Hetedhéthatár



HFN/RR 1988 ÁPRILIS Egy kis közgazdaságtan. Az interjú-rovatban David Fletchert szólaltatják meg, a Sumiko-féle "The Arm2" tervezőjét. Tézisei nem túlságosan érdekesek (különösen nem, hogy az általa tervezett hangkart ma már nem is gyártják), viszont Fletcher elsősorban kereskedő, és mintegy mellékesen elmesél valamit, ami bennünket is érint. A Sumiko cég 1973 körül (amikor Fletcher csatlakozott hozzá) a Grace karokat és a Supex hangszedőket importálta: emlékezetes, drága jószágokat, a frissiben bevezetett Linn Sondek futómű első számú partnereit. Ezeken kívül azonban még valamivel megpróbálkozott, valami nagyon-nagyon olcsóval: a Videoton Minimaxokkal, amelyek akkoriban úgy 65-70 fontba kerültek páronként, és igen jó sajtójuk volt. Ez még nem lett volna nagy biznisz, de a Sumiko cég abban reménykedett, hogy az angol törvényhozók megszavazzák Magyarországnak a "legnagyobb kedvezményt" (vámkedvezményről van szó - a szerk.), minek következtében a Minimaxok ára 50 font alá esik, és akkor ezzel leköröznek minden más "büdzsé" hangsugárzót. A legnagyobb kedvezményt azonban nem kaptuk meg, Fletcherék nagy bánatára. Meg a miénkre. * Nem kevesebb, mint 10 ezüstlemezjátszót sorakoztat fel Chris Bryant a 20050 fontsterlinges árkategóriából - amely azonban nézetünk szerint nem egy, hanem úgy két-két és fél árkategória. Megnyugatató, hogy a "nyerő" gépek (a Marantz CD65DX, illetve a vele csaknem teljesen azonos Philips CD473) a legolcsóbbak közül kerülnek ki, áruk mindössze 250 font. Futottak még: Aiwa XC-001, Akai CD-73, Denon DCD-600, Kenwood DP99059, NAD 5240, Sony CDP-M55, Technics SL-P770, Yamaha CDX-510, mely utóbbi - meglepő dolog! - kiábrándítóan szerepelt. Tíz cég, tíz ezüstlemezjátszó - és még mindig a Philips-típusúak a jobbak. (HFN/RR április) * További tesztek. Musical Fidelity MVX előerősítő (2000,-); CD-ről hallgatva, tehát a Line bemenetről klasszis, a RIAA-fokozata valamivel gyengébb. JBL Everest hangsugárzó (több mint 6000,-). 40 centis mélyhangszóró, hatalmas tölcsérrel, a la Altec - szörnyűséges hangja van, de a dögősségére nem lehet panasz. YBA 2 elő- és végerősítő (1400/1700, ); francia audiofil produktum, és nagyon furcsa kritikát kap, Paul Crook ugyanis azt írja róla, hogy nem annyira jó ugyan, mint az ARC vagy a Musical Fidelity, de partiban van a Krell-lel, a Jadissal vagy a Cello-val (!). No mindegy, számunkra ez a vita - ahogy mondani szokták - akadémikus. Dual CD505-3 lemezjátszó (Ortofon OM-10-zel 164,-); nem Best Buy, mert jobb ugyan a régi szériánál, de már kezd érezhetően drágulni. Monitor Audio R452/MD hangsugárzó (345,-); állítólag remekül sikerült, kiegyenlített hangú jószág, megbocsáthatóan kis hibákkal. A legjobb brit előerősítőnek tartják: Musical Fidelity MVX. (HFN/RR április) Változatlanul az egyik favorit a 100 font alatti árkategóriában a Toshiba SS-33M. (HFA április) MÁJUS Egy lemezjátszó, amelyet már lábazattal együtt terveztek: a címlapon az Oxford Acoustics cég Crystal Reference fantázianevű lemezjátszója (2000,-); az Air Tangent lineárkarral. A belső fotó sajnos nem sokat árul el a készülék konstrukciójáról. Annyit tudunk róla, hogy csupa olyasmi van benne, amire eddig azt mondtuk, hogy "nem-nem!". Nincs rugókra függesztve, 15 kilós tányérja van, és arra szorosan rászorítják a lemezt. Colloms szerint mégis elsőrangúan szól, megközelíti a Goldmundokat - ha nem is éri el őket. Tizenöt kiló bronz és plexi: a már eleve állvánnyal tervezett Oxford Crystal lemezjátszó. (HFN/RR május; képünk hátulról ábrázolja) * Ha már a Reference-eknél tartunk: valaha a (folyami) monitorméretű hangsugárzók voltak divatban. A tervezők később be akarták bizonyítani, hogy nem a méreteken múlik a dolog, s újabban mintha átestek volna a hangdoboz túlsó oldalára. Most megint egy miniszuper került terítékre, a svájci Pawel Acoustics gyártmánya: a mintegy 10 literes, de páronként 3000 fontsterlinges Ensemble PA-1 Reference. (Nemrég ugyanezt Reference nélkül még 2000 fontért adták.) Ebben a konstrukcióban is csupa olyasmi van, amit már mások is kipróbáltak, anélkül, hogy bevált volna: puha membránú dóm, szendvicsszerkezetű, kúpos membrán a mély/középsugárzón, nagyméretű passzív membrán a doboz hátoldalán - csak az a különbség, hogy a svájciak kezében ez mind jól is szól. Martin Colloms: "Nem is az a kérdés, hogy önmagában megéri-e az árát, hanem hogy beilleszkedik-e egy hasonlóképpen árazott, összesen vagy 13 ezer fontos rendszerbe. Azt válaszolom rá, hogy igen." Nekünk azonban erről Svejk jut az eszünkbe, amikor kutyákat ajánl Brettschneider detektívnek: "A kutya nem borjú; minél kisebb, annál drágább." A felső kategóriában elszaporodnak a törpedobozok. Íme egy Svájcból, az Ensemble PA-1 Reference, fémmembránnal és passzív membránnal (HFN/RR május). * Ezért aztán minket jobban érdekelne a Harbeth HL Compact. Nemcsak azért, mert egy kicsit már borjúbb, azaz nagyobb, és ezért csak 400 fontba kerül, hanem mert csupa olyasmi van benne, amivel más halandók már szintén próbálkoztak, de be is vált nekik: Medite-ből készített doboz, Audax mélyhangszóró és SEAS (VIFA) metál dóm. Paul Crooknak nagyon tetszik, sima hangúnak, de dinamikusnak monda. (Bizonyára keveseket érdekel, de van még egy nevezetessége ennek a hangsugárzónak. Dolgozott valaha két nagytudású tervező a BBC-nél: Spencer Hughes és Dudley Harwood. Később önállósultak, megalapították a Spendor, illetve a Harbeth céget, s mindketten igen sokat tettek ama bizonyos "BBC-hangért". Harwood nemrég visszavonult, eladta cégét "egy lelkes audiofilnek, aki rajong a BBC-tradíciókért". Az új tulaj most a HL Compact-tal debütál a hifi színpadán.) A legújabb Harbeth, a HL Compact. Nem hoz szégyent a BBC-re. (HFN/RR május) * További tesztek. Mindenekelőtt tunerek: Denon TU 600L (220,-), Hitachi FT-5500 (250,-), Pioneer F-717L (180,-), Sansui TU-X701 (300,-); Colloms elsősorban a Hitachit, másodsorban a Pioneert dicséri. Sumo Athena/Polaris elő/végfok (600/600,-), megéri az árát. DNM Series IIIa/PA1 Gem elő/végfok egy vagyonért; itt nincsenek annyira oda érte, mint a HFA szakírói, de azért elismerik az erényeit. Marantz CD75DX (300,-), Rotel RCD-820BX2 (250,-) és Teac PD-450 (250,-) ezüstlemezjátszók; a Rotel jónak, a Marantz Best Buynak látszik. NAD 3220PE erősítő (140,-); nem