Audio-kultúra |
(Másság.) Legutóbbi jegyzetemhez kivételesen politikai témát
választottam. Írásom némelyeknél tetszésre, másoknál visszatetszésre
lelt, utóbbiak úgy vélik, suszter maradjon a kaptafánál, DL pedig a
hifinél (ami még mindig jobb, mint amikor azt szuggerálják, hogy
vonuljak vissza tőle). Véleményüket íme, méltányolom, a mai napra
rendelt evangyéliom ismét tökéletesen politikamentes lesz. Csupán a
címszót kölcsönöztem a politikai életből. Manapság gyakran értekeznek
arról, hogy meg kéne tanulnunk elviselni a másságot, eltűrni a
miénkétől eltérő öltözéket és viselkedést, nézetet és világnézetet,
tudást és tudatlanságot, hitet és hitetlenséget. A közéletben ezt
eddig nem nagyon sikerült elérni.
Mi azonban, hifisták, ugyanahhoz a szerzetesrendhez tartozunk és
ugyanazokat a parancsolatokat követjük. A High Fidelity így hát a
Türelem és Megértés szinonimája (miként ezt védőszentünk, Azthiszi
Szent Tolerancia tanította). Tőlünk távol áll a bántó személyeskedés.
Avagy látott már valaki valaha is olyan hifistát, aki ócsárolta
volna az ő fele- és zenebarátját? Mondjuk azért, mert (hadd törjem a
fejem, annyira nehezemre esik még csak példát találni is rá; megvan:)
azért, mert a Másik nem a szimfonikus muzsikát szereti, csak a
populáris zenebonát - vagy viceverza? S ha már komolyzene:
kigolyóztak-e bárkit is az úri társaságból, csupán, mert az Öt És
Feledik Szimfóniát nem az arisztokratikus Herbert von Klimperer,
csupán a plebejus Bernard Hajtincs vezényletével hallgatja? S ha már
popzene: megvertek-e bárkit is azért, mert oly mélyre alacsonyodott,
hogy (mondjuk) azért a szerencsétlen Jaj De Peches Mode-ért rajong,
ahelyett, hogy ő is az isteni Pimf Floydnak hódolna?
Hihető-e (természetesen nem hihető, de hát ez csak egy szónoki
kérdés), szóval, hihető-e, hogy az analóg- és a digitálpárti hifista
kölcsönösen süketnek bélyegezze a másikat? Hogy valaki egy Roksan
Xerxes birtokában lepocskondiázná nemcsak a Linn Sondeket, de annak
híveit is? Vagy hogy egy Sondek-tulajdonos csúfondáros kifejezéseket
engedne meg magának mindazokkal szemben, akiknél "nincs Linn a
láncban"? Hogy valaki gúny céltáblájává vált volna, pusztán mert
idegenkedett a különépített elő-. közép- és végerősítőktől, és inkább
megalkudott egy tetszetős és könnyen kezelhető receiverrel (vagy éppen
hifi-toronnyal)? Elképzelhető-e, hogy valakit becsületsértő
kifejezéssel illessenek, csupán azért, mert nem hajlandó mindent
alárendelni a Barázdákból Kihozandó Információnak, s képes
lealacsonyodni holmi praktikus automata lemezjátszókhoz?
[Folytatás]