Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf. 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Angol folyóiratok
Bedegi Tamás
Kaposvár, Németh I. fasor 34, 7400
Ha már úgy döntöttek, hogy az előző levelemben említett Ben Duncan
cikkeket (HFN&RR) nem közlik, kérem, írják meg, milyen pesti
könyvtáraknak jár rendszeresen az angol folyóirat. (...)
Felhívtuk az Országos Műszaki Információs Központot (OMIK), és ott
azt a tájékoztatást kaptuk, hogy a Hi-Fi News & Record Review-t sehol
másutt nem olvashatja a közönség, csak az Országos Műszaki Könyvtár
folyóirattárában (BP. Múzeum u. 17. - itt térítés ellenében
fénymásolatot is készítenek). Jár még a HFN&RR a Kandó Kálmán
Villamosipari Műszaki Főiskolának és egy-két iparvállalatnak is, de
ezek külső olvasóközönséget aligha fogadnak. A nyolcvanas évek elején
néhány vidéki könyvtár is járatta ezt a lapot de 1983 óta nincs hír
felőlük. Másik brit forrásunkat pedig, a Hi-Fi Answerst Magyarországon
egyáltalán sehol nem lehet megtalálni.
Ha valaki meg szeretné rendelni őket, a következő címekre kell
írnia: Hi Fi News & Record Review: HFN/RR Subscription, 120/ 126
Lavender Avenue, Mitcham, Surrey CR4 3HP. Hi-Fi Answers: 12-12 Ansdell
Street, London W3 5TR. A HFN/RR egy egy számának ára jelenleg másfél
font, a HFA 10 pennyvel többet ér.
Rády Róbert
Bp. Népszínház u. 23, 1081
(...) A Hi-Fi Review (lehet, hogy érdemes időnként leereszkedni
hozzá?) 1988 szeptemberi számában Paul Benson az elektropollúcióval
kapcsolatban tervezési hibának minősíti a Linn-ek lemeztányérjának
nyilván ismerős parányi peremét. Ellenszer: 1 inch hosszú, 1/2 inch
széles "Sellotape" (celluxnak fordítottam, ha tévedtem, örülnék a
korrekciónak), a peremre hosszirányban felragasztva. Kipróbáltam, a
hatás frenetikus: többek között megszűnik az Önök által (is) némileg
sérelmezett "előtérbe tolakodó zongora" (és persze énekes, kórus stb.)
effektus. A nagy Linn-ből sugárzó tágasság és nyugalom egy része (nem
jelentéktelen része) az Axis-ból is áradni kezd. Kíváncsi vagyok,
találnak-e majd árnyoldalt is, én eddig nem találtam.
A Hi-Fi Review meg nekünk nem jár. Ennek ellenére a fentnevezett
szerzőt jól ismerjük: egykor ő volt a Hi-Fi Answers szerkesztője, a
Linn Sondek egyik első propagátora, akinek tehát kétségtelenül van
érzéke a misztikum iránt. Mert elektropollúció ide, tervezési hiba
oda: a Sellotapepel való manipuláció vészesen emlékeztet arra az
eljárásra, amellyel Peter Belt a szárazelemeket kezeli, s amelyről a
6. kötet lapszemléjében írtunk. Ha ez a manipuláció működik (tény,
hogy a mi Linn Axisunkon valóban működik!), akkor ez gyaníthatólag nem
más, mint a Páros/páratlan szabály egy újabb alkalmazási területe, s
ez esetben talán nem csak a Linn Axison válik be, hanem más
lemezjátszókon is. Feltéve, hogy a tányérjuk kerek. De hát a
lemezjátszók kör alakú tányérját eddig még nemigen próbálták
négyszögesíteni.
(S ha jól értjük, nem is négy-, hanem háromszögesíteni kéne...)
Dimenziók
Bakos László
Monor, Katona J. u. 25, 2200
(...) Egyébként a berendezésemet az Önök tanácsait figyelembe véve
állítottam össze és nem bántam meg. Köszönet érte! A gépek a
következők: NAD 5120, csőkar, Ortofon MC20/II, KFKI trafó, HFM I,
Orion SE 1025B, Heybrook HB1 6mm2-es rézkábellel. A NAD-ot
plexitető nélkül használom, mert szerintem is így jobb a hangja, a
Patyomkin MOD-ra viszont nem vállalkoztam, bár a hatását jól hallom.
Inkább egy jobb lemezjátszót kéne venni, de honnan. Sajnos, én is a
magyar kereskedelem kiszolgál(tatot)tja vagyok valuta híján.
Talán a PWB-féle varázseszközökhöz hasonlók sokat segíthetnének.
Nálam a HB1-ek eddig gyurmán álltak 4 kockán, ezeket a közelmúltban
kicseréltem 4 szilikongumi kockára, a hangkép árnyalatnyit javult
ugyan, de nem volt falrengető a változás. Azután megvettem a HFM 6.
számát, elolvastam a 4. dimenziós cikket és Jimmy Hughes cikkét, úgy
gondoltam, csomót kötni én is tudok, papírlapjaim is vannak, miért ne
próbáljam meg. A HB1-ek alatt csak 3 gumikockát hagytam; a hatás
megdöbbentő volt, a zene stabilizálódott, a térben széjjelebbről és
mélyebbről jön, magasabbra és mélyebbre megy, és talán hangosabban is
szól.
Ezután elkezdtem csomókat kötni a hálózati zsinórokra, a hatás itt
is pregnáns: a mélyek mélyebbek és definiáltabbak lettek, a
magastartomány érdessége pedig csökkent. Papírlapokat is raktam a
készülékek 4. lábai alá. A hatás itt is hasonló az előző
varázslatéhoz, csak gyengébb. Minden készüléknél kihallható ugyan, de
csak összességében éri el a kb. 1 orto-t. (Széklábak! Asztallábak! A
szerk.) Az összes varázslatok együttes hatása kb. 2-2,5 orto. Ez
komoly anyagi megtakarítás, akárhogy nézzük is.
