A Harmadév Nyuszija |
TECHNICS RS-B965
Ez a rovatunk mindig Eszmei Mondanivalóval van bepácolva. Legyen
bár szó lemezjátszóról, tengeri herkentyűről, itt mindegyik arra való,
amire a mézes madzag. A legcsábosabb revün is átüt a tanmese, a
didaxis.
A mai Playmate Of The Month: kivétel (amely, mint tudjuk, erősíti
a szabályt). Pedig sztárfotónkra most is afféle tanulságos készüléket
terveztünk, olyat, "ami még nem volt", kétdarabos CD-játszót
(futóművet plusz D/A konvertert), nem is akármilyet, hanem 1-bites
("BitStream") Philipset. Ámde szegény szerkesztő szándékát boldog
isten bírja: elérkezett a lapzárta ideje, de nem érkezett meg a
CD-játszó. "Azt izente vissza, visszajő tavaszra. Vagy ha akkor sem
jő, búzavirulásra."
Itt álltunk tehát Nyuszi és Tanulság nélkül. Hogy a kettő közül
legalább az egyikkel szolgálhassunk, megkértük Sólymos Antalt, nyúljon
a tarsolyába, és rángasson elő valami nyusziszerűséget a fülénél
fogva, mindegy, hogy mit, csak szép legyen és sokan örüljenek neki. Ő
magnót választott, éspedig egy olyan készüléket, amely nagy
valószínűséggel bolti forgalomba kerül Magyarországon, nem is csekély
példányszámban. Az alábbi revüt tehát olybá vehetjük, mint valami
Elő-Bemutatjukot - ennyi haszna biztosan van.
*
Matsushita és Technics
A jól ismert National, Panasonic és Technics márkanevek mögött
egyaránt, mint ezt sokan tudják, egy világcég áll: a Matsushita
Electric Industrial Co. Ltd. Borzasztó sok mindennel foglalkozik,
ipari és közszükségleti elektronikákkal, erősáramú technikával,
alkatrészgyártással stb. Háztartási készülékein általában a National
márkanév díszeleg, a Panasonic a videósok számára "fogalom", a
Technics pedig a hifisták előtt ismerős, ha nem is mint a High End
ígérete, de legalábbis valami jó dolog...
Kazettás magnóból jelenleg hétféle szerepel a Technics
választékában, s ezek között az RS-8965 a zászlóvivő. Természetesen
háromfejes, kvarcvezérelt direkthajtású, kettős hangtengellyel (dual
capstan), Dolby B-vel és C-vel, HX PRO-val és dbx-szel. Módot ad a
szalagkalibrálásra, és még ezen felül is rejt magában jó néhány
finomságot.
Kezelése, szolgáltatásai
Ránézésre semmi különleges, csak éppen több kezelőszerv van rajta,
mint a "mezei" magnókon.
Az előlap alul meg van törve, a fő funkció kapcsológombjait egy
ferde kis lépcsőzeten találjuk, egy sorban, felettük pedig (ferde
síkban) a "mellékfunkciók" gombjai. Minden jól kézreált -
bizalomgerjesztő, elegáns, praktikus készülék. Az előlap bal felső
sarkában ki-bekapcsoló (nem választja le a készüléket a hálózatról,
csak a szekunder áramköröket kapcsolja). A kazettatartó
nyitó/zárógombja egy piciny motort működtet, mely finoman mozgatja a
rekeszt. Kézzel is becsukhatjuk, de amint megmozdítjuk az ajtócskát, a
motor azonnal bekapcsol, és elvégzi helyettünk a feladatot. A
fejhallgató hangerőszabályozó gombja alatt 6,3mm átmérőjű, aranyozott
csatlakozóhüvely.
A kazettatartón a plexi borítás alatt a feliratok: "3 Head", "HX
PRO Headroom Extension/Closed Loop Dual Capstan", azaz: háromfejes, HX
PRO dinamika-növelő áramkörrel ellátott rendszer, zárt hurkú, kettős
hangtengelyű mechanikával. A "Digital Servo Quartz DD" feliratot
(digitális szervó, kvarcvezérelt direkthajtás) még ki is domborítják,
aranyozott betűkkel.
Az előlap középtáján, felül a nagyméretű, többfunkciós kijelző;
alatta egyforma, kicsiny nyomógombok, legalul pedig az üzemmódgombok.
A kijelző felső része a kivezérlésjelző, ez 2x16 szegmenses,
nagyfelbontású típus. (Zöld -30, -15, -12, -10, -8, -6, -4, -2, majd
piros 0, +2, +4, +6, +8, +12, +16dB-es osztással, és az alsó két szint
között is van egy jelöletlen osztás, így jön ki a 16.) A
kivezérlésjelzőt át lehet kapcsolni egy szűkebb, mínusz 7-től plusz
8dB-ig terjedő méréstartományra, a pontos kivezérlés beállításához,
ilyenkor a szintlépcsők 1 decibelesek.
