Hetedhéthatár



Hi-Fi News & Record Review 1989 május Krimi, két fejezetben. Első fejezet: a májusi számban megszólaltatják Mike Moffat-ot, az immár legendás, elektroncsöves CAL Tempest CD-játszó egyik tervezőjét* (*Egy későbbi lapszámban a California Audio Labs élénken tiltakozott az ellen, hogy Moffat-ot úgy állítsák be, mint aki részt vett volna a CD-játszó tervezésében. Valójában csak egy szabadalmat vásároltak tőle.), aki legújabban saját, nonpluszultra CD-játszót hozott forgalomba, Theta DSPre néven. CAL Tempest, valamint Moffat CD-játszója, a Theta DS Pre. HFN/RR május "Kezdetben - mondja Moffat a CD-játszó annyira siralmasan szólt, hogy ki kellett tőle menni a szobából, de tudomásul vettem, hogy övé a jövő, hát megpróbáltam javítani rajta. Először az analóg fokozatokat cseréltük ki, de a hang még mindig riasztóan rossz maradt. Ezért hát annak néztem utána, mi történik a digitális tartományban, s felismertem, hogy az időbeli hibák, miután az átalakítón keresztüljutnak, bizarr amplitúdó-hibákat okoznak, olyanokat, amelyek nem szükségképpen korrelálnak a torzítások ismert formáival. Szabadalmamat megvásárolta a CAL; CD-játszójuk hangja nekem is tetszett, de ekkor még nem szántam el magam, hogy a saját készülékemmel is kimerészkedjem a piacra." "Tulajdonképpen csak ekkoriban kezdtem el foglalkozni a szűrőkkel. Megértettem, hogy rendkívül sokféle módon lehet szűrőket építeni, s azt is megértettem, miért dolgoznak a Sony- és Philips-típusú vállalatok mérnökei team-ekben. Rájöttem, hogy szükségem van egyrészt egy matematikusra, másrészt egy számítógépes áramkörtervezőre. Meg is találtam őket, és amikor (jó háromnegyed évi munka árán) elkészítettük első programozható digitális szűrőnket, első ízben sikerült úgy hallgatnom digitális hangot, hogy oda is tudtam figyelni a zenére. A Theta DSPre nagy sikert aratott a tavaly nyári CES-en; sok ember, aki addig egyáltalán nem kedvelte a digitális hangot, áttért a CD-re." "Véleményem szerint a legjobb analóg rendszer, a legjobb lemezekkel tényleg jobb a mai digitálisnál. De az analóg lemezek ma már szinte kivétel nélkül hibridlemezek, és ha bemegyünk a boltba és vásárolunk 100 LP-t és 100 CD-t, akkor 75 esetben az LP nem fog úgy szólni, mint a CD - a Thetán." Moffat nyilatkozatából számunkra talán az a legfontosabb, hogy a konstruktőr leszögezi: a CD-technika jövője egyáltalán nem a hardveren (a készüléken) áll vagy bukik, hanem kizárólag a szoftveren, ennélfogva teljesen értelmetlen dolog újabb és újabb, sokezer dolláros gépeket vásárolni. A CD-játszónak csupán a szűrő-áramköreit kell majd idővel még jobbra cserélni - és a Theta úgy is van kiképezve, hogy ezt később meg lehessen tenni vele. Sajnos, mondja, hiába javulnak az átalakítók a CD-játszókban, ha a felvételek többségét a gyárak továbbra is szimpla átalakítókkal készítik: 16 bites áramkörökkel, amelyek valójában nem valódi 16 bitesek. A valódi 16 bites konverterek sokkal jobbak - de tízszerte drágábbak. Moffat végül arról mesél, hogy ők most éppen egy újfajta felvételi rendszeren dolgoznak, hogy a felvétel/lejátszás tényleg a tükörképe lehessen egymásnak. Második fejezet, már a júniusi lapszámból: arról értesülünk, hogy Moffat otthonát kirabolták. A tettesek tudták, mit keressenek, mert csak számítógépeket, mágneslemezeket, valamint prototípusokat vittek magukkal, egyéb értékekhez nem nyúltak... * Mintha csak az előző nyilatkozatot akarnák megerősíteni (ti., hogy a CD-technikában kizárólag szoftverfejlesztésről lehet szó), ismét szóba hozzák a Philips cég új, BitStream rendszerű CD-konverterét. Ez már nem pulzuskód-, hanem pulzussűrűség-modulációval dolgozik, és precízebb jelalakot szolgáltat, mint az eddigi átalakítók. A BitStream-konverter rendkívül nagy (11MHz) sebességű, 1-bites digitális "jelfolyamot" produkál, 256-szoros túlmintavételezéssel. A Philips cég logikus fejleménynek nevezi a BitStreamtechnikát, amennyiben az első CD-játszók 14 bites chipje még szűrőjét is, átalakítóját tekintve is analóg volt; még a jelenlegi, 16 bites Philips-chipnek is csak a szűrője digitális, az átalakítója változatlanul analóg; a BitStream-rendszerben viszont a szűrő és a DAC már egyaránt digitális. Az új áramkör olyan jelalakot produkál, amely már erősen megközelíti az analóg jelalakot; a jelfolyamot már csak igen csekély utó-procedúrának kell alávetni. Ez sok szempontból előnyös (azon kívül, hogy még olcsóbb is - avagy legalább könnyebben gyártható). Amint ezt a HFN/RR szakírója megfogalmazza: a digitális konverter pontosabban dolgozik, mert eltérően a hagyományos rendszerű DAC-tól, most már nem az amplitúdót, hanem az időt vágja darabokra. Elmaradnak a hagyományos átalakítók hibái, a "csúszás" (glitch), a cross-over-torzítás. Ennyi információ még nem elegendő ahhoz, hogy szakcikket közölhessünk a BitStream rendszerű átalakítókról, de ami késik, nem múlik: rövidesen erre is sort kerítünk. Addig is, lásd az első BitStream-konverter tesztjét a HFN/RR augusztusi számában. Mint majd kiderül, ezt a készüléket nem a Philips készítette... * Újabb elő/végerősítő, amelyről csak álmodni szabad: az Audio Research SP14/Classic 60 (2950/3150). Tudomásul