A Szökött Szolga emlékiratai |
- Egy hosszú nevű sajtótermék rövid története
Önmagában véve a legkevésbé sem rendkívüli jelenség, hogy valamely
folyóirat címében a hifin kívül a video kifejezés is
bennefoglaltassék. Hiszen a nyugati hifi-magazinok némelyike már
évekkel ezelőtt programjára tűzte a képtechnikát. No de mit szóljunk
egy olyan folyóirathoz, amelynek a hifi és a video egyaránt
"főprofilja", és mégis úgy bánik mindkettővel, mintha most találkozna
velük először, s mintha szíve szerint egyikkel sem akarna foglalkozni?
Egészen természetes, hogy Olvasóink is felfigyeltek erre a különös
kiadványra, és elárasztottak bennünket észrevételeikkel - lásd a
Hangszerviz rovatban. Hogy választ adhassunk kérdéseikre, kissé vissza
kell pergetnünk az Idő magnó-, illetve videokazettáját.
Lesz Hifi Magazin. Nem lesz Hifi Magazin. Lesz hifi, de nem lesz
magazin. Lesz magazin, de nem lesz hifi. Hej, de keservesen
megszenvedtünk, mire sikerült (sikerült?) minden kétséget kizáróan az
Olvasó tudomására hoznunk, hogy semmi sem változik, azon kívül, hogy
köteteinket ezentúl más kiadó adja ki, másképpen terjesztjük, a címe
pedig nem Magazin, hanem Mozaik. Dehát a HFM csak négyhavonta
jelentkezik, s holtidőben bizony nemigen tudunk kommunikálni az
Olvasóval.
Talán még így is rendben mentek volna a dolgok, ha sima talajon
visz az utunk, s nem keresztbetett lábak fölött kell szlalomoznunk.
Máig sem világos, hogy a Lapkiadó Vállalat, miután eldöntötte, hogy a
veszteséges Hifi Magazint felszámolja, miért jelentetett meg 1987
folyamán egy konkurens kiadványt, "Hifi Magazin - Video és Világa"
címmel, noha sem szakembere, sem műszaki háttere nem volt sem hifihez,
sem videóhoz. Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon jelenleg
éppen elég kiadvány foglalkozik hifivel és videóval, tehát szó sem
lehetett "légüres térről", ki nem elégített igényekről, rózsás üzleti
kilátásokról.
Az Olvasót hívom tanúnak, hogy kezdetben messzemenőkig lojális
voltam a Lapkiadó Vállalattal. Ugyanis nem szerettem volna, ha fejemre
olvassák: "szökött szolga sohasem mond jót a régi gazdájáról" -
különösen, ha a szóban forgó személy nem is annyira Szökött, mint
inkább Elbocsátott Szolga (habár erről még beszélünk). Megértéssel
tudomásul vettem (lásd a Hifi Magazin 21. lapszámának szerkesztői
előszavát), hogy hobbilap nem lehet veszteséges - és szó nélkül vettem
a kalapomat. Később is csak más fórumokon védekeztem a személyemet ért
támadások ellen, óvakodva tőle, hogy a HFM-et konkurenciaviták
fórumává tegyem. Most viszont már felmentve érzem magam a hallgatás
alól, hiszen a "Hifi Magazin - Video és Világa" már az első lapszám
után úgy szertefoszlott, mint egy rossz álom. Hadd mutassak rá a
Lapkiadó Vállalat (leányvállalatának) attitűdjére: nagy dérrel-dúrral
beharangoz egy új lapot, "engedjétek hozzám az olvasót" - mondja, s
amikor ezzel a vállalkozásával azonnyomban, csúfosan megbukik, utólag
még azt a fáradságot sem veszi, hogy valami mentegetődzésfélét
rebegjen az olvasóközönségnek. Meg nekünk.
A Szökött Szolga tehát (továbbiakban: SzSz) alább megpróbálja
papírra vetni e furcsa kiadvány oknyomozó történetét. Hogy hitelét ne
veszítse, leveleket fog idézni; dokumentumokat, amelyek "a
cselédkönyvébe vannak bejegyezve". Tessék figyelni a dátumokra.
1986. május 14.: a Nagy Menedzser döntésére hivatkozva közlik:
"amennyiben a Hifi Magazin 1986. december 3l-ig nem képes
gazdaságossági eredményén javítani, és legalább nullszaldó egyenleget
elérni, abban az esetben mint önálló lap megszűnik, és az
elkövetkezőkben mint az Új Impulzus egyik rovata jelenik meg."