Lejjebb, balra a szalagszámlálónak kétféle üzemmódja van: vagy
hagyományosan a felcsévélő orsó fordulatszámát jelzi, vagy pedig az
eltelt műsoridőt mutatja percben és másodpercben: "lineáris számláló".
Mellette feliratok mutatják az automatikus ismétlés üzemmódot (MEMORY
REPEAT), vagy az automatikus stopra állást (MEMORY STOP). Jobbra az
automatikus érzékelők által meghatározott szalagfajta megnevezése
íródik ki (I/NORMAL, II/CrO2, IV/METAL). Mindig ki van
írva, hogy SOURCE (forrás) vagy TAPE (szalag), a monitorkapcsoló
állásától függően. Ha nem a hagyományos vonalbemenetet, hanem a
közvetlen CD-bemenetet használjuk, ezt a CD DIRECT felirat jelzi. A
zajcsökkentők bekapcsolását a "B", "C" vagy "dbx" felirat indikálja.
(Valamennyi felirat piros színű.)
Mást is tud ez a kivezérlésjelző, de arról majd később.
Alatta sok-sok gomb, két sorban. Az alsóban az üzemmódkapcsolók:
Gyorsvissza, majd Stop és Lejátszás (ez a kettő nagyobb méretű a
többinél), Gyorselőre. Lejátszás üzemmódban a kapcsológomb fölött zöld
fény világít, illetve (Pillanat-állj közben) villog. A Lejátszás,
valamelyik csévélőgombbal kombinálva életbe lépteti a műsorkereső
funkciót, ilyenkor a magnó az első műsorközi szünetnél automatikusan
lejátszásra kapcsol. A többi üzemmódkapcsoló kisebb méretű:
Pillanat-álíj, aztán a némítógomb ("AUTO REC MUTE", ezzel felvételkor
4 másodperces szünetrészt, illetve, ha folyamatosan nyomjuk,
tetszőleges hosszúságú néma szakaszt vihetünk a szalagra; utána a
készülék felvételi készenlétre kapcsol) és végül a Felvétel gomb,
amelynek egy piciny piros lámpa az indikátora.
Egy sorral feljebb balra a Timer tolókapcsolóját találjuk (vagyis
a felvételt és a lejátszást külső kapcsolóóráról is indíthatjuk). A
szalagszámláló nullázógombja következik, majd egy olyan gomb, amellyel
a számláló üzemmódját válthatjuk lineárisról (perc és másodperc) a
hagyományos fordulatszámlálásra; a kijelző ilyenkor csak három
számjegyet használ, a fennmaradó negyedik helyén egy kis vonalka forog
körbe-körbe, jelezvén, hogy fut a szalag. Memóriagombból kettő is van.
Az egyik a tényleges memóriagomb, amellyel kijelöljük a játék
végpontját és bekapcsoljuk az ismétlést, a másik a szokásos
memória-stop, amely a készüléket a gyors visszacsévélés végén, nulla
számlálóállásban stopra kapcsolja. A kivezérlésjelző
"méréshatár-kapcsolója" következik (ennek funkciójáról már szóltunk),
majd a Dolby B és C, s végül a dbx zajcsökkentő gombja zárja a sort.
Ha előzőleg Dolby volt bekapcsolva, ezt a dbxgomb automatikusan
érvényteleníti. Az előlap jobb oldalán is számos kezelőszervet
találunk, itt négy kisméretű nyomógombot helyeztek el, függőleges
sorban, valamint több kisebb és egy nagyobb forgatógombot (az utóbbi a
szintszabályozó potméter).
A legfelső nyomógomb felirata CD DIRECT, ezzel a bejövő jelet
átkapcsolhatjuk a vonalbemenetről a négyszerte érzéketlenebb
CD-bemenetre. A CD-játszók ugyanis nagyobb jelet adnak ki, mint a
többi műsorforrás, s emiatt nem lehetne kényelmesen használni a
felvételi szintszabályozót. A második gomb a monitorkapcsoló.
A harmadikkal a felvételi kalibrációt lehet bekapcsolni, hogy a
magnót pontosan beállíthassuk a szalaghoz, a következőképpen.
Felvételre kapcsoljuk a készüléket, és megnyomjuk a kalibráció-gombot.
Ekkor a kivezérlésjelzőről eltűnnek a számértékek, helyettük két kis
piros nyíl tűnik elő, és megjelenik a LEVEL CAL (szintbeállítás)
felirat. Mindkét csatornán úgy kell állítani a szintet, hogy éppen a
piros nyilakig érjen. Ugyanígy, a kalibrálógomb másodszori megnyomása
után (mikor is a BIAS CAL felirat jelenik meg a kijelzőn) az optimális
előmágnesezést kell beállítani. Mindezekhez a manőverekhez 3 kis
forgatógombot találunk a nagy szintszabályozó potméter alatt. (Ezen a
tájon helyezkedik el az aprócska felvételi balansz-szabályozó is.)
