Hangszerviz



Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf. 38, 1406 Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését, hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket, hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, s ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és fogalmazzanak tömören. Palifogó Rajcsányi Artúr Dunaújváros, Sallai u. 6, 2400 Kár volt 197 forintot kérni az újságért, "magunk is jobban szeretjük az X árat, mint a palifogó X-1-et" (emlékezetből írom). Az ember úgyis két darab papírpénzt nyújt oda az újságosnak, egy reformkori politikusunk képével, és azt hiszem, azt a 3 forintot ott is hagyja. Témán kívül: ez a Video-lakat milyen Darvas? Nem vagyunk azonosak Darvas László Bp. 76, Pf. 38, 1406 A Hifi Magazin szerkesztői örömmel fogadják a hirdetéseket, mert azok színesebbé, érdekesebbé teszik az újságot, meg hát rentábilisabbá is. Külön öröm számukra, ha a hirdetés tárgya kapcsolatba hozható a szórakoztató elektronikával. Így például nagyon tetszett nekik, hogy képmagnókhoz kínál biztonsági zárat a Darvas és Társai Kft - és egyszercsak ráeszméltek: a HFM olvasói most bizonyára azt hiszik, maga a szerkesztő alapított kft-t a munkatársaival, hogy egyéb irányú képességét is kamatoztassa, s persze hol is reklámozhatná jobban, mint éppen a HFM-ben. Alább Darvas és Társai (azaz a HFM szerkesztői) kijelentik, hogy nincs szándékukban sem kft-t, sem rt-t, sem pjt-t alapítani, megmaradnak a maguk mesterségénél, a lapcsinálásnál. Szóval, puszta névazonosságról van szó. Komputer Isten és a számítógép útjai kifürkészhetetlenek. A komputer néha váratlanul megörvendezteti az embert, például véletlenül átutal egymillió dollárt a bankszámlájára (velünk ez még nem esett meg), máskor összekeveri a szezont a fazonnal, és szörnyű gabalyodást okoz - mi ennek vagyunk tanúi és szenvedő alanyai. Kiadóvállalatunk számítógép-programjába valami hiba csúszhatott, mert a gép némely előfizetőknek nem küldte meg az 1990/1. lapszámot, ezzel szemben, hogy szebb legyen a dolog, megküldte olyanoknak, akik nem fizettek elő. A hibát megtalálták, kijavították, az érdekelteknek körlevelet írtak, és elnézést kértek valamennyiüktől. (Leszámítva azokat, akik elsőnek reklamáltak. Akkor ugyanis még a Postára gyanakodtunk...) Most már csak a Szerkesztőnek kell odatartania a képes ábrázatját a kárvallott (utólag kárpótolt) olvasók elé, arra kérve őket, hogy ne üssenek nagyot. Dehát ő hencegett azzal, hogy az előfizetés most már tényleg biztonságos lesz. Mit tehet egyebet: tovább ígérget. Azt ígéri, hogy ez a malőr a jövőben nem ismétlődhet meg. Azt ígéri, továbbá, hogy az előfizetett példányokat a jövőben hamarabb postázzuk, s így előbb célba érnek, mintsem a lap az újságárusok standjára kerülne. Facsavar Cser Gábor Törökszentmiklós, Dimitrov u. 5, 5200 Nem régi, de lelkes olvasójuk vagyok. Elkeseredésemben fordulok Önökhöz, illetve eszmei támogatásukat szeretném kérni. Elkeseredésem oka egy pár nemrég vásárolt HS 288 hangsugárzó. Már az első néhány meghallgatáson feltűnt, hogy a nagyobb kivezérléseknél recsegésszerű torzítás jön a hangszórókból. Megjegyzem, túlvezérlésről szó sem lehetett, hiszen az erősítőm maximális kimenő