Hetedhéthatár |
Hi-Fi News & Record Review
1989 május
Krimi, két fejezetben.
Első fejezet: a májusi számban megszólaltatják Mike Moffat-ot, az
immár legendás, elektroncsöves CAL Tempest CD-játszó egyik tervezőjét*
(*Egy későbbi lapszámban a California Audio Labs élénken tiltakozott
az ellen, hogy Moffat-ot úgy állítsák be, mint aki részt vett volna a
CD-játszó tervezésében. Valójában csak egy szabadalmat vásároltak
tőle.), aki legújabban saját, nonpluszultra CD-játszót hozott
forgalomba, Theta DSPre néven.
CAL Tempest, valamint Moffat CD-játszója, a Theta DS Pre. HFN/RR május
"Kezdetben - mondja Moffat a CD-játszó annyira siralmasan szólt,
hogy ki kellett tőle menni a szobából, de tudomásul vettem, hogy övé a
jövő, hát megpróbáltam javítani rajta. Először az analóg fokozatokat
cseréltük ki, de a hang még mindig riasztóan rossz maradt.
Ezért hát annak néztem utána, mi történik a digitális
tartományban, s felismertem, hogy az időbeli hibák, miután az
átalakítón keresztüljutnak, bizarr amplitúdó-hibákat okoznak,
olyanokat, amelyek nem szükségképpen korrelálnak a torzítások ismert
formáival. Szabadalmamat megvásárolta a CAL; CD-játszójuk hangja nekem
is tetszett, de ekkor még nem szántam el magam, hogy a saját
készülékemmel is kimerészkedjem a piacra."
"Tulajdonképpen csak ekkoriban kezdtem el foglalkozni a szűrőkkel.
Megértettem, hogy rendkívül sokféle módon lehet szűrőket építeni, s
azt is megértettem, miért dolgoznak a Sony- és Philips-típusú
vállalatok mérnökei team-ekben. Rájöttem, hogy szükségem van egyrészt
egy matematikusra, másrészt egy számítógépes áramkörtervezőre. Meg is
találtam őket, és amikor (jó háromnegyed évi munka árán) elkészítettük
első programozható digitális szűrőnket, első ízben sikerült úgy
hallgatnom digitális hangot, hogy oda is tudtam figyelni a zenére. A
Theta DSPre nagy sikert aratott a tavaly nyári CES-en; sok ember, aki
addig egyáltalán nem kedvelte a digitális hangot, áttért a CD-re."
"Véleményem szerint a legjobb analóg rendszer, a legjobb
lemezekkel tényleg jobb a mai digitálisnál. De az analóg lemezek ma
már szinte kivétel nélkül hibridlemezek, és ha bemegyünk a boltba és
vásárolunk 100 LP-t és 100 CD-t, akkor 75 esetben az LP nem fog úgy
szólni, mint a CD - a Thetán."
Moffat nyilatkozatából számunkra talán az a legfontosabb, hogy a
konstruktőr leszögezi: a CD-technika jövője egyáltalán nem a hardveren
(a készüléken) áll vagy bukik, hanem kizárólag a szoftveren,
ennélfogva teljesen értelmetlen dolog újabb és újabb, sokezer dolláros
gépeket vásárolni. A CD-játszónak csupán a szűrő-áramköreit kell majd
idővel még jobbra cserélni - és a Theta úgy is van kiképezve, hogy ezt
később meg lehessen tenni vele. Sajnos, mondja, hiába javulnak az
átalakítók a CD-játszókban, ha a felvételek többségét a gyárak
továbbra is szimpla átalakítókkal készítik: 16 bites áramkörökkel,
amelyek valójában nem valódi 16 bitesek. A valódi 16 bites konverterek
sokkal jobbak - de tízszerte drágábbak. Moffat végül arról mesél, hogy
ők most éppen egy újfajta felvételi rendszeren dolgoznak, hogy a
felvétel/lejátszás tényleg a tükörképe lehessen egymásnak.
Második fejezet, már a júniusi lapszámból: arról értesülünk, hogy
Moffat otthonát kirabolták. A tettesek tudták, mit keressenek, mert
csak számítógépeket, mágneslemezeket, valamint prototípusokat vittek
magukkal, egyéb értékekhez nem nyúltak...
* Mintha csak az előző nyilatkozatot akarnák megerősíteni (ti.,
hogy a CD-technikában kizárólag szoftverfejlesztésről lehet szó),
ismét szóba hozzák a Philips cég új, BitStream rendszerű
CD-konverterét. Ez már nem pulzuskód-, hanem
pulzussűrűség-modulációval dolgozik, és precízebb jelalakot
szolgáltat, mint az eddigi átalakítók. A BitStream-konverter rendkívül
nagy (11MHz) sebességű, 1-bites digitális "jelfolyamot" produkál,
256-szoros túlmintavételezéssel. A Philips cég logikus fejleménynek
nevezi a BitStreamtechnikát, amennyiben az első CD-játszók 14 bites
chipje még szűrőjét is, átalakítóját tekintve is analóg volt; még a
jelenlegi, 16 bites Philips-chipnek is csak a szűrője digitális, az
átalakítója változatlanul analóg; a BitStream-rendszerben viszont a
szűrő és a DAC már egyaránt digitális.
Az új áramkör olyan jelalakot produkál, amely már erősen
megközelíti az analóg jelalakot; a jelfolyamot már csak igen csekély
utó-procedúrának kell alávetni. Ez sok szempontból előnyös (azon
kívül, hogy még olcsóbb is - avagy legalább könnyebben gyártható).
Amint ezt a HFN/RR szakírója megfogalmazza: a digitális konverter
pontosabban dolgozik, mert eltérően a hagyományos rendszerű DAC-tól,
most már nem az amplitúdót, hanem az időt vágja darabokra. Elmaradnak
a hagyományos átalakítók hibái, a "csúszás" (glitch), a
cross-over-torzítás. Ennyi információ még nem elegendő ahhoz, hogy
szakcikket közölhessünk a BitStream rendszerű átalakítókról, de ami
késik, nem múlik: rövidesen erre is sort kerítünk.
Addig is, lásd az első BitStream-konverter tesztjét a HFN/RR
augusztusi számában. Mint majd kiderül, ezt a készüléket nem a Philips
készítette...
