"AUDIOLAND" pályázat |
Audioland
Legutóbbi közvéleménykutatásunk óta 6 év és egy örökkévalóság telt
el: közben vállalattól-vállalatig vándoroltunk, nevet változtattunk,
többször is megdrágultunk, az újságárusok standjáról a boltok pultjára
költöztünk és vissza; mi magunk ugyan mindezek ellenére testben és
lélekben HFM maradtunk, csak azt nem tudjuk, kik és hányan voltak
hajlandók végigkísérni bennünket viszontagságos utunkon. Hogy ezt
felmérjük, újra közvéleménykutatásba fogtunk, s ezt
"AUDIOLAND"-pályázatnak kereszteltük. Kissé fellengzős cím, de nem
találtunk jobbat, amely egyszerre utalna a közvéleménykutatásra, a
felmérésre és a tombolára - mert, hogy el ne feledjük, alább egész
tisztességes holmikat fogunk kisorsolni azok között, akik kitöltötték
és visszaküldték az adatlapot. A sponzorainktól összekunyerált
készülékek-hanglemezek értéke (HFM tiszteletpéldányokkal mint
vígaszdíjjal kiegészítve) meghaladja a 150 ezer forintot. A Szerkesztő
ugyan a 7. kötetben azzal érvelt, hogy csupán az áremelés miatt
megkeseredett szájszéleket akarta kissé megédesíteni, de ne higgyetek
neki, sokkal inkább az járt a fejében, hogyan serkenthetné aktivitásra
az Olvasót.
Tépelődés
Arra ugyanis már nem volt pénzünk, hogy a közvéleménykutató ívet
annak rendje és módja szerint levelezőlapra nyomtassuk, ahogy ezt
1983-ban tettük. Márpedig nagy különbség, hogy az ember csak a kezébe
veszi az újságot, még ki sem nyitja, máris kihullik belőle egy
levelezőlap, nem tud vele mit kezdeni, eldobni restelli, tehát inkább
kitölti, s hogy megszabaduljon tőle, bedobja az első postaládába a már
eleve bérmentesített levelezőlapot - avagy, mint most, az adatlapot
előbb ki kell tépnie a kötetből (tényleg nem valami esztétikus
cselekmény, de nem tudtunk eltekinteni tőle, fénymásolatot elvből nem
fogadhattunk el), aztán borítékba kell tennie, fel kell
bélyegeznie... tudtuk, hogy ezt sokkal kevesebben fogják végigcsinálni
a kedvünkért.
Hat évvel ezelőtt, egy olyan társadalomban, amelyben még
lényegesen kevesebb hobbi nyílt meg az emberek előtt (a videó például
még éppen csak a szárnyait bontogatta!) átmenetileg nagyon sokan
hozzácsapódtak a mi mozgalmunkhoz, olyanok is, akik nem esküdtek fel a
zenére és annak reprodukciójára, inkább csak valamiféle hobbit
kerestek maguknak. Akkoriban jelentek meg a piacon az első
hifi-tornyok, a hifi úgyszólván gyanúsan népszerű lett Magyarországon;
a Hifi Magazin 11. számából 36 ezer példányt nyomtattunk, ennek
többsége el is kelt, s visszakaptunk nem kevesebb mint 9500
levelezőlapot, a teljes mennyiség 26 százalékát. Most, lényegesen
bizonytalanabb gazdasági-társadalmi körülmények közepette, amikor két
év után újra visszamerészkedtünk az újságárusokhoz, csak félannyi
példányt mertünk nyomatni, tehát arányosan úgy 5 ezer válaszra
számíthatnánk - ha az adatlapot most is felbélyegzett levelezőlapra
nyomtattuk volna. A kiszaggatandó újságoldalból azonban, amelyet még
borítékolni és bérmentesíteni is kell, jó ha a fele visszajön. Úgy
számoltunk, hogy 3000 válasz: "de szép is volna", 2000 fölött:
"tisztes eredmény", 1500 alatt: "miért nem mentünk inkább
hajósinasnak". Végülis összesen 2518 adatlap futott be, ez az összes
nyomott példánynak 12,6 százaléka - nem tükröz akkora lelkesedést,
mint a 6 évvel ezelőtti felmérés eredménye, de talán így sem kell
szégyenkeznünk miatta (a tömegkommunikáció és a reklámszakma
tapasztalata szerint az emberek a kérdőíveknek legfeljebb 5 százalékát
küldik vissza).