véve, hogy az elektroncsövek előbb-utóbb eltűnnek a színről, az Audio Research újabban FET-ekkel vegyíti az elektroncsöveket. Az SP14 előerősítőben már csak egyetlen cső van (egy ECC88 dupla trióda), ez szolgálja ki a RIAA-korrektort; a nagyszintű (line) egységben kizárólag FET-eket használnak. A Classic 60 végfok még jócskán "be van üvegezve", csatornánként négy darab 6550-es trióda dolgozik benne, a meghajtó fokozat két-két 6FQ7 - a bemeneti egység viszont már itt is félvezetőkön épül. Az ARC erősítők hangminősége fenomenális, Steve Harris szerint minden várakozást felülmúl, a hangszórók és a hallgatóság között mintegy eltűnik az elektronika, szabaddá válik a tér. Az Audio Research előerősítő legújabb reinkarnációja, az SP14 - amelyben már csak egyetlen elektroncső van. Az ábra a RIAA-korrektor egyik csatornáját mutatja. HFN/RR május * Három középkategóriájú lemezjátszó egy sorban: Alphason Solo (365, plusz az esetleges külső tápegység ára), Kuzma Stabi (700 és szintén fel lehet javítani külső tápegységgel), Townshend Avalon (300). Minőségüket tekintve ezek a gépek mind abba a tartományba esnek, amely úgy a Rega és a Linn között terül el - az egyiket biztosan felülmúlják, a másiknak biztosan alatta maradnak. Az áruk is ezt tükrözi - kivéve a Kuzmáét, de a jugoszláv lemezjátszó nyilvánvalóan túl van árazva, Paul Miller nem tartja jobbnak az Avalonnál. Az Avalont dicséri, de hozzáteszi: volt a régi, drágább Townshend-modellnek, a Rocknak egyfajta varázsa, ami az olcsóbb gépből már hiányzik. Az Alphason Solo viszont "veszélyesen közel kerül a nagy gépekhez". * Annyi év után, a Spendor cég újra piacra hozott egy monitorhangsugárzót: az S100 háromutas reflexdobozt (1100). Martin Colloms a következőképpen jelöli meg az igazi monitorok ismérveit: 1. kellőképpen össze van-e hangolva a három hangszóró átvitele, 2. egyensúlyban van-e a hangkép és elegendően színezetlen-e, 3. dinamikájában és tisztaságában megfelel-e a modern hifi követelményeinek, 4. mentes-e a nagy hangdobozokra jellemző döngéstől és 5. elég hangosan tud-e szólni. Colloms szerint az S100 mind az öt szempontnak megfelel. "A hangminőség kitűnő, bizonyos részleteivel felidézi (ha nem is teljes mértékben) a "nagy" hangsugárzók erényeit: a Quad középtartományát, a Yamaha NS1000 basszusát, az Apogee Caliper Signature dinamikáját és nagyvonalúságát. Legnagyobb erénye: a kiegyensúlyozottsága. Igazi audiofil produktum." Megfelel-e az Öt Fő Kritériumnak? A Spendor új monitorsugárzója, az S100. HFN/RR május * További tesztek. Monitor Audio Reference 1200 hangsugárzó (800); kétutas állódoboz, arany-metáldómmal, kitűnő basszus, nagyszerű térhatás, mérsékelten tiszta középtartomány. Denon DCD-810 és DCD-910 CD-játszók (250, 300); az előbbi nem rossz, az utóbbi egészen jó, de távolról sem Best Buy. Június Forradalmian új hangsugárzó a láthatáron: a Sumo Aria. Túl sokat nem sikerül megtudni róla, pedig több oldal terjedelmet szentel neki a HFN/RR; amit írnak, az inkább riportázs, beszélgetés a konstruktőrrel, illetve az új rendszer előnyeinek ecsetelése. Ez a kis vacak mozgatja az egész síkmembránt! Paul Burton, a tervező, a Sumo Aria "motorjával". HFN/RR június Annyit lehet érteni az egészből, hogy az angol születésű, de kanadai illetőségű Paul Burton olyan "planár", azaz síkmembrános hangsugárzót konstruált, amelyet egyetlen pontban hajtanak meg egy különleges, nagy teljesítményű, nagy membránkitérésű, de csak körülbelül 3 centiméter átmérőjű dinamikus hangszóróval. A rezgés fázishűen terjed tovább a síkmembránon, ahelyett, hogy állóhullámokat képezne - nem egészen világos, hogyan lehetett rávenni erre a szokatlan viselkedésre. Mivel a membrán nem dugattyúszerűen mozog, az erősítő főképp a kis meghajtó-egységet "érzékeli", és ezért a rendszer impedanciája igen kevéssé reaktív; ebből következik, hogy a hangsugárzót, noha csak közepesen érzékeny, viszonylag kis teljesítményű erősítővel is meg lehet hajtani. Frekvenciaátviteléről egy diagramot is mutatnak, az átvitel széles sávú és igen sima. A prototípust állítólag már a tavalyi Penta Show-n bemutatták (érdekes, mi nem emlékszünk rá, hogy akkor szóba került volna!), és ott jó benyomást keltett. A Sumo Ariát ma már sorozatban gyártják, és Angliában is árulják, 2200 fontért párját. Kíváncsian várjuk a tesztjét. * Még egy kanadai szuperffy: az Oracle Delphi Mk III lemezjátszó. Hangképét (1450) rendkívül plasztikusan írja le Ken Kessler. Lágy, zenei hang: Oracle Delphi II. "Nem olyan, mint az a bizonyos mérföldkő-lemezjátszó." HFN/RR június "Bármit beszélnek is az anti-szubjektivisták arról, hogy az emberi hallásnak gyönge a memóriája: amikor én az új Oracle-t a berendezésembe iktattam, az az érzés fogott el, amelyet egy régi ismerős láttán érzek, s ez megerősítette hitemet, hogy igenis léteznek audiofil tendenciák. Az új modell nem több és nem kevesebb, mint továbbfinomítása a réginek. Azok számára, akik még nem hallották ezt a csodálatos kreációt, elmondom, hogy rendkívül muzikális hangot szolgáltat, amelyet el lehet hallgatni akár heti 40 órában is. Vannak, akik szerint az Oracle hangja "lágy" "túl finom" - ugyan már, hogyan is lehetne