Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf. 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak: tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Találkoztam jó CD-vel is...
Réti László
Gyula, Pósteleki u. 85. 5700
Először is hadd gratuláljak a HFM-hez, mely az első számoktól
kezdve - a hazai folyóiratokkal ellentétben - a mai napig tartani
tudta mind szakmai, ismeretterjesztő, mind pedig formai színvonalát.
(...) Nem akarok túl hosszú lenni, ezért csak két témáról írok.
1. Örülök a Negyedik Dimenzió sorozatnak. Nálam igen bevált a
homokkal töltött hangdoboz állvány három darab balzafa kocka
alátéttel, a tömör rézdrót hangszórókábel (külső átmérője
2,5mm2), a készülékek tápkábelének helyes polaritása. A
jelenség egyezik az Általatok leírtakkal.
2. A CD-téma. Sajnos, a véleményem egyezik a Tiétekkel: ma még a
CD kb. 10:90 arányban nem szól olyan térhatással és természetességgel,
mint az analóg lemez. A statisztikát saját gyűjteményemből szűrtem le
(10 DG, 3 Decca, 2 EMI, 1 Philips, 1 Erato, 2 Supraphon, 3
Hungaroton). Tudom, hogy a mintaszám alacsonysága miatt az egész
vitatható, de azért sajnos valamit mégis kifejez. A két rendszer
közötti különbség egyezik az Általatok és a Hangszerviz leveleiben
leírtakkal, úgyhogy ezeket nem részletezem. Meggyőződésem, hogy a
CD-ben ma még a hangfelvételi technika, a korábbi megszokások a
mikrofonozásban stb. a gyenge pont. Ezt támasztja alá az, hogy egyes
CD lemezek viszont úgy szólnak, ahogy a hagyományos LP is csak ritkán
tud megszólalni.
Ilyen kitűnő CD-felvétel - s ezért javaslom, hogy a szeánszokon
vessétek be - az alábbi négy. Verdi: Macbeth (Leo Nucci, Shirley
Verrett, a Bolognai Színház Ének- és Zenekara, vez. Riccardo Chailly,
Decca 417525-2 DH 2), Orff: Carmina Burana (a Berlini Rádió Ének- és
Zenekara, vez. Riccardo Chailly, Decca 411702-2 DH), Händel: Messiah
(The Academy of Ancient Music, Oxford, vez. Christopher Hogwood, Decca
- L'oiseau-Lyre, 411858-2 OH3), Beethoven: Hegedűverseny (Berlini
Filharmonikusok, Anne-Sophie Mutter, vez. H. v. Karajan, DG 413818-2),
ez utóbbin a hegedű különösen szépen szól.
Ellenpélda: Genesis: Genesis (Vertigo 814287-2), mely olyan
csúnyán szólt (mélye semmi, a magasa sok és rendkívül torz), hogy már
vissza is cseréltem. Nem ajánlom Nektek sem, csak ha a rossz hangú
CD-ket is össze akarjátok gyűjteni.
Összegezve: amíg nem változik a CD felvételek minősége, addig nem
tartok érdemesnek további CD-t venni, mivel az árban a várt minőség
általában nem tükröződik. (A magyar CD-k sem voltak eddig rosszabb
hangzásúak az átlagos márkás CD-knél, megítélésem szerint.)
A HFM kollektívája ma még ugyanennyire gyanakvó az ezüstkoronggal
szemben. Ami viszont a Szerkesztőt illeti: ő ma már nem kívánja
összegyűjteni sem a különösen jó-, sem a különlegesen rosszhangzású
lemezeket. Magánvéleménye szerint ha valamely hangreprodukáló rendszer
tisztességesen működik (és most ne részletezzük, hogy ehhez milyen
zavarokat kell elhárítani!), akkor a felvételek szinte kivétel nélkül
mind hallgathatóak, kellemesek, zeneiek. Ezt a tételét nem
demólemezekkel és még csak nem is Deccákkal és DG-kkel, hanem korai,
1983-as (!) kiadású Hungarotonokkal igyekszik bizonyítani.
Személyeskedélyeskedés
Serfőző Zoltán
Miskolc, Botond u. 17. 3526
Kedves Darvas László,
szeretném összefoglalni pár éves tapasztalataim a NAD 5120-as
lemezjátszóról, valamint elmondani a véleményem a HFM-ről a
lapáremelés alkalmából.
Nemrég elgondolkodtam, hogy miért is használják azt a NAD
lemezjátszót szinte az egész országban a komoly audiofilek is.
