Negyedik Dimenzió: Szellemidézés |
Alább a Szerkesztő számol be a Negyedik Dimenzióban tett
utazásairól, a High Fidelity "megmagyarázhatatlan" jelenségeiről.
Mivel ezek részben vagy egészben kívül esnek a klasszikus
elektroakusztika érvényességének körén, Olvasóinkban idegenkedést
ébreszthetnek, s csökkenthetik lapunk műszaki tesztjeinek hitelét.
Nyomatékkal leszögezzük, hogy az ehelyütt közölt írások teljes
mértékben függetlenek a lap műszaki részétől. Mérnök munkatársaink
csakis azzal járulnak hozzá ezekhez a cikkekhez, hogy résztvesznek a
szeánszokon - és borzadoznak. A Szerkesztő egymagában vállalja
munkájának minden ódiumát.
I. Szellemidézés - Interjú Peter W. Belttel
A Szerkesztő magánvéleménye szerint a modern hangtechnikában két
nagy forradalom zajlik. Az egyik a digitalizáció, ez már csaknem
teljesen végbement, eredményét világszerte ismerik és elismerik.
Korunk megannyi vívmányához hasonlóan a digitális technika nem fűződik
valamely feltaláló személyéhez; létrejöttét "csapatmunkának", sőt:
számos iparág együttműködésének köszönheti.
A másik forradalom éppenhogy csak megkezdődött, eredményét az
emberek többsége még csak nem is ismeri, nemhogy elismerné. Ez a
forradalom (talán utoljára a technika történetében!) egyetlen ember
műve. Peter W. Belt személyében tehát én a tudománytörténet utolsó
magányos hősét, az utolsó Galvani- vagy Wegener-típusú felfedezőt
tisztelem, és örülök, hogy sikerült megszólaltatnom ezeken a
hasábokon.
"Ajánlott olvasmány" a mai szellemidézéshez a Hifi Mozaik 6-7-8.
kötetéből mindaz, ami Peter Beltről és fekete tudományáról szól.
Az interjú nem élőszóban készült; a kérdéseket levélben tettem fel
és a válaszok is postán érkeztek- ez feltehetőleg érződik is
párbeszédünk ritmusán. Az esetleges félrefordításokért természetesen
engem terhel a felelősség. DL.
*
HFM: Kérem, mutatkozzék be nekünk. Beszéljen a képzettségéről,
foglalkozásáról, hivatásáról, életviteléről.
PWB: Rádiómérnöknek tanultam, s akként is helyezkedtem el, a Brit
Légierőnél. Amikor onnan kiléptem (ez 1956-ban volt), elhatároztam,
hogy zenei érdeklődésemet összekapcsolom rádiómérnöki tudásommal, és
ezentúl hangtechnikai készülékekre fogok összpontosítani. Első
gyártmányom egy magas színvonalú elektrosztatikus fejhallgató volt.
Később meglehetősen sokat kísérleteztünk ortodinamikus
fejhallgatókkal. A lehető legvékonyabb alumínium fóliát kombináltuk a
létező legvékonyabb poliészter filmmel, a komplex csévét az
alumíniumfelszínre marattuk, a membránt ritkaföldfém-mágnesek közé
helyeztük - ez az átalakító valóban csúcshifi volt. Rájöttem, hogy
ilyen ortodinamikus egységekből hangsugárzó-panelt is építhetek, amely
500Hz-től felfelé sugároz. Meg is építettük, mozgótekercses
basszusegységgel egészítettük ki, és saját tervezésű MOSFET
erősítőkkel hajtottuk meg. Aktívrendszerünket bemutattuk az 1981. évi
londoni audio-kiállításon, s elnyertük vele az ottani Legjobb
Hangminőség címet.
Belt vásárdíjas hangsugárzó rendszere, a Tower ("Torony"). A fényképet
a Hi-Fi News & Record Review 1981 júniusi számából vettük át (25.
oldal), ahol is a Cunard Show-ról készített tudósításban a
következőket olvashatjuk: "Kétségtelenül az egyik sztárja volt a
bemutatónak PWB szélessávú aktívrendszere, amelyet 200 Hz alatt egy 50
literes basszreflexdoboz egészít ki. A "Torony" nem kevesebb mint 105
parányi hangszórót tartalmaz csatornánként! Ezek
alumínium/poliészterből készültek, alacsony tömegük folytán megvan az
az előnyük, mint az elektrosztatikus hangszóróknak, de dinamikusan
vannak meghajtva, és végig az egész sávban konstans az impedenciájuk.
Beléjük van építve csatornánként két DC-csatolt MOS-FET erősítő, s
noha a komplett alkotás 2750 fontba kerül (nem számítva a VAT-ot), ez
szolgáltatta az egyik legjobban részletező hangot és sztereofóniát a
bemutatón."
Számomra azonban még ez a "legjobb" hangminőség is gyászosan rossz
volt ahhoz képest, amire otthoni tapasztalataim alapján számítottam.
Mint mérnök, tisztában voltam vele, hogy amit produkáltunk, az valódi
csúcshifi, felülmúl minden más berendezést. Ha tehát a hangminősége
mégis kiábrándító, akkor ennek nyilván megvan a maga oka feltehetőleg
valamiféle újabb, a hagyományostól eltérő tervezési paraméter.
Elhatároztam, kikutatom, miért nem szól a berendezésünk egyformán
jól mindenféle környezetben. Úgy képzeltem, 6 hónapot szánok erre a
problémára...de 3 teljes évembe került, míg igazából megértettem,
mennyire aggasztó mértékben érvényesül a környezet zavaró hatása. Ez a
zavarhatás akadályoz meg bennünket, hogy a maga teljességében
appercipiálhassuk a képet és a hangot. Azóta is ezzel a problémakörrel
foglalkozom.
