Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf. 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Kőszáli Kecskés-CD
Parti Imre
Bp., Vecsési u. 84. 1209
Kedves László, szóval... megvettem, majdnem megbántam, majdnem
megutáltam, és egy hét után majdnem el is adtam... Levelem első
sorában, bár gondolom, kitaláltad, a CD-re utalok. Pontosabban egy
Sanyo CP 6150-re. (...) Kb. egy hónapi együttélés után a következők a
tapasztalatim.
Sajnos, a CD hűvös, a zenéje több esetben érdektelen. Alkalmanként
hiányzik a teteje, az alja, bizonyos lemezek dinamikátlanok. A
kiadványok túlságosan nagyot szórnak, szó nincs kiegyensúlyozott,
egyforma minőségről. (...) Nem akarom az időd rabolni, az összesről a
véleményem leírni, változik lemezről lemezre. Még csak a legjobbról.
Kecskés Ensemble, Denon HCD 12560-2 (ADD). Talán ismered is,
16-18. századi török zene található rajta. Ez a csúcs. Csupa
akusztikus hangszer, becsukod a szemed és meg akarod veregetni a
zenész vállát, szólni akarsz hozzá, hogy: remekül csinálod. Ez a lemez
minden analógnál jobb, jobb a Sheffieldnél és még vagy 50-féle
speciálkiadványnál. Sokan meghallgatták nálam is, más rendszereken is,
és mindenki, aki hallotta, váltig állítja, még soha nem élt át ilyen
zenei élményt. Ezen a CD-n nincs mély és magashiány. Tiszta,
sztereofónikus, kiegyensúlyozott. (...) Minden pozitívuma mellett:
csak viszonylag nagy hangerőn szól igazán jól, és kicsit kemények a
magasak.
A CD tere nagyon jó előre-hátra, jobbra-balra viszont csak
alkalmanként jön le egy-egy "cin". (Nem fordítva van ez? A szerk.)
Felfelé egyáltalán nem megy, viszont hátul fent van valami kevés;
nálam elég jól el vannak húzva a dobozok a faltól. Az LP gyönyörű
falat varázsol a szobába, csak fölül a sarkok "halottak", tehát tér
szempontjából a CD nagy veszteség.
Tudod, először nagyon csúnya levelet akartam írni, hogy részben
"megvetettétek" velem a CD-t. Arra gondolok, hogy nem ítélted el
élesen. A pozitívumok, amiket leírtál, többet nyomnak, mint a
negatívumok. (Hej, ha ezt a Hungarotonnál olvasnák! A szerk.) Már
megértem óvatos tépelődésed, hiszen magam sem tudok állást foglalni,
illetve nem tudok egyértelműen dönteni, pedig ennél jobban semmit sem
utálok. (...) A Kecskés lemez az, ami letaglóz - és gondolom léteznek
ennél jobbak is, és emiatt nem tudom igazán elítélni a CD-t. Egy
biztos, a CD-lemezek nagyon drágák, nagy a szórásuk, a választék
kicsi, nincs gyakorlatom a jó lemezek kiválasztásában, meghallgatni
nem tudom őket, mert nálunk ahol árulnak CD-lemezt, ott nincs
CD-játszó. Tehát: maradok az analógnál. A CD-t meghagyom úgy, mint
korai vételt. (...)
(Itt a levélben két LP-CD szeánsz eredménye következik:)
Nos, nyert a CD, de az LP mindenkinek jobban tetszett - érdekes
ellentét, igaz? Az LP mélyebbre, magasabbra ment, nyíltabban vagy
inkább dögösebben szólt, torzított, zajos volt. A CD simább,
kiegyensúlyozottabb, tisztább és persze csendesebb. (Majd:) A CD
megint nyert, de az LP megintcsak jobban tetszett. (...) Vajon a
stúdióban, amikor a felvételt készítették, ott vajon volt-e tér,
lehet-e egyáltalán erről beszélni? Pl. van egy Kraftwerk lemezem, amin
csak szintetizátorokkal játszanak, ott is van tér, pedig hol szabadna
azon lenni?! Talán a színpadmagasságot és szélességet olyan
rezonanciáknak köszönhetjük, amiket a hangszedő, a futómű stb. kelt,
és az eredeti műsorban vagy az életben nincs is ott. Valószínűleg
ezért halljuk jobbnak, életszerűbbnek, színpadiasabbnak az LP-t. (...)