Véleményem szerint nem azért, mert nincs jobbra pénzük. Szűk baráti
körömben - itt Miskolcon olyan emberek vannak, akik Spendor SP1-es és
Celestion SL600-as dobozokat használnak a NAD lemezjátszóval. Ők, ha a
HFM elfogadta volna - évekkel ezelőtt - azt az ideológiát, miszerint
igen fontos, sőt, talán a legfontosabb láncszem a futómű, akkor azt
hiszem, sokkal jobb körülmények között hallgathatnának zenét.
Közrejátszott az az emlékezetes Rega-NAD teszt is a HFM 17-ben,
amelyről mi már a HFM hasábjain is vitatkoztunk. (...)
És ha már eljutottunk Önhöz, kedves Darvas László, véleményem
szerint egy hifi újság szerkesztőjének egy kicsit újságírónak is kell
lenni - ez talán megvan. Egy kicsit audiofilnek is - ez is megvan. És
egy kicsit villamosmérnöknek is - de ez egyáltalán nincs meg, nem
pedig bölcsésznek. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyja ott a a
HFM-et (az Istenért se!), de a műszaki alapoknak utánanézhetne! Voltak
- és remélhetőleg vannak is - a HFM körül remek szakírók. Szekám Pál,
Petike Lajos, Cs. Kádár Péter, akik szenzációs cikkeket írtak már. Pl:
A három kívánság, Egy magyar Londonban, Berlini kék. Főleg az első két
szakírót szerepeltethetnék többször is. Például Szekám Pál írhatna a
szub-basszussugárzókról.(...)
No és a harmadév nyuszijai! Ezek még rendben volnának, de a
szeánszaik számomra teljesen felesleges, semmitmondó szeánsz volt az
utóbbi idők legtöbbje. Kiragadok néhányat. (...) Magneplanar III
hangsugárzó. Úr Isten - kiáltottam fel, amikor odaértem az olvasásban,
ahol az áll, hogy a NAD lemezjátszóval hallgatták meg a 2000 dolláros
Magneplanart. Komolyan mondom, én őszintén csodálkoztam, hogy a
NAD-dal egyáltalán megszólalt az a drága gépezet, aminek - szerintem -
még a Linn Axis is kevés lett volna, amivel akkor már régen
rendelkeztek. Nagyon fontos észrevételem még a szeánszokkal
kapcsolatban a szöveg szűkszavúsága. Mit is figyelnek Önök
tulajdonképpen két készülék hangképében? Basszus, középtartomány,
magastartomány, térhatás és néha dinamika. Ennyi? Ez rendkívül kevés.
Ettől sokkal-sokkal több dologban eltér két készülék hangja.
Azt hiszem, az ilyen hangvételű levelek végén szokták kijelenteni
a felháborodott olvasók (pardon! Olvasók) a végszót: nem fogom többet
megvenni a HFM-et. Nekem ezt eszem ágában sincs kimondanom, mivel a
HFM megjelenésének napja még mindig ünnepnap a számomra. Hogy miért?
Talán mert én vagyok a világ legoptimistább embere? No de félre a
tréfát. A lapnak nem egy kitűnő rovata van. A Hetedhéthatár, a
Negyedik dimenziók, a műszaki cikkek, eltekintve "néhány" falrengető
marhaságtól. Vitathatatlan érdeme van Önöknek a Magyar Hifi
kialakításába és felnevelésében. Bár bizonyos audiofil köröknek (azt
hiszem, én is hozzájuk tartozom) megvan a saját véleménye erről a
bizonyos Magyar Hifiről.
Végezetül számos ismerősöm véleményét írom le most: Uraim! 160
forintért már tényleg kéne adni valamit a szeánszolás tekintetében is.
Kedves Serfőző Zoltán,
lehet, hogy tényleg többet kéne szeánszolnunk, de ha nem tévedek,
Ön nem annyira a szeánszok mennyiségét kevesli, mint inkább azon
mérgelődik, hogy a szeánszokon nekünk nem egészen ugyanaz jön ki, mint
Önnek.
A Magneplanar azért jó példa, mert ez a hangsugárzó nálunk még a
(valóban gyöngécske) NAD-dal is jobban szólt, mint három Linn Sondek
közül bármelyik a középkategóriájú dobozokkal. Továbbá ugyancsak a NAD
jobban szólt a 2X15 wattos Naimmel, mint a Linn lemezjátszó egy olyan
elő/ végfokkal, amelynek hangját a legnagyobb budapesti hifi-klubban
az egekig magasztalták. Ennélfogva, noha évek óta szorgalmasan
népszerűsítjük a brit ideológiát (tanúm rá a HFM egész
olvasóközönsége!), a HFM kollektívája ma sem esküdne meg rá, hogy
minden a lemezjátszón áll vagy bukik. Mérnök kollégáim úgy tartják,
hogy minden egyes láncszem fontos, de ha már mindenképpen ki kéne
emelni egyet, akkor ők továbbra is a hangsugárzót választanák. Én
magam pedig a PWB-technikát tartom a legfontosabbnak, ugyanis
PWB-kezelés nélkül semmiféle (budapesti, bécsi, londoni stb.)
hifi-berendezés hangját nem tudom elviselni, viszont intenzív
PWB-kezelés nyomán még a szerényebb készülékek is egészen
elfogadhatóan szólnak. Hangsúlyozom, hogy ez az én magánvéleményem.
