Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf.: 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Filozófia
András Ferenc (mérnök-filozófus)
Bp. József krt. 21. 1085
A dolgokat a szükséges mértékig sarkítva és leegyszerűsítve,
néhány filozófiai fogalom rögzítésével kezdem.
Racionalizmus: az észelveknek, alapigazságoknak a tapasztalattal
szemben való elsőbbségét hirdető irányzat. Vita esetén az észlelés
megbízhatatlanságára hivatkozik, szemben az észigazságok
bizonyosságával.
Empirizmus: az a nézet, miszerint az igazság kérdésében végső
soron a tapasztalat dönt. Az észelvek és alapigazságok elvetendők vagy
megváltoztatandók, ha a tapasztalat ellentmond nekik.
Dogmatizmus: léteznek végső, megkérdőjelezhetetlen alapigazságok.
Ha valamit ilyen fundamentális állításokra vezethetünk vissza, akkor
az bizonyosan igaz, és a róla való további vita fölösleges.
Szkepticizmus: bármely vélemény megkérdőjelezhető, kritizálható,
ha kételyek merülnek fel vele kapcsolatban. Végső alapigazságok
nincsenek. (Utóbbi két álláspont önmagára is vonatkozik.)
Logikailag mind a dogmatizmus, mind a szkepticizmus társulhat
toleráns, az ellenvéleményt megtűrő - ha nem is figyelembe vevő
társadalmi gyakorlattal, de a történelem úgy hozta, hogy az empirizmus
és a szkepticizmus az angolszász, míg a racionalizmus és a dogmatizmus
(nagyrészt) a német filozófiai hagyomány alkotó eleme. E két
társadalom liberális. illetve antiliberális hagyományainak pedig része
a filozófiai örökség.
Hogy kerül a csizma az asztalra.
A HFM gyakran heves viták tárgya, melyek nem a lap stílusára,
hanem állításaira vonatkoznak. A lap jól kitapinthatóan az angol
tradíciót követi egy olyan atmoszférában, amelyben a német
gondolkodásmód az uralkodó. (...) Az egyik oldal így érvel: "azt
hallom, úgy tapasztalom, hogy...", míg az ellentábor: "nem hallhatod,
hiszen az egyenletek szerint..." Mi ez, ha nem a racionalizmus és
empirizmus vitája? A HFM helyzete természetesen sokkal jobb, mint a
lelkes outsider feltalálóké - Béres csepp, Celladam stb. -, akiknek a
liberalizmus kontra antiliberalizmus viadalában is részt kell venniük.
Olvasónk bölcsen filozofál. Mi valóban empiristák vagyunk - csak
éppen mindig rossz a lelkiismeretünk, valahányszor nem sikerül közös
nevezőre jutnunk a racionalistákkal. Magyarán, csak akkor nyugszunk
meg, amikor a "misztikus" jelenségeknek sikerül megtalálni a
hatásmechanizmusát is.
Vissza a Visonikra
Nagy László
Sárkeresztes, Bem J. u. 27. 8051
(...) Ami az említett pongyolaságot illeti, HFM 22, Visonik
hangsugárzó bemutatása: "Három hangszórója van... biztos, hogy az
átmérőjük 50, 100, 170mm". Nos, ez nem egészen biztos, mert a
hangszórók 50, 75, 165mm átmérőjűek, de ez nem fontos, viszont a
hangszórók közül csak a magas- és középsugárzó papírmembrános, a
dohogó gumis. Továbbá (szeánsz) "csodák csodája, annyira egyforma
hangerővel szóltak a Heybrookkal, hogy nem is kísérleteztünk tovább".
Igazán kár, mert ha már az adatlapot nem olvasták el figyelmesen,
miszerint a Visonik érzékenysége 84dB, a HB1-é pedig 90dB, akkor
igazán meghallhatták volna azt a 6dB-t. Én ugyanis meghallgattam, és
lehet hallani (még szép).
No de elég a cinizmusból, komolyra fordítva a dolgokat, a Visonik
elég jó kis doboz, kaptam kölcsön egy párat és "megnéztem"! Az
eltávolíthatatlan fémszitát előrefelé egyszerűen ki lehet emelni a
helyéről, kell is, mert a meghallgatáson kiderül, hogy nem használ a
hangképnek ez a "csicsa". A másik érdekesség, hogy a Visonik nem
szeret a falra tolva zenélni. Többhelyütt próbáltam, de 20-30 cm-nél
közelebb a hangja brummogó lesz. A fémszita nélkül és kb. 25cm-re a
faltól viszont igencsak felzárkózik a HB1 mögé. Nem éri el annak
erényeit, de igen megközelíti, és rendkívül sokáig hallgatható,
nyugodt hangon zenél, ami a HB1-ről nem mindig mondható el. A HB1
mindig jobb, de a Visonik nem okoz hiányérzetet, több láncon
meghallgatva is ez derült ki.