Kód hátán kód
Már első közvéleménykutatásunknak is számítógéppel dolgoztattuk
fel az eredményét, igaz: idegenben. Megadhattunk néhány extra
szempontot is, s ezek nyomán a gép összesen négy táblázatot produkált
(összeszámolta rubrikánként 1. az összes választ, 2. csak a műszaki
foglalkozásúak válaszait, 3. a főleg komoly zenét kedvelők válaszait
és végül 4. azok válaszait, akik hajlandóak volnának 15 ezer forintot
áldozni valamely készüléktípusra). Mostani felmérésünk ennél sokkalta
mélyrehatóbb, eredményét ugyanis saját magunk dolgoztuk fel, saját
számítógépünkön, ami azt jelenti, hogy nem kellett minden szempontot
előre meghatároznunk, ráértünk később, már a válaszok beérkezte után
eldönteni, milyen kombinácókban összesítsük az adatokat.
Hogy ne nagyzoljunk: a mi számítógépünk valójában csak egy KODEX
2000 típusú szövegszerkesztőgép, amelynek legutóbbi változata azonban,
mint nagy örömmel konstatáltuk, éppen annyit tud, amennyire nekünk
szükségünk van. Ezt a szövegszerkesztő rendszert
(számítógép+képernyő+floppy-egység) a Műegyetemen konstruálták és a
Kontaktában gyártják, a Robotron írógéphez amely itt
klaviatúra+nyomtatóegység gyanánt funkcionál). A KODEX-rendszer
címlista szerinti levelezésre is képes, ami annyit tesz, hogy valamely
címjegyzékből azokat és csakis azokat a címeket halássza elő,
amelyeket valamiféle kóddal vagy kódokkal megjelöltek. Rájöttünk, hogy
ez lényegében véve pont az, amit mi akarunk, különösen, hogy a gép
nemcsak kiválogatja a címeket, de rögtön össze is számolja őket.
Kérdőívünkön a "beikszelhető" válaszok száma: 94 ennyi kódra van
szükségünk - s van is ennyi kódunk az írógép klaviatúráján: kis- és
nagybetűk, számok, írásjelek. Az adatlapokról tehát mi szimbólumokat
olvastunk le, a képen látható, erősen megviselt sablon segítségével. A
nevek és címek után most már kódjelek sorakoznak, és ha például azt a
feladatot adjuk a gépnek, hogy §2aúBV, akkor azokat fogja
összeszámolni, akik műszaki foglalkozásúak, 20 és 30 év közöttiek,
komolyzenét sohasem hallgatnak, nagyon szívesen olvassák a
szeánszokat, egy jó lemezjátszóért akár 30 ezer forintot is
fizetnének, és egyáltalán nem olvasnak külföldi hifi-újságokat. A
"paraméterek" tetszőlegesen kombinálhatók, és így az adatokból sok
érdekes információt lehet kihámozni. Alig vártuk, hogy meglegyen a
teljes lista, és eljátszogassunk a számítógéppel. A fontosabb
összefüggéseket közreadjuk; ha valaki ezen felül is kíváncsi valamire,
készséggel állunk rendelkezésére. (Figyelem, a gép csak a tényleges
kódokra válaszol, "nemleges kód" nincs a szótárában, tehát nem tudja
megmondani, hogy például hányan nem áldoznának ennyit vagy annyit egy
erősítőre. Az ilyesmit csak közvetve lehetne kiszámítani, s erre nem
vállalkozunk.)
Számítógép ide vagy oda, a neveket-címeket-kódokat mégiscsak el
kellett olvasni, le kellett diktálni, be kellett billentyűzni a gépbe
iszonyatosan fárasztó munka volt, hetekig elhúzódott. Nem lehetett
másnak átengedni; hogy is ne, összecsapnák az egészet és mindenféle
zöldséget irkálnának össze. Így viszont biztosak lehetünk benne, hogy
az adatokat gyakorlatilag hiba nélkül vittük be a gépbe. Az adatlapok
széthajtogatása, majd sorsolás előtti összegöngyölése már gyerekjáték
volt. Már abban az értelemben, hogy tényleg a gyerekeinkre bíztuk.
Kezdetben élvezték, mint Tom Sawyer áldozatai a kerítésmeszelést, de
hamar beleuntak, és anyagi követelésekkel léptek fel.
A rend kedvéért (ha valaki hasonló adat-összesítést kíván végezni)
el kell mondanunk, hogy a KODEX-nek viszonylag szűk a memóriája, úgy
4-500 címet képes befogadni, tehát a floppy disc-re is csak ennyit tud
felírni egyszerre, következésképpen a címlistát több blokkban kellett
elhelyeznünk a mágneskorongon. Hogy ezekkel a blokkokkal ne keljen
külön-külön bíbelődnünk, a Műszaki Egyetem Folyamatszabályozási
Tanszékén megtették nekünk azt a szívességet, hogy a mágneskorongon a
mi adatblokkjainkat egyetlen nagyobb blokkban egyesítették, amiért
ezúton is köszönetet mondunk. Így aztán a differenciáltabb, több
paramétert kombináló programokat már mindig csak egyszer kellett
lefuttatnunk a gépen.
