Csakazértis Videoton! |
- Látogatás a hangszórógyárban
Ellentétben korábbi híradásunkkal, a VT hifi-gyára mégsem keres
magának másik nevet, megmarad Videotonnak, csak éppen hozzáteszi,
hogy: Audiotechnikai Kft. A Videoton végülis jó név, bevált név. Igaz,
a székesfehérvári nagyvállalat a mi szemszögünkből nézve eddig kissé
féloldalas volt, inkább áldozott a tévétechnika, mintsem az
audiotechnika oltárán, de bízunk benne, hogy a "video" mellé most már
a "ton" is felzárkózik. Képriportunkban, melyet június elején
készítettünk, újabb hírt adunk a Videoton-vegyesvállalat
Audiotechnikai Kft-ről, terveiről és ígéreteiről.
Legutóbbi ígéretének a Kft eleget tett, amennyiben nem sokkal
karácsony előtt (tehát amikorra Lakatos Ernő, a vállalat
főkonstruktőre jelezte) tényleg piacra hozta a Preludium hangsugárzót,
amelyet aztán teszteltünk is. Szerettük volna megtudni, hogyan állnak
a fehérváriak a többi ígéretes hifi-jószággal, a hangsugárzókkal, az
erősítőkkel, a CD-játszóval meg a többivel. Mint halljuk, minden megy
a maga útján, de a fejlesztésben az akusztikusok járnak legelöl, ezért
ebben a cikkben a hangsugárzókra koncentrálunk (habár a végén szólunk
azért néhány szót az elektronikákról is).
Három gyártmánycsalád
Nem kevesebb mint három teljes gyártmánycsalád áll fejlesztés
alatt. A formatervek elkészültek, a nullszériák és prototípusok nyár
közepére várhatók, s amelyik típus sikeres lesz (értsd: rendelnek
belőle a kereskedők), néhány héttel később már a szerelőszalagon
találja magát. Számunkra természetesen az a legérdekesebb hír, hogy a
Preludiumot családdá növesztik: lesz egy öccse, meg egy bátyja,
szintén csupa-csupa VIFA hangszóróból. (Következésképpen az árukat nem
lehet "készpénznek venni", mert ha a forintot megint leértékelik, az
import hangszórók ára automatikusan felmegy. Csupán az irányárukat
tudjuk megadni.) Már maga az alapmodell is (amelyből eddig körülbelül
1000 pár készült) kisebb változásokon megy keresztül. Eltekintve olyan
apróságoktól, hogy szebben fogják megmunkálni a hátoldalát és másféle
csatlakozókat szerelnek rá, merevebbé teszik a dobozfalat, azonkívül a
szűrőjét is áttervezik. Ettől azonban még nem lesz lényegesen drágább.
A doboz neve Preludium Plusz lesz, vagy Preludium II - vagy marad
Preludium, minden megkülönböztető jelző nélkül. Végtére, mint ezt a
gyártmányismertetőkből tudjuk, "a gyártó fenntartja a változtatás
jogát, ha az a műszaki fejlődést szolgálja". Az új modell teljesen
kész, csupán elhatározás kérdése, mikortól állnak át a gyártására.
A VT új hangsugárzó-konstruktőrei, Nagy Károly és dr. Imhof János
(utóbbit a fizikusi pályáról csábították át az Audiotechnikai Kft-hez)
most már egy nagyobb, 35 literes dobozra koncentrálnak, ez
reflex-rendszerű lesz, 200mm átmérőjű dohogóval és 26mm-es csipogóval.