A Visonik hangszóróinak méretét és anyagát illetően köszönjük a
kiigazítást. A pongyolaság vádját azonban hadd hárítsuk a
prospektusra. Mi egry vadonatúj, bolti dobozpárt vizsgáltunk, tehát
nem kockáztathattuk meg, hogy leszedjük a fémszitát és esetleg nem
tudjuk vagy - pláne - csak sérülten tudjuk visszarakni a dobozra.
Abban sincs köztünk vita, hogy (mint minden hangsugárzó) a Visonik is
bizonyára jobban szól a hangszóróit védő szita nélkül. Más kérdés,
hogy vajon merjük-e ajánlani az Olvasónak, hogy távolítsa el a
védőlapot. Takarításkor a partvisnyél vége mindig rossz helyre szokott
böködni, és nem szeretnénk, ha mi lennénk a felelősek a
megnyomorgatott hangszórókért.
A Heybrook és a Visonik érzékenysége között tényleg 6 decibel a
különbség - de ne tessék elfelejteni, hogy ezt a paramétert
süketszobában (tehát visszaverő felületek nélkül!), 1kHz-en, 1 méter
távolságból mérik, ennélfogva csak bizonytalan tájékoztatást ad arról,
hogyan viselkedik a hangsugárzó, ha egy tetszőleges akusztikájú
lakószobában, a teljes hangfrekvenciás sávban és 23 méter távolságból
hallgatjuk. A mi szeánszunkon igencsak hasonló hangerővel szólt a két
típus.
Csak átélni lehet
Török Sándor
Bp., Váci u. 56-58. 1056
(...) A másik dolog, amelyről írni szeretnék, nagyon megrendítette
gépeimbe vetett bizalmamat; hosszú időre volt szükség, míg kihevertem
a sokkot.
Munkámnál fogva gyakran járok más lakásokban, vagy legalábbis
lakásajtókban, mivel zárakkal foglalkozom. Egyik ilyen munkám
alkalmával behívtak egy kávéra. Felfigyeltem az ott lévő gépekre:
NAD-Tesla lemezjátszó, MC10S hangszedő, Sony CD-játszó, NAD erősítő,
Celestion hangsugárzó. Kértem az illetőt, hogy kapcsolja be egy kicsit
a kedvemért, mert ilyen láncot még nem hallottam szólni. Azt mondta,
szívesen megteszi, de ő csak komolyzenét hallgat. Megmondom őszintén,
nem kedvelem a komolyzenét, de ezt ott elhallgattam. Nos, feltett
valami lemezt, és én megdöbbenve hallgattam, hogy ilyen létezik. A
hangszerek a térből szóltak; soha ilyet azelőtt nem hallottam, és
komolyzene ide vagy oda, lenyűgözve füleltem. Azt hiszem, ha lenne
ilyen berendezésem, talán ezzel a nehéz műfajjal is meg tudnék
barátkozni. Utána nagyon sokáig nem bírtam hallgatni a saját
berendezésemet, mindig az a másik hang volt a fülemben. (Egyébként a
CD-játszót nem hallottam szólni, a tulaj azt mondta, mióta ez a
berendezése van, nem szeret rajta zenét hallgatni.) Hát erről ennyit.
Megírtam, mivel ismerőseim azt hitték, hogy valami bajom van, mikor
elmeséltem nekik. De megértem őket. Ezt át kell élni. Elmesélni nem
lehet.
("Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek"? A szerk.)
Szépíteni, fiúk!
Erdélyi Sándor
Aszód, Falujárók útja 5/13. 2170
(...) Két esztendeje a magyar rádióadások minőségét elemeztem.
Akkor a kép nem volt valami rózsás. Nem bocsátkozom ismétlésekbe; ha
akarnám, se tehetném, mert a helyzet sajnos tovább romlott. Mi történt
valójában? Nos, mi is elkezdtünk (végre!) a CCIR sávban sugározni. Azt
feltételeztem, hogy most majd csökken a különbség a mieink és az
osztrák adás között. Bizony-bizony, nem csökkent, hanem még nőtt is.
Még azt az egyenletes teljesítményt sem tudtuk produkálni, amit a
Poptarisznya nyújt az OIRT sávban. Foci-nyelven szólva: szépíteni
kellene, fiúk! És akkor hol vagyunk még az egyenlítéstől... Mellesleg
a Pethes István cikkében említett próbát én is megcsináltam annak
idején. Váltogattam a programok között: magyar, jugó, osztrák. A
különbség még ezzel az egyszerű módszerrel is füllel hallható volt.
