Hangszerviz |
Címünk: Hifi Magazin, Budapest 76, Pf. 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Felhívjuk figyelmüket,
hogy levelükből alkalomadtán szabadon, bár lényegi változtatás nélkül
idézünk a Hangszerviz hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy
kezeljük levelét bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, s
ezért térítés nélkül közreadjuk a magánember adásvételi és
cserejavaslatait, iparszerű foglalkozást azonban nem hirdethetünk a
Böngészőben. Kérjük Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak, és
fogalmazzanak tömören.
Palifogó
Rajcsányi Artúr
Dunaújváros, Sallai u. 6, 2400
Kár volt 197 forintot kérni az újságért, "magunk is jobban
szeretjük az X árat, mint a palifogó X-1-et" (emlékezetből írom). Az
ember úgyis két darab papírpénzt nyújt oda az újságosnak, egy
reformkori politikusunk képével, és azt hiszem, azt a 3 forintot ott
is hagyja.
Témán kívül: ez a Video-lakat milyen Darvas?
Nem vagyunk azonosak
Darvas László
Bp. 76, Pf. 38, 1406
A Hifi Magazin szerkesztői örömmel fogadják a hirdetéseket, mert
azok színesebbé, érdekesebbé teszik az újságot, meg hát rentábilisabbá
is. Külön öröm számukra, ha a hirdetés tárgya kapcsolatba hozható a
szórakoztató elektronikával. Így például nagyon tetszett nekik, hogy
képmagnókhoz kínál biztonsági zárat a Darvas és Társai Kft - és
egyszercsak ráeszméltek: a HFM olvasói most bizonyára azt hiszik, maga
a szerkesztő alapított kft-t a munkatársaival, hogy egyéb irányú
képességét is kamatoztassa, s persze hol is reklámozhatná jobban, mint
éppen a HFM-ben.
Alább Darvas és Társai (azaz a HFM szerkesztői) kijelentik, hogy
nincs szándékukban sem kft-t, sem rt-t, sem pjt-t alapítani,
megmaradnak a maguk mesterségénél, a lapcsinálásnál. Szóval, puszta
névazonosságról van szó.
Komputer
Isten és a számítógép útjai kifürkészhetetlenek. A komputer néha
váratlanul megörvendezteti az embert, például véletlenül átutal
egymillió dollárt a bankszámlájára (velünk ez még nem esett meg),
máskor összekeveri a szezont a fazonnal, és szörnyű gabalyodást okoz -
mi ennek vagyunk tanúi és szenvedő alanyai. Kiadóvállalatunk
számítógép-programjába valami hiba csúszhatott, mert a gép némely
előfizetőknek nem küldte meg az 1990/1. lapszámot, ezzel szemben, hogy
szebb legyen a dolog, megküldte olyanoknak, akik nem fizettek elő. A
hibát megtalálták, kijavították, az érdekelteknek körlevelet írtak, és
elnézést kértek valamennyiüktől. (Leszámítva azokat, akik elsőnek
reklamáltak. Akkor ugyanis még a Postára gyanakodtunk...) Most már
csak a Szerkesztőnek kell odatartania a képes ábrázatját a kárvallott
(utólag kárpótolt) olvasók elé, arra kérve őket, hogy ne üssenek
nagyot. Dehát ő hencegett azzal, hogy az előfizetés most már tényleg
biztonságos lesz. Mit tehet egyebet: tovább ígérget. Azt ígéri, hogy
ez a malőr a jövőben nem ismétlődhet meg. Azt ígéri, továbbá, hogy az
előfizetett példányokat a jövőben hamarabb postázzuk, s így előbb
célba érnek, mintsem a lap az újságárusok standjára kerülne.
Facsavar
Cser Gábor
Törökszentmiklós, Dimitrov u. 5, 5200
Nem régi, de lelkes olvasójuk vagyok. Elkeseredésemben fordulok
Önökhöz, illetve eszmei támogatásukat szeretném kérni. Elkeseredésem
oka egy pár nemrég vásárolt HS 288 hangsugárzó. Már az első néhány
meghallgatáson feltűnt, hogy a nagyobb kivezérléseknél recsegésszerű
torzítás jön a hangszórókból. Megjegyzem, túlvezérlésről szó sem
lehetett, hiszen az erősítőm maximális kimenő teljesítménye 15W
körüli, a HS 288 névleges terhelhetősége pedig 40W.