rossz, de nem ő a Menő Manó. Egy ígéretes tuner: Hitachi FT-5500. (HFN/RR május) Nem nyugszik a babérjain: a NAD cég most a 3220-as erősítővel próbálja újra kivívni a Menő Manó büszke címét. (HFA április) JÚNIUS A varázslás nem annyira a HFN/RR, mint inkább a HFA profilja, de most ebben a lapban is bemutatnak egy áldozatot a Fogalmunk Sincs Hogy Mi A Magyarázata nevű pogány istenségnek. A táltos, Chris Bryant bejelentése szerint alaposan megjavíthatjuk az ezüstlemezjátszók hangminőségét azáltal, hogy egyszerűen csak rövidre zárjuk a digitális kimenetüket (amelyet úgysem használunk). A csatlakozódugónak össze kell forrasztani a meleg és a hideg pontját, a dugót be kell dugni az üres kimenetbe - és a CD-játszó máris megtáltosodik. * Az interjú-rovatban ezúttal a Mod Squad cég fejét, Steve McCormackot szólaltatják meg. Ez az úr előzőleg a M&K "audiofil" hanglemezein munkálkodott; amióta önállósította magát, többnyire segédeszközöket gyárt (tüskéket, kontakttisztító folyadékot stb.), de van egy különleges, komplett előerősítője is. Ennek az a nevezetessége, hogy tökéletesen passzív. (Vagyis LP játszásra csak akkor használható, ha a hangszedő már eleve ki tudja hajtani a későbbi erősítőfokozatokat.) "Passzív", ez körülbelül egyenértékű azzal, hogy "nem csinál semmit", és ezt az attitűdöt audiofil körökben erénynek tekintik. Az interjúban arról értekeznek, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert a passzív komponensek igenis éppen elég bajt okoznak, és hogy a tervezőnek igenis mennyire gondosan kellett megválasztania az előerősítő alkatrészeit, hogy a készülék tényleg ne csináljon semmit. * Még egy segédeszköz: a RATA hangsugárzóállvány. Miközben mi még a lemezjátszó-asztalkával is átálltunk balzafáról vascsőre, a RATA újabban már a hangsugárzók alá is baltafából ("Torlyte") készít állványt. Chris Breunig szerint ez az állvány elsőrangú, bár kissé olyan a hangja (nem csoda!), mint a Linn Sondek lemezjátszóhoz készített Torlyte szubsasszié. Breunig inkább a komolyzene kedvelőinek ajánlja. A rock barátai jobban járnak a fémállványokkal. * Tesztek. Ariston Icon lemezjátszó (Ortofon OMB-20-szal 220,-); fanyalognak tőle. Jadis JA80 monoblokkok (3625,- darabonként); nagyon gyönge mérési adatok, de az ARC hangminősége. Apogee Diva (8000,-); az Apogee szélessávú ribbonsugárzójának egy újabb megtestesülése. Az audiofilek nem egészen erre, inkább egy végre megfizethető, "büdzsé" változatára várnak. Arcam Delta Black Box D/A átalakító az olcsóbb ezüstlemezjátszókhoz (250,-); Paul Miller szerint tényleg számottevően javít a legtöbb készüléken, és feltétlenül megéri az árát. Micro Seiki CDM2 ezüstlemezjátszó (2700, ); azt is mondhatnák, hogy a "Macro" Seiki, mert hát ez a legnagyobb modellje a cégnek. Colloms az élbolyba sorolja - az élbolyt azonban megelőzi a múltkori Accuphase. Rotel RC-850/RB-850 elő/végfok (120/130,-); nagy húzás, másnak még nem jutott eszébe ennyi pénzért szeparált komponenseket adni. Különösen a kétszer 60 wattos teljesítményfokozat sikerült jól. * A Duna Intercontinental szállóban tartott téli Linn bemutató vendégeit bizonyára érdekelni fogja, hogyan fogadta a Hi-Fi News & Record Review a drágábbik Linn kisdobozt, a reflex-rendszerű Nexust. Martin Colloms ezúttal 4 típust "spejzolt be", a Linn Nexuson (350,-) kívül a JBL LX44-et (350,-), a Wharfedale 512:2-őt (600, ), és az Infinity Kappát (650,-). Nem éppen egynemű mezőny, de egyneművé teszi Colloms ítélete: "Bizonyos tulajdonságaik megnyerőek ugyan, mégis, véleményem szerint egyik sem érdemli meg, hogy ajánljuk a vevőnek. Szubjektív minőségük a legjobb esetben ha eléri, de inkább nem is éri el azt az átlagos nívót, amit manapság egy 275 fontsterlinges hangsugárzópártól is megkaphatunk. Valamennyinek meghökkentően színezett a hangja. A következő hónapban 70-120 fontsterlinges bébiket tesztelünk, szintén négyet; az előzetes meghallgatások nyomán úgy érzem, mindegyikük túlszárnyalja ezt a mostani, kiábrándító társaságot." HFA 1988 ÁPRILIS Interjú Tony Faulknerrel, a neves brit hangmérnökkel, aki már vagy 1000 hangfelvételt készített (egyebek között az Enigma, a Hyperion és az RPO cégeknek). Íme tanúvallomása a "koncertfelvétel-kontra stúdiófelvétel" perében: "Valaha a karmestereknek saját zenekaruk volt, és annak hangját akarták visszahallani a hanglemezről is. Ez a gyakorlat ma már a múlté. A Maestro hol itt, hol ott bukkan fel néhány napra, és aztán továbbutazik... Így aztán egyre több múlik azokon, akik a felvételt elkészítik és ellenőrzik. Nem állítom, hogy örülök neki; tény, hogy így van." "Ami az élethűséget illeti: számos hanglemezvásárló soha életében nem volt koncerten. A zenét a rádióból és a hanglemezről ismeri meg." "Ha a tenorista három héttel később énekli a szólamát, miközben fejhallgatón át követi a már felvett zenekari anyagot, akkor nemigen produkálhatja ugyanazt, amit az Operaházban produkálna. Tetszik, nem tetszik: ez egy egészen más műfaj. Én ugyan nem lelkesedem érte, de megtanultam vele élni." "Mindazonáltal jó dolog, hogy van már egy új szervezet, a Zeneelőadás Kutató Központ (Music Performance Research Centre, MPRC), amelyet muzsikusok és hasonszőrűek hoztak össze. A szervezet alapítványa módot ad rá, hogy régi lemezeket és szalagokat gyűjtsenek és tanulmányozzák azokat, valamint hogy maguk is készíthessenek hangfelvételeket koncertjeikről. A zenészek örülnek ennek, mert tudják, hogy a koncertjeik jók, csak a róluk készült hangfelvételek unalmasak." "A hangfelvétel manapság: nagyüzem. Felvesszük ezt, meg azt, meg amazt, aztán összeállítjuk mintha csak egy szövegszerkesztő géppel dolgoznánk. Eredetileg azt képzeltük, hogy ezzel segítem fogunk a zenének. Retusáljuk. Megismételjük a félresikerült részleteket. Kijavítjuk az apróbb hibákat. Aztán egyszercsak megbetegszik az egyik zenész, és nekünk bármiképpen is, de meg kell próbálnunk pótolni őt, elektronikus eszközökkel... Kezdetben tele vagy jószándékkal, de aztán mind mélyebbre süllyedsz. Követtem már el hangfelvételt olyan muzsikusokkal, akik ezt a darabot pódiumon soha nem lettek volna képesek lejátszani, egyszerűen, mert nem győzték volna technikailag. Tehát igenis szerezhet valaki jó nevet a hanglemezeivel, noha nincs meg az a tehetsége, hogy koncertező művész lehessen. Csak részletekből