teljesítménye 15W körüli, a HS 288 névleges terhelhetősége pedig 40W. A zaj, sajnos, ismerős volt, foglalkozásomra nézve elektroműszerész vagyok, így aztán volt már dolgom olyan hangsugárzókkal, amelyeknek "lógott a mélysúgójuk". A mélyhangszóró díszlécének eltávolítása után elszörnyedve tapasztaltam, hogy a hangszórót facsavarokkal rögzítették! Pozdorjalemezben a facsavar annyit ér, mint annak a bizonyos halottnak a csók, gondolom, ezt nem kell tovább ecsetelnem. Azon már jóformán meg sem lepődtem, hogy az egyik dobozon a négy rögzítőcsavar közül háromnak volt megszakadva a menete (a másikban csak egynek). Azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy konstrukciós hiba. Jó, legyen: egy ilyen árkategóriájú készülékben a magas és a középsugárzónál még elfogadható a facsavaros rögzítés, a mélysugárzónál viszont már nem. Már írtam az Orionnak, és Önöket is arra kérem, próbálják meggyőzni az Orion konstruktőreit, hogy ne alkalmazzanak facsavarokat, vagy ha megmaradnak a facsavaroknál, akkor írják rá a HS 288-ra, hogy: barkácskészlet, a vásárlónak otthon magának kell hallgatható állapotba hoznia. A barkácsolás persze a garancia megszűntét vonja maga után... Nem először és nem is másodszor hallunk ilyesmit. Hifi hangsugárzóban tényleg nem volna szabad, facsavarral rögzíteni a hangszórót, de mit tegyünk, idehaza eddig ezt így csinálták, ezért ez önmagában még nem is volna akkora konstrukciós hiba; az igazi hiba abban áll, hogy a hangszórókivágás túl nagy, a csavarlyukak túl közel esnek hozzá, tehát a szocialista munkamódszerek ismeretében biztosra vehetjük, hogy a négy csavar közül egy, de inkább kettő biztosan mellémegy. Hogy három menjen mellé, ahhoz már némi kézügyesség kívántatik. Olvasónk panaszát íme, az Orion tudomására hozzuk, de nem hisszük, hogy a mi (eszmei) támogatásunk sokat nyomna a latban. A bajt majd a kereslet és a kínálat egyensúlya, az igazi piacgazdaság fogja megszüntetni. Ma még messze vagyunk tőle, de a körvonalai már felsejlenek például jelen lapszámunk székesféhérvári képriportjában is. Impedancia Bertók István Debrecen, István út 135, 4031 Nagyon vártam az ezévi első szám megjelenését, amelyben a Prelúdium hangsugárzó tesztje volt beharangozva. Továbbra is hiányolom észrevételeiket a doboz 6 ohmos impedanciájával kapcsolatban. Nekem ugyanis Videoton EA 7386S erősítőm van, amelyről az erősítő tesztjében azt írták, hogy bár a használati útmutatóban a gyár nem hívta fel rá a figyelmet, kifejezetten a 8 ohmos vagy ennél nagyobb impedanciájú hangsugárzókhoz ajánlják. Vajon használhatom-e a Preludiumot ehhez az erősítőhöz? Eléggé furcsálom, hogy ez az adat még a gyári adatok között sem szerepel, holott a hangsugárzóhoz adott tájékoztatóban ez benne van, és a dobozra is rá van írva! Még egy észrevétel az árával kapcsolatban. Debrecenben a Videoton Márkaboltban 5900 Ft/db az ára. Ha valaki eljut Debrecenbe, itt relatíve olcsón beszerezheti. (Ki is próbálhatja a boltban - csendes hely.) A Preludium B31 hangsugárzó impedanciagörbéje alapján - 6 ohm névleges impedanciájúnak tekinthető. A nemzetközi ajánlásokban 4, 8, 16 ohm névleges értéket adnak meg, de a gyakorlatban (főleg az utóbbi időben) a 6 ohmos érték is gyakorta, felbukkan. Ugyanez