Hetedhéthatár |
HFN/RR
1988 ÁPRILIS
Egy kis közgazdaságtan. Az interjú-rovatban David Fletchert
szólaltatják meg, a Sumiko-féle "The Arm2" tervezőjét. Tézisei nem
túlságosan érdekesek (különösen nem, hogy az általa tervezett hangkart
ma már nem is gyártják), viszont Fletcher elsősorban kereskedő, és
mintegy mellékesen elmesél valamit, ami bennünket is érint.
A Sumiko cég 1973 körül (amikor Fletcher csatlakozott hozzá) a
Grace karokat és a Supex hangszedőket importálta: emlékezetes, drága
jószágokat, a frissiben bevezetett Linn Sondek futómű első számú
partnereit. Ezeken kívül azonban még valamivel megpróbálkozott, valami
nagyon-nagyon olcsóval: a Videoton Minimaxokkal, amelyek akkoriban úgy
65-70 fontba kerültek páronként, és igen jó sajtójuk volt. Ez még nem
lett volna nagy biznisz, de a Sumiko cég abban reménykedett, hogy az
angol törvényhozók megszavazzák Magyarországnak a "legnagyobb
kedvezményt" (vámkedvezményről van szó - a szerk.), minek
következtében a Minimaxok ára 50 font alá esik, és akkor ezzel
leköröznek minden más "büdzsé" hangsugárzót. A legnagyobb kedvezményt
azonban nem kaptuk meg, Fletcherék nagy bánatára. Meg a miénkre.
* Nem kevesebb, mint 10 ezüstlemezjátszót sorakoztat fel Chris
Bryant a 20050 fontsterlinges árkategóriából - amely azonban nézetünk
szerint nem egy, hanem úgy két-két és fél árkategória. Megnyugatató,
hogy a "nyerő" gépek (a Marantz CD65DX, illetve a vele csaknem
teljesen azonos Philips CD473) a legolcsóbbak közül kerülnek ki, áruk
mindössze 250 font. Futottak még: Aiwa XC-001, Akai CD-73, Denon
DCD-600, Kenwood DP99059, NAD 5240, Sony CDP-M55, Technics SL-P770,
Yamaha CDX-510, mely utóbbi - meglepő dolog! - kiábrándítóan
szerepelt.
Tíz cég, tíz ezüstlemezjátszó - és még mindig a Philips-típusúak a
jobbak. (HFN/RR április)
* További tesztek. Musical Fidelity MVX előerősítő (2000,-);
CD-ről hallgatva, tehát a Line bemenetről klasszis, a RIAA-fokozata
valamivel gyengébb. JBL Everest hangsugárzó (több mint 6000,-). 40
centis mélyhangszóró, hatalmas tölcsérrel, a la Altec - szörnyűséges
hangja van, de a dögősségére nem lehet panasz. YBA 2 elő- és
végerősítő (1400/1700, ); francia audiofil produktum, és nagyon furcsa
kritikát kap, Paul Crook ugyanis azt írja róla, hogy nem annyira jó
ugyan, mint az ARC vagy a Musical Fidelity, de partiban van a
Krell-lel, a Jadissal vagy a Cello-val (!). No mindegy, számunkra ez a
vita - ahogy mondani szokták - akadémikus. Dual CD505-3 lemezjátszó
(Ortofon OM-10-zel 164,-); nem Best Buy, mert jobb ugyan a régi
szériánál, de már kezd érezhetően drágulni. Monitor Audio R452/MD
hangsugárzó (345,-); állítólag remekül sikerült, kiegyenlített hangú
jószág, megbocsáthatóan kis hibákkal.
A legjobb brit előerősítőnek tartják: Musical Fidelity MVX. (HFN/RR
április)
Változatlanul az egyik favorit a 100 font alatti árkategóriában a
Toshiba SS-33M. (HFA április)
MÁJUS
Egy lemezjátszó, amelyet már lábazattal együtt terveztek: a
címlapon az Oxford Acoustics cég Crystal Reference fantázianevű
lemezjátszója (2000,-); az Air Tangent lineárkarral. A belső fotó
sajnos nem sokat árul el a készülék konstrukciójáról. Annyit tudunk
róla, hogy csupa olyasmi van benne, amire eddig azt mondtuk, hogy
"nem-nem!". Nincs rugókra függesztve, 15 kilós tányérja van, és arra
szorosan rászorítják a lemezt. Colloms szerint mégis elsőrangúan szól,
megközelíti a Goldmundokat - ha nem is éri el őket.
Tizenöt kiló bronz és plexi: a már eleve állvánnyal tervezett Oxford
Crystal lemezjátszó. (HFN/RR május; képünk hátulról ábrázolja)
* Ha már a Reference-eknél tartunk: valaha a (folyami)
monitorméretű hangsugárzók voltak divatban. A tervezők később be
akarták bizonyítani, hogy nem a méreteken múlik a dolog, s újabban
mintha átestek volna a hangdoboz túlsó oldalára. Most megint egy
miniszuper került terítékre, a svájci Pawel Acoustics gyártmánya: a
mintegy 10 literes, de páronként 3000 fontsterlinges Ensemble PA-1
Reference. (Nemrég ugyanezt Reference nélkül még 2000 fontért adták.)
Ebben a konstrukcióban is csupa olyasmi van, amit már mások is
kipróbáltak, anélkül, hogy bevált volna: puha membránú dóm,
szendvicsszerkezetű, kúpos membrán a mély/középsugárzón, nagyméretű
passzív membrán a doboz hátoldalán - csak az a különbség, hogy a
svájciak kezében ez mind jól is szól. Martin Colloms: "Nem is az a
kérdés, hogy önmagában megéri-e az árát, hanem hogy beilleszkedik-e
egy hasonlóképpen árazott, összesen vagy 13 ezer fontos rendszerbe.
Azt válaszolom rá, hogy igen." Nekünk azonban erről Svejk jut az
eszünkbe, amikor kutyákat ajánl Brettschneider detektívnek: "A kutya
nem borjú; minél kisebb, annál drágább."
A felső kategóriában elszaporodnak a törpedobozok. Íme egy Svájcból,
az Ensemble PA-1 Reference, fémmembránnal és passzív membránnal
(HFN/RR május).
* Ezért aztán minket jobban érdekelne a Harbeth HL Compact.
Nemcsak azért, mert egy kicsit már borjúbb, azaz nagyobb, és ezért
csak 400 fontba kerül, hanem mert csupa olyasmi van benne, amivel más
halandók már szintén próbálkoztak, de be is vált nekik: Medite-ből
készített doboz, Audax mélyhangszóró és SEAS (VIFA) metál dóm. Paul
Crooknak nagyon tetszik, sima hangúnak, de dinamikusnak monda.
(Bizonyára keveseket érdekel, de van még egy nevezetessége ennek a
hangsugárzónak. Dolgozott valaha két nagytudású tervező a BBC-nél:
Spencer Hughes és Dudley Harwood. Később önállósultak, megalapították
a Spendor, illetve a Harbeth céget, s mindketten igen sokat tettek ama
bizonyos "BBC-hangért". Harwood nemrég visszavonult, eladta cégét "egy
lelkes audiofilnek, aki rajong a BBC-tradíciókért". Az új tulaj most a
HL Compact-tal debütál a hifi színpadán.)
A legújabb Harbeth, a HL Compact. Nem hoz szégyent a BBC-re. (HFN/RR
május)
* További tesztek. Mindenekelőtt tunerek: Denon TU 600L (220,-),
Hitachi FT-5500 (250,-), Pioneer F-717L (180,-), Sansui TU-X701
(300,-); Colloms elsősorban a Hitachit, másodsorban a Pioneert
dicséri. Sumo Athena/Polaris elő/végfok (600/600,-), megéri az árát.
DNM Series IIIa/PA1 Gem elő/végfok egy vagyonért; itt nincsenek
annyira oda érte, mint a HFA szakírói, de azért elismerik az erényeit.
