Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf.: 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul kézérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétyenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Dualizmus
Gerencsér Zoltán
Kemecse, Ifjúság út 7/3, 4501
(...) A legutolsó HFM megjelenése után feltúrtam a "zeneszobát". A
könyvek lapjait módszeresen megszámoltam, papírlapokat dugdostam
közéjük, aztán "páratlanítottam" a bútorlábakat, csavaralátéteket
szereltem ki és tettem máshová, az állványok lábai alá pénzdarabokat
raktam, és matrózcsomót kötöttem mindenhová (még a cipőfűzőmre is). A
HB1-ről a szivacsot száműztem, úgyszintén a lemezjátszó plexifedelét.
Ráment egy délutánom (és a normális embernek kijáró tekintélyem is),
de... nem, csoda nem történt, de valami más. Utána kevesebbszer
fordult elő velem, hogy tíz perc zenehallgatás után kedvetlenül
felálltam, kikapcsolni a berendezést. Sőt, még a rádió is egész
hallgatható lett.
Őszintén szólva, ezek a cikkek valószínűleg arra is jók, hogy
néhány olvasó hátat fordítson a HFM-nek. Személy szerint én is vitába
keveredtem valakivel nem sikerült meggyőznöm. Viszont tanúsíthatom,
hogy a fent leírt "varázslatok" igenis képesek befolyásolni az ember
zenehallgatási kedvét.(...)
És most a legfontosabbról. Régóta tervezgettem már, hogy a Tayát
lecserélem valami jobbra. Csak hát a NAD-ot sehogysem akaródzott
megvennem. Aztán egy ismerősöm elvitt kocsival Bécsbe (most jártam ott
először), és egy Dual CS505-3-mal tértem haza. Legnagyobb
meglepetésemre a hírhedt Maria-hilferstrassén tudtuk megvenni, egy
kapualjban lévő üzletben (Absolute Sound). Az egész boltban talán a
Dual volt a legolcsóbb gép. (...) Természetesen amint hazaértem,
azonnal összeszereltem, és amikor megszólalt, nem akartam hinni a
fülemnek. Mindig is sejtettem; hogy igazatok lehet, már ami a
szíj-kontradirekthajtást (is) illeti), de titokban reméltem, hogy
azért mégsem olyan tragikus a helyzet. Pedig az! A Dual a saját olcsó
hangszedőjével is sokkal-sokkal jobban szólt, mint a Taya az
OM40-essel. És ez csak fokozódott, amikor másnap átszereltem az
OM40-est. Hatalmas basszus, gyönyörű magasak, de egyik sem tüntet a
jelenlétével, hanem szerves része marad a zenének! Puha, bársonyos
hang, rendkívül stabil hangkép, a zene betölti az egész szobát, a
térből szólal meg, oda kell figyelni rá, és: DINAMIKA!! Händel
Messiásán a fiúszopránt már nem lehet összetéveszteni a női hanggal,
Beethoven V. szimfóniája mindent elsöprő. Van egy rettenetes minőségű
lemezem, soha még két percnél tovább nem tudtam hallgatni, se mélye,
se magasa. Most már le tudtam ülni, és odafigyelni a zenéjére. (...)
Lelkesedésem Benneteket talán mosolyra fakaszt, de nekem hatalmas
élmény mindezt átélni.
Ezt a levelet még az előtt kaptuk, hogy megjelentek volna a
boltban a Dual lemezjátszók, meg a HFM a Dualok tesztjével. Mégis,
hadd tekintsük Első Visszajelzésnek.
Hetedhéthatár és Valutásbolt
Kadlec István
Szeged, Tápai u. 33., 6723
Először egy kicsit kénytelen vagyok bírálni a T. szerkesztőség
munkáját, ugyanis nem mindenben tetszik a Mozaik szerkezete, tartalma.
