Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf. 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Amerikai visszhang
Smela Csaba
16428 N. E. 91. St. Redmond IWA 98052 USA
Rettenetesen meglepett Tamási István amerikai beszámolója első
kötetetek Hangszervizében. Azt tudom, hogy turista szemmel a
CD-választék elképesztő (például a bécsihez képest, amit jól ismerek),
de szó sincs róla, hogy a CD lekörözte volna az LP-t. A régi, jó zenék
közül a legtöbbet hiába kerestem ezüstkorongon - egyszerűen nem
léteznek. Kedvenc műfajomban (progresszív rock, jazz rock) legalább
5:1 az LP javára. És klasszikusban sem sokkal jobb a helyzet. Napokat
bolyongtam lemezboltokban, bármit kerestem, LP-n percek alatt
megtaláltam a megfelelő műfajnál, a megfelelő betűnél. CD-n még az
olyan nagyágyúkat is, mint a Mahavisnu, a Shakti, az ELP, a King
Crimson, csak elenyészően ritkán adják ki. Miles Davis fachjában az
LP-nél legalább 40 lemez van, CD-n talán 7-8. És mindenhol fennáll ez
az aránytalanság. A CD pocsék hangja mellett ez is közrejátszik abban,
hogy visszatértem az LP-hez. (Sajnos, van egy Denon DCD 700-as masinám
- kidobott pénz volt.) Arról nem is beszélve, hogy az LP feleannyiba
kerül csak (kb. 6-7 dollár), és egyre olcsóbb lesz!
Olyannyira, hogy előbb-utóbb már senki nem fogja gyártani.
Digitítisz
Boda Árpád
Miskolc, Vologda u. 14, 3525
Ma hosszabb leszek a megszokottnál, utólagos elnézést kérve
emiatt, de tartottunk egy analóg lemezjátszó - CD-játszó szeánszot, és
ennek leírását nehéz lenne 10 sorban összefoglalni.
A körülményekről röviden annyit, hogy összeválogattunk egy közepes
analóg berendezést, mivel a CD-játszó egy sosem látott, távol-keleti,
Condor nevű masina volt, így nem akartunk neki túl erős ellenfelet
adni. Az analóg Iánc a következő volt: Tesla-NAD csupaszon, csőkar,
Ortofon MC20MkII és T-20, Pioneer SA-8800, Visonik DC - 70, vastag,
kb. 4 négyzetmilliméteres sodrott rézvezeték az erősítő és a dobozok
közt. A zeneanyaggal gond volt, mivel a csapat főleg progresszív
rockot hallgat, abból viszont CD-n az igazán kiemelkedő alkotásokat
nem lehet beszerezni. Így begyűjtöttük Mike Oldfield: Five Miles Out,
valamint a Pink Floyd: The Wall és Final Cut lemezeit CD-n és
nyugatnémet préselésű analógban is. A The Wall-ból egy amerikai
vágással is rendelkeztünk analógban.
A szeánsz kezdetén az első gond a hangerővel volt, mert valami
mindig hangosabban szólt, de ezt nem lehet kiküszöbölni, lévén minden
analóg lemeznek legalább 8-10 dB-lel nagyobb a dinamikája. Ha a fortét
egyeztettük, a pianónál lett hangosabb a CD, ha a pianót, akkor
viszont a hangosabb részeknél toronymagasan nagyobbat szólt az analóg
lemez.
A második tanulság az volt, hogy az analóg lemezeknek bizony jobb
a basszusuk, mélyebbre hatol, és ráadásul a CD basszusa mindig olyan,
mintha a basszuspedál szólna, magyarán gépszerű, szinuszjelek
gyűjteménye. Emellett térben nincs verseny a gépek között, az analóg
gép tere sokkal nagyobb, magasabbra nyúlik, és mélyebbre is.
Az énekhang mindig az analógon volt a jobb, valahogy emberibbnek
tűnt, jobban az élő előadás látszatát tudta kelteni. Ebben steril volt
a CD-játszó, és ez nem valami előnyös jelző akar lenni. (...)
Összességében a CD nem nyerte meg a tetszésünket, idegen maradt,
gépies. Meg kell azonban jegyezni, hogy a különbség nem volt
drasztikus, rosszabbat vártunk. (...) Meghallgattuk a CD-t egy Orion
SE 260-as erősítővel és HS 500-as dobozokkal is. Ez már volt annyira
siralmas, hogy 5 percet sem bírtunk ki vele. (...)