(...)
A Posta figyelmét szeretném felhívni egy felettébb kellemetlen
jelenségre. (Nehezen tudom elképzelni, hogy olyan hosszú időn át nem
vették észre.] Először úgy 1987 február elején tapasztaltam, hogy a
kékesi Petőfi adásaiban kellemetlen recsegés, magas tónusú mellékzörej
hallható, de érdekes módon csak a jobb csatornában. (Egy
Santana-felvételen a zenével együtt ezt is sikerült rögzítenem.) Hogy
bizonyosságot szerezzek, kapcsolgatni kezdtem Kossuthra, harmadikra,
osztrákra, még középhullámra is átváltottam, de a hiba csak a kékesi
Petőfin jelentkezett. A jelenséget, rendszertelensége miatt, az
egyszerű hallgatónak meglehetősen nehéz lett volna fülön csípnie, még
ha napokig hallgatódzik is. Más a helyzet a Postával. Őt ez nem
mentheti fel. A nyár végén Aszódra költöztem, és a kékesi Petőfit
hallgatva megfigyelésem tovább bővült. A zaj a bal csatornában is
jelen van, csak jóval halkabban. A másik dolog, amit észleltem, a két
csatorna közötti hangerőkülönbség. Átkapcsolva a budapesti Petőfire,
rögtön kiderült, hogy a (kékesi) jobb csatorna szintje rendben van, a
bal a halkabb. A különbség megközelítően 3dB lehetett.
Mindenesetre elgondolkodtató, hogy ez a műszaki baki februártól
október első hetéig biztosan fennállt.
Linn és Naim az Intercontinentalban
Amint ezt legutóbbi kötetünkben megjövendöltük, január 30-31-én,
szombaton és vasárnap hifi-bemutató színhelye volt az Intercontinental
Szálló: a Linn és a Naim ausztriai képviselője, valamint a bécsi Sound
Company cég lemezjátszókat, erősítőket és hangsugárzókat vonultatott
föl. A bemutatót szándékosan nem valamelyik nagyteremben tartották,
inkább az egyik hotelszobát léptették elő auditóriumnak, mondván, hogy
az jobban emlékeztet a lakószobára, amelyben odahaza hifit hallgat az
ember. Ezzel az alapjában helyes döntésükkel akaratlanul is
kellemetlen félreértést okoztak, ugyanis a szálló személyzete még a
hét elején is eltanácsolta az érdeklődőket: nem lesz itt semmi féle
bemutató, hiszen nincs lefoglalva egyik nagyterem sem... Akinek elég
erős colt a hite, az nem hagyta lerázni magát, és végül így is sok
százan meghallgatták a Linn Sondek és a többi neves előadóművész
produkcióját. (Mellesleg minket is ért egy kis malőr. A
demonstrációról készített fotóink fényt kaptak, tönkrementek. Mi
egyebet tehetnénk: az "enteriőr" riportfotókat két tárgyfótóval
pótoljuk. Mivel a Linn Sonndek fényképét már többször is közreadtuk,
az Axis lemezjátszónak pedig éppen jelen kötetünkben adózunk egy
sztárfótóval, ezt a kis riportázsunkat - a szemközti oldalon - inkább
a hangdobozok képével illusztráljuk.)
A bemutató teljes mértékig a Linn ideológiát szolgálta: azt volt
hivatva demonstrálni, hogy ha igazán értékes a "front end" (a
lemezjátszó-berendezés legeleje), akkor még a törpedobozok is
megtáltosodnak. Nos, a lemezjátszó hol a Sondek/Ittok volt, hol pedig
az új Axis futómű a Basic Plus hangkarral. Erősítőnek a szerényebbik
rendszerben a Naim NAIT et kötötték be, a drágábbikban meg a Linn
LK1/LK2 elő/végerősítőt. És tény, hogy habár hangsugárzónak csupán a
Linn Indexet, ezt a HB1-hez mérhető zárt dobozt, illetve az alig
nagyobb, de basszreflex-rendszerű Linn Nexust használták, senkivel sem
találkoztunk, aki basszus- vagy dinamika hiányra panaszkodott volna...