(Habár a PWB-effektust én már egymagam is több ember előtt
demonstráltam, mint ahány Rega Planar található széles e hazában.)
Ön elmarasztal amiatt, hogy nem vagyok villamosmérnök, s
hozzáteszi (bár kritikáját nem indokolja meg), hogy "a műszaki
alapoknak igazán utánanézhetnék". Vígasztal, hogy velem ellentétben
remek szakírónak nevezi s kétszer is nevén említi Szekám Pált. Pedig
ez csupán álnév, mint Olvasóink közül a játékosabbak bizonyára
felfedezték. Magam használtam abban az időben, amikor különösen sokat
bosszankodtam a keleti és nyugati normák eltérése miatt: SECAM/PAL...
Heybrook SBL - több változatban
Gerencsér Zoltán
Kemencse, Ifjúság út 7/3, 4501
Leveletekre vegyes érzelemmel reagáltam. Egyrészt örültem, hogy a
Dual szerintetek is jó (a legutóbbi HFM elolvasása után
megelégedettségem tovább nőtt), másrészt egy picit dühös voltam,
amiért olyan lemezjátszót hoztam, melyet itthon is meg lehet venni,
forintért. Persze, ez egy kicsit sznobság is volt részemről. (...)
Azóta újra jártam Bécsben, és kevéske valutámért tíz lemezt hoztam
haza, ebből 6 komolyzene (újabb adalék a Dual minősítéséhez: sokkal
fontosabbá vált számomra a komolyzene). Rendkívüli hatással volt rám a
kinti lemezválaszték, főként az, hogy egy-egy művet különféle
előadókkal is meg lehet venni. Itthon hatalmas élmény volt
meghallgatni őket. Ismerőseim szánakozó mosollyal nyugtázták, hogy
némely lemezért 200 schillinget is kiadtam, a legdrágább 235 schilling
volt, egy DMM Teldec (Bach két szvitje), holott ugyanez Hungarotonban
elbeszélve (és Liszt Ferenc Kamarazenekarral) százegynéhány forint.
Nehéz erre mit mondani.
Régóta foglalkoztat az a gondolat, hogy a HB1 hangszórói hogyan
viselkednének egy nagyobb dobozban. (...) Választásom a nemesen
egyszerű Naim SBL dobozára esett, már csak azért is, mert hangszórói
számban és méretben megegyeznek a HB1-ével. Az eredeti méreteket jó
lett volna megtudni, de ez nem sikerült. (...) Végül is úgy terveztem
meg, hogy az alsó doboz 500x320x290mm, a középső magassága 290, a
felsőé pedig 140mm, utóbbiak előlapja 10 fokban döntve (lásd a
fényképen). A legtöbb fejtörést az okozta, hogyan lehet megoldani azt,
hogy a mélyhangszóró doboza a tüskéken ülve rugalmasan, de légmentesen
kapcsolódjon az alsóhoz. Különféle trükkök és háromszoros
gumigyurma-réteg (a hivatalos nevét nem tudom) alkalmazása eredményt
hozott. Szinte kizártam annak lehetőségét, hogy "defektes" legyen a
rendszer. Az alsó dobozok légtere egy nyolcszögletű nyíláson
érintkezik egymással.
Az alsó doboz lényege az a négy darab 40x40-es zártszelvény, amely
a sarkokba van beépítve és beragasztva. A doboz tetején és alján
viszont nem fémszerelvény van (mivel hegeszteni nem tudok), a tüskék
azonban lefelé és felfelé egyaránt a zártszelvények folytatólagos
meghosszabbítását képezik, és magasságuk természetesen szabályozható.
A mély/középsugárzó összességében 48l űrtartalomra dolgozott, de
később az alsó doboz alsó felét leválasztottam a mélyhangszóró hasznos
légteréről, 16 literrel csökkentve azt. Űrtartalma így végül 32-33
liter maradt, ez is több, mint a HB1 másfélszerese. A csipogó doboza
az alsóhoz csatlakozik 20x20-as zártszelvényekkel, megkerülve a
középső dobozt.