* Újabb elő/végerősítő, amelyről csak álmodni szabad: az Audio
Research SP14/Classic 60 (2950/3150). Tudomásul véve, hogy az
elektroncsövek előbb-utóbb eltűnnek a színről, az Audio Research
újabban FET-ekkel vegyíti az elektroncsöveket. Az SP14 előerősítőben
már csak egyetlen cső van (egy ECC88 dupla trióda), ez szolgálja ki a
RIAA-korrektort; a nagyszintű (line) egységben kizárólag FET-eket
használnak. A Classic 60 végfok még jócskán "be van üvegezve",
csatornánként négy darab 6550-es trióda dolgozik benne, a meghajtó
fokozat két-két 6FQ7 - a bemeneti egység viszont már itt is
félvezetőkön épül. Az ARC erősítők hangminősége fenomenális, Steve
Harris szerint minden várakozást felülmúl, a hangszórók és a
hallgatóság között mintegy eltűnik az elektronika, szabaddá válik a
tér.
Az Audio Research előerősítő legújabb reinkarnációja, az SP14 -
amelyben már csak egyetlen elektroncső van. Az ábra a RIAA-korrektor
egyik csatornáját mutatja. HFN/RR május
* Három középkategóriájú lemezjátszó egy sorban: Alphason Solo
(365, plusz az esetleges külső tápegység ára), Kuzma Stabi (700 és
szintén fel lehet javítani külső tápegységgel), Townshend Avalon
(300). Minőségüket tekintve ezek a gépek mind abba a tartományba
esnek, amely úgy a Rega és a Linn között terül el - az egyiket
biztosan felülmúlják, a másiknak biztosan alatta maradnak. Az áruk is
ezt tükrözi - kivéve a Kuzmáét, de a jugoszláv lemezjátszó
nyilvánvalóan túl van árazva, Paul Miller nem tartja jobbnak az
Avalonnál. Az Avalont dicséri, de hozzáteszi: volt a régi, drágább
Townshend-modellnek, a Rocknak egyfajta varázsa, ami az olcsóbb gépből
már hiányzik. Az Alphason Solo viszont "veszélyesen közel kerül a nagy
gépekhez".
* Annyi év után, a Spendor cég újra piacra hozott egy
monitorhangsugárzót: az S100 háromutas reflexdobozt (1100). Martin
Colloms a következőképpen jelöli meg az igazi monitorok ismérveit: 1.
kellőképpen össze van-e hangolva a három hangszóró átvitele, 2.
egyensúlyban van-e a hangkép és elegendően színezetlen-e, 3.
dinamikájában és tisztaságában megfelel-e a modern hifi
követelményeinek, 4. mentes-e a nagy hangdobozokra jellemző döngéstől
és 5. elég hangosan tud-e szólni. Colloms szerint az S100 mind az öt
szempontnak megfelel. "A hangminőség kitűnő, bizonyos részleteivel
felidézi (ha nem is teljes mértékben) a "nagy" hangsugárzók erényeit:
a Quad középtartományát, a Yamaha NS1000 basszusát, az Apogee Caliper
Signature dinamikáját és nagyvonalúságát. Legnagyobb erénye: a
kiegyensúlyozottsága. Igazi audiofil produktum."
Megfelel-e az Öt Fő Kritériumnak? A Spendor új monitorsugárzója, az
S100. HFN/RR május
* További tesztek. Monitor Audio Reference 1200 hangsugárzó (800);
kétutas állódoboz, arany-metáldómmal, kitűnő basszus, nagyszerű
térhatás, mérsékelten tiszta középtartomány. Denon DCD-810 és DCD-910
CD-játszók (250, 300); az előbbi nem rossz, az utóbbi egészen jó, de
távolról sem Best Buy.
Június
Forradalmian új hangsugárzó a láthatáron: a Sumo Aria. Túl sokat
nem sikerül megtudni róla, pedig több oldal terjedelmet szentel neki a
HFN/RR; amit írnak, az inkább riportázs, beszélgetés a konstruktőrrel,
illetve az új rendszer előnyeinek ecsetelése.
Ez a kis vacak mozgatja az egész síkmembránt! Paul Burton, a tervező,
a Sumo Aria "motorjával". HFN/RR június
Annyit lehet érteni az egészből, hogy az angol születésű, de
kanadai illetőségű Paul Burton olyan "planár", azaz síkmembrános
hangsugárzót konstruált, amelyet egyetlen pontban hajtanak meg egy
különleges, nagy teljesítményű, nagy membránkitérésű, de csak
körülbelül 3 centiméter átmérőjű dinamikus hangszóróval. A rezgés
fázishűen terjed tovább a síkmembránon, ahelyett, hogy állóhullámokat
képezne - nem egészen világos, hogyan lehetett rávenni erre a
szokatlan viselkedésre. Mivel a membrán nem dugattyúszerűen mozog, az
erősítő főképp a kis meghajtó-egységet "érzékeli", és ezért a rendszer
impedanciája igen kevéssé reaktív; ebből következik, hogy a
hangsugárzót, noha csak közepesen érzékeny, viszonylag kis
teljesítményű erősítővel is meg lehet hajtani. Frekvenciaátviteléről
egy diagramot is mutatnak, az átvitel széles sávú és igen sima.
A prototípust állítólag már a tavalyi Penta Show-n bemutatták
(érdekes, mi nem emlékszünk rá, hogy akkor szóba került volna!), és
ott jó benyomást keltett. A Sumo Ariát ma már sorozatban gyártják, és
Angliában is árulják, 2200 fontért párját. Kíváncsian várjuk a
tesztjét.
* Még egy kanadai szuperffy: az Oracle Delphi Mk III lemezjátszó.
Hangképét (1450) rendkívül plasztikusan írja le Ken Kessler.
Lágy, zenei hang: Oracle Delphi II. "Nem olyan, mint az a bizonyos
mérföldkő-lemezjátszó." HFN/RR június
"Bármit beszélnek is az anti-szubjektivisták arról, hogy az emberi
hallásnak gyönge a memóriája: amikor én az új Oracle-t a
berendezésembe iktattam, az az érzés fogott el, amelyet egy régi
ismerős láttán érzek, s ez megerősítette hitemet, hogy igenis léteznek
audiofil tendenciák. Az új modell nem több és nem kevesebb, mint
továbbfinomítása a réginek. Azok számára, akik még nem hallották ezt a
csodálatos kreációt, elmondom, hogy rendkívül muzikális hangot
szolgáltat, amelyet el lehet hallgatni akár heti 40 órában is. Vannak,
akik szerint az Oracle hangja "lágy" "túl finom" - ugyan már, hogyan
is lehetne valami "túl finom"?! Ez a lemezjátszó egyszerűen csak nem
tesz hozzá a zenéhez semmi durvaságot. Éppen az ellentéte egy bizonyos
másik lemezjátszónak, amely "mérföldkő a hifi történetében", és
amelyet tudomásom szerint mindenki csodál - én viszont utálom."
