Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf. 38,1406 Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket, hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük s ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és fogalmazzanak tömören, mert helyhiány esetén az apróhirdetéseket kénytelenek vagyunk megrövidíteni. Fejdob és videokazetta Filep György Bp., Gyenes u. 22. 1032 Hangrögzítő berendezés vétele előtt szeretném a tanácsukat kérni. Lehetőségem van vadonatúj Nakamichi CR E magnót venni 62 ezerért. Viszont 70 ezerért már hifi-videómagnót kapok, ami ennél is jobb, és képmagnó is van benne. Azt szeretném megkérdezni, mi az általános tapasztalata a hifi-videóval? Mennyire "gyepálja" a szalagot a fejdob a pörgés miatt? Fellép-e magashang-veszteség néhány év múlva, a kazettáshoz hasonlóan? És a legfontosabb: napi 1-2 órai használattal mennyi idő múlva kell fejegységet cserélni benne? A videómagnók (köztük természetesen a hifi-videómagnók) fejdobjának élettartama kb. 2000 óra, tehát a fejdobnak 5-6 évet ki kell bírnia. Ez persze csak "ökölszabály", a valóságban az egyes fejdobok lényegesen rövidebb vagy hosszabb ideig élnek, attól függően, hogy milyen kazettát használunk, milyen készüléket használunk - és hogyan használjuk. A kazetták élettartama igen hosszú, konkrét adat azonban nem áll rendelkezésünkre. Véleményünk szerint legalább annyi ideig élnek, mint a hagyományos audioszalagok vagy -kazetták. Napi 1-2 órás használattól biztosan nem mennek tönkre. Hogy évek múltán fellép-e magashangveszteség: nem tudjuk, de nem hisszük. Nincs a birtokunkban évekkel ezelőtt hifi-VHS-en készített frekvenciagörbe, de a hifi-videomagnó elvéből arra kell következtetnünk, hogy ez a fajta gép vagy kifogástalanul működik - vagy egyáltalán nem működik. Egy aggályunk azért nekünk is van. Magnósok tudják, hogy a réges-régi, évtizedes felvételeket néha csaknem lehetetlen letörölni, és ha mégis sikerül, akkor az új felvétel minősíthetetlenül rosszul szól. A mágnesszalagok gyártástechnológiája sokat javult, dehát mégiscsak ugyanarról a mágnesszalagról van szó... Annyit biztosan tudunk, hogy az 5 évvel ezelőtt készített felvételekkel nincs semmi baj, gond nélkül le lehet törölni őket, és a helyükbe új felvételt lehet készíteni, ugyanolyan jót, mint az előző volt. Szkepszis Illés Gergely Bp., Áldás u. 9. 1025 Részletek egy hosszabb levélből, amelynek szerzője (a Szerkesztővel folytatott levélváltása sorén) kifejti, miért szkeptikus a HFM egynémely tézisét illetően. Eközben régebbi cikkeinkkel-tesztjeinkkel kapcsolatban vet fel olyan, műszaki jellegű kételyeket, amelyek másban is felvetődhettek. Megragadjuk az alkalmat, hogy ezeket a HFM-ben is szóba hozzuk. (...) Később akkor akartam írni, amikor azt a sommás véleményt olvastam, hogy az Ortofonok jobb csatornájának átviteli görbéje magasba húz. Átlapozva az addigi lapszámokat kiderült, hogy ez a többi típusnál is így néz ki, tehát a probléma méréstechnikai, és ez a mai napig sem változott (pedig kb. 2dB eltérés egy viszonylag széles tartományban igen zavaró lenne). Később jött egy hasonló eset, a CD-játszók érzékenysége az akusztikus visszahatásra. Az, hogy a