Utolsó kérdése az életvitelemre vonatkozott. Nos: életvitelem
igencsak szerény. Minden jövedelmünket kutatásra-fejlesztésre költjük
beleértve azt a pénzt is, amely a családi házunk eladásából származik.
HFM: Végül is, hogyan sikerült felfedeznie ezt az eddig ismeretlen
jelenséget?
PWB: Kísérleteimet azzal kezdtem, hogy megvizsgáltam, milyen
hatást gyakorolnak a hangképre a különféle hangszórókábelek és egyéb
összekötőzsinórok, majd pedig a különféle elektronikai alkatrészek
mint a kondenzátorok stb. Nem sok eredményt értem el, egészen addig,
míg fel nem hagytam azzal a beszűkült mérnöki gondolkodással, amely
hagyományos képzésünkből következik.
Az első jelentősebb eredményem az volt, amikor rájöttem, hogy
manipulálni tudom a hangképet azáltal, hogy összedörzsölöm két
hangsugárzó levett, dekoratív szivacselőlapját. Aztán azt
tapasztaltam, hogy ha a lemezjátszó plexitetejét dörzsölgetem egy
speciálisan kezelt műanyag szivaccsal, akkor a hangkép ismétcsak
megváltozik, mégpedig kétféleképpen aszerint, hogy melyik irányba
mutatnak a dörzsölő mozdulatok. Kezdtem belátni, hogy valami
befolyásolja a hangképet, és hogy ez a valami nem vezethető le a
hagyományos elvekből.
HFM: Becslése szerint az embereknek hány százaléka képes érzékelni
ezt az effektust? Milyen mértékben tér el az, egyes személyek
érzékenysége? Érzékenységük foka vajon függ-e a nemüktől, koruktól,
foglalkozásuktól vagy bármi más kritériumtól?
PWB: Lényegében bárki, aki csendben ül és hallgatja a zenét,
minden további nélkül felismeri manipulációink hatását. Ez csak annak
az emberfajtának okoz nehézséget, amelyik berögzött előítéletekkel jön
el a meghallgatásra. Ismétlem, bárki képes felismerni az effektust.
HFM: És milyen mértékben érzékeli Ön? Kísérletezés közben szüksége
van-e zenehallgatásra, avagy anélkül is meg tudja különböztetni a
hasznos töltésmintázatokat a károsaktól, "csak úgy a levegőből; a
saját testén?
PWB: Teljes mértékben érzékeny vagyok arra a benyomásra, amelyet a
környezeti energia manipulálása kelt. A legtöbb kísérlethez egyáltalán
nincs szükségem zenehallgatásra, de természetesen rendszeresen
hallgatok zenét is, mert ez az egyetlen módja annak, hogy helyesen
ítéljük meg a változás karakterét.
HFM: Ismer-e embereket, akik hasonlóképpen (vagy még Önnél is
inkább) szenzitívek? Meg lehet ezt tanulni? Milyen mértékig?
PWB: Saját magamon kívül csak egy személyt ismerek, aki eléggé
szenzitív ahhoz, hogy zenehallgatás nélkül is manipulálhasson, és ez
Graham, az egyik fiam, aki velem dolgozik; szintén gyakorlott mérnök.
Mindketten hosszú idő alatt tettünk szert erre a képességünkre, és úgy
gondolom, hogy bárki, aki ugyanennyire intenzíven foglalkozik a
szóbanforgó energia manipulálásával, ugyanannyira fogékonnyá válik rá,
mint mi.
HFM: Vajon a PWB-effektus kizárólag fiziológiai úton hat? Avagy az
emberi szervezeten kívül a készülékeink működését is befolyásolja?
PWB: Erre nagyon nehéz válaszolni. Úgy vélem, modern
lakókörnyezetünk egészét káros energiamintázatok szövik át. Ezek
sokféle forrásból származnak, de alapjában véve valamennyi a
gravitációs energiát torzítja el. E torzításokra eddig azért nem
figyeltünk fel, mert az emberi szervezet kivédi a hatásukat azáltal,
hogy tudat alatt mintegy elnyomja az éberségünket". Ezzel azonban
csökkenti azt a képességünket is, hogy a maga teljességében élvezzük a
hangot és a képet.
HFM: Hogyan magyarázza, hogy manipulációinak (a polarizálásnak)
auditív hatása nem mindig ugyanaz, sőt néha meglehetősen eltér attól,
amire fel vagyunk készülve?
PWB: Olyan polarizációs mintázatokat is lehet produkálni, amelyek
nem egészen a kellő irányban hatnak. Az évek folyamán azonban
megtanultuk, hogyan érhetjük el a helyes mintázatot.
HFM: Nem erre gondoltam. Magukkal a PWB eszközökkel sem mindig
ugyanazt a hatást érjük el. Például, némely szituációkban a
polarizálás megszünteti a hangkép érdességét, de ellágyítja a zenét.
Más szituációkban viszont csengőbbé, definiáltabbá teszi.
PWB: Sajnos, az emberek alapvetően a hifi-készülék hangminőségére
koncentrálnak; nincsenek felkészülve rá, hogy a környezetük állapotára
figyeljenek.
HFM: Mi határozza meg a PWB-effektus főbb töltésmintázatait? És
melyek ezek a főbb mintázatok?
PWB: A fő töltésmintázat bármely épületen belül függőleges irányú,
nyilvánvalóan a gravitációs erő hatására. Az elektromágneses energia
helyi koncentrálódásai pedig létrehozzák az energiatorzulás saját,
lokális fészkeit. Az emberek nehezen hiszik el, hogy valamely épületen
belül minden egyes szoba befolyásolja a szomszédos szobának a hangját.
HFM: Képes-e rá, hogy áttekintse a PWB-effektust a maga
teljességében? Avagy fel van készülve további, nemvárt fejleményekre?
