Kígyó a tepsiben |
- Műsoros kazetták gyártása Dorogon
Csináltunk már képriportot a hanglemezgyártásról, a
rádiósműsorkészítésről, legutóbb a CD-gyártásról is - a műsoros
kazettáról azonban eddig valahogy megfeledkeztünk, pedig jelenleg
világszerte ez a legnépszerűbb műsorforrás. Az utóbbi négy-öt évben
több fogyott belőle, mint a hanglemezből. A Hungaroton tavaly 4,6
millió darabot gyártott, s bár az idén némiképp csökkent a kereslet
(nőtt a konkurrencia!),a dorogi hanglemezgyárban arra számítanak, hogy
1989-ben is legalább 4 millió kazettát fognak kibocsátani.
De a műsoros kazetta már csak azért is megérdemel egy képriportot,
mert a legtöbb emberben teljesen hamis kép él arról, hogyan is
sokszorosítják a kazettákat. Lelki szemünk előtt egy hatalmas szekrény
jelenik meg, egy monstre hifitorony, amelyben sok-sok kazettás magnó
van elhelyezve, s azok közül az egyik lejátszik, a többi pedig csak
készíti a felvételeket, megállás nélkül. (Őszintén bevalljuk, hogy mi
magunk is valahogy így képzeltük a dolgot; gyaníthatólag az Olvasó sem
képzelte másképp. Ha mégis: elismeréssel adózunk neki!) Persze,
tényleg vannak ilyen, egyszerű módon dolgozó, kisüzemi
másolóberendezések, de a professzionális, nagyüzemi kazettamásolás
teljesen másképp történik.
Arról is bizonyára sokan hallottak harangozni, hogy a műsoros
kazettát nem "valós időben", normál (4,75cm/s) szalagsebességgel
másolják, hanem felgyorsítva, a normál szalagsebesség többszörösével,
miáltal a fél-egy órás programot pár perc alatt lefuttatják, s a
termelékenységet így a sokszorosára növelik. Aki próbált már
közönséges, kétkazettás magnón "gyorsmásolni", az tudja, hogy a
hangminőség már a kétszeres sebességű másolás nyomán is 8 napon túl
gyógyuló sérüléseket szenved (illusztrációért tessék tesztrovatunkhoz
lapozni!), márpedig a nagyüzemi másolást nem kétszerte, hanem
sokszorta nagyobb szalagsebességgel végzik. Hogyan tudják mégis
megóvni a hangminőséget? Hát úgy, hogy a nagyüzemi másoláshoz nem
kazettás magnót használnak! A lejátszó- és a felvevőgépek egyaránt
orsós stúdiómagnók csak kissé el vannak maszkírozva, hogy nehezebb
legyen rájuk ismerni.
Hogy a gyártási folyamatot már most tisztán lássuk magunk előtt: a
mestergép egy végtelenített szalagot játszik folyamatosan, a másológép
pedig egy nagy tekercs magnószalagra veszi fel egymásután sokszor
ugyanazt. A tekercset később szétvágják és kazettatestbe töltik. A
teljes gyártási folyamat tehát 3 fő részre tagolódik: másolás -
betöltés - öltöztetés (az utóbbi pedig ismét háromra: címkézés,
tokozás, csomagolás). Igyekeztünk minden fontosabb mozzanatot
megörökíteni. "Idegenvezetőnk" Szalai Ferenc volt, a dorogi
hanglemezgyár MEO-főnöke, akitől majd a műsoros kazetták műszaki
paramétereit is meg fogjuk tudakolni.
MESTERGÉP ÉS MESTERSZALAG
Miután erről az iparágról mi még nem írtunk, sőt mások sem igen
írtak róla Magyarországon, most kell eldöntenünk, hogyan fordítsuk az
angol szakkifejezéseket. A Mastert nyugodtan nevezhetjük (a
mesterszalag analógiájára) mestergépnek, azt a masinát pedig, amely
engedelmesen figyel a Mester szavára, s amelynek az angolban Slave
(szolga) a neve, másoló- avagy szolgagépnek fogjuk hívni.