tudja összehozni a darabot." "A régi nagy karmesterek ronda fráterek voltak, megkínozták a zenészeket. Rengeteget koncerteztek, és a hangfelvétel nem volt más, mint valamely előadás megismétlése. A mai hangfelvételekre a művészek úgy ülnek be, mint egy próbára, és gyakran nem tudják, melyik rész következik." * "Rövidesen megint írni fogok a Peter Belt által felfedezett jelenségekről" - mondja Jimmy Hughes (írt is, de még mennyit! lásd külön oldalon!), "de addig is hadd hívjam fel a figyelmet valamire, amiről még nem tudom, kapcsolatban áll-e a fenti effektusokkal, de amit érdemes kipróbálni." "Belt szerint a különféle közhasznú anyagok, így a habszivacs is, erős elektromos töltést hordoznak, s ezzel elrontják a hangképet. Sokan tapasztalták már, hogy a habszivaccsal kárpitozott székek, heverők mennyire erősen nyelik a magas frekvenciákat. Kézenfekvő, hogy ezt a hatást akusztikainak tekintik - pedig nem feltétlenül az, ugyanis ezeket a tárgyakat (mint majd kimutatjuk) elektromosan kezelni lehet, és akkor csökken a káros hatásuk. Ezen a jelenségen töprengve, egyik nap felvetődött bennem, hogy vajon mit művel a hangsugárzó dobozok belsejében a csillapító anyag, amely többnyire szintén habszivacs, vagy szintetikus szálak fonata. Kiszedtem egy Arcam Two belsejéből a csillapítóanyagot - és a doboz hangja tisztább, fókuszáltabb, hangosabb lett, javultak a tranziensei. Néhány nap múlva Peter felhívott, és közölte legújabb tapasztalatát... igen, azt, hogy a hangdobozok jobban szólnak csillapítóanyag nélkül." Miután a trükköt azóta többen is kipróbálták (elsősorban reflexdobozokon; de akár zárt dobozokon is: Epos ES14, Linn Isobarik, Wharfedale 708, Infinity 6 Kappa stb.), és eddig mindig bevált, Hughes oda lyukad ki, hogy a tervezők csak mintegy rutinból tömik tele a hangszóródobozokat csillapítóanyaggal. Nem arról van szó, hogy a csillapításnak (ha helyesen alkalmazzák!), ne volnának bizonyos akusztikai előnyei, de úgy látszik, a gyakorlatban sokkal több hasznos paramétert ront el, mint amennyit megjavít. * Tesztek. Monitor Audio 8452/MD (350,-) hangsugárzó; nem annyira telitalálat, mint a 352 és a 852 típusszámú volt. Audio-Technica AT-0C9 hangszedő (400,-); nagyon precíz, dinamikailag azonban valami hiányzik belőle. Cambridge Audio CD2 ezüstlemezjátszó (600,-); "Nem annyira jó, mint az én Townshend Rock lemezjátszóm, mindenesetre az első CD-játszó, amellyel képes vagyok zenét hallgatni." MB Electronics Quart 280 és 610S hangsugárzók (360/660,-); egy kicsit drágák, egy kicsit németek, de azért elfogadhatóak. Musical Fidelity MVT/A370 elő/végfok (990/2200,-); John Bamford azt mondja, a legjobb teljesítményfokozat, amit valaha is hallott. NAD 3220PE erősítő (140,-); ugyanolyan, mint a 3020e, csak nagyobb a szuflája. Toshiba SS-33M (90,-); "egy sikeres hangsugárzó legújabb változata, tiszta, nyugodt, nyílt, de nem húz magasba, nem kényes a berendezés milyenBégére, egyszóval: kitűnő". Rotel RA-820A erősítő (125,-); inkább a teljesítménye miatt dicsérik. Most sem sikerült ostrommal bevenni Britanniát. A germán MB Quart 610S. (HFA április) * A SLÁGERLISTA (A Hi Fi Answers tippjei 1988 júliusában) A Hi-Fi Answers minden számában közzéteszi a mindenkori tipplistát, naprakészen. Alább a legutolsó, júliusi tippeket foglaljuk össze. A HFA szakírói készülékcsoportonként, az olcsóbbtól a drágább felé haladva sorolják fel a "Best Buy"-okat. Az ajánlatokat egy-egy rövidteszttel indokolják, mi ezekből csak egy-két mondatot ragadunk ki (vagy teszünk hozzá). Az árakat természetesen fontban kell érteni. Lemezjátszó-futóművek Rega Planar 2/3 (135/188,-). Kitűnő színpad és dinamika, de mindkét gépnek rezgésmentes környzetre van szüksége. Ariston Q-deck (140,-). Automata (!), beépített AT95E hangszedővel. Systemdek IIX (144, ). A középkategória egyik sztárja: széphangú és megbízható. Manticore Mantra (265,-). A szegény ember Linnje. Linn Axis (hangkarral 313,-). A szegény ember másik Linnje. Elite (Townshend) Rock (450,-). Ellentmondásos; vitatkoznak fölötte, de sokan nagyon szeretik. Linn LP12 (471,-). Nem látszanak rajta az évek. Pink Triangle PT T00 (540,-). Műszakilag nem eléggé megbízható, de egyébként elsőrangú. Roksan Xerxes (595,-). Az első gép, amely megtörte a Linn egyeduralmát. Hangkarok Rega RB300 (90, ). Bármely hangszedőhöz ajánlják, de nem mindegyik futóműhöz. Linn LV-X/LV-X Plus (115/129,-). Az árában már egy olcsó hangszedő is benne van (bizonyítandó, hogy mire képes egy igazán jó kar - de ezt már mi tettük hozzá). Alphason Xenon (196,-). Még nem klasszis, de már elég drága - ezen a senkiföldjén ez a kar a legjobb. Alphason HR-100S (359,-). Titáncsőből van hajlítva. Hűvös, precíz hang. Linn Ittok (400,-). A HFM-ben fölösleges bemutatni. Zeta2 (460,-). Különlegesen erőteljes basszus. Többféle kábelezéssel árulják. Mission Mechanik (600,-). Egyetlen alumíniumdarabból esztergálták-marták-gyalulták. Tiszta, precíz, testes hangzás, egyike a legjobbaknak. Hangszedők Audio-Technica AT95E (18,-). Az óriásölő. Nagaoka MP10SB (40,-). Angliában modifikált típus. Élénk középtartomány. Linn K-9 (64,-). Minden hanglemezen egyformán jól szól, megközelíti a drága MC-ket. RATA RP70 (77/,-). A Goldring Epic modifikációja; van den Hul tűs változata 100 font. Goldring Eroica (89,-). Finom, civilizált hang. Kétféle változat (alacsony, illetve magas kimenetű). Audio-Technica AT-F3/AT-FS (70100,-). A legjobb "büdzsé-MC"; nemi gyengeség itt-ott, de remek sztereó kép. A két modell közötti árdifferencia reális. Kiseki Purpleheart Sapphire (645,-). Nem fűzünk hozzá kommentárt. Ortofon MC3000 (800,-). Lásd Mozaik 3: "Kontrapunkt". CD-játszók Marantz CD75 (300, ). Mindaz, amit a Philips tud, meg amit a Marantz hozzáad. Denon DCD-1500/II (500,-). Dús basszus, "atmoszféra". Kenwood DP-1100SG (450, ). A drágább DP-3300-at visszavonták, most ez a "vezérmodell". Marantz CD94 (800,-). Természetes, zenei, részletező. Tovább javítható a CDA94 típusjelű külső D/A konverterrel, még egyszer ennyiért. Sony CDP-555ESD (1000,-). Jelenleg a legjobb. Tunerek Ezekről az utóbbi időben úgy látszik, leszoktak. Integrált erősítők NAD 3020e (110, ). Megint ő a Menő Manó, de nem versenytárs nélkül (Denon PMA-250, mint kérdőjel). Még inkább ajánlják az új 3220PE-t, de az 20 fonttal drágább. Kenwood