A túlshow oldal |
A hajdani nyugat-berlini Funkausstellung az évek folyamán három
részre szakadt: Berlinben a számítástechnika seregszemléjét tartják
(bennünket ez nyilván kevésbé érint), Frankfurtban a High-End, azaz a
Legfelső Hifi készülékeit demonstrálják, Düsseldorfban pedig
Audio-Video címmel az égegyvilágon mindent bemutatnak, aminek csak
köze lehet a hang-, illetve képtechnikához. A szerkesztőnek az idén
sikerült eljutnia Düsseldorfba, ami pedig a frankfurti show-t illeti,
ezen Huszti Zsolt ("Zsolt Audio") hivatalból jelen volt, s kérésünkre
elvállalta a riporter szerepét (egyszersmind a fotóriporter szerepét
is).
High End '88 Frankfurt
(augusztus 11-14.)
A Frankfurt melletti kis Gravenbruch helységben az ötcsillagos,
még nyugatnémet zsebből is szinte megfizethetetlen Kempinski Hotelnél
aligha akadhatna alkalmasabb házigazda a hifi-világ elképesztő(en
drága) ezoterikus csodáinak befogadására. A mindenre elszánt hifisták
- úgy 4-5 ezren -, meg a szakma nagyjai ide zarándokolnak évről-évre,
hogy elragadtassák magukat és másokat. Felrémlenek emlékezetemből a
korábbi évek high-end képei: mosolyra fakasztó, groteszk
lemezjátszó-dinoszauruszok, megfizethetetlen, "talpig" krómüveg
elektronika-csodák és ijesztő, ruhásszekrény nagyságú,
valószínűleg-hangfalak, mindez kellően fűszerezve a
konstruktőr-géniuszok érthetetlenül bonyolult magyarázataival. Amolyan
indianapolis-i autóverseny ez: itt mindennel lehet indulni. Amikor
eddig a gondolatig eljutok, kezdenek kételyeim támadni utazásom
végcélját és értelmét (az idei "futamot") illetően, de tudom, hogy
ezek legkésőbb a Kempinski Hotel bejáratában el fognak repülni, mint
egy rossz álom, és én is hagyom magam elragadtatni a "leg"-ek e
mesevilágában. A hotel felé közeledve érzem, hogy lassan átalakulok és
alkalmassá válok annak a befogadására, ami következik. A gyönyörű park
(kívül), a drága bútorok, fali burkolatok, egzotikus növények és a
kellemes hűvöset árasztó légkondicionálás (belül) észrevétlenül
átvezeti még a legkevésbé "szárnyalni" kívánó, józan látogatót is egy
valószerűtlen, de lenyűgöző világba.
A kiállítás hivatalos katalógusa idén számtalan "ínyencséghez"
csinál étvágyat. 61 kiállító 170 gyár termékeivel ad találkát
egymásnak és az érdeklődőknek a szálloda egy külön szárnyában. Pfleid,
Martion, Piega, Brinkmann, Hornbach, Tessendorf, Rossing, HGP,
Symphonic Line... olvasom a katalógusban. Talán ismeretlenek?! Semmi
vész, a "hiba nem az Ön készülékében van" - bevallom, nekem se
mondanak túl sokat ezek a nevek, holott már törzsvendégnek számítok
ezen a kiállításon. Szerencsére itt vannak az ismerősök is: a Spendor,
Mission, Rogers, Systemdeck, Celestion, Musical Fidelity, Nytech és
Roksan Angliából, a Magnat, Pilot, TMR, Ecouton, Burmester és Outsider
az NSZK-hól (tudom, a német hifitermékek kevésbé ismertek a Hifi
mozaik olvasói előtt) az infinity, Martin Logan, Audio Research, Mark
Levinson és Sota az USÁ-ból, de még a japánok is: Sony, Yamaha, NAD,
Accuphase, Nakamichi.
Rögtön az első helyiségben megszédültünk. Na nem a hangminőségtől
(mivel az itt kiállító Mark Levinson/Klyne képviselet nem tartotta
alkalmasnak a szobát egy érdemleges bemutatóra), hanem az áraktól. Egy
valamire való elő/végfok belekerül vagy 60-70000DM-be (leírom
mégegyszer: hatvan-hetvenezer nyugatnémet márkába), bár kínálnak
olcsóbbakat is 10-15 ezerért... A kereskedő is, akinek elkezdtük a
magyar piac lehetőségeit ecsetelni, ajánlott inkább egy meglehetősen
rosszkülsejű, holland származású hangsugárzót "mindössze" 2500 DM-ért.