Más: a HB1 (most megint egy Tőled kölcsönvett gondolat) olyan
zsoké, aki esélyes lenne a győzelemre, ha volna lova. Nagyon szép
hangú kisdoboz, csak egyvalamije nincs: nincs basszusa. A zene nem
csak jó magasból áll, kell tisztességes basszus is. Nélküle olyan az
egész, mintha a versenyautó egyik kerekét kiszerelnéd. Az összes
HB-tulajdonos azon gondolkodik, hogyan lehetne jó basszusládát
építeni, ami méltó a HB-hez, vagy ha nem megy, eladni.
Megint más: a Lenco való igaz, hogy elnyel a zenéből. Idáig is
lenkóztam a lemezeim, és ezután is fogom. Direkt vettem egy másik
45-ös fordulatú Sass Sylvia lemezt, ezen a tér a plafonig ér - nagy
élmény hallgatni -, a lenkózott csak 3/4 plafonig ér. Tehát azonnal,
szinte szemvillanás alatt kiderül, hogy a Lenco elnyel az
információból. Mindazonáltal: ez a legjobb megoldás. A plasztúlozás
nyilván kiváló, de szörnyű időrablás, pepecselés. (...) A lenkózott
lemezeim, az összes lemezem közül egy sem durrog-pattog. A barátom a
most rendezett csúcs-audiokészülékek kiállításán vett egy osztrák
úrtól két ott használt lemezt. Egy ATR és egy Proprius kiadványt.
Igazi demólemezek, csodás hanganyaggal. De az állapotuk: folyton azt
hiszed, most szakad ki az MC a shellből, akkorákat durrognak. (...) A
szárazon játszott lemez, néhányszori lejátszás után, a legfinomabb
információkat kicsinálja, mármint a tű. Amit nyersz a réven, elveszted
a vámon - végérvényesen. A Lenco VÉDI a lemezeket!
Nem kellett volna a lenkót így levágni; Ti is használtátok,
tudtatok erősítőt, hangszedőt tesztelni...tehát mégsem kente el
annyira az információkat.
Nagyon elkente az információkat. Ennélfogva - mint ezt utólag
konstatáljuk - alaposan megnehezíthette a dolgunkat. Jelenlegi
véleményünk szerint a Lenco úgy működik, mint egy erős és meredek
magasvágó szűrő, amely hatékonyan elnyomja mindazt a zajt
("durrogás-pattogás"), amelyet egy jó minőségű berendezésen Lenco
nélkül sem volna szabad hallani. Ezeket a zajokat ugyanis - a
szerkesztő véleménye szerint - a lemezjátszó saját rezonanciái emelik
ki a hanglemez eredendően semleges zajspektrumából.
Egyik Proprius lemezemet (Mozart: Requiem) annakidején egy barátom
kunyerálta el Bécsben a Shorton demóterméből. (És aztán, minthogy "nem
szereti a szomorú zenét", elcserélte velem - amitől én viszont
felvidultam.) Tudomásul vettem, hogy az első lemezoldal "teljesen le
van strapálva", serceg-berreg-kattog. Aztán bizonyos módosítások után
(HFM 20, 21, Mozaik 1) egyszerre csak kiderült, hogy a lemeznek
kutyabaja, gyönyörűen szól, meglehetősen zajtalan, és a két lemezoldal
gyakorlatilag egyenértékű. Pedig hát én is csak egy NAD-ot
használok...
Ami a csúcsokig emelkedő, mondhatni kőszáli Kecskés CD-t illeti:
az információt íme, a nyilvánosság elé bocsátjuk - csak hát az ember
időnként mást is szeretne hallgatni, mint 16. századi török népzenét.
Magát az effektust persze magunk is nagyon jól ismerjük: a CD
jobban szól, az LP-ről viszont jobban lehet zenét hallgatni. Nem
hisszük, hogy ezt a különbséget az analóg lemezjátszó rezonanciái
okoznák; tapasztalataink szerint minél különb a lemezjátszó, annál
szebben szól róla a zene - és minél különb a CD-játszó, annál inkább
megközelíti a hagyományos hanglemez-hangot. (Jó értelemben, persze.)