Lengyel Miklós
(villamosmérnök hallgató)
Bp. Hevesi Gy. út 105, 1157)
Nagyon rossz levélíró vagyok, de úgy éreztem, akkora élmény
hatására tollat kell ragadnom. Ugyanis kipróbáltam a dugóhúzós
trükköt. (T. i. a hálózati csatlakozódugók elfordítását lásd "Forró
drót", HFM 5. A szerk.) Az első néhány próbálkozás nem vezetett
különösebb eredményre. Most megcseréltem az erősítő és a lemezjátszó
hálózati dugójának egymáshoz képesti helyzetét, s ez megdöbbentő
eredménnyel járt. Eddig csak egy lemezzel próbálkoztam
(Muszorgszkij-Ravel: Egy kiállítás képei, CBS, Bernstein), és a
következőket tapasztaltam:
Az egyik állásra azt lehet mondani: "hifibb". Sokkal több, talán
tisztább, kicsit testesebb, de összességében fárasztóbb magashangok.
Az egész rendszer nagyobbat szól, hangosabb (noha a beállítás
ugyanaz). A másikból a jó értelemben vett lendületet hiányolom.
Megnyugtatóbb, de ványadtabb is.
A rendszer elég egyszerű: VMS 20, NAD 5120 csőkarral; NAD
előerősítő, Orion kis erősítő, HS 280 - de több helyen fel van
tuningolva. (...)
A meztelen lemezjátszó nagyon jó ötlet volt. (Lásd "A Patyomkin
tojáshéj", Hifi Magazin 22. A szerk.) Nekem ez a változat tetszik
jobban, sokkal nyugodtabb, tisztább hangja van így a gépnek. (...)
Néhány szó a lapról. Általában véve meg vagyok elégedve a
színvonalával, sok hasznos dolgot tudhat meg az ember, ha odafigyel.
Szeretném, ha folytatnák a kísérletezést, a "hihetetlen" jelenségek
vizsgálatát. Egyre kevesebben engedhetik meg maguknak ugyanis, hogy
rendszerüket új eszközök vásárlásával javítsák fel. Az új trükkökkel
viszont nagyobb anyagi befektetés nélkül is jelentős eredményt lehet
elérni. (...)
Mi is úgy gondoljuk, hogy mindig az a módszer a leghasznosabb,
amelyik a legolcsóbb és a legkevésbé ráz. Reméljük, olvasóink is így
gondolkodnak - legalábbis ez derül ki a hozzánk intézett levelekből.
Felvetődik ugyan, hogy hátha csak azok ragadnak tollat, akik meg
vannak elégedve varázslataink eredményével; akiknél meg nem vált be a
dolog, azok talán csak mérgesen legyintenek, megfogadván, hogy többé
nem dőlnek be az ilyen blöfföknek... ki tudja. Tény, hogy a Szerkesztő
eddig mindössze 1 azaz egy rosszalló hangú levelet kapott az ő
"negyedik dimenziós" kísérletei miatt (lásd majd alább).
Inkább csak szerkesztőtársa, Sólymos Antal kap szemrehányó
telefonokat, közelebbi ismerőseitől: műszaki emberektől, akik szerint
az utóbbi időben túl sokat foglakozunk "misztikus" jelenségekkel. Le
kell szögeznünk, hogy ezek az ismerőseink soha nem próbálnak ki egyet
sem az általunk ajánlott varázslatok közül. Ők inkább megmaradnak az
úgynevezett elvi síkon.
Légmán László
Győr, Táncsics M. u. 34, 9024
(...) Most pedig szidás következik. Gondolom megfejtettétek az
első mondatból, hogy a varázslatokra gondolok. Szerintem nagyon
elviszi a régi, jó és igen színvonalas HFM-et egy üres, semmitmondó
átlaglap irányába. Ezek a varázslatok tele vannak megalapozatlan
állításokkal, amiknek igazolására szánt meghallgatások tele vannak
olyan elemekkel, amik kétségbe vonják a hiteles eredményt. Itt arra
gondolok, hogy közben cipekedni kell, vagy kirohangálni a szobából,
esetleg levágni a virágok leveleit, hogy páratlanok legyenek...
A másik, amiért nem hiszek a varázslatokban, hogy semmilyen mérési
eredménnyel nincsenek alátámasztva. Mint a műszaki embereknek
általában - leszámítva egyes elméleti fizikusokat és kutatókat - az az
alapelvem, hogy amit érzékelni lehet füllel vagy más emberi
érzékszervvel, azt mérni is lehet. A mágneses hullámokra például meg
kell próbálni felhasználni az antennatechnikában használatos
térerősség mérést, csak a mérési frekvenciát kell egy kicsit
megváltoztatni, például a hangfrekvenciás sávra. (Mágneses hullámok
nem léteznek. Csak elektromágneses hullámok vannak. A szakmai
szerkesztő megjegyzése.) Egyébként vezetékben folyó áramot ne is
keressetek, a mágneses térerő viszont biztos, hogy megtalálható a
környezetetekben mindenhol a levegőben.
Ezzel az utóbbi mondattal kicsit elárultam magam. Tehát nem is azt
tagadom igazán, hogy léteznek ezek a jelenségek, hanem azt, hogy itt
létezik bármiféle misztikum és hogy olyan nagy jelentősége lenne, mint
amekkorát tulajdonítotok neki.