Aztán amikor meghallotta, hogy az átlagkereset Magyarországon úgy
250DM lehet döbbenten elnémult. Továbbmentünk.
Sokak szerint az erősítők nonpluszultrája: a Mark Levinson.
Meghallgatni itt sajnos nem lehetett
Az Apogee és a Primare csodálatosak, de az áruk...
A következő szobában reménykedve hallgattunk bele az A&R
Cambridge/Rogers láncba, de sajnos, még brit audiofil ízlésünk is
kevés volt ahhoz, hogy ezt jónak halljuk.
A Mission szobájában végre megnéztük az új külsejű Cyrus
erősítőket és láttunk egy hangsugárzót is, amely viszont így elsőre
csalódást keltett. Az erősítők viszont - mivel a cég változatlanul
kapacitás-problémákkal küzd - továbbra is hiánycikkek maradnak (immár
egy éve ez a helyzet). Számomra ez érthetetlen, mivel Missionék új
stratégiája az lenne - ők mondják ezt büszkén - hogy a széles tömegek
számára elérhetővé tegyék "büdzsé" kategóriájú termékeiket.
Biztosan nem a "büdzsé" kategóriát célozták meg Celestionék az új
SL 700 hangfalakkal: az NSZK-ár kb. 5000DM. Amit hallottunk, az
sajnos, csalódás volt. Talán csak nem volt szerencsés összepárosítani
ezeket a kissé érzéketlen és lusta hangsugárzókat a bár nagyon
analitikus, de vérszegény DNM elektronikával. Ez az összeállítás a
maga közel 20 ezer márkás árával amúgyis már erősen elszakadt a brit
audiofil valóságtól. Kár érte. (Itt hadd jegyezzem meg közbevetőleg,
hogy nyilván nem lehetett módunk felderíteni egy-egy rosszul sikerült
demonstráció okait, ezért amit itt leírok, mindössze a szubjektív
benyomásaim.)
Talán a legnagyobb csalódás, pedig sokat vártunk tőle: Celestion SL700
Továbbhaladva, egy más világban találtuk magunkat: a gigantok
sorakoztak egymásután: Pilot, MB, Quadral, T+A, mind "made in
Germany": 2 méter körüli, több száz literes "hangládák", a famunka
megejtően szép. Viszont a demonstrációból - pöttömnyi 12-15 (!)
négyzeméteres szobák láttán - köszöntünk, de nem kértünk. Talán ha
mindez egy lovagteremben lett volna felállítva... Aztán rögtön leckét
kaptunk belőle, hogy az életben minden relatív. Ugyanis betévedtünk a
Fischer Audio-hoz (nem tévesztendő össze a japán Fisherrel), ahol
büszkén mutattak rá arra a falméretű valami csodára, amiről később
kiderült, hogy egy 2,2 méter magas, 24 (!) utas aktív hangsugárzó
rendszer - 150 ezer DM-ért. "Handmade in Germany", állt a
prospektusban nyomatékul...
Ez is csak falnak van Itt? Fischer Pegazus
Viszont érdemes volt megtanulni néhány nagyon - ígéretesnek látszó
nyugatnémet elektronika nevét a már nemzetközileg elismert Burmesteré
mellett. Az Omtec, a Symphonic Line, a Tessendorf (TE Audio) és a
csöves erősítőket gyártó Orange Audio nagyon magas technikai
színvonalat és kiváló demonstrációt nyújtott, többségében szintén
saját fejlesztésű hangsugárzókkal és kivétel nélkül (!) Roksan Xerxes
front-enddel (lemezjátszó-futómű, plusz hangkar és hangszedő. A
szerk.), amely statisztikailag nézve is uralkodó lemezjátszója volt a
High-End' 88-nak. Körülbelül egy tucat demonstráción találkoztunk
evvel a darabbal, míg más, a korábbi években erősen domináló típusok -
akárcsak a CD-játszók - erősen háttérbe szorultak. Emellett
természetesen az egyedi darabként, vagy maximum kis szériában készült
lemezjátszó monstrumok szintén beletartoznak a high-end seregszemle
összképébe.
