MOD |
Videoton RA6386S receiver
Ez már a második készülék, amelyet jóformán még be sem mutattunk,
máris módosítjuk, jobban mondva: a MOD nélkül be se tudtuk volna
mutatni Olvasóinknak. Vagyis csak a kényszer vitt rá bennünket a
modifikációra, mert úgy különben vadonatúj készülékbe nem illik
beletúrni. Dehát az RA6386S receiver erősítő-fokozatába oly nagy mérvű
kiiktathatatlan fiziológiai hangerőszabályzást építettek be, hogy
gyári állapotában ez a gép zenehallgatásra teljesen alkalmatlan. Ha
viszont - szokásunkhoz híven - egyszerűen csak kiiktatjuk a fölösleges
alkatrészeket, akkor az erősítőnek megnő a torzítása, megváltozik az
érzékenysége, és még kevésbé lehet hallgatni.
E készülék ugyanis egy komplex, IC-s hangerő-, balansz-, magas- és
mélyhangszínszabályozót tartalmaz. Az ilyesfajta áramkörökkel nekünk
nincs sok tapasztalatunk: erősítőben eddig ritkán alkalmazták.
Televíziós készülékben annál inkább, ez a megoldás ugyanis módot ad a
készülék távszabályzására. Noha a High Fidelitynek a legkevésbé sem
kritériuma ez a szolgáltatás, ne menjünk el behunyt szemmel mellette.
(Nincs kizárva, hogy egyszer még minden erősítőben valami hasonlót
találunk.) Rádiókészülékben ezt a megoldást (idehaza) legjobb
tudomásunk szerint a Videoton konstruktőrei alkalmazták először.
A hagyományos passzív hangerő- és hangszínszabályzó áramkörök -
noha kevés alkatrészt tartalmaznak -, korántsem problémamentesek. A
kettős potméterek egyenfutási hibái, az áthallás, a feszültségosztási
elvből adódó sávhatárolás, továbbá bemeneti kapacitás, zaj, harmonikus
torzítás - hogy csak a legfontosabbakat említsük. Az áramkör eredendő
hibáihoz a gyártás során újabbak járulnak: a magas ár, a
szerelhetőség, a huzalozás stb. Sokan fogadják tehát örömmel a
félvezető-technikának ezt az adományát, az IC-s szabályzóáramkört,
amelyet olcsóbban és gyorsabban lehet gyártani a hagyományosnál,
ráadásul (várhatóan) megbízhatóbb is, és az élettartama is hosszabb.
Elvi ismertetése
A szóbanforgó kapcsolás a TDA1074 típusú integrált áramkörön
alapul. Ezzel az IC-vel egyszerre 4 elektronikus szabályzó áramkört
építhetünk. A VT-receiverben két ilyen IC van, ami 8 áramkörre
elegendő - s ezzel a 8 áramkörrel éppen el lehet látni a hangerő, a
balansz, a mély és a magas hangszín szabályzását sztereóban. Az IC-ket
(a szokásos funkcióknak megfelelően) 4x1 külső potméter vezérli
egyenfeszültséggel.
Leegyszerűsítve a dolgot: egy-egy szabályzó áramkör egy műveleti
erősítőt vezérlő, keresztbe csatolt differenciál erősítőből áll. A
szimmetrikus differenciál erősítő erősítését lineárisan lehet
szabályozni az áramgenerátor áramával, tehát szabályozott erősítőként
is használható. A differenciál erősítőket ezért sokféle feladatra
alkalmazzák (szorzó áramkör, modulátor, szorzó modulátor stb.).
Az integrált áramkör 1/4 részét képező szabályozott erősítő mint
potméter és a hozzá szükséges külső elemek elvi felépítését az 1.
ábrán mutatjuk. Az áramkör erősítése az R1-R4
ellenállások értékétől, valamint az UREF referencia és az
Usz szabályozó jel különbségétől függ. Ha az
R1-R4 ellenállások közül valamelyiket
frekvenciafüggő hálózattá alakítjuk, tetszés szerint nyerhetünk
fiziológiai hangerőszabályzót vagy akár hangszínszabályzót is. A 2.