valami "túl finom"?! Ez a lemezjátszó egyszerűen csak nem tesz hozzá a zenéhez semmi durvaságot. Éppen az ellentéte egy bizonyos másik lemezjátszónak, amely "mérföldkő a hifi történetében", és amelyet tudomásom szerint mindenki csodál - én viszont utálom." * A szakemberek új és új mérési eljárásokat dolgoznak ki, hogy végre megmagyarázzák, miért szólnak eltérően a különféle erősítők. Paul Miller most a rádiófrekvenciás zajmodulációt veszi vizsgálat alá, háromdimenziós ábrákat mutat, és büszkén azt állítja, hogy sikerült megtalálnia az egyik fontos paramétert, amelynek ismeretében most majd a gyárak megjavíthatják készülékeik hangminőségét. "Egy húszdarabos mintakollekción vizsgálatokat végeztem, majd meghallgattam őket, és azt tapasztaltam, hogy az erős, >8dB-es RF-modulációból csaknem 100 százalékos biztonsággal érdes, harsány vagy reszelős hangminőségre következtethetünk." Megjegyzésünk: az ilyesfajta szubjektív tesztek semmitmondóak. Sokkal több és mindenekelőtt sokkal módszeresebb szubjektív tesztre volna szükség ahhoz, hogy igazolni lehessen az RF-zajmoduláció (vagy bármely más) paraméter jelentőségét. Egyike azoknak a készülékeknek, amelyekbe Miller beleköt, az Audiolab 8000P teljesítményerősítő, ezt (RF ide, RF oda) eddig senki sem minősített érdes hangúnak - csak Miller, a mérések után. Mindazonáltal, az Audiolab cég Miller mérése nyomán elismerte, hogy az erősítőnek tényleg van RF-zajmodulációja, és visszakézből kijavította a hibát. A készüléket az augusztusi lapszámban újratesztelik. "Most már minden rendben van" - nyugtázza Miller. Hej, ha az élet ennyire egyszerű volna... * "Egy intelligens hangsugárzó": a Meridian D600. Párja 2500 font, de ebben már benne van háromszor 75 watt, egy előerősítővel, valamint azzal az aktív keresztváltóval, amely a D600 intelligenciáját testesíti meg - már amennyiben intelligenciára vall, hogy egy hangsugárzót "előprogramoznak" különféle akusztikájú szobákhoz. Martin Collomsnak nagyon tetszik ez a komplex konstrukció, mi azonban gyanakvóak vagyunk, mert már megtanultuk, hogy a Meridian aktívsugárzók általában jó bizonyítványt kapnak a lapok tesztrovatában - s aztán soha többé nem hivatkozik rájuk senki. * A Roksan cég új Shiraz hangszedőjét és Artemiz hangkarját (490/435) hallgatja Alvin Gold, természetesen a Xerxes futóművel. Leírásából ugyanazt halljuk ki, amit "élőben" is tapasztalunk: a komplett Roksan lemezjátszó tisztán, ritmikusan zenél, a basszusa kissé száraz, de a kellő helyeken elsöprő a dinamikája (amihez mi sietünk hozzáfűzni, hogy a Shiraz hangszedő is EMT-származék, márpedig az EMT dinamikája mindig is fenomenális volt lásd a mi MC-tesztünket a Hifi Magazin 9. lapszámában). Első pillantásra felismerhető az EMT-"generátor". A Roksan Shiraz hangszedő. HFN/RR június "Ez a lemezjátszó azt tudja, amit a CD nem tud. A CD-nek nincs meg ez a fergeteges energiája, jelenlét-érzete, egységes sztereó-képe." A brit szakíró óvatosan azzal végzi, hogy azért ezt a lemezjátszót sem ajánlhatja feltétel nélkül, tekintve, hogy "vannak más klasszis készülékek is, amelyek ellen szintén nem lehet panaszunk". (Az egyik konkurens gyártmányról a konkurens HFA számára szintén Gold készíti a tesztet, s ott értelemszerűen újra szóba kerül majd a Shiraz. Lásd tehát még ott. Annál is inkább, mert Gold főfoglalkozásban a Hi-Fi Answers munkatársa, így aztán a puskaport inkább ott igyekszik ellőni.) * "Mi, brit audiofilek, az LS3/5A és a Quad ESL tulajdonosai, igazából nem is tudjuk, mi történik 100Hz alatt - magyarázza Ken Kessler. - A TDL Studio 1 azonban bebizonyítja, hogy audiofil hangsugárzónak igenis lehet mélybasszusa, még akkor is, ha nem Kaliforniában gyártották. El sem hisszük, hogy csak 20 centis a mélyhangszórója. És az egész doboz nem is foglal el több helyet, mint a normál állódobozok, mondjuk a Monitor Audio R1200 Gold." A TDL cég felelevenítette az akusztikus labirint divatját. A labirint-sugárzók többsége hatalmas, drága monstrum*(*Mint Paul Klipsch mondotta volt: "eleddig még senkinek sem sikerült miniatürizálnia egy 32 láb hullámhosszúságú orgonahangot". A szerk.), de a TDL cég most a Studio 1-gyel olyan hangdobozt kínál, amely sem méretével, sem pedig az árával (550) nem hivalkodik. "A soul, a reggae, a zenekari (akusztikus) jazz, rézfúvós zene hívei és a Wagner-fanatikusok el lesznek ragadtatva" - fejezi be lelkes hangú revüjét Ken Kessler. (A hegedűkről, általában a klasszikus zenéről nem szól.) * A CD-transzport körülbelül úgy aránylik a CD-játszóhoz, mint a "csupasz" lemezjátszó ahhoz a készülékhez, amelybe már eleve bele van építve mindenféle előerősítő. Mint ahogyan a komolyabb lemezjátszókból már nagyon régóta kihagyják a korrektort, a High Fidelity történetének ismeretében biztosra vehetjük, hogy előbb vagy utóbb minden komolyabb CD-játszóból is ki fogják hagyni a DAC-ot, azaz a Digitális/Analóg átalakítót. Nem lesz bennük több elektronika, mint amennyi a korong és a letapogató rendszer mozgatásához elengedhetetlen. Nézzünk máris egy CD-transzportot, vagyis DAC nélküli CD-játszót, az Arcam Delta 170-et; ára a külső átalakítóval már egy ezresre rúg, annyit pedig, ha jól értjük, nem