Marantz CD75DX (300,-), Rotel RCD-820BX2 (250,-) és Teac PD-450
(250,-) ezüstlemezjátszók; a Rotel jónak, a Marantz Best Buynak
látszik. NAD 3220PE erősítő (140,-); nem rossz, de nem ő a Menő Manó.
Egy ígéretes tuner: Hitachi FT-5500. (HFN/RR május)
Nem nyugszik a babérjain: a NAD cég most a 3220-as erősítővel próbálja
újra kivívni a Menő Manó büszke címét. (HFA április)
JÚNIUS
A varázslás nem annyira a HFN/RR, mint inkább a HFA profilja, de
most ebben a lapban is bemutatnak egy áldozatot a Fogalmunk Sincs Hogy
Mi A Magyarázata nevű pogány istenségnek. A táltos, Chris Bryant
bejelentése szerint alaposan megjavíthatjuk az ezüstlemezjátszók
hangminőségét azáltal, hogy egyszerűen csak rövidre zárjuk a digitális
kimenetüket (amelyet úgysem használunk). A csatlakozódugónak össze
kell forrasztani a meleg és a hideg pontját, a dugót be kell dugni az
üres kimenetbe - és a CD-játszó máris megtáltosodik.
* Az interjú-rovatban ezúttal a Mod Squad cég fejét, Steve
McCormackot szólaltatják meg. Ez az úr előzőleg a M&K "audiofil"
hanglemezein munkálkodott; amióta önállósította magát, többnyire
segédeszközöket gyárt (tüskéket, kontakttisztító folyadékot stb.), de
van egy különleges, komplett előerősítője is. Ennek az a
nevezetessége, hogy tökéletesen passzív. (Vagyis LP játszásra csak
akkor használható, ha a hangszedő már eleve ki tudja hajtani a későbbi
erősítőfokozatokat.) "Passzív", ez körülbelül egyenértékű azzal, hogy
"nem csinál semmit", és ezt az attitűdöt audiofil körökben erénynek
tekintik. Az interjúban arról értekeznek, hogy ez nem ilyen egyszerű,
mert a passzív komponensek igenis éppen elég bajt okoznak, és hogy a
tervezőnek igenis mennyire gondosan kellett megválasztania az
előerősítő alkatrészeit, hogy a készülék tényleg ne csináljon semmit.
* Még egy segédeszköz: a RATA hangsugárzóállvány. Miközben mi még
a lemezjátszó-asztalkával is átálltunk balzafáról vascsőre, a RATA
újabban már a hangsugárzók alá is baltafából ("Torlyte") készít
állványt. Chris Breunig szerint ez az állvány elsőrangú, bár kissé
olyan a hangja (nem csoda!), mint a Linn Sondek lemezjátszóhoz
készített Torlyte szubsasszié. Breunig inkább a komolyzene kedvelőinek
ajánlja. A rock barátai jobban járnak a fémállványokkal.
* Tesztek. Ariston Icon lemezjátszó (Ortofon OMB-20-szal 220,-);
fanyalognak tőle. Jadis JA80 monoblokkok (3625,- darabonként); nagyon
gyönge mérési adatok, de az ARC hangminősége. Apogee Diva (8000,-); az
Apogee szélessávú ribbonsugárzójának egy újabb megtestesülése. Az
audiofilek nem egészen erre, inkább egy végre megfizethető, "büdzsé"
változatára várnak. Arcam Delta Black Box D/A átalakító az olcsóbb
ezüstlemezjátszókhoz (250,-); Paul Miller szerint tényleg számottevően
javít a legtöbb készüléken, és feltétlenül megéri az árát. Micro Seiki
CDM2 ezüstlemezjátszó (2700, ); azt is mondhatnák, hogy a "Macro"
Seiki, mert hát ez a legnagyobb modellje a cégnek. Colloms az élbolyba
sorolja - az élbolyt azonban megelőzi a múltkori Accuphase. Rotel
RC-850/RB-850 elő/végfok (120/130,-); nagy húzás, másnak még nem
jutott eszébe ennyi pénzért szeparált komponenseket adni. Különösen a
kétszer 60 wattos teljesítményfokozat sikerült jól.
* A Duna Intercontinental szállóban tartott téli Linn bemutató
vendégeit bizonyára érdekelni fogja, hogyan fogadta a Hi-Fi News &
Record Review a drágábbik Linn kisdobozt, a reflex-rendszerű Nexust.
Martin Colloms ezúttal 4 típust "spejzolt be", a Linn Nexuson (350,-)
kívül a JBL LX44-et (350,-), a Wharfedale 512:2-őt (600, ), és az
Infinity Kappát (650,-). Nem éppen egynemű mezőny, de egyneművé teszi
Colloms ítélete: "Bizonyos tulajdonságaik megnyerőek ugyan, mégis,
véleményem szerint egyik sem érdemli meg, hogy ajánljuk a vevőnek.
Szubjektív minőségük a legjobb esetben ha eléri, de inkább nem is éri
el azt az átlagos nívót, amit manapság egy 275 fontsterlinges
hangsugárzópártól is megkaphatunk. Valamennyinek meghökkentően
színezett a hangja. A következő hónapban 70-120 fontsterlinges bébiket
tesztelünk, szintén négyet; az előzetes meghallgatások nyomán úgy
érzem, mindegyikük túlszárnyalja ezt a mostani, kiábrándító
társaságot."
HFA
1988 ÁPRILIS
Interjú Tony Faulknerrel, a neves brit hangmérnökkel, aki már vagy
1000 hangfelvételt készített (egyebek között az Enigma, a Hyperion és
az RPO cégeknek). Íme tanúvallomása a "koncertfelvétel-kontra
stúdiófelvétel" perében:
"Valaha a karmestereknek saját zenekaruk volt, és annak hangját
akarták visszahallani a hanglemezről is. Ez a gyakorlat ma már a
múlté. A Maestro hol itt, hol ott bukkan fel néhány napra, és aztán
továbbutazik... Így aztán egyre több múlik azokon, akik a felvételt
elkészítik és ellenőrzik. Nem állítom, hogy örülök neki; tény, hogy
így van."
"Ami az élethűséget illeti: számos hanglemezvásárló soha életében
nem volt koncerten. A zenét a rádióból és a hanglemezről ismeri meg."
"Ha a tenorista három héttel később énekli a szólamát, miközben
fejhallgatón át követi a már felvett zenekari anyagot, akkor nemigen
produkálhatja ugyanazt, amit az Operaházban produkálna. Tetszik, nem
tetszik: ez egy egészen más műfaj. Én ugyan nem lelkesedem érte, de
megtanultam vele élni."
"Mindazonáltal jó dolog, hogy van már egy új szervezet, a
Zeneelőadás Kutató Központ (Music Performance Research Centre, MPRC),
amelyet muzsikusok és hasonszőrűek hoztak össze. A szervezet
alapítványa módot ad rá, hogy régi lemezeket és szalagokat gyűjtsenek
és tanulmányozzák azokat, valamint hogy maguk is készíthessenek
hangfelvételeket koncertjeikről. A zenészek örülnek ennek, mert
tudják, hogy a koncertjeik jók, csak a róluk készült hangfelvételek
unalmasak."
"A hangfelvétel manapság: nagyüzem. Felvesszük ezt, meg azt, meg
amazt, aztán összeállítjuk mintha csak egy szövegszerkesztő géppel
dolgoznánk. Eredetileg azt képzeltük, hogy ezzel segítem fogunk a
zenének. Retusáljuk. Megismételjük a félresikerült részleteket.
Kijavítjuk az apróbb hibákat. Aztán egyszercsak megbetegszik az egyik
zenész, és nekünk bármiképpen is, de meg kell próbálnunk pótolni őt,
elektronikus eszközökkel... Kezdetben tele vagy jószándékkal, de aztán
mind mélyebbre süllyedsz. Követtem már el hangfelvételt olyan
muzsikusokkal, akik ezt a darabot pódiumon soha nem lettek volna
képesek lejátszani, egyszerűen, mert nem győzték volna technikailag.