PWB: Világos munkahipotézissel rendelkezünk, de minthogy az emberi
hallás- és látásmechanizmust senki sem ismeri igazán, nehéz
meghatározni, mi történik az emberi agyban. Meglehetősen biztosak
vagyunk benne, hogy egyensúly-érzékelésünk agyi folyamatokon alapul, s
hogy elsősorban ezeket a folyamatokat zavarja meg a környezet káros
energiája. A többi érzékszervünkre gyakorolt hatás már csak
másodlagos. Nemvárt fejlemény, mindazonáltal, amit legutóbbi
kísérleteink során tapasztaltunk, nevezetesen, hogy valamely épületben
detektálni lehet olyan manipulációk hatását is, amelyeket a
szóbanforgó épülettől több tíz méternyire végzünk.
HFM: A PWB-gyártmányok közül melyiket vagy melyeket tartja a
legfontosabbnak?
PWB: Valamennyit fontosnak tartom. Legnépszerűbb gyártmányunk
mindenesetre a Spiratube. Kezd népszerű lenni az Elektrét Gyöngy is -
majd küldök belőle mintapéldányokat.
HFM: És akkor egy roppant kritikus kérdés: mennyi ideig tartják
meg hatékonyságukat a PWB-eszközök?
PWB: Rendkívül hosszú ideig. Semmi okuk rá, hogy elromoljanak.
Arra számítok, hogy végtelen sokáig működnek.
HFM: Mit szól az Egyeres/Sodrott kábel vitájához? Egyáltalán, mi a
véleménye a kábelekről?
PWB: Bármiféle két kábel között csupán annyi a különbség, hogy
eltérő módon manipulálják a PWB-típusú energiát két készülék között*
(*Belt eddig sosem adott nyílt választ arra a kérdésre, hogy egyeres
avagy inkább sodrott kábelt használjunk-e. Időnként azért közzéteszi a
kábelekkel kapcsolatos megfigyeléseit, s habár ezekből ma még korai
volna valamiféle komplex kábel-elméletet kreálni: ami késik, nem
múlik.). Van egy új gyártmányunk, ez a már említett Elektrét Gyöngyön
alapul, kívülről rá kell csíptetni bármely kábelre, és máris erősen
javul a hangkép. Valóban bármiféle kábelről beszélek - ugyanis a
háztartási gépek (hűtőszekrények, elektromos tűzhelyek stb.) kábelein
éppoly fontos kezelni a káros energiát, mint a hifikészülékek
összekötőkábelein.
HFM: Hangsugárzó-lábazatok, lemezjátszó-asztalkák - ezeknek is van
közük a PWB jelenséghez?
PWB: Bármiféle hangsugárzó-lábazat, lemezjátszó-asztalka vagy
egyéb állvány semmi mást nem tesz, csupán a PWB-féle energiát
manipulálja.
HFM: Mi a véleménye az Analóg/ Digitális párviadalról?
PWB: Erről nem tudok mit mondani. A szokványos hifi-hangot én már
akkor kiábrándítónak találtam, mielőtt a digitális rendszer megjelent
volna a színen. Egyébként viszont mindkét rendszer képes rá, hogy
kielégítő módon reprodukálja a zenét.
HFM: Milyen a kapcsolata a reprodukált zenével?
PWB: Évekkel ezelőtt hangfelvételeket is készítettem,
lakklemez-vágással is foglalkoztam. Szerencsésnek tartom, hogy ma már
lemezgyárak is kezdenek érdeklődni a mi technikánk iránt. Érdekes lesz
majd megfigyelni a közeli jövőben, milyenek lesznek azok a felvételek,
amelyek a miáltalunk manipulált stúdióban készülnek. De tévedés azt
hinni, hogy a PWB-effektus csak a reprodukált zenén érvényesül. A
környezet káros energiája mindenkit meggátol abban, hogy a hangkép
egészét appercipiálhassa - akár a hangversenyteremben vagy a
színházban is.
HFM: Igen, erről már mi magunk is meggyőződtünk. Visszatérve a
reprodukált zenére: Ön milyen készüléket hallgat otthon? Mi volt a
legjobb hifi, amelyet valaha is hallott? Hajlandó volna márkaneveket,
készüléktípusokat említeni, amelyekkel rokonszenvezik? Milyen tanácsot
adna a hifistáknak?
PWB: Mint a legtöbben ebben a szakmában, én is folyvást
cserélgetem a készülékeimet. A hangminőség azonban most már minden
körülmények között jó, függetlenül attól, hogy milyen árkategóriájú
készülékek szolgáltatják a zenét. Ha új készüléket vásárolunk,
azonnyomban modifikáljuk, mert különben semelyik cég semelyik
készüléke nem produkálna elfogadható hangot. A PWB-technika igen
egyszerű eszközökkel igen sokat javít a hangképen; tényleg egyszerű
módszerekről van szó, még csak a készülék fedőlapját vagy plexitetejét
sem kell feltétlenül eltávolítani. Lényeges viszont, hogy kezelni kell
a káros energiát a hálózati csatlakozókábelen és az összekötőkábeleken
is. Ami pedig a hanglemezt és a CD-t illeti: a forgó korong annyira
káros energiát produkál, hogy okvetlenül kezelni kell.
HFM: Mi a véleménye, sikerül-e valaha is műszeresen kimérni a
PWB-effektust, Meg tudja-e győzni a tudósokat a PWB-effektus
létezéséről?
