Audio-kultúra |
(Anglománia.) Igaz, ami igaz, lapszemle-rovatunk az idők folyamán
teljesen elangolosodott. Ajánlanak is nekünk hol ilyen, hol olyan
magazinokat (jobbára nyugatnémeteket), de azokkal nekünk sehogysem
akaródzik kibővíteni a Hetedhéthatárt. Magyarázatképpen leltárt
csinálunk országokból és audio-kiadványokból.
A szocialista féltekét kihagyhatjuk a számításból, ott összesen
egy csehszlovák hifi-magazint találnánk, ha az is meg nem szűnt volna
vagy tizenöt évvel ezelőtt. Átruccanva Ázsiába, Japánban tucatnyi
ilyen újságra bukkanhatunk, de azokat még csak el sem tudjuk olvasni,
nemhogy felmérhetnénk, kinek az érdekeit képviselik: az olvasóét-e,
avagy csupán a nagy kommersz gyárakét. Amerikában kétfélék a
magazinok. Amelyik kinn van az újságárus standján, az rendkívül
informatív (ezért tartottuk meg lapszemlénkben az Audio-t), de
kizárólag az üzlettel törődik, és pénzért teszteli a készülékeket,
úgyhogy nem segít bennünket a véleményalkotásban. A "földalatti" lapok
pedig főleg az amerikai szuperhifivel foglalkoznak, olyan készülékeket
tesztelnek, amelyek számunkra elérhetetlenek - és őszintén szólva nem
is igen bízunk ezekben az újságokban. Afrikának, Ausztráliának és
Óceániának az audio-kultúrája egyelőre nemleges, és Antarktisz lakói
is hűvösen viseltetnek a High Fidelity iránt. Marad még egy földrész:
Európa, annak is a nyugati fele. Feltehetően kihagyhatjuk a
számításból Skandináviát, az ibériai félszigetet. valamint a déli
országokat, nemcsak nyelvi nehézségek miatt, hanem azért is, mert ahol
nincs hifi-ipar, ott (érthető okból) a hifi-sajtó sem virágzik. Hátra
vannak még a franciák, a németek és az angolok.
A franciákkal már próbálkoztunk: lásd az összefoglaló cikket róluk
a Hifi Magazin 1980 téli számában, majd az Audiophile szemléjét 6
lapszámon keresztül. Úgy érezzük, nem lettünk tőle okosabbak.
(Méltányoljuk ugyan a franciák sajátos barkács-hifi-kultúráját, de nem
akarjuk és nem is tudnánk átvenni.) A németeknek egyetlen hitelképes
újságjuk volt, a HiFi Stereophonie, de az évekkel ezelőtt megszűnt, a
többi meg mind olyan, mintha a Playboy adná ki őket, unatkozó
világfiak számára.
Az angoloknak kiegyensúlyozott hifi-iparuk, s ennek folytán 7-8
hifi-újságjuk is van. Ezek közül kettő olyasmire képes (mindkettő a
maga módján), amire a többi lap nemigen. Össze tudják egyeztetni a
gyárak érdekét az olvasóközönség érdekével, vagy legalábbis ügyesen
balanszíroznak a kettő között. Felelősséggel írnak: olykor ők is
hibáznak, de nem felejtik el holnap, hogy mit írtak le tegnap.
Konzervatívak, megbecsülik az értékeiket, ugyanis jóval szegényebbek a
németeknél meg az amerikaiaknál (tehát mi is könnyebben tudjuk
megközelíteni őket!). Másrészt, ha nem is éppen élénken, de
érdeklődnek a nagyvilág eseményei iránt is. Mindent egybevetve,
munkájukban fel lehet ismerni a rendszert. Sajátos rendszer,
kétségtelenül brit rendszer - de mégiscsak rendszer. Másutt még ilyet
se találunk.
Hacsak nem adtok nekünk egy másik glóbuszt.