Tehát igenis szerezhet valaki jó nevet a hanglemezeivel, noha nincs
meg az a tehetsége, hogy koncertező művész lehessen. Csak részletekből
tudja összehozni a darabot."
"A régi nagy karmesterek ronda fráterek voltak, megkínozták a
zenészeket. Rengeteget koncerteztek, és a hangfelvétel nem volt más,
mint valamely előadás megismétlése. A mai hangfelvételekre a művészek
úgy ülnek be, mint egy próbára, és gyakran nem tudják, melyik rész
következik."
* "Rövidesen megint írni fogok a Peter Belt által felfedezett
jelenségekről" - mondja Jimmy Hughes (írt is, de még mennyit! lásd
külön oldalon!), "de addig is hadd hívjam fel a figyelmet valamire,
amiről még nem tudom, kapcsolatban áll-e a fenti effektusokkal, de
amit érdemes kipróbálni."
"Belt szerint a különféle közhasznú anyagok, így a habszivacs is,
erős elektromos töltést hordoznak, s ezzel elrontják a hangképet.
Sokan tapasztalták már, hogy a habszivaccsal kárpitozott székek,
heverők mennyire erősen nyelik a magas frekvenciákat. Kézenfekvő, hogy
ezt a hatást akusztikainak tekintik - pedig nem feltétlenül az,
ugyanis ezeket a tárgyakat (mint majd kimutatjuk) elektromosan kezelni
lehet, és akkor csökken a káros hatásuk. Ezen a jelenségen töprengve,
egyik nap felvetődött bennem, hogy vajon mit művel a hangsugárzó
dobozok belsejében a csillapító anyag, amely többnyire szintén
habszivacs, vagy szintetikus szálak fonata. Kiszedtem egy Arcam Two
belsejéből a csillapítóanyagot - és a doboz hangja tisztább,
fókuszáltabb, hangosabb lett, javultak a tranziensei. Néhány nap múlva
Peter felhívott, és közölte legújabb tapasztalatát... igen, azt, hogy
a hangdobozok jobban szólnak csillapítóanyag nélkül."
Miután a trükköt azóta többen is kipróbálták (elsősorban
reflexdobozokon; de akár zárt dobozokon is: Epos ES14, Linn Isobarik,
Wharfedale 708, Infinity 6 Kappa stb.), és eddig mindig bevált, Hughes
oda lyukad ki, hogy a tervezők csak mintegy rutinból tömik tele a
hangszóródobozokat csillapítóanyaggal. Nem arról van szó, hogy a
csillapításnak (ha helyesen alkalmazzák!), ne volnának bizonyos
akusztikai előnyei, de úgy látszik, a gyakorlatban sokkal több hasznos
paramétert ront el, mint amennyit megjavít.
* Tesztek. Monitor Audio 8452/MD (350,-) hangsugárzó; nem annyira
telitalálat, mint a 352 és a 852 típusszámú volt. Audio-Technica
AT-0C9 hangszedő (400,-); nagyon precíz, dinamikailag azonban valami
hiányzik belőle. Cambridge Audio CD2 ezüstlemezjátszó (600,-); "Nem
annyira jó, mint az én Townshend Rock lemezjátszóm, mindenesetre az
első CD-játszó, amellyel képes vagyok zenét hallgatni." MB Electronics
Quart 280 és 610S hangsugárzók (360/660,-); egy kicsit drágák, egy
kicsit németek, de azért elfogadhatóak. Musical Fidelity MVT/A370
elő/végfok (990/2200,-); John Bamford azt mondja, a legjobb
teljesítményfokozat, amit valaha is hallott. NAD 3220PE erősítő
(140,-); ugyanolyan, mint a 3020e, csak nagyobb a szuflája. Toshiba
SS-33M (90,-); "egy sikeres hangsugárzó legújabb változata, tiszta,
nyugodt, nyílt, de nem húz magasba, nem kényes a berendezés
milyenBégére, egyszóval: kitűnő". Rotel RA-820A erősítő (125,-);
inkább a teljesítménye miatt dicsérik.
Most sem sikerült ostrommal bevenni Britanniát. A germán MB Quart
610S. (HFA április)
*
A SLÁGERLISTA
(A Hi Fi Answers tippjei 1988 júliusában)
A Hi-Fi Answers minden számában közzéteszi a mindenkori
tipplistát, naprakészen. Alább a legutolsó, júliusi tippeket foglaljuk
össze. A HFA szakírói készülékcsoportonként, az olcsóbbtól a drágább
felé haladva sorolják fel a "Best Buy"-okat. Az ajánlatokat egy-egy
rövidteszttel indokolják, mi ezekből csak egy-két mondatot ragadunk ki
(vagy teszünk hozzá). Az árakat természetesen fontban kell érteni.
Lemezjátszó-futóművek
Rega Planar 2/3 (135/188,-). Kitűnő színpad és dinamika, de
mindkét gépnek rezgésmentes környzetre van szüksége. Ariston Q-deck
(140,-). Automata (!), beépített AT95E hangszedővel. Systemdek IIX
(144, ). A középkategória egyik sztárja: széphangú és megbízható.
Manticore Mantra (265,-). A szegény ember Linnje. Linn Axis
(hangkarral 313,-). A szegény ember másik Linnje. Elite (Townshend)
Rock (450,-). Ellentmondásos; vitatkoznak fölötte, de sokan nagyon
szeretik. Linn LP12 (471,-). Nem látszanak rajta az évek. Pink
Triangle PT T00 (540,-). Műszakilag nem eléggé megbízható, de
egyébként elsőrangú. Roksan Xerxes (595,-). Az első gép, amely
megtörte a Linn egyeduralmát.
Hangkarok
Rega RB300 (90, ). Bármely hangszedőhöz ajánlják, de nem mindegyik
futóműhöz. Linn LV-X/LV-X Plus (115/129,-). Az árában már egy olcsó
hangszedő is benne van (bizonyítandó, hogy mire képes egy igazán jó
kar - de ezt már mi tettük hozzá). Alphason Xenon (196,-). Még nem
klasszis, de már elég drága - ezen a senkiföldjén ez a kar a legjobb.
Alphason HR-100S (359,-). Titáncsőből van hajlítva. Hűvös, precíz
hang. Linn Ittok (400,-). A HFM-ben fölösleges bemutatni. Zeta2
(460,-). Különlegesen erőteljes basszus. Többféle kábelezéssel
árulják. Mission Mechanik (600,-). Egyetlen alumíniumdarabból
esztergálták-marták-gyalulták. Tiszta, precíz, testes hangzás, egyike
a legjobbaknak.
Hangszedők
Audio-Technica AT95E (18,-). Az óriásölő. Nagaoka MP10SB (40,-).
Angliában modifikált típus. Élénk középtartomány. Linn K-9 (64,-).
Minden hanglemezen egyformán jól szól, megközelíti a drága MC-ket.
RATA RP70 (77/,-). A Goldring Epic modifikációja; van den Hul tűs
változata 100 font. Goldring Eroica (89,-). Finom, civilizált hang.
Kétféle változat (alacsony, illetve magas kimenetű). Audio-Technica
AT-F3/AT-FS (70100,-). A legjobb "büdzsé-MC"; nemi gyengeség itt-ott,
de remek sztereó kép. A két modell közötti árdifferencia reális.
Kiseki Purpleheart Sapphire (645,-). Nem fűzünk hozzá kommentárt.
Ortofon MC3000 (800,-). Lásd Mozaik 3: "Kontrapunkt".
CD-játszók
Marantz CD75 (300, ). Mindaz, amit a Philips tud, meg amit a
Marantz hozzáad. Denon DCD-1500/II (500,-). Dús basszus, "atmoszféra".
Kenwood DP-1100SG (450, ). A drágább DP-3300-at visszavonták, most ez
a "vezérmodell". Marantz CD94 (800,-). Természetes, zenei, részletező.
Tovább javítható a CDA94 típusjelű külső D/A konverterrel, még egyszer
ennyiért. Sony CDP-555ESD (1000,-). Jelenleg a legjobb.
