Hetedhéthatár |
Hi-Fi News & Record Review
1987.január
Valami bűzlött Dániában: megromlott a szerzői jogi törvény. Ha jól
értjük, amit a HFN/RR-ben olvastunk: eltérően más országok
gyakorlatától, a dán "copyright" eddig csupán 25 évig védelmezte a
szerzői alkotásokat, vagy legalábbis bizonyos fajta alkotásokat. Egy
fineszes japán firma (egy jófirma) ezt kiszúrta, és Card Exclusion
márkanéven máris piacra dobott Dániában vagy 50 ezer CD korongot,
olyan neves popművészek felvételeivel, mint Elvis Presley, Fats
Domino, Cliff Richard. A dánok viszonylag gyorsan reagáltak, és
módosították a törvényt - a HFN/RR nem írja, mennyivel hosszabbították
meg a védettség idejét -, de (nyilván) nem visszamenőleges hatállyal.
Így tehát azok a felvételek, amelyek éppen "holtidőben", tehát még a
törvény módosítása előtt futottak ki a 25 évből, védettségüket egyszer
s mindenkorra elveszítették, (Dániában) többé már nem élveznek
oltalmat. Van közöttük néhány korai Beatles is (1987-25=1962!), és ez
már csak azért is roppant kényelmetlenül érinti a szerzőket és a
kiadókat, mert a Beatles-trezor kincsének egy része eddig még nem
jelent meg Compact Discen; ebből a szempontból nézve, a kalózok
lekörözték a kiadóvállalatokat. Az utóbbiak most majd nyilván mindent
elkövetnek, hogy a paragrafusjel lyukán keresztülcsúszott kiadványok
Dánián kívül ne kerülhessenek forgalomba - habár tudomásunk szerint a
kalózok nemigen kérdezik meg, hová szabad hajózniuk és hová nem.
Viszont: "a vásárlók mindenesetre meg fogják tanulni, hogy a kalóz CD
minősége semmivel sem jobb, mint a kalóz LP-é".
* "Egy szög az LP koporsójába" (nem mi fogalmaztunk így, hanem az
angol lap): a Motown Records amerikai hanglemezgyár bejelentette, hogy
törli LP-katalógusának nagy részét, és a legújabb 200 felvételt
kizárólag CD-n adja ki. A Motown nem túl nagy cég, de ő futtatja
például a Supremes-t, Stevie Wonderst és még néhány menőt, úgyhogy aki
az ő zenéjükre kíváncsi, az jól teszi, ha CD játszót vásárol. A
legnagyobb cégek viszont, a CBS és a WEA úgy nyilatkoztak, hogy a
közeljövőben nem fogják követni a Motown példáját. "Ma még milliók
vásárolnak hanglemezt. Kétségtelen, hogy az LP pályája lefelé hajlik,
de kit tudja, befejeződik-e egyáltalán, és ha igen, hát mikor."
* A "Vihar" ("Tempest") nem fogja felforgatni az egész High
Fidelityt, tulajdonképpen csak vihar egy pohár vízben, de azért
mégiscsak érdekes dolog egy elektroncsöves CD-játszó, vagy nem? A
CD-játszók leggyengébb pontja állítólag az analóg elektronikájuk,
telistele gyatra IC-vel. Namármost, a tranzisztor jobb az IC-nél, az
elektroncső pedig a tranzisztornál (mi most nem heccelődünk: nem
valljuk, csak felidézzük e jólismert teóriát), tehát igenis az
elektroncsöves CD-játszó fogja bebizonyítani a kétkedőknek, hogy a
Compact Disc mint rendszer tökéletes, csupán tudni kell bánni vele. Ha
tényleg bebizonyítja, igazán nem nagy ár érte az a 2,45
kilofontsterling - ugyanis ennyibe kerül a California Audio
CD-játszója, a Tempest. Mellesleg vannak már háromszorta drágább
CD-játszók is: az Accuphase és a Spectral.
Nem csalás, nem ámítás, elektroncsövek a CD-transzport
szomszédságában: Californai Audio Labs "Tempest". HFN/RR január
A Hi-Fi News szerkesztőségében nagy izgalommal szaglásszák körül
ezt az "űrkőkorszaki" szerkezetet, és három szájal is véleményt
mondanak róla.
Ken Kessler: "Én általában a következő kritériumok szerint ítélek
1. Színezetlen, transzparens középtartomány, 2. Ne legyen fárasztó a
magas regiszter, 3. Térhatás, 4. Ne legyen agresszív a basszus. A
Tempest hangja főleg az utóbbi két szempontból nyer meg, eléri a
legjobb analógot, de éggébként is kiváló. Még a korai CD-ket is
egészen elfogadhatóan szólaltatja meg. Lehet, hogy az elektroncsöves
elektronika csal, és ez a hangkép nem igazi - de hát ki tudja, mi az
igazság?! A Tempest semmiképpen sem valamiféle műszaki eltévelyedés.
Az elavult elektroncsövek éppen a legjobbkor jöttek a modern CD-elv
védelmére. A CD-analóg vitának ezzel vége." (Figyelem: Kessler
analógpárti!)
Martin Colloms: Finom középtartomány, eleven, részletező hangkép,
megkülönbözteti a dinamikai árnyalatokat. Viszont az én fülemnek egy
kicsit magastónusú. Kissé elöl van a színpada, és lehetne
megalapozottabb a basszusa is. Mindazonáltal a legjobb három CD-játszó
közé sorolom."
David Prälkel: "Nem úgy szól, mint a CD-játszók többsége.
Térhatása, dinamikája új mércét állít a CD-játszók elé. Transzparens,
érthető hangkép. Mindent leleplez, ami a stúdióban történik. Be lehet
látni a zenészek mögé - ez az, amit az olcsó gépek nem engednek meg.
Egyetlen kritikám, hogy a basszus egy kicsit szárőz, súlytalan."
* A Menő Manók után most a Törekvő Törpéket kutatja Martin
Colloms: a 3-400 fontsterlinges, de még mindig "összevont", komplett
erősítőket, amelyek már a nívós és természetesen két dobozból álló
elő/végerősítőkkel akarják felvenni a versenyt. Jellemrajzok:
Audiolab 8000A (300,-). Kissé száraz, artikulált, precíz térhatású
hangkép, a magasai enyhén zizegnek. Lehetne egy kicsit dinamikusabb.
CD-ről jobb, mint LP-ről.
Mission Cyrus Two (300,-). Dinamikus, eleven, transzparens,
"auliofil". Kiterjedt basszus. Tiszta, de egy kicsit beszűkülő tér. A
középtartomány enyhén sovány és rideg. A magasak szépek, de néha túl
csillogóak. CD-n és LP-n egyforma eredmény. A fono-előerősítő az
500-1000 fontsterlinges kategória darabfaival vetekszik.