Mivel régi olvasója vagyok a HFM-nek, tudom, hogy a T. szerkesztőség
már több alkalommal hitet tett arra, hogy figyelembe veszi az olvasók
igényeit (is), de mintha ez nem teljesen így alakulna. Volt egyszer
régen egy közvéleménykutatás. Akkor az olvasótábor több műszaki
információt és több MOD-ot igényelt. Műszaki cikkek még csak-csak
megjelennek, de a MOD teljesen visszaszorult a hasábokról (hacsak azt
nem veszem MOD-nak, hogy cseréljem ki a berendezésem vezetékeit
ezüstre). Nem érzem elengedhetetlenül fontosnak az
URH-hangversenynaptárt sem; mire megy az ember januárban az előző év
végének rádióműsorával. Ugyanígy nem ragaszkodnék a szerkesztők
állandó fogadkozásához sem; ami a megjelenés pontosságát illeti, mi
olvasók már elfogadtuk, hogy késik a lap, nyugodjanak bele ebbe a
szerkesztők is. Nem tartom igazán fontosnak a Hetedhéthatárt sem.
Annak idején jól funkcionált, ma aki erre kíváncsi, akár járathatja is
ezeket a lapokat. Nem tudom, ugyan mennyi energiát fordítanak erre a
lapszemlére; lehet, hogy csak töltelék?
Amiben viszont nagyobb aktivitást várok, az a készülékek
bemutatása. Ha nincs lehetőség a forintos piacról új készülékeket
bemutatni, akkor merítsenek a vakításboltok kínálatából (tudom, ez
elöl egyszer már elzárkóztak; rosszul tették). Ha forrásaik alapján
úgy érzik, hogy egy készülék versenyképes, akkor ne csak a forintos
hálózat számára ajánlják behozatalra, hanem valamelyik vakításboltnak
is. Meglátják, a készülék még versenyképesebb lesz. Vagy talán Önök is
félnek a kettős pénzrendszer kialakulásától? Úgy gondolom, a magyarok
nemcsak videot és hifi-tornyot vennének az ilyen boltokban, dehát csak
azt lehet kapni. (...)
Szívesen olvasnék egy újabb kazettatesztet, mert a kínálat úgy
változik, hogy már nem lehet kiigazodni a régi teszt alapján. Az új
kazettákat minden számban bemutathatnák, így nem kellene egyszerre
olyan sok időt fordítani rájuk...
Elfogadjuk az építő kritikát. (A Szerkesztőnek főleg az tetszik
benne, hogy eszerint akkor nem is kell mentegetőznie a csúszások
miatt...) De azért hadd legyenek ellenvetéseink is.
Hogy melyik rovatunkat hányan és kik szeretik vagy unják, arra
nézve rövidesen pontos adataink lesznek, s ezeket közre is adjuk a
téli kötetben. Addig hadd higgyük, hogy például a Heted héthatár a
többség számára úgyszólván nélkülözhetetlen. Tény, hogy ez a többség
"akár járathatná is" a külföldi lapokat. De az is tény, hogy nem
járatja.
Tény, hogy viszonylag sokan kíváncsiak a különféle MOD-okra. De az
is tény, hogy a több ség képtelen reprodukálni még a legegyszerűbb
MOD-ot is.
Tény, hogy ha nagyon akarnánk, minden kötetben közölhetnénk
kazettatesztet. De az is tény, hogy a kazettamérés fölöttébb
körülményes tevékenység, és ha folyamatosan ezzel töltenénk az
életünket, hamarosan a bolondokházában végeznénk. Még a nyugati
magazinok is csak nagyritkán szánják rá magukat a kazettamérésre. Mi
úgy 2-3 évenként tudunk produkálni egy-egy tesztet. Például most,
ebben a kötetünkben.
