MOD




    HEJ, BROOK!


        Ezzel a MOD-dal éppen 1001 személynek tartozunk: annak az ezernek,
    aki az 1000 pár Heybrookot megvásárolta - és azonkívül még az ördögnek
    is tartozunk vele. A MOD ugyanis nem vált be. Pontosabban: egyikünknek
    tetszett, másikunknak nem tetszett, sőt: bizonyos  körülmények  között
    egyikünknek  sem  tetszett.  Ennélfogva  nem  is   ajánlhatjuk;   vagy
    legalábbis nem minden kinek ajánljuk.  De  azért  szóba  hozzuk,  mert
    tekintettel szeretnénk lenni a következőkre.
        A Heybrook HB1 a mi tippünk volt, illik  figyelemmel  kísérnünk  a
    sorsát. Igaz, hogy csak 1000 pár van belőle az országban,  és  ez  nem
    sok - de nem is kevés. Sok ezer  hifista  számára  a  HB1  "az  eddigi
    legjobb",  s  (éppen  ezért)  mi  is  ezt  a  hangsugárzót  használjuk
    etalonnak. Természetesen  nem  minden  rendszerben  válik  be,  de  az
    erényei (mindenekelőtt középtartományának tisztasága  és  levegőssége)
    félreismerhetetlenek.
        A HB1 igen szerény jószág; ha nem az volna, széles ívben elkerülte
    volna Magyarországot. Tehát jócskán vannak hibái is. Ezek közül  az  a
    legkellemetlenebb, hogy a magassugárzója egy kissé  külön  életet  él,
    nincs igazán összedolgozva a másik hangszóróval; hajlamos rá,  hogy  a
    felső-középtartományban kkkkukorékolni kezdjen (igen, ott, ahol a  "k"
    betűt ejtjük), és a ccccintányér hangját is túlfűszerezi. Az egyébként
    jólsikerült modellnek ez a hibája szinte kiabál (kkkkiabál) valamiféle
    MOD után, és amikor a Heybrook cég  nemrég  bejelentette,  hogy  új  -
    teljesen új! - keresztváltót tervezett a HB1-hez,  ezt  a  ötletet  az
    egész brit szaksajtó helyesléssel fogadta. Miként a  módosítást  magát
    is.
        Annak ellenére, hogy a gyár egyszersmind árat is emelt: a HB1 most
    már nem  150,  hanem  170  fontba  kerül.  Becslésünk  szerint  az  új
    keresztváltó,  ha  a  gyártól  rendelik  meg,  úgy  20  fontba  jöhet,
    postaköltséggel együtt. Persze csak magánimportról lehet  szó.  Annak,
    akit érdekel, megadjuk a Heybrook Hi-Fi  Ltd.  címét:  Knighton  Hill,
    Wembury, Plymouth PL9 OED, England. Az új keresztváltó (pontosan  úgy,
    mint  a  régi)  közvetlenül  a  hangdoboz  hátsó.  műanyagból  készült
    csatlakozótáblájára van építve,  vagyis  komplett  szerelvényt  alkot.
    Egyszerűen csak ki kell csavarozni a régi táblát, fel kell  csavarozni
    az újat, és most már az ebből kilógó  kábeleket  kell  a  hangszórókra
    forrasztani. (A gyárban feltehetőleg "be is hangolják", át is mérik  a
    készüléket, de a módosítás akkor ötven fontba kerül, nem húszba.)
        Kapcsolási rajzot nem közlünk, s nemcsak azért nem, mert nincs  rá
    engedélyünk.  Az  új  keresztváltó  olyan  alkatrészekből  épül   fel,
    amelyeket gyakorlatilag nem lehet beszerezni,  más  alkatrészek  pedig
    nem garantálják a sikert.
        Már ha egyáltalán sikeresnek nevezhetjük  ezt  a  MOD-ot.  Bennünk
    vegyes érzelmeket keltett. Szabályszerű szeánszon küldtük ringbe az új
    HB1-et a régivel. Négy zsűror közül kettő így, kettő amúgy  ítélt,  és
    mivel  nincs  közöttünk  ötödiknek  egy  zsűrielnök,   a   boxmérkőzés
    döntetlenül végződött. De még ha történetesen 3-2 volna is az eredmény
    -  akkor  vajon   ajánlhatnánk-e   jó   lelkiismerettel   ezt   a   20
    fontsterlinges módosítást?
        Kivételesen hadd mentsük magunkat azzal, hogy választani a kétféle
    Heybrook között: ez már  tényleg  ízlés  dolga.  A  módosítás  egészen
    biztosan megszüntet egy  hibát.  Feltehetőleg  produkál  helyette  egy
    másikat. Aki ezt az utóbbit könnyebben elviseli, annak be fog válni  a
    MOD. Sokkal egyszerűbb 20 fontért megszerezni  az  új  X-váltót,  mint
    másik  hangsugárzó  után  kutatni.  Szokásunkhoz  híven  közreadjuk  a
    szeánsz "szövegét" is. Íme:

        A módosított HB1: teltebb, nyugodtabb, "persze, persze, nem  cseng
    ki annyira", nem annyira "hifi", emberibb. Lágy, igazibb,  dúsabb,  jó
    visszakapcsolni rá.  MC  hangszedő  az  MM  ellenében.  Az  opera  fél
    oktávval lejjebb szól, az énekesek hús-vér személyek. Közelebb  van  a
    "BBC-hangzáshoz". * A túlzottan sok  magasból  most  túl  kevés  lett.
    Erőtlen, de szép, kevésbé tolakszik, kiegyenlítettnek tűnik.  Halkabb?
    Finomabb, hallgathatóbb. * A  középső  frekvenciákat  hangsúlyozza.  *
    Kiegyenlített, a magasak finomabbak, a  hangtér  nyugodtabb,  zeneibb,
    valóságosabb. A magashang-veszteség nem hiba.
        Az eredeti: Magasabb tónusú, sziszegősebb, préselősebb,  grízesebb
    stb. stb. Érdes, durva. Persze, a  "ccc"  erősebb.  Mikrofonos,  hifi.
    Kiemeli a magasfekvésű szólamokat. * Több magas,  elevenebb.  Szellős,
    élénk, sztereó. * Mélyben is ez a jobb, nagy a differencia.  Szélesebb
    a  tér.  Sztereóbb.  *  Nincs  kommentár.

        Idáig  nem  is  volna  baj, jegyzeteinkből elég világosan kiderül,
    milyen  hibát javítottak ki a Heybrook tervezői, és milyet produkáltak
    helyette.  A  MOD  ettől még nagyon kívánatosnak tűnhet fel, ha nem is
    mindenki  számára.  Csakhogy - ezt még nem mondtuk el - a szeánszon mi
    már  nem olcsó, "büdzsé" lemezjátszót használtunk, hanem a Linn Axist.
    Vajon eltaláljuk-e annak az ízlését is, aki olcsóbb gépet, mondjuk egy
    NAD-ot  hallgat  a  Heybrookon?  A  Szerkesztő  előzőleg egy "csupasz"
    NAD-on (speciális kábelezéssel) hallgatta a kétféle hangsugárzót, és a
    módosított  keresztváltóval rokonszenvezett. Amikor viszont kollektíve
    is  megismételtük  a  próbát,  Linn  helyett  egy  gyári  állapotú NAD
    5120-assal,  akkor  valahogy egyikünk sem volt elragadtatva a Heybrook
    MOD-jától. A kommentárok:

        A módosított HB1: Kiürül. Magasabb tónusú. Az operán  talán  jobb.
    Kicsit  tárgyilagos.  Fojtott,  színezettebb.   A   teteje   hiányzik.
    Vértelen. A középtartománya tisztább. * Matt (az operán ez még  mindig
    jobb, mint az  ordibálás).  Bágyadt.  "Diszkrét".  *  Idejön  középre.
    Megváltoztatja a hangszíneket. * A magalesés nagyobb a  kelleténél.  A
    mélye is kevesebb. Ez most nem előny.
        Az   eredeti:    Súlyosabb,    teltebb,    természetesebb,    jobb
    basszusszóiam. Erőteljesebb. Lendületes, kicsit tolakszik. Loudness  -
    popzenén jót tesz neki. Dinamikus. * Lényegesen jobb. Több mély,  több
    magas.  Szebb,  élénkebb.  Levegős.  teres.  *  Jobb  mélyek.  A   tér
    szétnyílik. * Tér. Tetszik.

        Nehéz szakma a miénk.

                                      *

        A Heybrookhoz még annyit, hogy mint a hangsugárzóknak általában, a
    HB1-nek sem mindegy, milyen irányba  forgatva  hallgatjuk.  A  legtöbb
    típus azt szereti, ha arccal a hallgatóság felé, tehát úgy  körülbelül
    30 fokkal befelé forgatják. Többnyire mi  is  így  helyezzük  el,  úgy
    20-30 centire a hátsó faltól. A Heybrook cég azonban nem ezt  ajánlja.
    Szerinte a dobozt szorosan rá kell tolni  a  falra,  mégpedig  annyira
    szorosan, hogy a doboz előlapja egyenesen előre nézzen. A  Heybrook  e
    javaslatát  már  Olvasóink  is  "kiszúrták"  az  angol  lapokban,   és
    rákérdeztek, hogy nekünk vajon mi a véleményünk.
        Nos, ebben a dologban sem jutottunk  egységes  álláspontra.  Tény,
    hogy a HB1 hangkarakterét igencsak  módosítani  lehet  aszerint.  hogy
    befelé  (a  sztereó  szék  felé),  avagy  egyszerűen  csak   előrefelé
    fordítjuk-e a dobozok előlapját. Ha előrefelé  néznek,  akkor  a  zene
    valahogy kevésbé koherens, kevésbé stabil, viszont sokkal  tágasabb  a
    tere.  Elnézegetve  a  HB1  iránygörbéit,  arra  gyanakodhatunk,  hogy
    ilyenkor egyszerűen  csak  kiürül  a  középső  frekvenciatartomány.  A
    Heybrook cég szerint viszont ennek a  kitáguló  térnek  semmi  köze  a
    frekvenciaátvitelhez, sokkal inkább a fázisátvitelhez, amely  eszerint
    nem 0 fokból (középről),  hanem  inkább  20-30  fokból,  oldalirányból
    mérve lineáris(abb).  Megismételjük:  nem  tudunk  dönteni  a  kétféle
    hangkép között; csak azt tehetjük, hogy felhívjuk  a  HB1-tulajdonosok
    figyelmét erre az újabb hangolási lehetőségre.