Audio-kultúra



(Másság.) Legutóbbi jegyzetemhez kivételesen politikai témát választottam. Írásom némelyeknél tetszésre, másoknál visszatetszésre lelt, utóbbiak úgy vélik, suszter maradjon a kaptafánál, DL pedig a hifinél (ami még mindig jobb, mint amikor azt szuggerálják, hogy vonuljak vissza tőle). Véleményüket íme, méltányolom, a mai napra rendelt evangyéliom ismét tökéletesen politikamentes lesz. Csupán a címszót kölcsönöztem a politikai életből. Manapság gyakran értekeznek arról, hogy meg kéne tanulnunk elviselni a másságot, eltűrni a miénkétől eltérő öltözéket és viselkedést, nézetet és világnézetet, tudást és tudatlanságot, hitet és hitetlenséget. A közéletben ezt eddig nem nagyon sikerült elérni. Mi azonban, hifisták, ugyanahhoz a szerzetesrendhez tartozunk és ugyanazokat a parancsolatokat követjük. A High Fidelity így hát a Türelem és Megértés szinonimája (miként ezt védőszentünk, Azthiszi Szent Tolerancia tanította). Tőlünk távol áll a bántó személyeskedés. Avagy látott már valaki valaha is olyan hifistát, aki ócsárolta volna az ő fele- és zenebarátját? Mondjuk azért, mert (hadd törjem a fejem, annyira nehezemre esik még csak példát találni is rá; megvan:) azért, mert a Másik nem a szimfonikus muzsikát szereti, csak a populáris zenebonát - vagy viceverza? S ha már komolyzene: kigolyóztak-e bárkit is az úri társaságból, csupán, mert az Öt És Feledik Szimfóniát nem az arisztokratikus Herbert von Klimperer, csupán a plebejus Bernard Hajtincs vezényletével hallgatja? S ha már popzene: megvertek-e bárkit is azért, mert oly mélyre alacsonyodott, hogy (mondjuk) azért a szerencsétlen Jaj De Peches Mode-ért rajong, ahelyett, hogy ő is az isteni Pimf Floydnak hódolna? Hihető-e (természetesen nem hihető, de hát ez csak egy szónoki kérdés), szóval, hihető-e, hogy az analóg- és a digitálpárti hifista kölcsönösen süketnek bélyegezze a másikat? Hogy valaki egy Roksan Xerxes birtokában lepocskondiázná nemcsak a Linn Sondeket, de annak híveit is? Vagy hogy egy Sondek-tulajdonos csúfondáros kifejezéseket engedne meg magának mindazokkal szemben, akiknél "nincs Linn a láncban"? Hogy valaki gúny céltáblájává vált volna, pusztán mert idegenkedett a különépített elő-. közép- és végerősítőktől, és inkább megalkudott egy tetszetős és könnyen kezelhető receiverrel (vagy éppen hifi-toronnyal)? Elképzelhető-e, hogy valakit becsületsértő kifejezéssel illessenek, csupán azért, mert nem hajlandó mindent alárendelni a Barázdákból Kihozandó Információnak, s képes lealacsonyodni holmi praktikus automata lemezjátszókhoz? [Folytatás]