Kinn a CD, benn az LP |
Skizofrén világban élünk, skizofrén hobbit űzünk, gyakran magunk
sem tudjuk, mit szeretnénk. Lelkesedünk a külföldiért és leszóljuk
azt, ami magyar, de közben kézzel-lábbal tiltakozunk a külföldiek
propagandája ellen, és dicsérjük a saját kereskedőink serénységét.
Gyanakvással figyeljük az új technológiák térhódítását, egyszersmind
azonban folyvást attól rettegünk, hogy elmaradunk a fejlődésben.
Elvárjuk, hogy a magyar gyárak csakis nekünk dolgozzanak, másfelől
megköveteljük, hogy szerezzenek nekünk dollárt, amennyit csak lehet,
adjuramisten de mindjárt. Még szerencse, hogy a Magyar Ipar is
hasonló, tudathasadásos állapotban leledzik, hiszen csupa ellentmondó
követelménynek kell eleget tennie, így hát nem sokat vethetünk egymás
szemére. Szívélyes hadakozásban, de békésen élünk egymás mellett,
igyekszünk megérteni egymás lelki nyavalyáit, és (legalábbis mi így
érezzük) végül is szurkolunk egymásért. Ezt hívják szimbiózisnak.
Különösen áll ez a hanglemeziparral, mai nevén Hungaroton Magyar
Hanglemezgyártó Vállalattal való kapcsolatunkra, s azon belül is
mindazon "lelkizésre", amelyet a digitális hangtechnika és főleg a
Compact Disc ügyében folytattunk. Ámde vagyunk annyira hívei a
gazdasági reformnak, hogy elismerjük: a pénz beszél. Minden egyéb
meggondolást félretéve, kizárólag a gyakorlati szempontokra
összpontosítunk: beváltak-e a Hungaroton elképzelései, sikerül-e
eladni külföldön az immár jórészt ezüstözött magyar hanglemezeket, mit
diktál a külföldi piac, mit diktál (diktál...?) a belföldi piac, mit
hoz a jövő - és mikor kezdődik ez a jövő. Aki mindezt a legjobban
tudja: Karsay Gyula, a Hungaroton MHV külkereskedelmi igazgatója.
Előbb néhány "generál" adatra volna szükségünk. Mi mindennel
kereskedik a Hungaroton, önállóan kereskedik-e a Hungaroton, és
mekkora a kereskedelmi, azon belül a külkereskedelmi forgalma?
- Exportügyeinket előzőleg a KULTÚRA külkereskedelmi vállalat
intézte, de 1985. január 1-jétől önálló külkereskedelmi jogkörrel
rendelkezünk. A Hungaroton MHV árbevétele évente nem egészen 1,5
milliárd forint, ebből úgy 230 milliót hozhat az export,
háromnegyedrészt dollárban. (Dollárért - természetesen - gyakorlatilag
csak komolyzenei lemezeket tudunk eladni.) Exportcikkeink között első
helyen áll az LP, a CD és az MC, azaz a műsoros kazetta. De eladunk
jogot (licenc) valamint szolgáltatásokat is, amennyiben mások
megbízásából hangfelvételt készítünk vagy hozott mesterszalagról
hanglemezt préselünk.
Mekkora a piac?
- Mindenütt eladunk, ahol fizetőképes keresletre találunk.
Bérpréselést persze elsősorban a "közelünkből" (Ausztriából, az
NSZK-ból) rendelnek, tekintettel a szállítás költségeire.
Hangfelvételt sok mindenkinek készítettünk már, főleg magáncégek, de
például a török és a portugál kulturális államtitkárságok számára is.
Licencet viszonylag kevés országnak adtunk el: Brazília, Argentína,
Japán, Hongkong. Késztermékeink legnagyobb piaca az USA, illetve
Európában Franciaország. Ők veszik fel exportunknak mintegy 25,
illetve 10 százalékát.
Milyen kereskedőcégekkel állnak kapcsolatban?
- Elvünk, hogy nem kereskedünk a multinacionális konszernekkel; ők
túlságosan nagyok nekünk, választékuk túlságosan bőséges, nem
képviselnék kellőképpen a mi érdekeinket. Tehát mindenütt nemzeti
cégeket választottunk, általában a legjobb disztribútorokkal állunk
kapcsolatban. Képviselőnk az USA-ban a Qualiton Imports,
Franciaországban a saját hanglemezeiről is neves Harmonia Mundi,
Angliában a Conifer, az NSZK-ban a Helikon, Olaszországban a Carisch.