* A szakemberek új és új mérési eljárásokat dolgoznak ki, hogy
végre megmagyarázzák, miért szólnak eltérően a különféle erősítők.
Paul Miller most a rádiófrekvenciás zajmodulációt veszi vizsgálat alá,
háromdimenziós ábrákat mutat, és büszkén azt állítja, hogy sikerült
megtalálnia az egyik fontos paramétert, amelynek ismeretében most majd
a gyárak megjavíthatják készülékeik hangminőségét. "Egy húszdarabos
mintakollekción vizsgálatokat végeztem, majd meghallgattam őket, és
azt tapasztaltam, hogy az erős, >8dB-es RF-modulációból csaknem 100
százalékos biztonsággal érdes, harsány vagy reszelős hangminőségre
következtethetünk."
Megjegyzésünk: az ilyesfajta szubjektív tesztek semmitmondóak.
Sokkal több és mindenekelőtt sokkal módszeresebb szubjektív tesztre
volna szükség ahhoz, hogy igazolni lehessen az RF-zajmoduláció (vagy
bármely más) paraméter jelentőségét. Egyike azoknak a készülékeknek,
amelyekbe Miller beleköt, az Audiolab 8000P teljesítményerősítő, ezt
(RF ide, RF oda) eddig senki sem minősített érdes hangúnak - csak
Miller, a mérések után. Mindazonáltal, az Audiolab cég Miller mérése
nyomán elismerte, hogy az erősítőnek tényleg van RF-zajmodulációja, és
visszakézből kijavította a hibát. A készüléket az augusztusi
lapszámban újratesztelik. "Most már minden rendben van" - nyugtázza
Miller. Hej, ha az élet ennyire egyszerű volna...
* "Egy intelligens hangsugárzó": a Meridian D600. Párja 2500 font,
de ebben már benne van háromszor 75 watt, egy előerősítővel, valamint
azzal az aktív keresztváltóval, amely a D600 intelligenciáját
testesíti meg - már amennyiben intelligenciára vall, hogy egy
hangsugárzót "előprogramoznak" különféle akusztikájú szobákhoz. Martin
Collomsnak nagyon tetszik ez a komplex konstrukció, mi azonban
gyanakvóak vagyunk, mert már megtanultuk, hogy a Meridian
aktívsugárzók általában jó bizonyítványt kapnak a lapok tesztrovatában
- s aztán soha többé nem hivatkozik rájuk senki.
* A Roksan cég új Shiraz hangszedőjét és Artemiz hangkarját
(490/435) hallgatja Alvin Gold, természetesen a Xerxes futóművel.
Leírásából ugyanazt halljuk ki, amit "élőben" is tapasztalunk: a
komplett Roksan lemezjátszó tisztán, ritmikusan zenél, a basszusa
kissé száraz, de a kellő helyeken elsöprő a dinamikája (amihez mi
sietünk hozzáfűzni, hogy a Shiraz hangszedő is EMT-származék, márpedig
az EMT dinamikája mindig is fenomenális volt lásd a mi MC-tesztünket a
Hifi Magazin 9. lapszámában).
Első pillantásra felismerhető az EMT-"generátor". A Roksan Shiraz
hangszedő. HFN/RR június
"Ez a lemezjátszó azt tudja, amit a CD nem tud. A CD-nek nincs meg
ez a fergeteges energiája, jelenlét-érzete, egységes sztereó-képe." A
brit szakíró óvatosan azzal végzi, hogy azért ezt a lemezjátszót sem
ajánlhatja feltétel nélkül, tekintve, hogy "vannak más klasszis
készülékek is, amelyek ellen szintén nem lehet panaszunk". (Az egyik
konkurens gyártmányról a konkurens HFA számára szintén Gold készíti a
tesztet, s ott értelemszerűen újra szóba kerül majd a Shiraz. Lásd
tehát még ott. Annál is inkább, mert Gold főfoglalkozásban a Hi-Fi
Answers munkatársa, így aztán a puskaport inkább ott igyekszik
ellőni.)
* "Mi, brit audiofilek, az LS3/5A és a Quad ESL tulajdonosai,
igazából nem is tudjuk, mi történik 100Hz alatt - magyarázza Ken
Kessler. - A TDL Studio 1 azonban bebizonyítja, hogy audiofil
hangsugárzónak igenis lehet mélybasszusa, még akkor is, ha nem
Kaliforniában gyártották. El sem hisszük, hogy csak 20 centis a
mélyhangszórója. És az egész doboz nem is foglal el több helyet, mint
a normál állódobozok, mondjuk a Monitor Audio R1200 Gold."
A TDL cég felelevenítette az akusztikus labirint divatját. A
labirint-sugárzók többsége hatalmas, drága monstrum*(*Mint Paul
Klipsch mondotta volt: "eleddig még senkinek sem sikerült
miniatürizálnia egy 32 láb hullámhosszúságú orgonahangot". A szerk.),
de a TDL cég most a Studio 1-gyel olyan hangdobozt kínál, amely sem
méretével, sem pedig az árával (550) nem hivalkodik. "A soul, a
reggae, a zenekari (akusztikus) jazz, rézfúvós zene hívei és a
Wagner-fanatikusok el lesznek ragadtatva" - fejezi be lelkes hangú
revüjét Ken Kessler. (A hegedűkről, általában a klasszikus zenéről nem
szól.)
* A CD-transzport körülbelül úgy aránylik a CD-játszóhoz, mint a
"csupasz" lemezjátszó ahhoz a készülékhez, amelybe már eleve bele van
építve mindenféle előerősítő. Mint ahogyan a komolyabb lemezjátszókból
már nagyon régóta kihagyják a korrektort, a High Fidelity történetének
ismeretében biztosra vehetjük, hogy előbb vagy utóbb minden komolyabb
CD-játszóból is ki fogják hagyni a DAC-ot, azaz a Digitális/Analóg
átalakítót. Nem lesz bennük több elektronika, mint amennyi a korong és
a letapogató rendszer mozgatásához elengedhetetlen.
Nézzünk máris egy CD-transzportot, vagyis DAC nélküli CD-játszót,
az Arcam Delta 170-et; ára a külső átalakítóval már egy ezresre rúg,
annyit pedig, ha jól értjük, nem ér meg.