A következő levél 1986 augusztusában érkezik. Ismét a Nagy
Menedzser döntésére hivatkoznak: ha az egyik rokonvállalat (amellyel
SzSz az idő tájt tárgyalásban állt) nem veszi át a lapot, a lap
megszűnik, és 1987. január elsejével beleolvad az Új Impulzus című
műszaki folyóiratba. A levél az alábbi szívélyes mondattal zárul "Ez
a végleges, nem vitatható, megváltoztathatatlan döntés!"
November ötödikén - ismétcsak a Nagy Menedzser utasítására - már
mint tényt közlik, hogy az 1986/3. (tehát a 22.) szám
megjelentetésével befejezik a lap kiadását. "Mintegy két héttel
ezelőtt ezt telefonon közöltük, s kértük, hogy a Szerkesztő az utolsó
szám hasábjain búcsúzzon el az olvasóktól. A lap 1987. január 1-től az
Új Impulzus egyik rovatát képezi." A Szökött szolga e felszólításnak
eleget is tett, s beletörődve a megváltoztathatatlanba (amelynek ekkor
tulajdonképpen már örült, hiszen időközben sikerült új gazdát
találnia), a 22. lapszámban elbúcsúzott az Olvasótól, tájékoztatva őt,
hogy hol és milyen körülmények között találkozhatnak ezentúl.
Mielőtt azonban ez a szerkesztői jegyzet megjelent volna, december
18-án a Szökött Szolgát váratlanul behívatta magához a Nagy Menedzser.
Dél volt, éppen akkor hozták neki az ebédet az üzemi étkezdéből.
Miközben a levest hörpölte, közölte a Szökött Szolgával, hogy: "Szóval
akkor csinálod szépen tovább a lapot. A feltételeket biztosítjuk".
SzSz (mikor az első sokkon túljutott) megpróbálta diplomatikusan
elmagyarázni, hogy ő lényegében fél éve felmondás alatt áll, javában
tárgyal más vállalatokkal, és ezeket a tárgyalásokat nem szeretné
felrúgni. A Nagy Menedzser erre azt válaszolta: "Hát ha nem te, akkor
majd más."
SzSz (akit, miután az ajánlatot visszautasította, most már joggal
nevezünk Szökött Szolgának) először azt hitte, hogy a Nagy Menedzser
csupán humorizál. Ámde csakhamar be kellett látnia, hogy tévedett.
Ugyanis január elején felhívta őt Bácskai László, már mint a Hifi
Magazin új főszerkesztője, s felkérte: legyen a helyettese... Bácskai
Lászlóról annyit kell tudni, hogy ő volt az Ádám című férfimagazin
szerkesztője, egészen addig, amíg a Lapkiadó Vállalat váratlanul meg
nem szüntette ezt a maga nemében kitűnő (és mellesleg nyereséges!)
lapot, a Nagyítóval és három további kiadvánnyal egyetemben, s
helyettük meg nem indított egy új, súlyosan veszteséges hetilapot.
Mint látjuk, a magyar sajtóéletben a gazdaságosság egyáltalán nem az
első számú kritérium. De térjünk vissza a két szerkesztő
eszmecseréjéhez.
A (hiúságában megsértett) Szökött Szolga kijelentette, hogy ő az
eddigi kiadványt mint teljes vállalkozást magával fogja vinni,
programjával, készülékeivel, összes munkatársával együtt, és nagyon
kíváncsi rá, hogy akkor ezek helyén vajon mi marad. Bácskai László
erre nagyon higgadtan kifejtette, hogy: lap marad. Mert ő hifiről
ugyan ma hallott életében először, lapot szerkeszteni viszont tud, és
ha ő egyszer megígérte a Nagy Menedzsernek, hogy ebből lap lesz, akkor
ebből lap lesz. Sőt: magazin lesz. Kiküszöböli belőle a táblázatokat,
diagramokat, meg egyáltalán ezeket a holt gépeket. Emberek lesznek
benne. Meg érdekes cikkek, kitűnő újságírók tollából. Tartozunk az
igazságnak annyival, hogy SzSz végülis elment a tárgyalásra, amelyre
meghívták, a Magyar Médiához. (A Lapkiadó ehhez a leányvállalatához
tette át a HFM lapengedélyét. A lapengedély - ezt az avatatlanok
kedvéért mondjuk el - mindig a kiadóvállalat tulajdona, azt teszi
vele, amit akar.) SzSz két hét gondolkodási időt kért, majd végleg
elutasította, hogy közreműködjék a véleménye szerint teljesen
kilátástalan programban. Még mindig nem hitte el, hogy felnőtt emberek
a hifi és a video elemi ismerete nélkül tényleg nekiállnak hifi-video
magazint csinálni...