Linn Index hangsugárzó: kétutas kis zárt doboz, a kifejezetten hozzá
tervezett lábazaton. A Nexus: ellentétben minden eddigi Linn
hangsugárzóval, besszreflex-rendszerű. A hangszórókat hordozó előlap
különleges anyagból készült, és rezgéscsillapító anyag csatolja el a
doboztól
Nem kellett volna felfedezni
Csatári Mihály
Békéscsaba V., Kun u. 55. 5600
(...) És most arról, ami miatt tulajdonképpen "írógépet ragadtam":
a légvezetékről. Amikor az 1. kötetben elolvastam A kábelhüllő írást,
furcsa érzés fogott el, amolyan aggodalomféle. Csupasz drótok a
levegőben? Jó lesz ez? Atyaisten, hová jutottunk. De mivel egy-két
ilyen "vad dolog" már bejött, úgy döntöttem, megpróbálom, jöjjön,
aminek jönnie kell. Nem mondhatnám, hogy különösebben jó láncom van,
sőt. NAD5120, FF15, HFM I, Quad405, HS280 - az elektronikák saját
készítésűek. A NAD lecsupaszítva, a hangszórókábelek
1,5mm2-esek. Ez a két húzás is sokat javított, ezért
határoztam el magam a légvezetékes kísérletre.
Abban biztos voltam, hogy a NAD és a HFM I közötti szakaszon
gerjedés üti fel a fejét. Így is lett, de miután 4-5cm-re rövidítettem
ezt a szakaszt, egészen elviselhető maradt a búgás. Hogy milyen sokat
javult a hangkép, azt hiszem, felesleges nagyon hosszan tárgyalni.
Bejött a számítás, letisztult a hang, meglepően jól kivehetők a
szólamok, tisztábbak a magasak, a térhatás is jobb Lett. És ami nem
elhanyagolható: az FF15 érdessége (amivel nem vagyok kibékülve)
csökkent. A dinamika nőtt. (...)
Sajnos, nem lehet minden készüléket egyformán közel tenni az
erősítőhöz, hacsak nem fogom őket mindig ide-oda rakosgatni
hallgatásuk előtt. Abszurdum. A hosszú légkábelek pedig nem vezethetők
büntetlenül. (...) Úgy éreztem, a légvezetéket nem kellett volna
felfedezni. Csak gond van vele. De hogy is mondhatok ilyet, mikor
óriási javulást hozott. De amikor se nem praktikus, se nem kényelmes.
Nem beszélve a biztonságról. És minden átdugás egy ősz hajszál. No
mindegy. Tudom, nem kötelező ezt használni. De most már nincs kedvem
soha többé a hagyományos kábelekhez.
Dr. Ábel László
Szerep, Lenin u. 6. 4163
Közel egy éve hallgatok zenét csak lemezjátszóról. Szétszedtem a
NAD-ot, megépítettem a légvezetékes csatlakozást az erősítőhöz, és
annyira meg voltam elégedve az így elért hangminőséggel, hogy
felhagytam a további kísérletezéssel. (...) Tökéletes lelki
nyugalmamat csak a Mozaik első számában olvasottak ingatták meg. Tehát
a hangszedőtől a csatlakozóaljzatig is légvezeték kellene? Azonnal
hozzáláttam, és mivel a csőben (hangkarba) szerelést nem tartottam
kivitelezhetőnek, a hangszedőről szó Szerint a levegőben vezetve négy
drótot csatlakoztattam az eredeti, az erősítőhöz menő légvezetékhez.
Hát nálam ez nem jött be. Magashang kiemelés, sziszegés, csörömpölés
lett az eredmény. Úgyhogy sürgősen le is szereltem ezt a vezetéket. És
még egy érdekes tapasztalat, ami lehet, hogy magától értetődő (nekem
nem volt az, és lehet, hogy akad, aki eddig nem figyelt rá): a
lemezjátszót nagyon pontosan vízszintbe kell állítani,
vízszintmérővel, mivel igen kicsi, szemmel nem érzékelhető eltérések
is durván rontják a sztereó hangképet.
Gergely László
Bp., Kápolna u. 2-4. 1223
Újabb észrevételem van kábelügyben, és erről még sehol sem
olvastam. Arról van szó, hogy az antenna és a rádió között
szalagkábel, vagy inkább koax legyen. Nos, én kipróbáltam mind a
kettőt, és nem akartam hinni a fülemnek: a koax "hangja" tisztább,
teresebb, a basszus definiáltabb, egyszóval a tuner új életre kelt. A
különbség szerintem kb. 1/2-1 orto. (Pedig ezt a különbséget nem is
valami nívós berendezésen észleltem: házi készítésű FM-tuner és Quad
erősítő, HS280-asokkal.)
