Ezüstkor |
- Látogatás a Glória Kft. CD-gyártó üzemében
Gyári riportnak nehéz címet adni. Eszünkbe villan, hogy jó 10
évvel ezelőtt, amikor a Hungaroton dorogi üzemében a hanglemezgyártás
folyamatával ismerkedtünk, képriportunk fölé ezt írtuk: "A fekete
korong nyomában". Legyünk következetesek, szegődjünk most az
ezüstkorongnak is a nyomába, s figyeljük meg, hogyan lesz néhány gramm
műanyagból szivárványos-ezüstösen csillámló Compact Disc.
Miközben az ezüstlemez születését figyeljük, ne feledjük, hogy
maga a vállalat is születőfélben van. A Glória Kft-t ugyan már több
mint egy évvel ezelőtt megalapították, de CD-gyártó gépsorai csak 1989
vége felé működnek majd végleges helyükön "teljes gőzzel". Amikor ez
bekövetkezik, a Glória évente 6 millió darab CD-korongot tud
előállítani. Ennyire képes - tehát ennyit is kell gyártania, ha meg
akar élni. Kérdés, akad-e vevő erre a tengersok ezüstkorongra. Ezért,
mint a jó ügy őszinte szurkolói, a képriport végeztével
megszólaltatjuk majd a Glória menedzserei közül a kereskedelmi vezetőt
is. Addig azonban Baráth István ügyvezető igazgató és Kovács Zoltán
műszaki igazgatóhelyettes lesz a kalauzunk. Zárójelben még annyit,
hogy ezzel a "feheru varu rea meneu hodu utu rea" tett
kirándulásunkkal a béke, a leszerelés ügyét szolgáljuk. A Videoton
ugyanis egyre kevesebb katonai holmit gyárt. Épület, terület, gép,
emberi munkaerő szabadul fel - s például a CD-gyártás is most éppen az
eddig "hodu" célokra fenntartott területen folyik...
*
I. Így készül az ezüstkorong
A Glória Kft (amelynek részvényesei a Videoton Elektronikai
Vállalat, a holland LAKO B.V., illetve egy töredék erejéig a Magyar
Hitelbank Rt. és a Hungaroton) három teljes gyártósort, úgynevezett
"Monoliner"-t vásárolt a holland OD&ME-től (Optical Disc & Memory
Engineering). A három sor teljes kapacitása nem kevesebb mint 6 millió
darab CD évente - hatalmas mennyiség! Az OD&ME Monoliner egy 1-8
méteres gépsor, amely fröccsöntőt, fémezőt, lakkozót, címkenyomót és
ellenőrző berendezéseket tartalmaz, számos robottal kiegészítve és
teljesen komputerizálva. A mesterlemez-készítő gépek még csak ezután
érkeznek, mégpedig közvetlenül a Philipstől; ezeket leszámítva a
teljes berendezés az OD&ME saját technológiája. A gyártás zárt láncot
alkot, minden alap- és segédanyag pontosan specifikálva van, és
természetesen külföldről kell megvásárolni őket. Csúcstechnológiáról,
3 generációs technológiáról van szó, ebben a szakmában a 4. generációs
berendezések most állnak kifejlesztés alatt, kiállításon már
bemutatták őket, de még sehol sem működnek!
A gyártósort tiszta levegőjű teremben helyezték el ("50 000-es
tisztasági fokozat"), ebből úgynevezett laminális sátorral
leválasztottak egy néhány köbméteres, különleges tisztaságú részt
("100-as fokozat"), ott zajlik a gyártás legkritikusabb fázisa. Az
alapanyag polikarbonát granulátum, a Bayer cég Macrolon nevű terméke.
(Hasonló hozzá a GE Lexanja és a japán Teijing Panlite-ja - az egész
világon csak ezeket használják, 3-4 félét, nem többet.) A granulátum
fölöttébb nedvszívó, habzásra hajlamos, a gyártás megkezdése előtt
teljesen ki kell szárítani. Ezért meleg levegőt fúvatnak rajta
keresztül. A tartályba kb. 15 kiló anyag fér egyszerre, ezt 4 órán
keresztül "öblítik levegővel, majd a gép automatikusan ürít, és
beszívja a következő adagot.
