Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf. 38,1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket,
hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül
idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy
kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük s
ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és
cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a
Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és
fogalmazzanak tömören, mert helyhiány esetén az apróhirdetéseket
kénytelenek vagyunk megrövidíteni.
Fejdob és videokazetta
Filep György
Bp., Gyenes u. 22. 1032
Hangrögzítő berendezés vétele előtt szeretném a tanácsukat kérni.
Lehetőségem van vadonatúj Nakamichi CR E magnót venni 62 ezerért.
Viszont 70 ezerért már hifi-videómagnót kapok, ami ennél is jobb, és
képmagnó is van benne. Azt szeretném megkérdezni, mi az általános
tapasztalata a hifi-videóval? Mennyire "gyepálja" a szalagot a fejdob
a pörgés miatt? Fellép-e magashang-veszteség néhány év múlva, a
kazettáshoz hasonlóan? És a legfontosabb: napi 1-2 órai használattal
mennyi idő múlva kell fejegységet cserélni benne?
A videómagnók (köztük természetesen a hifi-videómagnók)
fejdobjának élettartama kb. 2000 óra, tehát a fejdobnak 5-6 évet ki
kell bírnia. Ez persze csak "ökölszabály", a valóságban az egyes
fejdobok lényegesen rövidebb vagy hosszabb ideig élnek, attól függően,
hogy milyen kazettát használunk, milyen készüléket használunk - és
hogyan használjuk.
A kazetták élettartama igen hosszú, konkrét adat azonban nem áll
rendelkezésünkre. Véleményünk szerint legalább annyi ideig élnek, mint
a hagyományos audioszalagok vagy -kazetták. Napi 1-2 órás használattól
biztosan nem mennek tönkre. Hogy évek múltán fellép-e
magashangveszteség: nem tudjuk, de nem hisszük. Nincs a birtokunkban
évekkel ezelőtt hifi-VHS-en készített frekvenciagörbe, de a
hifi-videomagnó elvéből arra kell következtetnünk, hogy ez a fajta gép
vagy kifogástalanul működik - vagy egyáltalán nem működik.
Egy aggályunk azért nekünk is van. Magnósok tudják, hogy a
réges-régi, évtizedes felvételeket néha csaknem lehetetlen letörölni,
és ha mégis sikerül, akkor az új felvétel minősíthetetlenül rosszul
szól. A mágnesszalagok gyártástechnológiája sokat javult, dehát
mégiscsak ugyanarról a mágnesszalagról van szó... Annyit biztosan
tudunk, hogy az 5 évvel ezelőtt készített felvételekkel nincs semmi
baj, gond nélkül le lehet törölni őket, és a helyükbe új felvételt
lehet készíteni, ugyanolyan jót, mint az előző volt.
Szkepszis
Illés Gergely
Bp., Áldás u. 9. 1025
Részletek egy hosszabb levélből, amelynek szerzője (a
Szerkesztővel folytatott levélváltása sorén) kifejti, miért szkeptikus
a HFM egynémely tézisét illetően. Eközben régebbi
cikkeinkkel-tesztjeinkkel kapcsolatban vet fel olyan, műszaki jellegű
kételyeket, amelyek másban is felvetődhettek. Megragadjuk az alkalmat,
hogy ezeket a HFM-ben is szóba hozzuk.
(...) Később akkor akartam írni, amikor azt a sommás véleményt
olvastam, hogy az Ortofonok jobb csatornájának átviteli görbéje
magasba húz. Átlapozva az addigi lapszámokat kiderült, hogy ez a többi
típusnál is így néz ki, tehát a probléma méréstechnikai, és ez a mai
napig sem változott (pedig kb. 2dB eltérés egy viszonylag széles
tartományban igen zavaró lenne).
Később jött egy hasonló eset, a CD-játszók érzékenysége az
akusztikus visszahatásra. Az, hogy a görbék olyan egyformák, csak
szintben térnek el, több mint gyanús. Kizártnak tartom, hogy ez
mechanikus hatás eredménye. Ettől már erősödhet az ember
szkepticizmusa.