Járai Péter
Bp., Váci u. 65. 1056
(...) A kábelvarázslást szinte azonnal kipróbáltam. Erősítőm házi
készítésű, ami azt jelenti, hogy nagy kazal kábel között itt-ott
egy-egy panel is található. Rögtön elkezdtem átdrótozni, és az első
néhány centiméter megtétele után olyan eredményt értem el, mintha
valamelyik áramköri egységet jobb minőségűre cseréltem volna. Még
korántsem vagyok kész az egész munkával, de máris lelkesen hallgatom
új berendezésemet.
Libis János
Zirc, Hóvirág u. 32. 8420
Véleményemet, illetve tapasztalat fimat szeretném közzétenni az
első kötetben közölt, szerintem fantasztikus (minden idők
legszínvonalasabb, legizgalmasabb, legmisztikusabb) értekezéséről, A
kábelhüllőről. A cikk megjelenése után azonnal nekiestem a
forrasztópákának, vezetékeknek, lemezjátszónak stb. Bocsássanak meg,
de nem bírtam volna kivárni, míg végigcsinálom az összes variációt,
így csak az "etalonnal" kísérleteztem, véleményem is erre vonatkozik.
Berendezésem a következő: Pioneer P1 100/MC 10S/T-5, NAD erősítő,
Orion HS280 plusz láb, Aiwa AD-8450 csévélő. Ezt azért említem, hogy
érzékelhetővé tegyem, hogyan viselkedik a "kábelhüllő" viszonylag
gyengébb berendezésben.
Első kísérletem: készítettem egy vezetéket kb. 0,15mm-es
rézdrótból, kb. 15cm hosszban, és ezt a kazettás magnó kimenete és az
erősítő bemenete közé tettem. Bekapcsolva a muzsikát, rögtön éreztem a
különbséget. Ez a vezeték sokkal tisztábban, teresebben (!!!),
csilingelőbben szólt, és a basszus is kissé lejjebb ment, az egész
azonban - egyetértek a szerkesztővel - kissé steril volt. Mégis tudtam
már ekkor, hogy ez után csak ezt fogom használni.
Ezután lemeztelenítettem a hangszórókábeleket, és ahogy az meg van
írva, a zene még jobban kitágult, és erősödött a dinamika. (...)
No, de menjünk tovább. Nagy erőfeszítések árán párhuzamos
vezetéket építettem ki lemezjátszómon a gyárival. Sajnos, nem tudtam
ítélni, mert ahogy a légvezetékkel csatlakoztam a T-5-be, és
rátekertem az erősítőt, olyan brummos volt, hogy lemondtam a
szeánszról. Nem tudom, hogy a szerkesztőnek hogy sikerült mindez?
Nehezen. A lehető legrövidebbre veszem a kábelt, és szükség esetén
még óvatosan, lazán körbe is tekerem egy árnyékoló vezetékkel - bár
erre nem mindegyik rendszernek van szüksége. A szerk.
Ficzek György
Bp., Kaszáló u. 107. 1173
(...) Egy dologhoz gratulálok: a szigeteletlen vezeték
feltalálásához. Óriási ötlet volt! Kissé kényelmetlen ugyan, de olyat
tud, amit eddig semmilyen más változtatás: növeli a dinamikát és
meghozza az igazi (nem puffadt, fújós, hanem tiszta és dinamikus)
mélyeket. Eddigi tapasztalataim szerint a hifi-láncnak talán ez az a
része, ahol a legkisebb befektetéssel lehet a legnagyobb javulást
elérni.
Ahol nagyon kell szigetelni, oda kidolgoztam kétféle szigetelési
módot, teflonnal. Az egyik egy szórással felvitt, porózus szerkezetű
teflon bevonat a vékony, 0,1-0,2mm-es vezetékekhez. A vastagabb
drótokat teflon szalaggal tekerem be. (...) (A szerkesztő rákérdezett:
hol lehet szerezni teflon szalagot és sprayt? A válasz
postafordultával érkezett:) A teflon szalagot, ami "főállásban"
tömítésre szolgál, én a József körút 33. sz. alatti
gumiáru-szaküzletben vettem, de kapható több cső- és
szerelvényboltban, a Prizma áruházban és a műanyagboltokban is.
Vigyázat: van Chetra gyártmányú is, többszörös áron. A teflon spray a
Chetra gyártmánya, és tudomásom szerint a József körút 65. sz. alatti
vegyszerbolt forgalmazza, de talán másutt is kapható.
(...) Sikerült összevetnem a drótjaimat igazi "profi" kábelekkel.