PWB: Európai tudósok a gravitációs energia anomáliáit detektálták
messze a Föld felszíne alatt és fölött, tehát bányákban és magas
tornyokban is; ők most azon töprengenek, hogy vajon a kölcsönhatások
ötödik, illetve hatodik fajtáját fedezték-e fel.*
(*A fizika jelenleg az elemi részek 4-féle kölcsönhatását ismeri:
1. az erős kölcsönhatást (magerők), 2. az elektromágneses, 3. a gyenge
kölcsönhatást (amely a béta-bomlást okozza) és végül 4. a gravitációs
kölcsönhatást, mely utóbbi mind között a leggyengébb. Ezeket, vagy
legalább többségüket a tudósok már régóta szeretnék valamiféle
egységes elméletben kifejezni, "közös nevezőre hozni".
Próbálkozásaikra (Faraday, Einstein stb.) Belt is hivatkozik egyik
szórólapján, lényegében olyasvalamit állítva, hogy a PWB-effektus
éppen az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás "közös
nevezője". Mint interjúnkból kiderül, a PWB-effektus
"támadáspontjának" Belt nem a hallószervünket tartja, hanem az abban
foglalt egyensúly-érzékelő szervet.) Biztos vagyok benne, végül azt
fogják kimutatni, hogy ezek valójában a gravitációs erő torzulásai, s
hasonlóak azokhoz a torzításokhoz, amelyekről én beszéltem, s
amelyeket manipulálni tudok.
HFM: Reménykedik-e benne, hogy neves hifi-cégek is elfogadják és
átveszik az Ön technikáját? Van-e már ennek valami jele?
PWB: Gyártócégek folyamatosan érdeklődnek kutatásaink eredménye
iránt. Az átlagos hifi-készülékek forgalma csökken, drága
berendezésekre viszont változatlanul sokat költenek az
emberek...feltehetőleg abban reménykedve, hogy azok a drága készülékek
majd úgy fognak szólni, ahogy ők szeretnék. De amíg ők nem támasztanak
magasabb igényeket, addig a gyáraktól pontosan azt fogják kapni - amit
jelenleg kapnak.
II. Csövek, krémek, fóliák
Mi már kipróbáltunk néhány PWB-eszközt (HFM 7.), s ezt azóta
Olvasóink is megtehették, legalábbis azok, akik hitelt adtak
szavunknak, s még idejében elmentek a Belgrád-rakparti Hifi Áruházba,
ahol is 9-10 féle varázsszer között válogathattak. Egyébként nem volt
erőszak a disznótor, nemhogy a vevő, de a RAMOVILL számára sem, Belt
ugyanis meghitelezte az első szállítmányt (az angol kereskedők nyelvén
"sale or return", azaz: "add el vagy küldd vissza"). A hitelnek
azonban természetesen korlátot szabott, egy-egy fajtából csak 10-10
darabot küldött, és a mintaszállítmányba nem vette fel a teljes
PWB-választékot. (Nem érkezett Polarizátor, Ecset és Elektrét Csipesz,
valamint Piros/Fekete Fólia, de ez utóbbit időközben mint jeleztük -
valóban felváltották egy újabb fólia-kombinációval, az
Arany/Szürkével.) A többi már azon múlik, valóban érdekli-e a magyar
vásárlóközönséget a PWB-technika. Ha igen, akkor a RAMOVILL vélhetőleg
a maga kockázatára is rendelni fog Belttől, esetleg előjegyzést vesz
fel a PWB-gyártmányokra. Az árak, sajnos, máris magasabbak, mint
jeleztem, részben a forint újabb leértékelése miatt. A
Belt-eszközöknek én ezentúl mindig csak az angliai bolti árát fogom
megadni, fontban. A forintár ennek a 40%-a, szorozva körülbelül
210-zel - amíg csak nemzeti valutánkat újra le nem értékelik. Ez éppen
a napokban várható...
Végül is, a PWB-gyártmányok közül Magyarországon is boltba került
a 29cm-es alátétkorong, az Elektrét Szélvédő, a CD-fedőkorong, a
8cm-es alátétkorong, az Elektrét Olaj és az ezüstszínű fólia; ezekről
már meséltem a múltkor. De volt a csomagban három további PWB-eszköz
is: a Spiratube (1 méter ára 10 font), az Arany/Szürke fóliapár (1+1
darab 7x8cm-es fólia ára 30 font) és az Elektrét Krém (1 tégely ára 20
font). Mai kísértethistóriánknak ezek lesznek a főszereplői.
1. Spiratube
Műanyag spriálcsövek. A normál kivitel (a középső) 6mm-es
A 7. kötetben csak mint kisegítő eszközt említettem, mert még nem
tudtam, hogy önmagában is nagyhatalmú varázsszer; nem véletlen, hogy
Belt eddig éppen ebből adta el a legtöbbet. A Spiratube egy színtelen
pvc-cső, amelyet permanens töltéssel láttak el, s amelyen spirális
vágás fut körbe, ennélfogva nemcsak ráhúzni lehet, de rá is lehet
tekercselni a legkülönfélébb kábelekre: hálózati vezetékre,
interconnectre, hangszórókábelre, antennavezetékre stb. "Standard"
változata 6mm átmérőjű, de létezik belőle vékonyabb is, vastagabb is.
Már egyetlen, 3-5cm hosszú darabka is meglepően hatékony, de minél
több, annál jobb - csak az a fontos, hogy számuk mindig páratlan
legyen. Ha viszont takarékoskodni akarunk, egyetlen
Spiratube-darabkával egy egész kábelköteget is át lehet fogni.
A Spriatube riasztóan univerzális varázsszer. Bármiféle kábelen
hatékony, ennélfogva nemcsak a hifi és a videó, hanem az összes
háztartási gép madzagjaira is kívánkozik belőle egy-egy darab. Érdemes
Spiratubeot húzni a hangsugárzó és a különféle készülékek (erősítő,
tuner, CD-játszó stb.) belsejében futó kábelekre is.