A faanyag 15mm-es rétegelt lemez 6 és 8mm-es keményfa csapolással
illesztve és a megfelelő részeken kiékelve (az alsó "láda" középen még
külön merevítve). Ragasztáshoz, majd később a légmentesítő tömítéshez
Aralditot használtam. A belső csillapítás "nemez", amely kb. 10cm
széles csíkokban kapható, vastagsága 10mm. Ezeket egyrészt a falakra
(meg a zártszelvényekre) ragasztottam, másrészt lazára szétszedve a
kész dobozok üregeibe helyeztem. Ezen kívül még 30mm-es szivacsréteget
vittem fel a falak mentén. Utóbbi anyagokkal sokat kísérleteztem,
főleg a szivaccsal szemben voltak fenntartásaim (PWB-effektus), de
szükség van rá. Az X-váltó természetesen külön van bedobozolva, külön
kimeneten hajtva a mély, illetve a magas regisztert. A hangszórók
fémcsavarokkal vannak felerősítve, a hátlapcsatlakozók úgyszintén -
facsavart nem használtam. Egy komplett hangsugárzó súlya 27-28kg.
Sokat töprengtem rajta, vajon a vasakat megtöltsem-e homokkal vagy
sem. Végül is nem tettem, abból a meggondolásból, hogy a többpilléres
állványokban sincs homok.
(...) Hatalmas basszusa van, és ez nem holmi döngés! A sztereó
beállítóműsor 63Hz-ét mindenesetre erőlködés nélkül, gyönyörűen hozta,
ugyanott a HB1 csak erőtlenül zihál. A középsáv egyenértékű a
Heybrookéval. A magasak pedig szebbek. A térhatás nem változott (pedig
nagyon aggódtam miatta), sőt, egyes lemezeken még szélesebb színpadot
is produkál, mint a hangdobozok térbeli távolsága.
Úgy érzem, végül is hatásos volt ez az "egyszerű" kis MOD - melyre
közel egy hónapom ment rá. Persze, ez nagyrészt a Heybrooknak
köszönhető; egy HS 280-as hangszórókészletével nem bíbelődtem volna
ennyit. PS. A fotók saját készítésűek; a hangsugárzók élőben sokkal
szebbek!
(Újabb levél két hét múlva:) Lelkesedésemet sajnos, nem tudtam
megtartani. Egy hét elteltével rájöttem, hogy (összes pozitívuma
ellenére) az új hangdobozt képtelen vagyok tartósan hallgatni. Egyik
délután nekiugrottam az egyiknek, szétszedtem, és vissza a Heybrookot.
Jobb volt - sokkal. És még csak azt sem tudom, miért! Valahogy
egységesebbnek tűnt, és a basszusa sem kevesebb, sőt. Visszarámoltam a
másikba is a hangszórókat, és szomorúan bár, de megnyugodva hallgattam
őket.
Néhány nap múlva - meglehetősen szkeptikus hangulatban
elhatároztam, hogy megpróbálkozom még valamivel. Az alsó dobozra hátul
vágtam egy 70mm-es reflexnyílást, bár őszintén szólva semmi reményt
nem fűztem hozzá. Aztán újra összehasonlítottam őket, először monóban
(persze másképp nem tudnám). Hát, meg kellett kapaszkodnom! A
módosított doboz úgyszólván leradírozta a HB1-et! Pedig majd fél
méterre állt a faltól. Olyan basszust produkált, hogy alig hittem a
fülemnek. Visszatért a közepek igazi melegsége is. A mélyeket egy
kicsit most már sokalltam, így a belső csillapítást jelentősen
növeltem; megszűnt a döngés. Már vagy 20 lemezt végighallgattam azóta,
és a legkevésbé sincs hiányérzetem, órák múltán sem! (...) Valószínű,
hogy két hét múlva nem kell újabb változtatáson törnöm a fejem.
Bízzunk benne - de ne esküdjünk meg rá. A High Fidelity a remények
és csalódások világa. Hálásak vagyunk Gerencsér Zoltánnak ezért a
tudósításáért, mert (bár készülékét ő nem közhasználatra szánta),
valami nagyon lényegesre világít rá vele: arra, hogy miért nem szabad
a HFM-nek felvállalnia a hifi-konstruktőrök ügyét. Tapasztalataink
szerint nemcsak az amatőr, hanem a profi tervezőkre is úgy
kéthetenként rájön a tökéletesíthetnék, mi meg folyton kezdhetnénk a
tesztet elölről. A menet közben való módosítás ellen csak azzal
védekezhetünk - hogy nem foglalkozunk egyetlen készülékkel sem, míg a
boltba nem kerül. A bolti modelleknek sok bajuk lehet, de biztosan van
egy nagy erényük: visszavonhatatlanul meg vannak tervezve.
