Audio-kultúra |
(A vas és acél országa.) Ezt a szlogent ma már nem mindenki
ismeri, úgyhogy szándékosan elevenítem fel. A címben idézett ország az
ötvenes évek Magyarországa, amelynek vezetői meg akarták mutatni az
imperialistáknak, hogy túlszárnyaljuk őket (minek hallatán az
imperialistáknak még a foguk is vacogni kezdett). Így történt, hogy
(vasércben) szegény hazánknak kohászati nagyhatalommá kellett
átképeznie magát. Munkásököl vasököl - talán ehhez kellett a sok vas.
A kevésbé látványos ágazatokkal nem törődtek: kit érdekel
(mondjuk) az elektronikai alkatrészgyártó ipar piszlicsár ügye, amikor
éppen a szocializmus világméretű győzelme forog kockán.
Nem csoda, hogy nincsenek hifi-készülékeink. "Deviza beszél, kutya
ugat": majd akkor lesz hifink, ha a vas és acél országában is a dollár
lesz a törvényes fizetőeszköz. (Rossz viccnek látszik, pedig sajnos
nem az.) Mi már arról is letettünk, hogy "lekoppintsuk" a márkás
nyugati készülékeket. Tapasztalataink szerint az eredeti alkatrészek
híján semmit sem lehetne garantálni.
Legutóbb azonban bizonyos állványok tesztje alkalmával újra
megkísértett bennünket az utánépítés szelleme. Ezek az állványok
vascsőből: 20x20 milliméteres négyzetidomból készültek. Ezt csak
képesek leszünk előteremteni, a vas és acél országában!
Nem tudtuk előteremteni. A szóbanforgó állványok (súlyukból
ítélve) úgy 1-1,2 mm falvastagságú anyagból készülhettek. Ilyet
semelyik vállalatnál sem találtunk, még vezérigazgatói segédlettel
sem. Magyarországon a 20x20-as idomanyag falvastagsága minimum 2
milliméter, és punktum. (A katalógusban ugyan másfél milliméteres is
szerepel, de azt gyakorlatilag nem gyártják. Tonnaszámra bizonyára
lehetne rendelni belőle, de néhány méternyi csőhöz - tehát a kísérleti
mennyiséghez - képtelenség hozzájutni.)
Cseppben a tenger. Azazhogy: egy milliméternyi vasban 40 év
történelme.