Sőt, adok egy ötletet is. Ha az áramkörök a szobában vannak, vagy
legalábbis közel egymáshoz, a tápegységeiket el kell távolítani, és
csak szűk egyenáramot szabad a szobába beengedni. Ez biztosan kevésbé
fogja megszórni a többi áramkört.
Amit írtam, komolyan gondolom, ne vegye senki viccnek vagy
bosszantásnak. (Ki viszont nem próbáltam.) Köszönöm, hogy
elolvastátok. Szeretném, ha (...) megfontolnátok a varázslattal
kapcsolatos gondolataimat is. További kellemes zenehallgatást, kicsit
kevesebb varázslatot (akár azok mérésekkel való igazolását) és főleg a
régebbi számokhoz hasonlóan magas színvonalú cikkeket kívánok a HFM
teljes stábjának és olvasótársaimnak.
A Szerkesztő nem érti, hogy a sérelmezett cikkek miért viszik el a
HFM-et "egy semmitmondó, üres átlaglap irányába". A köz- és
magánvarázslatok lapunkat csupán jobbá vagy rosszabbá tehetik. Még
talán botrányossá is tehetik. Üressé, semmitmondóvá és átlagossá
aligha.
Az Olvasónak azonban mindig igaza van, s mi természetesen tudni
szeretnénk, kik, hányan és hogyan vélekednek a mi varázslatainkról,
meg úgy általában a Hifi Mozaik belső arányairól. Úgyis éppen most
tartunk közvéleménykutatást (lásd a 11. oldalon). Kérjük Olvasóinkat,
küldjék vissza a felmérőlapot, s ne feledjék rajta megjelölni, mely
rovatainkat olvassák szívesen, s melyiktől idegenkednek.
Arany Kakadu Díj
Legalább 14 karátos kakadut fogott Megyeri Sándor kecskeméti
olvasónk a Petőfi Népében, a Bács-Kiskun megyei napilapban. Arra
gyanakodtunk, hogy csak áprilisi tréfa az egész - de nem: a
bács-kiskun madár még novemberben pillantotta meg a napvilágot.
Kommentárt nem fűzünk hozzá. Az ember elolvassa a cikket - és elnémul.
"Különleges fejhallgató
Japánban, ahol több mint 300 cég foglalkozik új anyagok
kikísérletezésével, "felfedezték", hogy a természetes anyagok is
helyettesíthetik a fémet és a műanyagot. A Sony Corporation
elkészítette a modern kor első luxuskivitelű fejhallgatóját, amelynek
szerkezete talán az ősi hangszóróhoz hasonlít leginkább, elkészítése
mégis korszakos jelentőségű: mai világunk anyagfelhasználási
szemléletével szakít.
Az MDR-R10 típusú fejhallgató membránjául édesvízben tenyésztett
ecetsav-baktériumok által "gyártott" cellulózlemez szolgál. Az
Ajinomoto cég és az Ipari Tudományos-Technológiai Kutatóügynökség
által közösen kikísérletezett cellulóz rendkívüli rugalmassága
tökéletes hangreprodukciót tesz lehetővé. A fejhallgató vázát 200
éves, különlegesen kemény, úgynevezett kejaki fából készítették és
Görögországból származó báránybőrrel vonták be. Az összeköttetést
biztosító hajszálvékony huzalok selyemborításúak.
A fejhallgatóból mindössze 250 darab készül az idén, ezért
rendkívül drága. A formájában a többi fejhallgatótól egyáltalán nem
elütő új Sony készülék a hagyományos készülék árának a hússzorosába
kerül: 360 ezer jenbe (2800 dollárba)."
*
Pártoktatás
Szilágyi Sándor irodalomkritikus
Budapest, Dankó u. 38, 1086
(...) Magamról, zenehallgatásomról annyit: elkötelezett CD-párti
vagyok. Philips 373 (digitális output rövidre zárva), utánépített
Radford 15-ös, HB1 a láncom; "előfokként" egy jobb minőségű 47 kohmos
potmétert használok. (...)
Mint mondottam: CD-párti vagyok. Ennek nem a hangzás minősége az
oka (ámbár: jó felvételek igen szépen tudnak szólni), hanem az, hogy
nem bírom elviselni az LP sercegéseit és pattogásait.
NAD/csőkar/Ortofon MC10S volt, amit korábban hallgattam. (...)
Tapasztalataim szerint a jó hangzás egyik legfőbb kritériuma: a
felvétel és a "préselés" minősége. A Hungaroton CD-jei, eddig,
kiállták a versenyt a nyugati termékekkel. Zádori Máriával a "Laudate
pueri", Pongrácz Péterrel C. Ph. Bach oboaversenyei, a
Perényi-Ránki-féle Beethoven csellószonáták, a Tátrai
Haydn-vonósnégyesek több darabja: elsőrangú felvételek. Igaz, eddig
Japánban és az NSZK-ban nyomták őket. (...)
Hadd adjak egy-két praktikus tanácsot a CD-játszókhoz:
1. Hasonlóan a hagyományos lemezjátszókhoz, ezek is meghálálják a
segédeszközök alkalmazását. A megfelelő állványon és/vagy leválasztó
alátéten kívül jó hatással van a hangzásra, ha az ezüstkorongra
speciális rezgéscsillapító korongot helyezünk (vagy egy másik,
használaton kívüli CD-t). Precízebb, definiáltabb és teltebb lesz a
hangzás.