És "mit ér a hanglemez, ha magyar"? Vagyis milyen áron sikerül
eladni?
- Mi a világpiacnak dolgozunk, exkluzív, "finom" produktumot adunk
el, portékánk tehát drága. Ugyanolyan drága, mint a többi elsőosztályú
hanglemez. (Ez természetesen nem vonatkozik a "midprice", tehát
szándékosan alacsonyabbra árazott kiadványokra.)
Sikerül-e növelni az exportot?
- Mégpedig várakozáson felüli mértékben, évente jó 10 százalékkal!
Ezt a felfutást annak köszönhetjük, hogy rendkívül hamar megindultunk
a Compact Disc-kel. Késésünk nem volt nagyobb, mint fél-háromnegyed év
- én ezt nem is nevezem késésnek, hiszen a CD-technológia
tulajdonosait nem számítva, egyike voltunk az abszolút elsőknek. Ezzel
hihetetlen mértékben megszilárdult a Hungaroton ázsiója a világpiacon.
Hány magvar CD-kiadvány készült eddig?
- Az első évben, 1984-ben 26, 1985-ben 41, tavaly 86 CD-t hoztunk
ki, az idén körülbelül 100 Compact Disc-kel jelentkezünk. Pontosabban
most már minden felvételünket mindhárom formátumban megjelentetjük,
tehát LP-n, CD-n és ha kell, MC-n is.
A magyar CD természetesen csak mint hangfelvétel magyar; magát az
ezüstkorongot nyugati cégek készítik. Kikkel dolgoztat a Hungaroton
MHV?
- Két nyugatnémet céggel (PolyGram, Sonopress) és két japánnal
(Denon, Sanyo).
Melyik a jobb árucikk: az LP-e, avagy a CD?
- Nem lehet összehasonlítani. Az LP magyar végtermék, a CD-üzlet
re-exporttal és re-importtal van összekötve, amennyiben a CD-gyártást
megrendeljük, kifizetjük, majd a készterméket eladjuk.
Melyik formátum a kelendőbb?
- Szinte percenként változik az arányuk; a CD irgalmatlanul tör
előre, az LP pedig ugyanilyen mértékben esik vissza. Jelenleg már
kétszerannyi CD-t adunk el, mint LP-t. Nem értékről: darabszámról
beszélek.
Meddig tart ez a nemzetközi kereskedelmi trend?
- Nehéz volna megmondani. A CD-piac lassanként telítődött,
amennyiben most már nem elegendő az újdonság ereje, az, hogy a zene
ezüstkorongról szól. Most már újra azt nézik, mi az, ami szól az
ezüstkorongról. Megint a művészetet kell eladni, nem magát a
hanghordozó médiumot. Eszerint az export most már stagnálni fog. De
már 1986-ra is ezt jósoltuk - és a forgalom növekedése mégse állt
le...
Egy személyes kérdés: feltehetően odahaza is hallgat zenét. Milyen
készülékeken?
- Thorens lemezjátszóm van, Technics erősítőm, Videoton
hangdobozokkal.
Compact Disc?
- Ahhoz más jövedelmi kategóriába kéne tartoznom. Nem annyira a
gépre: a lemezre gondolok.
Magyarországon a CD ma még aggasztóan drága...
- Vagy az LP túl olcsó... Nyugaton ma már kaphatók bizonyos
olcsóbb, közepesre árazott CD-sorozatok, és ezek nem drágábbak, mint a
teljesárú LP. Mi is forgalmazunk ilyeneket, "White Label" emblémával.
Ezek nem új, hanem éppen ellenkezőleg: régebbi felvételek.
Idehaza hány CD-korongot adtak el?
- Annyit, amennyit a vásárlók kértek: vagy 20 ezer darabot. Aki
CD-t akar venni tőlünk, minden további nélkül megveheti. De nem tudom
megjósolni, hogyan alakul a belföldi kereslet.
És a nyugati kereslet?
- Hogy azt felmérhessem, ahhoz legelőször is azt szeretném tudni:
mi jön majd a CD után. Hogy mikor jelenik meg a video-CD, meg a DAT
műsoroskazetta...