Ennyit a CD-ről. Sajnálatos, hogy a magyar komolyzenei lemezek
gyártásánál előtérbe került a hibrid eljárás. Van nekem is,
barátaimnak is néhány tucat komolyzenei lemezünk, de mind tiszta
analóg. Vettünk ugyan felváltva néhány hibrid komolyzenei lemezt is,
de lesújtó volt a hangzásuk, olyan, mint a CD-é, csak sokkal
pregnánsabban. Azóta vadászni kell a boltban, hogy igen, ezt kérem, de
tessék adni valami régebbi kiadásút, amelyen még nincs az, hogy
"digital recording". Lehet, hogy egyszer még felárat fog kérni a
Hungaroton a kivételesen, luxusigények kielégítésére (?!) gyártott
analóg lemezekért?
Még egyszer Patyomkin
Komaniczki Zoltán
Veszprém, Felszabadulás út, 63/C, 8200
(...) Régóta szerettem volna kipróbálni a balzafa hatását.
Nemrégiben sikerült hozzájutnom e nemes faanyaghoz, azóta úgy érzem,
nem tudom elégszer megköszönni a HFM e tárgyban megjelent cikkeit!
Kivétel nélkül (pardon: a hangdobozok kivételével) minden
berendezés profitált az alája helyezett balzafa kockából, a legjobban
a doboztalanított NAD lemezjátszó. Nagyon tetszett a változás, de nem
hagyott nyugodni a gondolat, hogyan lehetne jobban érvényesíteni a
balzafa tulajdonságait. Mindig csak ugyanoda lyukadtam ki: a műanyag
tepsi is fölösleges... Egy mindenre elszánt pillanatomban belevágtam a
lemezjátszó újabb módosításába. Kiemeltem a fémvázat és a motort, a
tálcát pedig félretettem. (Nem lesz rá egyhamar szükség.) A három
rugót egy-egy balzafa kockára ültettem, a motort - megtartva az
eredeti távolságot és magasságot - rögzítettem, a rugókra ráhelyeztem
a fémvázat. Ezzel elkészült a világ talán legegyszerűbb lemezjátszója;
a NAD-ra még komplett állapotban sem a maximalizmus jellemző. Nos, az
eredmény felülmúlta legvérmesebb reményeimet is. Ha azt mondom, hogy a
hangkép gyökeresen megváltozott, még mindig csak közelítem az
igazságot.
Azt vártam, hogy ha lesz változás, az a doboz eltávolításakor
tapasztaltakhoz lesz majd hasonló. Talán van benne valami logika, de
egészen más történt. Az előbbi esetben különösen a basszus puhasága, a
hangkép szellőssége fogott meg. Most pedig? Olyan magas hangok
kerültek elő, amilyeneket az MC10től és a kissé komótos, brummogó,
eddig kissé fénytelen hangú csöves előerősítőtől soha az életben nem
vártam volna. A cintányérok, harangok, vibrafon megszólalása parádés.
Még ennél is többre becsülöm e két-három alkatrészből álló lemezjátszó
produkálta térhatást. Elképesztő mértékben húzta szét minden irányban
a színpadot, természetes jelenséggé vált, hogy egy-egy szólam a
hangdobozok szélességében meghatározott távolságán kívül szólalt meg.
Az orgona hangja betölti a szobát, a zenekar szólistáinak helyét
mélységben szinte centiméterre meg lehet határozni. Egyedül a basszus
változása a legkevésbé egyértelmű. Javult ugyan, tisztább,
követhetőbb, de veszített valamicskét a súlyából, dinamikájából - ám
szerintem ez eltörpül az erények mellett.
Ez lényegében véve ugyanaz a módosítás, amelyről Kőrösi Vilmos
számolt be előző kötetünkben. Újra leszögezhetjük, hogy a lemezjátszó
futómű (meg amin áll) tényleg rendkívül fontos "hifi-láncszem", hiszen
alapvetően megváltoztathatja egy-egy berendezés hangminőségét.