A szimpla adatokat azonban még külön-külön, 400-as blokkonként
összesítettük, és ez nem volt hiábavaló munka, mert kiderült belőle,
hogy minden blokk adatai lényegében ugyanazt az eredményt adják:
mindegyik csoportban nagyjából hasonló a budapestiek és
nem-budapestiek, a műszakiak és nem-műszakiak, a huszonévesek és a
nyugdíjas korúak stb. aránya, sőt, rovatainkat is ugyanabban a
mértékben kedvelik vagy kerülik, és a pénzüket is hasonló mértékben
kívánják készülékvásárlásra fordítani. Közvéleménykutatásunk tehát már
akkor is helyesen tükrözné a valóságot, ha csak 400 válaszlevél
érkezett volna. Miután mi több mint hatszor ekkora "mintát" vettünk,
felmérésünk eredménye messzemenően reprezentatív, biztosan a teljes
olvasóközönség nézeteit tükrözi. (Azzal a megszorítással, hogy akik
nem küldték vissza az ívet, azok között feltehetőleg viszonylag
kevesebb a potenciális előfizető.)
50000 adat
Az adatgyűjtést akkor tekintettük befejezettnek, amikor - néhány
nappal a beküldési határidő után éppen kerek számú: 2500 kérdőív volt
a kezünkben. (A legutolsó másfél-két tucat kérdőívről, noha
természetesen azokat is "bedobtuk a kalapba", már nem gyűjtöttük ki az
adatokat.) A legtöbb íven úgy 20-22 "ikszet" találunk, a 2500
válaszlapon tehát a neveket és címeket nem számítva is jó 50 ezer adat
sorakozik. Kétféleképpen összesítjük őket: az 1. táblázatban az összes
választ feltüntetjük, a 2. táblázatban csak a (többséget képviselő)
"műszaki foglalkozásúakét". A szemléletesség kedvéért a számértékeket
százalékos formában is megadjuk, többnyire egész százalékra kerekítve.
A színnel nyomtatott szám tehát mindig a 2500-nak (illetve a 2.
táblázaton az 1522-nek) valahány százalékát jelenti.
Az adatlap kérdései közül a legtöbbre 1 és csakis 1 válasz
kívánkozik, de "fő műsorforrás" gyanánt akár 4 készüléktípust is meg
lehetett jelölni, ezzel szemben a készülékvásárlásra vonatkozó
kérdéseket értelemszerűen válasz nélkül is lehetett hagyni, ami annyit
tesz: "nem áldozok rá egy huncut garajcárt sem". Voltak, akik a
nem-kereskedelmi típusú kérdések némelyikét is átugrották, szándékosan
vagy véletlenül, amihez végülis mindenkinek joga van. Így azonban
egy-egy sorban hiába adjuk össze a számokat, sohasem jön ki pont 2500,
csak úgy 2460-2490. Az eltérés csekély, de így is hangsúlyoznunk kell,
hogy a hiányzó adatokat nem mi sinkófáltuk el.
Számos kérdés úgy van megfogalmazva, hogy a lehetséges válaszok
kölcsönösen kizárják egymást - legalábbis mi így képzeltük. Kiderült
azonban, hogy lehet valaki egyszerre műszaki és zenei foglalkozású
(ezt értjük), budapesti és vidéki (erre nézve csak ködös
elképzeléseink vannak), és tartozhat egyszerre a 20-30, illetve a
30-40 éves korcsoportba (ami csak úgy lehetséges, hogy az illető éppen
mostanában ünnepli a 30. születésnapját).
De már azokra az ambivalens válaszokra, miszerint valaki a
teszteket szívesen olvassa és mégsem olvassa, továbbá, hogy külföldi
újságot nem olvas és mégis olvas - ezekre sehogy sem tudtunk
magyarázatot találni. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az
egymásnak ellentmondó adatok közül következetesen a számunkra
kedvezőtlenebbet regisztráljuk (a "szívesen olvassa" és az "átfutja",
illetve a "nem olvassa" és az "ellenszenvvel fogadja" közül mindig az
utóbbinak hiszünk; ha valaki elő is fizetne a HFM-re meg nem is, akkor
inkább ne számítsunk rá stb.). Ha viszont valaki például azt jelzi,
hogy 15, de egyszersmind 20 ezer forintot is áldozna valamely
készüléktípusra, akkor nyilván a magasabb összeg érvényes stb.