A negyedik nyomógomb az APRS feliratot viseli, nehéz volna
kitalálni, mire való, de szerencsére a kezelési útmutatóban
részletesen elmagyarázzák, mit jelent az "Advanced Precise
Recording-levet System" (azaz Korszerű Precíz Felvételi-szintjelző
Rendszer). Közönséges csúcstartó funkcióról ("peakhold") van szó, csak
nem néhány másodpercig, hanem tetszőleges ideig rögzíti a
csúcsszintet.
A hátlapon 3 pár aranyozott RCA csatlakozóhüvely: vonal be- és
kimenet, valamint a CD-bemenet.
Felépítése
Sejtettük, hogy komplikált készülék a Technics RS-B965. Az is. Nem
vállalkozhatunk minden áramkörének részletes ismertetésére, de
igyekszünk viszonylag pontos képet adni róla.
A vonal (illetve a közvetlen CD) bemenetre adott felvételi jel egy
soros ellenálláson keresztül egy némító tranzisztorra kerül, amely
földre zárja a jelet, ha a másik bemenetre kapcsoljuk. Egy jelfogó
után IC-s illesztő erősítő következik (M 5238L), ez kb. 6-szorosan
erősít, ha a vonalbemenetet használjuk, a CD-bemenetről érkező jelet
viszont lényegében azonos szinten engedi tovább. (Átkapcsoláskor
nagyobb értékű negatív visszacsatolást állítanak be egy
tranzisztorral. )
A jel útja itt kétfelé ágazik. Az egyik ág IC-s kapcsolón
keresztül (MN 4066B) a felvevőfejet tápláló áramkörök felé vezet, a
másik ág, szintén kapcsoló IC-a keresztül, a vonal és a fejhallgató
kimenetet meghajtó erősítőket vezérli, s innen kap jelet a
kivezérlésjelző is. (Az imént említett kapcsoló IC felvételkor vagy a
hasznos műsorjelet továbbítja, vagy a szalagkalibráláshoz szükséges
jeleket adja tovább.)
Kövessük előbb a műsorjelet. A Dolby áramkörökre kerül (CX 20187,
két teljes csatorna áramköri készletével). Itt találjuk a multiplex
szűrőt is, ezt két tranzisztor aktiválja. A szűrő kimenetéről kap
jelet a dbx zajcsökkentő áramkör is (AN 6294 NK). Az egész áramkört a
nagyfokú integráltság jellemzi, viszonylag kevés passzív elemet vagy
kiegészítő alkatrészt tartalmaz. Természetesen itt is találunk
kapcsoló IC-ket (MN 4066B), amelyek az üzemmódokat iktatják ki-be. A
zajcsökkentő áramkörök kimenete a fejmeghajtó erősítőt vezérli.
Egyszerűbb magnókon ez a fokozat egyetlen tranzisztorból, esetleg
IC-ből épül fel. Ebben a készülékben előbb egy IC-s fokozatban
(M5218L) 4 kapcsoló tranzisztor közreműködésével beállítók a
szalagfajták szerinti felvételi korrekciót és szintet, majd
komplementer ellenütemű meghajtó és teljesítményerősítő tranzisztorpár
következik. (Erre a megoldásra a kezelési útmutatóban is hivatkoznak;
nagy kivezérlési tartományban csaknem ideális módon hajtja meg a
fejet.) A fej előtt még egy némító tranzisztort találunk, ez minden
egyéb üzemmódban rövidre zárja a bemenetet.
Visszakanyarodva annak a bizonyos "útelágazásnak" a másik
oldalához, előbb kapcsoló erősítőt, majd lineáris erősítő fokozatot
látunk (két M 5218L-ből felépített áramkör, amelyet a Technics
AA-osztályúnak nevez), és erről a leágazásról kap vezérlést a hasonló
felépítésű fejhallgató erősítő is. Maga az "AA-áramkör" a
vonalkimenetet táplálja, valamint a kivezérlésjelző áramkörhöz
tartozó, szintén M 5218L-ből kialakított erősítő fokozatot. A
kivezérlésjelző meglehetősen bonyolult alkotmány, amelynek lelke egy
HD 404302 SA07 típusú mikroprocesszor. Ez fogadja az összes
információt, ez adja ki az összes utasítást a kijelzőnek. Szóval, okos
holmi.
A felvételi áramkörökből hátra van még a törlő- és előmágnesezési
oszcillátor, valamint a HX PRO áramkör. A nagyfrekvenciás jelet
ellenütemű oszcillátor állítja elő, tápfeszültségét két tranzisztor
szabályozza, szalagfajtától függően. Transzformátoros illesztéssel
működteti a törlőfejet. Az előmágnesezésre szánt jel a HX PRO
áramkörre kerül, ez lényegében egyetlen UPC 1297CA típusú IC, amely
érzékeli a fejre kerülő jel milyenségét, és ha kell, módosítja az
előmágnesezési áram mértékét. A nagyfrekvenciás feszültség egy
transzformátoron keresztül éri el a felvevőfejet.