* További tesztek. Philips CD880 (500) és Technics SL-P999 (450)
CD-játszók; enyhe ajánlás, a szakírók nem strapálták magukat.
Ezüstlemezjátszó a CD-technika atyjától: Philips CD880. Audio január
Július
Örökre megbukott a DAT-magnó? Meglehet! Hifi-készülék formájában
máig sem sikerült piacra kerülnie - profi magnónak pedig, úgy látszik,
nem válik be. Legalábbis ez derül ki a müncheni Rádiótechnikai Intézet
jelentéséből.
Ahhoz, hogy professzionális eszközzé nyilvánítsák, a digitális
magnónak annyira pontosan kell másolnia, hogy még a 10. másolaton se
legyen hallható hiba. Továbbá, minden gépnek kifogástalanul kell
reprodukálnia a másik gépen felvett műsort. A kutatók 8 cégtől
vásároltak 3-3 kazettát, és azt tapasztalták, hogy egyetlen kazetta
sem tesz eleget az összes követelménynek. Bizonyos kazettáknak jót
tett, ha néhányszor lejátszották őket (lecsiszolódott a felületük),
más típusok viszont néhány lejátszás után kattanásokat produkáltak.
Azonkívül, az Intézet az összes nyugatnémet rádióállomástól bekért
egy-egy DAT-felvételt, melyek közül nyolcat profi, hatot házi, ötöt
pedig hordozható DAT-magnón készítettek; a felvételeket nem mindig
sikerült lejátszani bármelyik gépen. "Ahhoz, hogy a DAT-ot profi
célokra használhassák, drasztikus változtatásokat kellene eszközölni
rajta" - így foglaltak össze véleményüket a kutatók, s ezzel
úgyszólván a halálos ítéletet mondták ki a DAT fölött.
A hivatalos brit rádió, a BBC megrökönyödve vette hírét e
verdiktnek, s bejelentette, hogy ellenőrizni fogja a vizsgálat
eredményét. A dolog meglehetősen sürgős, ugyanis a BBC időközben már
jókora pénzt költött DAT-ra: egy sereg stúdiót DAT-magnóval szerelt
fel, szerte az országban
* Ken Kessler ismét megemlékezik hazánkfiáról, Farkas Péterről,
aki most már nem három órafelhúzócsavarral emeli meg a hanglemezt
(lásd legutóbbi lapszemlénkben), hanem azt ajánlja, hogy a mindenki
által jól ismert, buborékos műanyag csomagolófóliából vágjunk ki 3
darabot, s azt helyezzük a lemezcímke alá. Kessler kéri az olvasókat,
próbálják ki ezt a semmibe sem kerülő MOD-ot s levélben számoljanak be
az eredményéről.
* Hosszan, zavarosan, érdektelenül - valószínűleg csak
kötelességből ír Chris Bryant a Philips CDD 882 CD-játszóról (500) és
a hozzá való erősítőről, amelyben vagy van külön DAC (DFA 888, 300
font), vagy nincs (FA 880, 200 font). Ha jól olvasunk a sorok között,
a legjobb az egészet elfelejteni.
Viszont újra tesztelik a Philips CD 582-őt, amelyet először
megdicsértek, azután levágtak. Most - bizonyos módosítások után -
megint előveszik, és egy udvarias rövidtesztben az olvasó figyelemébe
ajánlják. Mérsékelten meggyőző eljárás.
* További tesztek. Krell KS-P7B előerősítő (2600); mindenfajta
párosításban, még az ARC végfokokkal is kitűnő, nagyon dicsérik.
Radford MA50 monoblokk (1064); nem igazán "csöves hangú", inkább kissé
szárazon szól. Revox B215 kazettás magnó (1100); kissé döglött hangja
van. Jadis Defy elektroncsöves teljesítményerősítő (3000); nem annyira
jó, mint az előző Jadis-modellek - talán azért, mert már nem
KT88-akkal, hanem EL34-ekkel működik. Monitor Audio Monitor Seven
hangsugárzó (150); udvarias, de nem egészen őszinte hangú (nem a
doboz: a kritika). Audio Technica AT-ART1 hangszedő (800); nem
lelkesednek érte igazán. Musical Fidelity A1 erősítő (270); négy év
után újratesztelik, és változatlanul azt állítják, hogy bár a
teljesítménye kicsi, a hangminősége igen jó. (CD-vel pedig, minthogy a
CD-játszók elegendő feszültséget adnak le, még "nagyot" is tud
szólni.) Az A1 hangja enyhén színezett, a basszusa kissé lágy, de a
középtartománya és egyáltalán a tranziensei nagyon szépek.
Augusztus
Interjú John Bicht-tel, a Versa Dynamics lemezjátszó tervezőjével
(mellesleg ő konstruálta a Mission első hangkarját is). Mint mindenki
más, ő is elmagyarázza nekünk, hogy semmi mást nem kell tenni, csakis
azt, amit a Fizika diktál. Bichtnek a Fizika azt diktálta, hogy a
lemezt vákuummal kell rászívatni a tányérra, a rezgést műanyag
párnával kell elnyeletni, a lemezjátszó felfüggesztésében figyelembe
kell venni nemcsak a vertikális, de a horizontális rezonanciákat is, a
hangkarnak merevnek kell lennie, a karcsapágynak pedig nem szabad
lötyögnie. A Versa Dynamics "légpárnás" hangkarját és az új modell
állványozását fényképen is bemutatjuk. A lemezjátszó árát nem közlik,
de el tudjuk képzelni.
Légcsapágyazású hangkar, gránit állványzat: a Versa Dynamics
tervezőjét erre tanította a Fizika. HFN/RR augusztus
* Az augusztusi lapszámot egyébként is a High Endnek szentelték.
Az elektroncsöves japán Air Tight elő/végerősítőt (1770/2060) Ken
Kessler kissé lágy hangúnak, de rendkívül muzikálisnak ítéli. Ugyanő
lelkesen dicséri az Apogee ribonsugárzókhoz készült aktív
keresztváltót, a DAX-ot (4500); "a legolcsóbb Apogee is jobb DAX-szal,
mint bármelyik a DAX nélkül". Az Oracle Alexandria futóművet (950)
Steve Harris így jellemzi: "nem késztet bugizásra úgy, ahogy ezt a
Roksan teszi, viszont nyilvánvalóan zenei hangú, s habár nem annyira
jó, mint az Oracle Delphi, ez a gép is felismerhetően és diadalmasan
Oracle."
Csupán Martin Colloms vágja le a Conrad-Johnson DF1 CD-játszót
(1900), amely, ha jól értjük, még a Marantz CD85-öt sem múlja felül.