Musical Fidelity A100 (400,-). Artikulált, dinamikus. Természetes
hegedűhang, de enyhén érdes. Tiszta magasak, tiszta basszus, de az
utóbbi nem eléggé súlyos és kiterjedt. Kitűnő térhatás, de túl széles
és nem eléggé mély a színpadkép. LP-ről kevésbé jó, mint CD-ről.
Colloms nem tud dönteni a három között, de (ha jól érezzük)
leginkább a Missionnal szimpatizál.
Törekvő törpék - Mission, Audiolab, Musical Fidelity. (HFN/RR január,
HFA január)
* A három erősítő után lássunk három hangdobozt, ugyanabból a
kategóriából. A legdrágább közülük a B&W Matrix1E (600,-), ebben a
csöpp jószágban azt a dobozkonstrukciót kell megfizetni, amelyet előző
kötetünk lapszemléjében kívülről-belülről bemutattunk. Colloms szerint
a drága rendszerekbe illesztve is szépen szól, feltéve, hogy nem
strapáljuk erején felül, azonkívül kettős kábelezéssel csatlakoztatjuk
az erősítőre (a kivezetések ezt lehetővé teszik). A KEFR102 (300,-)
tervezői a kis dobozméretet a K-UBE basszus-ekvalizátorral próbálták
ellensúlyozni (többféle állása van, alkalmazkodni tud a szoba
akusztikájához); meg is jön a basszus, de csak viszonylag szerény
hangerőn (az Anyatermészet nem hagyja becsapni magát). Colloms
elismeri ugyan a KEF-doboz erényeit: kiegyenlített, semleges, precíz -
de egyszersmind kissé dinamikátlannak, nazálisnak és érdesnek is
ítéli. A harmadik hangsugárzó, az Avance170 (300,-) viszonylag nagy
méretű, könnyűbetonból épített, de egyébként hagyományos reflexdoboz.
Elég jó kritikát kap, bár "inkább való rockzenéhez, mint
klasszikushoz".
KEF, Avance, B&W "középdobozok". HFN/RR január
* Hozzuk magunkat közös nevezőre a britekkel. A Hi-Fi New & Record
Review most teszteli az Ortofon magaskimenetű MC-hangszedőit,
amelyekkel mi már megismerkeltünk (lásd Mozaik I, Bemutatjuk), és
amelyek minálunk is kaphatók. (Odakinn 45, illetve 69 fontba kerülnek;
ennyiért mi is odaadnánk a miénket.) Ken Kessler egy AR Legend
lemezjátszóba szereli őket és megállapítja, hogy a két hangszedő a.) a
tűjét leszámítva teljesen azonos; b.) a drágábbik típus egy
klasszissal jobb; c.) ennélfogva a különbséget kizárólag a
tűgeometriának kell betudnunk. (Az olcsóbbik pickup tűje elliptikus, a
másiké Fine Line.) "Az X1-MC sem éppen rossz, de az X3-MC éppenséggel
ideális választás, ha valaki meg akarja ismerni a mozgótekercses
hangszedő örömeit."
* További tesztek: AR-elektronikák (CD-04 CD-játszó, T-04 tuner,
A-04 és A-06 erősítő), Denon Dr-M20 és Dr-M30HX kazettás magnók, Koss
SST/5 és SST/6 fejhallgató, valamint a JBL Control 1 miniatűr
hangsugárzó, 150 fontért (szub-basszussugárzóval kiegészítve
nagyszerűen szól, csakhát az ilyen pici hangdobozok vásárlói általában
nem így spekulálnak).
Toronyszabású AR-elektronikák: CD-játszó, erősítő, magnó.
HFN/RR január
Stúdióban igen, de lakószobában...? JBL minimonitor. HFN/RR január.
Február
Mi a különbség a légpárnás és a légcsapágyas hangkar között? A
Hónap Interjúalanya, az Air Tangent hangkar tervezője elmagyarázza,
hogy a konkurens gyártmány, a Dennesen nem csapágyon mozog, csupán
légpárnán úszik, ezzel szemben az Air Tangentnek tényleg légcsapágya
van, ahol is a légrés 0,025mm-es, ±0,005mm tűrésmezővel. Íme, még
mindig vannak, akik a finommechanikában bizakodnak, s nem pedig a
számítástechnikában, amely pedig rövidesen el fogja nyelni őket...
Pedig ez a hangkar állítólag tényleg rendkívüli. Colloms azt írja,
ennek a hangja emlékezteti a legjobban a mesterszalagra. Figyelmet
érdemel, hogy ez már a negyedik hangkar (a zsinóron függő Well
Tempered Arm, valamint a légpárnás Dennesen és Eminent után), amely
tagadja a szuperstabil csapágyazás klasszikus tanát! Úgy látszik, a
csapágynak csak akkor kell szuperstabilnak lennie, ha van csapágy
egyáltalán. De ha nincs?!
Az "igazi" légcsapágyas hangkar, az Air Tangent. HFN/RR február
Akadémikus okoskodás. Az LP és vele együtt az LP-játszó el fog
tűnni a színről, mielőtt kiderülhetne, milyen is az ideális hangkar.
Árról nem is szólva, hogy a komplikált, kompresszorral működtetendő,
méregdrága (1350 fontsterlinges) Air Tangentnek és a hasonlóknak semmi
esélyük rá, hogy akár csak a vad hifisták között is elterjedhessenek.
* Három új Technics CD-játszó: a midi-tornyokhoz szánt SL-PJ20, a
standard SL-P110 és a vele azonos, de több szolgáltatással
felruházott, távvezérelhető SL-P310 (200, 230, 280 fontért). "Javultak
az első generációhoz képest, átlagon felüli készülékek - de nem érik
el a 16-bit-négyszeres-túlmintavételezésű gépek színvonalát."
Technics CD-játszók, méretre. HFN/RR február
* Martin teszteli Martint. Legutóbb (Mozaik 1.) már írtunk a
különleges, hangra és külalakra nézve egyaránt transzparens
Martin-Logan elektrosztatikus hangsugárzóról. Most Martin Colloms
teszteli, a másik neves panelsugárzóval, a Magneplanar MCIc-vel
együtt. Érdekes, hogy Colloms mennyire kritikusan kezeli ezeket a
vitán felül hifi, sőt hifizethetetlen produktumokat. Tárgyilagosan
elemzi hangbeli színeződéseiket (úgy látszik, a panelsugárzóknak is
megvannak a maguk jellegzetes bajai!); a Maggie-nak például Colloms
szerint göröngyös a frekvenciaátvitele, a hangképe nincs egyensúlyban,
de kétségtelen - és ez a fő erénye -, hogy hiányzik belőle mindaz a
kellemetlenség (reszelős magas-, kaparó középhang), amelyet a
dinamikus hangszórókkal asszociálunk.