Leszögezhetjük továbbá, hogy az eredmény megint nem tökéletes, az
erényekhez hátrányok is társulnak; ha jól vesszük ki, a balzafaalátét
Komaniczki Zoltán tapasztalata szerint csökkenti a basszus-dinamikát,
mely "paraméter" pedig nagyonis fontos - sokak számára éppenséggel a
legfontosabb. Többet erről Állványimádás című cikkünkben, a 20.
oldalon.
Ficzek György
Bp. Kaszáló u. 107. 1173
(...) Múltkori levelemben felhívtam figyelmeteket a HFN & RR-ben
publikált, Ed Meitnerféle, tányér nélküli futóműre. Nos, készítettem
egy ehhez hasonló, nonfiguratív lemezjátszót. Maga a futómű nagyjából
olyan, mint az eredeti. Nálam a sasszi deszkája balzafából van, ebbe
van ágyazva a tányércsapágy. Magát a lemezt 3-3 tüske szorítja meg a
címkén. Karja a Well Tempered Arm ötletéből kiindulva, balzafa rúd,
amely egy szál damilon lóg, és egy csappal szilikonolajba nyúlik. A
kar magassága, vízszintes szöge, a tűerő és az antiskating állítható.
Az egész lemezjátszó összesen 3 tüskére támaszkodik. A futómű hangja
minden várakozásomat felülmúlta. Rendkívül semleges, tiszta (nagy
energiájú rezgések hiánya?), nyílt hangkép, minden eddig hallott
futóműhöz képest színezetlen, szokatlanul nagy dinamikával és
impulzusátvitellel. Átértékelte a lemezeim minőségi besorolását: ami
eddig nem szólt valami látványosan, az most igazán jó minőségű lett,
ami eddig nagyon jól szólt, arra rájöttem, hogy csalás és
hallgathatatlan. (Ez a fordulat nekünk egy kicsit gyanús. A szerk.)
Feltehetően vannak -mérhető-hátrányai is ennek a megoldásnak. A kis
tányérátmérő és tömeg miatt valószínűleg nagyobb a nyávogása a
hagyományos lemezjátszóénál. Az akusztikai visszahatás is nagyobb
lehet a szokásosnál, a lemez alátámasztásának hiányában. Én
mindenesetre egyiket sem észleltem zavaró mértékűnek. A hangminőség
egyébként is bőven kárpótolna. Ha érdekesnek tartjátok, szívesen
felajánlom meghallgatásra.
Bécsből is Heybrook
Libis János
Zirc, Hóvirág u. 32, 8420
Néhány napja érkeztem vissza onnan, ahová manapság még többen
utaznak, mint azelőtt - igen, a szomszédos Bécsről van szó. Meglévő
berendezésemet szerettem volna felfrissíteni. Persze, meglehetősen
messze elkerültem a Mariahilfestrassét, és csak a speciális hifi
szaküzleteket kerestem fel. Sokat segített ebben a HFM egyik régebbi
számában közölt címlista. Főleg hangdobozt szerettem volna vásárolni.
Szép kis listát állítottam össze még idehaza, főleg magazinokból,
illetve egyéb megdicsért, viszonylag olcsó, "Best Buy" dobozokról.
Természetesen a HB1 is szerepelt köztük, hiszen idehaza már nem
kapható. Rögtön itt be kell vallanom, hogy (talán valamiféle
büszkeségből) a HB1-nél jobb dobozt szerettem volna választani.
Előzetesen azért benéztem néhány komolyabb, de nem speciális hifi
szaküzletbe. Listámat meglátva azonban csak a fejüket csóválták.
Egyhelyütt, a House of Hi-Fi-ben végül is kipróbáltam egy Infinity
RS2000-est, elég szépen szólt, az eladók szerint ott ez a "best
seller", a listámon is szerepelt, de előbb még máshol is szerettem
volna körülnézni. A következő, ahol érdemlegeset láttam, a Radio
Netusil volt, itt elég korrekt körülmények között hallgathattam meg
kétféle Mordaunt-Short dobozt. Egyik egy kisdoboz volt, az MS15,
szépen szólt, az ára úgy 14 ezer forint nettó. A bátyja, a tönkön álló
MS 55 gyönyörűen szólt - került is vagy 40 ezer forintba.