* Collomsék egyébként a CD-játszók után a hangsugárzók szubjektív
tesztjében is áttértek a százalékszámításra, t. i. százalékban adják
meg a tesztmodell értékét - nem egészen értjük, mihez képest. Három
középdobozt minősítenek, s ezek közül az Acoustic Reasearch AR142-nek
(300) nem adnak többet, csak 44%-ot. A 220 fontsterlinges Monitor
Audio R300MD 54%-ot kap. A pálmát a három közül a legolcsóbb viszi el,
a Rogers LS4a (200), 61%-kal. Colloms azt írja róla, hogy az LS4a ama
ritka modellek közül való, amelyekben minden stimmel: specifikáció,
minőség, ár egyaránt a helyén van. Legfőbb erénye a
kiegyensúlyozottsága: semmi sem tűnik fel, semmi sem hiányzik. "All
round" hangsugárzó, sokféle készülékkel párosítható, nem kényes az
erősítőkre, hagyja hajtani magát.
Végre minden a helyén! Egy all-round hangsugárzó: a Rogers LS4. HFN/RR
augusztus
* A három hangsugárzó után most három erősítő, ugyanebből az
árkategóriából. Az Arcam Alpha II-vel (160) Chris Bryant többé-kevésbé
meg van elégedve: kissé lustán szól ugyan, de nincs benne semmi
aggresszív. A 350 fontsterlinges Marantz PM64 túlontúl japános hangú.
Okunk van rá, hogy a kisteljesítményű, mindössze 2x15 wattos Naim NAIT
II(320) jellemrajzát kissé bővebben ismertessük, ugyanis a HFM
szeánszain legtöbbször éppen ezt az erősítőt hallgatjuk.
"CD-ről és LP-ről egyaránt könnyeden, dallamosan ömlik a
muzsikája. Ritmusa mindig koherens, a mély-közép-magashangok
integrációja kitűnő. Érdekes és erős. A basszusa jól követhető. A
középtartománya levegős, részletező. A színpada széles és mély.
Legjobb pillanataiban a NAIT II számos drágább készüléket
megszégyenít, s noha nem produkálja a definíció vagy a basszusátvitel
n-edik fokát, mindig meggyőzően zenél. Nem való bárkinek, mert a
teljesítménye alacsony, de a klippelése nem zavaró, és hangosabban tud
szólni, mint gondolnánk. Bármiféle zenén jól viseli magát. Sodrása
van, egysége, tere, levegőssége. Hogy miért dicsérem agyon? Az idén ez
az első eset, hogy elfogadhatóan árazott erősítőn képes legyek
folyamatosan zenét hallgatni. Természetesen ez az erősítő sem
tökéletes: a basszusa enyhén zavaros, néha túl hangsúlyos, a felső
basszustartományban kissé színezett; a magasain reszelősség érezhető;
eltüntet sok olyan részletet, amelyet az igazán transzparens hangú
erősítők meg tudnak mutatni, és a fókusza sem kifogástalan. De a
zenéje mindig élénk és érdekes. Jelenleg ez a legszebb hangú erősítő
ebben az árkategóriában."
* És akkor a hónap legérdekesebb tesztje, a Sony TA-F630ESD
erősítőről; nem is az erősítőről, sokkal inkább az abba beleépített
BitStream átalakítóról. A PDM (Pulse Density Modulation, azaz
pulzussűrűségmoduláció alapján működő) átalakító Paul Miller szerint
fölülmúlja az összes PCM átalakítót.
BitStream! Az első PDM-konverter (meg a "hozzácsomagolt"
nagyteljesítményű erősítő), a Sony TA-F630ESD. HFN/RR augusztus
Vályúnál a hangkarok szomjasan delelnek... Az Elite Rock szolídabban
árazott változata, az Avalon. (HFA április)
"Kivételes mélységű és erejű basszus áradt a hangszóróból,
csillámló tisztaságú sztereofónia, amelynek színpadszélességét és
mélységét tízlábakban lehet mérni. Az ütőhangszerek különösen
életszerűek lettek, a fatömbök koccanása és a cintányér fémes csengése
hihetetlen realizmussal elevenedett meg (ehhez képest az MF Digilog
ködös és komprimált), de a trombita magashangtisztasága és sztereo
fókusza is éppíly meggyőző volt a "primitív" PDM átalakító
előadásában. Bármennyire hihetetlen: a Compact Disc akár kezdettől
fogva így szólhatott volna!"
A DAC köré épített erősítő olyan, amilyen (egyébként több mint
2x100 wattos!); tekintsük úgy, hogy ráadásba kaptuk. A dologban az a
legérdekesebb, hogy a BitStream-technológiát a Philips kezdte el
reklámozni - de a Sony csinált belőle először pénzt.
* További tesztek. Technics SE M100(560); ezidáig a legjobb
Technics, de egyáltalán nem a legjobb erősítő. Castle Warwick
hangsugárzó (170); könnyűsúlyú versenyző. Musical Fidelity A370
teljesítményerősítő (2250); hosszú évek után újratesztelik, és
csodálatosnak nevezik. Harman/Kardon PM635i erősítő(???); egy
árnyalattal jobb a régi, "i" nélküli 635-ösnél.
*
HFA
1989 április
A Kenwood DP-X9010 CD-transzportot (500) maga a szerkesztő
próbálja ki, és lényegesen jobbnak találja a Kenwood komplett
gépeinél. Csaknem olyan jónak találja, mint a Marantz CD75/IISE-t, ha
mindkét gépet a Musical Fidelity Digilogjával egészíti ki. Csakhát a
Marantz 30 százalékkal olcsóbb... Mi több: DAC is van benne. DACol a
drágább készülékekkel.
CD-transzpontok: Kenwood DP-X9010, valamint az Arcam Delta 170 a Black
Box átalakítóval. HFN/RR május, június, HFA július
* További tesztek. Townshend Avalon lemezjátszó-futómű (300); a
Townshend Rock olcsóbb változata. "Átmenet a Planar 3 és a nagyfiúk
között. Illik hozzá az Alphason Opal hangkar (MM-hez), illetve a Rega
RB250 (MC-hez). Az utóbbiak közül jobban beválik vele az
Audio-Technica, mint a Goldring." Musical Fidelity MA100 monoblokk
(1500 párja); nem igazán sikerült. NAD 3225PE erősítő (150); olyasmi,
mint a 3020, csak jobb valamivel. Heybrook hangkar (250); jó kar, és
sokféle hangszedővel párosítható. QED A270 erősítő (330); "nem
mondhatom, hogy ez lenne a tippem ebben a kategóriában". Monitor Audio
1200/GMD hangsugárzó (800); nem rázza fel a hallgatóság érzelmeit. JBL
TLX12 hangsugárzó (150); ez még nem az igazi. Acoustic Research AR112
és AR122 hangsugárzók (125/150); a drágábbik mindenképpen jobb, de azt
sem ajánlják fenntartás nélkül.