ér meg. * További tesztek. Philips CD880 (500) és Technics SL-P999 (450) CD-játszók; enyhe ajánlás, a szakírók nem strapálták magukat. Ezüstlemezjátszó a CD-technika atyjától: Philips CD880. Audio január Július Örökre megbukott a DAT-magnó? Meglehet! Hifi-készülék formájában máig sem sikerült piacra kerülnie - profi magnónak pedig, úgy látszik, nem válik be. Legalábbis ez derül ki a müncheni Rádiótechnikai Intézet jelentéséből. Ahhoz, hogy professzionális eszközzé nyilvánítsák, a digitális magnónak annyira pontosan kell másolnia, hogy még a 10. másolaton se legyen hallható hiba. Továbbá, minden gépnek kifogástalanul kell reprodukálnia a másik gépen felvett műsort. A kutatók 8 cégtől vásároltak 3-3 kazettát, és azt tapasztalták, hogy egyetlen kazetta sem tesz eleget az összes követelménynek. Bizonyos kazettáknak jót tett, ha néhányszor lejátszották őket (lecsiszolódott a felületük), más típusok viszont néhány lejátszás után kattanásokat produkáltak. Azonkívül, az Intézet az összes nyugatnémet rádióállomástól bekért egy-egy DAT-felvételt, melyek közül nyolcat profi, hatot házi, ötöt pedig hordozható DAT-magnón készítettek; a felvételeket nem mindig sikerült lejátszani bármelyik gépen. "Ahhoz, hogy a DAT-ot profi célokra használhassák, drasztikus változtatásokat kellene eszközölni rajta" - így foglaltak össze véleményüket a kutatók, s ezzel úgyszólván a halálos ítéletet mondták ki a DAT fölött. A hivatalos brit rádió, a BBC megrökönyödve vette hírét e verdiktnek, s bejelentette, hogy ellenőrizni fogja a vizsgálat eredményét. A dolog meglehetősen sürgős, ugyanis a BBC időközben már jókora pénzt költött DAT-ra: egy sereg stúdiót DAT-magnóval szerelt fel, szerte az országban * Ken Kessler ismét megemlékezik hazánkfiáról, Farkas Péterről, aki most már nem három órafelhúzócsavarral emeli meg a hanglemezt (lásd legutóbbi lapszemlénkben), hanem azt ajánlja, hogy a mindenki által jól ismert, buborékos műanyag csomagolófóliából vágjunk ki 3 darabot, s azt helyezzük a lemezcímke alá. Kessler kéri az olvasókat, próbálják ki ezt a semmibe sem kerülő MOD-ot s levélben számoljanak be az eredményéről. * Hosszan, zavarosan, érdektelenül - valószínűleg csak kötelességből ír Chris Bryant a Philips CDD 882 CD-játszóról (500) és a hozzá való erősítőről, amelyben vagy van külön DAC (DFA 888, 300 font), vagy nincs (FA 880, 200 font). Ha jól olvasunk a sorok között, a legjobb az egészet elfelejteni. Viszont újra tesztelik a Philips CD 582-őt, amelyet először megdicsértek, azután levágtak. Most - bizonyos módosítások után - megint előveszik, és egy udvarias rövidtesztben az olvasó figyelemébe ajánlják. Mérsékelten meggyőző eljárás. * További tesztek. Krell KS-P7B előerősítő (2600); mindenfajta párosításban, még az ARC végfokokkal is kitűnő, nagyon dicsérik. Radford MA50 monoblokk (1064); nem igazán "csöves hangú", inkább kissé szárazon szól. Revox B215 kazettás magnó (1100); kissé döglött hangja van. Jadis Defy elektroncsöves teljesítményerősítő (3000); nem annyira jó, mint az előző Jadis-modellek - talán azért, mert már nem KT88-akkal, hanem EL34-ekkel működik. Monitor Audio Monitor Seven hangsugárzó (150); udvarias, de nem egészen őszinte hangú (nem a doboz: a kritika). Audio Technica AT-ART1 hangszedő (800); nem lelkesednek érte igazán. Musical Fidelity A1 erősítő (270); négy év után újratesztelik, és változatlanul azt állítják, hogy bár a teljesítménye kicsi, a hangminősége igen jó. (CD-vel pedig, minthogy a CD-játszók elegendő feszültséget adnak le, még "nagyot" is tud szólni.) Az A1 hangja enyhén színezett, a basszusa kissé lágy, de a középtartománya és egyáltalán a tranziensei nagyon szépek. Augusztus Interjú John Bicht-tel, a Versa Dynamics lemezjátszó tervezőjével (mellesleg ő konstruálta a Mission első hangkarját is). Mint mindenki más, ő is elmagyarázza nekünk, hogy semmi mást nem kell tenni, csakis azt, amit a Fizika diktál. Bichtnek a Fizika azt diktálta, hogy a lemezt vákuummal kell rászívatni a tányérra, a rezgést műanyag párnával kell elnyeletni, a lemezjátszó felfüggesztésében figyelembe kell venni nemcsak a vertikális, de a horizontális rezonanciákat is, a hangkarnak merevnek kell lennie, a karcsapágynak pedig nem szabad lötyögnie. A Versa Dynamics "légpárnás" hangkarját és az új modell állványozását fényképen is bemutatjuk. A lemezjátszó árát nem közlik, de el tudjuk képzelni. Légcsapágyazású hangkar, gránit állványzat: a Versa Dynamics tervezőjét erre tanította a Fizika. HFN/RR augusztus * Az augusztusi lapszámot egyébként is a High Endnek szentelték. Az elektroncsöves japán Air Tight elő/végerősítőt (1770/2060) Ken Kessler kissé lágy hangúnak, de rendkívül muzikálisnak ítéli. Ugyanő lelkesen dicséri az Apogee ribonsugárzókhoz készült aktív keresztváltót, a DAX-ot (4500); "a legolcsóbb Apogee is jobb DAX-szal, mint bármelyik a DAX nélkül". Az Oracle Alexandria futóművet (950) Steve Harris így jellemzi: "nem késztet bugizásra úgy, ahogy ezt a Roksan teszi, viszont nyilvánvalóan zenei hangú, s habár nem annyira jó, mint az Oracle Delphi, ez a gép is felismerhetően és diadalmasan Oracle." Csupán Martin Colloms vágja le a Conrad-Johnson