A frankfurti High-End a szakma találkozása is egyben, és így a mi
számunkra is jó alkalom, hogy cégeinket felkeressük. A Roksan
bemutatót rendező Tubaphon GmbH folyosóján alig lehetett mozdulni:
messze várakozáson felüli érdeklődés mutatkozott az új termékek: az új
Roksan hangszedő/hangkar, az olasz Bartolomeo (hibrid, azaz
csöves-tranzisztoros) elektronika és az amerikai Eminent
magnetosztatikus dipólsugárzók iránt. Örültünk a találkozásnak Touraj
Moghaddammal, a Roksan termékek konstruktőrével, aki hosszan
magyarázta nekünk az új hangkar rafinált megoldásait, és személyesen
demonstrálta a végre komplett Roksan front-end-et a Darius
hangsugárzókkal és a már említett Bartolomeo elektronikákkal mindez az
egyik legmaradandóbb zenei élményt hagyta bennünk. Itt az tisztáznom
illik valamit. A HFM számos olvasója tud a köztünk és a Roksan cég
közötti kapcsolatról (mi képviseljük őket Magyarországon), és ebből
eredően kételkedni fog kijelentéseim elfogulatlanságában. Ez a típusú
kockázat viszont minden szubjektív beszámolóban benne rejlik.
A Roksan tervezője, Touraj Moghaddam, a szerző társaságában (háttérben
a Dariusok, lent pedig a most már teljesen Roksan "front-end":
Xerxes, Artemiz és az EMT-vel közösen kifejlesztett Shiraz MC
hangszedő)
Ha pedig ezen a ponton még nem "vesztettem" a megdönthetetlen
igazságokra és elfogulatlan szakvéleményre vágyó kedves olvasó
szemében, akkor még egyszer kihívom magam ellen a sorsot, és gyorsan
"elintézek" néhány nagy nevet. (Akik nem akarják veszni hagyni az
illúzióikat, az elkövetkező néhány sort egyszerűen átugorhatják.) Úgy
látszik, a méregdrága hangsugárzóikon átok ült ezen a High-End-en,
mert az Infinity Reference Beta-ja mind a szemünk, mind pedig a fülünk
tanúsága szerint versenyre kelhetett volna a kiállítás "Arany Kakadu"
díjáért a már említett Físcher Audío falméretű Pegasus-óval. Pedig ezt
a szintén hatalmas méretű hangsugárzó rendszert még egy megfelelően
nagyméretű helyiségben is demonstrálták. A Martin Logan CLS is csak
amolyan közepesen szólt, pedig mi igazán szerettük volna jobbnak
hallani (emlékszem: tavaly tetszett), a Sota Reference/Souther Linear
lemezjátszóval, Jadis csöves elektronikával, az egész úgy 60 ezer
márkáért. A Loganok közül az olcsóbbik, az új Sequel (6600DM) volt a
jobbik, ebbe szub-basszus van beépítve. A Martin Logan képviselet
(Audioplan) bemutatta saját, Kontrast II névre hallgató kétutas,
hagyományos hangsugárzóit is (Elite Rock lemezjátszóval és Audio
Innovations csöves elektronikákkal), de ezek kifejezetten rosszul
szóltak.
A kisebb Martin Logan. Nem rossz, de a híre (és az ára) alapján sokkal
többet vártunk tőle
Arany Kakadu várományos (s mindezt 150.000, azaz százötvenezer!
márkáért az Infinitytől)
Hogy még az angolok is mennyire mellé tudnak nyúlni, azt a Bower &
Wilkins képviselet "demonstrálta": az egymás hegyén-hátán álló
hangsugárzókból, megtervezett program alapján találomra változtatva,
mint valami hangosbeszélőből kedvetlen férfihang méltatta ezen dobozok
színezet en, semleges hangját - színezett orrhangon. Igaz, az
Accuphase elektronika (Bower & Wilkins 801-es hangdobozokkal) egész
jól szólt, de aztán elgondolkozom: 80 ezer DM-ért?!