A zaj, sajnos, ismerős volt, foglalkozásomra nézve
elektroműszerész vagyok, így aztán volt már dolgom olyan
hangsugárzókkal, amelyeknek "lógott a mélysúgójuk". A mélyhangszóró
díszlécének eltávolítása után elszörnyedve tapasztaltam, hogy a
hangszórót facsavarokkal rögzítették! Pozdorjalemezben a facsavar
annyit ér, mint annak a bizonyos halottnak a csók, gondolom, ezt nem
kell tovább ecsetelnem. Azon már jóformán meg sem lepődtem, hogy az
egyik dobozon a négy rögzítőcsavar közül háromnak volt megszakadva a
menete (a másikban csak egynek).
Azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy konstrukciós hiba. Jó, legyen:
egy ilyen árkategóriájú készülékben a magas és a középsugárzónál még
elfogadható a facsavaros rögzítés, a mélysugárzónál viszont már nem.
Már írtam az Orionnak, és Önöket is arra kérem, próbálják meggyőzni az
Orion konstruktőreit, hogy ne alkalmazzanak facsavarokat, vagy ha
megmaradnak a facsavaroknál, akkor írják rá a HS 288-ra, hogy:
barkácskészlet, a vásárlónak otthon magának kell hallgatható állapotba
hoznia. A barkácsolás persze a garancia megszűntét vonja maga után...
Nem először és nem is másodszor hallunk ilyesmit. Hifi
hangsugárzóban tényleg nem volna szabad, facsavarral rögzíteni a
hangszórót, de mit tegyünk, idehaza eddig ezt így csinálták, ezért ez
önmagában még nem is volna akkora konstrukciós hiba; az igazi hiba
abban áll, hogy a hangszórókivágás túl nagy, a csavarlyukak túl közel
esnek hozzá, tehát a szocialista munkamódszerek ismeretében biztosra
vehetjük, hogy a négy csavar közül egy, de inkább kettő biztosan
mellémegy. Hogy három menjen mellé, ahhoz már némi kézügyesség
kívántatik.
Olvasónk panaszát íme, az Orion tudomására hozzuk, de nem hisszük,
hogy a mi (eszmei) támogatásunk sokat nyomna a latban. A bajt majd a
kereslet és a kínálat egyensúlya, az igazi piacgazdaság fogja
megszüntetni. Ma még messze vagyunk tőle, de a körvonalai már
felsejlenek például jelen lapszámunk székesféhérvári képriportjában
is.
Impedancia
Bertók István
Debrecen, István út 135, 4031
Nagyon vártam az ezévi első szám megjelenését, amelyben a
Prelúdium hangsugárzó tesztje volt beharangozva. Továbbra is hiányolom
észrevételeiket a doboz 6 ohmos impedanciájával kapcsolatban. Nekem
ugyanis Videoton EA 7386S erősítőm van, amelyről az erősítő tesztjében
azt írták, hogy bár a használati útmutatóban a gyár nem hívta fel rá a
figyelmet, kifejezetten a 8 ohmos vagy ennél nagyobb impedanciájú
hangsugárzókhoz ajánlják. Vajon használhatom-e a Preludiumot ehhez az
erősítőhöz? Eléggé furcsálom, hogy ez az adat még a gyári adatok
között sem szerepel, holott a hangsugárzóhoz adott tájékoztatóban ez
benne van, és a dobozra is rá van írva!
Még egy észrevétel az árával kapcsolatban. Debrecenben a Videoton
Márkaboltban 5900 Ft/db az ára. Ha valaki eljut Debrecenbe, itt
relatíve olcsón beszerezheti. (Ki is próbálhatja a boltban - csendes
hely.)