A legneuralgikusabb pont az Olvasónk által szóbahozott kettős
pénzrendszer, amelytől mi igenis félünk, de amelyre lélekben már fel
vagyunk készülve. Lelkiállapotunk skizofrén: kettős énünk van. Egyik
énünk vásárolni szeretne, dollárban - másik énünk fizetést szokott
kapni, forintban. Egyik énünk már hajlik rá, hogy dollárban számoljon
(lásd Európa Kalauzunkat a 34. oldalon!), másik énünk azonban még
visszariad tőle, hogy elfogadja a dollárt mint magyar fizetőeszközt.
Hasznosnak tartjuk leszögezni, hogy a valutásboltokban még
véletlenül sem azt árulják, amit a HFM szeretne. A
Bóvlimpex-üzletkötők fütyülnek a mi ajánlásainkra. (Ha nem így volna,
annak mi örülnénk a legjobban.) Hasznos tudnivaló még, hogy R
valutásboltok egy-egy készüléktípusból csak nagyon keveset, legfeljebb
néhány tucatnyit rendelek. Ugyanis minél több a modell, annál többször
lehet üzletet kötni. És ők imádnak üzletet kötni.
Front end
Huszti Zsolt
(Zsolt Audio)
Tisztelt szerkesztőség, kedves Darvas László, a Hifi Mozaik 7.
számának levelezési rovatában megjelent egyik levéllel (Serfőző
Zoltán), illetve az arra adott válasszal kapcsolatban szeretnék két
dolgot megjegyezni.
Először is a hangszedők. Demonstrációinkon mi csak ajánlunk
bizonyos összeállításokat, de hogy mit, mivel, hogyan demonstrálunk,
azt minden esetben a leendő vásárló és/vagy érdeklődő választja ki,
határozza meg. Tehát ha valaki úgy érzi, hogy a nem azonos
hangszedővel való összehasonlítás nem korrekt, akkor természetesen
ugyanazt a hangszedőt használjuk. Viszont éppen abban a számban,
amelyben a Rega tesztje található, olvasom, hogy a "front end"
legfontosabb darabja minden esetben a hangszedő, és egy MC típus
mindig jobb egy MM-nél. Ennek cáfolatát azóta sem olvastam egyetlen
Hifi Magazinban, Mozaikban sem. Mindezek után még érdekesebbnek
találtam, hogy a Dual-NAD összehasonlításnál a Hifi Mozaik gárdája sem
azonos hangszedőt használt, sőt, nem is tartotta fontosnak, hogy
azonos típussal is megismételje a szeánszot...
Az A-B teszt jogosultságáról vagy jogosulatlanságáról én nem
akarok hosszú vitát folytatni, csak egy dologra szeretném a figyelmet
felhívni. Ha az egyik módszerrel igen, a másikkal viszont nem lehet
kimutatni két készülék között a különbséget, akkor a hiba nem a
készülékben keresendő.
A Dual 505-3 és a NAD5120 összehasonlításakor mindkét készülékben
azonos (Ortofon) márkájú, hasonló hangkarakterű és hasonló
árkategóriájú MM volt, tehát nem sokban tértünk el a "kötelező
gyakorlattól".
A meghallgatási módszerekről és az egyes hifi-komponensek
rangjáról vallott nézeteink, mint a figyelmes Olvasó bizonyára
észrevette, igen sokat változtak az utóbbi 5 év folyamán; részletes
cikkjegyzék helyett hadd utaljunk itt csak a három és fél évvel
ezelőtti, 20. lapszám (1986/1.) "Negyedik Dimenzió" című cikkére.
Negatív varázslat
K. Z.
(pontos címmel)
Amikor először olvastam a HFM-ben a Peter Belt-féle
varázslatokról, s arról, hogy ezeket Ti is sikerrel vetettétek be, még
eszemben sem volt kipróbálni. Nem mintha kételkedtem volna abban, hogy
a hatás létezik s hallható, hanem inkább azért, mert olyan
jelentéktelen változásra gondoltam, mint amilyennek számomra pl. az
interconnect kábelek megfordítása tűnt. (Jobb híján írtok ilyesmiről -
azt hittem -, mert az üzletek üresek, meg a pénztárcánk is, egyre
inkább.)