Május
Először is egy meghökkentő ötletről. A HFA egyik olvasója azt
tapasztalta, hogy a kazettás magnók és a CD-játszók hangminősége
meghökkentő mértékben javul (s a javulást műszerrel: oszcilloszkóppal
is ellenőrizni lehet!), ha nem a nagyszintű, hanem a
fejhallgató-kimenetüket használjuk! A szerkesztő megkérdezi, nem
akarja-e valaki kipróbálni? Egy olvasó rövidesen válaszol: igen, a
hangminőség sokkal de sokkal jobb a fejhallgató-kimenetről! (A
szerkesztő nálunk is megkérdi: nem akarja valaki kipróbálni?)
* Itt is körülszaglásszák a BitStream-technológiát, és jelzik,
hogy az új rendszer iránt sokan és élénken érdeklődnek: a Technics, a
JVC, a Harman/Kardon, a Sony és mások is PDM-átalákítót akarnak piacra
hozni - mi persze a HFN/RR augusztusi lapszámában már arról is
értesültünk, hogy a Sony megelőzte versenytársait, a Philipset is
közéjük számítva. (Ez úgy történhetett, hogy a Sony eredetileg
együttműködött a Philips-szel, de aztán a Sony menetközben hirtelen
"kiszállt a kocsiból". Feltehetően azért, mert ő ekkorra már
birtokában volt a PDM-chip-nek.)
* Lelkesen méltatja Jimmy Hughes az Origin Live cég Skyline
fantázianevű asztalkáit, amelyekből immár 5 van forgalomban: a Basic
(47,) az Advanced (70), a Super (100), az Ultra (180) és a Mega (350)
- nem számítva a falikonzolokat. A fedőlapok háromszögűek vagy
négyszögűek, lehet közöttük választani. Aki feljebb akar hágni a
létrán, becserélheti az asztalkáját a drágább modellekre; az
árdifferencián kívül mindössze 6 fontot kell fizetnie. Érdekes
felismerése az Origin Live cégnek, hogy a lemezjátszó-asztalka még
abból a szempontból is rendszerfüggő, hogy az sem mindegy, parkettre
állítjuk-e őket, avagy az Angliában elterjedt, alulról fűtött
kőpadlózatra. A Skyline modelleket részben kő-, részben pedig
fapadlóra specifikálják.
Az Origin Live egyik Skyline-asztalkája. Más kell a kőre, más kell a
fára. HFA május
* Tesztek. Cello Etude passzív előerősítő (795); lényegében egy
üres kapcsolódoboz, másfél köbdeciméter levegővel és a Mark Levinson
által válogatott drága potméterekkel. Keith Howard, a szerkesztő nem
kevés elégtétellel konstatálja, hogy a HFA által ajánlott és
árusított, minden ízében snassz, 30 fontsterlinges passzív
előerősítővel sokkal jobban lehet zenét hallgatni. Aragon 24k/2004
elő/végerősítő (1400/1200); nem igazán klasszis, főleg a végfokkal
elégetlenkednek. Marantz CD85 CD-játszó; ugyanaz, mint a Philips
CD880, de megintcsak jobb annál - a Marantz gondosabban válogatja az
alkatrészeket. Foundation Audio NP1/DA Capo CS853 elő/végerősítő
(350/675); a Foundation cég megunta, hogy csupán állványokat gyártson
a mások készülékeihez, és maga is piacra hozott 3 előerősítőt, melyek
közül az elsőt most van alkalmunk megismerni. Teljesítményerősítője
még nincs, a Da Capo monoblokkokat az NSZK-ból importálja. A teszt
eredményét e szavakkal foglalhatjuk össze: Buy British (And Not
German). Jeff Rowland Model 5B amerikai teljesítményerősítő (5250);
nem igazi klasszis. Marantz PM-75 erősítő (450); bele van építve egy
elég jó DAC, úgyhogy főleg annak éri meg, aki olcsó CD-játszót
hallgat. Epos ES14 hangsugárzó (385); a két év előtti ES14 mai
változata tisztán és megnyerően szól, de változatlanul kissé magasba
húz, és egyáltalán nem "all-rounder". Goodmans B-Max
szub-basszussugárzó (egyetlen doboz a két csatornához, 90 fontért); az
erősítő és a hangsugárzók közé kell iktatni, és akkor valami történni
fog a basszussal, jó is, rossz is egyaránt. Castle Warwick (170); itt
valamivel kedvezőbben ítélik meg, de azért jó lesz vigyázni vele.
Június (A júniusi lapszámot nem kaptuk meg.)
Új referenciák? Az Aragon elő/végerősítő, tápegységgel. HFA május
Büdzsé szub-basszus, a Goodmans B-Max. Mindkét csatornát kiszolgálja,
tehát 4 bemenete van. HFA május
Mark Levinson passzív előerősítője, a Cello Etude - meg a levegő, ami
benne van. HFA május
Július
A címlapon a Townshend Rock lemezjátszó utóda, a Rock Reference
(1800). "Az eredeti Rock rendkívül jóhangú gépezet volt, versenyben
állt az összes többi nagymenővel, de volt két súlyos hibája - így
világítja meg a helyzetet George Entwhistle. - Először is, úgy nézett
ki, mint ha amatőrök készítették volna. A másik hiba, hogy az ára
túlságosan alacsony volt, nem csábította eléggé a vevőket."
Max Towshend előbb az ellenkező irányban próbálkozott a
középkategóriájú, 300 fontsterlinges Avalonnal, majd felismerte, hogy
abban a vevő körben, amelyet őneki kell megcéloznia, a pénz nem számít
és előállt egy csillogó-villogó, immár méregdrága lemezjátszóval. A
hangkar ebben is egy szilikonolajjal töltött vályúba merül (a
Towshendlemezjátszók védjegye!), de egyébként az egész gépezetet
áttervezték, három ponton felfüggesztették, a tömegét megnövelték, a
csapágyazását megjavították, és 10 kilós szendvics-tányérral látták
el. Az Excalibur hangkar most is a régi, csak az árát emelték fel 650
fontra. Az új Rock Reference állítólag tényleg annyira stabil, mint a
szikla, amelyről a nevét kapta. Hozzá képest "az a 2000 fontsterlinges
lemezjátszó, amelyet eddig használtam, úgy szól, mintha 10-es erősségű
viharban működne egy óceánjáró fedélzetén" - írja Entwhistle.