A következő állomás a Shortone volt, a Kaiserstrassén. Szerintem
ez az egyetlen üzlet Bécsben, ahol korrekt körülmények között lehet
meghallgatni bármit is. Jó néhány fajta dobozuk szerepelt a listámon,
áruk 12-25 ezer forint közé esett. Sorban próbáltam ki: B&W DM 100 és
110, Rotel, Linn Index Plus, KEF C10 és C20, Royd A7 és végül a
Heybrook HB1, és egy kisebb Heybrook doboz, a típusára nem emlékszem,
nem a HB2, olcsóbb a HB1-nél, de gyengébb is. (Feltehetőleg a Point
Five. A szerk.) Kapaszkodjatok meg, istenbizony az összes közül
kiemelkedően a HB1 volt a legjobb, pedig a többi se volt kutya. Pedig
emlékezhettek: csak azért sem a HB1-et akartam megvenni. De egyszerűen
a kb. 25 ezer forintos határig nem találtam nála jobbat (s ez a
dicséret most a HFM kollektívájának is szól). Ára 4800 ATS, amiből -
sajnos, csak utólag - visszatérítenek 20%-ot, azaz 800 schillinget. A
végső ár nem olcsó: 16 ezer forint.
És most figyeljetek, akkor még mindig nem vettem meg, mert egy
címet még szerettem volna felkeresni, a Steinhauer gasse 25. alatt a
Kain céget. Ide is eljutottam, ahol a JBL dobozok széles választéka
várt. Ideális körülmények között, kis elektronikus átkapcsoló
segítségével lehet tesztelni a hangdobozokat, a picitől az óriásig.
Feltettem hozott lemezem, és megdöbbentem, mit művelnek ezek a sok-sok
ezer schillinges dobozok a zenével! Még a darabonként 5000 schillinges
doboz sem szólt olyan jól (messze nem!), mint a HB1 a Shortone-nál.
Vagy legalábbis teljesen másképp szólnak, sziszegnek és óriásiakat
bummognak, dummognak. Hát ez is hifi? Vagy talán ez az igazi? Hogy
szólhatnak ennyire eltérő karakterrel a JBL dobozai, bármi más
hangdobozhoz képest?
Ekkor már tudtam, hogy HB1-gyel térek haza...
A JBL-ek "mindent elsöprő" hangját mi sem szeretjük, de a
védelmükre azért hadd hozzuk fel, hogy ez a fajta meghallgatás (t. i.
hogy egymás mellett sorakoznak a hangsugárzók, és kapcsolóval lehet
válogatni közöttük) mai ismereteink szerint minden, csak nem ideális.
A Heybrook HB1-ről mi nem állítottuk (ma sem állítjuk), hogy jobb
volna a Linn, a KEF, a B&W stb. kisdobozoknál, mi csak annyit
állítottunk, hogy feltétlenül versenyben van velük - a többi már ízlés
dolga. Örülünk, hogy tippünk három év alatt sem avult el. (Habár a
fenti kis riportban szereplő HB1 már minden valószínűség szerint a
módosított keresztváltóval zenél; írtunk róla a Hifi Mozaik 4. kötete
végén.)
Elavult viszont az a térkép, amelyet 4 évvel ezelőtt készítettünk
Bécs belvárosáról. A Shortone-on kívül ma már több audiofil üzlet is
található itt.
Ami az árakat illeti, a mi matematikánk pesszimistább, mint
Olvasónké. Nekünk az jött ki, hogy egy 4000 schillinges hangsugárzópár
egyenértéke ma már több, mint 20 ezer forint. Történetesen a használt
HB1-esek is (ha értesüléseink helytállóak) körülbelül ennyiért szoktak
gazdát cserélni...
Drágább, mint a Rotel
Kalmár Gábor
Bp. Kaptárkő u. 8. 1118
A Talpak (vagy Tönkök) és a Triangulum megjelenése óta jó két év
eltelt már, s nem kevés barázdát koptattunk azóta az új recept
szerint. Örvendetes, hogy a lábazatok, asztalkák segítségével egyre
igényesebb körülmények között hallgathatunk zenét. Nálam is megjelent
a bolti Tönk, valamint egy maszek gyártmányú asztalka, mely a
lemezjátszó méretéhez igazodik - de ezekről majd később.