KA550D/KA660D (130/160,-). Mindkettő "maximális információra" törekszik - vagyis egy kicsit túl élénk hangú. A&R Arcam Alpha Plus (150,-). Jobb basszussal, mint az előző változata. QED A240 CD/SA (150/200,-). Az utóbbi változat MC-bemenettel. Marantz PM45 (200,-). Nagyobb teljesítményű, mint a hasonlóan árazott brit erősítők. Marantz PM45 (200,-). Annyira jó, mint a brit erősítők, de nagyobb a teljesítménye - és nem a "minimálkoncepció" szülötte. Musical Fidelity A1 (250, ). Igazi A osztályú - és forró. Myst TMA3 (290,-). Minimálkoncepció alapján, és nagyon jól van megépítve. Musical Fidelity B200 (300,-). Igazi audiofil-középkategória. Minimál-koncepció. Musical Fidelity A100 (400,-). A szegény ember ARC-je. Marantz PM94 (1000,-). Nagy teljesítmény. Elő/végfokok Audiolab 8000C/P (1765,-). Semleges hangkép, kitűnő színpad és dinamika. DNM Series 3 (csak előfok, 1000-1800, ). Brit terv, svájci kivitel. DNM GEM (850,-). Rendkívüli felbontóképesség", de csak 30 watt csatornánként. Krell KSA50 (2540,-). 1982 óta referencia a brit piacon. Hangsugárzók (páronként) Wharfedale Delta 30 (80,-). Lényegesen jobb a Diamondnál. Goodmans Maxim 2 (80, ). Semleges hangkép, valamivel kifinomultabb az első változatnál. Heybrook Point Five (120,-). Artikulált középtartomány, kellemes basszus, kitűnő sztereofónia. Tannoy Mercury II (150,-). Minden rendszerhez és zenéhez jól illeszkedik. Heybrook HB1 (170,- a már módosított típus). "Egyike az igazán bevált konstrukcióknak. Művészi kompromisszum. Basszusban némileg szegény, a treble enyhén grízes, de a középsáv mesteri." A&R Arcam Two (240,-). Kitűnő mélyek, civilizált hang. Monitor Audio 8352 (250,-). Katonás, kontrollált, kicsit száraz, precíz. Metáldómos, "MD" jelű változata 50 fonttal drágább. Monitor Audio 8852/MD (350,-). Az egyik legjobb metáldómmal. Musical Fidelity MC4 (500,-). Lehetne több basszusa, de nagyon civilizált. Ezt is a HB1S állvánnyal ajánlják. Spica TC-50 (600,-). Az amerikai audiofilek egyik kedvence, a térhatása szinte hihetetlen. Yamaha NS1OOOM (900,-). Monitorminőség: semleges, tiszta, artikulált. SD Acoustics SD-1 (1050,-). Nem teljesen semleges, de mindenfajta zenén kitűnő. Quad ESL-63 (1460,-). Versenytársai 2-3000 fontba kerülnek. Apogee Caliper (2500,-). Csaknem eléri a drágább Duetta és a Scintilla minőségét. Rossz hatásfokú. Kettős kábelezés elengedhetetlen. * VARÁZSPÁLCA NÉLKÜL Idei első (4.) kötetünk lapszemléjében részletesen írtunk a "varázsvesszős emberről", Peter W. Beltről és az ő (elektrét) csodaszereiről: a Polarizátorról, valamint az ecsetről, a kenőolajról, a műanyagdarabkákról stb. amelyekkel csökkenteni lehet a lakásban uralkodó káros elektromos tereket, miáltal szebben fog szólni a zene (avagy; ha a hatás nem elektroakusztikai, hanem fitológiai: a zene nem változik, de mi szebbnek halljuk - végül is ez egyremegy): Ugyanabban a kötetünkben beszámoltunk néhány saját kísérletünkről, amelyet Belt teóriája inspirált; már e primitív próbálkozások eredménye is igazolta, hogy a varázsvesszős ember tényleg "tud valamit", ami nincs benne a fizikatankönyvben. A Hi-Fi Answers júniusi számában Jimmy Hughes újabb, terjedelmes cikket közöl a PWB-jelenségről. Írását annyira fontosnak tartjuk, hogy némiképp rövidítve ugyan, de pontos fordításban adjuk. Nem mindennapi olvasmány! Nyolc hónapja már; hogy a PWB-jelenségről írt első cikkem megjelent az 1987 októberi kiadásban. Előrelátható volt, hogy heves ellenérzést fog provokálni az Egyesült Királyság határain belül, de azon kívül is. A vita bizonyára sokkal dühödtebb is lesz még; mindazonáltal úgy érzem, hogy a köztudatban máris alapos változást sikerült előidéznünk. A környezeti ártalmak mind több embert fenyegetnek, s ha lassacskán is, de követi ezt az a felismerés, hogy az elektromágneses terek káros hatással lehetnek az emberi szervezetre. Témánk immár nem holmi mellékes ügy, hanem olyan elképzelés; amelynek végre eljött az ideje. Hogy ebből a szempontból mekkora jelentőséget tulajdonítsunk Peter Belt személyének, erről majd a történelemkönyvekben fognak dönteni; az én véleményem szerint egyedül ő volt az, akinek sikerült megoldania a problémát. Igazság szerint, persze, sokan kategorikusan tagadják, hogy itt egyáltalán volna valamiféle probléma. Ha nekik van igazuk, PWB elmélete automatikusan értéktelenné válik, hiszen valamely problémát csak akkor lehet megoldani, ha létezik. Jelen cikkben éppen azzal szeretném demonstrálni a lakókörnyezetünket szennyező elektromágneses terek létezését, hogy elmondom, hogyan lehet közömbösíteni őket. Aki olvasta előző cikkemet PWB-ről, emlékezni fog rá, amit akkor írtam: érzékszerveink közül hallásunk a legtökéletesebb, amennyiben detektálni képes az elektromos töltésnek egészen enyhe változását is - amelyről Peter Belt beszél. Szenzitív személyek más módon is érzékelni tudják ezt a változást. Peter Belt például képes erre, és tapasztalataim gyarapodtával, rutint szerezve, magam is egyre inkább felfigyelek e változásokra. A legjobb példa erre az érzékenységre az a képesség, amellyel közvetlenül is meg lehet érezni az elektromos készülékek hálózati csatlakozózsinórjának polaritásváltozását. (Erről a fajta polaritásról "Forró drót" címmel írtunk a Hifi Mozaik 5. kötetében. - A szerk.) Peter ezt mintegy az ujjaival érzi; jómagam mint valamiféle "nyomást" érzékelem a fülemben. Nagyobb rutinnal és több önbizalommal valószínűleg a legtöbb ember képes lehetne rá, hogy megérezze az elektromos töltés ilyetén változását. Ismét csak, ha olvastad előző cikkemet; tudni fogod, hogy a PWB Electronics cég piacra dobott egy egész sereg olyan eszközt, amellyel manipulálni lehet az épületen belül uralkodó töltést. Arra bizonyára nem gondoltál, hogy ezt a káros töltést egészen egyszerű eszközökkel is befolyásolni 1ehet: karton- vagy papírdarabkákkal és rövid dróthuzalokkal. Amiről alább írni szándékozom, többnyire gyors és olcsó eljárás - de ne becsüld le őket! Hatásuk igen jelentékeny lehet, még akkor is, ha már eddig is alkalmaztál bolti PWB-eszközöket. Így hát készülj fel néhány kísérletre, amellyel manipulálni lehet a lakásodban uralkodó elektromos töltést. Válassz ki egy LP-t vagy CD-t - lehetőleg széles frekvenciasávút, nagy dinamikájút -, merülj el a hangjában. Figyeld, könnyen tudod-e követni a