Hangszer-Guinnes |
Leg... leg... leg. Miért éppen a hangszerek között ne lehetnének
rekorderek? A hangszerek története az egyetemes emberi kultúra
története is: egyaránt tükrözi a társadalmi, a technikai és a
természettudományos fejlődést. Bőviben vagyunk az adatoknak és az
érdekességeknek: melyik hangszercsaládnak mely tagja a legősibb... a
legmonumentálisabb... a legparányibb... A Rekordok Könyvében (és
persze más egyéb, kuriózumokról szóló kiadványokban is) gyakran esik
szó zeneszerszámokról. Összegyűjtöttünk néhány "legesleg"-et. Tudjuk,
hogy ez a rekordhajsza egy kicsit céltalan, egy kicsit ostoba, egy
kicsit reklámízű - de játéknak nem rossz.
A Múltnak Kútja
A Minden Idők egyik legrégibb megszólaló hangszere éppen
Magyarországon került elő az idők (és a talajrétegek) mélységeiből. Az
istállóskői csontfurulyát (vagy fuvolát?) 22-25 ezer évvel ezelőtt
faragták ki egy barlangi medve combcsontjából. (Vértes László régész
találta meg 1951-ben.) A 11cm hosszú sípnak 3 fúrt lyuka van, és úgy
kell megszólaltatni, mint a fuvolát. A kifújható hangsor:
fisz2-esz3-fisz3-a3-b3-
3- h3. Hasonlóan régi leleteket csak Szibériában
találtak, azok mammutcsontból készült sípok.
A neolitikumból (i. e. 5-10 ezer év) való hangszerek már agyagból
készültek, ebből az időből származnak a legősibb cserépcsörgők és
cserépdobok stb. Későbbiek a fémhangszerek (hárfa, líra, kithara,
fémsíp): a mezopotámiai Ur városának feltárásakor 3600 éves példányaik
kerültek felszínre. A legrégibb trombiták 3500 évesek, Tutankhamen
fáraó sírjában találták meg őket. Az egyik ezüst, ez 58cm hosszú, a
másik bronz, némi aranyozással, ennek 50cm a hossza. A régi idők
trombitájának hangját Plutarkhosz a szamár ordításához hasonlította.
Úgyhogy el tudjuk képzelni e hangszerek zenei kvalitását.
A legöregebb harang 3000 éves és babiloni eredetű, de ősi
ábrázolásokról ismerünk 5000 éves harangokat is. Európában a legrégibb
ismert toronyharang Pisából való, 1106-ban öntötték. Magyarországon
Dág határában 1200 körül öntött, 47,5cm magas harangot szántottak ki a
földből - ma Esztergomban a Balassi Múzeumban látható.
Szintén magyarországi lelet a legrégibb rekonstruálható orgona, az
aquincumi Hydra. Az aquincumi tűzoltó egyesületé volt, i. sz. 228-ban
kapták. Egy tűzvész idején a pincébe zuhant, betemetődött, így őrízte
meg az idő az utókornak. Ma sem tudják eldönteni, hogy valódi
víziorgona volt-e, vagy egy bőrredős fújtatós hangszer. (Feltételezem,
hogy sokan nem tudják, mi is az a víziorgona. Ez a hangszer az orgona
őse. Az a különlegessége, hogy a dugattyúkkal keltett áramló levegőt,
mielőtt a sípok alatti szélládába érne, egy vízbemerített üstön
vezetik keresztül, és a vízoszlop nyomása kiegyenlítetté teszi a
széláramlatot. Ez a hangszer olyasféleképpen működik, mint a duda,
ahol is a légzsákba fújt levegőt a játékos a könyökével préseli ki,
így biztosítja az egyenletes szélnyomást.) A Hydrát több ízben
restaurálták és rekonstruálták (a hatvanas években még egy tudós
bizottság is felügyelte a munkát). Legutolsó rekonstruált változatát
1969-ben építették meg, ez látható a képen.
Nagyon kevés olyan régi hangszert találunk szerte a nagyvilágban,
amely még ma is úgy működik, mint hajdanában. Az idők során ugyanis
tönkremennek az alkatrészek, kivéve, ha nemesfémből készültek.