A műsoranyag Budapestről, a Hungaroton Rottenbiller utcai
stúdiójából érkezik, 1/2 coll szélességű szalagon, amely 19cm/s
szalagsebességű felvételt hordoz. A kazettamásoló üzemben ezt
mesterszalagnak nevezik, valójában persze ez is csak másolat: az
eredeti, analóg vagy digitális mesterszalagnak egy (mindig analóg)
kópiája, amelyet a mestergépen harminckétszeres vagy éppenséggel
hatvannégyszeresen felgyorsítanak.
Dorogon jelenleg két mestergép dolgozik, mindkettő az amerikai
Cetec Gauss gyártmánya. Az elsőt még valamikor 1976-ban helyezték
üzembe, ez 32-szeres szalagsebességgel működik. A másodikat 1988-ban
installálták, ez sokkal modernebb, és számos egyéb tudományán kívül
64-szeres sebességű játékra is képes. (Egészen új technológia; a
dorogiak szám szerint hatodikak, akik ezt megvették.) Képriportunkban
mi ezt a drágább, körülbelül 50 ezer dolláros gépet kaptuk
lencsevégre.
Az első, ami a laikus figyelmét azonnal megragadja: a mestergép
annyira sebesen (másodpercenként 6 vagy 12 méteres sebességgel)
továbbítja a szalagot, hogy szó sem lehet "tekercselésről", tehát nem
használhatnak semmiféle orsót. A magnó egy széles, hosszú asztallal
van egybeépítve, az asztal teteje tepsiszerűen van kiképezve és
üvegtetővel van leborítva. A tepsi és az üvegtető között bő 1/2 coll a
hézag, tehát éppen nem szorul meg benne az élére állított szalag. A
magnószalag elfut a fejek előtt, végigszalad az asztal mentén, majd a
túloldalon visszafordul és beszalad a tepsibe, ahol jobbra-balra
kígyózva-tekeregve, sűrű hurkokat képezve igyekszik visszafelé, a
magnófejek irányába, hiszen nemsokára újra jelenése lesz ott.
Voltaképpen az egész műsor, mint valami minden tiltakozása ellenére
vitrinbe zárt hüllő, szünet nélkül ott tekergőzik a tepsiben,
eltekintve attól a néhány méteres szakasztól, amelynek éppen kint, a
magnóban van dolga. Ha a műsorkígyó túlságosan hosszú, akkor a tepsi
oldalfalait kétoldalt széjjelebb húzzák, hogy a viharosan hullámzó
huroktenger elférjen odabenn.
A végtelenített szalagon futó műsor végén a mestergép egy
úgynevezett vágóhangot állít elő és küld a szolgagépnek, ez jelzi,
hogy vége az egyik előadásnak, kezdődik a következő. A vágóhang egy
6-8Hz körüli frekvenciájú jel, ez önmagában nem hallható, de a
magnószalagot telítésbe vezérli, a másolaton tehát maradandó jelet
képez, amelynek majd később, a magnószalag kazettába töltésekor lesz
jelentősége.
A magnókazetták műsora négycsíkos: két sáv (az "A" szalagoldal
sztereóban) előrefelé, a másik két sáv (a "B" szalagoldal, ugyancsak
sztereóban) visszafelé fut. A mestergépet ez a legkevésbé sem izgatja,
ő egyszerre játssza mind a négy csatornát. Az "A" szalagoldal műsorát
menetirányban adja le, a "B" szalagoldalét meg visszafelé - ha
belehallgatnánk, zagyvaságokat hallanánk. Minthogy azonban a
másológépek is egyszerre írják fel a négy csatorna műsorát, a végén
minden maga-magától helyreáll, ugyanis műszaki szempontból teljesen
mindegy, milyen sorrendben érzékeli a magnófej a szalagon sorakozó
felmágnesezett dipólusokat. A felvétel egyébként Dolby-B-vel készült,
így kerül a mesterszalagra, így másolják tovább, így kerül a
kazettákba is - a dorogiaknak ezzel semmi dolguk.