Rock Around The Rock. A pénz nem számit. A Rock Reference lemezjátszó
az Excalibur hangkarral. A papucs végén jól látható a kis csap, amely
a szilikonos vályúba merül. HFA július
Itt is tesztelik az Arcam Delta 170 CD-transzportot, s itt is a
Kenwood DP-X9010-zel vetik össze, akárcsak a júniusi HFN/RR-ben. Keith
Howardban megmozdul a brit szív; a szerkesztő nagyokat sóhajtozik, de
kénytelen belátni, hogy a Kenwood jobban megéri a pénzt.
A Linn Ekos hangkar (900) tesztje érdekes esemény, a hangkarok
ugyanis sohasem "szuperkompatibilisek", tehát az új Linnt is csak
akkor lehet kellőképpen méltányolni, ha Linn LP12 (közismert nevén
Sondek) futóműbe építik és Linn Troika hangszedőt szerelnek bele. Ezt
a kombinációt viszont nem is lehet mással összehasonlítani, csakis egy
másik klasszis lemezjátszóval. Alvin Gold Roksant használ, a Sondek/
Ekos/Troika kombinációt tehát a Xerxes/Artemiz/Shiraz trojkához
hasonlítja. A kiegészítő rendszer se kutya: DNM, Krell, Martin-Logan.
Az új Linn hangkar, az Ekos. HFA július
Gold előrebocsátja, hogy a Shiraznak mindenképpen fénylőbb,
áradóbb hangja van, mint a Troikának, de ezen túlmenően is úgy véli,
hogy a Roksan rendszere precízebb, a basszusa vékonyabb, de pontosabb,
azonkívül a sztereója is jobb (amit Gold elsősorban a Xerxes futóműnek
tulajdonít). A dolog azonban nem ennyire egyszerű, mondja, mert a Linn
hangjában "egy egész zenei világot" vél felfedezni, tartást, erőt,
autoritást (ez utóbbi kifejezést nehéz lefordítani, nagyjából annyit
jelent, hogy valaki tökéletesen tisztában van azzal, amit tesz, és
megvan a joga hozzá, hogy így tegyen). A középsávban a Linn
kivételesen jól választja szét a szólamokat, a zenekar különböző
részei önállóan muzsikálnak, a kamarazene elevenebb és
transzparensebb. "Amikor azt mondom, hogy nekem a Roksan tetszik
jobban (mert az tetszik jobban), tökéletesen megértem azokat, akik
ellenkező eredményre jutnak."
* További tesztek. Dolan PM1 előerősítő Kanadából (1500); lágy,
mint egy csöves erősítő, de a tranziensei nem annyira jók. Mission 763
hangsugárzó (280); gyengébb a korábbiaknál (pedig azok sem tündököltek
- ezt már mi mondjuk). JWP Sonata hangsugárzó (100); belép a 100 font
alatti minimanók klubjába, a Celestion 3, a Rotel RL810, a Sony
APM10ES, a Wharfedale Diamonds megtisztelő társaságába (melyen belül
azért alighanem a Celestion a legjobb). Goldring 1012 hangszedő (40);
vannak hibái, de Jonathan Kettle szerint jobb a hasonlóan árazott
Ortofonoknál és Audio-Technicáknál.
Augusztus
Még mindig nyár van, megbocsáthatjuk, hogy a HFA egy kissé gyanús
gyártmánynak szenteli a legnagyobb figyelmet, amennyiben három
szakírója is foglalkozik a Yamaha AST rendszerrel, amely kis
hangdobozból varázsol nagy basszust. Amint ezt már megszoktuk, a
prospektus megint forradalminak tüntet fel nem is olyan új dolgokat,
ez esetben azt, hogy elektromos visszacsatolás révén javítani lehet a
hangsugárzó mélyfrekvenciás átvitelét. (AST: Active Servo Technology.)
A HFA természetesen hangot is ad fenntartásainak, de elismeri, hogy az
AST-S1 hangsugárzó az A10 erősítővel kombinálva valóban meghökkentő
basszust produkál: 50Hz-ig teljesen lineáris, a -3dB-s pontot 42Hz-en
éri el, gyönyörű teljesítmény egy 6 (!) literes dobozkától.
Aktív Szervó Technológia, avagy Akkorát Szóló Törpe: a 6 literes
Yamaha AST-S1 hangsugárzó a speciális áramkört tartalmazó A10
erősítővel. HFA augusztus
Kissé komikus, hogy az AST-S1-et éppen az erényei miatt nem szabad
úgy kezelni, mint a minidobozokat általában. Nem állíthatjuk falhoz
vagy pláne sarokba, mert ahhoz túl nagy a basszusa. Éppen
ellenkezőleg, különös gonddal kell elhelyezni a szobában,
következésképpen nem lehet elrejteni - holott a minidobozok éppen erre
vannak kitalálva. Más kérdés, hogy gyakorlatilag bárminemű hangsugárzó
csakis állványon szól a legjobban.
A Yamaha AST-S1 nem aktívdoboz, de szüksége van egy speciális
áramkörre, egy visszacsatoló elektronikára ("Negatív Impedancia
Konverter"), ez egy modul, amelyet az A10 erősítő tartalmaz. A két
készülék tehát végérvényesen össze van házasítva; elvben megtehetjük
ugyan, hogy az AST modult lineáris modulra cseréljük, és az A10-et
közönséges erősítő gyanánt használjuk, de akkor mi értelme az
egésznek. David Präkel el is morfondírozik ezen: a hifisták nem
szeretik, ha komplett rendszert kényszerítenek rájuk, mert akkor a
jövőben nem választhatják meg szabadon az egyes komponenseket.
Mi tesszük hozzá: ezt a kötöttséget csak egyvalami igazolhatná, a
Yamaha AST rendszer hangminősége - de arról egyetlen szót sem
találtunk az (összesen 3!) cikkben.
Azon a megállapításon kívül, hogy a basszus tényleg meglepően jó.
Dehát "nemcsak kenyérrel él az ember".