Tunerek
Ezekről az utóbbi időben úgy látszik, leszoktak.
Integrált erősítők
NAD 3020e (110, ). Megint ő a Menő Manó, de nem versenytárs nélkül
(Denon PMA-250, mint kérdőjel). Még inkább ajánlják az új 3220PE-t, de
az 20 fonttal drágább. Kenwood KA550D/KA660D (130/160,-). Mindkettő
"maximális információra" törekszik - vagyis egy kicsit túl élénk
hangú. A&R Arcam Alpha Plus (150,-). Jobb basszussal, mint az előző
változata. QED A240 CD/SA (150/200,-). Az utóbbi változat
MC-bemenettel. Marantz PM45 (200,-). Nagyobb teljesítményű, mint a
hasonlóan árazott brit erősítők. Marantz PM45 (200,-). Annyira jó,
mint a brit erősítők, de nagyobb a teljesítménye - és nem a
"minimálkoncepció" szülötte. Musical Fidelity A1 (250, ). Igazi A
osztályú - és forró. Myst TMA3 (290,-). Minimálkoncepció alapján, és
nagyon jól van megépítve. Musical Fidelity B200 (300,-). Igazi
audiofil-középkategória. Minimál-koncepció. Musical Fidelity A100
(400,-). A szegény ember ARC-je. Marantz PM94 (1000,-). Nagy
teljesítmény.
Elő/végfokok
Audiolab 8000C/P (1765,-). Semleges hangkép, kitűnő színpad és
dinamika. DNM Series 3 (csak előfok, 1000-1800, ). Brit terv, svájci
kivitel. DNM GEM (850,-). Rendkívüli felbontóképesség", de csak 30
watt csatornánként. Krell KSA50 (2540,-). 1982 óta referencia a brit
piacon.
Hangsugárzók (páronként)
Wharfedale Delta 30 (80,-). Lényegesen jobb a Diamondnál. Goodmans
Maxim 2 (80, ). Semleges hangkép, valamivel kifinomultabb az első
változatnál. Heybrook Point Five (120,-). Artikulált középtartomány,
kellemes basszus, kitűnő sztereofónia. Tannoy Mercury II (150,-).
Minden rendszerhez és zenéhez jól illeszkedik. Heybrook HB1 (170,- a
már módosított típus). "Egyike az igazán bevált konstrukcióknak.
Művészi kompromisszum. Basszusban némileg szegény, a treble enyhén
grízes, de a középsáv mesteri." A&R Arcam Two (240,-). Kitűnő mélyek,
civilizált hang. Monitor Audio 8352 (250,-). Katonás, kontrollált,
kicsit száraz, precíz. Metáldómos, "MD" jelű változata 50 fonttal
drágább. Monitor Audio 8852/MD (350,-). Az egyik legjobb metáldómmal.
Musical Fidelity MC4 (500,-). Lehetne több basszusa, de nagyon
civilizált. Ezt is a HB1S állvánnyal ajánlják. Spica TC-50 (600,-). Az
amerikai audiofilek egyik kedvence, a térhatása szinte hihetetlen.
Yamaha NS1OOOM (900,-). Monitorminőség: semleges, tiszta, artikulált.
SD Acoustics SD-1 (1050,-). Nem teljesen semleges, de mindenfajta
zenén kitűnő. Quad ESL-63 (1460,-). Versenytársai 2-3000 fontba
kerülnek. Apogee Caliper (2500,-). Csaknem eléri a drágább Duetta és a
Scintilla minőségét. Rossz hatásfokú. Kettős kábelezés
elengedhetetlen.
*
VARÁZSPÁLCA NÉLKÜL
Idei első (4.) kötetünk lapszemléjében részletesen írtunk a
"varázsvesszős emberről", Peter W. Beltről és az ő (elektrét)
csodaszereiről: a Polarizátorról, valamint az ecsetről, a kenőolajról,
a műanyagdarabkákról stb. amelyekkel csökkenteni lehet a lakásban
uralkodó káros elektromos tereket, miáltal szebben fog szólni a zene
(avagy; ha a hatás nem elektroakusztikai, hanem fitológiai: a zene nem
változik, de mi szebbnek halljuk - végül is ez egyremegy): Ugyanabban
a kötetünkben beszámoltunk néhány saját kísérletünkről, amelyet Belt
teóriája inspirált; már e primitív próbálkozások eredménye is
igazolta, hogy a varázsvesszős ember tényleg "tud valamit", ami nincs
benne a fizikatankönyvben. A Hi-Fi Answers júniusi számában Jimmy
Hughes újabb, terjedelmes cikket közöl a PWB-jelenségről. Írását
annyira fontosnak tartjuk, hogy némiképp rövidítve ugyan, de pontos
fordításban adjuk. Nem mindennapi olvasmány!
Nyolc hónapja már; hogy a PWB-jelenségről írt első cikkem
megjelent az 1987 októberi kiadásban. Előrelátható volt, hogy heves
ellenérzést fog provokálni az Egyesült Királyság határain belül, de
azon kívül is. A vita bizonyára sokkal dühödtebb is lesz még;
mindazonáltal úgy érzem, hogy a köztudatban máris alapos változást
sikerült előidéznünk. A környezeti ártalmak mind több embert
fenyegetnek, s ha lassacskán is, de követi ezt az a felismerés, hogy
az elektromágneses terek káros hatással lehetnek az emberi
szervezetre. Témánk immár nem holmi mellékes ügy, hanem olyan
elképzelés; amelynek végre eljött az ideje.
Hogy ebből a szempontból mekkora jelentőséget tulajdonítsunk Peter
Belt személyének, erről majd a történelemkönyvekben fognak dönteni; az
én véleményem szerint egyedül ő volt az, akinek sikerült megoldania a
problémát. Igazság szerint, persze, sokan kategorikusan tagadják, hogy
itt egyáltalán volna valamiféle probléma. Ha nekik van igazuk, PWB
elmélete automatikusan értéktelenné válik, hiszen valamely problémát
csak akkor lehet megoldani, ha létezik. Jelen cikkben éppen azzal
szeretném demonstrálni a lakókörnyezetünket szennyező elektromágneses
terek létezését, hogy elmondom, hogyan lehet közömbösíteni őket.
Aki olvasta előző cikkemet PWB-ről, emlékezni fog rá, amit akkor
írtam: érzékszerveink közül hallásunk a legtökéletesebb, amennyiben
detektálni képes az elektromos töltésnek egészen enyhe változását is -
amelyről Peter Belt beszél. Szenzitív személyek más módon is érzékelni
tudják ezt a változást. Peter Belt például képes erre, és
tapasztalataim gyarapodtával, rutint szerezve, magam is egyre inkább
felfigyelek e változásokra. A legjobb példa erre az érzékenységre az a
képesség, amellyel közvetlenül is meg lehet érezni az elektromos
készülékek hálózati csatlakozózsinórjának polaritásváltozását. (Erről
a fajta polaritásról "Forró drót" címmel írtunk a Hifi Mozaik 5.
kötetében. - A szerk.) Peter ezt mintegy az ujjaival érzi; jómagam
mint valamiféle "nyomást" érzékelem a fülemben. Nagyobb rutinnal és
több önbizalommal valószínűleg a legtöbb ember képes lehetne rá, hogy
megérezze az elektromos töltés ilyetén változását.
Ismét csak, ha olvastad előző cikkemet; tudni fogod, hogy a PWB
Electronics cég piacra dobott egy egész sereg olyan eszközt, amellyel
manipulálni lehet az épületen belül uralkodó töltést. Arra bizonyára
nem gondoltál, hogy ezt a káros töltést egészen egyszerű eszközökkel
is befolyásolni 1ehet: karton- vagy papírdarabkákkal és rövid
dróthuzalokkal. Amiről alább írni szándékozom, többnyire gyors és
olcsó eljárás - de ne becsüld le őket! Hatásuk igen jelentékeny lehet,
még akkor is, ha már eddig is alkalmaztál bolti PWB-eszközöket. Így
hát készülj fel néhány kísérletre, amellyel manipulálni lehet a
lakásodban uralkodó elektromos töltést.