Viccmagyarázat
Csendity Gábor
Bp. Villányi út 30/A
Maga a levél egyetlen sor: "Lehet, hogy mégsem kakadu?.." - jegyzi
meg Olvasónk, s mellékeli a nyugatnémet Hifi Vision tesztjét a 7.
kötetünkben kipécézett Sony MDR-R 10 fejhallgatóról, mely tesztből
fehéren-feketével kiderül, hogy az általunk Arany Kakadu Díjjal
kitüntetett Bács-Kiskun megyei napilap az újdonságot nem a kisujjából
szopta. A membrán cellulóz-anyagát tényleg baktériumok állították elő,
a fejhallgatókagylók tényleg különleges japán fából készültek, a
"kárpitozás" tényleg görög báránybőr - és az ár tényleg horribilis:
7500 márka. A Hifi Vision szakírója azt állítja, hogy dinamikus
fejhallgatót ennyire jót még nem hallott, s az MDR-R 10-et az
elekrosztatikus Stax SR Lambda Professionelhoz méri.
A vicceket nem szokás megmagyarázni, de ha tényleg szükséges,
legyen. A kakaduságnak nem az az ismérve, hogy valamely információ
helytálló-e vagy sem. Tárgyunk szempontjából egyremegy, hogy az MDR-R
10 létezik-e (most már tudjuk, hogy létezik) és hogy jól szól-e vagy
sem. Bizonyára jól szól - aminek ezer és egy oka lehet a köré kerített
techno-miszticista zagyvaságon kívül. Nem szabad mindent kritikátlanul
átvenni.
Mint alább látni fogjuk, ez a megállapítás miránk is vonatkozik.
MACkafogó
Virágh István
karbantartó műszerész (Lőrinci Kábel-TV Kft.)
Bp., Mátyás kir. u. 29. 1181
Zsörtölődni szeretnék egy kicsit. Arany, sőt színarany kakadut
találtam! Ugye jól tudom, hogy ha valaki átvesz valahonnan egy cikket,
és az csacskaság, és ezt még közzé is teszi, fitogtatván hiányos
ismereteit, azt kapja el az Arany kakadu szele. Ha így van, akkor a
HFM 7. száma a fenti madár tollaival ékeskedik. (Nem a PWB-kísértetről
van szó! He-he.)
Olvasván a Mozaikot, eljutok a 776 rovathoz, annak is ahhoz a
részéhez, amelyben a HFA novemberi számát vesézik ki. (Nem vesézzük ki
- csak szemlézzük. A szerk.) Félve mentem bele abba az erdőbe,
amelyről a cikk ír a DBS műholdakkal, illetve az Armstad cég
"kalózakciójával" kapcsolatban. Félelmeim beigazolódtak. Sajnos,
megint egy olyan cikk került napvilágra, amely tovább homályosítja a
műholdas vétellel foglalkozni szándékozók amúgy sem tiszta tudatát. Na
vágjunk bele, jó?
A cikk első részével semmi bajom. Csak megjegyzem, hogy Angliában
a tükör beállítási díja pofátlan rablás. (...)
A "12 évvel ezelőtti műholdas konferencia" a WARC '77 volt, ahol
azt is meghatározták, hogy a DBS-sáv a 12GHz-es, az ún.
műsorelosztó-sáv a 11GHz-es tartományba kerüljön.
"A MAC már a kilencvenes évek nagyfelbontású televíziójához
illeszkedik." Igen. Is! Meg a mi szerény 625 soros bontásunkhoz is. A
MAC egy teljesen új színes tv-rendszer, amelyet alkotói alkalmassá
tettek rá, hogy át tudja vinni az 1250 soros HDTV-t is. A MAC
egyébként rövidítés, magyar fordítása: Multiplexelt Analóg
Komponensek. A lényege pedig, hogy sokkal jobb színátvitelre képes,
mint a PAL vagy SECAM, még 625 soros felbontásban is. Ugyanis a MAC
rendszerben külön kezelik a szín-, és külön az ún. világosságjelet. "A
brit szisztéma...a D-MAC nevet kapta." Talán D2-MAC az a név, nem? "A
MAC rendszer lényege, hogy abszolút szétválasztva kezeli a színes
tv-jelet." A hangcsatornát - akárhányat - én bevihetem analógban,
digitálisan, a hátamon vagy akár négykézláb is. "Kontinentális MAC."
Kiábrándítólag kénytelen vagyok közölni, hogy az első, sikertelen DBS
műhold, a nyugat-német TV-SAT1 már ezt a D2-MAC rendszert használta
volna. Utódja, a TV-SAT2 is ezt folytatja, ha sikerül üzembehelyezni.