*
A digitális program tehát fényesen bevált, a Hungaroton annak
idején helyesen döntött, amikor haladéktalanul magáévá tette az új
technológiát. Szakmailag ezért a programért dr. Takács Ferenc műszaki
igazgató a felelős, régi ismerősünk: neki (kinek másnak?) szoktuk
felhánytorgatni a digitális hanggal szembeni aggályainkat és hozzá
(kihez máshoz?) szoktunk fordulni, valahányszor szakcikket szeretnénk
íratni a digitális hangfelvételekről. Őt most e felvételek műszaki
hinterlandjáról, az MHV digitális berendezéseiről kérdezzük:
Hány év is telt el azóta, amióta a Hungaroton elkészítette első
digitális műsorát? (Mi ugyan tudjuk, csak azért kérdezzük meg, mert
hátha az Olvasó már nem emlékszik rá.)
- Az első PCM-hangfelvételt 1980-ban készítettük, még
kölcsönberendezésen. Aztán 1982-ben megettük az első Sony PCM
1610-est, és azóta többször is bővítettük a "magnóparkot". Legutoljára
két évvel ezelőtt vásároltunk újabb digitális magnót. Ma már vagy tíz
darab 1610-esünk van, és az egész klasszikus zenei repertoárt
digitális gépeken rögzítjük. A továbbiakban típusváltást tervezünk,
időközben megjelent e magnó továbbfejlesztett változata, a PCM
1630-as.
Milyen speciális kiegészítő berendezéseket használ a Hungaroton a
digitális magnókhoz?
- Van digitális editorunk (szerkesztőgépünk), azaz pontosabban
most már kettő is van belőle. Elvben hasonlóképpen működik, mint a
videofelvételek editorai, csak pontosabb náluk; nekünk nem elegendő a
40ms-os "raszter", nekünk ennél nagyobb pontossággal kell "vágnunk"
(amin persze nem szó szerinti vágást kell érteni). Komolyzenéhez
lényegében ezeket a digitális eszközöket használjuk. A különféle
digitális zengetőkre, effektberendezésekre, dobgépekre,
szintetizátorokra, amelyeket az analóg hangtechnikában is (és
elsősorban könnyűzenére) használunk, itt nyilván fölösleges kitérni.
A digitális technika egyik legnagyobb előnyének azt tartják, hogy
a PCM-jeleket elvben minőségromlás nélkül lehet másolni. Megerősítik-e
ezt az MHV hangmérnökeinek tapasztalatai?
- Ha torz a felvétel, akkor másoláskor tovább romlik. A hiba ott
lép be, ahol a kódok "kiakadnak", a felvétel telítésbe megy, magyarul
túlvezérlődik. Nehéz kiismerni ennek a jelenségnek a
hatásmechanizmusát, de tapasztalati tény, hogy a túlvezérlés a 16
bites digitális rendszerben "kemény" torzítást okoz, kellemetlenebbet,
mint amilyen az analóg szalag mágneses telítődése. Ha viszont a
felvételt kézben tartották, akkor másoláskor valóban nem romlik a
hangminőség, legalábbis nekünk eddig még nem tűnt fel, hogy romlana.
Most szimpla másolásról beszélek; a szerkesztőgép például nemcsak
másol, hanem szintet is szabályoz, tehát jelfeldolgozást is végez.
Gyakran hallhatunk (jobban mondva olvashatunk) róla, hogy nem
elegendő megvenni a digitális gépet, a felvételtechnikával is
alkalmazkodni kell hozzá.
- Bizonyára így van, és mi elég sokat is invesztálunk e célra.
Mindenekelőtt a felvételi termeken igyekszünk javítani.
Melyiken?
- Mindegyiken. Az egyik belvárosi "palotában", amely a legfőbb
felvételi stúdiónk, felparkettáztattunk egy 700 négyzetméteres termet
(előzőleg csak szőnyeg volt a padlón), és növeltük a fa arányát a
falburkolatban is. Ez meg is hallatszik a felvételeken! Meg a zenészek
közérzetén is (ami nagyon fontos dolog ám). Azonkívül korszerű
keverőszobát alakítottunk ki. Felparkettáztattuk a sashalmi templomot
is - a javulás ott nem annyira pregnáns, de észrevehető. Szombathelyen
a keverőhelyiség akusztikáját igyekeztünk megjavítani.