Hozzájutottam a QED interconnect-kábeléhez és a Monster Superflex
hangszórókábelhez. A QED kábel anyaga LC-OFC réz. Nos, úgy egyben,
ahogy árulják, piszok nagyot szól, de olyan a hangja, mint a
szerkezete; borzalmas kábelsaláta-költemény. Elővettem a szikét, és
szóltam az aneszteziológusnak. A Monster: nos, ezen elcsodálkozott a
2,5mm2-es csupasz rézdrót. Mélyebbre megy a Monster,
feljebb is, és nagyobb a dinamikája. (...)
Ha már boncolunk, boncoljunk. A Monsterből is levágtam egy
dadabot, és szálaira szedtem. Monster-szál kontra 0,15mm-es csupasz
rézdrót: a Monster dinamikusabb az egész sávban, a sávszélei jobban
megvannak. Egészségesebb hang, jó hallgatni. Csupasz rézdrót kontra
QED-szál: a QED basszusa lejjebb megy, és jóval dinamikusabb. A teteje
is dinamikusabb. A közepe pedig kivételesen dinamikusabb. A réz ehhez
képest kissé sávhatárolt és lapos. QED-szál kontra Monster-szál: a
Monster-szál valahol a QED és a réz között van. Kellemes,
kiegyenlített, de nincs akkora dinamikája, mint a QED-nek.
Megfigyeltem, hogy az LC-OFC vezetéket minél előbbre teszem a
láncban, annál nagyobb a különbség a "mezei" rézhez képest. (...)
Érdemes elhagyni - ahol lehet - a sok RCA csatlakozót, és a szálakat
közvetlenül beforrasztani. Simább, koherensebb lesz a hang.
Egyeresre cseréltem az összes hálózati zsinórt, hosszabbítót,
erősítőn belül is. Nem vártam tőle semmit. Tévedtem. Igenis így
szebben szól a zene. Tisztább, zeneibb, élvezhetőbb.
Erről a varázslatról, valamint a közönséges rézről, mint
kábelanyagról lásd a 34. oldalon.
Multi
Angi Péter
(Teljes címmel)
Számos levelemből emlékezhetsz rá, hogy a kábelvarázslat régi
vesszőparipám; elég hosszú utat tettem meg a speciálcsatlakozóktól a
hámozott rézkorszakig. Tény, és ezt most is bizonyítani lehet, hogy
amit én vettem (Mogami Carbon 18. típusú koax interconnect) sokkal
jobb hangon zenél, mint a bolti csatlakozókábelek. Az Orion SE260 is
életre kelt tőle. Az is igaz, hogy az Isoda lekörözte a Mogamit. De az
is igaz, hogy a minap a 0,3-as légvezeték helyett (önkontrollként)
visszatettem a Mogamit az elő- és végfok közé - és utána nagyon mélyen
eltettem a fiók fenekére. Pontatlan, maszatos, alulfelül vág.
Mármost a multikábelezés. Vagy egy éve rámoltam ki a Spendor
SP1-ből a keresztváltót. A végfok közelébe tettem, távtartókat
gyártottam, és a (dobozonkénti) 6 eret párhuzamosan vezettem. A
mélysugárzó szálai között 4cm távolságot tartottam. Minden kábel
szigetelt volt. A hatás frenetikus: olyan tiszta magasak jöttek, a
hang annyira pontossá vált, hogy a látogatók CD-játszóra gyanakodtak.
Sajnos, más is történt, amire csak hónapok után jöttem rá, miközben
gyakran hallgattam egy Thorens/MC10S/Mission Cyrus One/HB1
kombinációt: felkeményedett a hang, tolakodóvá vált a középtartomány,
jelentősen visszaesett a basszus. Egy kicsit úgy kezdtem érezni, hogy
nem egységes hangsugárzót, hanem három, külön életet élő hangszórót
hallgatok. Aztán lehámoztam a szigetelést (cikketek hatására). Az
interconnect radikálisan változott, a hangdoboz-vezeték alig-alig.
(Igaz, elkövettem egy didaktikai hibát: a dobozon belüli vezetéket
szigetelten hagytam.) Végül elkezdtem a rendszer ellen szurkolni, és
oda lyukadtam ki, hogy például egy emberi torok és fej lágy
szövetekkel körülvett hangképző szervei nem adhatnak olyan éles
hangokat, mint ami nálam jelentkezik. Szóval minden magasabb orgánumot
nyert a valóságosnál.
Nem cifrázom. Visszaraktam a Spendorba a keresztváltót, de
kiirtottam a dobozon belül is az összes szigetelést, és csak tömör
rezet használtam: 1,8 és 0,8mm átmérőjűt, A hatás nem maradt el,
minden lejjebb csúszott, elment a magasak keménysége (sajnos, a
kiterjedésük is), a közép most nem ugrik ki, alul pedig akkora basszus
támadt, hogy megint csodálni kezdtem ezt az alig 17cm hasznos át
mérőjű polipropilén membránt. Két-három napig tompábbnak éreztem a
hangot, ma már hallgathatóbbnak vélem a korábbinál.