2. Célszerű a korongokat minden lejátszás előtt megtisztítani a
portól. (...) A korongot leszorító kis tárcsát is érdemes időről időre
alkoholos ronggyal vagy vattával megtisztítani a
portól-szennyeződéstől. De még jobb, ha - mint jómagam is - a peremére
egy vékony és keskeny szarvasbőr csíkot ragasztunk. Ez ugyanis nemcsak
a megcsúszás ellen véd, hanem a hangzást is kellemesebbé teszi:
melegebbé, teltebbé, precízebbé; s ami a legfőbb: sokat javít a magas
hangok "reszelős" karakterén is. (Csak zárójelben: a CD-t kiemelő,
alsó kis forgó kúpra viszont nem szabad védőgyűrűt helyezni, mert a
korong messzebb kerül a lencsétől, s az így nem "látja" a korong
jeleit.
Befejezésül hadd szóljak egy-két szót lapjukról, melynek
rendszeres olvasója vagyok. (A dicsérő tiszteletköröket mellőzöm.)
1. Úgy érzem, nem pártatlanok a CD/LP vitában. Gyakran érzek
egyoldalúságot - ami azért baj, mert épp az Önök érvelését rontja, ha
"kilóg a lóláb". A Mozaik 5-ben például közreadnak egy levelet,
melyben a zenehallgató kollektíva összemért egy sosem látott,
távol-keleti, Condor nevű masinát a "Tesla-NAD" csupaszon, csőkar,
Ortofon MC20/II és T20" lánccal. Ez aligha árul el sokat "a"
CD-technikáról, legfeljebb a sosem látott Condor-ról... A kis NAD-ot
minimum egy Philips 150-es, igazán alapgéppel lett volna érdemes
összemérni, s ez esetben is legfeljebb az MC10-es hangszedővel.
2. A Hi-Fi News rendszeres olvasójaként gyakran kell
bosszankodnom, mert az átvett cikkek ismertetésébe
fordítási/szerkesztési pontatlanságok csúsznak be. Egyetlen példát:
hírt adnak valahol a Musical Fidelity MC2-es hangdobozáról, és azt
írják: 600 fontba kerül. Nem ez a helyzet: az MC2 ára 300 Font. (...)
Valóban jobban kell ügyelnünk. Mentségünkre szóljon, hogy
forrásaink is gyakorta pontatlanok. Főleg, amikor a hangsugárzókat
ismertetik: néha félreérthető, hogy az árat vajon darabonként, avagy
páronként értik-e. Ami a CD-t és a CD-játszókat illeti, az új
technikáról vallott nézeteinket mi rendszeresen "karbantartjuk". Most
például, amikor egy értékes CD-játszót veszünk fülügyre (a 64.
oldalon), módunk nyílik egy újabb helyzetjelentésre.
Cood
Gyollai Márton
Debrecen, Micsurin u. 68, 4031
(...) Nem tudom, olvasták-e a Rádiótechnikában publikált Cood-féle
RIAA korrektor kapcsolást. Nos, én igen, meg is építettem (egyetlen,
angol gyártmányú IC és néhány ellenállás, kondenzátor, semmi egyéb,
igénytelen tápegység, mindent egybevetve 400-500 forintért). Úgy
írják, kipróbálták a Magazin által ajánlott és publikált RIAÁ-kkal
szemben (Revox, HFM I, NAD), és jobbnak ítélték. Tényleg van
különbség, lenyűgözött megdöbbentő dinamikájával és kristálytiszta
sztereó képével. Egyébként a NAD-dal hasonlítottam össze (a láncom:
NAD csőkarral, VMS 10, SE 260, HS 501). Annak ellenére, hogy nekem
tetszett, nem tudom megítélni, hogy helyes-e a Cood-féle kapcsolás
hangképe. Ehhez kérem az Önök véleményét. Csodálkozom, hogy a HFM
hasábjain nem jelent meg róla publikáció, vita, visszajelzés, mert
gondolom sokan felfigyeltek rá - szóval, hogy nem árasztották el
Önöket jelzésekkel.
(Dankó Emil válaszol:)
Azt hiszem, magyarázattal tartozunk, hogy miért csak másfél éves
késéssel reagálunk az RT 1987-es cikkére. (Azon kívül, hogy én
mindeddig nem is tudtam róla. A szerk.) Tehát: a szeptemberi számban,
a 464. oldalon egy RIAA-korrektor építését írják le. Ennek a
kapcsolásnak egy egyszerűsített változatát is meghallgatták a cikk
szerzői, és jobbnak ítélték az általuk szintén megépített Revox, NAD
3020, HFM I és Marshall Leach-féle fono-előerősítőknél.
A cikket annak idején én is lelkesen olvastam, de kiábrándultam,
amikor eljutottam a kapcsolási rajz alá írt zajértékig. A lineárisan
mért 46dB-s zaj annyira magas, hogy még kommersz erősítőktől sem
fogadhatjuk el. Ezért az egészet félre is tettem. Mentségemre csak
annyit tudok felhozni, hogy kb. 10 évvel ezelőtt készített erősítőim,
amelyeket ebből a ma már korszerűtlennek számító IC-ből és passzív
hálózatból építettem, ugyanennyire zajosak voltak. Pedig ha
figyelmesen továbbolvastam volna, rájöhettem volna, hogy itt valami
másról lehet szó. Ha ugyanis a lineárisan és a súlyozottan mért
zaj-értékek között legalább 20dB a különbség, akkor a készülék vagy
brummos - vagy hibásan vannak összeállítva a műszerek a méréshez.
A fent közölt olvasói levél nyomán mégis megépítettük a TL 074
típusú IC-vel kivitelezett változatot, és meg is hallgattuk. A szeánsz
után megnyugodtunk: nem követtünk el különösebb hibát. A készülék,
minden erénye ellenére sem ítéltetett jobbnak a HFM I-nél.