DF1 CD-játszót (1900), amely, ha jól értjük, még a Marantz CD85-öt sem múlja felül. * Collomsék egyébként a CD-játszók után a hangsugárzók szubjektív tesztjében is áttértek a százalékszámításra, t. i. százalékban adják meg a tesztmodell értékét - nem egészen értjük, mihez képest. Három középdobozt minősítenek, s ezek közül az Acoustic Reasearch AR142-nek (300) nem adnak többet, csak 44%-ot. A 220 fontsterlinges Monitor Audio R300MD 54%-ot kap. A pálmát a három közül a legolcsóbb viszi el, a Rogers LS4a (200), 61%-kal. Colloms azt írja róla, hogy az LS4a ama ritka modellek közül való, amelyekben minden stimmel: specifikáció, minőség, ár egyaránt a helyén van. Legfőbb erénye a kiegyensúlyozottsága: semmi sem tűnik fel, semmi sem hiányzik. "All round" hangsugárzó, sokféle készülékkel párosítható, nem kényes az erősítőkre, hagyja hajtani magát. Végre minden a helyén! Egy all-round hangsugárzó: a Rogers LS4. HFN/RR augusztus * A három hangsugárzó után most három erősítő, ugyanebből az árkategóriából. Az Arcam Alpha II-vel (160) Chris Bryant többé-kevésbé meg van elégedve: kissé lustán szól ugyan, de nincs benne semmi aggresszív. A 350 fontsterlinges Marantz PM64 túlontúl japános hangú. Okunk van rá, hogy a kisteljesítményű, mindössze 2x15 wattos Naim NAIT II(320) jellemrajzát kissé bővebben ismertessük, ugyanis a HFM szeánszain legtöbbször éppen ezt az erősítőt hallgatjuk. "CD-ről és LP-ről egyaránt könnyeden, dallamosan ömlik a muzsikája. Ritmusa mindig koherens, a mély-közép-magashangok integrációja kitűnő. Érdekes és erős. A basszusa jól követhető. A középtartománya levegős, részletező. A színpada széles és mély. Legjobb pillanataiban a NAIT II számos drágább készüléket megszégyenít, s noha nem produkálja a definíció vagy a basszusátvitel n-edik fokát, mindig meggyőzően zenél. Nem való bárkinek, mert a teljesítménye alacsony, de a klippelése nem zavaró, és hangosabban tud szólni, mint gondolnánk. Bármiféle zenén jól viseli magát. Sodrása van, egysége, tere, levegőssége. Hogy miért dicsérem agyon? Az idén ez az első eset, hogy elfogadhatóan árazott erősítőn képes legyek folyamatosan zenét hallgatni. Természetesen ez az erősítő sem tökéletes: a basszusa enyhén zavaros, néha túl hangsúlyos, a felső basszustartományban kissé színezett; a magasain reszelősség érezhető; eltüntet sok olyan részletet, amelyet az igazán transzparens hangú erősítők meg tudnak mutatni, és a fókusza sem kifogástalan. De a zenéje mindig élénk és érdekes. Jelenleg ez a legszebb hangú erősítő ebben az árkategóriában." * És akkor a hónap legérdekesebb tesztje, a Sony TA-F630ESD erősítőről; nem is az erősítőről, sokkal inkább az abba beleépített BitStream átalakítóról. A PDM (Pulse Density Modulation, azaz pulzussűrűségmoduláció alapján működő) átalakító Paul Miller szerint fölülmúlja az összes PCM átalakítót. BitStream! Az első PDM-konverter (meg a "hozzácsomagolt" nagyteljesítményű erősítő), a Sony TA-F630ESD. HFN/RR augusztus Vályúnál a hangkarok szomjasan delelnek... Az Elite Rock szolídabban árazott változata, az Avalon. (HFA április) "Kivételes mélységű és erejű basszus áradt a hangszóróból, csillámló tisztaságú sztereofónia, amelynek színpadszélességét és mélységét tízlábakban lehet mérni. Az ütőhangszerek különösen életszerűek lettek, a fatömbök koccanása és a cintányér fémes csengése hihetetlen realizmussal elevenedett meg (ehhez képest az MF Digilog ködös és komprimált), de a trombita magashangtisztasága és sztereo fókusza is éppíly meggyőző volt a "primitív" PDM átalakító előadásában. Bármennyire hihetetlen: a Compact Disc akár kezdettől fogva így szólhatott volna!" A DAC köré épített erősítő olyan, amilyen (egyébként több mint 2x100 wattos!); tekintsük úgy, hogy ráadásba kaptuk. A dologban az a legérdekesebb, hogy a BitStream-technológiát a Philips kezdte el reklámozni - de a Sony csinált belőle először pénzt. * További tesztek. Technics SE M100(560); ezidáig a legjobb Technics, de egyáltalán nem a legjobb erősítő. Castle Warwick hangsugárzó (170); könnyűsúlyú versenyző. Musical Fidelity A370 teljesítményerősítő (2250); hosszú évek után újratesztelik, és csodálatosnak nevezik. Harman/Kardon PM635i erősítő(???); egy árnyalattal jobb a régi, "i" nélküli 635-ösnél. * HFA 1989 április A Kenwood DP-X9010 CD-transzportot (500) maga a szerkesztő próbálja ki, és lényegesen jobbnak találja a Kenwood komplett gépeinél. Csaknem olyan jónak találja, mint a Marantz CD75/IISE-t, ha mindkét gépet a Musical Fidelity Digilogjával egészíti ki. Csakhát a Marantz 30 százalékkal olcsóbb... Mi több: DAC is van benne. DACol a drágább készülékekkel. CD-transzpontok: Kenwood DP-X9010, valamint az Arcam Delta 170 a Black Box átalakítóval. HFN/RR május, június, HFA július * További tesztek. Townshend Avalon lemezjátszó-futómű (300); a Townshend Rock olcsóbb változata. "Átmenet a Planar 3 és a nagyfiúk között. Illik hozzá az Alphason Opal hangkar (MM-hez), illetve a Rega RB250 (MC-hez). Az utóbbiak közül jobban beválik vele az Audio-Technica, mint a Goldring." Musical Fidelity MA100 monoblokk (1500 párja); nem igazán sikerült. NAD 3225PE erősítő (150); olyasmi, mint a 3020, csak