A Martin-Loganról már jobb véleménye van Collomsnak, bár ezt a
típust sem ajánlja fenntartás nélkül. A 200 Hz és 5 kHz közötti sáv
verhetetlen: dinamikus, eleven, kiegyenlített - viszont a basszus és a
treble itt is gyanús. Azonkívül nem eléggé kiterjedt a Martin-Logan
sztereó színpada. Éppenséggel az impedanciája sem olyan, amilyenről az
erősítők álmodozni szoktak, dehát ez általános jellemzője az
elektrosztatikus rendszereknek.
* További tesztek. Heybrook C2/P2 (800,-) és VTL Deluxe/100W
(2300,-) elő/végerősítők, Marantz PM-94 erősítő (850,-), Superphon
előerősítő (550,-), Madrigal Carnegie One hangszedő (650,-).
Valamennyit dicsérik.
2*220 Wattnyi Marantz: a PM-94. HFN/RR február
Egy audiofil MC az Államokból: Madrigal Carnegie One. HFN/RR február
* Érdekes lehet még számunkra Colloms gyorstesztje a Jecklin Float
elektrosztatikus fejhallgatóról - véleményét célszerű összevetni a
miénkkel (előző, ill. jelen kötetünkben). "Furcsa a
frekvenciaátvitele. A mélybasszus lekonyul, a felső basszus döng, a
középtartomány visszahúzódik, a magastartomány alsó szakasza szép, de
a teteje zörög. A fejhallgatók sosem szólnak igazán sztereóban, de ez
a típus kifejezetten monós. Az én Sony 282-esemnek sokkal jobb a
térhatása. A Jecklin mindenképpen megér egy misét, de nézetem szerint
túl drága. És nehéz."
"Understatement." Ez a neve a jellegzetes-udvarias angol
kifejezésmódnak: mindig egy kicsit kevesebbet állítani, mint amennyi
feltétlenül szükséges. A karikatúra szövege: "Ez az ember egy szép
napon még túl messzire megy ezekkel a hifi-kísérletekkel." A
hanglemez, persze, az a bizonyos, "ágyúlövöldözős"
Csajkovszkij-nyitány. HFN/RR február.
Március
Az elektroncső valaha eldugni való ormótlanság volt, ma pedig
hivalkodó formatervezési elem? Tessék megnézni az Audio Innovation
komplett erősítőjét a négy EL-34-gyel és előtte az öt PCC88-cal, és
még inkább az amerikai MAN teljesítményerősítő elektroncsöveit a
rozsdamentes acélba ágyazott fémhengerek tövében! A jövő század
formaterve - de hol veszünk elektroncsövet a jövő században?
Elektroncső mint formatervezési elem. Audio Innovations Series 500
(fenn) és a MAN teljesítményerősítő (lenn). HFN/RR március.
Ez utóbbi erősítőt a Las Vegas-i szórakoztató elektronikai
kiállításon fotózta le Ken Kessler, más különleges "dizájn"-okkal
együtt. A legangyalibb közülük az EMC freskónak álcázott
panelsugárzója (nem elektrosztatikus, de valami hasonló), erről
tényleg senki se találná ki, mire is szolgál. Kevésbé reneszánsz, de
szintén kellemes látványt nyújt a Martin-Lognn elektrosztatikus
szub-basszussugárzója, nemkülönben az SME IV. hangkar, amely
(valamivel) olcsóbb az V-nél, és választ ad arra a kérdésre, hogy az
SME cég eddig miért hagyta ki a III-as után a IV-es típusszámot.
Képek a Las Vegas-i hifi-kiállításról. A Wohltemperiertes Hangkar után
itt a Wohltemperiertes Futómű; a"pótlólagos" SME-hangkar: a IV., a
16-szoros túlmintavételezésű Cambridge CD2 CD-játszó és a Martin-Logan
ribbon szub-baszussugárzó. HFN/RR március
Reneszánsz freskók? Nem: az EMC hangsugárzók. HFN/RR március
A kiállításon egyébként "a nívós analóg lemezjátszókat egy kézen
meg lehetett számolni, ezzel szemben az új CD-játszókat két kézen sem
tudnád megszámolni, hacsak nem binárisak az ujjaid. A legizgalmasabb
köztük a Cambridge Audio 16-szoros túlmintavételezésű CD2-je, habár ez
még csak prototípus. Láttam elektroncsöves CD-játszókat (a CAL
Tempest-en kívül is!), és ami a tömeggyártást illeti, a japánok azt
suttogják, hogy rövidesen 50 (!!!) dollárért is gyártanak már
CD-játszót."
"Itt a DAT, hol a DAT. Trio, Sansui, Sony, Denon, Onkyo és még
sokan mások demonstrálják, de szállítási határidőt még egyikük sem
vállal. Mindazonáltal a DAT már itt áll a kapuk előtt, akár tetszik ez
a Philipsnek, akár nem. És meg kell mondanom, ezek a prototípusok mind
jobban szólnak, mint a korai CD-játszók!"
* Kondenzátorok után ellenállások. Ben Duncan új, háromrészes
cikksorozatba kezd, hogy megismertesse velünk az ellenállás (mint
elvont fogalom) lelkivilágát és leírja az ellenállás (mint konkrét
elektromos alkatrész) ismert, illetve rejtett paramétereit.
* Ismét irány a Mesterséges Koncertterem, a Yamaha DSP-1
teremhang-processzor útmutatása szerint (lásd Mozaik l.). Ezúttal
Martin Colloms szentel neki egy kiadós revüt, és lelkesen dicséri:
"még oktatóeszköznek is beválna, zeneszerzők, hangmérnökök,
hifi-kritikusok (!) és építészek számára" - de azért elsősorban a
középkategóriájú berendezésekhez ajánlja. Mi már tudjuk, hogy ez mit
jelent.
"Ki itt belépsz, koncertterembe lépsz be". Yamaha DSP-1
hangtérprocesszor. HFN/RR március
* Erősítők, tunerek kiérdemelhetik az audiofil jelzőt -
receivereket senki sem nevez audiofilnek, pedig némelyiket
bármelyikünk elfogadná. Paul Miller most két ilyen "kívánatos"
receivert vizsgál, a Nakamichi SR-3 (700,-) és SAE-R102 (550,-)
típusjelűt, és oda lyukad ki, hogy ezek sem olyan nagyon kívánatosak.
A Hitachi FT-5500/II vagy a Sansui TU-D99XL tuner, más oldalról a
Rotel, a Myst, a Mission erősítői játszva lekörözik őket.