Egy másik ilyen téma számomra az abszolút fázis kérdése volt.
Kétségtelen, hogy lehet hallani különbséget a kétféle állapot között,
amire logikusnak tűnő magyarázat is adható, de én értelmetlennek
találom valamelyiket is jobbnak nyilvánítani a másiknál. Abban bízni
pedig, hogy a gyártó cégek gondosan ügyelnek a készülékeik fázisára,
naivitás. Nem véletlen, hogy a keverőasztalok csatornáiban ott van a
fázisváltó gomb. Munkám során én is találtam már fázist fordító
berendezéseket, sőt, a mikrofonokban sem lehet vakon megbízni. (...)
Az otthoni készülékek fázisellenőrzésének javasolt módja is kissé
hibás, mert a fonoerősítőre így nem alkalmazható, a frekvenciafüggő
átvitele miatt. (...)
Az ilyen esetek könnyen tesznek szkeptikussá bárkit. (...)
Valóban igaz, hogy a mi diagramjainkon nemcsak az Ortofonok, de a
többi hangszedők jobb csatornája is hasonló karaktert mutat, hasonlót
- de nem teljesen ugyanolyat. Nem kétséges, hogy ez a jelenség az
általunk használt mérőlemezek sajátságait is tükrözi (sőt, az sincs
kizárva, hogy a pickupméréshez használt Dual lemezjátszó hangkarja is
ludas a dologban), ennek ellenér-e az a véleményünk, hogy az Ortofon
hangszedőkön és különösen az újabb keletű Ortofonokon ez a hiba
pregnánsabban jelentkezik, mint a többi hangszedőn.
Jogos kérdés, hogy ha a Brüel & Kjaer mérőlemez ilyen, akkor miért
nem használunk másfélét. Válaszunk: a szóbanforgó eltérés messze belül
marad a mérőlemezek viszonylag tág tűréshatárán. Több más cég
mérőlemezeivel próbálkoztunk, és azt tapasztaltuk, hogy azoknak még
kellemetlenebb sajátosságaik vannak, úgyhogy mindig vissza kellett
térnünk a B&K lemezekhez.
Abszolút fázis. Úgy véljük, mi eleget tettünk a feladatunknak,
amennyiben 6 teljes újságoldalon elemeztük az abszolút fázis
problémáját (HFM 1986/3.), és elmondtuk, hogy a hibát miként lehet
kimutatni és korrigálni. Mi azonban az elméletet a gyakorlattal
szoktuk szembesíteni. Tíz vaktában kiválasztott hanglemezt kipróbálva
mindig hallottunk különbséget- és mindig ugyanazt a fajta különbséget
véltük hallani. Tehát nem arról van szó, hogy valamely műsorrészlet
ebben, egy másik pedig abban a kapcsolóállásban tetszett volna jobban
(ami persze már ízlés dolga lehetne), hanem mindnyájan következetesen
a normál kapcsolóállást preferáltuk a másikkal szemben, és ebből nehéz
másra következtetni, mint hogy a lemezek fázisa többnyire renden van.
Ezt a következtetésünket természetesen meg lehet cáfolni, de nem a
kényelmes elméleti katedráról, hanem csakis a lemezjátszó mellől:
"kipróbáltam ennyi meg ennyi lemezt, közülük ennyinek volt helyes,
ennyinek pedig fordított az abszolút fázisa". A levél nem szól róla,
hogy Olvasónk elvégezte-e az ellenpróbát.
A CD-játszók akusztikai visszahatásáról, fölöslegesnek érzünk
bármiféle eszmecserét. Nem fogjuk bizonygatni, hogy igenis tudjuk
használni a műszereinket, mert akkor legközelebb már azt kéne
bizonygatnunk, hogy nem loptunk télikabátot. Mellesleg arról, hogy a
CD-játszók nem egyformán érzékenyek a környezet rezgéseire, műszer
nélkül is bárki meggyőződhet, ha kézzel kopogtatni kezdi az asztalt,
amelyen a CD-játszó áll. Lesznek gépek, amelyek nem zavartatják
magukat, lesznek, amelyek zavaró hangokat adnak a hangszóróra, és
lesznek, amelyek igen hamar megunják a kocogtatást, némítanak.