ábrán egy fiziológiai hangerőszabályzó, a 3. ábrán egy kikapcsolható
fiziológiai hangerőszabályzó, a negyediken egy magas-, az ötödiken egy
mélyhangszínszabályzó elvi felépítése látható.
Áttérve mármost az előttünk álló feladatra, mi legszívesebben egy
Loudness-kapcsolót alakítottunk volna ki, de ezen a készüléken
egyetlen szabad kapcsolót sem találtunk, amelyet büntetlenül
felhasználhattunk volna erre a célra. A készülék (s különösen e
vadonatúj készülék) szolgáltatásaiból egyet sem akartunk elveszíteni,
mi csak a "lúdnessztől" szerettünk volna megszabadulni.
A fiziológiai hangerőszabályzó úgy alakítható át szimpla
hangerőszabályzóvá, hogy a 2. ábrán látható Z4, illetve
Z3 jelű impedanciákat függetlenítjük a frekvenciától,
vagyis ellenállásokkal helyettesítjük (R4 és
R3). Ez az átalakítás semmiféle különösebb szakértelmet,
sem műszerezettséget nem igényel. Csak arra kérjük az Olvasót:
forrasszon gondosan.
Az eredeti kapcsolási rajz közvetlenül bennünket érintő részletét
a 6. ábra mutatja. A bal csatorna alkatrészeinek pozíciószáma 100-zal
nagyobb a velük azonos, jobbcsatornabeli alkatrészek számánál.
(Például: C346, illetve C246). A műveleteket mindig a bal csatorna
alkatrészeivel kezdjük.
Az átalakítás menete
1. Húzzuk ki a hálózati csatlakozót, szereljük le a készülék
fedőlapját (2 csavar rögzíti a készülék alján). Amikor a fedőlapot
leszereljük, vigyázzunk, nehogy megsértsük a ferritantennát. Szereljük
le a készülék alján található műanyag fenéklapot.
2. Cseréljük ki az R341 ill. R241 poz. számú 33 Kohmos ellenállást
82 Kohmra.
3. Cseréljük ki az R345 ill. R245 poz. számú 22 Kohmos ellenállást
47 Kohmra.
4. Távolítsuk el a C339 ill. C239 poz. számú 820pF-os
kondenzátort.
5. Forrasszunk rövidzárat a C346 ill. C246 poz. számú 22nF-os
kondenzátor helyére.
Dobozoljuk be a készüléket: a módosítást ezzel be is fejeztük. Az
átalakított készülék frekvencia-jelleggörbéje 40dB-es hangerőállásban
az 1. diagramon látható. Az átalakított erősítő bemeneti feszültsége
1dB-lel csökkent, egyéb paraméterei változatlanok.
Dankó Emil
Alkatrészjegyzék
Ellenállások (R341 és R241) 2 db: 82 kohm, 0,125W, 5%, fémréteg
Ellenállások (R345 és R245) 2 db: 47 kohm, 0,125W, 5%, fémréteg
Szeánsz
Ezzel a MOD-dal nem is a jobb hangminőségért küzdöttünk, hanem
azért, hogy az RA6386S erősítőjét egyáltalán meg lehessen hallgatni
civilizált körülmények között. Most már meg lehet hallgatni - jöhet a
denevér. A Videoton receivert ismét az Orion SE1025-höz mértük.
Lemezjátszónak a NAD-ot használtuk Ortofon MC10S-sel és T-2000-rel,
hangsugárzónak a Spendorokat. Az Ortofon, a JBL és a Philips
demólemezt,walamint Händel Vízizenéjét hallgattuk.