Lényegesen egyszerűbb követni a lejátszás útját. A lejátszó fej
egy differenciál erősítőt vezérel (két zajszegény, 2SK 170 típusú
FET), majd egy IC-s erősítő következik, s annak negatív visszacsatoló
ágában állítják be a kétféle lejátszási korrekciót; a korrekciós
tagokat két FET kapcsolja. Újabb IC-s erősítő (M5219L), aztán a
zajcsökkentő áramkör, majd a felvételhez is használt egyik kapcsoló
IC-a keresztül a vonalkimenetre dolgozó erősítővel végződik a jel
útja. A lejátszó erősítő kimenetén összegzik a két csatorna jelét.
Erősítés és jelformálás után a központi mikrokomputerre vezetik, hogy
működtesse a zenekereső funkciót. (A mechanikát és a főbb funkciókat
egy MB 88511-250N mikrokomputer vezérli, ide érkeznek az
üzemmódkapcsolók jelzései, a szalagmozgást figyelő fototranzisztorok
információi, a kazetta behelyezéséről szóló üzenet stb. Innét kap
vezérlést az összes kapcsoló IC, a két motor, a mechanikában
elhelyezett két elektromágnes, a némító fokozatok - minden funkciót ez
az IC vezérel.)
Néhány szó a szalagkalibrálásról. A felvételi szintet kb. -20dB
szintű, 400Hz frekvenciájú jellel kalibrálják, az előmágnesezést pedig
400Hz-es és 10kHz-es jel egyidejű alkalmazásával, és az eredmény akkor
optimális, ha a két jel egyenlő nagyságú (ilyenkor éppen a piros
nyílig mutat a kijelző).
Meghajtás: a hangtengelyt kvarcvezérelt direkthajtású motor
forgatja, egy HA 13440 MPEL típusú IC köré épített, önálló áramkör
segítségével, amely három Hall-elem és a forgásérzékelő jelét észleli.
A referenciajelet szolgáltató kvarcoszcillátor 4 digitális IC-ből épül
fel. Az IC három meghajtótekercset működtet. A csévélés művelete
egyszerű egyenáramú motorra hárul, ezt egy BA6218 szolgálja ki.
Ugyanilyen IC vezérli a kazettatartó rekesz nyitó/záró motorját is.
A tápegység igencsak bonyolult. A hálózati transzformátornak 4
önálló szekunder tekercse van. Soros áteresztő tranzisztorokkal ±16,
-22, ±7, ±15, +4,2 és +5,4 voltot állítanak elő, és számos különálló
elválasztó stabilizátort alkalmaznak, vagyis az egyes áramkörök
tápfeszültsége független a többiétől.
Odabenn, a nem éppen szimpla gép belsejében meglepő rend
uralkodik. Egy hatalmas nyomtatott áramköri lapon, mely a készüléket
szinte teljes szélességében és mélységében kitölti, ott találjuk a
tápegységet, a vezérlést, a zajcsökkentő áramkörök egy részét (ne
feledjük, mindegyikből 4 darab van, hiszen a magnónk háromfejes!), a
szalagkalibráláshoz szükséges áramköröket stb. Csatlakozik hozzá két
további, nagyméretű NYÁK (ezek is kitöltik a gép teljes mélységét); az
egyik a felvételi oldal Dolby és dbx áramköreit tartalmazza, a másik a
felvételi erősítőt hordozza. A kijelzőt és a hozzá tartozó áramköröket
az előlapra szerelték. A direkthajtású motor vezérléséhez szükséges
elektronikát magába a mechanikába építették: vastag vaslemez, plusz
még egy erős, öntött idom, a fejekkel és a görgőkkel. A meghajtómotor
lendkerekéről vékony gumiszíjjal hajtják meg a második hangtengelynek
a lendkerekét.
A készülék háza hajlított fémlemezből készült, az aljlapot még egy
domborításokat tartalmazó erős műanyaghéj is borítja. A négy
nagyméretű lábat a fémvázhoz erősítették. Természetesen a tetőlap is
fémlemezből készült. Robusztus, strapabíró szerkezet benyomását kelti.
Méréseinkhez
A Technics RS-B965 magnót úgy bíráltuk el, ahogy ez őt megilleti.
A felső kategóriával szemben támasztható követelményekkel
szembesítettük.
A szalagsebesség csaknem teljesen megegyezik a névlegessel, az
eltérés a mérőműszer hibáján belül esik- kvarcvezérelt direkthajtás. A
nyávogás a kezelési útmutatóban megadott ±0,09% körül mozog; a kazetta
elején és végén elmarad tőle, de csak egyetlen századdal. (Viszont
lényegesen jobb a szervizkönyvben megadott "biztonsági" értéknél; az
utóbbit táblázatunkban csillaggal jelezzük.) Az átcsévélési idő
megfelelő.