Megdöbbentő, de a Spiratube-ra nemcsak a bekapcsolt készülékeknek
van szükségük, hanem azoknak is, amelyek éppen nem üzemelnek. Az én
szobámban például van egy szövegszerkesztő gép plusz egy
villany-írógép (azaz egy KODEX2000 rendszer). Ha zenét hallgatok, mind
a kettőt kikapcsolom, a hálózati csatlakozójukat kihúzom. Mégis meg
lehet hallani, amikor Spiratube-ot rakok a két üzemen kívüli gépnek
egyebeken kívül az összekötőkábelére! Működik a varázslat a
telefonkészülékek kábelein is, holott zenehallgatás előtt a
telefondugókat mindig kihúzom a konnektorból.
Figyelem, figyelem, figyelem!!! Ha Spiratube-ot teszünk valamely
kábelre, előzőleg el kell távolítani róla ama bizonyos matrózcsomókat,
mert "ütik egymást" a spirálcsővel. Ez az intés kezdetben elkerülte a
figyelmemet (pedig benne van a használati utasításban!), és a
telefonkészülékek kihúzott csatlakozódugóját továbbra is, mintegy
automatikusan matrózcsomóval blokkoltam, holott a telefont időközben
már teleraktam Spiratube-bal. Csak később jöttem rá, hogy a kétféle
technika együtt egy nagyon kellemetlen visszhangosodást idéz elő a
hangképben. A matrózcsomó okos dolog, a Spiratube pedig jóval
hatékonyabb a matrózcsomónál is - de a kettő együtt többet ront,
mintha egyiket sem alkalmazzuk!
Érdekes felfedezése Beltnek, s majdan valószínűleg hozzáfog
járulni az Ideális Kábel Tanához, hogy ha azonosítani lehet a fázist
és a nullpontot, és a két kábelszál külön-külön fut, akkor az a
legjobb, ha a "+" szálakra páros, a "-" szálakra páratlan számú
Spiratube-darabkát húzunk. (Ha van a világon logika, akkor ennek a
technikának matrózcsomóval is működnie kell. Van kedve valakinek
kipróbálni?)
2. Arany/Szürke fóliapár
Az Arany/Szürke fóliapár "mintázatai"
1. Mágnesezhető anyagokon, 2. Bármiféle egyéb anyagon, 3. Hanglemez
mindkét, illetve CD egyetlen címkéjén, 4. elektrolit kondenzátoron.
Utóbbin az arany fóliának, amely töltéskötést hoz létre az alumínium
ház és a külső műanyag borítás között, nem szabad átnyúlnia a tetőrész
negatív felére
A Piros/Fekete fóliapárt végleg kivonták a forgalomból. A lelkünk
mélyén sajnáljuk, hiszen ennek az eszköznek szenteltük a legnagyobb
teret, róla közöltük a legtöbb ábrát dehát éppen arról van szó, hogy a
Piros/Fekete fóliapár használatához túl sok ábrára, valóságos
enciklopédiára volt szükség. Az új Arany/ Szürke fóliapárral már
valamivel kevesebbet kell pepecselni. Mellesleg úgy érzem, hatékonyabb
is. Pontosabban, a hatása helyesebb irányba mutat. Kisebb szöget zár
be a helyes iránnyal. Akárcsak a Piros/Fekete fóliapárt, az
Arany/Szürkét is mindig együtt kell használni, különféle
kombinációkban. Négyféleképpen járhatunk el:
Mágnesezhető anyagokra az aranyszínű fóliából ragasztunk egy kb.
1cm2-es négyzetet, majd arra rátapasztunk egy valamivel
kisebb négyzetet a szürkéből, úgy, hogy körben kilátszódjék egy
aranyszínű szegély. Ezzel a kombinációval a hifi-készülékek és
háztartási gépek burkolatát, a vasállványokat stb. kezelhetjük (1.
ábra).
A nem-mágnesezhető anyagokra (fémre, fára, üvegre, műanyagra stb.)
fordított "mintázatot" kell felvinni: a nagyobbik négyzet lesz a
szürke, a kisebbik az aranyszínű - de az utóbbinak a hátára egy
további, vele azonos nagyságú aranyszínűt is kell ragasztani (ez tehát
összesen 3 darab fólia, mint a 2. ábra mutatja).
Hanglemezcímkékre (a CD egyetlen, illetve az LP mindkét címkéjére)
pici, kb. 2x8-10mm-es csíkok kívánkoznak, két szürke és két
aranyszínű, a 3. ábrán látható mintázatban. (Az Arany/Szürke fóliapár
itt feltétlenül jobb a Piros/Feketénél, sőt, az ezüstszínű fóliánál
is!)
Végül a különféle készülékek elektrolit kondenzátorait úgy kell
kezelni, ahogy ez a 4. ábrán látható.
A két első esetben akkor járunk el a leggazdaságosabban, ha
egy-egy tárgyra csak egy-egy négyzetet viszünk fel, de tapasztalataim
szerint az egynél bizony jobb a három, a háromnál pedig a kilenc (ami
arra vall, hogy a káros "töltést" soha nem lehet teljes mértékben
kipusztítani, csak redukálni!). Ezt a Triangulum balzafa-állványon és
a Linn Index vasállványon egyaránt kitűnően meg lehet hallani. Nem
tudom, Peter Belt is aláírná-e, de az én tapasztalatom szerint egy-egy
kritikusabb objektumon általában három négyzetet célszerű elhelyezni,
éspedig egymástól minél távolabb, hogy mintegy körbefogják az
objektumot.
Ügyelni kell, hogy mindig a helyes töltésmintázatot válasszuk! Ha
az Arany/Szürke helyett Szürke/Aranyat alkalmazunk (vagy fordítva), a
hangkép nem javulni, hanem romlani fog! Mint a PWB-fóliák, ez a
fóliapár is érzékeny a nedves tisztításra. Csak száraz ruhával szabad
letörölni.