A Preludium B31 hangsugárzó impedanciagörbéje alapján - 6 ohm
névleges impedanciájúnak tekinthető. A nemzetközi ajánlásokban 4, 8,
16 ohm névleges értéket adnak meg, de a gyakorlatban (főleg az utóbbi
időben) a 6 ohmos érték is gyakorta, felbukkan. Ugyanez vonatkozik az
erősítőkre is: jónéhány típuson 6 ohmos terhelőimpedanciát engednek
meg.
Az erősítő minimális terhelőimpedanciája elsősorban a
teljesítménytranzisztoroktól (s azok hűtésétől), valamint a tápegység
kialakításától függ. Véleményünk szerint az EA 7386S alkalmas rá, hogy
a B31-gyel párosítsák, anélkül, hogy ezzel nőne a teljesítményerősítő
meghibásodásának veszélye.
Fejhallgató-kimenet és teáspoti
Katona László
Bp. Barta Lajos u. 1, 1181
Kissé (vagy nagyon?) késve szeretnék reagálni egy cikkre, amely az
1989/3. számban jelent meg, a 776 rovatban. Az olvasók némelyike a
CD-játszóját és/vagy a kazettás deckjét akasztotta rá az erősítő
fejhallgató kimenetére, és ennek a műveletnek a jótékony hatását
tapasztalták. Semmi különös nincs ebben, feltéve, hogy tisztességes a
fejhallgatóerősítő, ugyanis szélsőséges esetekben akár 8 ohmos
terhelést is tűrnie kell, ezért valóságos örömünnep neki kiloohmos
impedanciákra dolgozni.
Erről a cikkről eszembe jutott egy másik, amely évekkel ezelőtt,
szintén a 776-ban látott napvilágot, miszerint a legegyszerűbb
előerősítő egy teásdobozba zárt potméter. Gyorsan ki is próbáltam,
lévén a dolog igen egyszerű (akkoriban egy általam utánépített
Soundscraftsmen előerősítőt és Quad 405 végfokot használtam).
Igazolhatom a cikk íróját: ez valóban a legegyszerűbb - de egyben a
legcsapnivalóbb hangminőséget szolgáltatja (függetlenül attól, hogy a
potméter minősége döntő jelentőségű). Meghajtó fokozattal iszonyú
energiák vannak jelen, a hangkép magasabbra és mélyebbre hatol, sokkal
definiáltabb, tisztább, a térhatása és a felbontó képessége
csodálatos. Potméterre cserélve a meghajtó fokozatot, hát...a szegény
Quad csak karikatúrája lett önmagának. Ugyanis egy poti nem tud
árammal hajtani, csak feszültséggel. Ezért helytelen, hogy a végfok és
a korrektor közé ti is csak egy potit használtok. A Quad 405
meghajtóval számottevően jobb bármelyik általatok tesztelt Menő
Manónál. Természetesen csak akkor, ha ez a meghajtó nem rosszabb, mint
a Manóké. Ez nem hazabeszélés, a Quad 405 tulajdonosokat szeretném
megnyugtatni, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik.
Még egyszer az impedanciákról: minden valamire való előerősítő
kimenő impedanciája 600 ohm alatti. Egy szélsőséges, de nem
egyedülálló eset a Pink Triangle PIP II 18 ohmos kimenőimpedanciája.
Hogy "egy poti nem tud árammal hajtani, csak feszültséggel" - ezt
nem teljesen értjük. Viszont teljesen egyetértünk abban, hogy a
teljesítményerősítő bemenetét minél kisebb kimeneti impedanciával
célszerű meghajtani. Az is nyilvánvaló, hogy minél kevesebb erősítő
fokozat van a jel útjában, annál kevésbé befolyásolja a hangminőséget.
Ebből a felismerésből fakad, hogy ha lehetséges, ajánlatos kiiktatni
az előerősítők meghajtó fokozatát, és csak egy potmétert használni.