Középhangjai ugyan tényleg rendkívül tiszták, de felül erősen
sávhatárolt; így nem csoda, hogy nem forszírozza a lemezzajokat. (A
Cood mindenesetre testesebben szól, mint a HFM I, és a felső basszusa
is erőteljesebbnek hat - ezekkel az erényeivel nálam is nyerne. A
felső tartományban és egyáltalán térhatásban viszont elmarad a HFM
I-től. A szerk.)
A szubjektív magashiány méréssel is igazolható. Az általunk
szintén 1%-os alkatrészekből felépített korrekciós hálózatú erősítő
szintesése 16kHz-en 0,6dB, 20kHz-en pedig már 1,2dB. (Hasonlóképpen,
az RT cikkében is 0,3dB hiányról beszélnek 16kHz-en;)
Viszont lényegesen jobb zajt mértünk a Cood-on, mármint az
általunk épített készüléken: Ube=3mV esetén Uz=
lineárisan 60dB, súlyozva (IEC "A") 66dB. (Igaz, mi nem így szoktuk
megadni az eredményt, de így lehet összehasonlítani a cikkben közölt
adatokkal.) Ennyi zaj szubjektíve már tényleg nem zavaró.
Ha valaki javítani szeretne az általa megépített Cood-féle
fono-előerősítőn, javaslom, hogy ne a korrekciós hálózattal kezdje.
Sem a 30-szoros, sem az 50-szeres erősítésű változat frekvencia
jelleggörbéje nem tökéletes (kb. -1dB 20kHz-en). Mellesleg, az
ilyesfajta típusú korrekciós hálózattal elég nehéz megvalósítani a
korrekt átvitelt. Igazolásul alább megadjuk a kétpólus időállandóinak
összefüggéseit:
A fenti egyenletekből látható, hogy az egyes alkatrészek legkisebb
eltérése is több helyen okoz hibát. Ezért aki lineárisabb
jelleggörbére törekszik, válasszon inkább Foster I vagy Foster II
kifejtéssel meghatározható kétpólust. Ha pedig az eredeti megoldást
választja (Cauer), célszerű újraszámolnia a hálózatot, és azt a lehető
legpontosabb alkatrészekből felépítenie.
Rega-rege
Serfőző Zoltán
Miskolc, Botond u. 17, 3526
A tesztmódszerükkel szeretnék egy kicsit vitatkozni; de előbb
néhány szót magamról. 16 éves gimnazista fiú vagyok, kevés pénzzel.
Berendezésem: NAD 5120/Ortofon FF15/2 - NAD 3020e - Orion HS280, a
megfelelő kábelekkel.
Nemrég voltam a Zsolt Audio-nál (tehát Huszti Zsoltnál, aki többek
között a Rega és a NAD cégek magyarországi képviselője). Alkalmam volt
összehasonlítani a NAD 5120 lemezjátszót a Rega Planar 3-mal, vagyis
megcsináltam azt a tesztet, amit Önök annak idején a HFM 17-ben
csináltak. Elcsodálkoztam, milyen szépen szól a Rega, de azon még
jobban, hogy ezt a nagy különbséget annak idején nem hallották, pedig
jókora különbség minden szempontból. Meg is kérdeztem Zsolttól, hogy
ezeknek ott a Magazinban/Mozaikban botfülük van, ha még a két éves
hifi múltú, 16 éves gyerek is hall különbséget. Botfülük azért nincs -
mondta Zsolt -, de a tesztkörülményeik lehetnének jobbak is - és
elkezdte mesélni, mi okból nem hallottak Önök szinte semmit. Ezt én
most nem szeretném leírni, mert nem akarok az ő háta mögött okos
lenni, ezért javaslom, kérdezzék meg tőle. De egy valamire szeretném
felhívni a figyelmüket. Azzal, hogy újabban áttértek a Heybrook HB1
hangdobozra, tesztek készítése céljából, szerintem rossz boltot
csináltak, mert igaz, hogy a Spendor BC1 ma már nem egy jó
hangsugárzó, de még mindig jobb, mint a HB1 - ez az én véleményem.
Most pedig a rend kedvéért leírom a teszt körülményeit. A NAD-ban
Ortofon MC10, a Regá-ban viszont egy olcsó mágneses hangszedő volt,
tehát a NAD lemezjátszó volt előnyben. A lánc további tagjai: NAD
3020e erősítő, NAD 8020e hangfal. A meghallgatás nem volt több 10-10
percnél, és különleges minőségű lemezeket sem használtunk, viszont
eredeti állványok és speciálkábelek voltak a gépek alatt, illetve
között.
És még egy jó tanács. Azt hiszem, most meglehetősen nagyképűnek
hisznek, mert én osztogatok tanácsokat Önöknek, de azért mégis
elkövetem. Ha valamilyen tesztet Önök nem tudnak megcsinálni különféle
okok miatt, kérjék meg Zsoltot.
Hogy a legvégén kezdjük: nagyon megkönnyítené a dolgunkat, ha
feladataink közül a legrázósabbat, a szubjektív tesztet másra
háríthatnánk. Olyasvalakire, aki nívós készülékek között él, és nálunk
feltétlenül jobban érti a módját, hogyan célszerű ezeket a (csakis
dollárért kapható) készülékeket kombinálni, optimalizálni,
demonstrálni.
Sajnos, a fenti leírás nem illik senki másra, csakis a
hifi-kereskedőkre. Rájuk azonban nem bízhatjuk a dolgot, mert ez pont
olyan volna, mintha kecskére bíznánk a káposztát. A fegyőr sem
bízhatja kulcsait a zárka lakóira azzal a megokolással, hogy amazok
mégiscsak jobban értenek a lakatosmunkához, mint ő...