Maga a mestergép robusztus stúdiómasina, hasonlít a Studerekre,
Ampexekre vagy akár a Mechanikai Laboratórium magnóira és a többire -
csak persze azok nincsenek összeházasítva egy tepsifedelű asztallal.
(A stúdiómagnók szerkezetének tárgyalásába most nem merülhetünk bele,
erről a témáról a Hifi Magazin 1981/2, azaz 6. lapszámában talál
bővebb információt az Olvasó.) A magnófejek felirata: Saki, Japán.
Állítólag nagyon időtálló fejek, egy teljes évet is kibírnak, ami nem
csekélység, hiszen a szalagkígyó hatalmas sebességgel súrlódó
vasoxid-pikkelyei borzasztóan igénybe veszik őket. Egyébként egyszer
fel is lehet csiszolni a fejeket, és akkor még jóideig használatban
maradhatnak. Még egy érdekesség; a szalagot nem a hagyományos
hangtengely/nyomógörgő továbbítja, hanem a két "capstan" vákuumal
magára szívja a szalagot, és ez adja azt a nyomóerőt, amely révén a
magnószalagot igen nagy sebességgel továbbíthatják.
SZOLGASEREG
Egy-egy "mester" szavát több "szolga" figyeli. Dorogon, a
Hanglemezgyárban két gyártósort használnak, a másológépek száma
összesen 14 (két régebbi típus a dán Lyrec-től származik, a többi 12
mind amerikai gyártmány, közöttük négy régebbi, nyolc új típusú). A
Gauss szolgagépek úgy 20 ezer dollárba kerülnek, darabonként. Szintén
stúdiómagnók, csak valamivel bonyolultabbak. Már említettük, hogy a
felvétel dolbyzva jön, a Gaussokban nincs külön Dolby-B áramkör (Dolby
HX viszont van).
A szolgagépek hatalmas, 2450 méteres tekercsekben fogadják az 1/7
coll (3,81mm) szélességű, tehát kazettába szánt szalagot, amelyre
30-35 felvételt készítenek egymás után. A felvételeket csak az a
bizonyos vágóhang választja el egymástól, amelyet a mestergépről
érkező, 6-8Hz-es jel idéz elő (később a töltőgépeket majd ezek a
jelzések figyelmeztetik, hogy "itt kell vágni"). A szolgagépek
gondosan "figyelik", hol tartanak a műsorban, és ha a szalagon már nem
volna elég hely, akkor bele sem kezdenek a következő menetbe:
leállnak. Ami a szalag típusát illeti, Dorogon főleg BASF LH18-at
használnak, de jó tapasztalataik vannak az AGFA és a délkoreai
Sunkyong gyártmányaival is-ott-jártunkkor éppen az utóbbival
dolgoztak.
Mint a modern, civilizált masinák általában, a Gauss gépek (a
mester is, a szolgagépek is) azonnal kijelzik az üzem közben fellépő
hibákat, például hogy vágóhangmaradványt érzékelnek, rossz helyen lép
be a vágóhang, hiányzik az indítási parancs, túl magas a hőmérséklet,
kiesett a tápfeszültség, nem feszül a szalag, nincsenek szinkronban a
"capstan"-ok (a stúdiómagnók természetesen mindig kettős
meghajtórendszerrel dolgoznak!), nincs előmágnesezés stb. stb.