zenei vonulatokat; kérdezz rá a sztereofóniára; hogy vajon kellemes-e a hang; nem válik-e kényelmetlenül hangossá a fortisszimókban; nem érzed-e zavarosnak, bummogónak, fókuszon kívülinek és így tovább. Most pedig nézz körül a szobádban. Rend van-e? Avagy könyvek, lemezek, CD-k, újságok hevernek szanaszéjjel? Hány távvezérlő van a szobádban? Olyan órát viselsz-e, amely elemmel működik? Vannak-e egyéb, elemmel működő jószágok a szobában: órák, tűtisztító, kamera, játékszer és hasonló? Nincs véletlenül a hangsugárzók közelében olyasmi, ami egyébként nem szokott ott lenni: egy köteg LP, egy szék, egy nagyobbfajta gyermekjáték, esetleg egy cserepes növény vagy egy asztalka? És mi a helyzet azokkal a tárgyakkal, amelyekben hangszóró van: hordozható rádió, kazettás magnó, Walkman-sztereó fejhallgatóval és így tovább? Csak nézz körül és regisztráld őket. És most fel: csinálj rendet! Vigyél ki minden elemmel működő eszközt is a szobából (egyelőre; később majd megmondom, hogyan lehet semlegesíteni őket). Ezek után játszd le újra ugyanazt a zenei részletet, ugyanabban a szabályzóállásban. Hogy mekkora különbséget fogsz hallani, az természetesen attól függ, mekkora volt a rendetlenség, illetve hogy voltak-e a szobában elemes jószágok. De még ha a szobádban tökéletes rend uralkodott is, és az egyetlen elemes készülék a karórád, észlelned kell, hogy jobban szól a zene, ha az órát kiviszed a szobából. Ha a szobád meglehetősen rendetlen volt, s telis-tele elemes szerkezetekkel, akkor előfordulhat, hogy amikor leülsz, és újra hallgatod a zenét, elbizonytalanodsz, hogy vajon tényleg jobban szól-e. Ez amiatt van, hogy sok idő telt el a két meghallgatás között. Ha így van, figyelj jól, és hozz vissza a szobába csak egyetlen elemmel működő eszközt (távvezérlő, kamera, óra). Hallani fogod, hogy a hangminőség romlik. Hordozd körül pillantásodat újra a szobában, de ezúttal az olyan tárgyakra figyelj, amilyen a tv-állvány, a nagyméretű szekrény, a székek, a heverő. Többségük négy lábon áll, és ez nem jó dolog, legalábbis a körülöttük felépülő elektromos töltés szempontjából. PWB azt állítja, hogy ezt a töltésmintázatot megtörheted azáltal, hogy egyszerűen csak bedugsz egy vékony papír- vagy kartonlapot a szótanforgó tárgy egyik lába alá. Ha így jársz el, némiképp csökkenni fog a töltés, s ennek következtében javul a hangkép. Tudom én, hogy ez túl szépnek látszik ahhoz, hogysem igaz legyen, de csak próbáld ki. Tégy egy kis darab papírt a heverő, a tv-állvány, a bárszekrény stb. egyik lába alá, és ha módod van rá, tedd ugyanezt az erősítőddel, CD-játszóddal és a többi készülékeddel is. Azt fogod tapasztalni, hogy a hangminőség megjavul, és nem is akármennyire: élesebbé, tisztábbá válik, kevésbé harsány, kevesbé bummogó. Meg hangosabb is lesz valamelyest. Folytatva ezt a gondolatmenetet: bizonyára észrevetted, hogy a hifi-készülékekben a csavarok többnyire négyesével sorakoznak. A hangszórók általában négy csavarral vannak felerősítve, a legtöbb erősítő, tuner és CD játszó tetőlapja úgyszintén. Ezen úgy lehet segítem, hogy vagy eltávolítod az egyik csavart, vagy pedig - ha ezt nem lehet megtenni, például mert a hangszóró nem simulna szorosan a dobozához - tégy egy megfelelő nagyságú alátétet a négy csavar egyike alá. Ha a négy csavar alatt már eleve alátétek vannak, távolítsd el az egyik alátétet. (Ideális kísérleti eszköz a Heybrook HB1 hangsugárzó. Mind a három nyílását - a mély- és a magashangszóró illetve hátul a keresztváltó - 4-4 csavarral zárták le. Az alátétek száma is 4-4, kivéve a magassugárzónál, mert ott egy alátét sincs. - A szerk.) Ismét azt fogod tapasztalni, hogy a hangkép élesebb, tisztább, részletezőbb. A négylábú hangsugárzóállványokat, a maguk négy tüskéjével, úgy lehet manipulálni, hogy pénzdarabot dugunk az egyik tüske alá. Ezzel ugyan rontjuk a rendszer stabilitását, mindazonáltal a hangkép most is javulni fog. Könyvek, magazinok, újságok, hanglemezek - mind igen magasfokú töltést hordoznak, s az kedvezőtlenül reagál arra a szórt energiára, amely a hálózatból árad. Ezeket a tárgyakat is manipulálhatod, oly módon, hogy mindegyikbe beledugsz egy papírlapot: azonos méretűt, de kisebb is megfelel. Ez az eljárás is az előbbi, páros/páratlan rendszernek a variációja. A páros számú lap közé bedugott papírlap (a könyvek-újságok technikai okból általában páros számú lapot tartalmaznak a szerk.) megváltoztatja a töltés előjelét. Bármily hihetetlen, próbáld ki! Rá fogsz jönni, mennyire hatékony ez az eljárás. Különösen, ha nagy gyűjteményed van könyvekből vagy hanglemezekből. Arra is ügyelj, hogy minden polcon páratlan számú könyv, hanglemez vagy CD sorakozzon. Az én CD-tartó állványom polcai páros számú korongot fogadnak be; hogy ne veszítsék helyet, telerakom ugyan a polcokat, de mindegyiket kiegészítem egy CD-tok méretű papírlappal. Ez a módszer is működik, biztosítalak. Elemeket a PWB polarizátorral és/vagy a fekete műanyag fóliákkal lehet kezelni, de hatékonyan semlegesítheted őket azáltal is, hogy közönséges ragasztószalagot tekersz körbe rajtuk - pontosan másfél menetet. Apró gombelemeket nehéz így kezelni, de a legtöbb szárazelemmel menni fog a dolog. Az összes elemet kezelni kell, ha semlegesíteni akarod kellemetlen hatásukat. A modern otthon tele van elektromos holmikkal, a televíziótól és rádiótól kezdve a mosógépekig, a mikrohullámú sütőkig, hűtőgépekig, kenyérpirítókig, hajszárítókig, porszívókig és így tovább. Ha összehasonlítod ezt az állapotot, amely a mai lakások többségét jellemzi; mondjuk a 40 év előttivel, rájössz, mennyire befonja életünket az elektromosság. A legtöbb audiofil tudja, hogy a tv-készülék, ha ugyanabban a szobában tartjuk, rontja a hangminőséget igaz, ezt általában (tévesen) annak tudják be, hogy a tv-készülékben is hangszóró van, és az akusztikusan zavarhatja a hangsugárzóinkat. Pedig van egy nagyon egyszerű eljárás, amellyel csökkenteni lehet a tv-készülék kellemetlen hatását, s minden olyan háztartási készülékét is, amelyet éppen nem használunk. Ez az eljárás csak akkor működik, ha a szótanforgó készüléknek kihúzzuk a hálózati csatlakozóját; tv-készülékkel ezt főleg akkor tesszük meg, ha nagyon oda akarunk figyelni a zenére. Végy egy darab vékony, szigetelt drótot; úgy 15-20 centi hosszút, és köss matrózcsomót* (* Reef