Mindezek után kellemes meglepetés érte, aki beült a szakmában oly
sokat csepült Musical Fidelity bemutatójára. A Pink Triangle/Rega
RB300/AT95 (!), MF A x Class-A integrált, MF Reference 2 (összesen
3500DM-ért) igazán zenei, transzparens hangot produkált. A hangsugárzó
egyébként egészen új, és a HB1-es árkategóriájába tartozik. Egy másik
szobában az AR demonstrált szintén meggyőzően, s csupán 7-800DM-es
komponensekkel.
Egy igazán kellemes csalódás: a Musical Fidelity Reference 2
hangsugárzó (a HB1 kategóriájából)
A Püllmans GmbH - a Spendor képviselője, a frankfurti High-End
egyik alapítója - szinte magától értetődő profizmussal évről évre
kiváló demonstrációt tart, amelyben nem kis szerepet játszhat a cég
aktív hangfelvételi tevékenysége és az ebből szerzett tapasztalat.
Idén se volt ez máshogy, és a csöppnyi Spendor 15/1 aktív dobozka
tényleg nagyon szépen szólt Audiolab elektronikával. (Itt megemlítem,
hogy a Spendor az NSZK-ban nem ugyanazokat a termékeket forgalmazza,
mint Nagy-Britanniában vagy az USÁ-ban.)
Nálam szintén "dobogós": Spendor, Audiolab
A japánokkal - Sony, Yamaha, Nakamichi, NAD - gyorsan végeztük, ők
nem demonstráltak semmit, az egészet csak amolyan árubemutatónak
tekintették. Szerintem a "házszámot" tévesztették el: Düsseldorfba
keltett volna menniük az Audio-Videóra...
Még távirati stílusban felsorolom: tetszettek az új Piega
hangdobozok ribbon magassugárzóval (NSZK), az amerikai Dahlquist DQ-20
hangsugárzók meg a szintén német TMR 2 dobozok (kétutas basszreflex,
2500DM). Szintén kellemes meglepetés volt Klimo mérnök csöves
elektronikáinak a demonstrációja, amerikai Acoust Spectra
elektrosztatikus dipol-sugárzókkal, jugoszláv (!) Kuzma frontenddel.
Az ilyen sűrű program vége felé már senki nem reménykedik
meglepetésekben, sokkal inkább újból és újból visszatér oda, ahol
valami tetszett. De mégis, mit hagytunk ki esetleg? Bementünk még egy
szobába - már megint egy kicsi helyiség nagy hangdobozokkal -, és
aztán jó hosszan ott is felejtettük magunkat. Ami itt szólt, a mi
körszemlénk másik nagy zenei élménye volt a Roksan demo után (talán
mellette?!). És mindez egy német hifiösszeállításból varázslódik elő:
Ecouton LQL-200 (nagy méretű, kétutas transmission-lene) hangsugárzók,
Audio-Valve csöves elektronikákkal. A műsorforrás digitális, a
hangfelvételek az Ecouton sajátjai!
Talán a legjobb hang, amit hallottunk. És digitális felvételről...
Ecouton LQL 200
Végezetül "hazatérünk" a Musix képviselethez, amelynek vezetőjét
egyébként, Colin Hammertont jónéhányan ismerhetik már a budapesti
közös bemutatónkról. Itt nem tesztelünk semmit, az összeállítás -
Mantra E/Rata RP70 VdH, Exposure VII dual/IX/IV reg, Epos ES14/SF14 -
nem szolgál meglepetésekkel, itt is ugyanúgy szól, mint ahogy azt a
napi munkámból ismerem. Pedig a csengő-bongó, ferde falakkal ellátott
helyiség nem sok jót ígért.
Kell-e High-End - tehetik fel sokan a kérdést nem teljesen
haszontalan-e megfizethetetlen készülékeket készíteni? Mi lehet egy
ilyen rendezvény tanulsága?
Véleményem szerint, ahogy az autóversenyzés - legyen bár Forma-1,
túrakocsi-európa-bajnokság, rally-világbajnokság vagy 24 órás LeMans -
jótékonyan hat az autóiparra, és eredményei, mégha lassan is, de
átmennek az autó-tömegtermelésbe, ugyanígy történik ez a hifi
világában is. A High-End próbálkozások (bár gyakran félresikerülnek
vagy hibásnak bizonyulnak), húzóerőt szolgáltatnak a tömegtermeléshez.