Időközben megjelent az utolsó, 22. lapszám, amelyben SzSz talán
túlontúl is effektíven produkálta, amire felszólították, ti. hogy
búcsúzzon el az Olvasótól. Véleménye szerint ennek tudható be, hogy
március végén, amikor a felmondási idő lejártával a munkakönyvét
kérte, azt csak némi huzavona után adták ki neki. Később azzal
mentegetődztek, hogy csupán félreértés történt - annyi azonban
kiszivárgott, hogy SzSz-szel szemben bizonyos gyanú merült fel: vajon
nem tartott-e vissza a lakásán valamiféle laboratóriumot (???), amely
netán a Lapkiadó Vállalat törvényes tulajdona volna... Ennyit a régi
gazda tájékozottságáról.
A feszültség akkor transzformálódott fel igazán, amikor 1987
májusában a Rádiós Nap alkalmával a Szökött Szolgát is meghívták,
nyilatkozzon mikrofon előtt a High Fidelityről. Ezt a műsort a
Rádióújságban is jelezték, imigyen: "beszélgetés a Hifi Magazin
főszerkesztőjével". A Magyar Média ezt annyira sérelmesnek érezte,
hogy már az adás előtt tiltakozó levelet küldött a Rádiónak is, a
Szökött Szolgának is; utóbbit bírósággal fenyegette arra az esetre, ha
a jövőben is "a Hifi Magazin főszerkesztője gyanánt szerepelne". A
műsorcímet egyébként a rádiós kollégák adták, nem SzSz, aki felmondása
óta csakis Hifi Mozaikról beszélt, nem pedig Magazinról. Azonkívül
soha senki előtt sem nevezte magát főszerkesztőnek. Szívesen idézi -
és a fentemlített rádióműsorban is idézte - a nagy magyar színházi
rendező, Hevesi Sándor szavait, miszerint "színdarabot nem lehet
főrendezni, csak rendezni". Ez feltehetően a lapszerkesztésre is áll.
Vállalatvezetőkre viszont nem vonatkozik: vállalatokat nem csak
igazgatni lehet, de fő-, sőt, vezérigazgatni is.
Olyannyira, hogy SzSz-nek a következő csörtét már egy
főigazgatóval kellett megvívnia, ezúttal a Heti Világgazdaság című
hetilap levelezési rovatában. Minthogy a HVG és a HFM olvasóközönsége
csak kevéssé fedi át egymást, a vita anyagát most a mi kiadványunkban
is részletesen idézzük. Az történt, hogy a Heti Világgazdaság
felfigyelt a Hifi Magazin körüli hercehurcára, utánajárt a dolognak,
és közreadta, hogy természetesen továbbra is lesz Magazin, csak éppen
Mozaiknak. fogják hívni stb. Ez a kis tudósítás, noha a zöld újságban
jelent meg, vörös posztónak látszott a Magyar Média szemében. A
vállalat főigazgatója az alábbi levelet küldte a Heti
Világgazdaságnak:
Meglepetéssel olvastam a lap 1987. június 13-i számában megjelent
hiradást a Hifi Magazin "átalakulásáról". A közlemény sajnálatos módon
megtévesztheti az olvasót. Mive1 Darvas Lászlónak, a Hifi Magazin
egykori felelős szerkesztőjének nem ez az első ilyen jellegű
nyilatkozata, szükséges az olvasók tájékoztatása a valós helyzetről. A
Pallas Lapkiadó Vállalatnak a Hifi Magazin az évek során mind nagyobb
gondot okozott, a lap deficitje egyre nőtt, és 1986-ban már meghaladta
a kétmillió forintot (3 szám). Ennek ellensúlyozására a kiadó azt
szerette volna elérni, hogy a Hifi Magazin ne csak zenei vájtfülűek
szűk köréhez szóló exkluzív lap legyen, hanem közérthető és népszerű,
olvasmányos szakmagazin, s ennek eredményeként növekedjen a
példányszám és a hirdetések száma. Mivel a felelős szerkesztő, Darvas
László erre nem vállalkozott, megváltunk egymástól. Darvas László azt
nyilatkozta, hogy "a lap nem szűnik meg, csak átalakul", a Hifi
Magazin Hifi Mozaikra változik. Ez nem felel meg a valóságnak: A Hifi
Magazin valójában nem szűnik meg, csak tartalmában fog felfrissülni,
kiegészül a videózók mind szélesebb táborát érdeklő anyagokkal, és a
Magyar Média lesz a kiadója. Új "Video-Hifi Magazinunk" ez év
szeptemberében kerül az olvasóhoz.