knot. A szótár szerint takácscsomó - ámde a takácscsomó nem ilyen. A Hi-Fi Answerből átvett kép a hajózásban használatos dupla, nyolcas alakú csomót ábrázolja. A hurok életnagyságú; a csomót szorosan meg kell húzni.) a közepére, miáltal egy kis hurkot kapsz. Tisztítsd le a szigetelést a két végén, erősíts rá krokodil-csipeszeket (vagy - hangsugárzó semlegesítésére - banándugókat). Ezután egyszerűen kapcsold rá a villásdugóra, vagyis zárd vele rövidre a fázist és a nullát. Akkor kapod a legjobb eredményt, ha a készülék hálózati kapcsolófát bekapcsolt állapotában hagyod - de egyébként is működik a módszer. Egész készleteket csinálhatsz ilyen rövidrezáró hurkokból, rövidre zárva minden hálózatról működő készüléket, ha éppen használaton kívül vannak: a tv-készüléket, a mosógépet, a porszívót és a többit. Azt javaslom, hogy a krokodil-csipeszeket mindig egyvonalba állítsd a villásdugó ágaival, nem mintha múlna rajta valami, de megakadályozza, hogy véletlenül bedugd a hálózatba a rövidre zárt villásdugót. Ha vannak extra hangsugárzóid a házban - kritikusoknak gyakran 30-40 párat kell tárolniuk, amikor hangsugárzó-revűt rendeznek -, minden egyes dobozt rövidre kell zárni, hurkot erősítve a termináljai közé. Teljesen mindegy, benn vannak-e a hangsugárzók a zenehallgató szobában, és az sem számít, be vannak-e csomagolva a kartondobozukba. Elég, ha benn vannak a lakásban: a hangsugárzók okozta káros töltés-növekedést mindenképpen meg lehet hallani. Ha ezt megértetted, azt is meg fogod érteni, hogy a "single speaker" bemutatótermek (amelyekben mindig csak egyetlen pár hangsugárzót hoznak be a lehallgatószobába, a Linn cég ideológiája szerint - a szerk.) miért hoztak csupán félsikert. Csökkentették ugyan a bajt, de nem szüntették meg. Az egyetlen módszer tehát: 4mm átmérőjű drótból készült rövidrezáró hurok, matrózcsomóval, minden egyes használaton kívüli hangsugárzó plusz és mínusz pólusai között. Ha csupán rövidre zárod a terminálokat, keveset nyersz, kevesebbet, mint mmatrózcsomóval. És miért matrózcsomó? Peter Beit szerint ez megváltoztatja a töltés polaritását, s ezáltal enyhíti a káros hatást. Matrózcsomót köthetsz, ha akarsz, a hálózati csatlakozókábelekre és az "interconnect" kábelekre is, mégpedig kétféleképpen. Vagy összefogsz két hálózatizsinórt például az erősítőét és a Lemezjátszóét), úgy kötöd őket, hogy matrózcsomót formáljanak, s ezután dugod őket a konnektorba. Vagy pedig mindegyikre külön-külön kötöd a csomót. További változat a matrózcsomóra: végy két vékony zománcszigetelésű vezetéket (amilyennel a transzformátorokat tekercselik), köss a kettő közé páratlan számú matrózcsomót, lazítsd meg hangsugárzódban a dohogó és a csipogó legfelső csavarját, kösd közéjük a drótot, húzd meg újra a csavarokat. Meg fogsz lepődni, mennyivel jobban fog szólni a hangsugárzód: tisztábban, fókuszóltabban és valamivel hangosabban is Másik ötlet: erősíts krokodil-csipeszt a drót két végére, csíptesd az egyiket (mondjuk) a lemezjátszó árnyékolt hálózati kábelére, a másikat, pedig az erősítőére. Minél több a dróton a matrózcsomó, annál jobban működik, de mindig csak páratlan számú legyen. Még mindig a páros/páratlan játék: ideje mondanunk valamit a hárompontos alátámasztás előnyeiről a négypontossal szemen. A legtöbb erősítőnek, lemezjátszónak, CD játszónak, tunernek, kazettás decknek stb. négy lába van, és ez nem ideális. A hárompontos felfüggesztés csaknem mindig jobb eredményt ad, gyakran meglepően jobbat: Mindazonáltal, a négy ponton alátámasztott rendszert is kezelni lehet, miáltal jobban szólhat bármiféle hárompontosnál - habár ehhez már speciális PWB-eszköz szükségeltetik. Ha megfelelőképpen kezelik, a négypontos alátámasztás a jobb; egyébként a hárompontos felülmúlja. Az a lényeg, hogy a háromkontra-négynek itt sincs semmi köze semmiféle stablitáshoz vagy merevséghez. Minél inkább belegondolok, annál inkább meggyőződésemmé válik, hogy a régi Szilárdság/Stablitás elmélet alapjaiban hibás; és hogy a probléma mindig is elektromos jellegű volt, nem pedig akusztikai. (Jimmy Hughes ezután még az újabb keletű PWB-eszközökről, illetve a régebbi eszközök javított változatairól szól. Egyebek között elmeséli, hogy PWB forgalomba hozott egy hangszedőt. Pontosabban: fogott egy olcsó Audio-Technica AT95E-t, elvarázsolta - és lám, a húszfontos kis mágneses pickup most a legdrágább MC-típusokkal is állja a versenyt. Hasonlóképpen, a varázsvesszős ember egy CD játszót is "polarizált". Szándékosan a lehető leggyatrábbat választotta, egy 100 fontos bóvlit - és ez a gép most állítólag jobban szól, mint bármely középkategóriájú készülék. Az újságíró ezzel zárja:) Peter munkásságában az a leglényegesebb, hogy az egészségüggyel, az ember jó közérzetével függ össze. Élünk, dolgozunk, utazunk olyan körülmények között, amelyek egyre ellenségesebbek számunkra; és az elektromosság rohamos elterjedésével egyre nő a bennünket körülvevő elektromágneses mező intenzitása. Már a múltkor is azzal fejeztem be cikkemet, amit Peter mondott első találkozásunkkor: "Felfedezésem meg fogja változtatni egész életvitelünket." És ez az igazság, se több, se kevesebb. Elismerjük-e most, vagy megvárjuk, amíg rákényszerülünk? * Plusz 1 fő? (A szerkesztő tollából:) Bármennyire kételkedtem is benne: a Páros/Páratlan szabály valóban működik, fittyet hányva a fizikatankönyvnek. Hát ilyesmivel sem találkoztam még, mióta kétágú vagyok!... Ez a szólásmondás egyébként nem tükrözi híven a valóságot, mert az embernek a két lábán kívül két karja is van, s eszerint legalább négyágúnak minősül. (Ízetlen megjegyzéseket kéretik mellőzni!) És ekkor belémnyilallott valami. A négy: páros szám. Lehet, hogy emiatt egy olyan elektromos tér épül fel az élő test körül, amely éppannyira zavaró, mint a négy ponton alátámasztott élettelen tárgyak elektromos tere?! Lássuk csak: évekkel ezelőtt divatúan volt egy babona: az emberek rézkarikát hordtak a bal csuklójukon, mint a zulukafferek, s azt állították, hogy ez a "mágneses karkötő" jót tesz az egészségüknek (például megelőzi a reumát stb. stb.). Lehet, hogy a sarlatánok ösztönösen ráhibáztak a PWB-effektusra: a rézkarkötő nem a reumát előzte meg, hanem az elektromos teret blokkolta egyik végtagunk körül, s ezáltal páratlanná alakította azt, ami eddig páros