vonatkozik az erősítőkre is: jónéhány típuson 6 ohmos terhelőimpedanciát engednek meg. Az erősítő minimális terhelőimpedanciája elsősorban a teljesítménytranzisztoroktól (s azok hűtésétől), valamint a tápegység kialakításától függ. Véleményünk szerint az EA 7386S alkalmas rá, hogy a B31-gyel párosítsák, anélkül, hogy ezzel nőne a teljesítményerősítő meghibásodásának veszélye. Fejhallgató-kimenet és teáspoti Katona László Bp. Barta Lajos u. 1, 1181 Kissé (vagy nagyon?) késve szeretnék reagálni egy cikkre, amely az 1989/3. számban jelent meg, a 776 rovatban. Az olvasók némelyike a CD-játszóját és/vagy a kazettás deckjét akasztotta rá az erősítő fejhallgató kimenetére, és ennek a műveletnek a jótékony hatását tapasztalták. Semmi különös nincs ebben, feltéve, hogy tisztességes a fejhallgatóerősítő, ugyanis szélsőséges esetekben akár 8 ohmos terhelést is tűrnie kell, ezért valóságos örömünnep neki kiloohmos impedanciákra dolgozni. Erről a cikkről eszembe jutott egy másik, amely évekkel ezelőtt, szintén a 776-ban látott napvilágot, miszerint a legegyszerűbb előerősítő egy teásdobozba zárt potméter. Gyorsan ki is próbáltam, lévén a dolog igen egyszerű (akkoriban egy általam utánépített Soundscraftsmen előerősítőt és Quad 405 végfokot használtam). Igazolhatom a cikk íróját: ez valóban a legegyszerűbb - de egyben a legcsapnivalóbb hangminőséget szolgáltatja (függetlenül attól, hogy a potméter minősége döntő jelentőségű). Meghajtó fokozattal iszonyú energiák vannak jelen, a hangkép magasabbra és mélyebbre hatol, sokkal definiáltabb, tisztább, a térhatása és a felbontó képessége csodálatos. Potméterre cserélve a meghajtó fokozatot, hát...a szegény Quad csak karikatúrája lett önmagának. Ugyanis egy poti nem tud árammal hajtani, csak feszültséggel. Ezért helytelen, hogy a végfok és a korrektor közé ti is csak egy potit használtok. A Quad 405 meghajtóval számottevően jobb bármelyik általatok tesztelt Menő Manónál. Természetesen csak akkor, ha ez a meghajtó nem rosszabb, mint a Manóké. Ez nem hazabeszélés, a Quad 405 tulajdonosokat szeretném megnyugtatni, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik. Még egyszer az impedanciákról: minden valamire való előerősítő kimenő impedanciája 600 ohm alatti. Egy szélsőséges, de nem egyedülálló eset a Pink Triangle PIP II 18 ohmos kimenőimpedanciája. Hogy "egy poti nem tud árammal hajtani, csak feszültséggel" - ezt nem teljesen értjük. Viszont teljesen egyetértünk abban, hogy a teljesítményerősítő bemenetét minél kisebb kimeneti impedanciával célszerű meghajtani. Az is nyilvánvaló, hogy minél kevesebb erősítő fokozat van a jel útjában, annál kevésbé befolyásolja a hangminőséget. Ebből a felismerésből fakad, hogy ha lehetséges, ajánlatos kiiktatni az előerősítők meghajtó fokozatát, és csak egy potmétert használni. Ezt azonban csak akkor lehet megtenni, ha a potenciométert meghajtó erősítőrész kellően alacsony impedanciára is képes dolgozni, és viszonylag kis értékű potmétert használhatunk. Az is követelmény, hogy a teljesítményerősítő névleges bemeneti impedanciájánál lényegesen kisebb legyen az őt meghajtó jelforrás (jelen esetben a mi potméterünk) impedanciája. Ha csak a szabványokban foglalt előírásokat nézzük, a következőket célszerű betartanunk: 1. A teljesítményerősítő bemeneti impedanciájának legfeljebb egytizede legyen a meghajtó fokozat kimeneti impedanciája (esetünkben a közbeiktatott potméter értéke). 