Na most a fentiekből következik a kérdésem: mihez képest
"kontinentális" a MAC, és mihez képest "brit"?
"Az Armstad...saját DBS-rendszerével lekörözi az egész 'hivatalos'
brit DBS-programot! Műholdnak az ASTRÁt választotta..." Az ASTRA nem
DBS műhold! Először is nem a 12, hanem a 11GHz-es sávban sugároz.
Másodszor nem csatornánként 250-300W, hanem csak 45W teljesítménnyel.
"Sajnos, bizonyos technikai okok miatt az ASTRA nem közvetítheti a MAC
rendszerű adást..." Kérem szépen, ha el tetszik hozzánk látogatni,
gyönyörű MAC-rendszerű adást fogok mutatni az ASTRÁ-ról. Két svéd
televízió sugároz az ún. C-MAC rendszerben. Ez csak a hang- és
adatátvitelben különbözik a D2-MAC-től. Kérdésem: ha nem alkalmas rá,
akkor hogyan csinálja?
"Megint sikerült egy jó nagy gólt lőni a szabványosítás hálójába."
Ezt most hogy értsem? Adva van a 11GHz-es sávban egy üzemelő
műsorelosztó műholdhálózat. Vannak egyéni vevőberendezések és egy
vagon közösségi rendszer. Ide most még beállt az ASTRA műhold. Az
Armstad pedig csak azt teszi, hogy vevőkészüléket árul a jelenlegi
műholdas programokhoz. Ha jön a DBS és vele a D2-MAc, lesz néhány
probléma. Sorolom, jó?
1. Mivel a DBS holdak a 12GHz-es sávban fognak működni, a
jelenlegi ún. fejegységet le kell cserélni. Vagy újat vásárolni.
2. Az antenna fókuszába helyezett mikrohullámú csőtápvonal darabok
két dolog miatt nem fognak stimmelni. A: más a vételi frekvencia. B:
más a vételi polarizáció. Az eddigi lineárisan vett adások helyett
ezek ún. forgó polaritással jönnek.
3. Az ITT-Intermetall a mai napig nem képes sorozatban gyártani a
D2-MAC dekódert, a DMA2270-et. (Itt most nem az illetéktelen vételről
van szó, hanem a színes tv-jel kihámozásáról. Tavaly tavasszal az
Interkontinentálban rendezett D2-MAC demonstrációjukon ugyan már
produkáltak D2-MAC színes képet, de sorozatgyártásról azóta sem
hallani. Ehhez képest az illetéktelenek kizárása a vételből
elhanyagolható részprobléma.
4. A MAC színes jelet kihámozva ún. RGB jelhez jutunk. Ez csak
három alapszín. A mai tv-k 99,9%-a legfeljebb AV-csatlakozóval bír,
ahol a videojel ún. kompozit video formájában közlekedik. Ez pedig
vagy PAL, vagy SECAM, vagy NTSC színátvitelt jelent. Na! Most ugye van
nekem egy jó minőségű, MAC-ből megfejtett RGB színes jelem, amit aztán
a gyengébb PAL-ra vagy SECAM-ra kell kódolnom, hogy a tv-készülékem
meg tudja emészteni. Zseniális! Egyszerűbb, mondjuk PAL-ban sugározni,
nem? És elmarad az egész procedúra, és megspórolok egy csomó pénzt.
Szóval az a bizonyos gól a szabványosítás hálójában több tíz
méteres lesből született. Szerintem még az angol lapokat is szúrósabb
szemmel kéne olvasni. (Ha ők is D-MAC-ról firkáltak, csókoltatom
őket!) Végezetül elnézést kérek a csúnya írásomért, de nem tudok
írógéphez férkőzni, és három tollam fogyott ki írás közben.
És haragudni sem muszáj!
U.I.: az "AUDIOLAND" pályázatom azért remélem benne lesz a
kalapban!
Ejnye, ejnye, ennyire kisstílűnek feltételezni bennünket!
Egyébként is hálásak vagyunk, ha adatainkat helyesbítik, s a rádiós
vételtechnika valóban nem tartozik a szorosan vett szakterületeink
közé. Annyit azért hadd jegyezzünk meg, hogy a Hetedhéthatár mottója
("Messziről jött ember azt mond, amit akar") legalább részben felment
bennünket a szakszerűtlenség vádja alól: az angolok tényleg azt írták,
amit mi közreadtunk. Ha viszont már helyesbítenünk kell, törekedjünk
alaposságra, nehogy legközelebb megint szemrehányásnak tegyük ki
magunkat. Felkértük Szalay István okleveles villamosmérnököt, a BHG
Fejlesztési Intézet Vételtechnikai és Átjátszó Osztályának
munkatársát, vesse össze a lapszemlében közölt cikket levélírónk
hozzászólásával, tekintse át, mennyiben jogos a bennünket ért kritika,
s egyáltalán tisztázza, "hová tegyük" a D-MAC-ot.
