (t. i. a hangerőt, mert mit szólnak majd a szomszédok). Így hát le kellelt mondania az eine kleine nachtmusikról. Elaludni viszont már nem tudott, tehát könyvtárába vonult, s az időt azzal próbálta agyonütni, hogy az ősi arab közmondásokat tanulmányozta. Lapzártáig, akarom mondani kakasszóig az alábbi közelkeleti, középkeleti, észak- és délkeleti bölcs mondásokat sikerült feljegyeznie: Tanulj LP, CD lesz belőled. Amelyik magnó ugat, az nem nyávog. Mindenütt jó, de legjobb az én lemezjátszóm. Embert tolláról, madarat hifi-tornyáról. Gyakorlat teszi a mesterszalagot. Az analóg ugat, a digitális halad. Archív felvételekről vagy jót, vagy semmit. Gazda füle hizlalja a jószágot. Kicsi az erősítő, de borsos. (Közületi) nyugtával dicsérd a NAD-ot. Ne szólj (műsor)szám, nem fáj fejem. Ember tervez, hangmérnök végez. Addig nyújtózkodj, amíg a kábeled ér. Néma hangszórónak híg a leve. A (hifi) show-t vén kecske is megnyalja. Addig jár a tuner a szervizbe, amíg ki nem utálják. Sok demó közt elvész a zene. Jobb félni, mint CD-t venni. Májusi HFM aranyat ér. Sanyo-ba nem üt a mennykő. Egy MOD százat csinál. Noha a HFM lelkiismeretessége úgyszólván közmondásos, a fordítás hitelességéért nem vállaljuk a felelősséget. Elvégre: aki nem tud arabusul...