Mi inkább a következő okfejtést ajánljuk támpont gyanánt. Hagyjuk
most a CD-t, koncentráljunk az LP-re, annak háromféle változatára: a
hagyományosra, a digitálisra és a direktvágottra. A három közül
definíció szerint a direktvágott a legjobb, s az bizony "klasszikus
analóghang", amelyen soha senki sem érez digitális idegenséget.
Úgy véljük, a kétféle technikának (jelenleg) más-más előnyei és
hátrányai vannak. Az a kérdés, kinek mi bántja inkább a fülét.
Melyiket tartja a nagyobbik rossznak: a "digitális sterilséget"-e
avagy inkább a jellegzetes analóg torzításokat? Erről, valamint a CD
karrierjéről bőven írunk jelen kötetünkben. Nem is soroljuk fel, hány
helyen.
Hírek
Devizás hifi-bolt
Dukát néven exkluzív boltot nyitott a RAMOVILL Budapesten, az V.
kerület Galamb utca 6. szám alatt, azok számára, akik konvertibilis
devizával rendelkeznek, és annak eredetét igazolni tudják, tehát
devizaszámlájuk van stb. (De, mint ismeretes, igazolás nélkül is lehet
bárkinek 2000 forint értékű dollárja-márkája.) A Dukát olyan bolt,
mint az Intertourist: az vásárolhat benne, akinek vannak dukátjai.
Eltér viszont az Intertourist-tól atekintetben, hogy nemcsak kommersz,
hanem márkás készülékeket is árusít. A kezdő készlet: Ortofon
hangszedők és segédeszközök, valamint az Ortofon képviselte márkák,
vagyis a teljes Rotel és Tandberg program, Roksan Xerxes lemezjátszó
(!!!), SME hangkarok, Rauna hangsugárzók, Monster Cable
csatlakozókábelek. Azokat a típusokat (a legdrágábbakat), amelyekből
nincs bolti példány, meg is lehet rendelni. További márkák: JVC,
Siemens - és a választékot még jócskán bővíteni fogják. A RAMOVILL a
Dukát boltoknak egész hálózatát fogja kiépíteni.
Linn/Naim bemutató
Hifi-bemutatót tart Budapesten a Linn és a Naim cég ausztriai és
kelet-európai föképviselője, az Inter-continental szállóban, január
30-31-én (szombaton és vasárnap) délelőtt 10 órától késő délutánig.
Minden érdeklődőt szívesen látnak.
Rega, Audiolab, Mission
Az Inter-continental szálló lesz a színhelye egy másik "show"-nak
is. 1988. május 20. és 22. között, amikor is Rega, Audiolab, Mission,
Creek stb. készülékeket mutat be az NSZK-beli East End Audio. Az
érdeklődőknek részletes tájékoztatót küld a budapesti "Zsolt Audio"
(1054 Bp., Alkotmány u. 12.).
Modellek
T. Sz. T.
(Teljes címmel)
Kedves Darvas László, először is köszönetet mondok Önnek azért,
mert a legutóbbi, A kábelhüllő című cikke elolvasása után úgy éreztem,
hogy összekötődött bennem több el nem varrt fonál. Előzmények:
Sajnos, belátható időn belül biztos, hogy nem lesz lehetőségem még
arra sem, hogy az Önök által tesztelt legolcsóbb hifi-felszerelést
megvásárolhassam, így hozzáláttam egy kb. 10 évvel ezelőtt gyártott
Tesla rádió-lemezjátszó átalakításához (Synkopa 1032 A-2). Kezdtem a
végén, a hangsugárzóknál, de azóta már a dekódert is kicseréltem. A
minőség javulását már a családom is észrevette - ami nem kis eredmény.
Először akkor döbbentem meg, amikor a multiplex jelet a dekóderhez
vezettem. Próbáltam HF árnyékolt vezetékkel, szigetelt vezetékkel, tv
koax kábellel, de a legjobb úgy volt, ha a csatoló kondenzátor
hosszúra hagyott lábát közvetlenül forrasztottam a detektor
kimenetére. Hogy miért, akkor még nem tudtam, de nem is foglalkoztam
vele. A kondenzátorok önhangja is létezik, amit szintén a dekóder
deemfázis tagjain tapasztaltam először. Minden fellelhető típust
kipróbáltam. (Mint már céloztam anyagi helyzetemre a fülemen kívül
nincs más műszerem.)