Ott tartottam, hogy ezek az újítások mind kritikusabb és
kézzelfoghatóbb ítéletekre késztetik Önt. Ezért is volt bosszantó az,
ahogyan az új VT-tuner (RT 7300S) szeánszát "elintézték". Különösen
akkor, amikor mint kiderült - ez a legjobb bolti tuner a mezőnyben
(erre azonban még visszatérek). Ha valóban ennyire ígéretes
készülékről van szó, hogyan tudták ily kutyafuttában meghallgatni, s
főleg a Danubius műsorán! Tapasztalatom szerint a tuner az egyik, ha
nem a legnehezebben tesztelhető műsorforrás, éppen a műsor
megismételhetetlensége folytán is. Mindenképpen célszerű lett volna
bevetni a műadót is. Azután ott a Kossuth adó, mely 22 óra után a CCIR
sávban is fogható. A Rádió 6-os stúdiójából majd minden héten
sugároznak kamarazenét egyenes adásban, ez a komolyzenei adások közül
messze a legjobb minőségű. Mindazok a dimenziók jelen vannak (tér,
mélységérzet, fókusz stb.), melyek könnyűzenei műsorokon csak
nyomokban, elektronikusan kevert zenén pedig (ez van többségben a
Danubiuson) egyáltalán nem lelhetők fel. Elég sokat hallgatok rádiót,
egyszerű kezelhetősége miatt tulajdonképp ez a fő műsorforrásom, bár
van lemezjátszóm és több száz lemezem is. Bátran állíthatom, hogy a
rádióvevő is lehet hifi-műsorforrás, és még a sokat szidott magyar
adások között is található forrás értékű közvetítés. Ez az "oázis" a
fent említett 6-os stúdió. Ezért is volna jó, ha ezeket az adásokat is
bevennék a referencia-műsorok közé, s ennek figyelembevételével
megismételnék a VT-tuner szeánszát. (...)
Meg aztán ez a gép egyáltalán nem nevezhető olcsónak. Még a
Rotelekhez képest sem, melyekből - hála a RAMOVILL üzletpolitikájának
- a tunerek, erősítők, CD-játszók és magnók Európában valószínűleg a
legalacsonyabb áron kaphatók (a lemezjátszókra ez nem vonatkozik). A
kisebbik tuner, az RT-830 most 150 dollár körül van, ez jóval olcsóbb
a VT-nél, a nagyobbiknak az ára sem több 270-nél, s mióta bevezették a
világútlevelet, úgy tűnik, mindenkinek akad egy-két nyugati rokona
vagy ismerőse, akivel megvetetheti. Mindkét gépnek igen jó a sajtója
Angliában; az RT -850 megjelenése óta "Best Buy" a 150 fontos
kategóriában. Nem így az Önök által favorizált Pioneer, melynél sokkal
jobbnak tartják a Sansui hasonló típusszámú modelljét. (Kik? Hol?
Miért? A Szerk.) Tulajdonképp, ha már terítékre került a 820BX2, miért
ne ejthetnénk meg ugyanezt az RT-830-cal, illetve 850-nel és más Rotel
termékekkel. Az RT-830-at magam is felajánlhatom, bár az enyém a
Shortone-ból származik. Ha a VT-tunert a helyére akarjuk tenni, nem
hiányozhatnak mellőle ezek a készülékek sem. Ennyit a rádiókról.
A Triangulummal elvégzett kísérletek - vagy inkább játszadozások -
engem is meggyőztek, jelesül két tuner összehasonlítása közben (az
egyik a fentemlített Rotel volt), hogy a különbség jóval meggyőzőbbé
vált, a Rotel tere még jobban kinyílt (...). Nyilván bármiféle
berendezés alatt képes kifejteni hatását. A különböző erősítők,
rádiók, trafók stb. alá azért mégsem teszek megfelelő méretű balzafa
asztalkákat. Már csak azért sem, mert nagy valószínűséggel az én
lemezjátszó-asztalkám készült el az utolsó, Magyarországon kapható
balzafa tömbből.
Aztán itt vannak a hangdoboz lábazatok. Gyári Tönkjeim vannak,
felül tüskézve; azt gondolom, minden nagyobb doboz alatt ez az
előnyös. Ha jól értem, a lábazatok célja az, hogy megfogják a dobozok
sajátrezgéseit, pontosabban szólva levezessék a padlózathoz. Nem
véletlenül vannak az alján is tüskék. Persze erre csak akkor képesek,
ha a tüskék is ki vannak hegyezve, nem úgy, ahogy a boltban árulják.