Használat közben minden kor átalakítja az eszközeit a maga zenei
ízlésének megfelelően ...és mire a hangszert "megmentik", már alig
hasonlít az eredetihez. Zenei világunk (helyesebb talán a "zenei kép"
szó) egyébként is más, mint elődeinké volt, így hát nem is tudjuk
pontosan megmondani, milyen volt az a hangzás, amit őseink szépnek
tartottak...
A legidősebb még működő orgona a sioni Katedrálisban látható.
1390-ben építették, 8 regiszteréből négy még eredeti. A hangszer jól
mutatja a gótikus orgonaépítészet jellegzetességeit.
Minden hangszerfajtából felsorolhatnám a még működő
legöregebbeket, de nincs szándékomban untatni az olvasót, különben is
mai sétánkon csak a non plus ultrákkal foglalkozunk. Mellesleg, ahogy
történelmünk sem tökéletesen áttekinthető és egyértelmű, úgy a
hangszerek történetében is sok a homályos pont, a hipotézis. De
például a napjainkban is működő legöregebb zongorákat biztosan
ismerjük, ezek Bartolommeo Cristofori hangszerei 1720-ból. Eredeti
nevük "gravicembalo col piano e forte". (A legjobb állapotban levőt
Lipcsében őrzik, a mi képünk a New York-i, a Metropolitan Múzeum-beli
hangszert mutatja.) Cristofori nagy találmányának, a
kalapácstechnikának zenei jelentősége a hangszer nevében is benne van.
A "piano e forte" azt jelenti, hogy a billentyűk gyengébb vagy
erőteljesebb lenyomására a hangszer halkabban vagy hangosabban szólal
meg.
A legrégibb fortepianó, Cristofori hangszere
Az óriások árnyékában
A magas hegyeket, a széles, hömpölygő folyókat, a legfényesebb
csillagokat, az óriási piramisokat, a hatalmas katedrálisokat, a
legmagasabb felhőkarcolókat áhítatosan tiszteljük, mert hozzájuk
képest mi elenyészően kicsik vagyunk. Hasonló csodálatot érzünk a
hatalmas harangok, orgonák, gongok láttán - hát még, amikor a
hangjukat is meghalljuk! (Persze, egy kis fejcsóválást azért
megengedünk magunknak.)
A mammut-orgona játszóasztala Atlantic Cityből
Kezdjük mindjárt a legnagyobbal. A világ leghatalmasabb hangszere,
a gigantománia csúcsa az Egyesült Államokbeli Atlantic City-ben
található: egy hatalmas orgona a Convention Hallban. Magának a Hallnak
a méretei sem csekélyek, ez egy 152,5x91,5x42 méteres terem, 41 ezer
ember befogadására alkalmas. Az orgona 1931-ben épült. Két
játszóasztala közül a nagyobb 7 manuálos (lásd a képen), a kisebbik 5
manuálos és mozgatható, akár a nagyobb mellé is vihető. Az orgona
különféle regisztereinek száma 1477. (Egy 80 regiszteres orgona már
nagynak számít!) Több mint 33 ezer sípja van, a legkisebb 4,7
milliméteres, a legnagyobb 19 méter hosszú. Az orgonasípoknak 8 nagy
orgonaházat építettek a csarnok más-más részeiben. A hangszer teljes
mechanikai teljesítménye 270kW, akusztikai teljesítménye 3 ezrelékes
hatásfokkal számolva 810 watt. (Összehasonlításképpen: egy harsonáé
5W.) Leghangosabb regisztere, az Ophikleid többszörte hangosabb a
vonatfüttynél. Zenei kvalitásairól nem sok jót hallani. A mi emberi
léptékekhez szokott zenei felfogásunk nem tud mit kezdeni az ilyen
monstrumokkal.
Mint a legtöbb hangszer-gigász, ez az orgona is inkább kortünet,
semmint komoly hangszer. Az amerikai építők Európát akarták
túlszárnyalni. Ugyanis (most következik az Európa-rekorder)
1924-28-ban a passaui Dómban a Steinmeyer cég egy 231 regiszteres
orgonát épített. Ennek 17388 sípja és külön harangjátéka van. A
legnagyobb síp 11,3 méter hosszú, átmérője 50cm és a tömege 306kg. A
hangszert 1977-81-ben átépítették és kibővítették.