jobb valamivel. Heybrook hangkar (250); jó kar, és sokféle hangszedővel párosítható. QED A270 erősítő (330); "nem mondhatom, hogy ez lenne a tippem ebben a kategóriában". Monitor Audio 1200/GMD hangsugárzó (800); nem rázza fel a hallgatóság érzelmeit. JBL TLX12 hangsugárzó (150); ez még nem az igazi. Acoustic Research AR112 és AR122 hangsugárzók (125/150); a drágábbik mindenképpen jobb, de azt sem ajánlják fenntartás nélkül. Május Először is egy meghökkentő ötletről. A HFA egyik olvasója azt tapasztalta, hogy a kazettás magnók és a CD-játszók hangminősége meghökkentő mértékben javul (s a javulást műszerrel: oszcilloszkóppal is ellenőrizni lehet!), ha nem a nagyszintű, hanem a fejhallgató-kimenetüket használjuk! A szerkesztő megkérdezi, nem akarja-e valaki kipróbálni? Egy olvasó rövidesen válaszol: igen, a hangminőség sokkal de sokkal jobb a fejhallgató-kimenetről! (A szerkesztő nálunk is megkérdi: nem akarja valaki kipróbálni?) * Itt is körülszaglásszák a BitStream-technológiát, és jelzik, hogy az új rendszer iránt sokan és élénken érdeklődnek: a Technics, a JVC, a Harman/Kardon, a Sony és mások is PDM-átalákítót akarnak piacra hozni - mi persze a HFN/RR augusztusi lapszámában már arról is értesültünk, hogy a Sony megelőzte versenytársait, a Philipset is közéjük számítva. (Ez úgy történhetett, hogy a Sony eredetileg együttműködött a Philips-szel, de aztán a Sony menetközben hirtelen "kiszállt a kocsiból". Feltehetően azért, mert ő ekkorra már birtokában volt a PDM-chip-nek.) * Lelkesen méltatja Jimmy Hughes az Origin Live cég Skyline fantázianevű asztalkáit, amelyekből immár 5 van forgalomban: a Basic (47,) az Advanced (70), a Super (100), az Ultra (180) és a Mega (350) - nem számítva a falikonzolokat. A fedőlapok háromszögűek vagy négyszögűek, lehet közöttük választani. Aki feljebb akar hágni a létrán, becserélheti az asztalkáját a drágább modellekre; az árdifferencián kívül mindössze 6 fontot kell fizetnie. Érdekes felismerése az Origin Live cégnek, hogy a lemezjátszó-asztalka még abból a szempontból is rendszerfüggő, hogy az sem mindegy, parkettre állítjuk-e őket, avagy az Angliában elterjedt, alulról fűtött kőpadlózatra. A Skyline modelleket részben kő-, részben pedig fapadlóra specifikálják. Az Origin Live egyik Skyline-asztalkája. Más kell a kőre, más kell a fára. HFA május * Tesztek. Cello Etude passzív előerősítő (795); lényegében egy üres kapcsolódoboz, másfél köbdeciméter levegővel és a Mark Levinson által válogatott drága potméterekkel. Keith Howard, a szerkesztő nem kevés elégtétellel konstatálja, hogy a HFA által ajánlott és árusított, minden ízében snassz, 30 fontsterlinges passzív előerősítővel sokkal jobban lehet zenét hallgatni. Aragon 24k/2004 elő/végerősítő (1400/1200); nem igazán klasszis, főleg a végfokkal elégetlenkednek. Marantz CD85 CD-játszó; ugyanaz, mint a Philips CD880, de megintcsak jobb annál - a Marantz gondosabban válogatja az alkatrészeket. Foundation Audio NP1/DA Capo CS853 elő/végerősítő (350/675); a Foundation cég megunta, hogy csupán állványokat gyártson a mások készülékeihez, és maga is piacra hozott 3 előerősítőt, melyek közül az elsőt most van alkalmunk megismerni. Teljesítményerősítője még nincs, a Da Capo monoblokkokat az NSZK-ból importálja. A teszt eredményét e szavakkal foglalhatjuk össze: Buy British (And Not German). Jeff Rowland Model 5B amerikai teljesítményerősítő (5250); nem igazi klasszis. Marantz PM-75 erősítő (450); bele van építve egy elég jó DAC, úgyhogy főleg annak éri meg, aki olcsó CD-játszót hallgat. Epos ES14 hangsugárzó (385); a két év előtti ES14 mai változata tisztán és megnyerően szól, de változatlanul kissé magasba húz, és egyáltalán nem "all-rounder". Goodmans B-Max szub-basszussugárzó (egyetlen doboz a két csatornához, 90 fontért); az erősítő és a hangsugárzók közé kell iktatni, és akkor valami történni fog a basszussal, jó is, rossz is egyaránt. Castle Warwick (170); itt valamivel kedvezőbben ítélik meg, de azért jó lesz vigyázni vele. Június (A júniusi lapszámot nem kaptuk meg.) Új referenciák? Az Aragon elő/végerősítő, tápegységgel. HFA május Büdzsé szub-basszus, a Goodmans B-Max. Mindkét csatornát kiszolgálja, tehát 4 bemenete van. HFA május Mark Levinson passzív előerősítője, a Cello Etude - meg a levegő, ami benne van. HFA május Július A címlapon a Townshend Rock lemezjátszó utóda, a Rock Reference (1800). "Az eredeti Rock rendkívül jóhangú gépezet volt, versenyben állt az összes többi nagymenővel, de volt két súlyos hibája - így világítja meg a helyzetet George Entwhistle. - Először is, úgy nézett ki, mint ha amatőrök készítették volna. A másik hiba, hogy az ára túlságosan alacsony volt, nem csábította eléggé a vevőket." Max Towshend előbb az ellenkező irányban próbálkozott a középkategóriájú, 300 fontsterlinges Avalonnal, majd felismerte, hogy abban a vevő körben, amelyet őneki kell megcéloznia, a pénz nem számít és előállt egy csillogó-villogó, immár méregdrága lemezjátszóval. A hangkar ebben is egy szilikonolajjal töltött vályúba merül (a Towshendlemezjátszók védjegye!), de egyébként az egész gépezetet áttervezték, három ponton felfüggesztették, a tömegét