görbék olyan egyformák, csak szintben térnek el, több mint gyanús. Kizártnak tartom, hogy ez mechanikus hatás eredménye. Ettől már erősödhet az ember szkepticizmusa. Egy másik ilyen téma számomra az abszolút fázis kérdése volt. Kétségtelen, hogy lehet hallani különbséget a kétféle állapot között, amire logikusnak tűnő magyarázat is adható, de én értelmetlennek találom valamelyiket is jobbnak nyilvánítani a másiknál. Abban bízni pedig, hogy a gyártó cégek gondosan ügyelnek a készülékeik fázisára, naivitás. Nem véletlen, hogy a keverőasztalok csatornáiban ott van a fázisváltó gomb. Munkám során én is találtam már fázist fordító berendezéseket, sőt, a mikrofonokban sem lehet vakon megbízni. (...) Az otthoni készülékek fázisellenőrzésének javasolt módja is kissé hibás, mert a fonoerősítőre így nem alkalmazható, a frekvenciafüggő átvitele miatt. (...) Az ilyen esetek könnyen tesznek szkeptikussá bárkit. (...) Valóban igaz, hogy a mi diagramjainkon nemcsak az Ortofonok, de a többi hangszedők jobb csatornája is hasonló karaktert mutat, hasonlót - de nem teljesen ugyanolyat. Nem kétséges, hogy ez a jelenség az általunk használt mérőlemezek sajátságait is tükrözi (sőt, az sincs kizárva, hogy a pickupméréshez használt Dual lemezjátszó hangkarja is ludas a dologban), ennek ellenér-e az a véleményünk, hogy az Ortofon hangszedőkön és különösen az újabb keletű Ortofonokon ez a hiba pregnánsabban jelentkezik, mint a többi hangszedőn. Jogos kérdés, hogy ha a Brüel & Kjaer mérőlemez ilyen, akkor miért nem használunk másfélét. Válaszunk: a szóbanforgó eltérés messze belül marad a mérőlemezek viszonylag tág tűréshatárán. Több más cég mérőlemezeivel próbálkoztunk, és azt tapasztaltuk, hogy azoknak még kellemetlenebb sajátosságaik vannak, úgyhogy mindig vissza kellett térnünk a B&K lemezekhez. Abszolút fázis. Úgy véljük, mi eleget tettünk a feladatunknak, amennyiben 6 teljes újságoldalon elemeztük az abszolút fázis problémáját (HFM 1986/3.), és elmondtuk, hogy a hibát miként lehet kimutatni és korrigálni. Mi azonban az elméletet a gyakorlattal szoktuk szembesíteni. Tíz vaktában kiválasztott hanglemezt kipróbálva mindig hallottunk különbséget- és mindig ugyanazt a fajta különbséget véltük hallani. Tehát nem arról van szó, hogy valamely műsorrészlet ebben, egy másik pedig abban a kapcsolóállásban tetszett volna jobban (ami persze már ízlés dolga lehetne), hanem mindnyájan következetesen a normál kapcsolóállást preferáltuk a másikkal szemben, és ebből nehéz másra következtetni, mint hogy a lemezek fázisa többnyire renden van. Ezt a következtetésünket természetesen meg lehet cáfolni, de nem a kényelmes elméleti katedráról, hanem csakis a lemezjátszó mellől: "kipróbáltam ennyi meg ennyi lemezt, közülük ennyinek volt helyes, ennyinek pedig fordított az abszolút fázisa". A levél nem szól róla, hogy Olvasónk elvégezte-e az ellenpróbát. A CD-játszók akusztikai visszahatásáról, fölöslegesnek érzünk bármiféle eszmecserét. Nem fogjuk bizonygatni, hogy igenis tudjuk használni a műszereinket, mert akkor legközelebb már azt kéne bizonygatnunk, hogy nem loptunk télikabátot. Mellesleg arról, hogy a CD-játszók nem egyformán érzékenyek a környezet