Válassz ki egy LP-t vagy CD-t - lehetőleg széles frekvenciasávút,
nagy dinamikájút -, merülj el a hangjában. Figyeld, könnyen tudod-e
követni a zenei vonulatokat; kérdezz rá a sztereofóniára; hogy vajon
kellemes-e a hang; nem válik-e kényelmetlenül hangossá a
fortisszimókban; nem érzed-e zavarosnak, bummogónak, fókuszon
kívülinek és így tovább.
Most pedig nézz körül a szobádban. Rend van-e? Avagy könyvek,
lemezek, CD-k, újságok hevernek szanaszéjjel? Hány távvezérlő van a
szobádban? Olyan órát viselsz-e, amely elemmel működik? Vannak-e
egyéb, elemmel működő jószágok a szobában: órák, tűtisztító, kamera,
játékszer és hasonló? Nincs véletlenül a hangsugárzók közelében
olyasmi, ami egyébként nem szokott ott lenni: egy köteg LP, egy szék,
egy nagyobbfajta gyermekjáték, esetleg egy cserepes növény vagy egy
asztalka? És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amelyekben hangszóró
van: hordozható rádió, kazettás magnó, Walkman-sztereó fejhallgatóval
és így tovább? Csak nézz körül és regisztráld őket. És most fel:
csinálj rendet! Vigyél ki minden elemmel működő eszközt is a szobából
(egyelőre; később majd megmondom, hogyan lehet semlegesíteni őket).
Ezek után játszd le újra ugyanazt a zenei részletet, ugyanabban a
szabályzóállásban.
Hogy mekkora különbséget fogsz hallani, az természetesen attól
függ, mekkora volt a rendetlenség, illetve hogy voltak-e a szobában
elemes jószágok. De még ha a szobádban tökéletes rend uralkodott is,
és az egyetlen elemes készülék a karórád, észlelned kell, hogy jobban
szól a zene, ha az órát kiviszed a szobából. Ha a szobád meglehetősen
rendetlen volt, s telis-tele elemes szerkezetekkel, akkor
előfordulhat, hogy amikor leülsz, és újra hallgatod a zenét,
elbizonytalanodsz, hogy vajon tényleg jobban szól-e. Ez amiatt van,
hogy sok idő telt el a két meghallgatás között. Ha így van, figyelj
jól, és hozz vissza a szobába csak egyetlen elemmel működő eszközt
(távvezérlő, kamera, óra). Hallani fogod, hogy a hangminőség romlik.
Hordozd körül pillantásodat újra a szobában, de ezúttal az olyan
tárgyakra figyelj, amilyen a tv-állvány, a nagyméretű szekrény, a
székek, a heverő. Többségük négy lábon áll, és ez nem jó dolog,
legalábbis a körülöttük felépülő elektromos töltés szempontjából. PWB
azt állítja, hogy ezt a töltésmintázatot megtörheted azáltal, hogy
egyszerűen csak bedugsz egy vékony papír- vagy kartonlapot a
szótanforgó tárgy egyik lába alá. Ha így jársz el, némiképp csökkenni
fog a töltés, s ennek következtében javul a hangkép. Tudom én, hogy ez
túl szépnek látszik ahhoz, hogysem igaz legyen, de csak próbáld ki.
Tégy egy kis darab papírt a heverő, a tv-állvány, a bárszekrény stb.
egyik lába alá, és ha módod van rá, tedd ugyanezt az erősítőddel,
CD-játszóddal és a többi készülékeddel is. Azt fogod tapasztalni, hogy
a hangminőség megjavul, és nem is akármennyire: élesebbé, tisztábbá
válik, kevésbé harsány, kevesbé bummogó. Meg hangosabb is lesz
valamelyest.
Folytatva ezt a gondolatmenetet: bizonyára észrevetted, hogy a
hifi-készülékekben a csavarok többnyire négyesével sorakoznak. A
hangszórók általában négy csavarral vannak felerősítve, a legtöbb
erősítő, tuner és CD játszó tetőlapja úgyszintén. Ezen úgy lehet
segítem, hogy vagy eltávolítod az egyik csavart, vagy pedig - ha ezt
nem lehet megtenni, például mert a hangszóró nem simulna szorosan a
dobozához - tégy egy megfelelő nagyságú alátétet a négy csavar egyike
alá. Ha a négy csavar alatt már eleve alátétek vannak, távolítsd el az
egyik alátétet. (Ideális kísérleti eszköz a Heybrook HB1 hangsugárzó.
Mind a három nyílását - a mély- és a magashangszóró illetve hátul a
keresztváltó - 4-4 csavarral zárták le. Az alátétek száma is 4-4,
kivéve a magassugárzónál, mert ott egy alátét sincs. - A szerk.) Ismét
azt fogod tapasztalni, hogy a hangkép élesebb, tisztább, részletezőbb.
A négylábú hangsugárzóállványokat, a maguk négy tüskéjével, úgy lehet
manipulálni, hogy pénzdarabot dugunk az egyik tüske alá. Ezzel ugyan
rontjuk a rendszer stabilitását, mindazonáltal a hangkép most is
javulni fog.
Könyvek, magazinok, újságok, hanglemezek - mind igen magasfokú
töltést hordoznak, s az kedvezőtlenül reagál arra a szórt energiára,
amely a hálózatból árad. Ezeket a tárgyakat is manipulálhatod, oly
módon, hogy mindegyikbe beledugsz egy papírlapot: azonos méretűt, de
kisebb is megfelel. Ez az eljárás is az előbbi, páros/páratlan
rendszernek a variációja. A páros számú lap közé bedugott papírlap (a
könyvek-újságok technikai okból általában páros számú lapot
tartalmaznak a szerk.) megváltoztatja a töltés előjelét. Bármily
hihetetlen, próbáld ki! Rá fogsz jönni, mennyire hatékony ez az
eljárás. Különösen, ha nagy gyűjteményed van könyvekből vagy
hanglemezekből.
Arra is ügyelj, hogy minden polcon páratlan számú könyv, hanglemez
vagy CD sorakozzon. Az én CD-tartó állványom polcai páros számú
korongot fogadnak be; hogy ne veszítsék helyet, telerakom ugyan a
polcokat, de mindegyiket kiegészítem egy CD-tok méretű papírlappal. Ez
a módszer is működik, biztosítalak.
Elemeket a PWB polarizátorral és/vagy a fekete műanyag fóliákkal
lehet kezelni, de hatékonyan semlegesítheted őket azáltal is, hogy
közönséges ragasztószalagot tekersz körbe rajtuk - pontosan másfél
menetet. Apró gombelemeket nehéz így kezelni, de a legtöbb
szárazelemmel menni fog a dolog. Az összes elemet kezelni kell, ha
semlegesíteni akarod kellemetlen hatásukat.
A modern otthon tele van elektromos holmikkal, a televíziótól és
rádiótól kezdve a mosógépekig, a mikrohullámú sütőkig, hűtőgépekig,
kenyérpirítókig, hajszárítókig, porszívókig és így tovább. Ha
összehasonlítod ezt az állapotot, amely a mai lakások többségét
jellemzi; mondjuk a 40 év előttivel, rájössz, mennyire befonja
életünket az elektromosság. A legtöbb audiofil tudja, hogy a
tv-készülék, ha ugyanabban a szobában tartjuk, rontja a hangminőséget
igaz, ezt általában (tévesen) annak tudják be, hogy a tv-készülékben
is hangszóró van, és az akusztikusan zavarhatja a hangsugárzóinkat.
Pedig van egy nagyon egyszerű eljárás, amellyel csökkenteni lehet a
tv-készülék kellemetlen hatását, s minden olyan háztartási készülékét
is, amelyet éppen nem használunk.