Alább végigszaladunk a kérdéseken és válaszokon, abban a
reményben, hogy az alábbiakat Olvasóink többsége "szívesen olvassa"
vagy legalább "átfutja" - s csak kevés akad köztük, aki "ellenszenvvel
fogadja"...
1. Olvasóink harmada fővárosi, fele más városban lakik, 17%-a
kisebb településeken él. Régebben is nagyjából ez volt a helyzet, de
minthogy az utóbbi két évben a HFM csak nagyon nehézkesen jutott el a
fővároson kívül bárhová, attól tartottunk, hogy vidéki
olvasóközönségünk lemorzsolódott. Nagyon örülünk, hogy aggályunk
alaptalannak bizonyult.
Kíváncsiak voltunk, miben és mennyire tér el a Vidék a Fővárostól.
Nos, vannak eltérések - és vannak szinte hihetetlen egyezések.
Mindegyikről a maga helyén szólunk.
2. Olvasóink több mint 60%-a műszaki foglalkozású. Ebből ugyan
tévedés volna arra következtetni, hogy a HFM az elektrotechnikusok
lapja volna, hiszen az összes szakmáknak igen nagy hányada valamilyen
értelemben műszaki, s ezek között viszonylag kevés kapcsolódik
közvetlenül az elektrotechnikához, pláne az elektroakusztikához.
("Nehézgép-kezelő vagyok" - a lapszélen így kommentálta egyikük a
foglalkozását.) Annyit azért joggal feltételezhetünk, hogy Olvasóinkat
az átlagosnál valamivel (ha nem is sokkal) barátibb kapcsolat fűzi a
matematikához-fizikához.
Meglepő, hogy olvasóink között mennyire kevés a zenei foglalkozású
- vagy meg-fordítva: hogy a zenészek közül milyen kevesen hifiznek.
3. Kevés a tizenéves és a nyugdíjas - túlnyomó többségben vannak a
20 és 45 év közöttiek, s különösen a huszonévesek! Magunktól is
tudtuk, hogy az emberek 30 éves koruk után hajlamossá válnak feladni
hobbijukat; nyilván azzal vannak elfoglalva, hogy családot
alapítsanak, s megalapozzák egzisztenciájukat. Viszont nem tudunk
magyarázatot a második visszavonulási hullámra, arra a jelenségre,
hogy 45 év fölött a hifisták szinte katasztrofálisan megfogyatkoznak.
Vagy csak a játékos kedvüket veszítik el, morózusabbak lesznek, és nem
szeretnek levelet írni, tombolán szerencsét próbálni?
4. A legnépszerűbb műsorforrás vitathatatlanul a lemezjátszó.
Őszintén szólva, reménykedtünk is benne, hogy a HFM nem elsősorban a
magnósok lapja. CD-játszót 7-8-szorta kevesebben használnak (de mint
majd látni fogjuk, annál többen vásárolnának).
Az adatok számából azonnal kiderül, hogy sokan több médiumot is
megjelöltek (az "ikszek" száma átlag 2,2) - az ő számukra ezek
egyformán fontosak. Mind a négy műsorforrást megjelölték 50-en (2%),
három műsorforrást jelöltek meg 763-an (30,5%). A "kétműsorosak" közül
166-an jelölték meg a lemezjátszót s egyszersmind a CD-játszót is.
A fővárosiak valamivel élénkebben érdeklődnek az új technika
iránt, mert noha Audioland lakosságának csak egyharmada él a
fővárosban, a CD-barátoknak mégis 45%-a budapesti.
5. Ez a kérdés kissé alattomosan volt megfogalmazva, reméljük, meg
fogja bocsátani nekünk az Olvasó. A komolyzenekedvelők két dologban
különböznek a könnyűzene-kedvelőktől: egyrészt sokkal kevesebben
vannak, másrészt viszont következetesebben kitartanak szenvedélyük
mellett, nagyon ritkán fordul elő, hogy végleg felhagynak a
zenehallgatással. Fontosnak tartottuk, hogy a hifisták e kasztjáról
igen pontos adatokat szerezzünk. Namármost, az emberek többsége
tartózkodik ugyan a komolyzene fogyasztásától, de ezt nem szívesen
vallja be, talán mert a lelke mélyén ott motoszkál, hogy hátha mégis
valami jó dologból marad ki, netán valami értékestől esik el.