Aki nem csupán résztvevője a demonstrációknak, de maga is szervez
hasonlókat, az jól tudja: minden azon áll vagy bukik, hogy mit
szeretnénk demonstrálni. Meg lehet szervezni a tesztet úgy, hogy vitán
felül kiderüljön a Rega fölénye a NAD-dal szemben (nekünk nem ez volt
a célunk), és meg lehet szervezni úgy is, hogy az égegyvilágon
semmiféle különbséget ne lehessen hallani a két lemezjátszó között
(erre szintén nem törekedtünk). Mi általában csak azt akarjuk megtudni
- és ez kétségtelenül nem több afféle minimálprogramnál -, hogy vajon
ki lehet e mutatni a márkás gépek fölényét viszonylag rövid idő alatt,
szigorú vaktesztben. Ezt eddig három jónevű lemezjátszóval kíséreltük
meg: a Linn Sondekkel, a Linn Axissal és a Rega Planar 3-assal. Az
előbbi kettővel sikerült, az utóbbival nem.
Hogy ragaszkodnunk kell-e régi módszerünkhöz, a vakteszthez, erről
azóta is viták folynak a HFM szerkesztőségében. Az érveket és az
ellenérveket sokszor összefoglaltuk. A "németes" vakteszt objektív, de
kicsi a felbontóképessége. Az "angolos" teszt módszer, a kötetlen
zenehallgatás mélyrehatóbb, viszont csaknem kézbentarthatatlan;
módszertani szempontból bizonyosan az. Olvasóink felfigyelhettek rá,
hogy a HFM az utóbbi időben már gyakran eltekint a vakteszttől. Csak
azt ne higgyék, hogy ezzel mindenki egyetért!
A vaktesztnek mindenesetre megvan az az előnye, hogy lehűti a
túlságosan nagy lelkesedést. Ezt mi már sokszor megéltük. Amikor
valaki úgy érzi, hogy már-már klasszis különbséget hall két készülék
között, a többiek tegyék meg neki azt a szívességet, hogy "megkeverik
a kártyát", és felkérik: válasszon vakon. Aggasztó dolgok fognak
kiderülni.
Néhány megjegyzés az Olvasónk által megejtett Rega-NAD próbáról. A
NAD törpedoboz úgyszólván játékszer a Spendorhoz képest, amelyet
változatlanul etalonnak tekintünk. A Heybrook pedig fölényesen a
legjobb azok közül, amelyek idehaza forintért kaphatóak voltak! Lehet
vitatkozni rajta, hogy milyen hangsugárzó volna ideális a HFM
tesztjeihez, mármint ha van egyáltalán ideális hangsugárzó ilyen
célra. Nem biztos, hogy a Spendor vagy a Heybrook az - viszont egészen
biztos, hogy a NAD nem az.
Továbbá, mi nem hasonlíthatunk össze két lemezjátszót eltérő
hangszedővel. A szóbanforgó "olcsó mágneses hangszedő" egy kitűnő, de
forintért nem kapható modell. Az biztos, hogy teljesen másképpen szól,
mint az MC10. Van, aki az egyiket szereti, van, aki a másikat. Nem
lehet azzal érvelni, hogy "tehát a NAD lemezjátszó volt előnyben".
Lényeges körülmény, hogy az öt évvel ezelőtti Rega Planar, amelyet
mi hallgattunk, még a Lustre hangkarral volt felszerelve, márpedig
annál sokkal jobbnak tartják a jelenlegi Regakarokat. Öt évvel ezelőtt
még nem volt tudomásunk speciálkábelekről, speciális állványokról sem.
Végezetül válaszolnunk kell rá, hogy tehát akkor véleményünk
szerint van-e lényeges különbség a Rega és a NAD lemezjátszó között.
Idézzük a két évvel ezelőtti Adatbankból (tehát már nyomtatásból) a
Szerkesztő kommentárját a Rega Planar tesztjéhez: "Én ezt a tesztet
egyik legnagyobb kudarcunknak tartom. Meggyőződésem, hogy nyugodt
körülmények között, elmélyült (magányos!) zenehallgatással mindnyájan
felfedeztük volna a Rega erényeit."
Bevált konstrukciók
Bedegi Tamás
Kaposvár, Németh I. fasor 34, 7400
(...) Az állványokról: szerintem a pontos utánzatnak eléggé
hasonlóan kell szólnia, mint az eredetinek. Mivel a leírás (lásd
Állványimádás, HFM 5. - a szerk.) elég pontatlan, egyelőre nem is
készíttettek ilyeneket. Házi kísérletezés helyett inkább pontos leírás
alapján kéne lemásolni a "bevált konstrukciókat". Bizonyos
kísérleteket olcsón elvégezhetünk, pl. tetőlap cseréje, fémtüskék
cseréje. (...) Néhány kérdésem van még:
A PM-asztalka csővégei 45 fokos szögben vannak levágva és
védőgázas technikával vannak összehegesztve; állítólag ez fontos
kritérium. A hangsugárzólábazatok többsége szétszedhető, hogy
szállítani lehessen őket, és ez határozza meg konstrukciójukat.
Hegeszteni egyébként mindig jobb, mint csavarozni. A lyukakat, azaz
csővégeket általában fekete műanyag betéttel zárják le. A lábtüskék a
legtöbb állványtípuson menetesek, és egy-egy anyával kell megszorítani
őket.
Ennyit tudtunk megállapítani róluk.
Imrő István
Bp., Kérő u. 10., 1112
Kedves Darvas László: talán "túl hamar adta fel" (HFM 5, 24.
oldal)!