Nagyon sok szempontra figyelnek, igyekeznek csökkenteni a dobozfal
rezgéseit, az amplitúdó-átvitelen kívül a fázis-átvitelre is gondot
fordítanak (a két hangszóró nem is fog egy síkba esni!), de ami a
legfontosabb, most már nem ragaszkodnak ahhoz a bizonyos két VIFA
hangszóróhoz, amelyet annakidején azért választottak a Preludiumhoz,
merthogy a Heybrookban is beváltak. Most már módszeresen
végigvizsgálták a dán hangszórógyár összes "motorját", és sikerült egy
olyan hangszóró párost találniuk, amelyet igen egyszerű, viszonylag
kis fokszámú szűrővel lehet összehangolni, meglehetősen fázishűen. A
Preludium bátyjának még nincs neve, csak irányára: 20 ezer forint.
A család legkisebb tagját kevésbé "ajnározzák", a hangszóróit
kevésbé tüzetes vizsgálódás nyomán választották ki, de ezeket is a
dánoktól hozatják. Ez is reflexrendszerű, 130mm-es
mély/középhangszóróval, 16 literbe zárva nem minidoboz, csaknem
akkora, mint a 21 literes Preludium. Ára állítólag nem fogja
meghaladni a 10 ezer forintot.
Lassan-lassan arra is kezdenek felfigyelni a Videotonnál, hogy a
megfelelő lábazat nélkül a legjobb hangsugárzó is csak féllábú óriás.
Most már fontosnak tartják, hogy a VT-hangdobozokhoz lábazatot is
lehessen vásárolni. Egyelőre azonban inkább csak a formatervezés
szempontjait veszik figyelembe. Meg a gyakorlati szempontokat, tehát
hogy az állványokat szét lehessen szedni, össze lehessen szerelni, be
lehessen csomagolni, könnyen lehessen szállítani. A lábazatokat
természetesen nem maguk készítik el, hanem kiadják albérletbe a
vasiparnak.
A második gyártmánycsalád tagjai felváltva a Bonus, illetve Sonus
fantázianévre hallgatnak, ezért jobb lesz, ha inkább a típusszámukkal
azonosítjuk őket. (Már van típusszámuk, hiszen már a nullszéria
készül!). Ellentétben az "angolos", kétutas, közepes méretű
Preludium-családdal, ezek "németes" külsejű, háromutas állódobozok,
köbtartalmuk 36, 44, 90 liter. A legkisebb, a B 901 típusjelű jószág
hazai motorokkal készül, a középső B 902-esnek a dómja VIFA, a
legnagyobb típus pedig, a C 100 két darab VT-mélyhangszórót egyesít
egy-egy VIFA közép- és magassugárzóval. Ez a gyártmánycsalád
természetesen olcsóbbnak ígérkezik az előzőnél (Konstruktőrük: Budai
László.)
És végül felújítják az eddigi, konstrukcióját (és árát!) tekintve
hagyományos Videoton hangsugárzócsaládot is; az új, Altus nevű sorozat
még az idén forgalomba kerül.
Ezzel kapcsolatban emlékeztetnünk kell az Olvasót valamire. A
Videoton Audiotechnikai Kft még így, a központi mammutvállalatról
leválva is hatalmas kompánia, összesen vagy 1700 embert foglalkoztat
(igaz, ezek közül 900) Veszprémben dolgozik, márpedig ott nem csak
hangszóródobozt gyártanak, hanem tv-kávát és egyebeket is). A vállalat
méretei mindenesetre messze túlnőnek a kis magyar piacon, s
nyilvánvaló, hogy a VT-nek elsősorban az exportból kell megélnie. A
HFM-ben régebben is gyakran megemlékeztünk a VT hangsugárzó-export
eredményeiről, a dollár-milliókról, amelyekkel ugyan a régebbi
gazdasági szabályok szerint nem a VT rendelkezett, de amelyek
kerülő-úton mégis oda vezettek, hogy idehaza Akai magnók és egyebek
jelenhettek meg a boltokban. A kivitel és a behozatal között ma már
nincs semmiféle kényszerű kapcsolat, a dollár "liberalizálva" van,
azaz fel van szabadítva. Ha a kereskedőnek például a Videoton
Audiotechnikai Kft-nek, amely egyebeken kívül kereskedéssel is
foglalkozik! - megvan rá a pénze, Nyugatról is vásárolhat szórakoztató
elektronikát, függetlenül attól, hogy mit hová sikerült eladnia. De
nyilvánvaló, hogy a cég egzisztenciája továbbra is az exporttól függ,
továbbra is hatalmas árumennyiséget kell értékesítenie Nyugaton. Erre
változatlanul az "alapfokú" hangdobozaival van leginkább esélye,
amelyeket ezrével-tízezrével ad el - de ma már nem zárkózik el az 500
vagy 1000 darabos szériáktól sem.