Mivel az átvitelbe a vezeték kapacitása is beleszól, egyáltalán
nem mindegy, hogy a dielektrikum milyen anyagú, milyen jellemzőkkel
bír stb. Most érdemes kézbe venni egy könyvet, szerintem nem csak
villamos képzettségűeknek. (Patkó-Bognár: Villamos szigeteléstechnika,
Műszaki Könyvkiadó, Bp., 1973.) Harmadik fejezet: szigetelőanyagok és
szigetelők, a 154. oldaltól. Szerintem érdemes odafigyelni az Ön által
is említett dielektromos állandóra, az ε-ra.
A levegővel és vákuummal nem foglalkoznak sokat, az ε-t állandónak
tekintik. A szigeteléstechnika a veszteségi tényezőt használja, amely
arányos az ε-nal.
Soros helyettesítés esetén
párhuzamosnál
ahol
Remélem, még nem untatom túlságosan? A 252. oldalon a 3.65. ábra:
egy zománcszigetelésű huzal a levegőben. (A könyv ábráit némiképp
egyszerűsítve mutatjuk. A szerk.) A 319. oldalon az 5.37. ábra:
polietilén, polikarbonát, polisztirol. Érdekes, nem? Nos, a fentiek
alapján azt merészelem állítani, hogy az Ön által is hallott, kábelből
eredő különbségek erősen függenek a vezetékek között levő szigetelés
anyagától, egyenletességétől-homogenitásától, rétegezettségétől. De
azt hiszem, nem olyan sivár a helyzet. Nézze a következő ábrát (228.
oldal, 3.42.): itt papírról van szó. Megdöbbentően szép görbék,
kísértetiesen hasonlítanak egy erősítő átvitelére a frekvencia
függvényében. Fantasztikus, ugye? Ez már egy kissé hasonlít a levegő
vagy a vákuum görbéjére, amely egy vízszintes egyenes. Sajnos,
gyakorlati kivitelezése eléggé nehézkes, mert a papírt úgy kéne
felvinni a huzal felületére, hogy a vezeték és a papír között még egy
molekula levegőréteg se legyen, mert ennek határán egy törés lesz a
villamos térben...
Szakírónk válasza:
Köszönettel vettem Olvasónk hozzászólását. Az
általa hivatkozott diagramokon szereplő tgδ felhasználható a távvezeték
modell G átvezetésének kiszámításához a
G=ωC*tgδ
formula segítségével.
Mondanivalójának lényege tehát az, hogy a távvezeték modellben G
frekvenciafüggését is figyelembe kell venni, és ebben tökéletesen
igaza van.
Én a vezetőképesség és a dielektromos állandó frekvenciafüggését
azért hanyagoltam el, mert bevezető cikkben nem akartam egyszerre
mindent elmondani. Nyilvánvaló, hogy ha a kapacitás és az átvezetés 6
nagyságrendű növelése szükséges ahhoz, hogy a hatásuk érezhetővé
váljék, akkor néhány 10-szeres változás a dielektromos állandóban és
vezetőképességben elhanyagolható, és nem magyarázza meg a kísérletben
észlelteket.
Inhomogén szigetelő esetén a kapacitást a vezető környékén
elhelyezkedő anyag szabja meg, így ezen anyag dielektromos
állandójának frekvenciafüggése jelentkezik a kapacitásban.
A G átvezetés a vezetékpár egyikéről a másikára átszivárgó áramot
fejezi ki, ezért inhomogén kitöltés esetén az átvezetést a vezetékek
közötti legnagyobb ellenállású rész határozza meg. A vezetés
frekvenciafüggését is a legnagyobb ellenállású rész frekvenciafüggése
befolyásolja. Így levegővel elválasztott vezetőknél - függetlenül a
huzalon levő szigeteléstől - a levegő igen kis frekvenciafüggést
mutató vezetése jelentkezik.
Összefoglalva: ha az átvezetés és a kapacitás átvitelre gyakorolt
hatása elhanyagolható, akkor a bennük szereplő paramétereknek, a
vezetőképességnek és a dielektromos állandónak a frekvenciafüggésével
sem kell törődnünk.
Dr. Veszely Gyula
Szerkesztőségünk részéről mindehhez két megjegyzést fűzünk. Az
egyik gyakorlati természetű: érdemes próbát tenni a papírral és a
polisztirollal mint szigetelőanyaggal. Második megjegyzésünk az elvet
érinti: úgy véljük, a hangfrekvenciás vezetékek modelljét célszerű
volna bővíteni. Mindenekelőtt a fázis fogalmának bevezetésével.