Paulus
Kovács Zoltán
Bp., Királyi P. u. 13/A 1053
Néhány hónap szünet után újra megpróbálkoztam a papírdarabkákkal
és a lila filctollal, amit a múltkor a lemez szélére csíkozva nem
hallottam semmit. Az eredmény ezúttal megdöbbentő volt: a papír is
működik, de a filc "végtelenül" hatékony, minél több van belőle (a
feketén), annál jobb - legalábbis az elmúlt három nap tapasztalata
szerint.
1. A hangkép fokozatosan a többszörösére nőtt, s ezzel együtt
differenciáltabb, színesebb lett, kezd hasonlítani a "nagy"
rendszerekhez. Nagyobb tér.
2. A mérettel összefüggésben szintén többszörösére nőtt a dinamika
nemcsak "felfelé", hanem "lefelé" is, azaz a piano sokkal halkabb,
finomabb lett.
3. A basszus talán az előzőekhez képest még inkább több lett, ami
nagyon elkélt (hol nem?); arányában is több!
4. Simább, kellemesebb a hang, kevesebb a nyilvánvaló torzítás.
Semmi kellemetlent nem észlelek, ami a változások mértékét tekintve
meglepő.
A változások minősége csak részben hasonlítható mondjuk egy
erősítőcseréhez, van benne valami másféle is, talán ezért kis
mennyiségben nehezebben ítélhető meg (magyarázkodom). Olyan, mintha
valami ellenállás szűnt volna meg, s a hangok szabadon áramlanak.
Eléggé összevissza vonalaztam, mégis mindet jónak hallottam. Hová
húzzak még és milyen vonalakat?
Nem csodálom most már, hogy a Magazin kissé elhanyagolja azt, ami
nem PWB. A PWB - komoly.
Úgy szép az élet, ha zajlik
Lukácsik Zsolt
Bp., Petőfi u. 9. 1195
(Betű szerint.)
Tisztelt Darvas László!
Nagy érdeklődéssel vettem kezembe a HFM 1990/2 számát, egyszerűen
nem bírom felfogni hogy ön milyen adottságokkal rendelkezik!?? Én
ugyan nem hallottam PWB kísérlet alá vetett készülékeket (talán ezért)
nem is hiszek abban hogy "kence-ficekkel" különböző ragacsokkal el
lehet érni valamicske minőség javulást a High Fidelity terén. Már az
első 4. dimenzió cikk "idegtépő" volt. Úgy gondoltam majd csak vége
lesz egyszer a lidércnyomásnak és Darvas úr felkel álmából, de még sem
így történt!!!!! NA! Ezekután, mindennek tetejébe még ír egy cikket (A
trónkövetelő) Melyben nem tud fellelhető különbséget tenni LINN és
ROXAN között. Úgy teszteli a kütyüket ahogy akarja?? Ha úgy gondolja
akkor a Pioneer F-99X-nél jobban szól egy sokol rádió és ezt be is
bizonyítja ha akarja! Egy pár kérdés mindezzel kapcsolatban:
1. A ROKSAN futóművet miért önök (ön) szerelte(k) össze?
2. A LINN-t ugye nem kellett beállítani miért? A gyári beállítás
is változik!
3. Miért csak 80%-osan üzemeltették a készülékeket? Egyáltalán
milyen demót lehet így végezni???????
Mindezeket összefoglalva ilyen demonstrációt csak az tud
véghezvinni (mármint ilyen szörnyűt) aki lemezjátszóról cd-re tér át!
Egyébként úgy gondolom Darvas úr egy kicsit le van maradva mindennel.