Ezt azonban csak akkor lehet megtenni, ha a potenciométert meghajtó
erősítőrész kellően alacsony impedanciára is képes dolgozni, és
viszonylag kis értékű potmétert használhatunk. Az is követelmény, hogy
a teljesítményerősítő névleges bemeneti impedanciájánál lényegesen
kisebb legyen az őt meghajtó jelforrás (jelen esetben a mi
potméterünk) impedanciája. Ha csak a szabványokban foglalt előírásokat
nézzük, a következőket célszerű betartanunk:
1. A teljesítményerősítő bemeneti impedanciájának legfeljebb
egytizede legyen a meghajtó fokozat kimeneti impedanciája (esetünkben
a közbeiktatott potméter értéke).
2. A potenciométert meghajtó, feszültségerősítő fokozat kimeneti
impedanciája szintén legfeljebb egytizede legyen a potméter értékének
(de még jobb, ha ennél is kisebb).
A kísérletnek csak akkor érdemes nekifogni, ha ezek a feltételek
teljesülnek - és mi ezekre mindig tekintettel is voltunk. Tízszer tíz
az száz, tehát például 100 kohmos teljesítményerősítő bemenetnél 1
kohm (vagy még kisebb), feszültségerősítő kimeneti impedanciát várunk
el. Sajnos, ennek a feltételnek viszonylag kevés előerősítő vagy más
közvetlen jelforrás tesz eleget. Feltehetőleg Olvasónk, fono
előerősítőjének is jóval magasabb a kimeneti impedanciája.
A NADifikáció nehézségei
Bakos László
Monor, Katona J. u. 25, 2200
Ha a Linnek és a Dualizmus korában még nem temették el teljesen a
NAD-ot akkor javasolnék néhány apró MOD-ot.
Az első az, hogy fel kell polírozni a (tányért hordozó) műanyag
tárcsának a szíjjal érintkező felületét. Célszerű esztergapadban vagy
folyamatosan változtatható fordulatszámú rögzített fúrógépben végezni,
mert a hirtelen indítás tönkreteheti a tárcsát, mint ahogy az enyémet
tönkre is tette. Ugyanis a NAD tárcsájában a tengely semmi módon sincs
rögzítve. A polírozáshoz én először finom polírpasztát, majd a
zsírtalanításhoz fogkrémet használtam. A rongyot, amivel polírozunk,
nem szabad erősen odanyomni, mert a tárcsa megcsúszhat.
Másodszor: ha a csapágyperselyt leszereljük a szub-sassziról,
találni fogunk benne 2db egymásra helyezett, érdes felületű
fémlapocskát, ezeken támaszkodik fel a csapágytengely. A MOD abban
áll, hogy a tengelyt és a perselyt felpolírozzuk, zsírtalanítjuk, majd
a persely aljába a két fémlapka helyére egy 7-8mm átmérőjű teflon
korongot préselünk-ragasztunk úgy, hogy a ragasztó ne jusson be a
perselybe. A perselyt ezután visszaszereljük a helyére, és 2-3 csepp
viszkózus olajat teszünk bele. A teflon fölösleget persze előbb egy
pengével vagy szikével levágjuk, hogy a persely jól feküdjön. A
tárcsát óvatosan, forgatva belenyomjuk a perselybe, és a kipréselődött
olajat felitatjuk. Ezután a szíjat 10-15 percig alkoholban áztatjuk,
miközben a tárcsa polírozott felületét hurkapálcára csavart alkoholos
vattával, forgatva lemossuk. Majd a szub-sasszit lehúzzuk, rögzítjük,
a szíjat feltesszük, a gépet elindítjuk, és az alkoholos vattát addig
tartjuk a szíj és a tárcsa közé, míg azok nem hagynak rajta semmi
nyomot. A hajtótárcsát is célszerű lemosni. Teflonozni a karcsapágyat
is érdemes, csak az olajból kevésbé viszkózusat kell választani. Az
olajjal egyébként érdemes kísérletezni.