De amikor valakinél láttam ezeket a
hurkokat-karikákat-papírfecniket, s az illető csak annyit mondott,
hogy nála bevált, én is nekiláttam. Mondhatom, nagyon meglepődtem már
az első néhány manipuláció után - méghozzá kellemesen. Ugyanazt a
10-15 perces zenei részletet vagy hússzor egymásután meghallgatva
ellenőriztem a további hurkok-csomók hatását, amit nem részletezek,
mert körülbelül azt hallottam, amit Ti, s a változás egyáltalán nem
volt jelentéktelen, hanem döbbenetes.
Eltelt néhány nap (este), s ekkor zenehallgatási szándékkal tettem
fel egy lemezt. Most már jobban meglepődtem: a Walkűrök előjátékában
nem hallottam a mennydörgést, pedig esküszöm, a múltkor még megvolt. S
milyen furcsán, zavaróan lágyan szól minden. Vonósnégyes: igaz, hogy a
hangszerek elhelyezkedése jobban érzékelhető, na de a hangjuk! Nem
ilyen lágy, szétfolyó, érdesség nélküli, "kerek" a vonós hangszerek
igazi hangja - arról már nem beszélve, hogy a szólamok összefolynak.
Ez nem zenehallgatás, hanem csak megerőltető fülhegyezés. Az általam
ismert és kedvelt énekesek hangja: ez változott meg a leginkább, s a
legzavaróbban. Mindenki fojtottan, definiálatlan (azt hiszem, Ti ezt
így nevezitek) hangon énekel. A legkellemetlenebb a szoprán, szép
csengése eltűnik, s a mezzo-hoz kezd hasonlítani. A többi női
hangfajban kellemetlenül öblösen énekelnek. A férfiak: ami a
férfihangban szép, az ércesség, tömörség, adott esetben a magával
ragadó erő - nagyon hiányzik. Zenekar: a szólamok, a hangmagasság
nehezen érzéke111ető, főként a basszus.
Így hát enyhén szólva is becsaptam magam, amikor egyetlen zenei
részleten demonstráltam magamnak a hangkép javulását. Szóval, a lényeg
az, hogy egyáltalán nem tetszett ez a hangzás, úgyhogy visszacsináltam
mindent, s ez a tulajdonképpeni ellenpróba is ezt igazolta. Preparálás
nélkül határozottan jobban tetszik. Ez volt az én fülem és az én
berendezésem (Rega Planar-3, RB-300, magyar lemezjátszó asztalka,
Ortofon MC20S, KFKI transzformátor, Deneb "inverz cutter", Rotel
820BX2, HB-1, Foundation állvány). Mindenesetre van egy eszköz, amivel
lehet manipulálni a hangot: lágyítani, vagy éppen "visszakeményíteni",
akár fokozatosan is. Persze, kérdés, melyik az igazi vagy igazibb.
Nekem, sajnos, le kellett tennem arról, hogy ingyen kapok szebb
zenét. A "fejlesztés" továbbra is pénzbe fog kerülni, mégpedig egyre
több pénzbe. Van azonban mindennek - számomra - egy fontos tanulsága:
demonstrálni (akár csak magunknak is) és zenét hallgatni, ez két
különböző dolog. De - megintcsak - más dolog olvasni erről, s más
tapasztalni.
Néhány szót még a NAD és a Rega összehasonlításáról, kapcsolódva
egy levélíró véleményéhez. Nekem is volt NAD-om, de egyáltalán nem
tetszett a hangja, semmiféle manipulációval nem bírtam hallgatni. A
Regát a magam részéről sem említeném vele egy napon. De hozzá kell
tennem, hogy akkor még mindkettőt asztalka nélkül hallgattam, s ezért
ezt a saját véleményemet is erős fenntartással kezelem. Olyan óriási a
különbség, asztalkával vagy anélkül, hogy a "nélküli" szeánszot vagy
meghallgatást csak nagyon korlátozottan tartom érvényesnek. (Jó,
tudom, az asztalkát és ezt az utólagos okosságot is a HFM-nek
köszönhetem.)