3. Elektrét Krém
A (k)rémesen drága Electret Cream
Ezt az izét valószínűleg még sokan és sokáig elnézegethetik a Hifi
Áruházban, mert aligha fog elkelni. Csaknem elképzelhetetlen, hogy
bárki is kiadjon 2100 forintot egy parányi, 3cm magas, 4cm átmérőjű
tégelyért, amelyben egyéb sincs, mint egy kis fehér zselé. Pedig
tényleg döbbenetes a hatása.
Ellentétben a többi polarizációs eszközzel, a nemrégiben feltalált
Elektrét Krém a különféle objektumok felületének káros töltését
közömbösíti. A gyártmányismertető szerint nehezen gyártható anyag, s
ezért a belátható jövőben igen drága marad. Viszont fölöttébb
gazdaságosan lehet használni. Csak nagyon keveset kell felvinni
belőle, ujjheggyel, a tárgyak felszínére, s ott annyira szétkenni,
hogy a szó szoros értelmében csak molekulányi réteget képezzen; a
fölösleget amúgyis le kell törölni egy puha ronggyal (de sohasem
papírzsebkendővel). Csak "rejtett" felületeket szabad kezelni vele,
hatását ugyanis közömbösíti a nedves tisztítás, különösen, ha
valamiféle tisztítószerrel végezzük.
Az Elektrét Krémmel mindenekelőtt a biztosítékokat kell bekenni,
végig az egész lakásban (sőt: az épületben!), de úgy, hogy a
biztosítékok érintkezőire ne kerüljön, aztán a különféle készülékek
fémházának alját és hátoldalát; a plexitetőket; az audió- és
videókazetták plexidobozát; a tv- és számítógép-képernyőket; a
távvezérlők és elektromos órák belsejében az elemmel érintkező
felületet; a legkülönfélébb kábeleket (mégpedig lehetőleg mielőtt
feltennénk rájuk a Spiratube-darabkákat); a polcok, szekrények stb.
alsó felületeinek legalább egy-egy darabkáját; a hangdobozoknak
legalább a frontoldalát (a levehető előlap mögött); a hangszórók
fémlapját és műanyag-membránját; a lemezjátszók lemeztányérját (kivéve
azt a részt, amelyen a gumiszíj felfekszik); a hangkart, a hangszedőt
- és még amit akartok.
Érdemes felvinni egy leheletnyi krémet a hanglemezcímkére is,
különösen polarizálás előtt. A fekete pvc-anyagot nem szabad érinteni
a krémmel, a CD-nek viszont mind a két oldala kezelhető.
III. Szeánsz helyett
Szeánsz, az nem lesz ma. Egyáltalán, ebben a rovatban soha többé
nem lesz szeánsz.
Hadd idézzek a 7. kötetben közölt PWB-teszt előszavából: "ha
valaki olyasfajta képtelenséget állít, hogy magasan a fejünk fölött,
geostacioner pályán, minden egyes szélességi kör mentén ott kering egy
pár rendőrcsizma, és ha ennek utánanéznénk, és a csizmákat már az első
három szélességi kör fölött megtalálnánk, akkor vajon nem adnánk-e
hitelt az egész csizmahistóriának?" Nyugodtan állíthatom, hogy mi
ezeket a csizmákat megtaláltuk - és nemcsak az első hármat. Ezek a
csizmák következetesen ott lebegnek minden egyes szélességi kör
fölött, és csak az nem látja őket, aki nem hajlandó belenézni a
távcsőbe.
A távcsőben éppen csak az nem látszik, hogy a menetrendszerűen ott
keringő csizma balos-e avagy jobbos, illetve, hogy visszatérjek a
képes beszédről a PWB-gyártmányokra: nem mindig lehet biztonsággal
eldönteni, hogy manipulációnk a helyes irányban hat-e. Előző kötetünk
levelezési rovatában valaki arra panaszkodott, hogy a Belt-féle
manipuláció őnála ellágyította a hangot, s neki ez csak kezdetben
tetszett, hosszabb távon már nem. A 4. kötet tapogatódzó kísérletei,
majd később a 7. kötet szeánszai bizonyítják, hogy ezt a jelenséget
magunk is jól ismerjük. A PWB-manipuláció (legalább) kétféle módon
hat. Többnyire dinamikát, basszustöbbletet, definíciót, csengést hoz a
hangképbe, máskor meg inkább a színpadot tágítgatja, egységes térbe
foglalja a szólamokat, s közben ellágyítja a zenét -, de egyvalamiben
következetes: mindig kitisztítja a magasakat, eltünteti a szőrösséget.
Tény azonban, hogy polarizálás közben a hangzási balansz folyvást
változik, ami bizony néha meglepetéseket okoz. Ez a körülmény nekem
nagyon megnehezítette az életemet, az alábbiak miatt.
Kollégáim (ezt is leírtam) "józan mérnökemberek, akik a lehető
legmélyebb szkepticizmussal, sőt nem kis rettegéssel szemlélik ezt az
egész PWB-féle istenkísértést". Ezt mindenképpen tessék a javamra
írni: a többiek nemhogy nem akarták szándékosan becsapni sajátmagukat,
éppen ellenkezőleg, mindent elkövettek, hogy az effektust lehetőleg ne
hallják, maga Sólymos Antal valószínűleg a lelkiüdvösségét is odaadta
volna, hanem hallja-dehát igenis hallotta. (Pedig a PWB-effektust csak
apró részletenként, "kvantumonként" adagoltam.) Szerkesztőtársam
egyébként hivatalosan is az ördög ügyvédjének szerepét játssza, neki
kötelessége, hogy minden ellentmondást kiszúrjon, minden kételyt
felnagyítson, megakadályozandó, hogy "elgaloppírozzam" magam. Amikor
előtte is nyilvánvalóvá vált, hogy a PWB-eszközök minden kétséget
kizáróan működnek, utolsó ellenvetését a következőképpen fogalmazta
meg (remélem, híven idézem):
"Elfogadom, hogy ezekkel az eszközökkel manipulálni lehet a
hangképet, kisebb vagy nagyobb mértékben. A manipulációk hatását
gyakran előnyösnek vélem, máskor nem vagyok biztos a dolgomban. Attól
félek, hogy valami riasztóan egyszerű trükknek ülünk fel. Lehet, hogy
ezek a manipulációk csak ide-oda mozgatják a hangképet, fel-le,
esetleg körbe-körbe-körbe visznek valamiféle holtpont körül. Ha ez így
van, akkor a PWB-eszközök értéktelenek."
