MOD: Ha ló nincs... |
Tesla AZS 222 erősítő
Ez a gép néhány évvel ezelőtt aligha került volna be a HFM
tesztrovatába, következésképpen a MOD-ot is megúszta volna. Mostanában
azonban igen szűk a választék, hónapok óta egyetlen elfogadható,
hifinek minősíthető erősítő sem került a boltokba, és ilyenkor
érvényessé válik a közmondás: "ha nincs ló, a szamár is jó". Ebben a
kötetünkben mindenképpen szerettünk volna szerepeltetni egy erősítőt
is, de csak olyan gépekkel foglalkozhatunk, amelyek eleget tesznek a
hifi-szabvány előírásainak, márpedig a Tesla AZS-222 a maga eredeti
gyári állapotában biztosan nem "nyerő". Döntenünk kellett, kit tegyünk
lóvá: az Olvasót-e, avagy inkább a Tesla erősítőt. Mi az utóbbi
megoldást választottuk, amennyiben kijavítottunk egy-két bosszantó
szamárságot az AZS-222 kapcsolásában, és így ez a négylábú is
elfoglalhatta helyét a Bemutatjuk nevű istállóban...
Tehát: elvünk ellenére (már tudniillik hogy csak a garanciaidő
letelte után avatkozunk bele a konstruktőrök művébe), a teszttel
egyidőben a készülék módosítását is közreadjuk. Mint látni fogjuk, ez
a MOD nagyon egyszerű, néhány alkatrészértéket kell csak
megváltoztatni, és a gép máris megfelel az előírásoknak. Ebben az
állapotában már feltétlenül jobbnak tartjuk az ausztriai kalandozások
során beszerezhető "Music Center"-ek és a kisebb hifi-tornyok központi
darabjánál (és még csak nem is kell érte Bécsbe cipelni a nagymamát,
hogy meglegyen az elegendő valutánk). A minősége nem éri ugyan el a
kis Orionét, de feltétlenül meghaladja a régebbi modellét, az
Oristerét. Arról nem is beszélve, hogy a teljesítménye nagyobb, a
torzítása kisebb, a felépítése már sokkal átgondoltabb, áramkörileg
igényesebb.
*
Ennyi bevezető után térjünk rá a konkrétumokra. Erősítőnknek két
alapvetően fontos paramétere tér el a szabvány előírásától: a
fono-előerősítő bemeneti impedanciája jobban eltér a névlegestől az
engedélyezett ±20%-nál, a frekvenciajelleggörbéje pedig
mélyfrekvencián kilóg a tűrésmezőből.
Amikor a készüléket tesztelni kezdtük, nem is akartunk hinni a
szemünknek: hogy lehet ennyire csúnya a korrekciós erősítő
frekvenciaátvitele? Hiszen az AZS-222 már nem egy igénytelen,
agyonspórolt készülék. A biztonság kedvéért megszereztük még egy
példányát, s azon ellenőriztük méréseinket. Ez a második jelleggörbe,
amelyet "a"-val jelöltünk az 1. diagramon, már nem annyira csúnya, de
még mindig nem felel meg az előírásoknak. A durva
mélyhang-veszteségért a C17 pozíciószámú, 100nF-os kondenzátor a
felelős (lásd az előerősítő kapcsolási rajzán, az 1. ábrán). Ha ezt
kicseréljük eredeti értékének 10-szeresére, a "b" görbéhez jutunk. Ez
már egészen elfogadható - bár korántsem tökéletes.
Ezért a MOD-nak két változatát ajánljuk. Az elsőt (amely csupán a
fent leírt változtatásból áll) azoknak, akik nem szeretnek
amatőrködni, s minél hamarabb túl akarnak esni az egészen. A másodikat
pedig azoknak, akik az ésszerűség határán belül nem sajnálnak egy kis
időt és fáradságot - még akkor sem, ha nem teljesen biztos, hogy az
eredmény arányban lesz fáradozásaikkal. Ha jobb mélyhangátvitelre
törekszünk, célszerűnek látszik megnövelni a C5-R7 pozíciószámú
alkatrészekből képzett RC-tag időállandóját. Utána pedig
kialakíthatjuk a hangszedők fogadásához megkövetelt 47 kohm-os
bemeneti impedanciát. A MOD végeztével a 2. diagramon látható
frekvenciajelleggörbékhez jutunk.
A fono-előerősítő bemeneti impedanciájának jellegét közvetlenül
nem lehet kimutatni, nem is adunk róla diagramot. De tudni kell, hogy
a hangszedők egyes tulajdonságai (különösen a rezonanciafrekvencia
környezetében) függenek a hozzájuk csatlakoztatott erősítő bemeneti
impedanciájától. Ezért jó, ha követjük az előírásokat. A hazai
forgalomban elérhető hangszedők többségének 47 kohm az ajánlott lezáró
impedanciája.