A mestergépen be lehet állítani bizonyos alapprogramokat, mindegy,
hogy milyeneket- de maximálisan csak hármat. Ezek között egy
kapcsolóval lehet választani, s ilyenkor a szolgagépek automatikusan
ráállnak a Mester pozíciójára, nem kell őket állítgatni-méricskélni. A
dorogiak a következő három alap-programot választották: vasoxid szalag
64-szeres, vasoxid szalag 32-szeres és krómdioxid 32-szeres
szalagsebességre. Hogy miért éppen így programozták a rendszert, arra
később még visszatérünk. A munkát általában úgy szervezik meg, hogy a
kisebb szériákat a régi vonalon futtatják, a kisebbik sebességgel, 6
szolgagépen, a nagy sorozatokat az új "Masteren", kétszer akkora
tempóban, 8 szolgagépen. A gépek egyébként kompatibilisek, tehát ha a
műsort az új masináról adják le, de csak a kisebbik szalagsebességgel,
akkor rákapcsolhatják az összes másológépet.
Van a másolószobában egy kerekeken gördülő, komplett
mérőberendezés, valamint egy speciális, 1/7 collos szalagot játszó
Studer A80-as stúdiómagnó. A dorogi kazettaüzemben a munkahét azzal
kezdődik, hogy a mestergépre mérőszalagot tesznek, minden szolgagépen
másolatot készítenek, ezeket a másolatokat a Studerre teszik, s
körültekintő mérésnek vetik alá. Rutinszerűen tehát még az "orsós"
szalagot mérik, nem a kész kazettát. (más kérdés, hogy amikor új
mesterszalag érkezik, az első másolatot kazettába töltik,
végighallatják, majd archiválják, a mesterszalaggal együtt hogy később
az esetleges hibák eredetét meg lehessen állapítani.) Később a gyártás
folyamán az ellenőrzés már jórészt csak azt célozza, hogy a
hangminőség ne változzék, továbbá, hogy minden a helyére kerüljön, ne
cserélődjön fel a bal csatorna a jobb csatornával, az "A" műsoroldal a
"B"-vel.
VÉGSZÓRA VÁRVA
A szomszéd szobában a töltőgépek sorakoznak, ezekből is van vagy
tíz darab. Az olasz Tapematic 2002 típusúak a modernebbek, a
részletfotókat ezekről készítettük. A Tapematic kétorsós, de
lényegében ugyanazon az elven működik, mint a többi, egyorsós masina.
A nagy szalagtekercs, amely a másolószobából érkezik, úgy 30-35
felvételt tartalmaz, s mint tudjuk, ezeket a vágóhang választja el
egymástól. A töltőgép szét fogja vágni őket, s mindegyiket beragasztja
egy-egy kazettába, a következőképpen.
Az üres kazetta a C null (a továbbiakban: C-0)névre hallgat. Ezt
mázsaszám vásárolják, specialista gyártóvállalatoktól, legszívesebben
a svájci ICM-től, de az egyszer már említett Sunkyong-gal is meg
vannak elégedve (hazai kazettatestet ma már egyáltalán nem
használnak). A C-0 kazettában már benne van a befutószalag, elöl-hátul
rögzítve a magokon. A töltőgép megragadja a kazettát, félig kiszívja
belőle a befutószalagot, középen elnyisszantja (eközben vákuummal
tartja, nehogy elcsússzon), a két szalagvég közé egy komplett műsort
tekercsel, mindkét oldalon beragasztja - és máris kiveti a kész
kazettát. Mindez igen gyors tempóban zajlik: felül bemegy a C-0, alul
kipotyog a műsoros kazetta. A gép a hibákat is érzékeli. Valahányszor
selejtet gyárt, kinyit egy ajtót, és kiveti a rossz kazettát. A
Tapematic 2002 még azt is megteszi, hogy a rossz irányban
beléhelyezett kazettát megfordítja. Egyébként pedig minden hibát
feljegyez, kijelez, adminisztrál.