Eredményei előbb-utóbb beépülnek az egyszerűbb, olcsóbb, a széles
tömegeknek szánt konzum-termékekbe is. Ennek a fejlődésnek egy
lehetséges változata, hogy egyes korábbi high-end orientáltságú
gyártók olcsóbb termékekkel megpróbálják meghódítani a szélesebb
piacokat is (lásd Linn, Mission). Kétlem viszont, hogy szerencsés
próbálkozás High-Endet és populáris konzumot (álljon itt ez a
megjelölés most a legpozitívabb értelemben) egy fedél alatt kiállítani
és bemutat ni. Véleményem szerint Frankfurtban éppolyan értetlenséggel
fogadták a Sonynak vagy a Yamahának a jelenlétét, mint azt, hogy a
Linn, a Naim és mások az idén átköltöztek a düsseldorfi Audio-Videóra.
A budapesti bemutatóról ismert Post&Smid lemezjátszója
Egy további fontos tanulsága a frankfurti High-Endnek - nemcsak az
idén -, hogy változatlanul a brit audiofil hifi ipar az, amelyik újból
és újból megtalálja a szerencsés kompromisszumot (vagy mondjuk inkább
optimumot) a high-end vagy közel high-end szintű hangminőség és a még
józan ésszel elfogadható árak között. Ezért nekünk Magyarországon
továbbra is a briteket kell figyelemmel kísérnünk.
Huszti Zsolt
*
Audio-Video '88 Düsseldorf
(augusztus 26-szeptember 1.)
(A szerkesztő tollából:)
A menetrend ellenem dolgozott. Odafelé csak délutáni, visszafelé
csak kora reggeli járattal repülhettem, úgyhogy a három napból, amit
az ELEKTROMODUL jóvoltából a düsseldorfi Audio-Videóra fordíthattam,
igazából csak egy nap maradt. Az Olvasónak meg kell bocsátania
(valószínűleg meg is fogja), hogy nem számolhatok be a német
alapossággal megrendezett monstre show minden mozzanatáról, a
legkülönfélébb előadásokról, konferenciákról, szakmai találkozókról,
speciálkiadványokról, a Német Hanglemezdíj átadásának külsőségeiről,
ahogy mondani szokták: a zsákban-futásról, ökörsütésről,
lepényevésről. Erről jut eszembe: a düsseldorfi belvárosban szintén
iszonyú dáridó fogadott, ugyanis éppen ekkor ünnepelték a város
fennállásának 700. évfordulóját.
A düsseldorfi Audio-Video, mint neve is elárulja, a hang- és
egyben a képtechnika kiállítása, de furcsa mód a képtechnikát az idén
kevésbé propagálták, egyértelműen a hifin volt a hangsúly.
Mindazonáltal felsorakoztattak mindent, aminek csak köze lehetett
hanghoz és képhez: a CD-től a parabolaantennáig, a videokamerától a
keverőasztalokig. A NOWEA (az ottani Hungexpo) 6 jókora csarnokot
nyitott meg, akkorát, mint Kőbányán az "A" pavilon - igaz, hogy a
hatból kettő a rádiós szakma programjainak adott otthont, egy pavilont
pedig kizárólag az autós-hifinek szenteltek.
A többi háromban viszont ott nyüzsgött gyakorlatilag a teljes
világpiac árukínálata, kezdve a kommersz toronyhifinél és befejezve a
Felső Tízezer (dolláros) készülékeknél. Ebből a szempontból
igazságtalanság volna a düsseldorfi show-t kommersznek nevezni.
Kapásból sorolom: ahol jelen van a (frankfurti beszámolónkban is
említett) Apogee és Primare, aztán még az erősítők közül a Krell és a
conrad/johnson, hangszedőnek a Koetsu és a Van den Hul, lemezjátszónak
az Oracle és a SOTA és a VPI és a Well Tempered (a Kar és a Futómű!),
hangsugárzónak a Magneplanar és a Beveridge és a Quad (nem is beszélve
a Frankfurtból átpártolt Linnről és Naimről és még jónéhány brit
specialistáról) -, ahogy az operában éneklik: "akinek ennyi jó kevés,
azt érje vád és megvetés".