A cikkíró és kissé szúrkálós kedvű bírálója, a levelet író Virágh
István egy dologban hasonlítanak egymásra: mindketten tévednek
bizonyos dolgokban - hol egyikük, hol másikuk. Ezen tulajdonképpen
nincs mit csodálkozni, mert a műholdas műsorszórásban olyan gyorsan
változik a helyzet, hogy sokszor még a valóban illetékes szakemberek,
illetve műholdas társaságok tollából is jelennek meg egymásnak
ellentmondó információk. Azt, hogy milyen műsort, melyik műhold,
melyik sávban és milyen tv-szabvány szerint sugározza, sokszor még
napokkal előbb sem tudják. Ha döntés születik, akkor is előfordul,
hogy néhány hetes vagy hónapos sugárzás után megváltozik a helyzet.
Számítsuk ehhez hozzá, hogy a külföldi folyóiratok, melyek cikkeiben a
- HFM tallózott, lassan egy évesek. S ekkor már nincs sok minden, amit
egymás szemére vethetünk.
A MAC rendszer valóban alapjában a meglevő 625 soros bontású
tv-rendszerhez igazodik, de már a HDTV-t is célozza; a MAC nem azonos
a HDTV-vel!
A MAC rendszer lényegéről a levélben írt meghatározás alapjában
helyes. A hangcsatornák azonban mindig digitálisak, függetlenül a
különböző MAC-ektől. Itt Virágh István tévedett. Hasonlóképpen a
cikkírónak van igaza abban, hogy a jó öreg britek valóban a D-MAC
mellett döntöttek, s nem pedig a D2-MAC mellett. A "kontinentális MAC"
ezek szerint a D2-MAC, amelyet- lényegében a francia-német DBS
programhoz képzeltek el, de az ASTRA hosszas viták és több egymásnak
ellentmondó híranyag megjelenése után valamikor végül is D-MAC-ban (8
hangcsatorna) fogja sugározni legalább is az angol nyelvű, a
szigetországnak szánt műsorokat. Hangsúlyozom, ez mai információ,
holnapra lehet, hogy változik.
A D-MAC és a D2-MAC sugárzás eltolódása, illetve az a tény, hogy
ezek a rendszerek napjainkban még nem váltak gyakorlattá, valóban nem
azért van, mert a műhold transzpondere alkalmatlan volna erre, hanem
azért, mert még nem terjedtek el az olcsó dekóderek. A tisztelt
levélíró által említett, Interkontinental-beli bemutató óta azért már
eltelt egy kis idő, s imitt-amott az ember már belebotlik a szükséges
dekóderekbe (Tandberg, Grundig stb.), habár ezek ára még elég borsos.
Ha már a szabványosításról beszélünk: ennek már rég hálója sincs!
Hiszen valamikor 1977-ben a WARC-on a 11GHz-es sávot egyértelműen a
műsorszétosztó műholdaknak találták ki PAL vagy SECAM rendszerű
adásokhoz (pl. ECS, Intelsat), a 12GHz-es sávot pedig a közvetlenül
sugárzó DBS holdakhoz. Ezen utóbbiak esetében "esküdtek össze" a
németek a franciákkal, hogy PAL helyett D2-MAC-ban fognak sugározni.
És ma mi a helyzet? Az adások keverednek a 11 és 12GHz-es sávban,
11GHz-en is vannak MAC rendszerű adások, sőt a Kopernikus NSZK-műhold
egyszerre sugároz a 11 és 12GHz-es sávban is!
A levélírónak valójában sok mindenben igaza van a levele végén
pontokba szedett megjegyzéseivel. Ma már ugyanis a MAC rendszert
kitaláló és alapjaiban támogató országok Franciaország, NSZK)
szakemberei is kesernyés szájízzel szólnak rendszerükről. Tény, hogy a
kóder és főleg a dekóder kifejlesztése sokkal több nehézségbe
ütközött, mint azt előre látni lehetett. Voltaképpen minden MAC
rendszerű adás két előnyt hordoz: a több hangcsatornát és a levélíró
által is említett minőségi színelvételt - de ez utóbbi csak ilyen
rendszerű készülékekkel jelentkezik. Hiába van ugyanis a legkiválóbb
MAC dekóderünk, ha utána az RGB jeleket újból PAL vagy SECAM
rendszerben kell kódolni, mert csak hagyományos tévénk van.