Komplett, zárt CD-gyártósor (Monoliner)
Az alapanyag beszívása "öblítésre"
1. Krauss Maffei fröccsöntőgép MC2 Microcontrol vezérléssel
A fröccsöntő berendezéshez a display
A fröccsöntő berendezés belseje a présszerszámmal
A gyártósor első eleme a fröccsöntőgép. Jókora számítástechnikai
háttérrel adják, a display grafikusan ábrázolja az egész fröccsöntési
folyamatot, összes paramétereivel (hűtés, fűtés, nyomás, áramlás
stb.). Hogy mennyire precíziós gépekről van szó, ez talán abból derül
ki a legmeggyőzőbben, ha elmondjuk, hogy az egész fröccsöntőberendezés
költségének több mint felét a szerszám költsége teszi ki!
A fröccsöntés (azaz préselés) lényegében hasonló módon megy végbe,
mint ahogy ezt a hagyományos hanglemezgyártásból ismerjük. Az arányok
azonban egészen másak. A CD korongon a műsorbarázda egy 5-7
kilométeres spirálban vonul végig, és körülbelül 40-szer sűrűbben
helyezkedik el, mint az LP-n. Az "úttest" szélessége 1,6 mikron, a
műsorjelek, azaz "pitek" szélessége 0,5 mikron, mélységük 0,1 mikron,
hosszuk 0,8-3,3 mikron.
A présmatrica ("fiú") a lemez negatívja. Ezt a szerszám mozgó
részére helyezik, és 600kN erővel fröccsöntik rá a masszát, 325C°
üzemi hőmérsékleten. Az eredmény az úgynevezett szubsztrát avagy
tárcsa, a bevonat nélküli CD. Valamivel több mint 16g anyagot
tartalmaz, vastagsága 1,2mm, átmérője 5 1/4 coll, 15mm-es, lyukkal a
közepén. A szerszámban körülbelül 80-85C°-ra lehűlt tárcsát egy
manipulátor ("vákuumcsipeszes megfogással") emeli ki és helyezi egy
sínbe, ahol az IBM robot számára elérhetővé válik. A robot a
fröccsöntött tárcsát a sínből kiemeli, ráteszi a fémezőberendezés
"fogadótárcsájára", ahol egy újabb robot a fémezőbe emeli. A tárcsa
itt nyeri el ezüstösen csillogó szép színét.
2. Leybold fémezőberendezés
A műanyaglemezt robotkarok adogatják a fémezőberendezésre (a fémezés
folyamatát nem tudjuk szemléltetni)
Alumíniumréteget visz fel a műanyagra. Az alumíniumtömböt
(amelynek nemcsak a tisztasági foka, de még a kristályszerkezete is
specifikálva van) vákuumkamrában elhelyezve argongáz-ionokkal
bombázzák. A kiszakított fématomok útjába céltárgyat állítanak: a
csupasz műanyagkorongot, amelyen így kb. 50-70 nanométer vastagságú,
egyenletes alumíniumréteg képződik. (Ez az eljárás az úgynevezett
katódporlasztás, amely lehetővé teszi, hogy valamely tárgyra "hidegen"
vigyék fel a fémréteget. "Meleg" eljárások itt nem jöhetnek szóba,
mert a polikarbonát 140C°-on kezd "megolvadni".) Egy kétkarú robot,
180 fokot fordulva ide-oda, egyik karjával a csupasz műanyagkorongot
adogatja, a másikkal a fémezett korongot emeli ki. Szinkronban működik
vele az előző robot, amely nemcsak a fröccsöntőből viszi a CD-t a
fémezőbe, hanem egy második ütemben a már fémezett korongot emeli át a
lakkozógéphez. Ez azt jelenti, hogy a műanyag korong csupán néhány
másodpercig áll szabadon, és a fémezett korong is csak másodpercekig.
van kitéve a levegő vegyi hatásának.