A MOD-ok után szerintem sokat javul a gép zaja és a nyávogása, bár
ezt mérni nem tudom, csak mintha hallanám. A felfutási idő is
jelentősen lerövidül, kb. 2 másodperc, bár ennek nincs nagy
jelentősége. Fontosabb, hogy megváltozik a gép hangja: a
basszustartomány megerősödik egy kicsit, és egyúttal feltisztul,
eltűnnek a rárakódások, torzítások, és mélyebbről is jön, a magasak is
tisztulnak, és a női hang veszít érdességéből. (Lehet, hogy
PWB-jelenség?) Rájöttem, hogy a NAD-ot is lehet úgy installálni, mint
a Linnt a rugók forgatásával, és ha nem is lesz belőle Linn, javul a
hangja. (...) Ezt a teflonlemezt, amelyből mintát küldök,
vegyiüzemekben nagyméretű csőperemek tömítésére használják. Nem tudom,
honnan máshonnan lehet beszerezni.
Sok-sok levelet kaptunk már, amelyekben a NAD-ot javasolják
módosítani. Általában nem voltunk tőlük elragadtatva - a fenti ötlet
azonban bizalomgerjesztőm hangzik. A Szerkesztő a lelke mélyén most is
rokonszenvezik a NAD-dal, és ma is lelkesen pártolná ennek az
antiprecíziós gépezetnek egy olyan modifikációját, amely semmibe sem
kerül, viszont növeli a NAD hangminőségét és használhatóságát.
A fent leírt MOD két problémát vet fel. Először is, a legtöbb
hifista nem jut hozzá szerszámgéphez, nemhogy folyamatosan
változtatható fordulatszámú rögzített fúrógéphez, de közönségeshez
sem. Még szerencse (?), hogy ezen semmi sem múlik. Minthogy a NAD
egyenfutása közismerten kritikus, és minthogy a műanyag tárcsa
felköszörülése szinte magától értetődő gyógymódnak kínálkozik - mi már
évekkel ezelőtt kipróbáltuk, a Mechanikai Laboratórium segítségével.
Több tárcsát is felköszörültettünk, és azt tapasztaltuk, hogy semmi
nem változott. Ez a lemezjátszó nem emiatt nyávog.
A precíziós fúrógéptől tehát eltekinthetünk, és ez máris
ígéretessé teszi a teflonozós MOD-ot. Igaz, egyelőre mi sem tudjuk,
hol lehet szerezni ebből az anyagból, dehát filléres mennyiségekről
van szó, bizonyára fel tudnánk hajtani belőle annyit, hogy bárki
számára hozzáférhető legyen. Most már csak az a kérdés, valóban
működik-e a MOD és ha igen, hát a jó irányban működik-e. Egyik
barátunk, Nagy Sándor nemcsak elszánt hifista, de jókezű műszerész is
egyben, azonkívül mint NAD-tulajdonos, még személyesen is érdekelt a
dologban. "Hivatalosan" felkértük, végezze el a MOD-ot a fentebb leírt
technológia alapján, és számoljon be tapasztalatairól. Előrebocsátjuk:
a MOD őnála nem vált be. Persze, másoknál ettől még beválhat, mi
azonban, felmentve érezzük magunkat az alól a misszió alól, hogy
teflon után szaladgáljunk az Olvasók számára. A MOD kritikája azonban
több szempontból is figyelmet érdemel, ezért közreadjuk:
Szívesen fogadtam ezt a megbízatást, mint minden új és esetleg
hasznos dolog iránt fogékony és kíváncsi hangász. Írásom
magánvélemény, nem hivatásos szakértői jelentés, de talán nem tanulság
nélkül való. Szükségképpen szubjektív, hiszen egyedül végeztem el a
próbákat. De azért igyekeztem tárgyilagos maradni. Berendezésem a
következő: NAD/AT 95E/II, Musical Fidelity A1, Heybrook HB1 az első
szériából, házi állványok tüskékkel, bolti, tömör 2mm átmérőjű
rézvezeték a hangszórókhoz. A lemezjátszóból egyébként (mint Ötvös, a
bohóc mondja) "Van máááásik!" is, mert amikor egy barátom átváltott
Regára, jelképes összegért nekem adta a NAD-ját. Meg kell mondanom: a
két készülék már gyári állapotában sem szól egyformán. Az egyiket
időközben átkábeleztem, de a sasszija érintetlen, s ezt
felhasználhattam A-B tesztre.
Első tapasztalatom: amikor a tányércsapágy alatt lévő acél (?)
lapkákat kiveszem, látom, hogy a felsőnek a felületén egész kis
krátert ásott a tengely. Nem vagyok boldog a látványtól.