Válaszképpen felajánlottam, hogy elmegyek hozzá, hallgatunk egy
kis zenét, aztán három teljes órán keresztül csak varázsolok, akkor
megint hallgatunk egy kis zenét, és eldöntjük, hogy jutottunk-e
valamire, vagy pedig tényleg csak egy holtpont körül kóválygunk. Ő
szkeptikus volt, ugyanis éppen ebben az időben költözködött, és az új
szobájának hihetetlenül rossz az akusztikája. Véleménye szerint
teljesen értelmetlen dolog PWB-eszközökkel kísérletezni mindaddig,
amíg az alapvető bajt nem orvosoljuk, vagyis amíg nem hozzuk rendbe a
szoba akusztikáját - de arra meg semmi kilátás. Őszintén szólva,
mondta, már azon gondolkodik, hogy eladja az egész hifi-berendezését,
és vesz helyette valami olcsó vacakot, mert ebben a szobában úgy is
minden mindegy.
Erre azt mondtam: "annál ösztönzőbb a kihívás- próbáljuk meg!"
Azért, amikor bekapcsoltuk a zenét, némiképp elszállt az
önbizalmam: ennyire drága készülékekről ennyire pocsék hangot ritkán
hall az ember. Anti hifi-berendezése nem éppen "audiofil", de a
lemezjátszója, a Dual Golden 1 meglehetős (tapasztalatom szerint
klasszisokkal jobb a kis CS 505-3-nál), és nagy japán
erősítői-hangsugárzói is toronymagasan felülmúlják a hazai átlagot. A
Dual Golden egyébként egy ősrégi Direct Drive Dualt váltott fel, de a
hangképen nem sokat javított ennyit a lemezjátszóról, mint
legfontosabb láncszemről. Odaadtam a PM-asztalkát is - az sem váltotta
meg a világot. A szobában csörgővisszhang garázdálkodott, a
magastartomány mégis süket volt, élettelen, holott a közép- és a
magashangszórók szintje 2 decibellel meg volt emelve. Alul döngött,
fölül megdöglött, azonkívül még torzított is.
Nem túloztam, amikor azt mondtam: három óráig csak varázsolni
fogok. Ennyi idő biztosan ráment, talán több is. Bevetettem a teljes
fegyvertáramat, vagyis mindazokat a PWB-gyártmányokat, amelyeket a 7,
illetve most a jelen kötetben felsoroltam. Elsősorban a szobában
manipuláltam. A készülékeket nem szedtük széjjel, a belsejükben tehát,
bármennyire is fontos lett volna, nem manipulálhattam, viszont
intenzíven kezeltem őket (sőt, a háztartási gépeket is!) krémmel,
olajjal, Arany/ Szürke fóliával és Spiratube-bal. Kiszámítottam, hogy
ezekből a szerekből összesen 3 és fél ezer forintnyit használtam el.
Ugyanennyit ér a nagy hanglemez-alátétkorong és az Elektrét Szélvédő.
A varázslat összértéke tehát úgy 7 ezer forintra rúghatott, ez
becslésem szerint 3-4 százalékát teheti ki a berendezés összértékének.
(Igaz, az összekötőkábeleket és a hanglemezeket a Polarizátorral is
kezeltem, amelynek ára önmagában is többezer forint viszont ez az
eszköz nem fogy el.)
Az eredményt illetően nem jutottunk teljesen közös nevezőre,
úgyhogy mindkettőnk véleményét közreadom. Én a magam részéről azt
vallom, hogy mielőtt leültünk volna másodszorra is zenét hallgatni,
már a beszédhangunkon is érezni lehetett, hogy megváltozott a szoba
akusztikája. (Igenis: az akusztikája!) A zene pedig nem egyszerűen
"jobban szólt", hanem: most kellemesen el lehetett hallgatni, holott
azelőtt elviselhetetlen volt.
Anti sokkal visszafogottabban nyilatkozott, de elismerte, hogy a
varázslatok nem "körben forognak", a hangminőség kétségtelenül jobb
lett. Nagyon szeretném, ha most, immár több heti zenehallgatás után,
lábjegyzetben pontosan megfogalmazná, mennyire taksálja a változás
értékét*. Egy biztos: azóta nem hangoztatja, hogy fel akarja számolni
a hifi-berendezését.
*
(* Hol is kezdjem. Darvas Laci barátom PWB-mániájától a pár szál
hajam is égnek áll, és amikor finoman pedzegetni kezdi, hogy Belt úr
újabb varázseszközöket talált fel - és ami a legborzasztóbb: már küldi
is a mintákat - legszívesebben elbújdosnék a közeléből. Minden olyan
jelenségtől, aminek a lényegét nem ismerjük, ösztönösen idegenkedünk,
gyanakodva fogadjuk. Én is így vagyok vele. Véleményem szerint a "PWB
jelenség" köré még sikerült (tudatosan) jókora ködöt is teremteni,
nehogy egykönnyen kiismerhető legyen a dolog lényege. Ennyit a
hozzáállásomról. Mégis: ha előítéletektől mentesen szemléljük (azaz
hallgatjuk), a jelenség hatása érezhető, kimutatható, és be kell
ismernem, hogy a "varázslatok" jelentős része számomra is "működik".