Harangjáték az 1600-as évek Antwerpenjéből
Az Európa-rekorder, a Passaui Dóm orgonája
Magyarország sem akart kimaradni a sorból. Máig is legnagyobb
orgonánk 1930-ra készült el Szegeden, a Fogadalmi Templomban. Az
eredeti tervek szerint 166 regiszteres és 11200 sípos lett volna. A
regiszterekből nem mind készült el, ma 139 működik. Az orgonát a híres
Angster cég készítette. A hazai rekord egyszer talán még megdől: immár
7-8. éve építik az esztergomi Bazilika orgonáját. A tervezett
regiszterszám meghaladja a szegediét. Az új orgona (Baróti I. műve)
nem aránytalan hatalmas térben kell megszólalnia. Nemcsak legnagyobb,
hanem talán egyik legtökéletesebb hangszerünk is lesz.
Még egy "leg". Kufsteinben a geroldsechi várban építették meg
1931-ben a világ legnagyobb szabadtéri orgonáját. A vártoronyból
kilométerekre elhallatszik a hangja. 1970-71-ben 4 manuálosra
bővítették, sípjainak a száma meghaladja a 4 ezret.
Súlyos egyéniségek
Az orgonák elsősorban méreteikkel, a harangok a tömegükkel
tüntetnek.
A Cárharang, ahogyan a Kreml előtt ődöngő moszkvaiak látták 1836-ban
Minden idők legnehezebb harangja a jól ismert Cárharang (lásd a
képen). Össztömege 202 tonna lett volna; egy 7 tonnás darab kitörött
belőle, de ami megmaradt, az is világrekord. Alsó átmérője 5,9 méter,
magassága 5,87 méter, legnagyobb falvastagsága 60cm. Nemcsak a mérete,
hanem a története is érdekes. Motorin mester öntötte 1725-ben, az
oroszországi harangöntők zsenialitásának bizonyítékaképpen. (Nem
véletlenül választotta Tarkovszkij az Andrej Rubljov egyik
legfontosabb szimbólumának éppen a harangöntést.) Egy régi feljegyzés
szerint Alexej Mihajlovics cár 1651-ben 320 ezer fontos (közel 160
tonnás) harangot öntetett, de ezt 1701-ben egy pusztító tűzvész
szétrepesztette. Egy másik feljegyzésből megtudjuk, hogy ezt a
harangot Anna cárnő (Nagy Péter cár unokahúga) beolvasztatta, és még
80000 font (40 tonna) fémet hozzáöntetett. Már csak a cárharang
felületének csiszolása maradt hátra, amikor is egy újabb, fél Moszkvát
lángba borító tűzvész rombadöntötte a harang köré épített fatornyot.
Az állványok ledőltek, a tartókötelek elszakadtak, a harang
visszazuhant az öntőgödörbe, az égő fagerendák betemették. Az óriási
máglyát vízzel próbálták eloltani, ekkor repedt ki a harangból az a
bizonyos 7 tonnás darab. (A már olvadó fém nem bírta elviselni a
hirtelen hőmérsékletváltozást.) A harang ezután jó 100 esztendeig ott
is maradt az öntőgödörben, és csak I. Miklós cár uralkodása idején
húzták ki onnan. Nagy kár, hogy ez a harang csorba, hiszen a hangja
lett volna a legfontosabb.
A Guinness Book szerint a legnehezebb (és meg is szólaló) harangot
Burmában öntötték a XIX. század elején. Ez az ún. Mingun-harang 90,5
tonnás, alsó átmérője 5,09 méter, Mandalayában áll. (Ez a rekord nem
egészen hiteles; kínai feljegyzések szerint a cantoni Nagyharang
sokkal súlyosabb volt, megütötte a 136 tonnát!)