Ezután a (doboztalanított) lemezjátszón a két szub-sasszit
cserélgetem. Követve a "technológiai utasítást", a csapágyakat
megolajozom (erre még visszatérek). Egyik sasszi föl, összerakni,
zenehallgatás (McCartney: Tug Of War); nem szól szépen, pedig ez már a
MOD. A basszus kevésbé meleg és dinamikus, az egyébként is feszes
hangkép pedig könyörtelenebb, tolakodó, fárasztó. A levegő eltűnt. Mit
rontottam el? És miért van ez a sasszi közelebb a tepsihez? Esetleg
nem egyforma a súlyuk?
Elő a mérleget, rá a két sasszit... nocsak! A modifikált sasszi
nehezebb. Megfordítom őket a mérlegen (ellenpróba), így is nehezebb,
kb. 1 dekagramm lehet az eltérés, ez semmiképpen nem a teflon és az
acél lapka különbsége. Előveszem a másik rugó-garnitúrát. Ezek szemre
mintha keményebbek lennének. Ez szép. A gyár tehát egyedileg hangol?
Nehezebb sasszi, keményebb rugó - könnyebb sasszi, lágyabb rugó?
Mindegy: a hangkép közeledett ugyan a másikhoz, de az alapkaraktere
így sem változott meg. Melyik gépet tekintsem akkor etalonnak?!
Azért is modifikálok. A melegebb hangú sassziba szereltem a
teflonlapkákat, és füleltem. A zenét most a saját hangélményeimmel
hasonlítom össze. A hangkaraktere lényegében megmaradt, de megint
hiányérzetem támadt. A szobám mérete 5x5x3 méter, és nálam a Heybrook
bizony olykor túlságosan csengő hangon szól, a basszus sem mindig
tudja egyensúlyban tartani az arányokat. Ez most még fokozódott.
Lehet, hogy tisztult a basszus, és talán lejjebb is hatol, de
eltűnőben a teltsége, a dinamikája. Tányércsapágy ismét ki, ellenőrzés
- most már minden gyanús, ami forog. Amitől féltem, bekövetkezett. A
tányér tengelyének legömbölyített, polírozott vége nem csak az acélba
mart krátert, hanem a teflonba is - három óra zenélés után!
Zárójelben: később eszembe ötlött, hogy a teflon nem imádja a kenést.
Kipróbáltam kenés nélkül is. A lapka még nincs benyomódva. Vagy ez a
darab keményebb, vagy az olaj lágyította ki a teflont. De ha a
fémlapka felületét is idő előtt megmarja a tengely, akkor mit reméljek
a teflontól? Hetente-havonta cserélgessem-forgatgassam a benyomódott
felületű lapkákat?
Műfajt váltok, komolyabb zene következik, templom, kórus, orgona
(kitaláltad: Proprius Cantate Domino) - valamint egy kompromisszum.
Minthogy a tengely lyukat vájt a teflonba is, némi töprengés után úgy
döntöttem, marad a teflon, de teszek fölé egy acél lapkát. A tengely
így keményebb felületen forog, és mégsem érintkezik közvetlenül a
szub-sasszival. A karbaknál ezt nem tettem, ott nincs akkora súly, és
nem is forog.
Következzen a zene. Nem elemzem az egyes számokat, elég annyi,
hogy ismét hiányérzetem van. A szólista hölgy beleénekel a mikrofonba.
Talán kicsit simább a hangja, de ez inkább a fojtottság érzetét kelti
bennem. Eltűnik a levegő, a csillogás, a tér. Van egy kis visszhang,
de nem a tér zeng. Gumitemplom. Orgonán a pedál talán mélyebbre megy
(már amennyi a HB1-en átjön), de a regiszterek összemosódnak, és hozzá
valami furcsa érzés, mintha a sípokat szétszedték volna, és a mély
regisztert eltolták volna jó messzire. Skizofrén dolog. A legmagasabb
hangú sípok bedugultak. Nem sorolom tovább. Vissza a gyári állapotra.