Mégsem audiofil jószág az összeépített tuner-erősítő? Nakamichi és SAE
receiver. HFN/RR március
* Az új Ortofon MC-hangszedőt, az MC30S-t Ken Kessler egy
Oracle/Croft/Krell/Apogee láncon hallgatja, és ezt írja róla:
"Ez egy ultra-kifinomított változata az MC20 Supernek. A
hangképnek megvan a kellő súlya (ha nem is akkora, mint a Koetsu
Rednek), térhatása a Monster Alpha, a Talisman Alchemist és a Garrott
Decca mellé helyezi. Nincs annyira széles színpada, mint a jobb
Denonoknak, de a térmélysége (és a térmagassága) fenomenális. Nem éri
el az MC2000 kvalitásait, viszont nem is hajlamos a sterilitásra (mint
az MC2000, bizonyos rendszerekbe illesztve). Az Ortofon cég aggasztóan
ügyes volt, kitöltötte a hézagot az MC20S és az MC2000 között, és
pontosan annyit kér az MC30S-ért, amennyit az megér." Eszerint az
MC30S éppen 260 fontsterlinget ér.
* További tesztek: Harman/Kardon PM635 erősítő (180,-) és TU912
tuner (220,-) mindkettőt dicsérik. Philips CD10, hordozható CD-játszó
a la Walkman (kivitelétől függően 180-210 font), amely csaknem annyira
jó, mint a legelső Philipsek voltak, és jobb, mint a Sony D50/II. Moth
hangkar (65,-) egyetlen darabból áll, pontosan úgy néz ki, mint a Rega
RB300; állítólag szintén nagyon jó. Audio Technica ATF3 pickup (70,-)
- Colloms nagyon dicséri egy rövidtesztben, és legközelebb bővebben is
akar írni róla.
Személyi CD-játszók a la Walkman: Philips CD10 éc Technics SL-XP5.
HFN/RR március-április
* Szakmánk törvényei diktálják. hogy lehetőleg minden számban
szerepeljen egy annyira drága masina, hogy az olvasóközönség
felháborodjon, a szerkesztő pedig magyarázkodásra kényszerüljön. Ezt a
szerepet most a Cello Audio Suite elnevezésű előerősítőre osztották. A
Cello céget a hírneves amerikai konstruktőr, Mark Levinson alapította
azután, hogy kivált a saját nevével fémjelzett Mark Levinson cégből.
Elsőnek egy szuper-hangszínszabályzót produkált (Audio Palette, 9000
fontért - lásd HFM 20., 49. oldal). Erről a készülékről még a brit
szakírók is kénytelenek voltak elismerni, hogy - eltérően minden eddig
ismert ekvalizátortól - nem visz a hangképbe semmiféle torzítást.
Második készüléke egy előerősítő, amelyet Dick Burwen közreműködésével
tervezett (ez a név szintén nem ismeretlen ebben a szakmában).
Valójában az Audio Suite nem egyetlen készülék, hanem egy
modulrendszerű komplexum, amelyen belül még a szoros értelemben vett
előerősítő is négyféle lehet: Standard, Basic, Premium, Ultra Premium.
A négyből a középső kettő van meg (ezek képezik a jelen teszt
tárgyát), a másik kettő még a rajzasztalon fekszik. Ki lehet
egészíteni őket különféle ki- és bemenetekkel, még CD-játszóhoz való
analóg elektronikával is - habár ez az opció ma még terv csupán. Az
Audio Suite előerősítő alapára 5000 font, de ha ügyesen állítjuk össze
a modulokat, akár négyszer ennyit is kiadhatunk rá. A tápegysége
egyébként akkora, hogy szemrebbenés nélkül elhajtja a kisebb
teljesítményerősítőket is. Mérve pedig csaknem műszer minőségű.
És úgy is szól. A Basic változat megállja a versenyt az ARC
SP11-gyel és a Motif MC-7-tel - a Premium változat pedig fölényesen
jobb a Basicnél. Colloms azt írja, a Cello Audio Suite épp oly
elengedhetetlen eszköze a szubjektív tesztnek, mint mondjuk a
Hewlett-Packard analizátor a műszeres mérésnek.
Április
Mark Levinson, hangszerrel és műszerrel: bőgővel és Cello Audio Suite
előerősítővel. HFN/RR március-április
Következzék akkor mindjárt egy interjú Mark Levinsonnal, a Cello
cég alapító-elnökével. Őt látjuk a képen, de nem csellóval, hanem
bőgővel, ez a hangszere. (Levinson szenvedélyes dzsesszmuzsikus.)
"Egészen 1971-ig hivatásszerűen is játszottam, olyan zenészekkel,
akik már akkor is jónevűek voltak, vagy azóta szereztek nevet. De nem
állhattam ezt az életformát. Megismerkedvén az indiai zenével, Indiába
készültem, hogy ott tanulmányokat folytassak, de előbb Svájcba kellett
utaznom, magnóért, a Stellavox céghez. (Hogy el ne felejtsem, előzőleg
már kapcsolatba kerültem a filmgyári hangstúdiókkal, magam is
építgettem ezt-azt.) Amit a Stellavoxnál láttam, annyira
fellelkesített, hogy feledve Indiát, repülőjegyet, vízumot, azonnal
hazautaztam a szüleimhez, hogy kölcsönkérjek 15 ezer dollárt, és
megalapítsam a magam kisvállalatát (valóra váltva a nagymamám álmát,
hogy belőlem is kapitalista legyen...)"
"Kezdetben csak a profi hangtechnika foglalkoztatott, keverőket,
mikrofonerősítőket építettünk. Aztán egyszer valaki megkért, csináljak
neki egy fono-előerősítőt. Összehasonlította egy öreg, csöves
Marantz-cal, és megdöbbent, hogy az enyém mennyivel jobb. Azt mondta,
hogy sorozatban kéne gyártani."
"Abban az időben nem létezett olyasmi, hogy High End Audio. A
legdrágább előerősítő valamelyik McIntosh volt, 375 dollárért. Az én
első előerősítőm 2000-be került. Azért választottam éppen a
fonoelőerősítőt, mert megfigyeltem, hogy a stúdióban csupa profi holmi
van, de amikor a hangfelvételt le akarják játszani, akkor előhúznak
valami olcsó hifi-előerősítőt. Rájöttem, hogy eziránt van kereslet.
Dick Burwen (akinek egész elektronikai tudásomat köszönhetem, nélküle
sose boldogultam volna) rávezetett, hogy a legjobb minőségű
alkatrészeket soha nem alkalmazták a hangtechnikai iparban. Az orvosi
műszerekhez igen, a komputerekhez igen, a repülőgépekhez igen - a
hifihez nem."