Az "Ismeretlen szerző alkotása tízezerért" című sorozatból: csöves
erősítők, elektrosztatikus hangsugárzók - még a szub-basszus is ELS!
Nem, Frankfurt és Düsseldorf között nem ez adja a fő különbséget.
Nem is az a maroknyi újonc, akikről még soha senki sem hallott, de
máris tízezreket akarnak legombolni a vevőről egy-egy hangsugárzóért
(itt is láttam néhányat közülük). A két show exponensei mindenekelőtt
az attitűdjükben különböznek. A frankfurti hotelben a látogatók fülét
szeretnék megnyerni - a düsseldorfi csarnokban inkább a dobhártyáját.
Viszonylag kevés standon rendeztek be auditóriumot. Már amennyiben
auditóriumnak lehet nevezni azokat a vékonyfalú szobácskákat, amelyek
annyira szigetelik el a hallgatóságot a külvilág lármájától, mint
mondjuk egy borogyinói csőszkunyhó tehette 1812-ben, amikor
körös-körül Kutuzov és Napóleon (és Csajkovszkij) ágyúi mennydörögtek.
Audiofil
Elvétve azért úgynevezett "jó hangot" is lehetett hallani.
Elsősorban (meglepő?) a Linn cégnél, egy hamisítatlan "single speaker"
demonstráción - az ilyen bemutató lényegét abban foglalhatjuk össze,
hogy ki kell szórni a szobából mindent, amire éppen nincs szükség.
Persze, a lemezjátszót most is szándékosan egy törpedobozzal
demonstrálták: az új, reflexrendszerű Helix-szel. (Odakinn azért
bemutatták a többit is, még az Isobarikot is.) A szomszédban a Naim
tette közszemlére különféle erősítőin kívül az SBL hangsugárzót és
annak egy újabb, kisebb, olcsóbb változatát. Végül érdekes volt
belehallgatni egy CD-műsorba az Audio Int'l standján. Ezt az audiofil
nagykereskedő céget a három év előtti, Thermal-beli bemutatóról a
hazai hifisták is ismerhetik. Düsseldorfban persze sokkal értékesebb
holmikat is demonstrált: a California Audio Labs elektroncsöves
CD-játszóját, a Well Tempered lemezjátszót, valamint az ESS
hangdobozokat a híres-neves, ribbonszerü "Air Motion Transformer"
magassugárzóval. Az egyik modellnek a középső regisztere is AMT
rendszerű. Vízszintes membránjait egy függőleges tengely döfi át; egy
amerikai lap jellemzése szerint olyan, mint a Shis-Kebab, az arabok
nyársrahúzott birkasültje.
A Naim Audio Frankfurt helyett az idén Düsseldorfba hozta el spártai
erősítőit és kifinomult hangsugárzóit
Nyársrahúzott membránok: az ESS középsugárzó. Legfelül a jól ismert
ESS csipogó. (A dinamikus mélysugárzó el van rejtve hátul, a sarokban
"High-End hifi-torony": Well Tempered lemezjátszó, elektroncsöves
CD-játszó, Counterpoint erősítők
Üvegház-effektus
De ezeket legalább meg lehetett hallgatni. Sajnos, igen sok
izgalmas, mondhatni csábos készülék nem volt hajlandó leereszkedni a
hitvány tömeghez: hűvösen pislogtak ki ránk üvegszekrényűk mögül,
úgyhogy még csak le se lehetett fényképezni őket tisztességesen. Pedig
borzasztóan szerettem volna lelkileg is közel kerülni hozzájuk,
mindenekelőtt az Accuphase két darabban megépített
ezüstlemezjátszójához, amely hónapokon belül világszerte a CD-technika
etalonjává vált. És szívesen körbeszaglásztam volna a TEAC hallatlanul
elegáns "vezérhajóit" is, a P1/D1 CD-játszót, a DAT-magnót, valamint
az analóg hifitechnika egyik Utolsó Mohikánját: az X-2000R orsós
magnót.