volt?! Nosza, karkötőt készítettem két milliméter átmérőjű rézdrótból (úgy 6-7 menetet tekercseltem - itt alighanem mindegy, hogy páros-e avagy páratlan), és figyelni kezdtem, változik-e a hangkép, ha a karkötőt felhúzom a csuklómra. Azt tapasztaltam, hogy bizony változik, s nem is kevéssé! És ami a legérdekesebb: az Effektust nemcsak akkor észleltem, ha én magam húztam fel a karkötőt, hanem akkor is, ha bárki más vette fel a közelemben! És megfordítva: ha rajtam volt a karkötő, vendégeim is ugyanazt hallották, amit én! Nevezetesen - ...nem, nem mondom el, mert akkor Te is ezt fogod hallani. Inkább próbáld ki magad. Annál is inkább, mert ami engem illet, én néhány napi hallgatózás után elbizonytalanodtam. Nem mintha nem hallottam volna az Effektust továbbra is - csak éppen most már nem esküdtem volna meg rá, hogy valóban javít a hangképen. Az is lehet, hogy ront rajta. Aminek a Páros/Páratlan szabály értelmében az volna a magyarázata, hogy az emberi állat voltaképpen nem négy-, hanem ötágú. Az ötödik a feje. Ha az öt elágazás közül az egyiket "blokkoljuk", négy marad. És a négy páros szám! (A rézkarika helyett egyébként a közönséges fémszíjas karóra is beválik, csak nem annyira effektív. A kísérlethez az elemet előbb szedjük ki belőle!) Nos, óhajt valaki hozzászólni ehhez az élettani dilemmához, miszerint a körülöttünk felépülő elektromos "töltés" szempontjából négy-, avagy ötágúak vagyunk-e? Plusz 1 fő? Mínusz 1 fő? Fő a fejünk. * MÁJUS Két állvány, két teljesen különböző konstrukció, mondhatnánk tűz és víz - és lám, mégis mindkettőről szuperlatívuszokban írnak. Az egyik a Celestion SL700 hangsugárzó állványa - tesztelik, annak ellenére, hogy egyelőre nem kapható önálló hifi-produktum gyanánt. Nagyon csinos jószág: fém-szürke bevonatú alumínium pillér, öntött lábazattal és tetőlappal. Házilag lehet összeszerelni, beleöntvén a homokot és az ólomgranulátumot, amit hozzáadnak. A másik lábazat a RATA Torlyte, ez balzafából(!) készült. Peter Turner lelkesedik érte: "Az ára? Kétszáz font. Éhezz néhány hétig, szokj le a sörről, járj gyalog dolgozni, csapd el a családodat, add el az autódat. Ezen csak nem múlhat a dolog?!" A doboz se kutya, de az állvány talán még érdekesebb: Celestion SL700. (HFA május) * Tesztek. Technics SL-P990 és SL-P770 ezüstlemezjátszó (450/350,-); túlmintavételezés, 18 bit felbontás, csatornánként két D/A átalakító - és ha nem is elsőrendű, de nagyon is méltányolható hangminőség. Proton AM-200 erősítő (150,-); kissé drága, a NAD-hoz és a Rotelhez képest. Nem eléggé eleven a hangja. Philips FA960 erősítő (300,-); a Marantz gyártmánya (CD-játszóért cserébe?), átlagosan jó minőség, meleg, magasban kissé ködös hangkép. Marantz PM-94 erősítő (1000,-); MOSFET, LC-OFC illesztőtranszformátor a fono-bemeneten, hatalmas teljesítmény - állítólag eddig a legjobb Marantz. Audiokits Virtuoso teljesítményerősítő-kitek (325 fonttól felfelé); nem dicsérik őket. Ortofon MC3000/T-3000 hangszedő/transzformátor (800/750,-); Alvin Gold szerint a pickup elsőrangú és a Koetsukhoz mérendő, de ami a trafót illeti: "noha ez a legjobb, amit eddig hallottam, én inkább megmaradok az MC-erősítőknél". Wharfedale 507.2 Mahogany hangsugárzó (250,-); feltehetően nem a mahagóni borítás, mint inkább a Medite doboz miatt szól ennyire jól: tisztán, lágyan és mégis dinamikusan. A&R Arcam Two Plus hangsugárzó (250,-); demonstrációkon talán nem a legelőnyösebb oldaláról mutatkozik be, "szerény" a hangja - de igen jól lehet vele zenét hallgatni. Wharfedale Delta 30 minibodoboz (80,-); itt is nagyon meg vannak elégedve vele. Snell Acoustics Type E/II hangsugárzó (1000,-); igen egyszerű hangszórók, komplikált keresztváltó, kitűnő dinamika, mérsékelten finom magas regiszter. JÚNIUS Hívhatjuk-e a Compact Disc-et ezüstlemeznek, ha alkalomadtán aranyszínű?! Nagy Lajos (nem a király: az író) hasonlatával élve: úgy leszünk vele, mint a fekete kávéval, amely valójában barna, a fehér medvével, amely sárga és a vörös orral, amely lila. Aranyos kis ezüstlemez, audiofileknek. Nem mind ezüst, ami fénylik? (HFA június) Félreértések elkerülése végett: nem a VCD-ről, tehát a CD-formátumú, de aranyszínű képlemezről van szó, hanem szabályos kompakt hanglemezről, de "audiofil kiadásúról". A japánok (Jimmy Hughes nem említi, mely cégek) forgalomba hozták, egyelőre demonstrációs céllal, ugyanannak a Compact Discnek egy olyan változatát is, amelyen a vékony fényvisszaverő réteg nem alumíniumból, hanem aranyból készült. A szótanforgó felvételről történetesen egy különleges Stradivari hegedű hallható, és az aranyszínű változatnak a hangja valóban "aranylóbb": gazdagabb, izzóbb, fényesebb, mint a normál, ezüstszínű kompaktlemezé. Ha tehát valaki tényleg elhitte volna, amit a Philips reklámszakemberei kitaláltak, ti., hogy a Compact Disc "tökéletesség mindörökre", az most mindörökre beláthatja: minden műszaki tökéletesség viszonylagos és időleges. Hiába vásárolsz "végleges", életed végéig kitartó hanglemezeket, ha egyszercsak közlik veled, hogy most már megveheted ugyanezt audiofil kiadásban, extra-minőségben is - persze, extra-drágán. A műszaki magyarázat egyébként az volna, hogy az aranyozott felület hűségesebben veri vissza a lézerfény-nyalábot, miáltal a CD-játszó ritkábban vét követési hibát. Jimmy Hughes rögtön elmondja, hogy Peter Belt kétségbe vonja ezt a teóriát, szerinte ismét polarizációs effektusról van szó, arról, hogy a különféle anyagok, ha forgásba hozzák őket, eltérő mintázatú elektromos teret építenek ki maguk körül. Az alumínium mint anyag előnytelen. Ezért panaszkodnak némelyek a Compact Disc hangjára. Az arany, ezzel szemben, hasonló elektromos "mintázatot" produkál, mint a pvc, amelyből a fekete lemez készül. Az ezüstlemez mindazonáltal "kezelhető" a Peter Belt varázseszközeivel, és akkor ugyanolyan jól szól, mint az arany. Vagy mint a pvc. * Tesztek. Beard Audio CA35/P35MkII csöves elő/végerősítő (1390,-); a legolcsóbb a hírneves Beard-ek közül - és egy kis csalódást is okoz. Dynavector Karat 17D Mkll hangszedő (200,-); kissé túl artikulált hangja van, és hajlamos összeszedni a port a lemezről. Voyd Valdi lemezjátszó-futómű (550,-); eltérően a nagy Voydtól, három motor helyett csak kettő hajtja, és mégis jobb a nagy gépnél, hasonlít a Townshend Rockra, de azért (John