Ezt mindenkinek meg kell szívlelnie, mert ég és föld a különbség, s a
tompa végű tüskéken - melyek nem szúródnak bele a betonba vagy a
parkettába - a Tönk több bajt csinál, mint jót.
Elismerjük, a Videoton tuner tesztjét valóban kutyafuttában
végeztük. Így is meg vagyunk győződve róla, hogy az RT 7300S eddig a
legjobb hazai hifi rádióvevő, de tényleg nem ártana megismételni a
tesztet.
Nem értünk egyet abban, hogy a Videotont a Rotel tunerrel kellett
volna összevetnünk. A Roteleket csak dollárért lehet megvásárolni,
ezért ezekkel nem foglalkozunk. Mert akkor a Konsumex és az
Intertourist üzleteit is végig kéne tesztelnünk. Függetlenül attól,
hogy egy dollár hány forint (mi pesszimistábban számolunk!), ez a
lehetőség csak egy szűk réteget érint, és nem szeretnénk fölöslegesen
fájdítani honfitársaink szívét. Lidércálmainkban már úgyis azt látjuk,
hogy Magyarországon a dollár a törvényes fizetőeszköz - de aztán
felébredünk.
A Pioneer F-99X ről csak annyit, hogy extraklasszis készülék, és
bármiféle tuner tesztjéhez továbbra is vitathatatlan referenciául
szolgál. Igaz, nem is áll módunkban lecserélni; dehát miért is
cserélnénk le? Azért, mert Nyugaton még jobbakat is gyártanak?
Az állványokról: lásd állványtesztünket a 20. oldalon.
Arany Kakadu Díj
Hajdu Lajos
Pécs, Kovács Antal u. 8, 7636
Lehet, hogy már mások megelőztek, de ha mégsem, akkor
figyelmetekbe ajánlok az Arany Kakadu pályázatra egy szép példányt. A
Világ Ifjúsága 88/5. számában, az egyébként igen figyelemreméltó
Mister Sony cikkben találtam a következő furcsaságot:
"...Ez a felirat látható azon a lemezjátszón is, amelyet Morita
bemutatott nekünk. A kompakt lemezekhez szolgáló lézeres készülék
sokkal kisebb, mint Edison fonográfja vagy egy Steinway zongora,
hangminőségben azonban mindkettőt összehasonlíthatatlanul
túlszárnyalja..."
Képünkön: az ezüstlemez és az Arany Kakadu, amint éppen
túlszárnyalnak egy Steinway-t
East End
Ismét egy hifi-bemutató Budapesten: egy egész sereg márkás brit
készüléket demonstrált május 20-21-22-én az Intercontinental szállóban
a frankfurti East End Audio és a budapesti Zsolt Audio. Kettejük
kapcsolatáról itt annyit, hogy a Frankfurtban élő Huszti Alpár egy
sajátos és igen eredeti üzletpolitika nyomán kedvezményesen,
kvázi-angol áron kínálja - kizárólag magyar vevőknek - az általa
képviselt brit cégek produktumait. Az idehaza élő Huszti Zsolt pedig
azzal egészíti ki bátyja kereskedelmi tevékenységét, hogy
informáldemonstrál, és ellátja a szervizszolgálatot is - ez az
"aftersale-service" eddig ismeretlen volt Magyarországon, legalábbis a
hifi-szakmában. Persze, itt most olyan árucikkekről van szó, amelyeket
csakis dollárért (pontosabban márkáért) adnak, úgyhogy az East End
Audio potenciális kuncsaftjainak körét igen nehéz volna felbecsülni.
Magyarország túlságosan is az East Enden, a Keleti Végen fekszik...