Kifejezetten rájuk való tekintettel módot adtunk egy kibúvó-válaszra:
"ritkán hallgatok komolyzenét" - ami tökéletes képtelenség, ugyanis
valaki vagy nem szereti Bachot-Mozartot, és akkor egyáltalán nem
hallgatja, vagy pedig szereti, és akkor létszükségletévé válik, hogy
gyakran hallgassa; közbülső eset nincs. Ismételten elnézést kérünk az
érdekeltektől, de a "ritkán" pontosan azt jelenti, hogy "nem". A két
csoport együttes aránya 72%-ot tesz ki. A HFM olvasóinak azonban így
is nem kevesebb mint 28%-a hallgat intenzíven ("gyakran", illetve
"főleg") komolyzenét. Nem lebecsülendő hányad; legalább ötszörösen
meghaladja az országos átlagot!
Az imént azt állítottuk, hogy a komolyzene-kedvelők
állhatatosabbak, tovább kitartanak a szenvedélyüknél. Eszerint minél
idősebb egy korcsoport, annál inkább "feldúsul"
komolyzene-kedvelőkben: Tényleg így van-e? Nos, az egyes
életkorcsoportokban a következőképpen alakul a komolyzenekedvelők
aránya. Tizenévesek: 16%, huszonévesek: 21%, középkorúak: 33%,
idősebbek: 55%, nyugdíjas-korúak 81% - az átlagos 28%-kal szemben.
Quod erat demonstrandum.
Találtunk összefüggést a műsorforrás és a zenei program között is.
A magnósok, mint várható volt, csak kevés szalagot áldoznak a
komolyzenére (22%), a rádióhallgatók valamivel jobban végigpásztázzák
érte az étert (26%, még mindig az átlagos szint alatt). Lemezjátszó-
és CD-játszó-tulajdonosok: már 32-33% s végül azok, akik LP-t és CD-t
egyaránt hallgatnak: 38%.
6. A HFM-ben megjelenő írásokat körülbelül 8 rovatba lehet
sorolni. Tetszési indexük külön-külön és együttvéve is meglepően
magas, 6 rovatunkat szívesen lapozza fel az olvasók több mint 80%-a, a
tesztek és a szeánszok indexe 90% körül jár. Némelyek (113: 4%)
éppenséggel mind a nyolc rovatot szívesen olvassák; elhessegetjük
magunktól azt a rossz gondolatot, hogy "csak nem arra spekuláltak,
hogy így nagyobb valószínűséggel nyernek?"...
A közönség ugyanis általában nem olvas el mindent. Minden lapban
akadnak rovatok, amelyek csak egy viszonylag szűk réteghez szólnak.
Azt persze mi is tudtuk, hogy nálunk a kulturális rovatot szeretik a
legkevesebben, de kíváncsiak voltunk rá, hogy mégis hányan szeretik,
és hogy akik nem szeretik, azok mennyire nem szeretik. Az eredmény
minden várakozásunkat felülmúlta, nem is annyira azzal, hogy a
hifisták 24%-a olvassa és további 60%-a legalább átfutja ezt a
rovatunkat is. Sokkal többet mond ennél, hogy a többiek is általában
eltűrik, és csak nagyon kevesen (36: 1,5%) fogadják leplezetlen
ellenérzéssel a kulturális tárgyú írásokat. Tisztelettel adózunk az
Olvasónak: türelemmel viseltetni olyasmi iránt, ami bennünket ugyan
nem vonz, de amelyről tudjuk, hogy mást esetleg érdekelhet - ez a
tolerancia önmagában is a kulturáltság fokmérője!
Egyébként a kulturális tárgyú írásokat is inkább az idősebbek
kedvelik és a fiatalabbak utasítják el. A tetszési index, korcsoportok
szerint alulról fölfelé: 12, 20, 27, 47 és végül (a
nyugdíjas-korúaknál) 62%.
Feltétlenül szólnunk kell itt a 4. Dimenzióról, ez egyáltalán nem
az a "közönséghajhász" rovat, amilyennek némely mérnök-ismerősünk
szeretné beállítani. Éppen ellenkezőleg! Mivel a megmagyarázatlan
dolgok mindig riasztóak, féltünk, hogy számos olvasónk előtt
hitelünket vesztjük, következésképpen magukat az olvasókat is
elveszítjük. Bizonyára veszítettünk is néhányat, hogy hányat, azt nem
tudjuk, mert tőlük nyilván nem kaptunk válaszlapot, de aligha lehettek
túl sokan. Olvasóinknak csaknem háromnegyede érdeklődésével tünteti
ki, s további 22%-a is legalább átfutja a 4. Dimenzió cikkeit - az
"undor-index" alig haladja meg az 1%-ot. A többség alighanem rájött
arra a népi bölcsességre, hogy az ördögtől is el kell fogadni azt, ami
jó.