Hátradőlök, megnyugszom, élvezem a zenét. (Kicsit sarkítva adtam elő a
dolgot.) Véleményem a MOD-ról. Mint minden MOD, ez is beavatkozás egy
rendszerbe, amely eredetileg egységes valami, fogyatékosságaival,
erényeivel együtt. A MOD végülis elhangol valamit, és ez (szobától,
hangsugárzótól függően) előnyös is lehet, de a rendszer mindenképpen
felborul, vagy hiány lesz, vagy többlet - ez már ízlés dolga. A NAD-ot
modifikálni szerintem fölösleges dolog. Így kell elfogadni, az összes
hibájával.
Mert az van neki bőven. Kezdem a tányércsapágynál. Ha én
modifikálnék, nem az acél lapnál kezdeném, hanem a réz vagy bronz
siklócsapágyat cserélném teflonra. A műanyag tárcsa helyett
esztergáltatnék egyet valami könnyű fémből vagy másból, és
kicentríroznám. A tányért, karbakot, kart stb. átalakítanám precíz,
beállítható egységekké. De akkor már ez nem NAD volna. Én egyelőre így
sem cserélem le ezt a lemezjátszót. Az Ár/Zene mutató így is pozitív.
Még egy tanulság, a magam számára. A Ti munkátok sem könnyű.
Milyen kellemes olvasgatni arról, hogy ez így, az amúgy szól. Magamon
tapasztaltam, mennyi kétség, gyötrődés, bizonytalankodás előzi meg,
amíg az ember le meri írni, amit hallani vél.
Kompromisszum
Zádor József
Bp. Logodi u. 71, 1012
A HFM gyakorlatában többször jelentkező, legutóbb a Denon erősítő
szeánszánál is megfigyelt szemléleti problémára szeretném felhívni a
figyelmet, t. i. hogy a bemutatott készüléket olyan láncban hallgatják
meg, amelynek darabjai egészen más súlycsoportba tartoznak. Ez
műszaki, méréstechnikai szempontból indokolható, de nagymértékben
csökkenti a szubjektív teszt praktikus információértékét, hiszen ilyen
inhomogén láncok a gyakorlatban aligha találhatók. A Denon és NAD
erősítő összehasonlítása praktikusan többet jelentett volna például a
NAD lemezjátszó és X1-MC hangszedő használatával. A bemutatott
készülékeknek nem csak az (abszolút) minősége lényeges, hanem azok a
tulajdonságaik, amelyek a várható használati körülmények között,
"partnereik" társaságában észlelhetőek. Két azonos kategóriájú
készülék összehasonlításakor nem csak az jelent információt, hogy
különbséget "csikarunk ki". Értékes információ lehet az is, hogy
például a két készülék között a nekik megfelelő súlycsoportú láncban
nem, vagy alig érzékelhető különbség.
Ebben sok igazság van. De az ellenkezőjében is sok igazság van.
Bármelyik módszert választjuk is, elmarasztalhatnak bennünket: vagy
azért, mert a túlságosan értékes lehallgatóberendezés segítségével
úgyszólván "kicsikarunk" valamiféle különbséget - vagy pedig, mert a
kontrollberendezésünk nem eléggé jó, s emiatt nem vagyunk képesek
felfedezni az egyébként ordítóan nagy különbségeket. Erre a
problematikára már a kezdet kezdetén, felhívtuk a figyelmet. Igen, mi
folyvást kompromisszumra kényszerülünk. Csupán abban bízhatunk, hogy
több-kevesebb gyakorlat birtokában nagyjából meg tudjuk "saccolni",
hogyan szól majd NAD-dal az az erősítő, amelyet mi Linn-nel próbáltunk
ki (vagy fordítva).
Kétségbevonhatatlan tény, hogy csakis tőlünk függ, mekkora
hangzáskülönbséget lehessen kimutatni. Megteremthetjük a feltételeket
ahhoz is, hogy két gép között a különbség igen nagy legyen, de ahhoz
is, hogy ugyanezek között a gépek között egyáltalán ne legyen
különbség. Nekünk nem célunk sem az egyik, sem a másik-és lám, az
eredmény is félúton van a két szélsőség között...