Ezek valóban nagyon fontos dolgok, talán a legfontosabbak, de mi
most a mikrofonozás mikéntjére céloztunk...
- Úgy gondolom, a mikrofonozás ízlés dolga. Sok külföldi
hangmérnök jár hozzánk, a mieink is utazgatnak, és mindegyiknek megvan
a maga hobbimikrofonja. Nem hiszem, hogy ebben kötelező érvényű
szabályokat lehetne felállítani.
Hogyan látják most a dinamika problematikáját? A digitális
technikának végül is nincsenek dinamikai korlátai...
- A felvételek dinamikáját lassan, óvatosan, de növeljük. Ez az
óvatosság változatlanul indokolt, igyekszünk tekintettel lenni a
hazai, meglehetősen elavult lemezjátszóparkra. Felvételeink dinamikája
a zenei anyag természetétől függően 45 és 55 decibel között van.
Egy magyar gyárnak bizonyára nincs eltékozolni való pénze, de
azért rákérdezünk: a korszerű technológia idővel elöregszik, mind
újabb készülékek látnak napvilágot...szóval, nem kéne-e a PCM
1610-eseket előbb-utóbb lecserélni?
- A beszerzési nehézségek miatt csak reménykedünk, hogy lesznek
PCM 1630-asaink is. (A Sonykon kívül nincs más alternatíva, CD-t csak
ilyenekről lehet gyártani, a CD-gyárak csak a Sony-féle, U-matik
rendszerű kazettát fogadják el.) Emellett korszerűsíteni szeretnénk a
monitor-hangsugárzóinkat, és növelni szeretnénk a
montírozó-kapacitást, hogy több bérmunkát vállalhassunk. Az idén
amúgyis megjelenik egy új montírozókészülék, amely valószínűleg már az
R-DAT montírozására is alkalmas lesz. A nagy kérdés: vajon az R-DAT-ot
használni lehet-e majd a profi technikában is. Sokkal olcsóbb a
minősége is megfelelőnek látszik a megbízhatósága...ez az, amiről meg
kéne győződnünk. Az analóg magnókat máris helyettesíthetnék, eziránt
kisebbek a kétségeim.
A nagy digitális magnók meddig "élnek"?
- Jól karbantartható gépek. Akár 7-10 évig is használhatjuk őket,
vagy akár tovább is, ha nincs mód a felújításukra... mint például
most. Dehát az egyébként korszerű vágógépeink is idestova 6-8 évesek;
háromszor is meg kell gondolnunk, mire adjuk ki a pénzt. Hát igen,
egyelőre mind a két lovon rajta kell maradni: kinn a CD-t keresik,
benn még az LP-t.
Mit jövendöl az MHV műszaki igazgatója: meddig gyárt még fekete
lemezt a Hungaroton?
- Tíz évig egészen bizonyosan. Exportunkban már túlsúlyba került a
CD, és néhány éven belül minden négy eladott hanglemez közül legalább
3 már ezüstszínű lesz, idehaza viszont a közönség gyakorlatilag csak
LP-t vásárol. A magyar háztartásokban legalább 1 millió lemezjátszó
működik, CD-játszó viszont csak néhány ezer. Legalább tíz évnek kell
eltelnie, amíg a vásárlóközönség Magyarországon is átáll a
CD-re...illetve esetleg arra a médiumra, amely a Compact Disc után
következik. Vagy amely a DAT után következik. Gondolok itt a
számítógépekhez használatos szilárdtest-tárolókra; kapacitásuk
jelenleg még "csak" 1-4 Mbit/chip, de úgy háromévenként megduplázódik.
Jöhet valami forradalmi újítás is, valami mozgásmentes műsorhordozó.
És küszöbön áll egy olyan egységes információs rendszer, amelyet
minden háztartásba bevezetnek...
Rövidebb távon még az érdekelhet bennünket, hogy nem növekszik-e a
digitális hangtechnika felbontóképessége. Nem kaphatunk-e több bitet a
16-nál, magasabb frekvenciát a 44,1-nél.
- A mintavételi frekvencia növelését látom valószínűbbnek. Pedig a
stúdiótechnikának inkább a finomabb kvantálásra (vagyis a jel-zaj
arány további növelésére) volna szüksége, mert ez volna a feltétele
annak, hogy végre a keverőasztalokat is digitalizálni lehessen.
DL