2. A potenciométert meghajtó, feszültségerősítő fokozat kimeneti impedanciája szintén legfeljebb egytizede legyen a potméter értékének (de még jobb, ha ennél is kisebb). A kísérletnek csak akkor érdemes nekifogni, ha ezek a feltételek teljesülnek - és mi ezekre mindig tekintettel is voltunk. Tízszer tíz az száz, tehát például 100 kohmos teljesítményerősítő bemenetnél 1 kohm (vagy még kisebb), feszültségerősítő kimeneti impedanciát várunk el. Sajnos, ennek a feltételnek viszonylag kevés előerősítő vagy más közvetlen jelforrás tesz eleget. Feltehetőleg Olvasónk, fono előerősítőjének is jóval magasabb a kimeneti impedanciája. A NADifikáció nehézségei Bakos László Monor, Katona J. u. 25, 2200 Ha a Linnek és a Dualizmus korában még nem temették el teljesen a NAD-ot akkor javasolnék néhány apró MOD-ot. Az első az, hogy fel kell polírozni a (tányért hordozó) műanyag tárcsának a szíjjal érintkező felületét. Célszerű esztergapadban vagy folyamatosan változtatható fordulatszámú rögzített fúrógépben végezni, mert a hirtelen indítás tönkreteheti a tárcsát, mint ahogy az enyémet tönkre is tette. Ugyanis a NAD tárcsájában a tengely semmi módon sincs rögzítve. A polírozáshoz én először finom polírpasztát, majd a zsírtalanításhoz fogkrémet használtam. A rongyot, amivel polírozunk, nem szabad erősen odanyomni, mert a tárcsa megcsúszhat. Másodszor: ha a csapágyperselyt leszereljük a szub-sassziról, találni fogunk benne 2db egymásra helyezett, érdes felületű fémlapocskát, ezeken támaszkodik fel a csapágytengely. A MOD abban áll, hogy a tengelyt és a perselyt felpolírozzuk, zsírtalanítjuk, majd a persely aljába a két fémlapka helyére egy 7-8mm átmérőjű teflon korongot préselünk-ragasztunk úgy, hogy a ragasztó ne jusson be a perselybe. A perselyt ezután visszaszereljük a helyére, és 2-3 csepp viszkózus olajat teszünk bele. A teflon fölösleget persze előbb egy pengével vagy szikével levágjuk, hogy a persely jól feküdjön. A tárcsát óvatosan, forgatva belenyomjuk a perselybe, és a kipréselődött olajat felitatjuk. Ezután a szíjat 10-15 percig alkoholban áztatjuk, miközben a tárcsa polírozott felületét hurkapálcára csavart alkoholos vattával, forgatva lemossuk. Majd a szub-sasszit lehúzzuk, rögzítjük, a szíjat feltesszük, a gépet elindítjuk, és az alkoholos vattát addig tartjuk a szíj és a tárcsa közé, míg azok nem hagynak rajta semmi nyomot. A hajtótárcsát is célszerű lemosni. Teflonozni a karcsapágyat is érdemes, csak az olajból kevésbé viszkózusat kell választani. Az olajjal egyébként érdemes kísérletezni. A MOD-ok után szerintem sokat javul a gép zaja és a nyávogása, bár ezt mérni nem tudom, csak mintha hallanám. A felfutási idő is jelentősen lerövidül, kb. 2 másodperc, bár ennek nincs nagy jelentősége. Fontosabb, hogy megváltozik a gép hangja: a basszustartomány megerősödik egy kicsit, és egyúttal feltisztul, eltűnnek a rárakódások, torzítások, és mélyebbről is jön, a magasak is tisztulnak, és a női hang veszít érdességéből. (Lehet, hogy PWB-jelenség?) Rájöttem, hogy