A bemenő és kimenő feszültségek/impedanciák rendben vannak.
A lejátszási frekvenciajelleggörbe vasoxid szalaggal 1kHz fölött
enyhén esni kezd, 6,3kHz fölött 1,1-1,2dB hiányzik. Krómon csupán
0,8dB a hiány. A teljes frekvenciajelleg-görbét szalagfajtánként kell
elbírálnunk. Minden szalagfajtához kínos pontossággal kalibráltuk a
magnót. A drágább készülékek (Aiwa AD-F990, Nakamichi CR-7E) maguktól
is elvégzik ezt a procedúrát. Mi nem ezt a kényelmet hiányoljuk, azt
viszont elvárjuk, hogy ha a megfelelő gondossággal járunk el, akkor
valóban optimális eredményt kapjunk. Várakozásainknak az RS-B965 nem
mindenben tett eleget.
Nézzük először a vasoxid szalaggal kapott görbét. Becsülettel
teljesíti ugyan a specifikációt, de 10kHz fölött enyhén esni kezd. Mi
ennél jobb eredményt is tudunk varázsolni, mert ha az előmágnesezést
egy picivel csökkentjük, az átvitel egészen 18kHz-ig egyenletes-de hát
kinek van módja (és kedve) egy-egy szalag kalibrálásakor
hanggenerátorral és voltmérővel ügyeskedni?!
Krómon a helyzet javul. A görbe 35Hz-től 20kHz-ig gyakorlatilag
lineáris, ez nem akármilyen eredmény, a magnó itt megmutatja, mire
képes! Némi üröm az örömben, hogy a BASF chromdioxid Super II szalagot
nem lehetett pontosan bekalibrálni. Úgy látszik, a gép csak egy
viszonylag szűk sávon belül engedi állítani az előmágnesezést. A TDK
SA-X C-60 kazettán viszont a potméternek csaknem a középállásában
kaptuk az optimumot.
Metálon zűr van, az eredményt (a 10kHz fölötti magasesést) nem
tudjuk mivel magyarázni, BASF és TDK szalaggal is ugyanaz jött ki.
Feltételezzük, hogy a gyárban valamit nem állítottak be pontosan. Hogy
kételyeinket eloszlassuk, az előmágnesezést megpróbáltuk műszerrel
beállítani. Sikerült egészen 20kHz-ig kitolni a felső
határfrekvenciát, de ekkor a középső sávban (5-12kHz) némi kiemelés
adódott. Bárhogyan magyarázzuk is a bizonyítványt, metálon jobb
eredményt vártunk!
Az átvitel azonban meglehetősen lineáris, és az ilyen görbéket a
zajcsökkentő elektronikák sem torzítják el túlságosan; krómdioxid
szalaggal még a "megdolbyzott" görbe is teljesen egyenes! Metálon a
10kHz fölötti esést a Dolby tovább növeli. A dbx elektronika a várható
eredményt adta, itt is a krómgörbe a legszebb.
A multiplex szűrő hatásosságát a következőképpen mértük. Felvettük
a bal csatornán a zajcsökkentő nélküli görbét, majd bekapcsoltuk a
Dolby B-t és a multiplex szűrőt. Láthatjuk, hogy az utóbbi 15kHz
fölött drasztikusan vág, de hát ez a feladata.
A nagy szinten (mínusz 10 és 0dB) készített jelleggörbék a
várakozásnak megfelelőek. Jól látható, hogy 15 és 20kHz között a jel
újra felszökik, de ez ne tévesszen meg senkit! Ebben a sávban nem az
igazi magashangok jelennek meg, csupán a nagyszintű hangfrekvenciás
jel interferál az előmágnesezési jellel, és ebből egy viszonylag
alacsony frekvenciájú jel keveredik ki. Ez megzavarhatja a műsorjel
felvételét, és némi tisztátalanságot vihet a hangképbe.
A harmonikus torzítások megfelelőek, a 0dB-s kivezérlés éppen
160nWb/m mágneses fluxusú szalag lejátszásakor adódik. A második
harmonikus torzítás nagyfából átlagos.
A nyugalmi zajszint megfelelő. Az üzemi zajszintnél a táblázatban
nem tüntettük fel, de itt elmondjuk, hogy a direkt CD-bemenetről is
ugyanazt kaptuk, mint vonalbemenetről. A zajszintet nyilvánvalóan nem
a nagyszintű bemenő feszültséget feldolgozó felvevő erősítő határozza
meg, hanem a szalag és a lejátszó erősítő minősége. A csúcsszintű
kivezérléshez viszonyított zajértékek zajcsökkentő nélkül és Dolbyval
is bőven teljesítik a specifikációt, dbx-szel viszont jócskán
elmaradnak a 92dB-s ígérettől.
Az áthallási csillapítás még az egészen magas frekvenciákon is
becsületes. A törlési csillapítás kifogástalan.