A ROKSAN helyett most a TOWNSHEND ROCK REFERENCE-et kellett volna
tesztelni ugyanis már "ő" az un. trónkövetelő!! A ROKSAN pedig
viselhette volna ezt a nevet mondjuk úgy öt évvel ezelőtt!
tisztelettel:
Lukácsik Zsolt
U.I: csak azt nem értem meg hogy Sólymos Antal, Dankó Emil, Szalai
Márti miért nem válnak külön a laptól, maga meg egyedül írhatna
cikkeket a PWB-ről mondjuk az Esti Hírlapnál! (Ez csak egy ötlet)
Szélmalomharc
Turay Gábor
Bp., Kőrösi Csoma út 35/37. 1105
Olyat láttam, amitől (ahogy mondani szokás) köpni-nyelni nem
tudtam. Mindjárt beszámolok róla, de előbb egypár szót a lapról.
Kitűnő újság, az egyetlen szélmalomharcosa a hangzáskultúrának ebben a
kulturálatlan országban; a kulturálatlan ország jelző talán merész, de
sajnos naponta igazolják különféle esetek.
Az őszi vásáron történt. Barátommal a hang- és számítástechnikai
kiállításokat látogattuk elsősorban, így kerültünk a Herrnböck-Orion
Rt. standjához is. Itt egy kis kuckóban virágok és lámpák közt egy
Fisher márkájú torony állt. Csillogott-villogott-ragyogott.
Elkezdődött a műsor. Először egy 50cm magas fiúcska adott elő
valami Michael Jackson utánzatot, majd előlibbent Endrei Judit a
színfalak mögül, és elkezdte a betáplált mézesmadzagot: "Önök a világ
egyik legszebb hangú készülékét hallgatták. Ha részletesebben is meg
akarnak ismerkedni ezzel a hifi-toronnyal, amely a hangzáskultúra
csúcsát jelenti, lépjenek be." Ettől a szövegtől hanyatt estem. Nem is
értettem, hogy egy ilyen berendezés hogyan szólhat ennyire ocsmányul.
Bár ekkor még abban reménykedtem, hogy mindez csak azért van, mert a
műsor eddig kazettáról ment.
Folytatódott a cirkusz. E. J. kérdéseket tett fel a "Tisztelt
Közönségnek"; miért mondja, hogy "tisztelt", amikor épp az imént nézte
őket hülyének? Folytatta: "Ki tud mondani nekem ötöt a világ legjobb
hifi-cégei közül?" A válasz: "Fisher, Philips, Sony, Grundig,
Sanyo..." A jó válasz jutalma egy matrica volt.
Azt hittem, rosszabb már nem jöhet. Tévedtem. "Most pedig Önök is
hallhatják, mit tud ez a torony, amely legjobb a világon, és a
tökéletes hangzást testesíti meg." A CD-ről Bach muzsikája csendült
fel. Bár helyesebb lenne azt mondani, hogy dörmögött. A hangkép
borzalmas volt. A mélyek tövig kiemelve, a közép torz, magas szinte
nincs is. Az egész kuckó döngött, pedig nem volt annyira pici, sem a
hangerő túl nagy. E. J. odafordult az egyik nézőhöz, és megkérdezte:
"Ugye, Ön is úgy látja, hogy ez a berendezés legjobb a világon?" Azt
hittem, a fickó megmondja: "nem, pocsék volt", hiszen neki is van
füle, megnéztem. De nem ezt mondta. Hanem ezt: "Igen, valóban a
legjobb."
Egymást élesztgetve távoztunk.
Sajnos, bele kell törődnünk, hogy a mi hobbink egy szűk réteg
játéka, és a nagyközönségnek fogalma sincs róla, hogy ez a játék mire
megy ki.
Olvasónknak, mint magánszemélyek joga lett volna OTT felállni, és
botrányt csinálni. (A Szerkesztő akkor sem tehette volna, ha mint
újságíró, jelen van a bemutatón.) Levelét természetesen közreadhatjuk
a Hifi Magazin hasábjain, dehát itt "egymás között vagyunk", és az
üzenet éppen azokhoz nem jut el, akiknek szánták volna. Szegény Endrei
Juditnak elküldhetjük ugyan, de hát ő nyilván úgy került ebbe az
ügybe, mint Pilátus a Krédóba.
Csak az vigasztal bennünket, hogy a kultúrának nem a
hangzáskultúra az egyetlen összetevője...