a NAD-ot is lehet úgy installálni, mint a Linnt a rugók forgatásával, és ha nem is lesz belőle Linn, javul a hangja. (...) Ezt a teflonlemezt, amelyből mintát küldök, vegyiüzemekben nagyméretű csőperemek tömítésére használják. Nem tudom, honnan máshonnan lehet beszerezni. Sok-sok levelet kaptunk már, amelyekben a NAD-ot javasolják módosítani. Általában nem voltunk tőlük elragadtatva - a fenti ötlet azonban bizalomgerjesztőm hangzik. A Szerkesztő a lelke mélyén most is rokonszenvezik a NAD-dal, és ma is lelkesen pártolná ennek az antiprecíziós gépezetnek egy olyan modifikációját, amely semmibe sem kerül, viszont növeli a NAD hangminőségét és használhatóságát. A fent leírt MOD két problémát vet fel. Először is, a legtöbb hifista nem jut hozzá szerszámgéphez, nemhogy folyamatosan változtatható fordulatszámú rögzített fúrógéphez, de közönségeshez sem. Még szerencse (?), hogy ezen semmi sem múlik. Minthogy a NAD egyenfutása közismerten kritikus, és minthogy a műanyag tárcsa felköszörülése szinte magától értetődő gyógymódnak kínálkozik - mi már évekkel ezelőtt kipróbáltuk, a Mechanikai Laboratórium segítségével. Több tárcsát is felköszörültettünk, és azt tapasztaltuk, hogy semmi nem változott. Ez a lemezjátszó nem emiatt nyávog. A precíziós fúrógéptől tehát eltekinthetünk, és ez máris ígéretessé teszi a teflonozós MOD-ot. Igaz, egyelőre mi sem tudjuk, hol lehet szerezni ebből az anyagból, dehát filléres mennyiségekről van szó, bizonyára fel tudnánk hajtani belőle annyit, hogy bárki számára hozzáférhető legyen. Most már csak az a kérdés, valóban működik-e a MOD és ha igen, hát a jó irányban működik-e. Egyik barátunk, Nagy Sándor nemcsak elszánt hifista, de jókezű műszerész is egyben, azonkívül mint NAD-tulajdonos, még személyesen is érdekelt a dologban. "Hivatalosan" felkértük, végezze el a MOD-ot a fentebb leírt technológia alapján, és számoljon be tapasztalatairól. Előrebocsátjuk: a MOD őnála nem vált be. Persze, másoknál ettől még beválhat, mi azonban, felmentve érezzük magunkat az alól a misszió alól, hogy teflon után szaladgáljunk az Olvasók számára. A MOD kritikája azonban több szempontból is figyelmet érdemel, ezért közreadjuk: Szívesen fogadtam ezt a megbízatást, mint minden új és esetleg hasznos dolog iránt fogékony és kíváncsi hangász. Írásom magánvélemény, nem hivatásos szakértői jelentés, de talán nem tanulság nélkül való. Szükségképpen szubjektív, hiszen egyedül végeztem el a próbákat. De azért igyekeztem tárgyilagos maradni. Berendezésem a következő: NAD/AT 95E/II, Musical Fidelity A1, Heybrook HB1 az első szériából, házi állványok tüskékkel, bolti, tömör 2mm átmérőjű rézvezeték a hangszórókhoz. A lemezjátszóból egyébként (mint Ötvös, a bohóc mondja) "Van máááásik!" is, mert amikor egy barátom átváltott Regára, jelképes összegért nekem adta a NAD-ját. Meg kell mondanom: a két készülék már gyári állapotában sem szól egyformán. Az egyiket időközben átkábeleztem, de a sasszija érintetlen, s ezt felhasználhattam A-B tesztre. Első tapasztalatom: amikor a tányércsapágy alatt lévő acél (?) lapkákat kiveszem, látom, hogy a felsőnek a felületén egész kis krátert ásott a tengely. Nem vagyok boldog a látványtól. Ezután a (doboztalanított) lemezjátszón