"Az a legnagyobb baj, hogy mindig a lejátszóberendezés dönti el,
mit szeressünk hallgatni. A régi jó időkben, meg ma is, ha valaki
hifitornyot vásárol: csak felteszi a tűt a lemezre, és hallgatja, ami
szól. Nem sok köze van az élő zenéhez, de ki bánja. Aztán, amikor
egyre többet költ a berendezésére, egy egész tilalmi listát kell
összeírnia arról, hogy mit nem tanácsos hallgatnia. Nem lehet feltenni
ezt, nem lehet feltenni azt, mert ez sem szól jól, az sem szól jól, és
csak azt lehet feltenni, ami jól szól. Az emberek teljesen leszakadnak
a zenéről, és eljutnak az úgynevezett audiofil lemezekig, amelyeket
egyébként senki sem hallgatna."
"Célom, álmom, hogy azt mondhassam: hallgasd, amit akarsz! Menj be
a boltba, vedd meg, amit látsz, LP-n, CD-n vagy műsoros kazettán, és
hallgasd otthon békességben. A Cello ehhez ad eszközt. Engem sohasem
az érdekelt, hogy mi szól jól. Én sohasem akartam csupán egy jó
előerősítőt vagy végerősítőt építeni. Én a zenei eseményt akarom
reprodukálni, és ez alapvetően más dolog."
* "Ígéretes" CD-játszók (értsd viszonylag olcsók, de újak): Denon
DCD700, Philips CD350, Rotel RCD820BX, Sansui CDV550R. A
legszimpatikusabbnak a Philips látszik (távvezérléssel együtt 250,-);
az ugyancsak Philipsből épített Rotel talán egy árnyalatnyival jobb,
viszont 130 fonttal drágább.
* A PT TOO (amit angolul úgy is lehet értelmezni, hogy: "PT-t
nekem is!) a Pink Triangle lemezjátszó legújabb inkarnációja, a Linn
Sondek egyik legtekintélyesebb vetélytársa. Plexi-szerű tányérja van,
fordított csapágyazással (a tengely áll, a persely forog - lásd a
képen), a szub-sasszija Aerolam (alumínium sejtszerkezet, könnyű és
merev, ebből építi a Celestion is az SL600-as hangsugárzó dobozát), és
különálló, kvarcstabilizált tápegysége. Colloms abszolút semlegesnek
ítéli a PT hagját: "tetszett annyira, hogy vegyek magamnak egy ilyen
gépet".
Plexitányér és fordított csapágy: Pink Triangle PT TOO lemezjátszó.
HFN/RR április
* További tesztek. Musical Fidelity MVT/P170 elő/végerősítő (nem
mondják, mennyi, de drága). Canton Fonum 50, Fonum 150 és CT800
hangsugárzók (250, 355 és 650 font; az első kettő sehogysem tetszik a
brit fülekeiek, de a harmadiknak az erényeit elismeri Albion.
Abbi'ony.) Beyer fejhallgatók: DT320 (32,-), DT770 (110,-) és DT990
(120,-); Ken Kesslernek a két szélső - nyitott - modell hangja
tetszik, a középső, zárt modellé nem. (Mi két hét múlva tesztelünk
fejhallgatókat, köztük a három Beyert is! Közös nevező? A szerk.)
* Még egy perc, és a boltban vannak a DAT-masinák, a digitális
magnók - konstatálja Barry Fox a Technológia rovatban. Az összes japán
gyár ugrásra készen áll, az Aiwa pedig már közhírré is tette, hogy
március 2-án forgalomba hozza DAT-készülékét, 800 fontsterlingnek
megfelelő yenért. (Azóta tehát már forgalomba is került.) Minthogy az
Aiwa részvényeinek 54 százalékát a Sony tartja a kezében, feltehetőleg
ő lesz a második.
A japánok máskor nem kotlanak ennyit egy-egy új technológián:
piacra dobják, amint megvannak vele. Most azért megy ennyire nehezen a
dolog, mert a japán gyárak kényes helyzetben leledzenek: nem akarják
provokálni a nyugati hanglemezipart, amely legszívesebben megfojtaná
őket egy kanál vízben. Annyi már biztos, hogy az első DAT-magnók
digitális bemenete 44,1kHz-es mintavételi frekvenciával nem
kommunikál, hogy ne tudja átvenni a Compact Disc műsorát még digitális
formában. Nemes politikai gesztus - csakhát ha nem lehet másolni D/D,
akkor majd másolnak az emberek A/A, azaz a CD-játszó analóg
kimenetéről a DAT-gép analóg bemenetére, és nem fogják azzal hülyíteni
magukat, hogy akkor most elrontották a hangminőséget.
"A nagy kérdés: vajon beépítik-e az első DAT-magnókba a CBS által
forszírozott Copycode áramkört, amely tényleg megakadályozná a
másolást CD-ről DAT-ra. Szerintem senki se fogja beépíteni. Aki
megteszi: értéktelen árucikket hoz forgalomba. Habár szó van róla,
hogy esetleg minden magnót két típusváltozatban hoznának ki: egyet
Copycode-dal, egyet anélkül - és az erényöves változat lenne az
olcsóbb. (Vajon elképzelhető-e, hogy a japán gyárak minden típussal
kétszer annyit bajlódjanak, és hogy a kereskedők is minden magnóból
kétfélét raktározzanak?) Azt is rebesgetik, hogy a hanglemezgyárak is
kettős formában hoznák ki felvételeiket: egyet Copycode-olva, egyet
érintetlenül, és az előbbi változat lenne az olcsóbb, merthogy annak a
műsorát nem lehet lemásolni... Fog ez menni? Szerintem nem.
Úgy látom, a hanglemezipar általában, és különösen a CBS semmit
sem tanult a kvadrofon idők kettős kiadványainak kudarcából, valamint
abból a nonszensz-akcióból, amikor is a CBS a normál hangfelvételeknek
egyszersmind egy CX-zajcsökkentővel kódolt változatát is kihozta.
Mellesleg szólva, eddig még nem demonstrálták a szakemberek előtt,
hogy a Copycode nem rontja el a felvételek hangminőségét már eleve."
"Ami az európaikat illeti, csupán két olyan cég van, amely képest
DAT-magnót gyártani: a Philips és a Grundig. A Grundig fel is készült
rá, csak még nem döntötte el, hogy tegye-e vagy ne. A Philips ugyan
eredendően DAT-ellenes (neki másban fekszik a pénze!), de azért
lepaktált az Akai-Mitsubishival. Ha az üzlet megindul, a Philips egy
szemvillanás alatt beszáll. Ha az üzlet nem indul meg, akkor a Philips
alig veszít rajta..."
HIFI ANSWERS
1986. december
Nagyon nincs megelégedve Keith Howard a Philips CD-játszók új, 16
bit felbontású generációjával. Arra gyanakszik, hogy baj van az új
"chip"-pel. Nem kellett volna ennyire sietni, nem kellett volna
felvenni a Sonyval a bit-versenyt egyelőre meg lehetett volna maradni
a régi, bevált, 14 bit-négyszeres túlmintavételezésnél...