A multikábelezéssel mi is felemás eredményre jutottunk.
Már nincs rajta a tojáshéj...
Kőrösi Vilmos
Kaposvár, Zaranyi Itp. 5. ép. 7400
NAD5120-as lemezjátszómat teljesen átalakítottam. Először a gumi
tányért cseréltem ki 6 mm-es üvegre, de nem tetszett, túl csengő volt
a hangja. Gondoltam egy nagyot, elővettem régről maradt balzafa
készletemet, a lapos kart közvetlenül a karlift előtt levágtam, és
balzafából faragtam helyette másikat. Ragasztással erősítettem a régi
csonkra. A különbség igen érzékletes volt: tisztább, definiáltabb
hangzás. A következő lépésben (doboztető fel - doboztető le)
megpróbáltam a "tojáshéj" alsó részétől is megszabadulni. Maradék
balzafámat felhasználva, a Triangulumhoz hasonló, magas állványt
készítettem, állítható acél tüskékkel. A motort szintén balzafa
tuskóba ágyazva hifi-állványom oldalára ragasztottam. A puszta
szub-sanszit közvetlenül az állványra helyeztem. Tízéves hifi-múltamra
visszatekintve, nem ért még ekkora meglepetés: a lemezjátszó
tisztábban, szebben, sztereóbban szól a réginél, viszont a futómű
dübörgése zavaróbb volt, mind eddig. Módszeresebben kezdtem szétszedni
a maradék lemezjátszót, és rájöttem, hogy a rumpliért a primitív
antiskating a felelős. Megpróbáltam ismét az üvegtányért plusz filcet
- érdekes, most jobb volt, mint az eredeti, jobban követhető a
basszusa. A HFM I-et és a T-5 trafót szintén az állványra csavaroztam,
és az MC10 Supertól kezdve a végfokig az egészet bekábeleztem
0,25mm-es légkábellel. Az antiskating-et kikötöttem, mivel a merev
kábelezés betölti ezt a funkciót. Ez a javítás, valamint a műanyag
ékszíjtárcsa és az üveg lemeztányér közé helyezett filc tökéletesen
megszüntette a dübörgést.
Ez a megoldás - ti. közvetlenül a lemezjátszó-állványra építeni a
szubsasszit - logikusan következik a előzőből, vagyis a készülék
doboztalanításából ("MOD: A Patyomkin-tojáshéj", HFM 22.), oly
annyira, hogy több Olvasónk is felfigyelt rá, de tudtunkkal Kőrösi
Vilmos az egyetlen, aki bele is vágta a fejszéjét ebbe a kemény fába.
Mi magunk is sokáig játszottunk az ötlettel, de végül visszariadtunk a
műszaki bonyodalmaktól: ez már különben sem MOD, ez már
lemezjátszótervezés, és az eredmény gyakorlatilag reprodukálhatatlan,
mert sehol sem lehet szerezni balzafát.
(Megjegyezzük, hogy időközben Nyugaton már forgalomba hoztak -
legalább egy - olyan konstrukciót, amelyben a szubsasszi közvetlenül a
lemezjátszó-állványra támaszkodik. Nagy szellemek találkoznak.) Az
igazi Patyomkin-lemezjátszó egyébként az volna, ha az állványra
épített szubsasszit, azaz a komplett lemezjátszót kívülről teljesen
körülvenné egy földön álló doboz, lehajtható, vastag plexi- vagy
üvegtetővel, amely védi a rendszert az akusztikai visszahatás ellen.
Mindenesetre bemutatjuk Kőrösi Vilmos lemezjátszóját (a képen), ha
nem is MOD, de legalább gondolatébresztő provokáció gyanánt. Mint
olvasónk legutóbbi leveléből értesülünk, a konstrukció időközben
tovább változott: most már a szubsasszi is balzafából van, és ebben a
Torlyte féle Linn-módosításra emlékeztet (lásd Mozaik 3, Hetedhéthatár
69. oldal). Mielőtt azonban a balzafát a végletekig misztifikálnánk,
lásd a Linn Axis szeánszát a 76-77. oldalon.
Tiszavirág
(Még az előző levélből:)
Egyébként, mit szóltok hozzá, hogy újra lett Hifi Magazin?
Fellapoztam az újságot, és azt hittem, a Film, színház, muzsika van a
kezemben. Benne van Zenthe Ferenc, meg a Cseke házaspár és Szűcs
Judit. (...) Volt egyszer egy cikk a HFM-ben, hogy hogyan csináljunk
rossz hangsugárzót. Most itt a recept, hogyan csináljunk rossz
magazint.