Gépsor Japánból
És mindent elkövet, hogy azt a bizonyos "alapfokot" is valamivel
magasabbra emelje. Amikor Székesfehérvárott jártunk, éppen
próbaüzemelés folyt a japán Suehiro cégtől vásárolt korszerű
gyártósoron. Ez a nagyteljesítményű gépsor, ha igazán gazdaságosan
működtetik, 17 másodpercenként dob ki magából egy-egy hangszórót.
Ekkora iram a High Fidelityhez túlságosan nagy, itt tehát majd főleg
tömegcikket, például autó-hangszórókat gyártanak. (Ne tessék
fintorogni, nem feltétlenül Trabantokhoz: a VT-nek előszerződése van
nyugatiakkal is egy nagyobb mennyiségre!) A Suehiro-gépsor azonban
alkalmas rá, hogy nívós hangszórók készüljenek rajta, s adaptálni is
fogják erre a célra. Vegyük hozzá, hogy a gyártósor mellé know-how-t
is adtak a japánok (például ragasztási technológiát - a ragasztás egy
rendkívül kritikus, minduntalan visszatérő munkaművelet a
hangszórógyártásban!), s az újonnan szerzett tudást később más
területeken is kamatoztatni lehet.
A vezetőség a fejlesztőkre is gondolt. Átalakítás előtt áll a
süketszoba, a szubjektív tesztekhez pedig új meghallgatóterem épül.
Arról nem is beszélve, hogy a VT hangsugárzó-fejlesztői ma már valódi
hifi-készülékek segítségével minősítik és valódi hifi-hangsugárzókhoz
hasonlítják a saját konstrukcióikat. (Roksan Xerxes/Artemiz, Exposure,
Epos stb.)
A hangszóró még nem hangsugárzó: doboz is kell hozzá. A
Videotonnak hatalmas, modern kávagyártó üzeme van Veszprémben, s oda
is ellátogattunk fényképezőgépünkkel. Az első üzemcsarnokban
gigantikus faipari berendezések működnek, egy programvezérelt
lapszabászgép, amely kezelhető méretűvé szabdalja a bútorlapokat,
valamint egy szintén nem zsebben hordozható fóliázógép, amely
pvc-fóliát ragaszt és vasal rá a finomfelületű forgácslapra.
(Méreteiről annyit, hogy a hordókban álló ragasztóanyagot jókora
szivattyúkkal viszik be a gépbe.) A következő csarnokban komplett
bútorgyár működik, itt alkatrészek készülnek, történetesen
hangszóródobozokhoz (de ugyanezzel az erővel a Réka bútorcsaládhoz is
készülhetnének - a gépeknek mindegy). A lapokon minden él, minden
vájat mértani pontossággal a helyére kerül, az összeillesztés
folyamata szinte magától megy. A dobozlapok élei 45 fokos szögben
találkoznak. (Megjegyzésünk: noha ez a bútoripari technológia
vitathatatlanul korszerű, és a tömeggyártáshoz kifogástalan, a nyugati
specialista cégek hangszóródobozainak lapjait sokkal komplikáltabb és
költségesebb módon illesztik, hogy a doboz merevebb legyen.) Egy
technológiai érdekesség: a szabadon maradó éleken a fóliát nem a
csupasz pozdorja-felületre ragasztják, hanem magának a lapnak egy
fóliázott darabkáját hajlítják vissza az élekre, szintén 45 fokos
szögben; ez az úgynevezett "folding" technika.