rezgéseire, műszer nélkül is bárki meggyőződhet, ha kézzel kopogtatni kezdi az asztalt, amelyen a CD-játszó áll. Lesznek gépek, amelyek nem zavartatják magukat, lesznek, amelyek zavaró hangokat adnak a hangszóróra, és lesznek, amelyek igen hamar megunják a kocogtatást, némítanak. Paulus Kovács Zoltán Bp., Királyi P. u. 13/A 1053 Néhány hónap szünet után újra megpróbálkoztam a papírdarabkákkal és a lila filctollal, amit a múltkor a lemez szélére csíkozva nem hallottam semmit. Az eredmény ezúttal megdöbbentő volt: a papír is működik, de a filc "végtelenül" hatékony, minél több van belőle (a feketén), annál jobb - legalábbis az elmúlt három nap tapasztalata szerint. 1. A hangkép fokozatosan a többszörösére nőtt, s ezzel együtt differenciáltabb, színesebb lett, kezd hasonlítani a "nagy" rendszerekhez. Nagyobb tér. 2. A mérettel összefüggésben szintén többszörösére nőtt a dinamika nemcsak "felfelé", hanem "lefelé" is, azaz a piano sokkal halkabb, finomabb lett. 3. A basszus talán az előzőekhez képest még inkább több lett, ami nagyon elkélt (hol nem?); arányában is több! 4. Simább, kellemesebb a hang, kevesebb a nyilvánvaló torzítás. Semmi kellemetlent nem észlelek, ami a változások mértékét tekintve meglepő. A változások minősége csak részben hasonlítható mondjuk egy erősítőcseréhez, van benne valami másféle is, talán ezért kis mennyiségben nehezebben ítélhető meg (magyarázkodom). Olyan, mintha valami ellenállás szűnt volna meg, s a hangok szabadon áramlanak. Eléggé összevissza vonalaztam, mégis mindet jónak hallottam. Hová húzzak még és milyen vonalakat? Nem csodálom most már, hogy a Magazin kissé elhanyagolja azt, ami nem PWB. A PWB - komoly. Úgy szép az élet, ha zajlik Lukácsik Zsolt Bp., Petőfi u. 9. 1195 (Betű szerint.) Tisztelt Darvas László! Nagy érdeklődéssel vettem kezembe a HFM 1990/2 számát, egyszerűen nem bírom felfogni hogy ön milyen adottságokkal rendelkezik!?? Én ugyan nem hallottam PWB kísérlet alá vetett készülékeket (talán ezért) nem is hiszek abban hogy "kence-ficekkel" különböző ragacsokkal el lehet érni valamicske minőség javulást a High Fidelity terén. Már az első 4. dimenzió cikk "idegtépő" volt. Úgy gondoltam majd csak vége lesz egyszer a lidércnyomásnak és Darvas úr felkel álmából, de még sem így történt!!!!! NA! Ezekután, mindennek tetejébe még ír egy cikket (A trónkövetelő) Melyben nem tud fellelhető különbséget tenni LINN és ROXAN között. Úgy teszteli a kütyüket ahogy akarja?? Ha úgy gondolja akkor a Pioneer F-99X-nél jobban szól egy sokol rádió és ezt be is bizonyítja ha akarja! Egy pár kérdés mindezzel kapcsolatban: 1. A ROKSAN futóművet miért önök (ön) szerelte(k) össze? 2. A LINN-t ugye nem kellett beállítani miért? A gyári beállítás is változik! 3. Miért csak 80%-osan üzemeltették a készülékeket? Egyáltalán milyen demót lehet így végezni??????? Mindezeket összefoglalva ilyen demonstrációt csak az tud véghezvinni (mármint ilyen szörnyűt) aki lemezjátszóról cd-re tér át! Egyébként úgy gondolom Darvas úr egy kicsit le van maradva mindennel. A ROKSAN helyett most a TOWNSHEND ROCK REFERENCE-et kellett volna tesztelni ugyanis már "ő" az un. trónkövetelő!! A ROKSAN pedig viselhette volna ezt a nevet mondjuk úgy öt évvel ezelőtt! tisztelettel: Lukácsik Zsolt U.I: csak azt nem értem meg hogy Sólymos Antal, Dankó Emil, Szalai Márti miért nem válnak külön a laptól, maga meg egyedül írhatna cikkeket a PWB-ről mondjuk az Esti Hírlapnál! (Ez csak egy ötlet) Szélmalomharc Turay Gábor Bp., Kőrösi Csoma út 35/37. 