Ezek persze mind álló harangok voltak - lengő harang nem érheti el
ezeket a méreteket! (Akárha egy álló és egy rohanó elefánt mozgási
energiáját hasonlítanánk össze!) A világ legnagyobb lengő harangjának
a kölni Dóm 1923-ban öntött Péter-harangját tartják. Tömege 26 tonna,
átmérője 3,4 méter, magassága 4,5 méter.
Külön bekezdést érdemel a harangjáték. A világ legnagyobb
harangjátéka New Yorkban, a Riverside Templomban található (habár
Angliában öntötték). 74 harangjának össztömege 102 tonna. A
legnehezebb 18,5 tonnás. (Mélybasszus, nagy C-ben "brummog".)
Európa legnagyobb harangjátéka 60 harangos. Hangterjedelme 5
oktáv. Erfurtban a Bartholomäus-toronyban helyezték el, és 1979-ben
tartották vele az első koncertet. Készítője a világhírű Apoldaer VEB.
Magyarország legnagyobb harangja a szegedi Fogadalmi Templomban
"lengette" életét. Ma már nem lengetheti. Ugyanis a harangtorony a II.
világháborúban megsérült, és ha lengésbe hoznák a harangot,
összedőlne. Az 1928-ban öntött harang tehát némaságra van ítélve.
Tömege 8,5 tonna, alsó átmérője meghaladja a 2 métert. És hogy nekünk
is legyen Guinness-rekordunk, örömmel számolhatok be egy nagyszabású
tervről. Az utóbbi évek egyik legsikerültebb hangszerújítása a
Jeney-Oborzil-féle hasítékolt alumínium harang. Hogy harangszerűen
szóljon, és hangolni is lehessen, a köpenyén réseket vágnak. Ahogy az
építők elmondták, a 9,3m magas, 7m átmérőjű, kb. 40 tonnás óriási
hasítékolt alumínium harangot ("a Világharangot") a Kopasz-dombon
állítják fel. A haranglábat Finta József tervezné. A világharang köré
más hasítékolt harangok kerülnének, és mindez az alumínium kutatóinak
és tudósainak dicsőségét hirdetné. A Világharangot, ha nem is a súlya,
de a méretei alapján bizton nevezhetjük majd a világ legnagyobb
harangjának. 1/10-es és 1/5-ös változatai már elkészültek.
A harangjátékhoz még annyit, hogy ezen a hangszeren
olyasféleképpen lehet játszani, mint az orgonán, csak a játéktempó egy
"árnyalatnyival" lassabb. Az óriási billentyűket (lásd a képen) az
előadó a lábával tapossa, a könyökével, öklével püföli. Úgy is lehet
játszani, hogy minden egyes harangkötélre ráakaszkodik valaki, és
amikor kell, ránt rajta egyet - de így sokkal nehezebb.
Tam-tam-tam
Mindenféle anyagból születhet hangszer: fémből, fából - sőt, kőből
is, mint a Kínában honos zengőkövek. Fordított "L" alakúak, és
állványra vannak függesztve, úgy játszanak rajtuk. Indokínában, Annam
vidékén óriási zengő kőlapok kerültek elő. Vagy másfél méter szélesek
és úgy 10 centi vastagok lehetnek. A filozófus Konfucius maga is híres
kőzenélő hírében állott. Ahogy mifelénk a bűvös furulya, úgy a régi
Kínában a zengőkövek hangjára történtek csodák. Idézet az Írások
könyvéből (a konfucianizmus egyik "bibliájából"): "Ó, megütöm a
zengőkövet, megütöm a zengőkövet, s a százféle állat összegyűlik és
táncra kerekedik, a hivatalnokok között pedig valódi harmónia
uralkodik." (Ma már ritkák az ennyire muzikális hivatalnokok. A
szerkesztő megjegyzése.)
Maradjunk még az ütős hangszereknél. A zengőkövekhez hasonlóan ősi
hangszer a réses dob. Kelet-Szudánban találtak egy 2,7 méter hosszú,
90cm magas dobot; ez az úgynevezett Khalifus-dob egy állatformát
mintáz. Az ilyen típusú doboknak akár 10 kilométernyire is
elhallatszott a hangja. Az Új-Hebridákról 3,6 méter hosszú dobokat
ismernek. Fatörzsből vájják ki őket, a nevük papdob. Burmában is
óriási, réses fadobokat függesztenek fel a templomokban. Állítólag
elijesztik a rossz szellemeket.