A szerelőcsarnokban ütemfüggetlen szerelőszalagok futnak, ezek
kevésbé könyörtelenek, mint Chaplinnél a Modern időkben. A szalag
ugyan folyamatosan mozog, de szerelőkocsikat visz magával, s azok
egymástól függetlenül futnak, avagy állnak. Egy-egy kocsi (a rajta
lévő hangszóródobozzal) addig áll, amíg a munkás el nem készül a
soronkövetkező művelettel, és meg nem nyom egy pedált. A kocsi csak
ekkor folytatja útját a szerelőszalagon. Ezt a konveyor-rendszert
egyébként a Bakony művek készítette, Bosch-licenc alapján.
Jó benyomást tett ránk a minőség-ellenőrzők munkája is. Amikor a
hangsugárzók teljesen készek, a szerelőszalag továbbkanyarog, és egy
ablakon át bekígyózva, útbaejti a MEO-szobát. Ott minden egyes
hangsugárzót tüzetesen megvizsgálnak. (Legalábbis az értékesebb
típusokból; a tömegcikkek minőségét csupán szúrópróbaszerűen
ellenőrzik.) Először az egyes hangszórók polaritását figyelik egy
saját fejlesztésű kéziműszerrel: rezgéseket bocsátanak a hangszóróra,
és a mérőfej felismeri a visszavert impulzusok fázisát. A hagyományos
"zizegtetés" után (folyamatos mérőhang 10Hz-től 20kHz-ig) diszkrét
frekvenciapontokon felveszik a hangsugárzók amplitúdó- és
impedancia-jelleggörbéit. Az adatokat számítógépre viszik, és a
görbéket rögtön meg is jelenítik egy képernyőn. A képernyőre a kétféle
mérés tűréshatárait is felrajzolják, a görbéknek ezeken belül kell
esniük. Ha a görbe "kilóg" a tűrésmezőből, a számítógép azonnal
megismétli a mérést (ellenőrzendő, hogy a hibát nem csupán a környezet
zaja okozta-e). Ha a második mérés is negatív, a gép már hibát jelez,
és egy kis kutatást végezvén a saját memóriájában, tüstént ki is írja
a hiba okát (polaritáshiba, rossz érintkezés stb.). A komputer minden
adatot tárol, és időről-időre, tehát mondjuk minden 300. példány után
statisztikát készít.
Erősítő, receiver, CD-játszó
Ezt a kis képriportot ugyan a hangsugárzóknak szenteltük, de arra
is rákérdeztünk, mi van az új Audiotechnika-elektronikákkal.
Nos, az új fejlesztésű készülékek sorát a 2x100/150 wattos SPA 300
teljesítményerősítő fogja megnyitni, a maga nemében ez első lesz a
magyar piacon. A prototípus már megvan, a dokumentáció készülőben, az
anyagjegyzéket összeállították, s rövidesen következik a nullszéria.
Őszig talán megkezdődik a sorozatgyártás. Az SPA 300 többcélú
készülék, nem csak hifire való, sőt, talán elsősorban nem is hifire
szánták, hiszen sokkal nagyobb szériát terveznek, mint amekkorát a
hifi-piac fel tudna venni. Ez az erősítő annyira nagy teljesítményű,
hogy ki tudja szolgálni az NSZK-beli Wersi cég elektromos orgonáit,
amelyeknek bizonyos típusait Székesfehérvárott gyártják. Az SPA 300
ezenkívül vonalerősítő gyanánt is használható, a kereskedelemben, a
szolgáltató iparágakban, üzemcsarnokokban stb. Ez az árukapcsolás
állítólag nem járt kompromisszummal, az SPA 300 tehát ettől még
semmivel sem lett kevésbé "hifi".