megnövelték, a csapágyazását megjavították, és 10 kilós szendvics-tányérral látták el. Az Excalibur hangkar most is a régi, csak az árát emelték fel 650 fontra. Az új Rock Reference állítólag tényleg annyira stabil, mint a szikla, amelyről a nevét kapta. Hozzá képest "az a 2000 fontsterlinges lemezjátszó, amelyet eddig használtam, úgy szól, mintha 10-es erősségű viharban működne egy óceánjáró fedélzetén" - írja Entwhistle. Rock Around The Rock. A pénz nem számit. A Rock Reference lemezjátszó az Excalibur hangkarral. A papucs végén jól látható a kis csap, amely a szilikonos vályúba merül. HFA július Itt is tesztelik az Arcam Delta 170 CD-transzportot, s itt is a Kenwood DP-X9010-zel vetik össze, akárcsak a júniusi HFN/RR-ben. Keith Howardban megmozdul a brit szív; a szerkesztő nagyokat sóhajtozik, de kénytelen belátni, hogy a Kenwood jobban megéri a pénzt. A Linn Ekos hangkar (900) tesztje érdekes esemény, a hangkarok ugyanis sohasem "szuperkompatibilisek", tehát az új Linnt is csak akkor lehet kellőképpen méltányolni, ha Linn LP12 (közismert nevén Sondek) futóműbe építik és Linn Troika hangszedőt szerelnek bele. Ezt a kombinációt viszont nem is lehet mással összehasonlítani, csakis egy másik klasszis lemezjátszóval. Alvin Gold Roksant használ, a Sondek/ Ekos/Troika kombinációt tehát a Xerxes/Artemiz/Shiraz trojkához hasonlítja. A kiegészítő rendszer se kutya: DNM, Krell, Martin-Logan. Az új Linn hangkar, az Ekos. HFA július Gold előrebocsátja, hogy a Shiraznak mindenképpen fénylőbb, áradóbb hangja van, mint a Troikának, de ezen túlmenően is úgy véli, hogy a Roksan rendszere precízebb, a basszusa vékonyabb, de pontosabb, azonkívül a sztereója is jobb (amit Gold elsősorban a Xerxes futóműnek tulajdonít). A dolog azonban nem ennyire egyszerű, mondja, mert a Linn hangjában "egy egész zenei világot" vél felfedezni, tartást, erőt, autoritást (ez utóbbi kifejezést nehéz lefordítani, nagyjából annyit jelent, hogy valaki tökéletesen tisztában van azzal, amit tesz, és megvan a joga hozzá, hogy így tegyen). A középsávban a Linn kivételesen jól választja szét a szólamokat, a zenekar különböző részei önállóan muzsikálnak, a kamarazene elevenebb és transzparensebb. "Amikor azt mondom, hogy nekem a Roksan tetszik jobban (mert az tetszik jobban), tökéletesen megértem azokat, akik ellenkező eredményre jutnak." * További tesztek. Dolan PM1 előerősítő Kanadából (1500); lágy, mint egy csöves erősítő, de a tranziensei nem annyira jók. Mission 763 hangsugárzó (280); gyengébb a korábbiaknál (pedig azok sem tündököltek - ezt már mi mondjuk). JWP Sonata hangsugárzó (100); belép a 100 font alatti minimanók klubjába, a Celestion 3, a Rotel RL810, a Sony APM10ES, a Wharfedale Diamonds megtisztelő társaságába (melyen belül azért alighanem a Celestion a legjobb). Goldring 1012 hangszedő (40); vannak hibái, de Jonathan Kettle szerint jobb a hasonlóan árazott Ortofonoknál és Audio-Technicáknál. Augusztus Még mindig nyár van, megbocsáthatjuk, hogy a HFA egy kissé gyanús gyártmánynak szenteli a legnagyobb figyelmet, amennyiben három szakírója is foglalkozik a Yamaha AST rendszerrel, amely kis hangdobozból varázsol nagy basszust. Amint ezt már megszoktuk, a prospektus megint forradalminak tüntet fel nem is olyan új dolgokat, ez esetben azt, hogy elektromos visszacsatolás révén javítani lehet a hangsugárzó mélyfrekvenciás átvitelét. (AST: Active Servo Technology.) A HFA természetesen hangot is ad fenntartásainak, de elismeri, hogy az AST-S1 hangsugárzó az A10 erősítővel kombinálva valóban meghökkentő basszust produkál: 50Hz-ig teljesen lineáris, a -3dB-s pontot 42Hz-en éri el, gyönyörű teljesítmény egy 6 (!) literes dobozkától. Aktív Szervó Technológia, avagy Akkorát Szóló Törpe: a 6 literes Yamaha AST-S1 hangsugárzó a speciális áramkört tartalmazó A10 erősítővel. HFA augusztus Kissé komikus, hogy az AST-S1-et éppen az erényei miatt nem szabad úgy kezelni, mint a minidobozokat általában. Nem állíthatjuk falhoz vagy pláne sarokba, mert ahhoz túl nagy a basszusa. Éppen ellenkezőleg, különös gonddal kell elhelyezni a szobában, következésképpen nem lehet elrejteni - holott a minidobozok éppen erre vannak kitalálva. Más kérdés, hogy gyakorlatilag bárminemű hangsugárzó csakis állványon szól a legjobban. A Yamaha AST-S1 nem aktívdoboz, de szüksége van egy speciális áramkörre, egy visszacsatoló elektronikára ("Negatív Impedancia Konverter"), ez egy modul, amelyet az A10 erősítő tartalmaz. A két készülék tehát végérvényesen össze van házasítva; elvben megtehetjük ugyan, hogy az AST modult lineáris modulra cseréljük, és az A10-et közönséges erősítő gyanánt használjuk, de akkor mi értelme az egésznek. David Präkel el is morfondírozik ezen: a hifisták nem szeretik, ha komplett rendszert kényszerítenek rájuk, mert akkor a jövőben nem választhatják meg szabadon az egyes komponenseket. Mi tesszük hozzá: ezt a kötöttséget csak egyvalami igazolhatná, a Yamaha AST rendszer hangminősége - de arról egyetlen szót sem találtunk az (összesen 3!) cikkben. Azon a megállapításon kívül, hogy a basszus tényleg meglepően jó. Dehát "nemcsak kenyérrel él az ember". A Tannoy DC3000 állódoboz. HFA