További sikeres kísérletezést kívánok Darvas Lászlónak a Negyedik
Dimenzióban.
Öröm olvasni az olyan levelet, amely ennyire józanul érvel, s
ennyire méltányolja a mások álláspontját. Igyekszünk ugyanúgy is
válaszolni rá.
Hogy a végén kezdjük, szeretnénk már lezárni a Rega Planar ügyét.
Öt évvel ezelőtt a lemezjátszókat egy olyan tesztmódszerrel
minősítettük, amellyel számos Olvasónk ma is egyetértene, különösen a
műszaki végzettségűek. A lemezjátszókat kapcsolóberendezésen keresztül
kötöttük az erősítőre, s persze nem asztalkára állítottuk, hanem egy
50 kilós szekrényre. Végül, s talán ez a legfontosabb, nem miniatűr
hangdobozokon át hallgattuk őket. A két hangkép nemcsak a mi számunkra
volt igen hasonló: a Rega gazdája maga is alig, tudta megkülönböztetni
őket. És mindig az a gép szólt jobban, amelyikbe a jobbik hangszedőt
szereltük. Megjegyezzük még, hogy erre a tesztre hosszú évekig
egyáltalán nem kaptunk visszajelzést. Akkoriban még híre-hamva sem
volt senkinek, aki a brit cégek filozófiáját képviselhette volna
Magyarországon.
Rátérve mármost a varázslásokra, megkönnyíti dolgunkat, hogy
Olvasónk nem maradt meg a spekulációknál, hanem igenis kipróbálta a
Belt által javasolt, viszonylag enyhe manipulációkat (a "jéghegy
csúcsát"), és már ezek hatását is észlelte, sőt, döbbenetesnek
nevezte. Nézeteltérésünk tehát csupán arra korlátozódik, hogy e
manipulációk auditív hatása vajon előnyös-e, avagy hátrányos.
Bármiféle hifi-berendezés, bármiféle lakásban elhelyezve aggasztó
mértékben torzít, részben a készülékek tökéletlensége, részben pedig a
környezet (Belt féle) szennyezettsége" miatt.
A hangképben a legkülönfélébb erények és hibák ötvöződnek,
szétválaszthatatlanul. Valahányszor összeállítunk (összeválogatunk)
egy hifi-berendezést, ezekből az erényékből és hibákból építkezünk:
arra törekszünk, hogy a hangképben valamiféle egyensúly érvényesüljön.
Ez az egyensúly azonban rendkívül labilis, igen könnyen felborul. Ha
valamely torzításfájtát úgyszólván "beletervezünk" a rendszerbe, akkor
e torzítás eltávolításakor hiányérzetünk támad. Később, újabb és újabb
javítások után minden világossá válik, de ez gyakran nem megy máról
holnapra; a Szerkesztő e kötetben (máshelyütt) éppen arról mesél, hogy
fél esztendejébe került, míg biztonsággal fétismerte egy ilyen
torzításfajta igazi természetét. Ettől kezdve aztán már olyan irányban
próbáljuk formálni a rendszert, hogy, a szóbanforgó torzítás NÉLKÜL
legyen egyensúlyban.
Hogy konkrétabban beszéljünk, véleményünk szerint Olvasónk
pontosan azt az effektust érzékelte, amellyel behatóan foglalkoztunk a
4. kötet 45-49. oldalán. Amikor a telefonkészülék csatlakozódugóját
kihúzzuk a konnektorból, a hangkép éppen olyan irányban mozdul el,
mint Olvasónknál a "hurkok-karikák-papírfecnik" hatására: ellágyul, a
tere pedig kitágul. Logikusnak látszik, hogy a telefondugó kihúzásával
egy torzításfajtát oltunk ki. A tesztszemélyeknek a fele mégis arra
panaszkodott, hogy a zene elveszítette elevenségét, szólamtisztaságát.