Rézkorszak
Angi Péter
Bp. (teljes címmel)
Kedves Laci!
A kábelekről szeretnék küldeni egy rövid értekezést, "Hámozott
Rézkorszak" címmel. Kipróbáltam a rézdrótot, több helyen bevált.
Megcsináltam a multikábelezést is 1,9-1,2-0,5 milliméter átmérőjű
szálakból. Igaza van Collomsnak, a keresztváltónak nem a hangszórók
mágneses terében a helye. Nőtt a dinamika, az SP1 már szinte sok
magasat ad. "A szigetelés" - vágod rá. Én tehát vetkőztetni kezdtem a
drótot. Mit mondjak, ez a sztriptíz is tetszik.
Gondom csak a gravitációval van, mert nélküle a légvezeték
megállna a térben. Nálam a gépek száma és távolsága miatt (iszonyat)
15 méter monó interconnect és 72 méter hangszóróvezeték üzemel. Hogy
itt Sehol Soha Semmi ne érjen össze, az még matematikailag is alig
képzelhető el. Most ugyan belefogtam egy kísérletbe: a hámozott
rézvezetéket 5cm széles kartonpapír csíkra varrom, így egy lapos
vezetéket kapok, ami egy oldalon védett az érintéstől, tehát egymás
mellé rakható. Hogy ezt hogyan lehet meghajlítani, az egy másik dolog.
(...)
Pár szó a moslékról. Tudatosan azonos típusból kiépített
speciálkábeles rendszerbe belepróbáltam (egyetlen szakaszon) a
légvezetéket, és vesztettem vele. Csak teljes rendszereket lehet
viszonyítani. Az árról pedig annyit, hogy egy Isoda, Monster, Van den
Hul ugyan költséges, ám gond nélkül, biztonságosan csatlakoztatható.
Minőségük egységes láncként kiváló, tehát megéri a kiadást. Ha zárlat
miatt kimúlik a végfok, a légvezeték már nem is olyan olcsó.
A történelemből tudjuk, hogy a rézkor után történt még egy és más
a világban. Így kissé merésznek tűnik kijelentésed az ideális
megoldásról. Mellesleg Japánban kísérletek folynak olyan ötvözet
létrehozására, amiből tömör, szigetelt huzalt gyártanának,
kifejezetten zenei jelek továbbítására. Hiszen csak azért, mert valami
több elemből áll, még nem moslék. Illusztrációként javaslom a
rácpontyot. (Utálom a halat. A szerk.)
(...) Végül is a légvezeték valós körülmények között a hifisták
százezrének jószerivel használhatatlan, a speciálkábel drága. Hol a
megoldás?
Túl az üveghegyen!
Képzeljetek el egy CD-játszó - DAT magnó - digitális tuner -
digitális tévé - keverőegység - végerősítő láncot. Itt nem
hangfrekvenciás jelek, hanem bináris impulzusok futnak a
csatlakozókon, ahol is amplitúdó, moduláció, intenzitás, veszteség mit
sem számít. A vezeték lehet réz, vas, arany, higany, bocskorszíj,
üvegszáloptika.
Mert szerintem az az ideális kábel, amelyen olyan jelet vezetnek,
ami érzéketlen a zavarokra. Mint a morzejelek: tititi-tátátá-tititi.
Az, hogy a villanás kék, sárga vagy piros, hogy reggel van-e vagy
éjszaka, nem befolyásolja a közlés vételét.
Kedves Péter,
kérlek lapozz a 80. oldalra, aholis Keith Howard, a Hi-Fi Answers
szerkesztője elmeséli, mit tapasztalt, amikor azt a bizonyos, minden
zavarra érzéketlen digitális jelet futtatta száloptikán.