Bamford szerint) elmarad attól. Musical Fidelity MA50 teljesítményerősítő monoblokk (páronként 850,-); ügyes kompromisszum, nem szól akkorát, mint az A370 vagy P270, viszont az utóbbinál szebben muzsikál. Canton Karat 40 hangsugárzó (530,-); "tán csodállak, ámde nem szeretlek", túl precíz, germános. JBL LX55 (390,-); ez meg még mindig egy kicsit amerikaias, habár megpróbálták hozzáidomítani a brit fülekhez. Nagyot szól, tiszta, semleges hangú: "ami hiányzik belőle: egy kicsit több melegség és lélek". Kenwood KA-550D és 660D erősítők (130/160,-); CD-ről már elég jól szólnak, LP-ről még nem. Sansui AU-X201 erősítő (120,-); a NAD jobb. Harman/Kardon PM635 erősítő (160,-); elmegy. A Beard csöves elektronikái változatlanul rangosak. (HFA június) Kvázi-18 bit, négy konverter-egység: Technics SL-P990 ezüstlemezjátszó. (HFA május) MOSFET-es bivalymarantz: PM-94. (HFA május) Audio 1988 ÁPRILIS Úgy látszik, a DAT-magnó Amerikában előbb az autókat fogja meghódítani, s csak azután az otthonokat. Noha e digitális magnótípus jogállapotát még nem tisztázták, a Ford tavaly év végén bejelentette, hogy 1988 nyarától kezdve hajlandó (Sony-gyártotta) DAT-magnóval szállítani az új Lincoln Continentalt. Az autógyár leszögezte: az esetleges tilalom csakis a DAT-felvételekre vonatkozhat, s nem pedig a DAT-lejátszásra... A januári CES-en (a chicagoi szórakoztatóelektronikai kiállításon) a Technics és a Clarion cég máris bemutatott autóba való DAT-magnókat, s megadta irányárukat (2000, illetve 1750 dollár). A CES-t követően a General Motors is bejelentette, hogy rövidesen DAT-magnót is szállíthat cubehőr gyanánt. * Néhány oldallal elébb már szóbakerült, hogy a Copycode-rendszer most már erkölcsileg halott, biztosan nem fogják bevezetni - de más cégek, a Philips-szel az élen, hasonló másolásgátló rendszereken dolgoznak. (A Copycode, mint ismeretes, afféle erényöv, amelyet be kell építeni a DAT-magnóba, s akkor megakadályozza, hogy a CD-játszók műsorát még digitálisan kódolt formában átvehessék, s ezáltal a műsort úgyszólván klónozzák, vagyis tetszőleges számú, tökéletes minőségű másolatot készítsenek róla.) Ivan Berger elmondja, hogy a Philips ezt a hírt nem erősítette meg, de nem is cáfolta. Másodkézből kapott információk szerint a Philips nem is egy, hanem kétféle rendszert dolgozott ki, ezek neve Solo, illetve Solo Plus. A Solo módot ad rá, hogy a CD műsoráról egyetlen DAT-másolatot készítsenek, de a magnófelvételt "megjelöli" (a szubkódban, ez tehát nem érződik meg a műsor hangminőségén), miáltal a másolatot már nem lehet továbbmásolni. A RIAA és az általa képviselt hanglemezgyárak azonnal bejelentették, hogy a Solo rendszert nem tartják kielégítőnek, mert megengedi, hogy a védett műsort analóg úton továbbmásolják. A másikat, a Solo Plus-t a RIAA elfogadná, ezt a rendszert viszont rajtuk kívül senki sem fogja elfogadni, ugyanis az a lényege, hogy a készüléken ne legyen analóg bemenet... Úgy véljük (ezt már mi mondjuk, nem Ivan Berger), mindenki előtt nyilvánvaló, hogy valójában mi célt is szolgálnak ezek a "fejlesztések". Semmi esélyük sincs rá, hogy valaha is megvalósuljanak-megtestesüljenek. De már a puszta hírük is képes zavart kelteni, s ezzel feltartóztatni fejlődésében az új médiumot, a DAT-magnót. * A CES-en, a téli szórakoztató-elektronikai kiállításon Bert Whyte felfigyel a CD-technika új trendjére. A szlogen most: 18 bit, 8-szoros túlmintavételezés. A készülékek többségében, persze, a 18 bites szűrő végül is egy 16 bites konverterre dolgozik. Lényegében véve, ilyenkor a nagyszintű jeleket 16 bites rendszerben dolgozzák fel; az extra két bitet csak az alacsony szintű jelek feldolgozásakor hasznosítják. Ezzel szemben a Sony új, lineáris 18 bites D/A átalakítója és 18 bit/nyolcszoros túlmintavételezésű digitális szűrője valóban a maximumot hozhatja ki az eddigi CD-felvételekből - mint a Sony CDP-707ESD ezüst-lemezjátszó tanúsítja, amelyet egyébként éppen ebben a számban tesztelnek. (Hogy a 16 bites konverter miért működik jobban, ha a szűrő 18 bites, ezt részletesebben is kifejti Ken Pohlmann a lap júniusi számában.) Szintén a kiállítás hírei közül: ma már olyan sok a CD-gyártó üzem, hogy az árak most már minden bizonnyal esni fognak. Whyte becslése szerint a gyártási költségek egyébként is csökkenni fognak, úgy 1,5-2 dollárra a jelenlegi 3-3,5 dollárról, minek következtében az ezüstlemezek bolti ára 11-12 dollárra eshet. (Ezekből az adatokból képet alkothatunk a nyugati kereskedelmi gyakorlatról, s arról, hogy micsoda tartalékai vannak az ottani gazdaságnak. Riasztóan olcsón gyártanak, riasztóan olcsón adják tovább az árut, tehát riasztóan sokat nyerhet a kereskedő - viszont ő az, aki adózik, és ő visel minden kockázatot. Természetesen az árleszállítás is őt terheli.) * Lemezpárnákat tesztel Edward M. Long, nagyon körültekintően, amennyiben mindegyiket kipróbálja és a frekvenciaátvitelüket is megméri, lemez-leszorítóval és anélkül is. Sajnos, a teszthez következetesen a Sota Sapphire lemezjátszót használja, így nem okoz bombameglepetést, hogy valamennyi közül a Sota saját lemezpárnája jön ki a legjobbnak. Végül is, a lemezpárnát kell illeszteni a lemezjátszóhoz, nem pedig fordítva. Tehát nagyon valószínű, hogy minden lemezjátszóhoz külön kell megkeresni a hozzá való párnát. * Tesztek. Sony CDP-707ESD CD-játszó (1800,-), Audiolab 8000A erősítő (700,-), Kenwood KX-660HX kazettás magnó (300,-), Mark Levinson No.23 teljesítményerősítő (4700,-). MÁJUS Az idei Autó-Hifi Évkönyv. JÚNIUS Tesztek. Bower & Wilkins B&W 801 Matrix (5000 dollár, Bert Whyte igen hosszan ír róla és nagyon lelkesedik érte), Akai AD-93 DAT-magnó (nincs ára, hiszen mint tudjuk - az USA-ban még nem merték forgalomba hozni), Ohm Walsh 5 hangsugárzó (4,800,-), Wheaton Tri-Planar II hangkar (800,-), Philips CD960 ezüst-lemezjátszó (950,-), Philips DAC960 D/A átalakító (950,-). Az Audio-nak nagyon tetszik a brit B&W 801 Matrix. (Június) Analóg vonal: Wheaton Tri-Planar II hangkar, nem kevesebb, mint hatféle ellensúllyal. (Audio június) Az utazás unalmát már a DAT-lejátszómagnók zenéjével enyhíthetjük (képünkön: Kenwood KDT-99R, Technics DT1 és Clarion Audia DAC 2000), főleg ha végre forgalomba kerülnek az otthoni DAT-magnók is, amelyekkel felvételt készíthetünk hozzájuk... (Audio április)