Ez nagyon fontos dolog. Akinek vannak már ezüstlemezei, ismeri azt
a kellemetlen jelenséget, hogy némelyik Compact Discen, főképp a
régebbieken apró, tűszúráshoz hasonló lyukakat látunk, ha a korongot a
fény felé fordítjuk. Ezek mind a gyártástechnológia tökéletlenségének
maradandó bizonyítékai. A modern gyártórendszerek egyre jobban
kiküszöbölik az ehhez hasonló hibákat.
3. Hamatech lakkozóberendezés
Lakkozás. Utána a szárítás folyamata.
A nagy tisztaságú alumínium a levegő vegyi hatásainak és a
környezet mechanikai hatásainak nem tud ellenállni, ezért a tárcsa
tükröző felületét 150-200 mikrométeres lakkréteggel kell védeni.
Lakkozás közben a korong forog, a fölösleges lakkmennyiség lesodródik
róla. A korongot meleg levegőn szárítják, majd egy robot átemeli a
"nyomdagépre".
4. Tamponnyomógép
A tamponnyomógép. Mögötte a robotkarok a lézer-ellenőrző berendezésre
és a nyomógépre adogatják az ezüstkorongokat
Úgy működik, mint a nyomdaiparban az ofszet nyomógép, ahol is a
nyomólemezt befestékezik, gumihengert forgatnak rá, a henger felveszi
az ábrát, és rányomja a papírra. A gumihenger szerepét itt egy
hatalmas kebelre emlékeztető, rózsaszínű szilikongumi tappancs
játssza, amely hol a festékes ábrára, hol a CD-korongra nyomódik, mint
valami hatalmas pecsét ("egy a párna, egy a részvény"). Kettő is van
belőle, tehát két színnel is lehet nyomtatni vele. Mint láttuk, a
CD-re nem ragasztanak címkét, hanem eleve a felületére nyomtatnak.
5. Lézer-ellenőrző berendezés
Komplex ellenőrzés a gyártás folyamán
Amikor a "címke" elkészült, az immár teljes fényében pompázó
Compact Disc-et újabb robotkarok ragadják meg, és az ellenőrző
berendezésre viszik. Mialatt a korong körbefordul, a műszerek 15 féle
vizsgálatot végeznek rajta. Megnézik, nincs-e rajta karcolás, folt,
fekete pötty, optikai kettőstörés, légzárvány, excentricitás, egyéb
deformáció, fröccsöntési hiba stb. Lényeges, hogy az összes korongot
ellenőrzik, és egy szigorú paraméterrendszer szerint minősítik őket. A
rosszakat a gép kiejti, egyenest a darálóba. A gépsor kihozatala eléri
a 90-95%-ot. (Az első generációs gépeknél ez a kihozatal 30-40% körül
mozgott.)
6. Egyedi ellenőrzés
Az egyedi ellenőrző berendezés: szintíró, hibaszámláló, oszcilloszkóp
- és egy Revox CD-játszó, némileg átalakítva
A gyártás közbeni ellenőrzésen (optikai, mechanikai paraméterek
mérésén) túlmenően a CE hanganyagát is ellenőrzik. Ez teljes
játékidejű ellenőrzést jelent, tehát csak szúrópróbaszerűen végezhető
el, minimum minden 400. lemezen. A mérést egy - speciálisan preparált,
stúdióminőségű - Revox CD-játszóval végzik, ezt hibaszámláló
elektronika, oszcilloszkóp és egy hatcsatornás szintíró egészíti ki.
Mérik a nagyfrekvenciás jelfolyam különféle jellemzőit, a reflexió
jellegét, megadják a hibás blokkok számát (másodpercenként 220 van
megengedve), továbbá, hogy hány lemezen van egy, kettő vagy több, s
különösen: javíthatatlan hiba. Ezenkívül az úgynevezett radiális zajt
is mérik, megállapítván, hogy "mekkora feladatot jelent" a CD-játszó
számára a Compact Disc hanganyagának "értelmezése".