A szalagot természetesen nem menetközben szabdalják fel. A
vágóhang figyelmeztető jelére a gépnek meg kell állnia, s meg kell
várnia a "végszót", amikor is újra megindulhat. Rendkívül érdekes az a
mozzanat, ahogy a töltőgép rááll a vágóhengerre. A szalag egy magnófej
előtt kígyózik el (a gép bal oldalán), és ez a fej mindvégig
figyelemmel kíséri a műsort. A vágóhang közelében lelassítja, majd a
kellő pillanatban meg is állítja a szalagot. Hogy honnan tudja,
mikortól kezdve lassítson? Onnan, hogy amikor az új műsort felteszik,
a gép először lassabban, a 30m/s töltési sebesség helyett "csupán"
7m/s-os tempóval futja a szalagot, s közben pontosan megméri a
műsoridőt. Ezt követően már egy mikroprocesszor jelzi előre, ha
közeledik a vágóhang.
ÖLTÖZŐSZOBA
A szalaggal töltött kazetta teljesen csupasz, nincs rajta egy betű
sem. Címkét kell ragasztani rá, tokba kell tenni, ki kell egészíteni
azzal a kartonlappal, amely a kazettákon a lemezborítónak felel meg,
tehát amelyre a műsort és a márkanevet nyomtatják, s végül az egészet
be is kell csomagolni, tízenként. A nyugatnémet Heino Ilseman gépsora
mindezt olyan gyorsan végzi, hogy egy-egy kazettára csupán 2,4
másodpercet veszteget el!
A címke persze megintcsak speciális gyártmány (mellesleg: a
hanglemezek címkéjét sem az ÁPISZ-nál vásárolják). Ragasztót nem
használnak, a gép oldószerrel mintegy fellazítja a kazettatest
felszínét, s annak saját anyaga fogja meg a papírcímkét. A tokot
szintén nem lehet akárhonnan beszerezni. Mintegy 1 millió darab már
itthon készül, s tárgyalnak a hazai termelés növeléséről - de a
nagyobb rész továbbra is az ICM és a Sunkyong cégektől érkezik.
A tokozóberendezés forgódobbal dolgozik, egyik oldalról beemeli a
kazettákat és a tokokat, a másik oldalról a "színlapot", a harmadik
fázisban az egészet egyetlen mozdulattal összecsukja, a negyedik
oldalon pedig szállítószalagra helyezi a készterméket.
A kazettagyártás iszonyú hévvel, három műszakban folyik. Ünnepek
előtt, vagy bármikor, amikor felfut a kereslet, még hétvégén sem
állnak le a gépek. Összkapacitásuk heti 140 ezer darab, de erre a
teljesítményre egyelőre csak vasoxid szalaggal képesek. Nem elvi
korlátokról, inkább csak arról van szó, hogy a mestergépek három
alapprogramja között, amelyekről már beszéltünk, nincs "krómdioxid
64-szeres sebességgel". Krómszalagokra pedig eddig még nem kaptak
akkora megrendelést, ami indokolná, hogy ezeket is lóhalálban, tehát
64-szeres sebességgel másolják. A magnófelvétel időállandójára
egyébként egységesen 120µs-ot állítanak be. Ez krómon ugyan nem
optimális, de a gyakorlatban kielégítő eredményt ad. A nyugatiak is
elfogadják (a krómkazettát vasoxid kivágással!), márpedig éppen nekik
kell elfogadniuk, hiszen Cr02-kazettát eddig csak külföldi
vevő rendelt a Hungarotontól. Belföldre a vasoxid is megteszi.
Amin azért érdemes elgondolkodni egy kicsit.
KAZETTA ÉS HIFI
A kompaktkazetta mérsékelten hifi-médium - de azért mégiscsak
hifi-médium. Ismeretes, hogy a High Fidelity normáit lejjebb kellett
ereszteni, hogy a kazettás magnók is beleférjenek a szabványba. A
műsoros kazetták gyártásakor is csupán a hifi-szabvány kritériumait
tartják szem előtt, azoknak viszont következetesen eleget tesznek, s
minden tekintetben "kézben tartják" ezeket a paramétereket.