TEAC csúcsprogram: CD-játszó különépített D/A átalakítóval (fent), és
az X-2000R orsós magnó. Alul: szabad a vásár, szabad tekergetni
Testközelben
Üveg mögött persze csak a luxusmasinákat tartották. A többit (a
TEAC-nál is) szabad volt megfogdosni, kezelgetni, kipróbálgatni -
fejhallgatóval. Ebből a műfajból sok képet hozhattam volna: a polcokon
"kommersz", de azért jóhírű cégek (Yamaha, Denon, Marantz, Dual stb.
stb.) nem is akármilyen erősítői, CD- és lemezjátszói, magnói
sorakoznak, mindegyiket egy sereg ember piszkálja, és a kiállítókat ez
a legkevésbé sem idegesíti. Képtelen vagyok megszokni annyira más
világ.
Más tekintetben viszont odakinn is kezdenek áttérni a költészetről
a prózára. Most először tűnt fel, hogy némelyik standon pénzt kérnek a
prospektusokért: többnyire csak egy márkát, másutt kettőt
is-feltehetően nem nyerészkedésből, hanem csak mert megelégelték a
prospektusvadászok mohóságát. Prospektus azért ingyen is akad dögivel,
hiszen (ismét egy "kommersz" vonás) ebben a szakmában évről évre újat
kell hozni, s az újdonságról a közönséget is sürgősen tájékoztatni
kell. Az újdonság persze nemritkán csak a készülékek karosszériájában,
esetleg elnevezésében nyilvánul meg. Mintapéldája ennek a Dual
"Audiophile Concept" gyártmánycsaládja, amely lényegét tekintve
semmiben sem tér el az előző "koncepciókban" fogant
gyártmánycsaládoktól.
Groteszk
A hifi-tervezők néha szabadon engedik a fantáziájukat (vagy a
humorérzéküket?); az embernek olykor az az érzése támad, hogy talán
maga Móka Miki volt a főkonstruktőr A groteszk tárgyak többsége persze
hangsugázó, amely állítólag akusztikai okokból kifolyólag "más, mint a
többi"; E műalkotások (lásd a képeket) nem típusszám, inkább
fantáziacím dukálna, olyasmi, hogy: "Gömb, gömb, vesszőcske", "Mars,
lakó!", illetve "Megroggyant térdek".
Hangsugárzó-szépségverseny. Gömbök, hasábok, valamint "megroggyant a
térdem, ám ez még nem érdem"
Némelyik műalkotás a High Tech képzetét kelti, de valójában a
legtökéletesebb antihifit testesíti meg, mint a Transrotor csupafém
lemezjátszói, amelyek naphosszat ott forognak és tündökölnek a
standon. Az is groteszk hatás kelt, ha valami annyira csúnya, hogy az
már direkt szép, mint a Thorens szürke masszából formált, kerek
lemezjátszó-futóműve. Nem betonból készült, inkább valamiféle
azbesztből. Nem gyúlékony. (Nem fognak leégni vele.)
Transrotor-divatbemutató: "Réz a nyele, szikrázik".
A Thorens azbeszt-lemezjátszója, amellyel nem lehet leégni
És persze a monstrumok is groteszkek. A túldimenzionált készülékek
közül a legnagyobb Krell monoblokkot és a 60 centi átmérőjű Hartley
mélyhangszórót kaptam lencsevégre.
Szent borzalom a nézők arcán: Krell monoblokk
A Hartley szub-basszus az Expolinear bemutatóján
Valahol már találkoztunk
Ismerős masinákra sokhelyütt bukkantam, egyebek között megint
találkoztam a jó 25 évvel ezelőtt konstruált amerikai Bose 901-gyel, a
világ legnagyobb példányszámban eladott hifihangsugárzójával, ez még
egyre járja a kiállításokat - de itt most nem a bestseller cégek
gyártmányairól akartam megemlékezni.
A svájci Lenco - van-e, ki e nevet nem ismeri? többrendbéli
csődbemenetellel töltötte az utóbbi két évtizedet, de minduntalan
talpra állt. Most ismét kilépett a nyilvánosság elé, mégpedig egészen
különös lemezjátszókkal: elég egy oldalpillantást vetni rájuk, hogy
felismerjük bennük az új karosszériába bújtatott, mindazonáltal még
mindig elég Rút Kis Kacsát, a Tesla által gyártott NAD5120-ast.