Sztoján Dénes
Veszprém, Alkotmány u. 9.
Nem tudom, felfigyeltek-e rá, hogy megjelent egy másik Hifi
Magazin! Nem értem, hogyan nevezheti magát egy ilyen pletykalap Hifi
Magazinnak? A bevezetőben ráadásul olyan mondatot enged meg magának,
miszerint: "Volt már egyszer Hifi Magazin, de azt túlhaladta a kor"
(elnézést, az idézet valószínűleg nem pontos, mert egy szimpatikus
kukánál már túladtam az újságon).
Lipcsei Sándor
Bp., Felvidék u. 35. 1202
Az ok, amiért újra tollat fogok a kezembe, az ("új") Hifi Magazin
megjelenése. A lap teljesen véletlenül került a kezembe, de az a fél
óra, amit együtt töltöttünk, elegendő volt ahhoz, hogy egészen
felzaklassanak. (...) Kakadut is fogtam; a színét még nem látom jól. A
60. oldalon található egy cikk "a legújabb hangfal-szenzációról", Le a
kalapot címmel. Ebben szerepel a következő két mondat: "Időközben az
ELAC fejlesztési főnöke az utolsó simításokat végezte az ELAC 250,4
hangfalon", és most tessék figyelni: "Az alapvető elveken semmit sem
változtatott, mindössze egy új hangszórófilozófiát dolgozott ki, amely
kiküszöböli az eddigi hagyományos hangfalak jelentős hátrányát."
Busánszky Lajos
Bp., Páskomliget u. 6. 1156
(...) Gondolom, mások is szóba hozták, de én sem állhatom meg:
Hifi Magazin - Video és Világa. Az egész, úgy ahogy van, egy nagy
Arany Kakadu díjat érdemel, de gyémánt farktollakkal.
Tóth Géza
Bp., Vályog u. 5. 1032
Mikor e sorokat írom, már kapható az újságárusoknál a Hifi Magazin
- Video és Világa című kiadvány. Beleestem abba a hibába, hogy gyorsan
vettem belőle egyet. A lap szerkesztője, Bácskai László a bevezetőben
a következőket hozza az olvasó tudomására: "Sok éven át, pontosan 1976
óta jelent meg közvetlen elődünk, a Hifi Magazin." Nem szeretnék
vitatkozni Bácskai Lászlóval, de a MI HIFI MAGAZINUNK (illetve már
Mozaikunk) nem 1976, hanem 1979 óta jelenik meg. Ergo: a jogutód
hibásan tünteti fel a lap elején, hogy XII. évfolyam. Ennyit a
matematikáról.
Dr. Ábel László
Szerep, Lenin u. 6. 4163
Lehet, hogy szerencsés ember vagyok, mivel közel az ötvenedik
évemhez elmondhatom, engem még így át nem vertek. A várva várt Hifi
Mozaik nem akart megjelenni, és akkor az újságárusnál meglátom a régi
Hifi Magazint. Gondolkodás nélkül megvettem, mivel elképzelhetetlennek
tartottam, hogy más legyen, mint a régi kedvenc lapom. Otthon aztán
robbant a bomba. Alig kezdtem olvasni, nem volt nehéz rájönnöm,
csúnyán becsaptak. Ilyen förtelmes irományt, amit rám sóztak, még nem
olvastam. Gondolom, maguk sem veszik ezt szó nélkül tudomásul, és
aligha tévedek, lesznek ennek a manővernek még jogi kihatásai is. Egy
évek óta bevezetett, tízezrek által szeretett, keresett, néha pult
alól árusított és nevével fémjelzett sajtótermék helyett ugyanazon név
alatt, hasonló nyomdatechnikai módszerrel készített zagyvalékot
kiadni, úgy gondolom, nem lehet büntetlenül. És mi lesz a becsapott
vásárlókkal?
Tucatjával kaptuk a hasonló tartalmú, felháborodott leveleket, de
nyomtatásban eddig nem reagáltunk rájuk: egyszerűen nem voltunk
hajlandóak tudomást venni a fentebb oly precízen jellemzett
sajtótermékekről. Tekintve azonban, hogy e nyomdatechnikus tiszavirág
még a második kiadását sem érte meg, s máris visszaadta lelkét
Teremtőjének, most már indokoltnak látjuk, hogy -az 50. oldalon- szót
ejtsünk róla is, meg a Teremtőjéről is, választ adva mindazokra a
kérdésekre, amelyek az Olvasóban joggal felvetődhettek.