augusztus * Audio 1988 december Száz éves a magnózás - és ez mindjárt alkalmat ad egy kis elsőbbségi vitára. A profi hangtechnika lapja, a JAES nyomán itt is elmondják, hogy noha a világ eddig a dán Valdemar Poulsent hitte a magnó feltalálójának, valójában az amerikai Oberlin Smith-et illeti a dicsőség, mert ő már 1988 szeptemberében közreadta hangfelvevő készülékének vázlatrajzait az Electric World című újságban (lásd ábráinkon). A cikket nemrég bányászták elő a feledésből. Természetesen Smith magnója is dróthuzalra készítette a felvételt, éppúgy, mint Poulsen Telegraphonja, amelynek ugyanabban az évben, tehát 1888-ban nemcsak a vázlatait, de már egy működő példányát is bemutatták. (Az Audio is elismeri, hogy noha Smith-é a prioritás, az első működőképes készüléket mégiscsak a dán építette meg.) Oberlin Smith vázlatai az ősmagnóhoz - és ahogyan a gépet később megépítették. Audio december * A hírrovatból: a legújabb, embermagasságú Martin-Logan hangsugárzóban, a Sequelben az elektrosztatikus szélessávú rendszert dinamikus szub-basszussal párosították. A keresztfrekvencia 125Hz. A hangsugárzó ára 2250 dollár páronként. Persze, mire eljut Európába, legalább kétszer ennyibe fog kerülni. Martin-Logan Sequel: a híres, "transzparens" elektrosztatikus hangsugárzó dinamikus szub-basszussal. Audio december A tenger-elválasztotta piacok árarányait az Ortofon hangszedőkön is tanulmányozhatjuk. Az 500-as sorozatról is éppen most tesznek említést a hírrovatban. A három modell ára egyenként 300, 225 és 150 dollár - tessék ezt összevetni a hazai árakkal! * Tesztek. MB Quart 280 hangsugárzó (580), Marantz PM-94 erősítő (2900), Akai AT-93 tuner (600), Ariston Forte/Enigma lemezjátszó futómű/hangkar (625), AR TSW 115P aktívdoboz (400) és végül a Conrad-Johnson Premier Seven csöves előerősítő (7850), mely utóbbiról Bert Whyte fölöttébb lelkesen ír. A "nagy" csövesek képviselője, a Conrad-Johnson most is kitett magáért. Audio december 1989 január Tesztek. Philips CD880 CD-játszó (750), Audio Control Ten Plus ekvalizátor (330), YBA1 monoblokk (6000 párja), Harman/Kardon HD800 CD-játszó (530), TEAC V-970X kazettás magnó (800), Yamaha CX-10000/HX-10000 előerősítő/fono-fokozat (7500/2500). Térhatásprocesszorral kombinált előerősítő, a Yamaha CX-10000. A típusszám mintha az árat jelölné - pedig még a fono-előerősítőt is külön kell megvenni hozzá. Audio január Február A Yale Egyetem hangszergyűjteményéről írnak, és nagyon szép fényképekkel illusztrálják. Persze színesben. Mi itt csak két képet veszünk át, mutatóban. * Tesztek. Hafler XL600 teljesítményerősítő (1200), Sony PCM-2500 DAT-magnó (3200), Audio Dynamics T-200E tuner (350), Eminent Technology LFT-III elektrosztatikus hangsugárzó (3250). Elölről szolíd, hátulról solid-state. A Hafler-erőmű. Audio február A Yale Egyetem hangszerkincseiből: zenetanárok zsebhegedűi, valamint basszuskürt és szerpent. Audio február Március Összefoglaló cikk az elekrosztatikus hangsugárzókról. Folytatása a következő számban. * Tesztek. Onkyo DX-G10 CD-játszó (2500), a/d/s CC4 tuner/előerősítő (100) és a/d/s PA4 végfok (1200), Fosgate DSM-3610 ProPlus térhatásprocesszor (1430), Harman/Kardon Citation Twenty-Five előerősítő (850). Április Tesztek. Accuphase G-18 terc-sávszűrő (5450), Linn LK1 előerősítő (1050+100 a távvezérlőért), Revolver lemezjátszó (350-400, +200 a kar). Május Az idei Autó-Hifi Évkönyv. Június Ez valami nagyon furcsa dolog: a Phantom Acoustics cég Shadow elnevezésű "aktív alacsonyfrekvenciás akusztikus kontrollkészüléke", páronként 1790 dollárért. Ugyanúgy néz ki, mint azok a különféle átmérőjű, magas hengerek, amelyek Helmholtz-rezonátor vagy hasonló akusztikai elem gyanánt elnyelik vagy legalább is csillapítják a szoba saját hangát, állóhullámait. Csakhogy a Shadow nem passzív elem! Mindegyik hengerben két erősítő van elhelyezve, valamint két mikrofon és két hangszóró (1-1 az oszlop mindkét végében). Amikor megszólal a zene, és a szoba "ütni" kezd, a mikrofonok érzékelik az alacsonyfrekvenciás rezonancia lökését, és az erősítőkön keresztül megszólaltatják a hangszórókat - ellenfázisban! Vagyis mintegy leszippantják az energia-fölösleget. Aktív antirezonátor: a Shadow a Phantom Acoustic-tól. Az enteriőr a Martin-Logan mellett mutatja. Audio június Fogalmunk sincs, hogy a Shadow a gyakorlatban beválik-e (az Audio szakírója ugyan áradozik róla, de ezt sosem kell túlságosan komolyan venni, ezek fizetett tesztek), illetve, hogy ha beválik, elterjed-e. Az ötlet maga azonban hallatlanul szellemes. Ellentétben az eddigi, passzív antirezonátorokkal, melyek értelemszerűen folyvást egy viszonylag széles sávban dolgoznak, a Shadow kizárólag azon a frekvencián avatkozik be, amelyen szükség van rá - mert hiszen éppen a szóba saját rezgése váltja ki azt a frekvenciát, amely majd őt kioltja. Mi több: ellentétben a passzív antirezonátorokkal, a Shadow-t be lehet állítani, hogy pontosan annyi energiát nyeljen el, amennyit kell, se többet, se kevesebbet! * További tesztek. Denon DCD-3520 CD-játszó (1500), Harris XD-001UH DAT-magnó (1550), Fuselier 3.8D hangsugárzó (2100), VMPS Super Tower II hangsugárzó (878, 2058).