Ez az eljárás csak akkor működik, ha a szótanforgó készüléknek
kihúzzuk a hálózati csatlakozóját; tv-készülékkel ezt főleg akkor
tesszük meg, ha nagyon oda akarunk figyelni a zenére. Végy egy darab
vékony, szigetelt drótot; úgy 15-20 centi hosszút, és köss
matrózcsomót* (* Reef knot. A szótár szerint takácscsomó - ámde a
takácscsomó nem ilyen. A Hi-Fi Answerből átvett kép a hajózásban
használatos dupla, nyolcas alakú csomót ábrázolja. A hurok
életnagyságú; a csomót szorosan meg kell húzni.) a közepére, miáltal
egy kis hurkot kapsz. Tisztítsd le a szigetelést a két végén, erősíts
rá krokodil-csipeszeket (vagy - hangsugárzó semlegesítésére -
banándugókat). Ezután egyszerűen kapcsold rá a villásdugóra, vagyis
zárd vele rövidre a fázist és a nullát. Akkor kapod a legjobb
eredményt, ha a készülék hálózati kapcsolófát bekapcsolt állapotában
hagyod - de egyébként is működik a módszer.
Egész készleteket csinálhatsz ilyen rövidrezáró hurkokból, rövidre
zárva minden hálózatról működő készüléket, ha éppen használaton kívül
vannak: a tv-készüléket, a mosógépet, a porszívót és a többit. Azt
javaslom, hogy a krokodil-csipeszeket mindig egyvonalba állítsd a
villásdugó ágaival, nem mintha múlna rajta valami, de megakadályozza,
hogy véletlenül bedugd a hálózatba a rövidre zárt villásdugót. Ha
vannak extra hangsugárzóid a házban - kritikusoknak gyakran 30-40
párat kell tárolniuk, amikor hangsugárzó-revűt rendeznek -, minden
egyes dobozt rövidre kell zárni, hurkot erősítve a termináljai közé.
Teljesen mindegy, benn vannak-e a hangsugárzók a zenehallgató
szobában, és az sem számít, be vannak-e csomagolva a kartondobozukba.
Elég, ha benn vannak a lakásban: a hangsugárzók okozta káros
töltés-növekedést mindenképpen meg lehet hallani. Ha ezt megértetted,
azt is meg fogod érteni, hogy a "single speaker" bemutatótermek
(amelyekben mindig csak egyetlen pár hangsugárzót hoznak be a
lehallgatószobába, a Linn cég ideológiája szerint - a szerk.) miért
hoztak csupán félsikert. Csökkentették ugyan a bajt, de nem szüntették
meg.
Az egyetlen módszer tehát: 4mm átmérőjű drótból készült
rövidrezáró hurok, matrózcsomóval, minden egyes használaton kívüli
hangsugárzó plusz és mínusz pólusai között. Ha csupán rövidre zárod a
terminálokat, keveset nyersz, kevesebbet, mint mmatrózcsomóval. És
miért matrózcsomó? Peter Beit szerint ez megváltoztatja a töltés
polaritását, s ezáltal enyhíti a káros hatást. Matrózcsomót köthetsz,
ha akarsz, a hálózati csatlakozókábelekre és az "interconnect"
kábelekre is, mégpedig kétféleképpen. Vagy összefogsz két
hálózatizsinórt például az erősítőét és a Lemezjátszóét), úgy kötöd
őket, hogy matrózcsomót formáljanak, s ezután dugod őket a
konnektorba. Vagy pedig mindegyikre külön-külön kötöd a csomót.
További változat a matrózcsomóra: végy két vékony
zománcszigetelésű vezetéket (amilyennel a transzformátorokat
tekercselik), köss a kettő közé páratlan számú matrózcsomót, lazítsd
meg hangsugárzódban a dohogó és a csipogó legfelső csavarját, kösd
közéjük a drótot, húzd meg újra a csavarokat. Meg fogsz lepődni,
mennyivel jobban fog szólni a hangsugárzód: tisztábban, fókuszóltabban
és valamivel hangosabban is Másik ötlet: erősíts krokodil-csipeszt a
drót két végére, csíptesd az egyiket (mondjuk) a lemezjátszó árnyékolt
hálózati kábelére, a másikat, pedig az erősítőére. Minél több a dróton
a matrózcsomó, annál jobban működik, de mindig csak páratlan számú
legyen.
Még mindig a páros/páratlan játék: ideje mondanunk valamit a
hárompontos alátámasztás előnyeiről a négypontossal szemen. A legtöbb
erősítőnek, lemezjátszónak, CD játszónak, tunernek, kazettás decknek
stb. négy lába van, és ez nem ideális. A hárompontos felfüggesztés
csaknem mindig jobb eredményt ad, gyakran meglepően jobbat:
Mindazonáltal, a négy ponton alátámasztott rendszert is kezelni lehet,
miáltal jobban szólhat bármiféle hárompontosnál - habár ehhez már
speciális PWB-eszköz szükségeltetik. Ha megfelelőképpen kezelik, a
négypontos alátámasztás a jobb; egyébként a hárompontos felülmúlja. Az
a lényeg, hogy a háromkontra-négynek itt sincs semmi köze semmiféle
stablitáshoz vagy merevséghez. Minél inkább belegondolok, annál inkább
meggyőződésemmé válik, hogy a régi Szilárdság/Stablitás elmélet
alapjaiban hibás; és hogy a probléma mindig is elektromos jellegű
volt, nem pedig akusztikai.
(Jimmy Hughes ezután még az újabb keletű PWB-eszközökről, illetve
a régebbi eszközök javított változatairól szól. Egyebek között
elmeséli, hogy PWB forgalomba hozott egy hangszedőt. Pontosabban:
fogott egy olcsó Audio-Technica AT95E-t, elvarázsolta - és lám, a
húszfontos kis mágneses pickup most a legdrágább MC-típusokkal is
állja a versenyt. Hasonlóképpen, a varázsvesszős ember egy CD játszót
is "polarizált". Szándékosan a lehető leggyatrábbat választotta, egy
100 fontos bóvlit - és ez a gép most állítólag jobban szól, mint
bármely középkategóriájú készülék. Az újságíró ezzel zárja:)
Peter munkásságában az a leglényegesebb, hogy az egészségüggyel,
az ember jó közérzetével függ össze. Élünk, dolgozunk, utazunk olyan
körülmények között, amelyek egyre ellenségesebbek számunkra; és az
elektromosság rohamos elterjedésével egyre nő a bennünket körülvevő
elektromágneses mező intenzitása. Már a múltkor is azzal fejeztem be
cikkemet, amit Peter mondott első találkozásunkkor: "Felfedezésem meg
fogja változtatni egész életvitelünket." És ez az igazság, se több, se
kevesebb. Elismerjük-e most, vagy megvárjuk, amíg rákényszerülünk?
*
Plusz 1 fő?
(A szerkesztő tollából:)
Bármennyire kételkedtem is benne: a Páros/Páratlan szabály valóban
működik, fittyet hányva a fizikatankönyvnek. Hát ilyesmivel sem
találkoztam még, mióta kétágú vagyok!...
Ez a szólásmondás egyébként nem tükrözi híven a valóságot, mert az
embernek a két lábán kívül két karja is van, s eszerint legalább
négyágúnak minősül. (Ízetlen megjegyzéseket kéretik mellőzni!)
És ekkor belémnyilallott valami. A négy: páros szám. Lehet, hogy
emiatt egy olyan elektromos tér épül fel az élő test körül, amely
éppannyira zavaró, mint a négy ponton alátámasztott élettelen tárgyak
elektromos tere?!
Lássuk csak: évekkel ezelőtt divatúan volt egy babona: az emberek
rézkarikát hordtak a bal csuklójukon, mint a zulukafferek, s azt
állították, hogy ez a "mágneses karkötő" jót tesz az egészségüknek
(például megelőzi a reumát stb. stb.). Lehet, hogy a sarlatánok
ösztönösen ráhibáztak a PWB-effektusra: a rézkarkötő nem a reumát
előzte meg, hanem az elektromos teret blokkolta egyik végtagunk körül,
s ezáltal páratlanná alakította azt, ami eddig páros volt?!