A kivezérlésjelző kicsivel másképp mutogat lejátszáskor, mint
felvételkor, és ez illetlen dolog (hiszen mód van szalagkalibrálásra).
Összefoglalva: minden lényeges szempontból kitűnő magnó, bár metálon
kissé gyöngélkedik. A mechanika rendkívül stabilnak látszik,
véleményünk szerint hosszú időn át meg fogja tartani műszaki
jellemzőit.
Kazetták a méréshez: vasoxid BASF DIN Bezugsband 4,75 (Fe) HiFi,
krómdioxid BASF DIN Bezugsband 4,75 (Cr) HiFi, valamint
felvétel/lejátszáshoz: BASF LH Super L, TDK SA-X, TDK MA-R.
Szeánsz
"A hifizés a magnóvásárlással kezdődik. Mondottam, ember, előbb
hangszórót végy! - hangzik az Úr szava. Ezt mindenki szentül
megfogadja, és aztán mégis előbb magnót szerez magának... A magnó a
nagy játékszer. Ha úgy tetszik: a szabad akarat szimbóluma." (Idézet a
Hifi Magazin legeslegelső, 1979-es lapszámából.)
A Harmadév Nyuszija tehát nagyon sokakat fog érdekelni, olyanokat
is, akik sohasem vásárolnának extraklasszis hifi-berendezést, de azért
el-eljátszogatnak a gondolattal: "mi lenne, ha legalább a magnóm Az
lenne?..." Például egy Technics RS-B965? Vagy a múltkoriban sztárolt
Nakamichi CR-7E, amelyet most etalonnak használunk? Nos, ez a szeánsz
kifejezetten a Középhifista számára méri fel a két magnó képességeit,
kontrollberendezésünk ugyanis a Denon PMA-320A erősítőből és a
Heybrook HB1-ből állt, olyan készülékekből, amelyek (vagy amelyekhez
foghatóak) tényleg ezerszám működnek, szerte az országban.
(Annyi csalás azért így is van a dologban, hogy a HB1 alaposan el
volt varázsolva, az előző és a jelen számban leírt 4. dimenziós
módszerekkel, de csak oly mértékig, hogy bármikor vissza lehessen
varázsolni gyári állapotába, hiszen a hangsugárzók szeánszán majd ő
lesz az etalon. A hangsugárzó-lábazat és a hangszórókábel is
értékesebb volt a megszokottnál. A hangképet meglehetősen tömörnek,
kiegyenlítettnek, hallgathatónak találtuk mely erények nem éppen a HB1
sajátjai.)
A műsort a Pioneer PD-91 ezüstlemezjátszó szolgáltatta. A
CD-hangot érheti ugyan kritika, de megvan az az előnye, hogy elmarad a
tűzörej és a letapogatási hiba, különösképpen pedig az a bizonyos
belsőbarázda-torzítás, amelyet a magnófelvétel aztán négyzetre vagy
köbre emel. Háromféle zenét tettünk fel: az Opus3 demót
("effektzenék"), aztán a Bill Haley legendás Shake, Rattle and
Roll-ját (ezt az őskori, monó - vagy utólag sztereósított - felvételt
ma már csaknem mindenki szalagról hallgatja; vigyázat: korántsem
könnyű feladat a magnó számára!), végül pedig a Carmen I. felvonásának
zárójelenetét, amely rendkívül összetett hanganyagával (tenor,
bariton, szoprán, vonószenekar, utcazaj, zenekari tutti) elsőrendű
tesztprogramnak bizonyult; szegény Bizet, ha ezt megérhette volna...
I. Vasoxid
Az Opus3 lemez 0, a másik kettő 6-7dB-ig vezérli ki a magnókat. A
Technics +3dB-t javasol, ez éppen a kettő között van, de méréseink
szerint a csúcsszintű kivezérlés valójában +8dB-re esik.
Technics RS-8965. Van zaja, de viszonylag lágy, suhogó. Kissé
visszahúzódó, de tiszta hangkép, elég jól emlékeztet az eredetire.
Nincs torzítása. A részletek kivehetőek. Nem elég testes, inkább
levegős. Dzsesszen picit lapos, de valószínűleg közelebb van a
lemezhanghoz. Színezetlenebb. A zaja feltétlenül kisebb, ennyi zaj
krómon szokott lenni! Távolságtartó. Elkéne egy kis basszus.