Valószínű, mindazonáltal, hogy a 4. Dimenzió az átlagosnál
erősebben nyűvi el az irántunk való bizalmat. Azok között, akik egyik
vagy másik rovatunkat nem olvassák vagy éppenséggel ellenszenvvel
fogadják, összesen 48-an nyilatkoztak úgy, hogy biztosan nem
fizetnének elő a magazinra (6%, szemben az átlagos 4%-kal), és közülük
11-nek éppen a 4. Dimenzióval gyűlt meg a baja.
7. Noha hét és félszer többen használnak lemezjátszót, mint
CD-játszót, a vásárlási tervekben ez egyáltalán nem tükröződik. Az új
technika iránt megintcsak a fővárosiak mutatnak nagyobb érdeklődést,
amennyiben 80%-uk vásárolna valamilyen CD-játszót, szemben az
audiolandi 74%-os átlaggal. Érdekes még megfigyelni a következő
"trendet". Lemezjátszó, tuner, magnó: minél drágább a készülék, annál
kevesebben veszik, a többség tehát csak 15 ezer forintig hajlandó
elmenni. Erősítőre, hangsugárzóra és CD-játszóra viszont nem 15, hanem
20 ezer forintot szánnának a legtöbben.
Bármelyik készülékcsoportra igaz, hogy olvasóinknak háromnegyede
hajlandó volna kiadni legalább 15 ezer forintot, ha megfelelő
készüléket találna. Kérdés, mennyi ebből a realitás és mennyi a
vágyálom. De még ha nagyon kritikusak vagyunk, és a "nyilatkozatokat"
csak 20 ezer forinttól felfelé vesszük komolyan, akkor is az jön ki,
hogy minden második olvasónk szívesen vásárolna értékesebb
lemezjátszót vagy pláne CD-játszót, erősítőt, hangsugárzót, 40%-uk
pedig tunert, kazettás magnót. Sőt, a legalább 30 ezer forintos
masinákra is bőven akadna vevő (erősítők és hangsugárzók: az
olvasóközönség egyharmada, LP- és CD-játszók, valamint magnók: az
olvasók egyötöde). Ezek szerint igenis létezik Magyarországon
fizetőképes kereslet nívós hifi-készülékekre. Reméljük, ez a kereslet
nem veszíti el vásárlóerejét, mielőtt a szóbanforgó, nívósabb
készülékek tényleg megjelennek a boltban...
8. Audioland lakói, sajnos, riasztóan szűk keretek közé vannak
szorítva, nemcsak financiálisan, de építészetileg is. Ha úgy
fogalmazunk, hogy a "zeneszobák" 88%-a 10-20 négyzetméteres,
megszépítjük a valóságot. Legyünk tárgyilagosak, és mondjuk inkább
azt, hogy a hifisták 60%-ának 15 négyzetméternél kisebb területen
kellett berendezkednie. Ebből sok-sok tanulságot kell levonnunk.
9. Az előbbi statisztika után meglepő, hogy mégis milyen sokan
hajlandók készülékeiket annak rendje és módja szerint állványra
helyezni (68%, Budapesten 66%). Hogy fog elférni ez a sok állvány
10-15 négyzetméteren? Úgy érezzük, napirendre kell tűznünk a
falikonzolok ügyét.
10. Teljesen mindegy, hogy mi az oka - a nyelvtudás hiányzik-e,
avagy a pénz az újságra -, az a lényeg, hogy a magyar hifista nem
olvas külföldi lapokat. Úgy érezzük, Hetedhéthatár című rovatunkra
változatlanul nagy szükség van. Ki is fogjuk bővíteni - ha lesz,
amivel érdemes.
11. A HFM-nek mindig több volt az olvasója, mint a vásárlója, de 6
évvel ezelőtt 1-1 eladott példányra még körülbelül 2,5 olvasó esett,
ma alig több mint 2. Mivel a HFM példányszáma jelenleg 18-20 ezer,
Audioland lélekszámát úgy 30-35 ezerre becsülhetjük. Bizony, többen
voltunk 6-8 évvel ezelőtt!
12. Ha végképp beborulna fölöttünk az ég, a HFM-et akkor is
megpróbálnánk életben tartani, ha másképp nem, hát mint "underground",
azaz földalatti kiadványt, amelyet csak előfizetés útján lehet
megszerezni. Utolsó kérdésünk erre vonatkozott. Olvasóink 67%-a úgy
véli,hogy őt ez sem riasztaná vissza a HFM olvasásától, s további 28%
legalábbis elképzelhetőnek tartja, hogy ő is előfizetne. Ezek
természetesen nem kötelező érvényű nyilatkozatok, de azért valamelyest
megerősítik kissé megrendült önbizalmunkat. Köszönet érte mindenkinek,
akit illet.