* Annál szebbeket ír Jimmy Hughes a Denon DCD-1500-ról. Ez a 16
bit felbontású, de csak kétszeres túlmintavételezésű masina (440,-)
állítólag a Meridian Pro-val vetekszik.
* Hogy tetszik az új Musical Fidelity A100/A270 elő/végerősítő?
Nekünk nagyon. Ha nem nézzük az árát (1400,-). Az előerősítő
didaktikailag is érdekes: még balansz-szabályozó sincs rajta!
* Tesztek. Kiseki Agate Ruby hangszedő 700-ért ("egyik fülében
lógjon két agát..."), aztán néhány erősítő: Counterpoint SA-12
teljesítményfokozat egy vagyonért (hibrid konstrukció: elöl csövek,
aztán tranzisztorok), Cambridge Audio P40 (200,-), Trio KA-550: manó,
de nem menő (130,-), és végül a Nagaoka MM-hangszedői, amelyek közül
az MP10SB etalonná lépett elő az alsó árkategóriában.
1987. január
Végre megérkezett a Csőcsapda, a Tube Trap, amellyel a szoba
sajáthangjait próbálják csapdába csalni az amerikaiak, és amelyről már
írtunk a Hetedhéthatárban. Keith Howard, a szerkesztő rögtön lecsap a
csövekre, hét darabot állít fel a szobájában, mér és fülel, és egyre
kevésbé hisz bennük. Nem mintha a Csőcsapda nem változtatná meg a
hangképet. Megváltoztatja, de inkább csak a felső tartományban és ott
sem mindig előnyére. Az alsó sávban, 200Hz alatt már csak kevéssé
hatékony. Ehhez képest az ára (1473,- a hét darabért) kissé - sőt, nem
is kissé - magas.
Az idegenbe tévedt teuton hangsugárzó (Spectrum Aktiv A1) érezhetően
meg van rémülve a hatalmas Csőcsapdák láttán. HFA január
* Mindazon hifisták közül, akik kezdetben utálták, de később
megszerették a CD-hangot, igen sokan a Meridian cég Pro-MCD
készülékének köszönhették megtérésüket. Most megjelent az új
szuper-Meridian, a 207 típusszámú. Ez már nem teljesen a Philips
alapgépre épül, habár a lézeroptikát továbbra is a Philipstől
vásárolja az angol cég, és megtartotta a régi, 14 bit-négyszeres
túlmintavételezésű chipet is. A 16 bitest ugyanis még nem tartja
eléggé megbízhatónak. (Figyelemre méltó, hogy a Philips továbbra is
gyártja a régi IC-t.)
A Meridian 207 két darabból áll. Az egyik a tulajdonképpeni
transzportegység, a másik a komplett elektronika a tápegységgel. Az
utóbbinak hangerőszabályozója van: egy nyomógomb, amely 68-at tud
lépni, lépésenként 1,25 decibelt szabályozva, miközben a gép
digitekkel jelzi ki, mekkora szintet állítottunk be. Sőt, van a
készülékben egy előerősítő is a tunerek és a magnók számára (15
decibelt erősít), feltételezve, hogy a tulajdonos mostantól kezdve a
CD játszót tekinti berendezése központi egységének. Persze,
lemezjátszót is csatlakoztathat a CD-játszó vonalbemenetére, de akkor
nyilván közbe kell iktatnia egy fonoelektronikát. A Meridian 207 ára
850 font, a távvezérlőért (a szimplább, illetve a differenciáltabb
típusért) 50, illetve 70 fontot kell fizetni.
Jimmy Hughes, aki szintén a Meridianoknak köszönheti megtérését,
nem dicséri fenntartás nélkül a 207-est. Szembeállítja ennek
"hangzásbeli minőségét" a régebbi gép (és a Denon 1500-as) "zenei
minőségével". A mostani készülék talán jobban szól, de amazokkal
jobban együtt lehetett élni.
* A januári hideg nem kedvez a hangsugárzóknak - egyik sem kap jó
bizonyítványt.
Azon a képen, amely a csőcsapdát ábrázolja (a HFA címlapjáról
vettük), a Spectrum Aktiv A1-et látjuk - nyugatnémet gyártmány, a T+A
cég készítette, VIFA hangszórókból, mozgásvisszacsatolás
alkalmazásával. Ezt a technikát a Philips próbálta népszerűsíteni a
hetvenes években, de nem sokra ment vele. A mozgásvisszacsatolás
megnövelheti ugyan a kisméretű hangdobozok basszusátvitelét, de nem
növelheti meg a basszusteljesítményüket, az utóbbi ugyanis kizárólag a
hangszóró saját tulajdonságaitól függ. Csökkentheti viszont a
harmonikus torzítást, és azért ez - is valami (ha nem is a
legfontosabb). A basszusekvalizációt egyébként mindig az
erősítőteljesítmény növelésével kell megfizetni, a mozgásvisszacsatolt
rendszerek tehát aktív rendszerek, beépített teljesítményerősítővel és
aktív keresztváltóval. Emiatt viszonylag drágák, az Aktiv A1 például
750 fontba kerül, de ebben persze már benne van az erősítők ára is. A
német jövevényt a szerkesztő vizsgáztatja, és kifejezetten pocséknak
tartja.
De most az angol Monitor Audio sem szerepel sokkal jobban az új
R700/MD-vel (az MD toldalék a Metal Dome rövidítése). "Nem olyan ez a
hangsugárzó, hogy be tudna vonni a zenébe, és érdekes lenne
odafigyelni rá" - írja Jimmy Hughes, elismerve azért, hogy a 250
fontsterlinges dobozka civilizáltan, tisztán muzsikál.
Harmadiknak az amerikai JBL Control One minimonitor próbál
szerencsét. Akárcsak a Hi-Fi News (lásd ott), a Hi-Fi Answers is oly
módon dicséri meg ezt a rendhagyó dobozkát, hogy a vevőnek feltétlenül
elmenjen a kedve tőle, és lehetőleg mást vásároljon a 150 fontjáért.
* A Lemezjátszó, Amely Későn Futott: a Linn Axis kerül terítékre.
John Bamford (a szerkesztő helyettese) elmondja, hogy az évtized
elején ő maga is Linnt áruló kereskedő volt, és hogy akkor mennyire
jól jött volna egy ilyen pót-Sondek. Ma viszont már túlságosan széles
körű a konkurencia: a Sondek versenytársa a Roksan Kerxes és a Pink
Triangle, valamivel lejjebb ott a Manticore Mantra (egyre többen
hivatkoznak rá!), az Axis saját árkategóriájában a Logic és a
Systemdek is szóba jön... igaz, nem pont ugyanúgy szólnak, mint az
Axis, másképpen szólnak, de nem szólnak rosszabbul. A vevőnek magának
kell döntenie közöttük.