S nem állíthatjuk, hogy nem volt igazuk. Gyöngeközepes berendezést
használtunk, hangzási balanszába (HB1!) akaratlanul is "bele volt
tervezve" egy érdes-reszelős magastartomány, amely - igazi, tiszta
treble hiányában! - kellően hangsúlyozta a legfontosabb
hangszerszólamokat. Kivonva ezt az érdességet, hiányérzetet keltettünk
mindazokban, akik elsősorban a szólamokra koncentráltak - viszont
kedvező hatást keltettünk azokban, akik másféle "paraméterekre"
összpontosítottak. Később, más és más rendszereket összeállítva,
meggyőződhettünk róla, hogy a "telefontalanítás" hatása egyértelműen
előnyös. További javítások (s különösen a Belt féle manipulációk)
nyomán a hangkép definiáltsága újra növekedni fog, anélkül, hogy
visszatérne a régi érdessége, brutalitása.
Néma auditórium
Laukó Attila
Bp., Batthyány u. 14., 1195
Kb. fél évvel ezelőtt tudomásomra jutott a mese, miszerint a
RAMOVILL Hifi Áruházban meghallgatáson lehet résztvenni. Kiderült,
hogy csak 50 Ft-ba kerül, és személyesen vagy telefonon előre be kell
jelentkezni. Két-három hétig nem volt szabadidőm, sem olyan ismerősöm,
aki szívesen velem jött volna. Később már volt időm, volt barátom, és
be is jelentkeztünk volna, de közölték, hogy szolgáltatásukat
létszámhiány miatt előre nem látható ideig szüneteltetik.
Eltelt fél év, és még mindig semmi. Mintha a Hifi Áruház nem is
akarná megoldani ezt a problémát. Ha már hirdetéseket, reklámokat
készítenek, belevehették volna, hogy "felveszünk..."! Esetleg az
áruház bejáratára is kitehettek volna egy papírt, vagy a HFM-RAMOVILL
kapcsolat révén találhattak volna megfelelő embert. A HFM
olvasótáborában biztos akadna nem is egy személy, aki vállalná ezt a
munkát. Biztos, hogy érdeklődés is lenne a szeánszok után. Talán
kicsit tehermentesítené a Zsolt Audio-t, s az auditórium is jobban ki
lenne használva.
Schubert Attila
Bp., Batthyány u. 14., 1195
Hallottam egy barátomtól, hogy elkészült az auditórium a
Belgrád-rakparti Hifi Áruházban. Akkoriban érdeklődtem utána, s
tudomásomra jutott, hogy 50 Ft-ért részt lehet venni a
meghallgatásokon. Nagyszerű intézmény: olcsó is, jó is. Elvégre nem
mindenki fizethet 240 Ft-ot egy demóért, mint a Zsolt Audioban.
Megnyíl(HAT)ott volna az út a kispénzű vagy kezdő hifisták előtt.
Esetleg olyan emberek előtt is, akik idáig azt sem tudták, mi fán
terem a Hifh Fidelity.
De legnagyobb meglepetésemre, következő jelentkezésemkor
felvilágosítottak, hogy betegség miatt az előadás elmarad, esőnap
nincs, a meghallgatás szünetel. Új ember azóta sincs - csak nem
belehalt a betegségébe? A RAMOVILL láthatólag azóta is gyászol. Vagy
talán csak a halott iránti tiszteletből nem bolygatják meg a termet?
Javaslom, hogy az áruház falán helyezzenek el egy márványtáblát az
elhunyt demó-főnök tiszteletére, és indítsák újra be a
meghallgatásokat. Az a terem biztosan benne van néhány forintban, hogy
a bútorokról és készülékekről ne is beszéljek. Azok a készülékek
halálra unják magukat ott lent.