Nosza, karkötőt készítettem két milliméter átmérőjű rézdrótból
(úgy 6-7 menetet tekercseltem - itt alighanem mindegy, hogy páros-e
avagy páratlan), és figyelni kezdtem, változik-e a hangkép, ha a
karkötőt felhúzom a csuklómra. Azt tapasztaltam, hogy bizony változik,
s nem is kevéssé! És ami a legérdekesebb: az Effektust nemcsak akkor
észleltem, ha én magam húztam fel a karkötőt, hanem akkor is, ha bárki
más vette fel a közelemben! És megfordítva: ha rajtam volt a karkötő,
vendégeim is ugyanazt hallották, amit én!
Nevezetesen - ...nem, nem mondom el, mert akkor Te is ezt fogod
hallani. Inkább próbáld ki magad. Annál is inkább, mert ami engem
illet, én néhány napi hallgatózás után elbizonytalanodtam. Nem mintha
nem hallottam volna az Effektust továbbra is - csak éppen most már nem
esküdtem volna meg rá, hogy valóban javít a hangképen. Az is lehet,
hogy ront rajta. Aminek a Páros/Páratlan szabály értelmében az volna a
magyarázata, hogy az emberi állat voltaképpen nem négy-, hanem ötágú.
Az ötödik a feje. Ha az öt elágazás közül az egyiket "blokkoljuk",
négy marad. És a négy páros szám! (A rézkarika helyett egyébként a
közönséges fémszíjas karóra is beválik, csak nem annyira effektív. A
kísérlethez az elemet előbb szedjük ki belőle!)
Nos, óhajt valaki hozzászólni ehhez az élettani dilemmához,
miszerint a körülöttünk felépülő elektromos "töltés" szempontjából
négy-, avagy ötágúak vagyunk-e? Plusz 1 fő? Mínusz 1 fő?
Fő a fejünk.
*
MÁJUS
Két állvány, két teljesen különböző konstrukció, mondhatnánk tűz
és víz - és lám, mégis mindkettőről szuperlatívuszokban írnak.
Az egyik a Celestion SL700 hangsugárzó állványa - tesztelik, annak
ellenére, hogy egyelőre nem kapható önálló hifi-produktum gyanánt.
Nagyon csinos jószág: fém-szürke bevonatú alumínium pillér, öntött
lábazattal és tetőlappal. Házilag lehet összeszerelni, beleöntvén a
homokot és az ólomgranulátumot, amit hozzáadnak. A másik lábazat a
RATA Torlyte, ez balzafából(!) készült. Peter Turner lelkesedik érte:
"Az ára? Kétszáz font. Éhezz néhány hétig, szokj le a sörről, járj
gyalog dolgozni, csapd el a családodat, add el az autódat. Ezen csak
nem múlhat a dolog?!"
A doboz se kutya, de az állvány talán még érdekesebb: Celestion SL700.
(HFA május)
* Tesztek. Technics SL-P990 és SL-P770 ezüstlemezjátszó
(450/350,-); túlmintavételezés, 18 bit felbontás, csatornánként két
D/A átalakító - és ha nem is elsőrendű, de nagyon is méltányolható
hangminőség. Proton AM-200 erősítő (150,-); kissé drága, a NAD-hoz és
a Rotelhez képest. Nem eléggé eleven a hangja. Philips FA960 erősítő
(300,-); a Marantz gyártmánya (CD-játszóért cserébe?), átlagosan jó
minőség, meleg, magasban kissé ködös hangkép. Marantz PM-94 erősítő
(1000,-); MOSFET, LC-OFC illesztőtranszformátor a fono-bemeneten,
hatalmas teljesítmény - állítólag eddig a legjobb Marantz. Audiokits
Virtuoso teljesítményerősítő-kitek (325 fonttól felfelé); nem dicsérik
őket. Ortofon MC3000/T-3000 hangszedő/transzformátor (800/750,-);
Alvin Gold szerint a pickup elsőrangú és a Koetsukhoz mérendő, de ami
a trafót illeti: "noha ez a legjobb, amit eddig hallottam, én inkább
megmaradok az MC-erősítőknél". Wharfedale 507.2 Mahogany hangsugárzó
(250,-); feltehetően nem a mahagóni borítás, mint inkább a Medite
doboz miatt szól ennyire jól: tisztán, lágyan és mégis dinamikusan.
A&R Arcam Two Plus hangsugárzó (250,-); demonstrációkon talán nem a
legelőnyösebb oldaláról mutatkozik be, "szerény" a hangja - de igen
jól lehet vele zenét hallgatni. Wharfedale Delta 30 minibodoboz
(80,-); itt is nagyon meg vannak elégedve vele. Snell Acoustics Type
E/II hangsugárzó (1000,-); igen egyszerű hangszórók, komplikált
keresztváltó, kitűnő dinamika, mérsékelten finom magas regiszter.
JÚNIUS
Hívhatjuk-e a Compact Disc-et ezüstlemeznek, ha alkalomadtán
aranyszínű?! Nagy Lajos (nem a király: az író) hasonlatával élve: úgy
leszünk vele, mint a fekete kávéval, amely valójában barna, a fehér
medvével, amely sárga és a vörös orral, amely lila.
Aranyos kis ezüstlemez, audiofileknek. Nem mind ezüst, ami fénylik?
(HFA június)
Félreértések elkerülése végett: nem a VCD-ről, tehát a
CD-formátumú, de aranyszínű képlemezről van szó, hanem szabályos
kompakt hanglemezről, de "audiofil kiadásúról". A japánok (Jimmy
Hughes nem említi, mely cégek) forgalomba hozták, egyelőre
demonstrációs céllal, ugyanannak a Compact Discnek egy olyan
változatát is, amelyen a vékony fényvisszaverő réteg nem alumíniumból,
hanem aranyból készült. A szótanforgó felvételről történetesen egy
különleges Stradivari hegedű hallható, és az aranyszínű változatnak a
hangja valóban "aranylóbb": gazdagabb, izzóbb, fényesebb, mint a
normál, ezüstszínű kompaktlemezé. Ha tehát valaki tényleg elhitte
volna, amit a Philips reklámszakemberei kitaláltak, ti., hogy a
Compact Disc "tökéletesség mindörökre", az most mindörökre beláthatja:
minden műszaki tökéletesség viszonylagos és időleges. Hiába vásárolsz
"végleges", életed végéig kitartó hanglemezeket, ha egyszercsak közlik
veled, hogy most már megveheted ugyanezt audiofil kiadásban,
extra-minőségben is - persze, extra-drágán.
A műszaki magyarázat egyébként az volna, hogy az aranyozott
felület hűségesebben veri vissza a lézerfény-nyalábot, miáltal a
CD-játszó ritkábban vét követési hibát. Jimmy Hughes rögtön elmondja,
hogy Peter Belt kétségbe vonja ezt a teóriát, szerinte ismét
polarizációs effektusról van szó, arról, hogy a különféle anyagok, ha
forgásba hozzák őket, eltérő mintázatú elektromos teret építenek ki
maguk körül. Az alumínium mint anyag előnytelen. Ezért panaszkodnak
némelyek a Compact Disc hangjára. Az arany, ezzel szemben, hasonló
elektromos "mintázatot" produkál, mint a pvc, amelyből a fekete lemez
készül. Az ezüstlemez mindazonáltal "kezelhető" a Peter Belt
varázseszközeivel, és akkor ugyanolyan jól szól, mint az arany. Vagy
mint a pvc.
* Tesztek. Beard Audio CA35/P35MkII csöves elő/végerősítő
(1390,-); a legolcsóbb a hírneves Beard-ek közül - és egy kis
csalódást is okoz. Dynavector Karat 17D Mkll hangszedő (200,-); kissé
túl artikulált hangja van, és hajlamos összeszedni a port a lemezről.
Voyd Valdi lemezjátszó-futómű (550,-); eltérően a nagy Voydtól, három
motor helyett csak kettő hajtja, és mégis jobb a nagy gépnél, hasonlít
a Townshend Rockra, de azért (John Bamford szerint) elmarad attól.