a két szub-sasszit cserélgetem. Követve a "technológiai utasítást", a csapágyakat megolajozom (erre még visszatérek). Egyik sasszi föl, összerakni, zenehallgatás (McCartney: Tug Of War); nem szól szépen, pedig ez már a MOD. A basszus kevésbé meleg és dinamikus, az egyébként is feszes hangkép pedig könyörtelenebb, tolakodó, fárasztó. A levegő eltűnt. Mit rontottam el? És miért van ez a sasszi közelebb a tepsihez? Esetleg nem egyforma a súlyuk? Elő a mérleget, rá a két sasszit... nocsak! A modifikált sasszi nehezebb. Megfordítom őket a mérlegen (ellenpróba), így is nehezebb, kb. 1 dekagramm lehet az eltérés, ez semmiképpen nem a teflon és az acél lapka különbsége. Előveszem a másik rugó-garnitúrát. Ezek szemre mintha keményebbek lennének. Ez szép. A gyár tehát egyedileg hangol? Nehezebb sasszi, keményebb rugó - könnyebb sasszi, lágyabb rugó? Mindegy: a hangkép közeledett ugyan a másikhoz, de az alapkaraktere így sem változott meg. Melyik gépet tekintsem akkor etalonnak?! Azért is modifikálok. A melegebb hangú sassziba szereltem a teflonlapkákat, és füleltem. A zenét most a saját hangélményeimmel hasonlítom össze. A hangkaraktere lényegében megmaradt, de megint hiányérzetem támadt. A szobám mérete 5x5x3 méter, és nálam a Heybrook bizony olykor túlságosan csengő hangon szól, a basszus sem mindig tudja egyensúlyban tartani az arányokat. Ez most még fokozódott. Lehet, hogy tisztult a basszus, és talán lejjebb is hatol, de eltűnőben a teltsége, a dinamikája. Tányércsapágy ismét ki, ellenőrzés - most már minden gyanús, ami forog. Amitől féltem, bekövetkezett. A tányér tengelyének legömbölyített, polírozott vége nem csak az acélba mart krátert, hanem a teflonba is - három óra zenélés után! Zárójelben: később eszembe ötlött, hogy a teflon nem imádja a kenést. Kipróbáltam kenés nélkül is. A lapka még nincs benyomódva. Vagy ez a darab keményebb, vagy az olaj lágyította ki a teflont. De ha a fémlapka felületét is idő előtt megmarja a tengely, akkor mit reméljek a teflontól? Hetente-havonta cserélgessem-forgatgassam a benyomódott felületű lapkákat? Műfajt váltok, komolyabb zene következik, templom, kórus, orgona (kitaláltad: Proprius Cantate Domino) - valamint egy kompromisszum. Minthogy a tengely lyukat vájt a teflonba is, némi töprengés után úgy döntöttem, marad a teflon, de teszek fölé egy acél lapkát. A tengely így keményebb felületen forog, és mégsem érintkezik közvetlenül a szub-sasszival. A karbaknál ezt nem tettem, ott nincs akkora súly, és nem is forog. Következzen a zene. Nem elemzem az egyes számokat, elég annyi, hogy ismét hiányérzetem van. A szólista hölgy beleénekel a mikrofonba. Talán kicsit simább a hangja, de ez inkább a fojtottság érzetét kelti bennem. Eltűnik a levegő, a csillogás, a tér. Van egy kis visszhang, de nem a tér zeng. Gumitemplom. Orgonán a pedál talán mélyebbre megy (már amennyi a HB1-en átjön), de a regiszterek összemosódnak, és hozzá valami furcsa érzés, mintha a sípokat szétszedték volna, és a mély regisztert eltolták volna jó messzire. Skizofrén dolog. A legmagasabb hangú sípok bedugultak. Nem sorolom tovább. Vissza a gyári állapotra. Hátradőlök, megnyugszom, élvezem a zenét. (Kicsit sarkítva adtam elő a