A légvezetékes kábelezésről írt cikkemben nem azt értettem
moslékon, hogy a kábel többféle anyagot tartalmaz. A közönséges
rézhuzal sem tiszta réz, hanem ötvözet. A rézen kívül egyébként is
hivatkoztam az ezüstre és az LC-OFC rézre és ezüstre. Természetesnek
tartom, hogy kábelezés céljára is jobbnál jobb ötvözeteket lehet
kitalálni. Ha ezekből egynemű ("solid core") huzalt készítenek, és azt
nem szigetelik, akkor kifogástalan lehet. Ha viszont sodorják és
szigetelik, akkor mindenféle (nemritkán kellemes) színeződéseket
visznek vele a hangképbe - akárcsak a legkülönfélébb
"speciálkábelekkel". Ezt a fajta hangképet neveztem mosléknak. Magam
is úgy vélem, a légvezetékes kábelezés egyelőre nem több, mint
kísérleti szituáció, de alkalmas rá, hogy kimutassa a hifi-berendezés
igazi, mindennemű színeződéstől mentes hangját, és egyébként is csak
fillérekbe kerül, ennélfogva változatlanul etalonnak ajánlom bárminemű
egyéb kábelezési rendszerrel szemben.
Grin Igor
Békéscsaba, Fövenyes u. 1. 5600
(Első levél:) Kedves Laci, (...) A többek által fanyalogva
fogadott HB1 lassan, de biztosan az őt megillető helyre került.
Kezdetben magam sem voltam elragadtatva tőle, de ahogy javult a többi
láncszem, úgy nőtt az ő ázsiója is. Ahogy írtátok: ezekkel már valóban
lehet zenét hallgatni, tartósan, örömmel is. (...)
A Magazin 19. számában J. Hughes "drótos" tapasztalatairól ad
rövid beszámolót a 776. Szíven ütött a megállapítás, hogy a Linn
Sondek hálózati zsinórjának cseréje meghallható változást
eredményezett. A NAD lemezjátszón ez volt az ötödik módosításom: héj
eltávolítása, balzafa állvány, hangfrekvenciás gyári vezeték cseréje
ún. komputerdrótra (nem ismerjük - a szerk.), csőkar, s most a
hálózati zsinór cseréje (s ezek csak a bevált módosítások). Ha még nem
próbáltad volna, végy s forrassz 1m hosszúságú, 1mm2
keresztmetszetű egyeres, tömör rézdrótot a szép fekete gyári helyébe,
nem fogod megbánni. De ahogy jobban belegondolok, pont ezt az egyet ne
próbáltad volna még? (Ugyanabban az irányban menetelünk. Csak
rettegünk, hogy valakit még agyoncsap az áram. Az érintésvédelem a
legfontosabb! A szerk.)
(Második levél, egy héttel később:)
(...) A nagy változást a sodrott hálózati zsinór cseréje hozta,
ezt 0,3mm átmérőjű egyeres, műanyag csőbe húzott rézdróttal
helyettesítettem, s az eredmény lelkesítő volt. A hosszabbító zsinór
vezetékcseréje is meghallatszott, a tisztulás mértéke azonban kisebb
volt. A lemezjátszó hálózati zsinórjának cseréjét minimum két egész
ortóra becsültük.
A légvezeték próbáját is megejtettük. (...) A legvékonyabb, 0,1-es
rézdrót (a sodort hálózati vezeték "elemi szálja") adta a legpuhább,
legoldottabb, nagyon szép hangképet. Csak abban nem bíztam, hogy
valóban ez az igazi, és nem a másik, akkoriban felfedezett, ezüstözött
vagy ónozott, mintegy 0,2mm vastagságú, szigetelt, ún. komputerdrót
adja-e a reálisabb eredményt? Az zavart ugyanis meg, hogy egy zenei
hangú Herb Alpert lemez (Magic Man) cintányérjának hangja egy helyütt
valószerűtlenül puhává lett, mintha nem is rézből készült volna.
Markánsabbnak, a valódihoz közelinek tűnt viszont a komputerdrót
interpretációja, s ezzel a zaj is jóval kisebb (és persze a veszély is
elhanyagolhatóbb lett). Márciustól használom ezt a szürke burkolatú,
kettős anyagú vezetéket, igen kielégítő eredménnyel.
Most, írásod megjelenése arra indított, hogy megismételjem a
próbát (...), sőt, a komputerdrót lecsupaszított változatát is
bevezettem a tesztbe. A dolgot hihetetlen nehézségek árán sikerült
véghezvinnem (...), végül is, mintegy 30%-nyi veszteség árán
hozzájutottam a hét szál ezüst színű, bizalomgerjesztő dróthoz.