Lukácsik Zsolt
Bp., Petőfi u. 9., 1195
(...) Ez az egyetlen olyan hifi-áruház Közép-Európában, amelyben
bemutatóterem üzemel - de NEM ÜZEMEL!
Ha már kivívta magának a RAMOVILL ezt az elsőséget, talán élnie
kéne a lehetőséggel. (...) Persze az árak és a villanyszámlák
emelkedése sem elhanyagolható, ezért nem csodálkoznék, ha a
meghallgatások árát 50-70 százalékkal emelnék. De még így is jutányos
lenne a Zsolt Audio áraihoz képest, arról nem is beszélve, hogy a
Zsolt Audio-t csak a HFM olvasói ismerik, míg a Hifi Áruházban bárki
megfordulhat, olyan is, aki csak véletlenül megy be. Talán mindjárt be
is jelentkezik egy szeánszra, s jobb hifista válik belőle, mint
akárkiből. Esetleg a pénzét is erre költi, nem cigarettára*, (* A
Szerkesztő nem tudja megállni, hogy el ne mesélje az idevágó
klasszikus viccet. A trafikban valaki egy doboz cigarettát kér. Egy
másik vevő megszólja: "ha ezt a pénzt nem füstölné el, hanem mindig
félretenné, 30 év alatt annyit takaríthatna meg, hogy a magáé lehetne
az az emeletes ház ott, szemben!" Amaz visszakérdezi: "Maga
dohányzik?" "Nem!" "És van háza?" "Nincs!" "No akkor jól nézze meg azt
a házat ott szemben. Az enyém.") alkoholra stb.
Félek, hogy mégis zárva marad a High Fidelity szentélye. Csak
legalább az örökmécses pislákoljon benne!
A fenti 3 levél közül kettőt ugyanabból a házból, és a harmadikat
is ugyanarról az irányítószámról kaptuk, tehát gyaníthatólag
kooperációban íródtak, de hát minden választópolgárnak külön-külön is
jogában áll megfogalmazi a saját véleményét. "Ein Mann, ein Wort",
ahogy a német mondja (kár, hogy nem erre mondja). Legrövidebb az
egyenes út, ezért megkértük Ságodi Pált, a RAMOVILL Hifi Áruház
vezetőjét, magyarázza meg a bizonyítványát. Íme:
Az a bizonyos mécses most még valóban csak pislákol, de most már
nemsokára lángra lobban, sok örömet szerezve a hifistáknak. Az
előzetes megbeszélések szerint szeptember közepétől a Zsolt Audio tart
szeánszokat mind a saját demonstrációs repertoárjából, mind a Hifi
Áruház által a jövőben forgalmazandó Denon termékekből.
Még egy pár mondat a "bizonyítványunkról". Áruházunk 1986-os
megnyitása óta igazán jó alkalmat csak az 1987-es AUVIC adott a
meghallgatószoba kihasználására. Az akkor itt bemutatott Rotel,
Proton, NAD, Sharp, Grundig stb. termékeket megismerték a hifisták, s
várták a folytatást, amely sajnos, elmaradt. Ennek az volt az oka,
hogy a bemutatásra hajlandó cégek termékei áruként már
megfizethetetlenek lettek volna. Hogy ne borzoljuk a kedélyeket,
inkább csendben maradtunk, a szó mindkét értelmében. Az idei évtől az
import liberalizálása, a turista-vámok szigorítása talán már
indokolttá teszi, hogy a magasszintű audiofil technikán kívül az árban
elérhető készülékcsoportokat is bemutassuk. Örömmel tölt el bennünket,
hogy a HFM olvasói (a sajnálatosan negatív tapasztalatok ellenére is)
érdeklődést tanúsítanak a Hifi Áruház meghallgató szobája iránt.
Reméljük, a jövőben látogatóink nem csalóással, hanem friss
élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodva távoznak a szeánszról.
Szeretettel várunk mindenkit szeptember közepétől!