Most tehát lássunk munkához. Az 1. ábrán az eredeti rajzból csak
az előerősítő rajzát szemléltetjük. Megjelöltük rajta a
megváltoztatandó-kicserélendő alkatrészek pozíciószámát. Az egyes
műveletek során előbb mindig a bal csatorna, majd a jobb csatorna
alkatrészeinek pozíciószámát említjük (például: C17-C18 - itt az első
a bal, a második a jobb csatorna azonos funkciójú eleme). A beültetési
rajzot nem mutatjuk, a nyomtatott áramköri rajzot a 2. ábra
szemlélteti. Az eredeti rajzon található feszültség-értékeket nem
takartuk le - hátha még szükség lehet rájuk egy esetleges javítás
során.
Az átalakítás menete
Először is húzzuk ki a konnektorból a hálózati csatlakozót.
Szereljük le a készülék fedőlapját (4 darab M4-es csavar rögzíti
alulról). Húzzuk hátrafelé a fedőlapot, s távolítsuk el. Most már neki
is láthatunk a munkának. Ha valakinek nem zavarja a szépérzékét néhány
utólag odabiggyesztett alkatrész látványa, akár el is tekinthetünk a
további szétszerelgetéstől. Ha rendelkezünk a kellő forrasztási
gyakorlattal, esetleg a készülék garanciáját is megmenthetjük, ugyanis
később pillanatok alatt eltüntethetjük az általunk beépített
alkatrészeket, és ha tényleg ügyesek vagyunk, a beavatkozás nyomait
nem is nagyon lehet majd észrevenni. Mindenesetre: garancia ide vagy
oda, ajánlatos gondosan forrasztani.
Az egyszerűbb változat
1. Forrasszunk be felülről, a C17-C18 poz. számú, 100nF-os
kondenzátorokkal párhuzamosan (tehát közvetlenül a lábaikra) egy-egy
1µF-os kondenzátort. Ha valaki megelégszik az 1. ábra "b" görbéjével,
akár be is fejezheti a munkát. (Egyetértek minden kedves Olvasónkkal,
aki erre megjegyzi: "ezt igazán a gyár is megtehette volna".) Ha
viszont finomítani szeretnénk az eredményen, a következő teendőink
vannak még:
2. Forrasszunk be felülről, a C5-C6 poz. számú, 22µF-os
kondenzátorokkal párhuzamosan (tehát közvetlenül a lábaikra) 1-1
220µF-os kondenzátort. Vigyázzunk az elkók polaritására!
3. Forrasszunk be felülről, az R1-R2 poz. számú, 100 kohm-os
ellenállás lábaira egy-egy 150 kohm-os ellenállást. Az átalakítás
érdemi része ezzel be is fejeződött. De azok az Olvasóink, akik hívei
a precíz, korrekt megoldásoknak, és megvan a kellő gyakorlatuk is,
inkább az alábbiak szerint járjanak el. (Vagy, magánvéleményem
szerint: várjanak vele, míg a garanciaidő lejár, s addig elégedjenek
meg az egyszerűbb megoldással.)
A bonyolultabb megoldás
1. Húzzuk le a hangerő-, a balansz- és a hangszínszabályzók
gombjait.
2. Csavarjuk ki a NYÁK-ot rögzítő 2db M4-es csavart, valamint azt
a két M5-öset, amely a hálózati trafót rögzíti.
3. Csavarjuk ki az előlapot rögzítő két M4-es csavart (az anyák
egyben a tartóláb szerepét is játsszák).
4. Húzzuk le a NYÁK-ról a fejhallgató csatlakozóra menő vezetékek
dugóját (az R jelűhöz a piros színű vezeték csatlakozik). Óvatosan
húzzuk előre az előlapot, majd fordítsuk az oldalára.
5. Húzzuk le a NYÁK-ról az RCA csatlakozó (az Aux bemenet) felől
jövő vezetékek dugóját (itt is az R jelű ponthoz a piros színű vezeték
csatlakozik). Állítsuk fel a NYÁK-ot, hogy hozzáférjünk az
alkatrészekhez.
6. Cseréljük ki a C17 és C18 poz. számú, 100nF-os kondenzátorokat
1µF-osokra.
7. Cseréljük ki a C5 és C6 poz. számú, 2,2µF-os kondenzátorokat
220µF-osokra; ügyeljünk az elkók helyes polaritására!
8. Cseréljük ki az R1 és R2 poz. számú, 100 kohm-os ellenállásokat
68 kohmosakra.
A MOD-ot most már tényleg befejeztük. Helyezzük vissza a NYÁK-ot,
a csatlakozó dugókat. Rögzítsük a NYÁK-ot, az előlapot, a hálózati
trafót. Tegyük vissza a forgatógombokat. Dobozoljuk be a készüléket.
Hangsúlyozzuk, hogy az egész elektronika összes paraméterei közül
csak kettő változott: a bemeneti impedancia és a mélyhangátvitel. A
szubjektív tesztet lásd a Bemutatjuk rovatban.
Dankó Emil
Alkatrészjegyzék
C17, C18: 1µF, 160V, 20%, fémezett poliészter (pl Remix C219)
C5, C6: 220µF, 3V, 20%, elkó
R1, R2 (1. változat): 150 kohm, 0,125W, 5% fémréteg ellenállás
(2. változat): 68 kohm, 0,125W, 5% fémréteg ellenállás