Dr. Turai Tamás főigazgató,
Magyar Média (Budapest)
A Heti Világgazdaság, mielőtt leközölte volna a Magyar Média
főigazgatójának levelét, a sajtógyakorlatnak megfelelően másolatot
küldött belőle az érintett személynek, vagyis a Szökött Szolgának:
válaszoljon rá, ha tud. A választ szintén közreadták, ugyanabban a
lapszámban (HVG 1987. július 18.). A Szökött Szolga hosszasan
tűnődött: hogyan vitatkozzon hifiről és magazinról egy olyan emberrel,
aki eddig még soha nem foglalkozott sem hifivel, sem magazinnal,
hiszen csak néhány hónapja főigazgatja a Magyar Médiát, nemrég még
egészen más területen tevékenykedett. (Ez személyeskedésnek látszik,
pedig nem annyira a saját érvelésünket, mint inkább Turai főigazgató
úr érdekét szolgálja: nehogy bárki is összecserélje őt. a Magyar Média
előző főigazgatójával - akinek attitűdjét ma már a fél ország ismeri a
Szépleányok című, nagysikerű magyar filmből...) A válaszlevél végül is
így ütött ki:
Mint a Hifi Magazin volt szerkesztője, nem várom el a Magyar
Média főigazgatójától, hogy pontos fogalmai legyenek a High Fidelity
mibenlétéről, és azt sem vele szeretném megvitatni, hogy mivel is kell
foglalkoznia egy hifi magazinnak. (Habár azzal a "közérthető és
népszerű, olvasmányos szakmagazinnal", mint fából vaskarikával, erősen
felcsigázta a kíváncsiságomat.) Kiadványunk valóban egy viszonylag
szűk réteghez szól, de azért így is elkelt belőle vagy 25-30 ezer
példány, és eljutott legalább 80 ezer olvasóhoz: ez mégiscsak
valamiféle népszerűség jele. Tény, hogy a hazai újságok túlnyomó
többségéhez hasonlóan a Hifi Magazin is veszteségessé vált, nem
utolsósorban a lapár különbözeti "adó" (valójában elvonás), valamint a
hirdetések hiánya miatt. Erre hivatkozva, kiadóm már 1986 májusában
írásban közölte, hogy az év végével megszünteti a lapot, illetve rovat
formájában az Új Impulzushoz csatolja. E közlését augusztus 15-én,
majd november 5-én megismételte, s felszólított, hogy az utolsó
számban búcsúzzam el az olvasóktól.
A Lapkiadó valahogy úgy képzeli a dolgot, hogy ő most csupán
szerkesztőt cserélt. Ez súlyos félreértés: mi cseréltünk
kiadóvállalatot. Ezentúl a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a
gazdánk, és Hifi Mozaik a nevünk - de ettől eltekintve semmi sem
változott: sem a formátum, sem a program. A HFM-et (kezdettől fogva!)
ugyanaz a szerkesztő szerkeszti, a saját lakásán, ugyanúgy, mint
eddig. Ugyanazokkal a mérnökkollégáival dolgozik, és ők is ugyanazt a
műszerparkot, ugyanazokat a készülékeket használják. Azonos a
tördelőszerkesztő, a grafikus, a hanglemez-szakíró. Minden azonos. Még
a nyomdánk is ugyanaz. Ennélfogva tökéletesen helytálló a HVG
közleménye, miszerint a Hifi Mozaik a Hifi Magazin folytatása.
Olvasóink erről rövidesen meggyőződhetnek, remélem, már július végétől
kezdve. A Pallas Lapkiadó Vállalatot egyvalami köti a régi Hifi
Magazinhoz: egy A/4 formátumú papírlap, "Lapengedély" felirattal.
Illett volna visszaküldenie a Tájékoztatási Hivatalnak.
Darvas László (Budapest)
A vita ezzel az egyszeri golyóváltással befejeződött, ha nem
tekintjük az alábbi meglehetősen faramuci szövegezésű hirdetést a
Magyar Nemzet (s talán még más napilapok) "Közlemények" rovatában: "A
Hifi rajongókkal közli a HIFI MAGAZIN kiadója, hogy a különböző
nyilatkozatokkal ellentétben, a lap nem szűnik meg, és nem is veszi át
más kiadó. Az új szám népszerű, olvasmányos és közérthető tartalommal,
kibővítve a videózók mind szélesebb táborának szóló újdonságokkal,
Video-Hifi Magazin címmel szeptemberben jelenik meg." Ez a közlemény
nem jelöli meg név szerint, ki mit ad és mit nem ad ki. Szándékosan
úgy van megfogalmazva, hogy az olvasót megtévessze, tehát hogy a mi
kínos-keservesen szervezett közönségkapcsolatunkat megzavarja, minek
következtében annak is el lehessen adni az új kiadványt, akinek
különben esze ágában sem volna megvenni. Szerencsére ezt a közleményt
olyan ügyetlenül publikálták, hogy alig-alig keltett némi figyelmet.