A Tannoy DC3000 állódoboz. HFA augusztus
*
Audio
1988 december
Száz éves a magnózás - és ez mindjárt alkalmat ad egy kis
elsőbbségi vitára. A profi hangtechnika lapja, a JAES nyomán itt is
elmondják, hogy noha a világ eddig a dán Valdemar Poulsent hitte a
magnó feltalálójának, valójában az amerikai Oberlin Smith-et illeti a
dicsőség, mert ő már 1988 szeptemberében közreadta hangfelvevő
készülékének vázlatrajzait az Electric World című újságban (lásd
ábráinkon). A cikket nemrég bányászták elő a feledésből. Természetesen
Smith magnója is dróthuzalra készítette a felvételt, éppúgy, mint
Poulsen Telegraphonja, amelynek ugyanabban az évben, tehát 1888-ban
nemcsak a vázlatait, de már egy működő példányát is bemutatták. (Az
Audio is elismeri, hogy noha Smith-é a prioritás, az első működőképes
készüléket mégiscsak a dán építette meg.)
Oberlin Smith vázlatai az ősmagnóhoz - és ahogyan a gépet később
megépítették. Audio december
* A hírrovatból: a legújabb, embermagasságú Martin-Logan
hangsugárzóban, a Sequelben az elektrosztatikus szélessávú rendszert
dinamikus szub-basszussal párosították. A keresztfrekvencia 125Hz. A
hangsugárzó ára 2250 dollár páronként. Persze, mire eljut Európába,
legalább kétszer ennyibe fog kerülni.
Martin-Logan Sequel: a híres, "transzparens" elektrosztatikus
hangsugárzó dinamikus szub-basszussal. Audio december
A tenger-elválasztotta piacok árarányait az Ortofon hangszedőkön
is tanulmányozhatjuk. Az 500-as sorozatról is éppen most tesznek
említést a hírrovatban. A három modell ára egyenként 300, 225 és 150
dollár - tessék ezt összevetni a hazai árakkal!
* Tesztek. MB Quart 280 hangsugárzó (580), Marantz PM-94 erősítő
(2900), Akai AT-93 tuner (600), Ariston Forte/Enigma lemezjátszó
futómű/hangkar (625), AR TSW 115P aktívdoboz (400) és végül a
Conrad-Johnson Premier Seven csöves előerősítő (7850), mely utóbbiról
Bert Whyte fölöttébb lelkesen ír.
A "nagy" csövesek képviselője, a Conrad-Johnson most is kitett
magáért. Audio december
1989 január
Tesztek. Philips CD880 CD-játszó (750), Audio Control Ten Plus
ekvalizátor (330), YBA1 monoblokk (6000 párja), Harman/Kardon HD800
CD-játszó (530), TEAC V-970X kazettás magnó (800), Yamaha
CX-10000/HX-10000 előerősítő/fono-fokozat (7500/2500).
Térhatásprocesszorral kombinált előerősítő, a Yamaha CX-10000. A
típusszám mintha az árat jelölné - pedig még a fono-előerősítőt is
külön kell megvenni hozzá. Audio január
Február
A Yale Egyetem hangszergyűjteményéről írnak, és nagyon szép
fényképekkel illusztrálják. Persze színesben. Mi itt csak két képet
veszünk át, mutatóban.
* Tesztek. Hafler XL600 teljesítményerősítő (1200), Sony PCM-2500
DAT-magnó (3200), Audio Dynamics T-200E tuner (350), Eminent
Technology LFT-III elektrosztatikus hangsugárzó (3250).
Elölről szolíd, hátulról solid-state. A Hafler-erőmű. Audio február
A Yale Egyetem hangszerkincseiből: zenetanárok zsebhegedűi, valamint
basszuskürt és szerpent. Audio február
Március
Összefoglaló cikk az elekrosztatikus hangsugárzókról. Folytatása a
következő számban.
* Tesztek. Onkyo DX-G10 CD-játszó (2500), a/d/s CC4
tuner/előerősítő (100) és a/d/s PA4 végfok (1200), Fosgate DSM-3610
ProPlus térhatásprocesszor (1430), Harman/Kardon Citation Twenty-Five
előerősítő (850).
Április
Tesztek. Accuphase G-18 terc-sávszűrő (5450), Linn LK1 előerősítő
(1050+100 a távvezérlőért), Revolver lemezjátszó (350-400, +200 a
kar).
Május
Az idei Autó-Hifi Évkönyv.
Június
Ez valami nagyon furcsa dolog: a Phantom Acoustics cég Shadow
elnevezésű "aktív alacsonyfrekvenciás akusztikus kontrollkészüléke",
páronként 1790 dollárért. Ugyanúgy néz ki, mint azok a különféle
átmérőjű, magas hengerek, amelyek Helmholtz-rezonátor vagy hasonló
akusztikai elem gyanánt elnyelik vagy legalább is csillapítják a szoba
saját hangát, állóhullámait. Csakhogy a Shadow nem passzív elem!
Mindegyik hengerben két erősítő van elhelyezve, valamint két mikrofon
és két hangszóró (1-1 az oszlop mindkét végében). Amikor megszólal a
zene, és a szoba "ütni" kezd, a mikrofonok érzékelik az
alacsonyfrekvenciás rezonancia lökését, és az erősítőkön keresztül
megszólaltatják a hangszórókat - ellenfázisban! Vagyis mintegy
leszippantják az energia-fölösleget.
Aktív antirezonátor: a Shadow a Phantom Acoustic-tól. Az enteriőr a
Martin-Logan mellett mutatja. Audio június
Fogalmunk sincs, hogy a Shadow a gyakorlatban beválik-e (az Audio
szakírója ugyan áradozik róla, de ezt sosem kell túlságosan komolyan
venni, ezek fizetett tesztek), illetve, hogy ha beválik, elterjed-e.
Az ötlet maga azonban hallatlanul szellemes. Ellentétben az eddigi,
passzív antirezonátorokkal, melyek értelemszerűen folyvást egy
viszonylag széles sávban dolgoznak, a Shadow kizárólag azon a
frekvencián avatkozik be, amelyen szükség van rá - mert hiszen éppen a
szóba saját rezgése váltja ki azt a frekvenciát, amely majd őt
kioltja. Mi több: ellentétben a passzív antirezonátorokkal, a Shadow-t
be lehet állítani, hogy pontosan annyi energiát nyeljen el, amennyit
kell, se többet, se kevesebbet!
* További tesztek. Denon DCD-3520 CD-játszó (1500), Harris
XD-001UH DAT-magnó (1550), Fuselier 3.8D hangsugárzó (2100), VMPS
Super Tower II hangsugárzó (878, 2058).