* További tesztek. Proton P1100/D1200 elő/végerősítő (150/450
font). Ezek nagyon emlékeztetnek a NAD egyik hasonló típusára
(általában a Protonok gyanúsan emlékeztetnek a NAD-okra). A D1200
brutális állat, névleg "mindössze" 100 wattot tud 8 ohmon, de kisebb
impedanciákra is tud dolgozni, ahol is a teljesítmény növekszik;
hídkapcsolásban 4 ohmra 2700 (!) watt csúcsteljesítmény jön ki. A
teljesítmény azonban nem minden, a HFA szerint a P1100 előerősítő
jobban megéri a pénzt. A&R C77, E77, P77 hangszedők (30, 47, 57 font -
áruknak megfelelő minőség), valamint ellenőrző vizsgálat az időközben
gyárilag módosított A&R Arcam Alpha Plus (140,-) és Mission Cyrus One
( 150,-) erősítőkőn. A HFA mindkét változtatást indokoltnak tartja. A
Cyrust különösen dlcséri, és a maga kategóriájában klasszisnak nevezi.
(Lásd a "manók" között, jelen kötetünk poszterképén. A szerk.)
Kívülről jelentéktelen, belülről bizalomgerjesztő: Mission Cyrus One,
a legutóbbi MOD után.
Február
Mennyi idős a kábeled? - kérdezi Jimmy Hughes és felhívja az
olvasók figyelmét, hogy a kábelek öregszenek (oxidálódnak?), és ezért
időről-időre le kell cserélni őket. És a kontaktusokat is időről-időre
meg kell pucoválni. De ezt eddig is tudtuk.
* Amennyire nem szívelik az angol audiofilek az ő nemzeti
büszkeségük, a Tannoy cég klasszikus hangsugárzóit (a "Dual
Concentric" hangszórókat, magassugárzó tölcsérrel a mélyhangszóró
közepében lásd HFM 10.); annyira megkedvelték a házi használatra szánt
"közönséges", kétutas, dómsugárzós Tannoy-modelleket, köztük a kis
Mercuryt. Most itt a Mercury/II (150,-). Alvin Gold "good
allrounder"-nek (mindenevőnek, mindenféle programhoz megfelelőnek)
nevezi a régi típust, és még "allrounder"-ebbnek az új verziót. Habár,
ha jól értjük, Gold jobban örült volna, ha a Tannoy a Mercury helyett
inkább annak egy másik változatát, az MC20 Gold jelűt modifikálta
volna. (De Gold ezt biztosan csak a névazonosság miatt mondja...)
Nem "Dual", nem "Concentric", de szépen szól. Tannoy Mercury II, az
alsó kategória egyik éllovasa. HFA február
* Ugyanő teszteli az Acoustic Research nagy, háromutas, AR66BX
jelű hangsugárzóját (900,-). Nagyon tetszik neki. "Az utóbbi időben
annyira hozzászoktunk a kisdobozokhoz, hogy már nem is tudjuk, milyen
jó basszusa lehet egy hangsugárzónak. Például ennek."
* Jókora CD-játszót fogott Jimmy Hughes: a Technics SL-P1200 nem
kevesebb, mint 800 fontba kerül, és professzionálisnak van álcázva,
amennyiben olyan különleges szolgáltatásai vannak, mint "diai search
system" meg "pitch control". Ha ezek be vannak kapcsolva, a drága
Technics úgy szól, mint az egészen olcsó masinák. Ha nincsenek
bekapcsolva, akkor sem szól jobban a 4-500 fontsterlinges gépeknél,
például a Denon DCD-1500-nál.
* Hughes, mint már többször megírtuk róla, CD-párti, pontosabban:
nem CD-ellenes, azt tartja, hogy a jó CD semmivel sem rosszabb, mint a
jó LP, sőt. Most egy analóg eszközt vizsgál, a Mission cég módosított
hangkarját, a Mechanikot (600,-). "Be kell vallanom, ezidőtájt több
vinil korongot hallgatok, mint CD-t. Amióta ez a hangkar megérkezett,
az én lejátszóberendezésemben helyreállt a CD és az LP egyensúlya.
Bármelyiket hallgatom, mindegyikkel meg vagyok elégedve." Érdekes,
hogy az új Mechanik egyszerűbb a réginél, a tűerőt a hátsó, nagy
ellensúllyal kell beállítani, ez a hangkar tehát nincs dinamikusan
kiegyensúlyozva. Pedig egy időben mekkora fontosságot tulajdonítottunk
ennek a kritériumnak!
Már nincs dinamikusan kiegyensúlyozva - és mégis sokkal jobb. A
robusztus Mission Mechanik hangkar. HFA február
* Hogy mennyire nem lehet tankönyvből minősíteni a készülékeket,
arra az új, "büdzsé" Thorens TD280 ( 155,-) szolgáltat példát. Noha a
Thorenst messzi földön úgy ismerik, mint a függesztett alvázú
lemezjátszók egyik apostolát, a TD280 "merev" vázú készülék - és Alvin
Gold szerint mégis szebben szól, mint hosszú évek óta bármelyik
Thorens... Ez a dicséret a Thorens cég számára egy jókora
hátbarúgással is felér.
Március
A hírrovatból: itt az új Linn csúcshangszedő, a Troika (550,-).
Persze, ez is Supex-modell, amelyet a japánok a Linn kívánalmainak
megfelelően alakítanak ki úgy, ahogy egyébként biztosan nem csinálnák.
Különlegessége, hogy nem kivezetőcsapjai vannak, hanem kivezetőkábelei
(!), és nem két csavarral kell felerősíteni, hanem hárommal (!!!). A
harmadik csavar helye hátul, középen van; a Linn Ittok hangkart el
kell vinni a helyi Linn-kiskereskedőhöz, az majd kifúrja a megfelelő
helyen, és ez tényleg érdekes módosítás.
* Mert különben a márkás lemezjátszók módosítása legtöbbször abból
áll, hogy megváltoztatják, s lehetőleg külön dobozba építik a
tápegységüket. Legújabban az Elite Rock kapott új tápegységet, amely
még varázslatosabbá bűvöli a lemezjátszó hangját (egyszersmind
kivarázsol 125 fontot a vásárló zsebéből). Hogy miért fogalmazunk így?
Azért, mert a dobozka neve: Merlin.
Tápegységek, lemezjátszóhoz: lent az Elite Merlin, fent a Heybrook
TPS. HFA március-április
* Legutóbb (Mozaik 1.) rajzokat is adtunk a "doboztalan
hangdobozokról", köztük a Naim SBL-ről. Nos, itt van az első
szubjektív revü, Peter Turner tollából. Etalonnak a Linn Isobarik
kínálkozik, a Linn/Naim rendszer hagyományos hangsugárzója, de Turner
lebeszél minket erről a párosításról: mindkettőnek másban van az
ereje, az Isobarik inkább dinamikus, a Naim pedig muzikálisabb. A
basszusa is nagyon szép, sokkal szebb, mint például a KEF 105-ösé.