Eszerint a Lenco ezúttal kifejezetten "csehül áll"...
És emlékszik-e még valaki a Dansk Hi-Fi receiverre a magyar
boltokból a dán rádióra, a viking emblémával? A Dan szintén egy
tönkrement gyár volt, amelyet annak idején a Tungsram is megvásárolt,
majd újra eladott - azóta sem hallottunk felőle. Nos, a viking üzem él
és virul: most hangdobozokat gyárt, föleg kisméretűeket. Van egy
szubbasszussugárzója is, az is aprócska, de rokonszenves.
Az ismerős viking sisak a prospektuson, a Dansk szub-basszusládikó
tetején
Új technikák
Az ezüstlemez, mint produktum, ma már mindenki számára ismerős és
kézzelfogható - habár a műsornak számtalan "fekete dobozon" kell
keresztülmennie, amíg a zenebarátok otthonában is megszólalhat. A
Kenwood tehát a "CD-mesterlemez" készítésének folyamatát ismertette.
Előző kötetünk sajtószemléjében már szóba került a Pioneer CLD1200-as
"kombijátszója", amely nemcsak a hang-, hanem a képlemezeket (tehát a
CD-n kívül a CDV-t, sőt, a Laser-Vision 30 centis korongját is)
fogadni képes. Ezt a gépet a nap minden órájában lelkesen babrálták a
látogatók, alig lehetett hozzáférni.
Talán a legnépszerűbb készülék: a Pioneer CLD-1200 kombijátszó, amely
CD-t, CDV-t és LV-t is fogad
Így készül a CD-master
Egy egészen speciális CD-korong (CD-ROM) hordozza azt a kísérleti,
8 csatornás (oktofón?) műsort, amelyet a Denon cég demonstrált
Düsseldorfban, s amelyről eddig még nem is olvastam. Viszonylag
kisméretű hangdobozokból hatot a "színpadon" helyeztek el félkörben,
kettőt a mennyezetbe építettek, s valamennyit jókora monoblokkokkal
hajtották meg. Noha a hangminőség szokványosan durva volt, kíváncsi
voltam a műszaki részletekre: hogyan sikerült felvinni az ezüstlemezre
ilyen nagymennyiségű, 8 csatornányi információt. A válasz: hogy
fenntartsák a 70 perc műsoridőt, redukálni kellett a műsor bitszámát
(aha!); a lejátszó rendszernek ugyenekkor bitesnek kell lennie.
S végül, de nem utolsósorban: a DBS, a műholdas tévé-vétel -
végtére a düsseldorfi rendezvény egyben képtechnikai kiállítás is.
Nos, annyi volt itt a parabolaantenna, mint erdőben a gomba; tessék
csak nézni a 9. pavilon bejáratánál!
Parabolaantennák a csarnok bejárata előtt
Ami viszont nem látszik a képen: a hátunk mögött füves térség
terül el, telis-tele nyugágyakkal, pihenőül szolgálván "nyári napnak
alkonyulatánál" a fáradt látogatóknak (és a fáradt riportereknek). Ez
is új technika, ha nem is a műszaki, de a vásárrendezési szakmában.
Vajon fogunk-e látni ilyet valaha is Kőbányán?!
Happening I.: Pioneeer autóhifi demonstráció a fából készült
autómodell belsejében
Happening II.: Sennheiser fejhallgatók minden mennyiségben
Happening III.: a fagylaltot odabenn a pavilonban is árusítják, de azt
nem a Stax készítette
Happening IV.: Bower & Wilkins stand mint gyermekmegőrző
Babona
A "kommersz" kiállításokon nincs helyük a hifibabonáknak: a
misztikum az audiofilek asztalára tartozik. Misztikus élményben csak
hazafelé, a repülőgépen volt részem, amikor is megmentették az
életemet. A Lufthansa gépen a 14. sorba szólt a jegyem. Később
felfedeztem, hogy az előttem lévő sor a 12-es számot viseli, vagyis:
ezen a gépen nincs 13-as sor (nyilván) mert oda nehezebb volna eladni
a jegyet!). A Lufthansa bölcs előrelátása folytán tehát én sem a
tizenharmadik, hanem a tizennegyedik sorban ültem.
És lám: szerencsésen meg is érkeztem.