Tombol a tombola
Beküldési határidőnek ugyan szeptember 15-ét adtuk meg, de az
emberi természet olyan, amilyen, tehát a húzást októberre
halasztottuk, hogy még a legmegátalkodottabb későnjövők se maradjanak
le róla. A sorsolást a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
központjában ejtettük meg, természetesen közjegyző jelenlétében. A
díjakat postán küldtük ki.
1. Sony CDP-40 CD-játszót nyert: Boronyák Zoltán, Majosháza,
Kossuth u.15, 2339
2. Dual CS 505-3 lemezjátszót nyert: Botka Gábor, Bp. Nagy Lajos
király útja 37/a, 1148
3. Videoton RT 7300S tunert nyert: Benyáts András, Győr,
Bajcsy-Zs. u. 54, 9022
4. Videoton RT 7300S tunert nyert: Bedekovics Sándor, Nagycenk,
Kiscenki u. 39, 9485
5. Ortofon MC10S hangszedőt és T-5 transzformátort nyert: Gombai
József, Fót, Ady E. u. 8, 2151
6. Ortofon X5-MC hangszedőt nyert: Panyik Imre, Kecskemét,
Akadémia krt. 67, 6000
7. Ortofon 540 hangszedőt nyert: Balangó László, Békéscsaba, V.
Kun u. 4, 5600
8-10. Tíz-tíz darab videokazettát nyertek: Szabó Gyula Tamás,
Debrecen, Boldogfalva u. 22, 4025; Kondorosi Mihály, Szolnok, Kalász
u. 1, 5000; Kucsma Gabriella, Kazincbarcika, Paál L. u. 16, 3700
11. Ortofon X3-MC hangszedőt nyert: Dobsonyi Sándor, Bp. Ságvári
E. u. 19, 1039
12. Ortofon X1-MC hangszedőt nyert: Kucsmik Tamás, Érd, Tétényi u.
17, 2030
13. Ortofon X1-MC hangszedőt nyert: Vihar Levente, Bp. Böszörményi
út 30/32c, 1126
14. Ortofon 520 hangszedőt nyert: Kánya Sándor, Bp. Fehérvári út
198, 1116
15. Ortofon 320U hangszedőt nyert: Vesztergál László, Szeged,
Gyöngyvirág u. 13/b, 6723
16. Ortofon 310U hangszedőt nyert: Vas László, Miskolc, Elek Tamás
u. 4, 3529
17. Ortofon 305U hangszedőt nyert: Kovács István, Oroszlány,
Kertalja u. 7/1, 2840
18-37. Egy-egy CD-t nyertek: Egri László, Esztergom, Budai Nagy
Antal u. 25, 2500; Molnár József, Bp. Nagy Lajos király útja 85,1148;
Szegvári Gábor, Bp. Tállya u. 3, 1121; Szumutku András, Salgótarján,
Kilátó út 50, 3121; Lukács Ferenc, Szeged, Retek u. 5/A, 6723; Demec
Gyula, Miskolc III, Örömhegy 5, 3533; Benkő Csaba, Fót, Vörösmarty tér
2, 2153; Szűcs Gabriella, Debrecen, Besze J. u.12/ c, 4028; Koósz
György, Murakeresztúr, Arany J. u. 24, 8834; Veilandics Tamás, Pápa,
Búzavirág u. 15, 8500; Szombath István, Zalaegerszeg, Gyimesi út 30/6,
8900; Kadocsa Gyula, Bp. József u. 10, 1084; Bak Lajos, Körösladány,
Nadányi u. 17/1, 5516; Dr. Tímár Mihály, Bp. Csángó u. 22 A/1, 1134;
Báró Szabolcs, Jászberény, Tanács krt. 29, 5100; Drozdik László,
Kecskemét, Csárda u. 20, 6000; Kokavecz András, Békéscsaba, Bartók B.
u. 41, 5600; Kígyós Lajos, Bp. Népköztársaság útja 29, 1061; Frankó
Géza, Bp. Losonci tér 4; 1082; Nagy Tibor, Szombathely, Szabolcs, Z.
u. 7, 9700
38-50. Tiszteletpéldányt nyertek (HFM 8-9): Kucsó István, Tompa,
Táncsics u. 44, 6422; Oláh Gyula, Debrecen, Jerikó u. 16, 4032; Papdi
Imre, Szeged, Gyík u. 24/A, 6723; Pohl Károly, Törökbálint, Deák F. u.
19, 2045; Szigeti Tamás, Selyp, Cukorgyári ltp. 3/1, 3024; Novák
László, Bp. Korvin O. 47, 1036; Halmos László, Nagyszénás, Hősök u.