Végül is - ellentétben a fenti közleménnyel és a Magyar Média
főigazgatójának állításával - a szeptemberi kiadvány mégsem
"Video-Hifi Magazin", hanem igenis "Hifi Magazin" címmel (s csupán
"Video és Világa" alcímmel) jelent meg, mely tényből mi nem arra
következtetünk, hogy a Magyar Média ne volna tisztában a saját
kiadványának címével, hanem sokkal inkább arra, hogy a főhatóságok nem
adtak engedélyt a címváltoztatáshoz, hiába kérelmezte a kiadóvállalat.
Amit főzött, azt kellett megennie - az olvasónak.
Azok kedvéért, akik netán lemaradtak róla, röviden. összefoglaljuk
az egyszervolt hifi-video hibrid tartalmát:
Beszélgetés a meteorológus Aigner Szilárddal, a Cseke Péter-Sára
Bernadette színészházaspárral (képük a címlapon), Petrovics Emil
zeneszerző-operaigazgatóval, Zenthe Ferenc színművésszel, Berkes
Zsuzsa tévébemondóval, Bene Ferenc labdarúgó szövetségi kapitánnyal,
Straub Dezsővel, Szűcs Judit táncdalénekessel, aztán egy videós
társkereső szolgálat vezetőnőjével és a MAFILM Video Stúdió
vezetőjével; valamennyi interjúnak az a fő témája. hogy milyen szép és
hasznos dolog is a video, és mennyi mindenre lehet használni.
Egyéb témák: 4 oldalnyi video-ABC Csabai Dániel tollából, rövid
áttekintés a nyugat-európai és az amerikai CD-piacról, nem egészen 3
oldal lapszemle, egy kis csevegés a CB-rádióról, a magyar
videoklipekről, a világ video-újdonságairól és a magyar Videotékáról,
némi popzenei hanglemezkritika, s végül, de nem utolsósorban (most jön
a hifi!): tudósítás egy hazai és egy külföldi
hangsugárzó-találmányról, amelyek egyaránt szenzációsak csak éppen az
nem derül ki róluk, hogy mi a lényegük.
A legambiciózusabb természetesen a szerkesztői jegyzet: "Sok éven
át, pontosabban 1976 óta jelent meg közvetlen elődünk, a Hifi Magazin.
Az élet azonban, ahogy mondani szokás, kissé túlhaladott rajta. Új
igény jelentkezett, mégpedig korunk újabb csodájára, a videóra.
Részint ezzel magyarázható, hogy kiadónk, a Magyar Média úgy döntött,
elébe megy az igényeknek." Ő pedig végre igazi magazint produkál,
amely "a video és a Hi-Fi világát, a szabadidőkultúra ötletekben
kimeríthetetlen lehetőségét fogja szívósan és reméljük érdekesen
bemutatni". Novemberre egy, 1988-tól kezdve évi három kiadást ígér.
Ebből már semmi sem lesz, de emiatt már nem Bácskai László fog
mentegetődzni. Mint halljuk, mostantól kezdve újra azt szerkesztheti,
amit előzőleg szerkesztett: az Ádám című férfimagazint, s minthogy
ahhoz több köze van, bizonyára az évszámozását sem fogja elhibázni. A
hifi-video hibrid pedig megszűnik.
Nem lett volna egyszerűbb, ha rögtön ezzel kezdik?! Nekünk egész
biztosan könnyebb lett volna az életünk, Olvasóink megtakaríthattak
volna a bosszankodáson kívül 58 forintot, a Magyar Média pedig (vagyis
a Pallas Lapkiadó Vállalat) sokszázezret, mert nem kellett volna
teljes esztendeig pénzelnie egy olyan szerkesztőséget, amely mindössze
1, azaz egy lapszámot produkált.
Avagy mégis volt valami haszna ebből az ügyből? A Szökött Szolga
hosszas töprengés után oda lyukadt ki, hogy: igen. Feltéve, hogy
hasznos dolognak nevezhetjük, ha valaki belefújja az orrát egy olyan
zsebkendőbe, amely nem az övé.
SzSz