A (mi fogalmaink szerint) valódi, azaz bőrhártyás dobok legnagyobb
példánya az Egyesült Államokban készült 1872-ben, Bostonban. Átmérője
3,65 méter, súlya 2,72 mázsa. (Sajnos, bővebb információm nincs róla.)
Sokáig a Distin cég 1857-ben készített gong dobja vezette a listát
(lásd a képen), ezt a 2,4m átmérőjű dobot egy 5000 éves mezopotámiai
dombormű alapján rekonstruálták. A bivalybőr membrán egészen 1957-ig,
végső szétszakadásáig döngött. A membráncserét bőripari kutatók
bevonásával végezték. A Distin-dobot a Remo cég Disneyland Big Brass
Drumja 1961-ben leszorította a 2. helyre. Ennek a dobnak az átmérője
3,21 méter; a membránt csak egy traktor segítségével tudták
ráfeszíteni az óriási kerékabroncsra. Dehát a dicsőség múlandó,
kiderült, hogy a bostoniak dobja a legnagyobb.
Ezekhez képest kisdobosnak való eszközök a japán da-daiko dobok a
maguk 1,2 méteres átmérőjével és 1,5 méteres hosszúságával. Vallásos
szertartás kellékei, ezért a jang-jin szimbólummal díszítik őket, és
döngetésüket mindig a legderekabb férfiakra bízzák. Ismerünk az
európai zenekultúrából is hasonló méretű üstdobokat.
Gongdobütés. Mintha csak a Rank-filmek Herkulesét látnánk... akit
azonban egy tam-tammal "szinkronizálnak"
Ha már a derék nagy embereknél tartunk, feltehetően sokan
emlékeznek még egy régi filmgyári szignálra: a Rank Filmtársaság
filmjei úgy kezdődtek, hogy egy Herkules a gongütővel jókorát vágott
egy hatalmas kör alakú fémlapra. Ennek a lapnak tam-tam lenne a
becsületes neve - de a filmvásznon csupán egy ál-tam-tamot látunk,
melyet James Blades hangszertörténész kínai tam-tamjának hangjával
szinkronizáltak. A tam-tam egyébként gongféle hangszer. A gongnak két
fő fajtáját ismerjük: az egyik a közepén kúpos jávai gong. Legnagyobb
példányai, a gong agengek 85-100cm átmérőjűek. Ezek neveket is kaptak:
Tigris úr, Földrengés úr stb. A gong ageng-et be lehet hangolni egy
körülírható hangmagasságra. A másik változat a semleges hangú és
terjedelmesebb, sima felületű tam-tam: ez egy fémlemez, és annyira
vékony, hogy egy-egy zenekari tuttinál magától rezgésbe jön. (A filmen
látott fémlap erre nem volna képes.) A tam-tam egyébként kínai
eredetű, de ma már Európában is el tudják készíteni. A Paiste cég
legnagyobb tam-tamjai másfél méter átmérőjűek, lecsengésük akár 1
percnél is tovább tart.
A török eredetű réztányér, közismertebb nevén cintányér legnagyobb
példányait a mongol templomokban őrzik. Átmérőjük jó egyméteres.
A csin-bumm birodalom legnagyobb "hangszere" a dobbantó, ez a
primitív népeknél használatos. Óriási, nemritkán 7 méteres, 2 méter
átmérőjű fatörzsekből faragják. De ismernek olyan dobbantót is,
amelyet egyáltalán nem kell kifaragni: ásnak egy jó nagy gödröt,
ráhelyeznek egy falapot, és arra dobbantanak rá tánc közben. Ezt
azonban inkább a nők művelik, mivel a dobbantás szimbolikus
jelentőségű: a termékenységgel függ össze.
Szubkontra
A különleges fúvós hangszerek jobbára a hosszúságukkal tűnnek ki.
Általában olyan jelzővel illetik őket, amely a feneketlen mélységet
akarja kifejezni: kontrabasszus, szubbasszus, oktobasszus, gravisszima
stb.