1105 Olyat láttam, amitől (ahogy mondani szokás) köpni-nyelni nem tudtam. Mindjárt beszámolok róla, de előbb egypár szót a lapról. Kitűnő újság, az egyetlen szélmalomharcosa a hangzáskultúrának ebben a kulturálatlan országban; a kulturálatlan ország jelző talán merész, de sajnos naponta igazolják különféle esetek. Az őszi vásáron történt. Barátommal a hang- és számítástechnikai kiállításokat látogattuk elsősorban, így kerültünk a Herrnböck-Orion Rt. standjához is. Itt egy kis kuckóban virágok és lámpák közt egy Fisher márkájú torony állt. Csillogott-villogott-ragyogott. Elkezdődött a műsor. Először egy 50cm magas fiúcska adott elő valami Michael Jackson utánzatot, majd előlibbent Endrei Judit a színfalak mögül, és elkezdte a betáplált mézesmadzagot: "Önök a világ egyik legszebb hangú készülékét hallgatták. Ha részletesebben is meg akarnak ismerkedni ezzel a hifi-toronnyal, amely a hangzáskultúra csúcsát jelenti, lépjenek be." Ettől a szövegtől hanyatt estem. Nem is értettem, hogy egy ilyen berendezés hogyan szólhat ennyire ocsmányul. Bár ekkor még abban reménykedtem, hogy mindez csak azért van, mert a műsor eddig kazettáról ment. Folytatódott a cirkusz. E. J. kérdéseket tett fel a "Tisztelt Közönségnek"; miért mondja, hogy "tisztelt", amikor épp az imént nézte őket hülyének? Folytatta: "Ki tud mondani nekem ötöt a világ legjobb hifi-cégei közül?" A válasz: "Fisher, Philips, Sony, Grundig, Sanyo..." A jó válasz jutalma egy matrica volt. Azt hittem, rosszabb már nem jöhet. Tévedtem. "Most pedig Önök is hallhatják, mit tud ez a torony, amely legjobb a világon, és a tökéletes hangzást testesíti meg." A CD-ről Bach muzsikája csendült fel. Bár helyesebb lenne azt mondani, hogy dörmögött. A hangkép borzalmas volt. A mélyek tövig kiemelve, a közép torz, magas szinte nincs is. Az egész kuckó döngött, pedig nem volt annyira pici, sem a hangerő túl nagy. E. J. odafordult az egyik nézőhöz, és megkérdezte: "Ugye, Ön is úgy látja, hogy ez a berendezés legjobb a világon?" Azt hittem, a fickó megmondja: "nem, pocsék volt", hiszen neki is van füle, megnéztem. De nem ezt mondta. Hanem ezt: "Igen, valóban a legjobb." Egymást élesztgetve távoztunk. Sajnos, bele kell törődnünk, hogy a mi hobbink egy szűk réteg játéka, és a nagyközönségnek fogalma sincs róla, hogy ez a játék mire megy ki. Olvasónknak, mint magánszemélyek joga lett volna OTT felállni, és botrányt csinálni. (A Szerkesztő akkor sem tehette volna, ha mint újságíró, jelen van a bemutatón.) Levelét természetesen közreadhatjuk a Hifi Magazin hasábjain, dehát itt "egymás között vagyunk", és az üzenet éppen azokhoz nem jut el, akiknek szánták volna. Szegény Endrei Juditnak elküldhetjük ugyan, de hát ő nyilván úgy került ebbe az ügybe, mint Pilátus a Krédóba. Csak az vigasztal bennünket, hogy a kultúrának nem a hangzáskultúra az egyetlen összetevője...