Musical Fidelity MA50 teljesítményerősítő monoblokk (páronként 850,-);
ügyes kompromisszum, nem szól akkorát, mint az A370 vagy P270, viszont
az utóbbinál szebben muzsikál. Canton Karat 40 hangsugárzó (530,-);
"tán csodállak, ámde nem szeretlek", túl precíz, germános. JBL LX55
(390,-); ez meg még mindig egy kicsit amerikaias, habár megpróbálták
hozzáidomítani a brit fülekhez. Nagyot szól, tiszta, semleges hangú:
"ami hiányzik belőle: egy kicsit több melegség és lélek". Kenwood
KA-550D és 660D erősítők (130/160,-); CD-ről már elég jól szólnak,
LP-ről még nem. Sansui AU-X201 erősítő (120,-); a NAD jobb.
Harman/Kardon PM635 erősítő (160,-); elmegy.
A Beard csöves elektronikái változatlanul rangosak. (HFA június)
Kvázi-18 bit, négy konverter-egység: Technics SL-P990
ezüstlemezjátszó. (HFA május)
MOSFET-es bivalymarantz: PM-94. (HFA május)
Audio
1988 ÁPRILIS
Úgy látszik, a DAT-magnó Amerikában előbb az autókat fogja
meghódítani, s csak azután az otthonokat. Noha e digitális magnótípus
jogállapotát még nem tisztázták, a Ford tavaly év végén bejelentette,
hogy 1988 nyarától kezdve hajlandó (Sony-gyártotta) DAT-magnóval
szállítani az új Lincoln Continentalt. Az autógyár leszögezte: az
esetleges tilalom csakis a DAT-felvételekre vonatkozhat, s nem pedig a
DAT-lejátszásra... A januári CES-en (a chicagoi
szórakoztatóelektronikai kiállításon) a Technics és a Clarion cég
máris bemutatott autóba való DAT-magnókat, s megadta irányárukat
(2000, illetve 1750 dollár). A CES-t követően a General Motors is
bejelentette, hogy rövidesen DAT-magnót is szállíthat cubehőr gyanánt.
* Néhány oldallal elébb már szóbakerült, hogy a Copycode-rendszer
most már erkölcsileg halott, biztosan nem fogják bevezetni - de más
cégek, a Philips-szel az élen, hasonló másolásgátló rendszereken
dolgoznak. (A Copycode, mint ismeretes, afféle erényöv, amelyet be
kell építeni a DAT-magnóba, s akkor megakadályozza, hogy a CD-játszók
műsorát még digitálisan kódolt formában átvehessék, s ezáltal a műsort
úgyszólván klónozzák, vagyis tetszőleges számú, tökéletes minőségű
másolatot készítsenek róla.) Ivan Berger elmondja, hogy a Philips ezt
a hírt nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Másodkézből kapott
információk szerint a Philips nem is egy, hanem kétféle rendszert
dolgozott ki, ezek neve Solo, illetve Solo Plus.
A Solo módot ad rá, hogy a CD műsoráról egyetlen DAT-másolatot
készítsenek, de a magnófelvételt "megjelöli" (a szubkódban, ez tehát
nem érződik meg a műsor hangminőségén), miáltal a másolatot már nem
lehet továbbmásolni. A RIAA és az általa képviselt hanglemezgyárak
azonnal bejelentették, hogy a Solo rendszert nem tartják kielégítőnek,
mert megengedi, hogy a védett műsort analóg úton továbbmásolják. A
másikat, a Solo Plus-t a RIAA elfogadná, ezt a rendszert viszont
rajtuk kívül senki sem fogja elfogadni, ugyanis az a lényege, hogy a
készüléken ne legyen analóg bemenet...
Úgy véljük (ezt már mi mondjuk, nem Ivan Berger), mindenki előtt
nyilvánvaló, hogy valójában mi célt is szolgálnak ezek a
"fejlesztések". Semmi esélyük sincs rá, hogy valaha is
megvalósuljanak-megtestesüljenek. De már a puszta hírük is képes
zavart kelteni, s ezzel feltartóztatni fejlődésében az új médiumot, a
DAT-magnót.
* A CES-en, a téli szórakoztató-elektronikai kiállításon Bert
Whyte felfigyel a CD-technika új trendjére. A szlogen most: 18 bit,
8-szoros túlmintavételezés. A készülékek többségében, persze, a 18
bites szűrő végül is egy 16 bites konverterre dolgozik. Lényegében
véve, ilyenkor a nagyszintű jeleket 16 bites rendszerben dolgozzák
fel; az extra két bitet csak az alacsony szintű jelek feldolgozásakor
hasznosítják. Ezzel szemben a Sony új, lineáris 18 bites D/A
átalakítója és 18 bit/nyolcszoros túlmintavételezésű digitális szűrője
valóban a maximumot hozhatja ki az eddigi CD-felvételekből - mint a
Sony CDP-707ESD ezüst-lemezjátszó tanúsítja, amelyet egyébként éppen
ebben a számban tesztelnek. (Hogy a 16 bites konverter miért működik
jobban, ha a szűrő 18 bites, ezt részletesebben is kifejti Ken
Pohlmann a lap júniusi számában.)
Szintén a kiállítás hírei közül: ma már olyan sok a CD-gyártó
üzem, hogy az árak most már minden bizonnyal esni fognak. Whyte
becslése szerint a gyártási költségek egyébként is csökkenni fognak,
úgy 1,5-2 dollárra a jelenlegi 3-3,5 dollárról, minek következtében az
ezüstlemezek bolti ára 11-12 dollárra eshet. (Ezekből az adatokból
képet alkothatunk a nyugati kereskedelmi gyakorlatról, s arról, hogy
micsoda tartalékai vannak az ottani gazdaságnak. Riasztóan olcsón
gyártanak, riasztóan olcsón adják tovább az árut, tehát riasztóan
sokat nyerhet a kereskedő - viszont ő az, aki adózik, és ő visel
minden kockázatot. Természetesen az árleszállítás is őt terheli.)
* Lemezpárnákat tesztel Edward M. Long, nagyon körültekintően,
amennyiben mindegyiket kipróbálja és a frekvenciaátvitelüket is
megméri, lemez-leszorítóval és anélkül is. Sajnos, a teszthez
következetesen a Sota Sapphire lemezjátszót használja, így nem okoz
bombameglepetést, hogy valamennyi közül a Sota saját lemezpárnája jön
ki a legjobbnak. Végül is, a lemezpárnát kell illeszteni a
lemezjátszóhoz, nem pedig fordítva. Tehát nagyon valószínű, hogy
minden lemezjátszóhoz külön kell megkeresni a hozzá való párnát.
* Tesztek. Sony CDP-707ESD CD-játszó (1800,-), Audiolab 8000A
erősítő (700,-), Kenwood KX-660HX kazettás magnó (300,-), Mark
Levinson No.23 teljesítményerősítő (4700,-).
MÁJUS
Az idei Autó-Hifi Évkönyv.
JÚNIUS
Tesztek. Bower & Wilkins B&W 801 Matrix (5000 dollár, Bert Whyte
igen hosszan ír róla és nagyon lelkesedik érte), Akai AD-93 DAT-magnó
(nincs ára, hiszen mint tudjuk - az USA-ban még nem merték forgalomba
hozni), Ohm Walsh 5 hangsugárzó (4,800,-), Wheaton Tri-Planar II
hangkar (800,-), Philips CD960 ezüst-lemezjátszó (950,-), Philips
DAC960 D/A átalakító (950,-).
Az Audio-nak nagyon tetszik a brit B&W 801 Matrix. (Június)
Analóg vonal: Wheaton Tri-Planar II hangkar, nem kevesebb, mint
hatféle ellensúllyal. (Audio június)
Az utazás unalmát már a DAT-lejátszómagnók zenéjével enyhíthetjük
(képünkön: Kenwood KDT-99R, Technics DT1 és Clarion Audia DAC 2000),
főleg ha végre forgalomba kerülnek az otthoni DAT-magnók is,
amelyekkel felvételt készíthetünk hozzájuk... (Audio április)