Hallgatható. A klarinét nem rikoltozik. Spirituálén teres, de itt már
zavar a zaj, elvonja a figyelmemet. Levegős, de kiürül. A szám végén a
sóhajtás teljesen elvész. Rockon rosszabb: szűkebb, megheréltebb,
sokkal monóbb, szárazabb, levegőtlenebb, kulisszaszerűbb. Az operán
már zavar a zaj (noha ez a csendesebbik magnó), de azért ez már így is
opera, a hangok elkülönülnek a zajkomponensektől. A szopránon némi
torzítás, egy kissé sziszegős-szőrős tónus. * Nagyon jó. A zaja széles
sávú, egyenletesen sziszegő szalagzaj, nem emel ki. Csörgőn, tapson
csörög és csattan, semmi hiba. Dzsesszen is ugyanez. A spirituálé is
szépen szól, de a csöndes részeken már zajos. Bill Haley nem rossz, de
kiürül. Carmen nagyon jó (kazettás magnótól!), de megint érzek benne
egy regisztert, amely kiürül, nem tartja meg a szintet. * Tompább,
színtelenebb, de nagyon jól szól ez is. Spirituálén a dobbantásokból
hiányzik a mélyhang. Az egész hátrább húzódik. Bill Haley kissé
csörög, a dinamika elfogy.
Az etalon. Erősebb, sziszegősebb zaj. Melegebb, testesebb tónus,
de még mindig csaknem lemezminőség. Kicsit fárasztó. Dzsesszen is
zajosabb. Zaftosabb. Elevenebb, de erőszakosabb is. Van egy színezete,
rátéte, de ez könnyűzenén előnyös. Testesebb, egészségesebb énekes,
nagyobb utózengés, de színezett, és ezért tolakodó. A sóhajtás itt sem
hallatszik. A rock and rollon a zaj érdektelen. Dögös, kissé grízes,
de meglehetős térhatása van, a levegőből szól és van előre-hátra
játéka. Operán elevenebb, melegebb, teresebb színeződés ide vagy oda,
most már végleg ide pártoltam. A basszustartomány egyértelműen jobb és
lejjebb megy, a prezensz testesebb, a hangszínek érdekesebbek. Szóval
jobb. * Nagyobb zaj, de kitűnő hang. Nem tudom, miért, de az
összbenyomásom kellemesebb. Az ének teltebb, jobb a mélye, a sóhaj
éppen-hogy-csak, de hallható. Dinamikusabb. Operán ez is kiürül, a
hangkép kissé elváltozik. * Végig ugyanaz. Levegősebb, szélesebb sáv,
jobb mély, sajnos több zaj. A férfihang szárnyalóbb, melegebb,
testesebb, és ez feledteti a magasabb zajt.
Többé-kevésbé mindnyájan a Nakamichival rokonszenveztünk.
II. Króm
(Eddigi gyakorlatunkban a legjobban bevált szalagtípus.)
Technics RS-8965. Mint az előbb, de élénkebb lett, természetesebb,
a zaja is csökkent. A basszus még mindig erőtlen egy kissé. Némiképp
statikus hangkép, de nagyon közel az eredetihez! Dzsesszen tiszta,
nyugodt, levegős, színezetlenebb, de nincs elég energiája. A néger
énekes természetesebb, de kicsit kiürül, nem elég érdekes. Sok szép
hangja van, mindazonáltal. A sóhajtás már megszólal valamennyire. Bill
Haley megint üresebb, nem mozog annyira a levegőben, de a tónusa
igazibb. Carmen egy picit lassabb. A zaj csekély, még pianóban is. A
szoprán most lényegesen letisztultabb, mint vason volt. Inkább elvesz
a valóságból, mintsem hozzátenne. * A zaj csökkent, hál'istennek mind
a kettőn el tudok feledkezni róla. Az Andok-zene kitűnő, a dzsessz
bágyadtabb. Az ének szép, a rock halványabb. Carmen kiegyenlített. *
Egyenletesen javult, a zajt lassan el lehet feledni. De: vagy a
magasban, vagy a közép-magas tartománytól kezdve hiánya van, fátyolos.
Tompább, visszafogottabb, távolibb. Bill hangja nem annyira fényes, a
magasak bántóbbak.
Az etalon. Ezen a számon most sem tetszik annyira. A dinamikája, a
magasai jobbak, de felmelegszik, megint színeződésre gyanakszom. A
zaja magasabb. Át kell szokni rá. A szám végére kezdem megszeretni.
Mozgalmasabb. Analógosabb. Az energiái nagyobbak. De több rajta a
piszok is. Dzsesszen valahogy egészségesebb, tömörebb, de színezettebb
is. A tranziensei gyorsabbak. Rockon zengőbb, testesebb, megfoghatóbb,
izgalmasabb, de színezettebb, néhol préselős. Loudness? Nagyvonalú.
Rockon sztereóbb. Carmen is izgalmasabb. Most is felmelegedő, lágy
tónus. Megfoghatóbb színpad, de színezetében jobban eltér az
eredetitől. A zaj most itt is csekély. A loudness megmarad. *
Finomabb, jobb ének. Kiegyenlített, és ami a lényeg: nem érzem, hogy
kazettás magnó. A zene nem apró darabokból áll össze. A dzsessz is
szép, a férfihang erőteljes. Nyugodt, stabil. Carmen természetes,
közel a valósághoz. Kisebb a torzítása. * Hasonlókat érzek.