Ha a végfok sikeres lesz, bizonyára igény merül fel előerősítő
iránt is. Ilyet azonban e pillanatban még nem terveznek. Viszont
fejlesztés alatt áll egy komplett erősítő. És élénken dolgoznak az
Auraline gyártmánycsaládon, amelynek első két tagja egy CD-játszó és
egy receiver lesz.
A kettő közül a CD-játszóval tartanak előbbre. Olcsó, kb. 12 ezer
forintos masináról van szó, amelyet Philips kitből szerelnek össze
Székesfehérvárott. Nagy mennyiséget szándékoznak eladni belőle
külföldön, és ennek az üzletnek akkora jelentőséget tulajdonítanak,
hogy nem kevesebb mint 10 ezer (!) készletet rendelnének a Philipstől.
A prototípus már megvan, a szerszámozás rövidesen befejeződik,
júniusban esedékes az első 200 darabos széria, s szeptemberig több
ezer darabot gyártanak. A receiverrel még kissé hátrább tartanak,
habár a prototípusa ennek is megvan. A nullszériát októberre, a
sorozatgyártást novemberre tervezik, és karácsonyig feltehetőleg
elkészül az első 1000-1500 darab. Az ára 10-12 ezer forint lesz. A
receiver rádiórésze az RT 7300S tuneren alapul, a (Philips IC-re
alapozott) 2x30 wattos erősítőrész új fejlesztésű.
Szóba került az alkatrész-ellátás: a fejlesztő-mérnökök vajon még
mindig ki vannak szolgáltatva a (nemleges) szocialista árukínálatnak?
Lakatos Ernő főkonstruktőr szerint "azok az idők elmúltak", a
behozatal fel van szabadítva, akinek forintja van, annak dollárja is
van. A VT megbízottjai felkutatták egész Ázsiát, hogy megtalálják a
leggazdaságosabb alkatrész-forrásokat.
Nemrég felvetődött egy olyan üzleti konstrukció terve is, amelyben
három cég működne együtt. Az első (valamelyik nyugateurópai
nagykereskedő) megfinanszírozza az üzletet, és gondoskodik a
gyártmányok eladásáról. A második cég megtervez különféle,
gazdaságosan gyártható konstrukciókat, s meg is szervezi ezek
gyártását, amennyiben komplett kiteket állít össze. A harmadik pedig
összeszereli ezeket a kiteket - Székesfehérvárott... Ez a fajta üzleti
konstrukció állítólag igen eredményesen működik a nyugati világban:
csakis így lehet nagy sorozatban, tehát gazdaságosan jó minőségű
készülékeket gyártani.
Ezt a hatalmas mennyiséget nyilván nem a hazai hifi-piac fogja
felvenni. De nekünk is jut belőle, ha szükségünk lesz rá.
Darvas László
Hangfrekvenciás mérőhely az elektronikai fejlesztő laboratóriumban
Ezen a mérőparkon a rádiókészülékek nagyfrekvenciás fokozatait
tervezik és mérik
Hangsugárzók számítógépes tervezése
A kétkomponensű ragasztót ez a berendezés szolgáltatja a japán Suehiro
szerelőszalagon
Ovál hangszórók gyártása, a porvédő beragasztása és a mágneskör
szerelése, illetve végellenőrzése Ortofon célműszerrel
Impulzusmágnesező a Suehiro gyártósoron
Ez a gép fóliázza a lemezt, amely aztán a káva vagy hangdobozgyártás
alapanyagát képezi.
A csomagolódobozok Styropor habbetétjének darabolása.
Összerakós játék: egyszerűbb típusok kávájának palástja, amelybe már
bemarták az elő- és a hátlap helyét is
Hangsugárzók szerelése a veszprémi gyáregység Bosch-szalagján. Az
előtérben: a szereléshez előkészített alkatrészek.
Hangsugárzók mérőkomputeres ellenőrzése
Hangdoboz-szerelde és csomagoló szektor