A bemutatót az Intercontinental szálló Budavár termében tartották,
ez 10x10 méteres, de lengőajtókkal két részre osztható, miáltal két
10x5 méteres "auditóriumot" nyernek. Az egyikben a "szerényebb"
lemezjátszókat: a. 2-es és 3-as Rega Planarokat, valamint a szimpla,
illetve elektronikusan vezérelt Manticore Mantrákat cserélgették,
demonstrálva őket egyebeken kívül a NAD 5120 ellenében. Itt Onix,
Audiolab és NAD erősítőket láttunk, az új NAD 8020E és a Heybrook
Point Five törpedobozokkal, valamint a Heybrook HB1-gyel párosítva. A
"másik teremben" nagyértékű készülékek sorakoztak: a Roksan Xerxes
lemezjátszó, aztán a Meridian komplett, előerősítővel ellátott,
háromdarabos CD játszója (többet róla lapszemlénkben), Exposure
elektronikákkal. A hangsugárzók (Epos, Mission, Gale) nívós, bár
semmiképpen sem High End típusok - de hiszen már ismerjük a Linn-féle
ideológiát: "a legfontosabb láncszem a lemezjátszó, a legkevésbé
fontos a hangsugárzó..." (Ezt az elvet most a Zsolt Audio okosan és
kulturáltan szerkesztett, igencsak civilizált megjelenésű szórólapján
is viszontláthatjuk.) A fentebb említett márkákon kívül még a
következőket propagálja az East End Audio: AudioTechnica, Zeta, Creek,
Focal, Harbeth, Nakamichi, Spendor, továbbá Van den Hul (kábelek),
Onlife ("Skyline" lemezjátszóasztalkák) és Target (asztalkák és
hangsugárzó-állványok).
A NAD 8020E és a Heybrook Point Five, valamint egy Rega Planar, amint
kíváncsian tanulmányozzák egy Audiolab 8OOOA lelkivilágát
A "szegény ember Linnje", a (Logic hangkarral ellátott) Manticore
Mantra futómű, az izgalmasan jó hírű Skyline asztalkán, a spártai
Onix erősítő társaságában
Egyik (az analóg) oldalról Roksan Xerxes futómű Zeta hangkarral, a
másik (a digitális) oldalról a Meridian CD-játszó fogja közre az
Exposure elektronikákat
AUVIC '89
Felbátorodva a tavalyi AUVIC nemzetközi szórakoztató elektronikai
kiállítás sikerén (ahol is többek között az Aiwa, az AKG, a JVC, a
Pioneer, a Sony termékeivel találkoztunk - lásd: Mozaik 3.), a
Budapest Sportcsarnok elhatározta, hogy kétévenként megismétli ezt a
rendezvényt, éspedig önállóan. Jövőre tehát, június 7. és 11. között
újra a kies Budapestre vár a Sportcsarnok jó néhány kép-, hang- és
számítástechnikai céget az ő video-narancsaikkal és
audiocitromjaikkal. A meghívók mindenesetre kimentek, és késő őszre
már tudni fogjuk, ki mindenki fogadta el a meghívást.
Éjjeli menedékhely
Szöllőskei Lőrinc
Nemesvámos, József A. u. 23. 8248
(...) Rászántam magam a fejhallgató-vásárlásra! Még jó, hogy
időközben megjelent a Mozaik 2. kötete, mert az egy kis minőségi
útmutatást adott. A Best Buy-nak kikiáltott HOK 80/2 nemcsak az Önök,
de az én tetszésemet is elnyerte. A barátom nem sokkal előtte vette
meg az új Videoton fejhallgatót, amely sajnos, nem szerepelt a
tesztpéldányok között. Az összehasonlításnál nem jutottunk közös
nevezőre. A Vidi tompán, visszafogottan szólt, a mélyek erőteljesen
kiemelkedtek, lefelé billentve a hangzási balanszot. A felső regiszter
visszafogottan szólt, eltűntek a magasak, a térérzet nagyon kevés,
szinte 2x monó. Hajlamos eltüntetni egyes hangszereket. A HOK pont az
ellenkezője, tiszta közepek, lágyan visszafogott magasak, kissé puha
mélytartomány. Ezt hallgatva megnyílik a tér, fel lehet ismerni a
hangszerek térbeli elhelyezkedését. Egy kicsit mélyhiányosnak tűnik,
de így is nagyon kellemesen szólal meg. Mindkettőnknek a sajátja
tetszett jobban - de abban egyetértettünk, hogy csak fejhallgatóval
zenét hallgatni nem lehet, nem pótolja a hangdobozt. A családi béke
megőrzésére azonban kiváló eszköz, főleg éjszakai zenehallgatáshoz.
A Videoton FH10 tesztjét lásd a Bemutatjuk rovatban.