(Szentül meg voltam győződve, hogy ez lesz a nyerő változat!)
Először a 0,1-es rézvezetékre cseréltem a szigetelt
komputerdrótot. Az eredmény: feszesebb hangkép (rosszabb
sztereofónia), ragadósabb basszus, a korábbi (az év eleji, sodrott
hálózati vezetékkel tapasztalt) lágyságnak nem maradt nyoma. Egy
nagyon kicsivel rosszabb, de észlelhető eltérés.
Vissza a szigetelt drótra: oldottabb, magasabb és mélyebb, jobb
sztereójú zene.
Szigeteletlen komputerdrót (nem ezt nevezi Láng Miklós ezüsttel
bevont vezetéknek?): hasonló jellegű, de a rézdrótnál idegesítőbb
hatás. Feszes, kemény, bár simának és tisztának tűnik minden,
sávhatárolt a hangkép.
Egyértelmű csalódásnak bizonyult tehát a szigeteletlen
komputervezeték, s a 0,1-es is meghallhatóan érdektelenebbül szólt a
szigetelt vezetéknél. A végeredmény számomra megnyugtató, hiszen ezzel
a dróttal berendezésem mentes minden brummtól, a szigeteletlenek
búgnak-brummognak. Nagyjából ennyiben foglalhatom össze az
interconnect vezetékekkel kapcsolatos tapasztalataimat. Még annyit,
hogy én MC-s korrektort hallgatok, az MC és a korrektor egyetlen
elektronikát képeznek.
A hangsugárzók vezetékeivel is eljátszogattam, 0,8mm, 1mm és 1,5mm
átmérőjű vezetékeket próbáltam ki. Tapasztalataim megegyeznek az
általánosan tapasztaltakkal: vékonyabb vezeték - kevesebb, de tisztább
basszus, nagyobb tisztaság érzetét keltő zenélés. Jelenleg 1mm-es
rezet használok, ezt tartom láncomban a legkiegyensúlyozottabban
szólónak.
Kedves Igor,
köszönöm beszámolódat, de azért hadd kommentáljam is.
Mindenekelőtt: a mi tapasztalataink (és másoké is!) inkább azt
mutatják, hogy minél vékonyabb az (egyeres) hangsugárzó vezeték, annál
lágyabb és dúsabb a basszus.
A szigeteletlen, sodratlan, szimpla rézvezeték hangja szerintem
semleges, színezetlen. A legtöbb rendszerben a hangminősége is sokkal,
jobb, mint a szigetelt kábelé. Előfordulhat azonban, hogy a szigetelés
és sodrás által okozott elszíneződés "feldobja" a hangképet,
némiképpen kárpótlást nyújtva mindazért a (hiányzó) információért,
amelyet valójában a lemezjátszónak és a hangsugárzónak kellene
produkálnia. Ilyenkor a légvezeték "érdektelennek" hat.
Természetesen szerintem is az eredmény a fontos, tehát úgy kell
összeállítani a láncot, beleértve a kábeleket is, hogy a zene a lehető
legszebben szóljon. Meggondolásra késztet azonban, hogy a légvezeték
puha, elomló, "nem-lemezjátszós", "érdektelen" (hosszú távon:
megnyugtató) tónusa mennyire emlékeztet az élő komolyzenei koncertre,
nemkülönben a legjobban sikerült URH élőadások hangminőségére. (Aki
túl sokat hallgat gépzenét, legközelebb a koncerten mindig fel
szeretné tekerni a hangszínszabályzókat!) A légvezetékes rendszernek a
térhatása is más: nem annyira "sztereó", nem dobálja szét tűntetően a
szólamokat, hanem egyetlen hatalmas légteret ábrázol, amelyben minden
a helyén van - akárcsak a koncerteken.
Horváth Attila
Öttevény, Arany J. u. 33. 9153
Szeretnék köszönetet mondani a HFM kollektívájának a sok hasznos
ötletért, amelyekkel hozzásegítettek, hogy berendezésem hangminősége
mind jobb legyen. Bevált a tönk + homok, a vastagabb kábel, a balzafa
kockák. Megcsináltam a multikábelezést is. A mélysugárzók vastag
sodrott kábelen; a a közép- és magassugárzók tömör rézkábelen kapják a
jelet. Hatása nálam jelentős volt: a színpad kiszélesedett, a hangkép
tisztább lett.