Audio-kultúra



(A vas és acél országa.) Ezt a szlogent ma már nem mindenki ismeri, úgyhogy szándékosan elevenítem fel. A címben idézett ország az ötvenes évek Magyarországa, amelynek vezetői meg akarták mutatni az imperialistáknak, hogy túlszárnyaljuk őket (minek hallatán az imperialistáknak még a foguk is vacogni kezdett). Így történt, hogy (vasércben) szegény hazánknak kohászati nagyhatalommá kellett átképeznie magát. Munkásököl vasököl - talán ehhez kellett a sok vas. A kevésbé látványos ágazatokkal nem törődtek: kit érdekel (mondjuk) az elektronikai alkatrészgyártó ipar piszlicsár ügye, amikor éppen a szocializmus világméretű győzelme forog kockán. Nem csoda, hogy nincsenek hifi-készülékeink. "Deviza beszél, kutya ugat": majd akkor lesz hifink, ha a vas és acél országában is a dollár lesz a törvényes fizetőeszköz. (Rossz viccnek látszik, pedig sajnos nem az.) Mi már arról is letettünk, hogy "lekoppintsuk" a márkás nyugati készülékeket. Tapasztalataink szerint az eredeti alkatrészek híján semmit sem lehetne garantálni. Legutóbb azonban bizonyos állványok tesztje alkalmával újra megkísértett bennünket az utánépítés szelleme. Ezek az állványok vascsőből: 20x20 milliméteres négyzetidomból készültek. Ezt csak képesek leszünk előteremteni, a vas és acél országában! Nem tudtuk előteremteni. A szóbanforgó állványok (súlyukból ítélve) úgy 1-1,2 mm falvastagságú anyagból készülhettek. Ilyet semelyik vállalatnál sem találtunk, még vezérigazgatói segédlettel sem. Magyarországon a 20x20-as idomanyag falvastagsága minimum 2 milliméter, és punktum. (A katalógusban ugyan másfél milliméteres is szerepel, de azt gyakorlatilag nem gyártják. Tonnaszámra bizonyára lehetne rendelni belőle, de néhány méternyi csőhöz - tehát a kísérleti mennyiséghez - képtelenség hozzájutni.) Cseppben a tenger. Azazhogy: egy milliméternyi vasban 40 év történelme.