A hangminőséggel máma senki sem volt elégedett; a Szerkesztő jobb
híján azt kifogásolta, hogy Dankó Emil közönséges lámpazsinórt kötött
be hangszóróvezeték gyanánt. Ez a fajta kábel a létező legrosszabb,
bármelyik "iskola" egybehangzó tanítása szerint is. Ha sodrott zsinórt
használunk, legyen jó vastag. Ha merevet, akkor ízlés dolga, hogy hány
milliméter legyen az átmérője - ámde a vékony sodrott kábel
semmiképpen sem való az erősítő és a hangsugárzó közé. Igen ám, de a
magyar erősítők (a Videoton éppúgy, mint az Orion) az úgynevezett
szabványos hangszórócsatlakozóval vannak kiképezve, annak a dugója
pedig annyira szűk, hogy gyakorlatilag képtelenség vastagabb drótot
gyömöszölni bele. Ennyit a szabványokról. (Meg a High Fidelity német
örökségéről.) Szóval: maradt a lámpazsinór. Nagyon valószínű, hogy a
VT RA6386S meg az Orion SE1025 tulajdonosainak túlnyomó többsége
ugyanilyet használ, úgyhogy szeánszunk végül is a valóságot fogja
tükrözni. A háromtagú zsűri jegyzetei:
Videoton RA6386S. Egyik se tetszik. Ennek nincs igazi mélye,
pufog, nem is megy elég mélyre. Alul-fölül sávhatárolt. A hegedűhangok
nem szépek, a középhangok torzak. Nincs igazi térérzet (Tosca).
Vízizene: a csembaló nem az igazi. * A mélye döng, pufog, a közepe
torzabb. A magasa talán finomabb (vagy kevesebb?), jobban el tudom
viselni. Unalmas, érdektelen. Női hangon torzabb, a középtartományt
forszírozza, az énekhang uralkodik, a többit (gitár) háttérbe
szorítja. Tosca: kisebb lendület, szűkebb dinamika, a levegőjét
hiányolom. * Kicsit döng. Valamivel melegebb hang. Szűkebb sáv, de
néha kellemesebb. Kezdetben csekély differencia. Country-zenén
általában hiányérzetem van: szegényes, kaparós. Dvorřák, szegény,
nem szól valami lelkesítően, de el lehet hallgatni. Néhol aztán
kellemetlenül kínlódik a prezensztartományban, és nincsenek igazi
magasai. Zongorán vérszegény, definiálatlan. Az operaszínpad
szegényes, nem nyílik nagyra. Vízizene: az elektronika sok mindent
etted, jót-rosszat vegyesen. Itt talán ez tetszik jobban: tömörebb.
Az etalon. Ez sem tetszett, zűrzavaros, de a zongorája zongorább,
jobban kicseng, tisztább. A Vízizene egy fokkal valóságosabb, de így
sem valami felemelő élmény. * Ez se szól jól, de nem annyira zavaró.
Kevésbé keni össze a hangképet. Szimfonikus zenén egységesebb,
tömörebb, a vonósai jobban hasonlítanak az igaziakra (az erősítő pedig
az igazi erősítőkre). * Kicsit kemény. Tiszta, Száraz, feszes, precíz
jó ez? Countryn nagyobb basszus. Nem kapar annyira, több erő van
benne, valamivel tisztességesebb (de ez se jó). Komolyzenén aztán a
javára billen a mérleg: elevenebb, a sávszélei szélesebbek,
hangszerszerűbb, szórakoztatóbb. (De ez is színez.) Hangszerszerűbb
zongora, felismerhetőbb regiszterekkel. Nagyvonalúbb operaszínpad. A
Vízizene viszont valahogy nem tetszik ezen az erősítőn.
Annak ellenére, hogy jegyzeteink tanúsága szerint mindhárman az
Orionra szavaztunk, az SE1025 győzelme nem volt meggyőző. Úgy véltük,
mindkét gép lényegében ugyanabba a kategóriába tartozik, és a kettő
között nincs falrengető különbség. Ezzel az ítéletünkkel részben a
Videoton receivert dicsérjük (hiszen ennyi pénzért, sajnos, ma nemigen
lehet jobbat kapni a boltban), részben pedig a MOD-ot, amelyet ezek
szerint feltétlenül érdemes elvégezni az RA6386S
hangerőszabályzó-hangszínszabályzó áramkörén.