A minőségi javulás nyilván akkor is előtűnik, ha a MAC rendszerű
adások jeleit hagyományos módon a kábeltévé hálózatokba vezetik; ez
utóbbit a nyugatnémetek elméletben már megoldották. Megfelelő
tv-készülékeket feltételezve, az alapsávi MAC-csomagokat dekódolás
nélkül a hypersávra keverik (300-450MHz), s a tv-készülékek innen
visszanyerve az alapsávi MAC-jeleket, beépített dekóderük segítségével
az RGB jelekkel közvetlenül a képcsövet vezérlik. Ez nálunk egyelőre
csak álom, maradjunk a realitások talaján, s inkább amiatt
tanakodjunk, hogy milyen rettenetes káosz van a különféle kábeltévés
társaságok által "szabványosított" OIRT és CCIR csatornák 6,5, illetve
5,5MHz-es kép-hangvivő távolsága, valamint az S-csatornák
használatánál...
Hétköznapi varázslatok
Nagy Ferenc
Békéscsaba, Lencsési út 116., 5600
(...) Az egészre a koronát mégis a Belt-féle varázslatok tették
fel. A hangsugárzóból kiszedtem a csillapítóanyagot, és megint nem
csalódtam a HFM-ben. Még jobban feltisztult a kép az egész sávban. A
basszus intenzitása csökkent, de tisztább, analitikusabb lett. Talán
egy kicsit mélyebbre is megy. A középtartomány grízessége is csökkent,
a magasak csilingelőbbek lettek.
A hálózati kábelekre Belt-féle csomókat kötöttem, a készülékek
negyedik lába alá papírlapot dugtam, és a hangdobozok alatt is csak
3-3 tüskét hagytam. Megint változott a hangkép. Határozottan
intenzívebb lett a mélytartomány, a zenészek nem mozognak folyton
ide-oda, és jobb kedvvel is játszanak. Köszönet mindezért.
(Budapesti olvasó,
teljes címmel)
(...) Újdonságok: egy-egy tízfilléres a NAIT, illetve az Axis
egy-egy lába alatt (pardon: az alátámasztó Sound Organization
asztalkáik lába alatt), tanácsotok szerint. Már a NAIT alatt is
csodákat művelt, a kettő együtt pedig egészen elképesztő javulást
hozott: tömörség, felbontás, fókusz, sávszélek - így hirtelenjében. A
hangsugárzó állványok alatt papír alátétekkel nem boldogultam, a
tűhegyes tüskék még vastagabb kartont is habozás nélkül átszúrnak. Ha
tudtok valami jobbat a tízfilléresnél, örömmel venném.
Dr. Ábel László
Szerep, Lenin u. 6., 4163
Első olvasáskor átsiklottam rajta, most azonban, amikor unalmamban
újra böngésztem a lapot, felfigyeltem rá a Hangszervizben. Bizony, az
az egy inch-nyi cellux a NAD-on is észrevehető változást hozott. Ez
adta az ötletet. Celluxból és a videoszalagokhoz adott öntapadó
készletből apró, a HFM-ben közölt méreteknek megfelelő nyilacskákat
fabrikáltam. Az egyiket elneveztem pirosnak, a másikat feketének, és a
Mozaikban közöltek szerint elkezdtem őket felragasztgatni. Nem tudom,
a PWB nyilacskákkal milyen fokú hangminőség-javulást érhetnék el, de
hogy az általam barkácsoltak is igen hatásosan és pozitív irányban
változtatták meg a hangképet, az tény. Próbálkoztam még
szigetelőszalaggal is - eredménytelenül. Lehet, hogy nyitott kapukat
döngetek, de úgy vélem, néhány anyaggal el lehetne játszadozni. Ha
másnál is beválna, talán még bizonyos következtetések levonására is
alkalmas lenne a Belt-jelenség szélesebb körű alkalmazásához.
A hangszóróvezetékre kötött matrózcsomó tekintetében igazatok van:
tényleg nem a magas tűnik el. A mély lesz dúsabb, szebb.
Sajnos, mi nem vagyunk fenomének, s bár jól érzékeljük a
Belt-effektust, általában csak hosszú kínlódás után tudjuk eldönteni,
hogy valamely manipuláció eredménye előnyös-e, avagy inkább káros. A
Belt által ajánlott eszközök és módszerek hosszú távon mind beváltak,
ezek mögött tehát bizonyos garanciát érzünk. De amikor magunk fedezünk
fel PWB-típusú trükköket, vagy amikor Belt eszközeit nem a használati
utasításnak megfelelően alkalmazzuk, akkor néha igencsak fura dolgokat
tapasztalunk. Ilyenkor hihetetlen energiánk megy rá, amíg eldöntjük,
hogy tényleg a helyes irányban tapogatódzunk-e.