A frekvenciaátvitelt csúszófrekvenciával mérik, az előírás
vasoxidon 40Hz-12,5kHz ±3dB, a középső sáv törésmezeje a gyakorlatban
±2dB. Ezt a mérést még a Studeren végzik, de időnként - próbaképpen -
később,a már kazettába töltött szalagon is ellenőrzik a
frekvenciaátvitelt. Ilyenkor azonban már nem a teljes sávot mérik,
hanem a fáziseltérést 10kHz-en, de abból meglehetős biztonsággal
következtetni lehet a felvétel magasfrekvenciás minőségére. A
nyávogást először az orsós szalagon mérik. Tekintve, hogy a kazetta
tökéletlensége miatt az egyenfutás romlani fog, megnyugtató, hogy a
nyávogás nem éri el az előírásokban megengedett 0,2%-ot, inkább
0,1%-hoz konvergál. A mérést egyébként a kazettába töltött szalagon is
elvégzik: a két mérés együtt a kazettamechanika minőségéről ad
felvilágosítást.
A többi paramétert a kész kazettán ellenőrzik. A maximális
kivezérlésnél a torzítás k3=5% lehet (26dB). Nulla decibelnek a
250nWb/m-t tekintik. A dorogiak nem akarják felülbírálni a
hangmérnököt, csak arra törekszenek, hogy a lehető legpontosabban
reprodukálják a mesterszalag műsorát, de azért figyelemmel kísérik a
jelszintet, és vigyáznak, hogy a szalagon ne léphessen fel torzítás.
Ezért a gyakorlatban inkább csak 3% harmadik harmonikus torzításig
vezérlik a szalagot. A csatornaeltérés kisebb mint 2dB végig az egész
sávban. A zaj 46dB, lineárisan, bármiféle szűrő nélkül. Fontos
követelmény, hogy a kazetták ne rángassák a szalagot. Ezt külön
műszerrel mérik. Végül van az üzemrészben két ellenőrző szoba, ott a
kazettákat szúrópróbaszerűen kazettás magnón is lejátsszák, tehát
füllel is ellenőrzik.
Szubjektív tesztet ritkán csinálnak, de amikor az új Gauss
mestergép megérkezett, és először készítettek másolatot maximális
szalagsebességgel, kipróbálták, mi a különbség a 32-szeres és a
64-szeres sebességű felvétel között. Mint elmesélték, ez a próba
minden aggályukat eloszlatta: várakozásukkal ellentétben a maximális
sebességű felvétel szólt jobban... (Nem vagyunk meggyőzve. Szerintünk
az lett volna a jó, ha egyáltalán nem hallanak különbséget. Mert ha
van különbség a kétféle technika között - akkor nem lehet kétséges,
melyik a jobb.)
A munkát persze elsősorban az minősíti, hogy a vásárlók mennyire
vannak megelégedve vele, pontosabban: hogy a kazettáknak hány
százalékát cseréltetik vissza. A dorogiak statisztikája meglepően jó,
a visszaérkezett kazetták aránya a kezdeti hibák után 0,06-0,1%-ra
esett vissza. Az újabb beruházás idején még egyszer kissé
megemelkedett a gyárihibás visszárú aránya (1983: 0,15%), de azóta
ismét minden rendben van, és a kazettáknak még egy ezreléke sem köszön
vissza. Ennyire jó statisztikájuk a világcégeknek sincs, amit a
dorogiak azzal magyaráznak, hogy nekik (mármint a magyaroknak) sokkal
több a veszíteni valójuk, tehát sokkal jobban kell vigyázniuk.