dolgot.) Véleményem a MOD-ról. Mint minden MOD, ez is beavatkozás egy rendszerbe, amely eredetileg egységes valami, fogyatékosságaival, erényeivel együtt. A MOD végülis elhangol valamit, és ez (szobától, hangsugárzótól függően) előnyös is lehet, de a rendszer mindenképpen felborul, vagy hiány lesz, vagy többlet - ez már ízlés dolga. A NAD-ot modifikálni szerintem fölösleges dolog. Így kell elfogadni, az összes hibájával. Mert az van neki bőven. Kezdem a tányércsapágynál. Ha én modifikálnék, nem az acél lapnál kezdeném, hanem a réz vagy bronz siklócsapágyat cserélném teflonra. A műanyag tárcsa helyett esztergáltatnék egyet valami könnyű fémből vagy másból, és kicentríroznám. A tányért, karbakot, kart stb. átalakítanám precíz, beállítható egységekké. De akkor már ez nem NAD volna. Én egyelőre így sem cserélem le ezt a lemezjátszót. Az Ár/Zene mutató így is pozitív. Még egy tanulság, a magam számára. A Ti munkátok sem könnyű. Milyen kellemes olvasgatni arról, hogy ez így, az amúgy szól. Magamon tapasztaltam, mennyi kétség, gyötrődés, bizonytalankodás előzi meg, amíg az ember le meri írni, amit hallani vél. Kompromisszum Zádor József Bp. Logodi u. 71, 1012 A HFM gyakorlatában többször jelentkező, legutóbb a Denon erősítő szeánszánál is megfigyelt szemléleti problémára szeretném felhívni a figyelmet, t. i. hogy a bemutatott készüléket olyan láncban hallgatják meg, amelynek darabjai egészen más súlycsoportba tartoznak. Ez műszaki, méréstechnikai szempontból indokolható, de nagymértékben csökkenti a szubjektív teszt praktikus információértékét, hiszen ilyen inhomogén láncok a gyakorlatban aligha találhatók. A Denon és NAD erősítő összehasonlítása praktikusan többet jelentett volna például a NAD lemezjátszó és X1-MC hangszedő használatával. A bemutatott készülékeknek nem csak az (abszolút) minősége lényeges, hanem azok a tulajdonságaik, amelyek a várható használati körülmények között, "partnereik" társaságában észlelhetőek. Két azonos kategóriájú készülék összehasonlításakor nem csak az jelent információt, hogy különbséget "csikarunk ki". Értékes információ lehet az is, hogy például a két készülék között a nekik megfelelő súlycsoportú láncban nem, vagy alig érzékelhető különbség. Ebben sok igazság van. De az ellenkezőjében is sok igazság van. Bármelyik módszert választjuk is, elmarasztalhatnak bennünket: vagy azért, mert a túlságosan értékes lehallgatóberendezés segítségével úgyszólván "kicsikarunk" valamiféle különbséget - vagy pedig, mert a kontrollberendezésünk nem eléggé jó, s emiatt nem vagyunk képesek felfedezni az egyébként ordítóan nagy különbségeket. Erre a problematikára már a kezdet kezdetén, felhívtuk a figyelmet. Igen, mi folyvást kompromisszumra kényszerülünk. Csupán abban bízhatunk, hogy több-kevesebb gyakorlat birtokában nagyjából meg tudjuk "saccolni", hogyan szól majd NAD-dal az az erősítő, amelyet mi Linn-nel próbáltunk ki (vagy fordítva). Kétségbevonhatatlan tény, hogy csakis tőlünk függ, mekkora hangzáskülönbséget lehessen kimutatni. Megteremthetjük a feltételeket ahhoz is, hogy két gép között a különbség igen nagy legyen, de ahhoz is, hogy ugyanezek között a gépek között egyáltalán ne legyen különbség. Nekünk nem célunk sem az egyik, sem