Bonyolítja a helyzetet, hogy a legtöbb lejátszóberendezés bizony
egyáltalán nem homogén. Kevés hifistának van rá pénze, hogy a
berendezését egyformán jó készülékekből állítsa össze, és akinek ez
mégis sikerül, az röpke két hónap múlva ismét elkezd javítgatni a
hifijén: például vesz egy drágább lemezjátszó-futóművet (vagy
hangszedőt, hangsugárzót stb.). A körhinta megint lendül egyet, és a
"lánc" megint inhomogén lesz.
EA057
Dr. Dömötör László
Szeged, Hajós u. 13/B, 6723
Mint régi olvasójuk, kérem Önöket, ha tudnak, segítsenek hozzá az
EA 057 erősítő kapcsolási rajzához akár a Böngésző útján, akár más
úton.
Fehér Károly
Bp. Kaszásdűlő u. 7, 1031
Nagy örömömre sikerült szereznem BEAG EA 057-es csöves erősítőt. A
Hifi Magazin valamelyik számában említett átalakításokat sikerült
elvégeznem (például: az illesztőtrafó átkötése). Ezeket műszerpark
nélkül is el tudtam végezni. A gondok ott kezdődtek, amikor a kimenő
transzformátoron túl sok kivezetést találtam. A hangfalam HS 40-es, 4
ohmos, többféle kivezetésen is megszólal, de nem tudom eldönteni,
melyik kivezetésen adhatok rá nagy teljesítményt. Ezúton kérem
segítségüket: hogyan kell bekötni a trafót 4 és 8 ohmon.
Sólymos Antal válasza: az EA 057 kimenőtranszformátora 3 darab
párhuzamosan kötött tekercset tartalmaz, így tehát nem lehet vele 15
ohmnál alacsonyabb impedanciát produkálni. Ezen tehát nem segíthetünk.
De mivel éppen jubilálunk (körülbelül most kaptuk a századik
levelet, amelyben rajzot kérnek tőlünk a 057-esről!), megszereztük az
erősítő elvi kapcsolási rajzát, és a szomszédos oldalon közreadjuk, de
ajánlunk rajta némi változtatást. Az eredeti kivitel szerint egy 20
pólusú csatlakozón keresztül kapja a készülék a hálózati
tápfeszültséget, a hangfrekvenciás vezérlést, sőt, a hangsugárzó
kimenet is ezen jelenik meg. Otthoni zenehallgatásra ez nyilván
értelmetlen dolog volna. Az eredeti konstrukciót egy 600 ohm bemeneti
impedanciájú szimmetrizáló transzformátorral illesztették a stúdiókban
használatos szimmetrikus hanghálózathoz. Otthoni használatra ez
megintcsak célszerűtlen. A legegyszerűbb, ha elhagyjuk ezt a
transzformátort, a hozzá kapcsolódó ellenállással együtt (R31 és R32,
illetve TR30). A P1 hangerőszabályozót célszerű 50-100 kohm értékűre
cserélni, talppontját a készülék hidegpontjához (a fém vázhoz), a
hangfrekvenciás bemenetet pedig a potenciométer kezdeti pontjához
kötni. A csúszkát közvetlenül az első trióda rácsára vezessük, ahogy
gyárilag is volt.
Eredetileg az volt az elképzelésünk, hogy az EA 057 rajzához
részletes építési útmutatót csatolunk. Időközben, sajnos, kiderült,
hogy az EL 34 típusú teljesítményerősítő csövet többé már nem lehet
olcsón beszerezni Magyarországon. A környező országokban mindenütt
megszüntették a gyártását. A hivatalos kereskedőknél is utánanéztünk,
és semmiféle beszerzési forrást nem találtunk. Az EL 34-et ma már csak
dollárért lehet megrendelni, márpedig ez a körülmény kilátástalanná
teszi, hogy az EA 057 megépítését napirendre tűzzük. A kapcsolási
rajzzal és kommentárjainkkal csupán azoknak szeretnénk segítséget
nyújtani, akiknek már van ilyen erősítőjük, de javítani kell rajta.