26, 5931; Marincsák József, Budaörs, Béke tér 6, 2040; Gehring János,
Bp. Vágóhíd u. 26, 1201; Kiss Csaba, Eger, Sólyom u. 26, 3300; Egle
Zsolt, Szekszárd, Bajcsy-Zs. u. 9, 7100; Papp Zoltán, Debrecen,
Blaháné u. 7, 4024; Póka Károly, Debrecen, Bölcs u. 14, 4027
51-75. Tiszteletpéldányt nyertek (HFM 9): Dr. Krabóth Zoltán,
Röszke, Rákóczi u. 92, 6758; Nagy Zsolt, Csanytelek, Petőfi u. 5,
6647; Nagy Csaba, Selyp, Aradi u. 61, 3024; Salamon József, Kalocsa,
Deák Imre u. 20, 6300; Dulity Kálmán, Kiskunfélegyháza, Kossuth u.
15/A, 6100; Nagy Jenő, Győr, Tákó 2/A, 9025; Majercsák István, Bp.
Andor u. 23/ A, 1119; Virágh László, Makó, Hunyadi u. 15/B, 6900;
Csernus Árpád, Bp. Bem u. 7, 1027; Holecz József, Hatvan, Traktor u.
45, 3000; Oravecz Zsolt, Miskolc III, Chlepkó u. 5, 3531; Szabó
László, Tolna, Tompa M. u. 77, 7130; Kugyela János, Szarvas, Sport u.
2, 5540; Nagy Ottó, Bp. Bródy S. u. 15, 1088; Menyhárt Lajos, Dorog,
Eötvös u. 26, 2510; Kiss József, Balmazújváros, Mikszáth u. 18/a,
4060; Sági Ferenc, Dunaújváros, Táncsics út 36, 2400; Koncsek Árpád,
Orosháza, Hernád u. 8/A, 5900; Karmacsi Tibor, Bp. Batthyány u. 10,
1174; Dostyicza László, Kalocsa, Tóth M. u. 17/i, 6300; Zeke Lajos,
Jászberény, Rét u. 14/A, 5100; Nagy Zoltán, Sarkad, Márki u. 42, 5720;
Bene Tibor, Békéscsaba, Tanácsköztársaság u. 18, 5600; Juhász Zoltán,
Eger, Tímár u. 4, 3300; Gyulai Péter, Bp. Rőzse u. 24/b, 1125
76-100. Egy-egy hanglemezt nyertek: Pászti Zsolt, Bp. Őzgida u.
19/5, 1025; ifj. Pandur János, Tapolca, Vöröshadsereg út 33, 8300;
Kurdi Imre, Göd, Tó köz 2, 2131; Székely Tamás, Bp. Lázár u. 50, 1202;
Hávor István, Bp. Vincellér u. 47, 1113; Szmola Mihály, Várpalota,
Steinmetz u.12, 8100; Oláh Zoltán, Ecséd, Szabadság út 165, 3013;
Seres Gábor, Lajosmizse, Vörösmarty u. 3, 6050; Szente László,
Dunaújváros, Balogh Á. u. 2, 2400; Marton Zoltán, Nagykőrös, Szabadság
tér 2, 2750; Mecséri István, Keszthely, Damjanich u. 9, 8360; Rohoska
Zoltán, Bp. Zalaegerszeg u. 4,1192; Goth Ignác, Leninváros, Lékai út
22, 3580; Tihanyiné Szabó Ildikó, Bp. Sashegyi út 3, 1124; Bácsi
Lajos, Bp. Tenkes u. 4/G, 1225; Berencsy Norbert, Szerencs, Kossuth út
17/A,3900; Németh Attila, Tatabánya, Gál J. ltp. 705 1/7, 2800; Lassu
Árpád, Pécs, Sarohin t. u. 60, 7632; Perjéssy Sándor, Debrecen,
Angyalföld tér 9/ab, 4031; Kőrösi Imre, Mezőfalva, Ságvári u. 37,
2422; Moravecz László, Debrecen, Kiss Áron u. 31/B, 4030; Horváth
János, Tatabánya II, Vadász út 115, 2800; Horváth Attila, Öttevény,
Dózsa u. 27/b, 9153; Pinke Ferenc, Székesfehérvár, Benke F. u. 12,
8000; Horváth Imre, Békéscsaba, Fövenyes u. 6, 5600
*
A Hifi Mozaik szerkesztősége ismételten köszönetet mond a CENTRUM
Áruházak Vállalatnak, a Glória Kompaktlemez-gyártó Kft.-nek, az
Iparcikk Kölcsönző Vállalatnak, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak,
az Ortofon cégnek, a Ramovill Hifi Áruháznak, a Ravill Kereskedelmi
Vállalatnak, és a Videoton Audiotechnikai Kft-nek az "AUDIOLAND"
PÁLYÁZAT-ra felajánlott nyereménytárgyakért.