Hátravolna még az utolsó gépsor, amely valójában a legelső, csak
éppen a Glóriánál még nincs felszerelve a mesterlemezgyártó
berendezés. Ha jól értjük, ez az egész technológia "lelke", s többe
kerül, mint az összes többi gép együttvéve. Valószínű, hogy 1989
októberében már a mesterlemezek és a fiúlemezek (a "stamperek") is
Székesfehérvárott készülnek. Jelenleg még külföldön gyártatja őket a
Glória. Egyetlen matricáról elvben akár 100 ezer korongot is lehel
préselni.
CD-k a "tálcákon", szállításra készen
II. Kiadó kerestetik!
Nem elég elkészíteni az ezüstkorongot: el is kell adni. Ez
úgyszólván élet-halál kérdése a Glória számára. A Kft eladási s egyben
kiadási terveiről Pasztorniczky Valéria kereskedelmi igazgatóhelyettes
nyilatkozott nekünk:
- Egyelőre az a legfontosabb, hogy sikerüljön lekötni a teljes,
évi 6 millió darabos kapacitásunkat. Ezt csak úgy tehetjük meg, ha
minél több bérpréselést vállalunk. Így megtanulunk gyártani,
egyszersmind kiépítjük kapcsolatainkat a világban, ami megteremtheti
az önálló lemezkiadás feltételeit is. Ilyen hatalmas hátérrel (mint
amilyen a Videotoné) a Glória megvetheti lábát ebben az iparágban, bár
a hazai gazdasági körülmények nem kedveznek igazán a CD
elterjedésének.
A világban a CD-gyártó kapacitások már kiépültek, mi több: túl is
vannak méretezve. Jó néhányan már bele is buktak ebbe, tavaly 8 gyár
ment tönkre (norvég, svájci is van köztük). Közvetlenül mellettünk,
Ausztriában, Salzburgban a Sony most épített CD-gyárat, ennek
gyártókapacitása jelenleg évi 50 millió darab, sőt jövőre 70 millióssá
bővítik. (Ezáltal a Sony jelenleg 18 millió darabos havi kapacitása -
japán és amerikai gyárat is figyelembe véve - 34 milliósra nő!). A
Philipsnek is hasonlóan nagy gyárai vannak, például a DuPonttal közös
hannoveri üzem 1989-ben 70 millió darab CD-t állít elő.
- Lényeges, hogy a két nagy cég saját kiadóvállalatokkal dolgozik.
A Philipsnek ott van a PolyGram, a Sony nemrég vásárolta fel a CBS-t,
és ezek kötik le a Sony, illetve a Philips CD-gyártókapacitásának jó
90%-át. Ugyanez magyar változatban: a Hungaroton egy esztendőben nem
gyártat több CD-t, csak vagy 400 ezer darabot. Az is nyilvánvaló már,
hogy a Hungaroton (bár egyik alapítója a Gióriának) egyelőre csupán a
belföldre szánt korongokat szándékozik nálunk gyártatni. Az, hogy itt
forintért jut hozzá a CD-hez, nem olyan nagy előny, mint amilyennek
látszik. A CD-bizniszben ugyanis éppen a gyártási költség súlya a
legkisebb, szinte elenyésző a teljes árbevételhez képest, úgyhogy ezen
már nemigen lehet takarékoskodni.* (* Lásd lapszemlénkben az angolok
ezzel kapcsolatos kimutatását. A szerk.) Sajnos, ez az egész világon
mindenütt érvényes, a világpiac telítődött, a bérpréselés díja
mélyponton van.
- Ez egyben azt is jelenti, hogy hiába próbálunk behatolni mások
piacára azzal, hogy mi olcsóbbak vagyunk náluk. Ebben a szakmában ez
nem megy, mert ennyire csekély megtakarítás kedvéért senki sem
vállalja a kockázatot (ti. hogy új gyártó partnert keres magának).
Különben is általános bizalmatlansággal szemlélik a jövevényeket,
különösen a kelet-európaiakat. Méginkább féltik a szerzői jogaikat.
Tartanak tőle, hogy amikor a hanganyagot átadják, mi nemcsak annyi
CD-t készítünk, amennyire a szerződés szól, hanem ennél többet.
Rendkívül nehéz komoly megbízásokhoz jutni.