a másik-és lám, az eredmény is félúton van a két szélsőség között... Bonyolítja a helyzetet, hogy a legtöbb lejátszóberendezés bizony egyáltalán nem homogén. Kevés hifistának van rá pénze, hogy a berendezését egyformán jó készülékekből állítsa össze, és akinek ez mégis sikerül, az röpke két hónap múlva ismét elkezd javítgatni a hifijén: például vesz egy drágább lemezjátszó-futóművet (vagy hangszedőt, hangsugárzót stb.). A körhinta megint lendül egyet, és a "lánc" megint inhomogén lesz. EA057 Dr. Dömötör László Szeged, Hajós u. 13/B, 6723 Mint régi olvasójuk, kérem Önöket, ha tudnak, segítsenek hozzá az EA 057 erősítő kapcsolási rajzához akár a Böngésző útján, akár más úton. Fehér Károly Bp. Kaszásdűlő u. 7, 1031 Nagy örömömre sikerült szereznem BEAG EA 057-es csöves erősítőt. A Hifi Magazin valamelyik számában említett átalakításokat sikerült elvégeznem (például: az illesztőtrafó átkötése). Ezeket műszerpark nélkül is el tudtam végezni. A gondok ott kezdődtek, amikor a kimenő transzformátoron túl sok kivezetést találtam. A hangfalam HS 40-es, 4 ohmos, többféle kivezetésen is megszólal, de nem tudom eldönteni, melyik kivezetésen adhatok rá nagy teljesítményt. Ezúton kérem segítségüket: hogyan kell bekötni a trafót 4 és 8 ohmon. Sólymos Antal válasza: az EA 057 kimenőtranszformátora 3 darab párhuzamosan kötött tekercset tartalmaz, így tehát nem lehet vele 15 ohmnál alacsonyabb impedanciát produkálni. Ezen tehát nem segíthetünk. De mivel éppen jubilálunk (körülbelül most kaptuk a századik levelet, amelyben rajzot kérnek tőlünk a 057-esről!), megszereztük az erősítő elvi kapcsolási rajzát, és a szomszédos oldalon közreadjuk, de ajánlunk rajta némi változtatást. Az eredeti kivitel szerint egy 20 pólusú csatlakozón keresztül kapja a készülék a hálózati tápfeszültséget, a hangfrekvenciás vezérlést, sőt, a hangsugárzó kimenet is ezen jelenik meg. Otthoni zenehallgatásra ez nyilván értelmetlen dolog volna. Az eredeti konstrukciót egy 600 ohm bemeneti impedanciájú szimmetrizáló transzformátorral illesztették a stúdiókban használatos szimmetrikus hanghálózathoz. Otthoni használatra ez megintcsak célszerűtlen. A legegyszerűbb, ha elhagyjuk ezt a transzformátort, a hozzá kapcsolódó ellenállással együtt (R31 és R32, illetve TR30). A P1 hangerőszabályozót célszerű 50-100 kohm értékűre cserélni, talppontját a készülék hidegpontjához (a fém vázhoz), a hangfrekvenciás bemenetet pedig a potenciométer kezdeti pontjához kötni. A csúszkát közvetlenül az első trióda rácsára vezessük, ahogy gyárilag is volt. Eredetileg az volt az elképzelésünk, hogy az EA 057 rajzához részletes építési útmutatót csatolunk. Időközben, sajnos, kiderült, hogy az EL 34 típusú teljesítményerősítő csövet többé már nem lehet olcsón beszerezni Magyarországon. A környező országokban mindenütt megszüntették a gyártását. A hivatalos kereskedőknél is utánanéztünk, és semmiféle beszerzési forrást nem találtunk. Az EL 34-et ma már csak dollárért lehet megrendelni, márpedig ez a körülmény kilátástalanná teszi, hogy az EA 057 megépítését napirendre tűzzük. A kapcsolási rajzzal és kommentárjainkkal csupán azoknak szeretnénk segítséget nyújtani, akiknek már van ilyen erősítőjük, de javítani kell rajta.