Tulajdonképpen én az első szóra ugrani szoktam, és ezt tettem most
is, mint ahogy egy HFM-hívőhöz illik (szerintem). Csupán 15x15mm-es
zártszelvényre tudtam szert tenni, ebből építettem meg a saját "PM
System"-emet. Az az érzésem, hogy nem csalódtam. Ezen felbuzdulva egy
törpe "System"-et is készítettem, ez alá és közéfér az elsőnek, úgy,
hogy nem ér hozzá a külső lemezjátszó-asztalkához, a rajta elhelyezett
erősítővel sem. (Szellemes! A szerk.) Jól mutat így az egész. A láncom
egyébként szerény: MC10S/T10/NAD 5120 csőkarral, Cyrus 1, HB1, a
régebbi HB-állványon (homokkal töltve).
PM asztal: helyettesíthető-e a tetőlap hazai pozdorjalappal?
Hegesztve vannak-e a fémcsövek? A csövek nyitott vége (minden saroknál
van egy) alul vagy oldalt van-e? A tüskék felerősítési módja?
Linn Sara állvány: van-e valahol hegesztve? A pántok és a tetőlap
szintén acélból vannak-e? A függőleges fémcsövek és a tetőlap hogyan
vannak rögzítve egymáshoz?
Egyetértünk: a tökéletes másolat nyilván tökéletesen úgy szól,
mint az eredeti. Minthogy pedig a mi kísérleti darabjaink másképp
szólnak, mint az eredeti, nyilván nem tekinthetjük őket tökéletes
másolatnak...
A 6. kötet rosszkedvű szerkesztői jegyzetében már elmondtuk, hogy
az állványok többsége úgy 1-1,2mm falvastagságú anyagból készülhetett,
ilyet pedig hazánkban (legjobb tudomásunk szerint) nem gyártanak - ez
máris kizárja, hogy az állványokat tökéletesen le tudjuk másolni.
Receptet nem adhatunk. Kísérletezni mindenképpen érdemes, de még jobb
volna, ha nem kéne kísérletezni, hanem a boltban lehetne vásárolni
különféle típusú állványokat-lábazatokat, s azok éppúgy
bekerülhetnének a Bemutatjuk rovatba, mint a többi mechanikai,
elektronikai, akusztikai szerkezet.
Elképzelhető, hogy a hazai pozdorjalemez beválik, akárcsak a hazai
rétegelt lemez vagy puhafa vagy keményfa vagy bármiféle más anyag.
Csak hát ezt nem is olyan könnyű kikísérletezni.
Ami így a hangzást illeti, az 5. Mozaikban leírt hangkép felé
hajlik. Szimfonikus zenén is, de legfőképpen kamarazenén teljesen
megváltozott a hangzás, a tér megnőtt, a hangszerek, hangszínek
kontúrozottabbak, több hangszer szól a hangszercsoportokon belül. A
régóta várt és most előkerülő mélyhangok természetes hangzásformában
zöngenek - nemcsak mély zúgás.
A zártszelvényem falvastagsága 1,5mm, az asztalka teljes súlya
2,7kg. A pozdorja lemez 13mm-es (a 10mm-es nem olyan jó).
"AUDIOLAND" PÁLYÁZAT
Érdemes válaszolni! Hifizetődik!
Úgy öt évvel ezelőtt egyszer már meginterjúvoltuk Audioland
lakosságát, hogy megismerjük a nyájas Olvasót (vagy ha úgy tetszik:
hogy megtudjuk, milyen emberekkel vagyunk körülvéve). Összesen több
mint 9 ezer válaszlevelet kaptunk; isten bizony annyi volt, mi még nem
szoroztuk meg mindegyik levelet tízzel, mint manapság teszik. Íme
néhány adat, emlékeztetőül: 1983-ban Audioland lakosságának 98%-a
férfi; 83%-a városi (41%-a éppenséggel fővárosi); 58%-a műszaki
foglalkozású; 90%-uk hallgat komolyzenét is, de csak 5%-uk hallgat
kizárólag azt; 37%-uk volna hajlandó kifizetni 15 ezer forintot
egy-egy lemezjátszóra vagy magnóra vagy erősítőre vagy hangdobozpárra;
ugyanezekre 24%-uk még 20 ezer forintot sem sajnálna. Többségük
hifi-berendezésének értéke 10 és 50 ezer forint között mozog.
Leginkább a műszaki cikkeket és a teszteket, legkevésbé a
hanglemezkritikákat szívelik. És végül: a HFM 1-1 példányát átlagosan
legalább 2,5 személy olvassa.
Most újra fel szeretnénk rajzolni Audioland térképét, mindazok
segítségével, akik hajlandóak kitölteni és szerkesztőségünknek
visszaküldeni a szemközti oldalon látható kérdőívet. Minthogy a
legtöbb ember rossz levélíró, kérdéseinket úgy fogalmaztuk meg, hogy
az Olvasónak egy szót se kelljen hozzáfűznie. Ne is fűzzön hozzá
semmit, mert ennyi levelet úgysem tudnánk végigolvasni. Csak ikszelje
be a kis köröket, minden sorban egyet, illetve néhol többet is,
értelemszerűen, aztán tépje-vágja-szaggassa ki ezt az újságoldalt, és
küldje vissza nekünk legkésőbb 1989 szeptember 15-ig. A feladó nevét
sem muszáj feltüntetni - nem muszáj, de érdemes. Mert hát megint egy
kis tombola ígéretével szeretnénk munkára serkenteni a resteket,
márpedig a Névtelen Jegyzőnek nem tudnánk hová küldeni a nyereményét.
A nyereménylista tekintélyes, a nyereménytárgyak összértéke
megközelíti a 150 ezer forintot:
1. Egy Sony CDP-40 CD-játszó (a CENTRUM Áruházak szívességéből),
2. Egy Dual 505-3 lemezjátszó (a RAMOVILL Hifi Áruház
szívességéből),
3. Egy Videoton RT 7300S tuner (a RAVILL Kereskedelmi Vállalat
szívességéből),
4. Egy Videoton RT 7300S tuner (a Videoton Audiotechnikai Kft
szívességéből).