És most a lényegre térve. Valóban, Laci pontosan írta le az új
szobám hangképét. Nem sok örömet okozott a zenehallgatás, nem is sokat
kísérleteztem (különben is közeledett a lapzárta). A hibák okát
egyértelműen a szoba akusztikájának rovására írom, a nagy csupasz fal-
és üvegfelületek eléggé durva visszhangot produkáltak, csoda lett
volna, ha nem. Csak abban reménykedtem, hogy a falakat majd
faliszőnyeggel csillapítani lehet.
Laci ekkor állt elő ajánlatával, ami ugye bármilyen eredménnyel
zárul is, számomra csak kedvező lehet: ha nem sikerül javítani a
hangminőséget, akkor ez kicsit az én igazamat bizonyítja, mert finoman
szólva nem vagyok a leglelkesebb híve a PWB jelenségnek - ha meg
sikerül, akkor megint nyertem, mert "kis befektetéssel" esetleg
elfogadhatóbb hangminőség lesz az eredmény anélkül, hogy a szoba
berendezésén változtatnék, amire mellesleg nincs is anyagi fedezetem.
A jó 4 órás varázslás számomra egyértelműen kedvező eredményt
hozott. A hangzás már nem tartalmazza azokat a durva hibákat és
nincsenek azok a durva hiányai, amit az első bekapcsoláskor már az
első másodpercben hallottam - ezt azért hangsúlyozom, hogy
érzékeltetni tudjam a bajok nagyságát. Ehhez képest határozott volt a
javulás. A középtartományban érzékelhető torzításszerű jelenség
csökkent, a magasak erőteljesebbek, szebbek lettek, jobban
kicsengenek. De, hogy félreértés ne essék: továbbra is komoly bajaim
vannak a hangminőséggel, jócskán van még mit javítani. Viszont el kell
ismernem, hogy emberibb, hallgathatóbb a hang, és a hibák is kevésbé
zavaróak, mint eddig.
Rémes!)
*
A 3 órás műtét után itt-ott még beavatkoztunk a beteg rendszerbe.
Elsősorban az Elektrét Krémmel kísérleteztünk. Kitűnően meg lehetett
hallani például annak a hatását, hogy a krémmel finoman bekentük a
dohányzóasztal szélét. Anti szerint egész este ez volt az egyik
legdrasztikusabb varázslatunk.
Nem hallgatom el, hogy amikor így apránként, lépésenként
haladtunk, újra meg újra szembekerültünk azzal a kényelmetlen
effektussal, hogy a hangkép egyensúlya fel-felbillen, s nem
feltétlenül abban az irányban változik, mint várnánk vagy szeretnénk.
Mintha spirálvonalban haladnánk előre: minden manőver hasznos ugyan,
de ahhoz, hogy méltányolni tudjuk, el kell jutnunk a spirál következő
menetéig. Minthogy magam is csak az auditív hatásra tudok figyelni,
nem pedig (mint Belt) a zavarhatásra, jobb híján azt a taktikát
követem, hogy egy-egy kísérletsorozat végén mindig akkor hagyom abba a
varázsolgatást, amikor úgy érzem, hogy a hangkép éppen egyensúlyban
van.
Tehát, ahogy mondtam: ebben a rovatban többé nem rendezünk
kollektív szeánszot. Annál is kevésbé, mert most már soha többé nem
érnénk utól magunkat: a PWB-gyártmányok vésztjóslóan szaporodnak, a
velük végezhető manipulációk száma pedig mértani haladvány szerint nő.
Hogy egy háború előtti hirdetés szövegét parodizáljam: "Amíg Ön
alszik, Peter Belt dolgozik". A brit mágus egyre meglepőbb
összefüggéseket tár fel, és egyre hatékonyabb eljárásokat talál a
káros töltés semlegesítésére. Most kaptam mintapéldányt egy új
fóliatípusból, a töltésgátló kondenzátorokból, a kábelekre
applikálható Elektrét Gyöngyökből, meg egy olyan eszközből, amellyel
kezelni lehet a szobában található bármely kisméretű tárgyat, a
filctolltól a csavarhúzóig... ó borzalom, ezek a tárgyak tényleg
egytől-egyig "benne vannak" a hangképben.
Ismét magamat idézem: "...a PWB-eszközöket máris ezernyi módon
lehet alkalmazni. Ennyiféle manipulációt nyilván nem próbálhatok
végig, és még ha végig próbálnám is, semmiképpen nem tudnám
hiteltérdemlően demonstrálni - dehát egy Heybrook és egy Orion
hangsugárzó, egy Linn és egy NAD lemezjátszó különbözőségét szintén
nem demonstráljuk hitelt érdemlően. Mint ahogy a zenekritikus sem
demonstrálja hitelt érdemlően esztétikai ítéleteit, de azért joggal
ragaszkodik hozzá, hogy ne vonják kétségbe a jóhiszeműségét." Ezentúl
is ki fogom próbálni az új varázsszereket, és beszámolok róluk
mindenki okulására (vagy elszörnyedésére), de az időmet be kell
osztanom. Az időt akkor használom ki a legjobban, amikor az újabb és
újabb varázslatok hatását zenehallgatással ellenőrzöm - s akkor
pocsékolom az időt leginkább, amikor A-B teszten győzködöm az emberek
szűkebb csoportjait.
Kérem az Olvasót: tekintsen engem is zenekritikusnak. Járjon ez
számomra bármilyen előnnyel vagy hátránnyal.