Levegősebb, stabilabb, jobbak a mélyei és a tranziensei. Fölényét már
a spirituálén is éreztem. Carmen fölött vita nincs: magnóról ez
nagyon-nagyon jó hang.
Jobb a Nakamichi.
III. Metál
Tessék figyelni, meglepetés következik.
Technics RS-B965. Az Andok-zenén eddig ez a hangkép a legjobb.
Végre megmozdult, előre-hátra is mozog, elevenebb, egészségesebb lett.
Nagyon jó. Zaja alig van. Dzsesszen picit soványabb, de
természetesebb. A basszus tiszta, ha nem is elegendő. Könnyed,
kellemes, színezetlen, eszköztelen. Furcsa: metálon a magnók nálam
vissza szoktak esni, itt pedig javultak (legalábbis a Technics
biztosan). Bill Haley magasátvitele javult, precízebb lett, de
basszusban még mindig súlytalan. Carmen természetesebb, nyugodtabb, a
női hang szabadabban szárnyal, szopránabb. Ez a jobb. Nagy
hangtömegeken még kissé elfogy, de valahogy ez a természetesebb.
Visszajött a zaj (félúton a vas és a króm között). Szépen szól. Ez a
legjobb szalagja! Dzsesszen is nagyon jó. Bill Haley nyíltabb lett.
Carmenen feltétlenül csillogóbb, mint a Nakamichi. * Felemás
tapasztalatok. Kezd megint zavarni a zaj. Előbb: bágyadtabb,
visszafogottabb. De a Carmenen (most először) már ez tetszik jobban!
Az etalon. Puhább, lágyabb. Csökkent az a bizonyos "izgalmas"
színeződése, természetesebb lett. A zaja nagyobb. Sötétebb, dúsabb
hangkép. Spendorosabb (holott ez egy HB1!). Dzsesszen sem annyira
izgalmas már, viszont kiegyenlített. Meglepő kompatibilitás a
HB1-gyel; ez nem feltétlenül erény, de egész este most szólalt meg a
legkiegyenlítettebb hang! Rockon több mély, "már csaknem megvan a
basszusa", a magasak lágyabbak, és most először keveslem őket. Van egy
nyomott színezete. Operán a zaj már kicsit sok. Artikulált énekhang,
de picit présel; nem eléggé nyílt. A színpad azonban, a hangmennyiség
jól együtt van. Színezett, de önmagában véve jó. * Nincs hiba, nem
rossz, szépen szól, de dzsesszen picit mattabb. Keményebb magasak, de
egyenletes. Bill Haley visszafogottabb lett, felharmonikusok
hiányzanak. Carmenen úgyszintén. Lendületesebb mélyek és magasak.
Ezen a szalagtípuson a Technics fölénybe került! (Milyen jó, hogy
a szeánszot kivételesen a mérés előtt rendeztük. A frekvenciagörbék
ismeretében talán nem ítéltünk volna ennyire elfogulatlanul...)
IV. Dolby B
A zajcsökkentőket változatlanul nem kultiváljuk, de ezen a két
gépen annyi van belőlük, hogy muszáj valamelyiket kipróbálni. Azt
választottuk, amelyik a legkevesebbet árt: a Dolby B-t. Krómszalagot
használtunk. Benyomásaink, rövidre fogva:
Nagyon jól szólnak. De a Technics itt már kissé érdes, grízes, nem
annyira tiszta (holott a zaj nem is tűnt el teljesen). Zavarosabb,
magnósabb lett, de nem rossz. A Nakamichi lágy, meleg, kevésbé torzít,
az apróbb részletek már itt is elvesznek. De ebben a versenyben ez a
jobb: kiterjedtebb színpad, nagyobb energiák. * Mind a kettő nagyon
jó, és nincs sok különbség közöttük. A zajt elfújták (csak egy kevés
maradt), és a hangminőség nem romlott annyit, hogy elveszítette volna
a jellegét. Ha nem mondják, nem jövök rá, hogy itt dolbyzás folyik. *
Nincsenek durva hibák. A különbség, amit krómon hallottunk, Dolbyval
is megmarad, a Nakamichi tetszik jobban, habár most érzek benne valami
idegen színezetet, talán elfáradtam.
Soha rosszabbat Dolbyval. (De azért itt megint a Nakamichi nyer.)
*
Jegyzeteink önmagukért beszélnek, de azért össze is foglaljuk
őket. Az első két versenyszámot (és a negyediket) a Nakamichi CR-7E
nyerte, metálszalagon azonban a Technics diadalmaskodott, és már ez is
hatalmas fegyvertény, tekintettel a két magnó közötti hatalmas
árdifferenciára.
Utólag, a mérések eredményének ismeretében kétségkívül találhatunk
némi kapcsolatot a Technics RS-B965 kissé visszahúzódó, nem eléggé
dinamikus hangja és a kissé szűk frekvenciasáv között.