5. Egy Ortofon MC10 Super hangszedő T-5 transzformátorral (ez és a
többi 9 hangszedő az Ortofon cég szívességéből),
6. Egy Ortofon X5-MC hangszedő.
7. Egy Ortofon 540 MM hangszedő,
8-10. Tíz-tíz darab TDK E-180HS videokazetta (az Iparcikk
Kölcsönző Vállalat szívességéből),
11. Egy Ortofon X3-MC hangszedő,
12. Egy Ortofon 530 MM hangszedő,
13. Egy Ortofon X1-MC hangszedő,
14. Egy Ortofon 520 MM hangszedő,
15. Egy Ortofon 320U MM hangszedő,
16. Egy Ortofon 310U MM hangszedő,
17. Egy Ortofon 305U MM hangszedő,
18-27. Egy-egy Compact Disc (a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat
szívességéből),
28-37. Egy-egy Compact Disc (a Glória Kompaktlemezgyártó Kft
szívességéből),
38-50. Tiszteletpéldány a Hifi Mozaik 8-9. kötetéből,
51-75. Tiszteletpéldány a Hifi Mozaik 9. kötetéből,
76-100. Egy-egy hanglemez (a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat
szívességéből).
Beküldési határidő (a postabélyegző dátuma) 1989. szeptember 15.
Az "AUDIOLAND" PÁLYÁZAT eredményét a 9. kötetben közöljük.
*
A Hifi Mozaik szerkesztősége ezúton is köszönetet mond a CENTRUM
Áruházak Vállalatnak, a Glória Kompaktlemez-gyártó Kft.-nek, az
Iparcikk Kölcsönző Vállalatnak, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnak,
az Ortofon cégnek, a Ramovill Hifi Áruháznak, a Ravill Kereskedelmi
Vállalatnak, és a Videoton Audiotechnikai Kft-nek az "AUDIOLAND"
PÁLYÁZAT-ra felajánlott nyereménytárgyakért.
*
Angol doboz, német doboz
Megyeri Sándor
Kecskemét, Dohnányi u. 28., 6000
Teljes valutakeretem felhasználásával szeretnék egy elfogadható
hangú hangsugárzót vásárolni Bécsben. Tavaly már kétszer is jártam ott
ebben az ügyben, több helyen sok-sok hangszórót hallgattam meg, és
nagyon tanácstalan lettem. A szóba jöhető, páronkénti 5000
schillinges, tipikus középkategóriájú angol hangszórók (KEF, Mission,
Mordaunt-Short stb.) nem nagyon tetszettek a szintén középkategóriájú
Magnatokkal szemben. A fő kifogásom az angol dobozokkal szemben az
volt, hogy unalmasan, erőtlenül szóltak, míg a német dobozok elevenen,
nyíltan. Meg kell említenem, hogy a kis Wharfedale Diamond kellemes
emléket hagyott bennem, és az itthon régebben már hallgatott Heybrook
HB1 is. (...)
Tanácsotokra sokat adok, mert minden eddigi ajánlatotok bejött
nálam. (Legutóbb az Orion SE 260-ban kötöttem ki a meghajtó fokozatot,
és mintha kicserélték volna, sok-sok orto fokozattal javult!) Kérdésem
a következő: melyik csoportból válasszak hangsugárzót, az angolból,
vagy a németből? Miért szólnak unalmasabban, visszafogottabban az
angol dobozok vagy talán a német hangszórók túl tolakodóak? Esetleg
megzavart az angol hangszórók középtartományának simasága (erről a
hatásról ti már írtatok)? A dögös hangzás pedig mindig vonzó, főleg
könnyűzenén? Az én elképzelésem a jó hangsugárzóról az, hogy precíz
legyen, és főleg a teret adja vissza! Vagy 5000 schillingért ez túl
nagy igény?
Nagyon nehéz tanácsot adni olyan ügyben, amelyről Olvasónk nyilván
többet tud, mint mi (akik nem hasonlítottuk össze a helyszínen a
szóbanforgó hangsugárzókat).
De ha már rákérdezett, elmondjuk a véleményünket. Gyaníthatóan
tényleg arról van szó, hogy a fülünk meg van fertőzve, és ezért
érezzük elevenebbnek a német dobozok hangját - főleg, ha nem igazán jó
lemezjátszóval demonstrálják őket. A színezetlenség rövid távon
unalmasnak hat, különösen a popzenében, mely műfaj nem kényszeríti rá
hallgatóságát, hogy hosszabb zenei gondolatokra koncentráljon.
Másrészt, a popzenének az a hangsugárzó rendszer az etalonja, amelyen
keresztül a stúdióban, illetve a koncerten megszólaltatják. Ezek a
hangsugárzók kegyetlenül torzítanak, és iszonyatosan színezett hangjuk
van. Dehát ha ez a cél?...
Végül egy keresztkérdés: Olvasónk fontosnak tartja a térhatást -
de mit ért térhatáson? Azt, hogy a hangszerek a tér legkülönbözőbb
pontjairól szólaljanak meg? Avagy inkább azt, hogy a tér egyetlen,
összefüggő egészet alkosson, amelyben mindennek és mindenkinek megvan
a maga helye? Tapasztalatunk szerint a kettő nem ugyanaz. Mi egyre
inkább az utóbbinak a hívei vagyunk - és egyre inkább az angolos
ízléssel rokonszenvezünk.
Most már csak azt kéne eldöntenünk: melyik angoloknak az
ízlésével...