KALÓZKAZETTÁK
A minőségi kifogással visszaérkező kazetták között egyre
gyakoribbak a vállalat márkajeleit használó, de nem Dorogon készült
példányok. A kazetta-sokszorosítás jövedelmező iparág, főleg, ha meg
lehet takarítani a szerzői honoráriumot, a forgalmi adót stb. Szerte
az országban felvirágzott az orvmásolás, a "kalózok" megvásárolnak
egyetlen darab kazettát vagy lemezt, a műsorát primitív módon
magnóról-magnóra másolják, a borítókartont házinyomdákban
sokszorosítják, és a végterméket piacokon-vásárokon mint eredeti
kazettát árusítják. A kalózkodás tárgyát persze sosem a szimfonikus
zenekarok produkciója képezi, hanem az éppen divatos külföldi és
magyar popzenei kiadványok, valamint Pityi Palkó édesbús dalköltészete
vagy Lagzis Lajcsi kurjongatása; "II musici di roma"... A
kalózkazetták, bár a minőségük kritikán aluli, a célnak úgy látszik
megfelelnek. Illetve, mégsem felelnek meg, mert a csalódott vásárlók
csapatostul viszik vissza a kazettát. Hová is vihetnék, ha nem a
hanglemezboltokba...
A hamisítványokat némi rutinnal kapásból fel lehet ismerni, nem
csak a silány nyomdai kivitelükről és olcsó kartonpapírjukról, de
arról is, hogy ezek szinte kivétel nélkül olcsó hazai gyártású
kazettát rejtenek, márpedig az MHV ilyet ma már nem használ. A kalózok
tömegével vásárolják fel az áruházakban a C 60-ast, sőt még odáig is
elmennek, hogy a kellő műsoridejű (például pont 21 perces!) kazettát
rendelik meg nagy mennyiségben. Tény, hogy Magyarországon ma már
számos kisvállalat folytat kiadói tevékenységet, jogszerűen - s ők
nyilván nagymennyiségben rendelnek kazettát, ismét csak jogszerűen.
Nincs más hátra: a kalózokat, akik a Hanglemezgyárnak hatalmas
veszteséget okoznak, s rontják a gyár termékeinek hitelét, a
piacokon-vásárokon kell tettenérni. A rendőrség ebben csak nagyon
mérsékelt segítséget tud nyújtani az ellenőröknek; előfordul, hogy a
hétfőn bekísért árus szerdán már újra ott áll a standon, és árulja a
kazettáit...
*
Az újabbik Gauss gyártósor. Elöl a tepsivel egybeépített mestergép,
amelynek szavára egyszerre 8 "szolga" figyel. Mindenütt (itt és a
szomszédos termekben is) rend és laboratóriumi tisztaság uralkodik.
A készülékek szorgalmasan dolgoznak, s viszonylag kevés ember kell,
hogy kiszolgálja őket
Szolgagép szalagpadja. A frontoldalon a számításba jövő hibák jegyzéke
egy lecsapható ajtócskán, amely a beállítószerveket takarja
A műsort egy speciális Studeren ellenőrzik
Jobbra: gördülő műszerpark a másolóteremben
A mestergép fejgarnitúrája és szalagvezető rendszere, illetve a
vezérlőegység részletei a négy műsorcsatorna indikátoraival. A rácsok
mögött ventilátorok
Régebbi (egyorsós) és újabb (kétorsós) töltőgépek. Kinagyítva a
Tapematic 2002; felül bemegy a C null, alul kijön a műsoros kazetta.
Erősebben kinagyítva; a szalagot egy magnófej előtt vezetik el, amely
a vágóhangra figyel
A konfekcionáló gépsor. Az "öltöztetés" az ablak felőli gépen
kezdődik, a forgódobon jól látható a címke, amelyet majd rányomnak a
kazettatestre. Az előtérben a tokozás művelete zajlik, a kazetták és a
tokok balfelől, a borítólapok elölről jutnak be a gépbe. A
szállítószalag a kész műsoros kazettákat viszi a csomagológéphez.