Turner mindazonáltal megmarad az Isobariknál.
Az alsó doboznak csak a térfogatát használják ki, egyébként le van
választva a funkcionális rendszerről. A "doboztalan" Naim SBL. HFA
március
* Megint egy nagy doboz következik, a Mission780, becenevén
Argonaut (780 fontért - talán csak nem aranygyapjúval van kitömve? az
argonauták arra vadásztak!). Két nagy hangszórója van, a dómja elé
pedig egy elliptikusan kiképzett tölcsérszerűséget raktak úgy, hogy
nem csoda, ha Alvin Gold "a legnagyobb hatásfokú hifi-hangsugárzónak"
nevezi, de egyébként takarékoskodik a dicséretekkel, és azt is
megkockáztatja, hogy a tervezők "nagyon kevés műfajt és azokon belül
is nagyon kevés felvételt hallgattak, amikor ezt a hangsugárzót
kikísérletezték". Szóval: nagyot szól, de kicsit fárasztó.
A tölcsér megint nem vált be. A Mission Argonaut lemaradt az
Aranygyapjúról. HFA március
* Úgy hírlik, vannak CD-párti és CD-ellenes hangsugárzók is. Az
Apo ee cég szélessávú ribbonsugárzója, a Duetta (lásd HFM 22.) eddig
CD-ellenesnek minősült, és ezért most kihozták egy módosított
változatát. Alvin Gold szerint csodálatos hangsugárzó (azért a 3350
fontért?!), de "távolról sem CD-fanatikus".
* A két nagy mellé még egy törpedobozt is kap Alvin, ráadásnak a
Goodmans Maximot, amely a 70 fontsterlinges árával alávág a Wharfedale
Diamondnak, alávág a Toshiba SS-33-rak, alávág mindennek. És állítólag
nagyon megéri a pénzét.
Maximka (Goodmans Maxim), aki a legolcsóbb legény az egész
hifi-piacon. HFA március
* Két drága CD-játszó: a Marantz CD94 (800,-), nagyon szépen szól,
de nem mondják, mihez képest, valamint a Sono CDP-502ES/II (700,-),
amely szintén nagyon szépen szól, szebben, mint a Denon DCD-1500
(Jimmy Hughes etalonja), de nem annyival, mint amennyivel többe kerül.
Philipsbe oltott Marantz: a CD94 CD-játszó. HFA március
* További tesztek. Audio Innovations Series 300 komplett, 2x25
wattos elektroncsöves erősítő (300,-), nagyon dicsérik. Madrigal
Carnegie One MC-hangszedő (600,-), csak a legjobbak mögött marad el.
Marantz ST-26L tuner (110,-): megéri az árát.
Április
"Fogtunk valamit" - jelzi David Präkel, meghallgatva a Monitor
Audio R852/MD hangsugárzót (350,-). Ebben is metál dóm van, de jobb,
mint a múltkori. A keresztváltó pedig annyira kevés, hogy szinte nem
is létezik: mindössze 2 alkatrészből áll. Az R852/MD élénk hangon,
kiadós dinamikával zenél, és Präkel szerint "behatolt abba a körbe,
amely eddig a Celestion SL6 territóriuma volt".
Egy izgalmas Monitor Audio hangsugárzó: az R852/MD. HFA január
* Néhány oldallal előbb, a HFN/RR szemléjében már szóba került a
CBS által proponált Copycode eljárás, az "erényöv a DAT-magnók
számára", amely megakadályozná, hogy közvetlenül, D/D úton lehessen
másolni a Compact Disc műsorát a digitális magnókra. Keith Howard is
elmondja a maga véleményét, egyszersmind részletesen elmagyarázza, mit
művel a Copycode. Nos, a másolásgátlás azzal kezdődne, hogy az LP, CD
vagy műsoros kazetta készítésekor meredek (6. rendű) szűrővel
kivágnának a műsorból egy sávot, 3,84kHz középfrekvenciával. A
DAT-magnó, ha van benne szemérem és Copycode áramkör, azonnal megérzi
ezt a hiányt és lekapcsolja a felvételt...
Tekintve, hogy ez a 3,84kHz a legkritikusabb frekvenciatartományba
esik, s hogy a CBS még csak nem is digitális (tehát viszonylag
kézbentartható), hanem analóg (fázishibát okozó) szűrésre gondol,
alighanem egyetlen épelméjű szakember sem hiszi el (hacsak nem a
CBS-nek dolgozik), hogy a Copycode eljárás nem befolyásolja a
hangminőséget. És hát a japánok nagyon is épelméjűek.
* A HFA is teszteli az Oriofon MC3O Supert, és ugyanazt mondja,
amit a HFN/RR: kitűnő, zenei hangú pickup, de azért messze nem
Koetsu-kaliberű. Ahhoz hiányzik a "súlya". És egy kicsit magasba húz.
* "Van egy tippem - mondja Alvin Gold -, az Audio Technica AT95E
hangszedő (10,-). Egy húszas alatt sehol nem kapsz ennyire jó
pickupot. Erre még mások is rá fognak jönni; ne feledd, kitől
hallottad először."
"Van egy tippem: az AT95E. Ne feledd, hogy tőlem hallotad először."
HFA április
Lehet egy lyukkal több? Linn Trojka hangszedő, kilógó madzagokkal. HFA
március
* "Philips mechanika, audiofil kondenzátorok, s hozzá azok az
anakronisztikus elektroncsövek..." Ide is megérkezett a Tempest, a
California Audio elektroncsöves CD-játszója. Jimmy Hughes kaparintja a
kezébe, és egy középkategóriájú géppel, a Sony CDP-502ES/II-vel
hasonlítja össze. Azt találja, hogy átlagos berendezésen hallgatva
nincs nagy különbség a kettő között, de igazán jó minőségű
rendszereken bizony kiderül, hogy a Tempest tisztább, nyugodtabb,
egységesebb. "Az elnevezésével nem értek egyet. Ez a gép egyáltalán
nem viharos, éppen ellenkezőleg: ezt a CD-játszót azok számára
találták ki, akik nem szeretik a CD-hangot."
* Még egy légpárnás hangkar: az Eminent Technology második
modellje (960 fontsterling; egek, ennyiért már egy audiofil minőségű
lejátszóberendezést lehet vásárolni!). Legjellemzőbb tulajdonsága,
hogy nehéz felszerelni, beállítani és kezelni (még ez is!), de
rendkívül semleges a hangja.