- Emiatt is döntöttünk úgy, hogy nemcsak magunk kereskedünk, hanem
a Videoton Rt külkereskedelmi vállalatot bevonva keresünk
kapcsolatokat. A VTRT-nek kiépített külpiaci szervezete van, így
minden előzetes ismeret nélkül is könnyebben megtalálhatja a
kereskedelmi partnereket. Felkértük a Kultúra Külkereskedelmi
Vállalatot is, hogy szerezzen számunkra úgynevezett konstrukciós
üzleteket. Amikor ugyanis a Kultúra a kisebb külföldi és hazai cégek
között közvetít, esetleg összehozhat-például - egy olyan
megállapodást, hogy a magyarok kompaktlemezzel fizetnek, s cserébe
megkapják a forgalmazás jogát egy-egy lemezszériára. (A külföldi kis
cégeknek ez azért lehet hasznos, mert Ily módon növelni tudják a lemez
sorozatnagyságát.) Önálló licencvásárlásba most még semmiképpen sem
mehetünk bele, ez majd a (később kidolgozandó) kiadói politikánk
függvénye lesz. Egyelőre a bérpréselésből kell megélnünk: van egy
óriási kapacitásunk, és ezt ki kell töltenünk megrendeléssel.
- Jelenleg még mind a három gépsor az ideiglenes helyén áll,
július elején kezdjük átszállítani őket végleges helyükre, az új
üzemcsarnokba.* (* Beszélgetésünk idején még csak júniust írtunk. A
szerk.) A beruházási folyamat tehát még tart, arról nem is beszélve,
hogy a mesterlemez-gyártó üzemrész csak ezután fog elkészülni,
márpedig az teszi ki a teljes beruházási költség több mint 50%-át!
Tulajdonképpen csak az idei 4. negyedév az, amelyben már teljes erővel
dolgozhatnak a gépek.
- A CD-gyártás szezonális munka, az év végén mindig megnő a
kereslet, a nagy gyárak ilyenkor nem győznek eleget tenni a
megbízatásoknak. Számíthatunk rá, hogy alkalmanként átengedik nekünk a
"túlcsorduló" kapacitást - persze egyelőre csak mint alvállalkozónak.
De ha ránkszoknak, ha látják, hogy megbízhatóak vagyunk, később akár
keretszerződések alapján, tervszerűen is foglalkoztathatnak bennünket.
Hogy ezen ők is keresnek, tehát nekünk valamivel kevesebb jut - hát ez
az ára, hogy be tudjunk törni erre a piacra. Mellesleg, ezeknek a
nagyüzemeknek esetleg jobban megéri, ha a kisebb sorozatokat átengedik
nekünk, mintha hirtelenében bővíteni kellene a kapacitásukat.
- Most még a kezdet kezdetén vagyunk, eddig néhány százezer CD-t
gyártottunk, s elsősorban a Hungarotonnak szállítottunk. Egy-egy
felvételből átlag 1500 CD-t préselünk, ma általában ennyi
(1200-1500-2000) darab a tipikus sorozatnagyság a világpiacon. A
kisebb sorozatok a technológiából adódóan gazdaságtalanabbak. Az
István a királyból több mint 10 ezret készítettünk, és eddigi egyetlen
saját kiadású lemezünkből, a Benkó Dixieland felvételéből is vagy
7200-at adtunk el, ami "óriási" darabszám...
- Most írunk alá félmillió darabra szóló keret-megállapodásokat
1-1 nyugat-európai céggel. Távol-keletiekkel tárgyalunk újabb
félmillió darabról. Ha minden rendben megy, elérjük a milliós
darabszámot még az idén.
- Véleményünk szerint nekünk nem a művészekkel kell kapcsolatba
lépnünk, hanem a kiadókkal, menedzser-irodákkal.
Távlatilag feltétlenül társulni akarunk egy nyugati
kiadóvállalattal, amelynek - így képzeljük - kifizetődőbb, ha
beruházás helyett inkább bennünket választ. Hogy milyen formában
sikerül tető alá hozni egy ilyen megállapodást, ez még a jövő zenéje.