Audio-kultúra

        (Kettős  fizetőeszköz.)  Azokban  a  műsorokban,  amelyeket  a  tv
    demokrata   vezetősége   kizárólag   éjszaka   hajlandó   sugározni, s
    amelyekben  többnyire  ellenzékieket szólaltatnak meg (másnap csak azt
    kell  nézni,  kinek  karikás  a  szeme a kialvatlanságtól, és máris be
    lehet   gyűjteni  a  sok  nyavalyás  alternatívot),  szóval  ezekben a
    műsorokban  gyakorta elhangzik, hogy "a jelenlegi törvények értelmében
    a   riportert  is,  a  riportalanyokat  is  lecsukhatnák  izgatásért".
    Hasonlóképpen,  ha  betű  szerint  érvényt  szereznének  mindazoknak a
    törvényeknek,  amelyek Magyarországon tombolnak, jelen sorok íróját is
    már  régen  bíróság  elé  lehetett  volna  idézni azzal a váddal, hogy
    megsértette  a  külkereskedelmi  törvényt.  (Éppen csak az olvasót nem
    lehet   lecsukni   érte.  Ennyiben  hálásabb  a  nyomtatott  sajtó  az
    elektronikusnál.)  A  magyar  külkereskedelmi  törvény megtiltja, hogy
    illetéktelenek  akár csak információt is kérhessenek (!!!) külföldről;
    nemhogy  ezt az információt továbbadják, kinyomtassák, vagy - pláne! -
    kereskedőcégeknek szuggerálják! Mint cseppben a tenger, úgy tükröződik
    a külkereskedelmi törvényben is a modern szovjetfeudalizmus.
        Amelyből   azonban   nem   lehet   egyik   pillanatról  a  másikra
    kievickélni.  Elképzelhető  ugyan,  hogy  a  Régi  Rend  át fogja adni
    hatalmát  egy  Új  Rendnek,  de alighanem csak akkor, ha az ország már
    végleg  csődbe jutott. (Előbb ugyanis nem éri meg neki.) Ha így fogjuk
    fel  a  dolgot,  akkor a gazdasági csőd direkt kívánatosnak tűnik fel;
    mert  mintegy  a  feltételét  is  képezi az igazi társadalmi-politikai
    változásnak... Hát, nem valami fényes perspektíva, az ember nem táncol
    tőle örömében polonézt.
        Hogy   a   csődöt  hogyan  kell  túlélni:  hogyan  kell  dolgozni,
    politizálni, táplálkozni, közlekedni, gyereket nevelni, villanyszámlát
    és  OTP-tartozást  fizetni  -  mindezeket a művészeteket nem a HFM-ből
    fogja  elsajátítani a nyájas Olvasó. Tőlünk csak azt tudhatja meg (az,
    akinek  lesz  még  kedve  hozzá),  hogyan  kell  a csőd közepette High
    Fidelityt vásárolni.
        Hogyan? Hát dollárért. Akinek ez módjában áll, annak (truccolva az
    állami  valutásboltok kínálatával) máris príma tippeket adhatunk, lásd
    jelen  kötetünk  Európa-kalauzát,  illetve  a  szerkesztőségi  oldalak
    között  a  Zsolt  Audio,  a  Merlin  Audio  és  a  többiek  reklámját.
    Lapzártakor a jól végzett munka tudatával hajtjuk álomra a fejünket.
        Most  már csak az a kérdés, hogy mi magunk (ti. a HFM szerkesztői)
    hogyan  fogunk vásárolni. Mert lehet, hogy az Olvasó dollárban kapja a
    keresetét - minket azonban egyelőre még forintban fizetnek...