A leghosszabb síp valójában az orgona 64 láb hosszú "gravisszima"
regiszterének egyik sípja, de ilyenből több is van, ne tekintsük
rekordnak. Annál is kevésbé, mert nemrég minden rekordot megdöntött
egy "havasi kürt". Ez a hangszer a magas hegyvidékeken (Alpok,
Kárpátok, Himalája) kultikus, illetve jelzőeszközként használatos.
Alpok-beli megfelelője az alpesi kürt (lásd a képen). Néhány éve még
csak a 13 méteres hosszúságot érte el, de nemrég Peter Wutkerich
Boise-i lakos egy 83kg-os, 24 méter hosszú kürttel lepte meg a
világot. Hangszere egyetlen lucfenyő törzséből készült. Az alpesi
kürtök elkészítési módja egyszerűnek látszik, el is mondom, hátha
valaki újabb rekordot ér el egy "kékesi kürttel". Először is kivágunk
egy szép nagy lucfenyőt, kifizetjük a bírságot, majd a fát két félbe
hasítjuk, kivájjuk, lehetőleg kúposra. A két félkúpot összeillesztjük,
abroncsokkal megerősítjük, fahánccsal bevonjuk, vásároljunk egy
jókora fúvókát, ráerősítjük és belefújunk. Vigyázat: akármikor nem
szabad megszólaltatni! Ez a hang az Alpokban a naplementét jelzi,
tehát esetleg félrevezetnénk az osztrák turistákat.
Alpesi kürt, amint éppen egy 24m hosszú hangot fújnak rajta
A rezesbandákban már jó egy évszázada keresik azt a generálbasszus
hangszert, amelynek a hangjához igazodhat a menet, hogy az
útelágazásoknál ne menjenek rossz irányba. Több ilyen különlegesen
mély hangú monstrum is készült. Az elsőt Adolphe Sax, a szaxofon
feltalálója tervezte. Ő az 1851-es londoni Világkiállításon 3 méter
magas bourdon szaxkürtöt mutatott be (lásd a képen). Graslitzben (ma
Kraslice) egy 2,4 méter magas, 1,1 méter tölcsérszélességű
Esz-kontrabasszus tubát készítettek. Csak állva lehet fújni. A
Guinness által nyilvántartott rekord azonban egy 2,28 méter magas,
11,8 méter csőhosszúságú és 1 méter tölcsérátmérőjű hangszer: J. Ph.
Sousa kontrabasszus tubája. Ez a századforduló táján tervezett
hangszer ma egy dél-afrikai cirkuszban a "nagy szám". (Sousa nevét a
szuzafon őrzi, ez egy tölcsérével előre vagy hátra mutató
zeneszerszám.) Ezekkel a leges-legmélyebb hangú hangszerekkel az a
baj, hogy nem nagyon lehet cipelni őket, azonkívül nem eléggé
kiegyenlített a hangképük. A "normál" méretű hangszerek nem véletlenül
akkorák, amekkorák!
Kicsi vagyok, székre állok, onnét egy nagyot trombitálok. (Vagy
kürtölök.)
Hangszerek Adolphe Sax 1851-es kiállításáról
Említésre méltó még a legmélyebb hangú zenekari hangszer: a
szubkontrabasszus vagy oktokontra-basszus klarinét. Legmélyebb hangja
16,4Hz frekvenciájú. De olvastam már egy szubkontra alatti,
úgynevezett szub-doppelről is, ennek 14,6Hz-ig terjed a basszusa. "A
játékos ezt már nem hallotta, csak érezte." Ha már itt tartunk, és
alászálltunk a mélybe, az orgona extrém mély hangja a szubkontra C
alatt egy oktávval szólal meg és 8,12Hz frekvenciájú infrahangot ad.
Ezt a rendkívül mély hangot vagy mélyhang-érzetet 19 méteres nyitott
(vagy feleakkora, de zárt) orgonasíppal lehet kibocsátani. Zenei
szempontból nincs különösebb jelentősége, 20Hz alatt az emberi fül
vagy már nem is hall hangot, vagy minden hangot ugyanolyan mélynek
érez.
Kétméteres kontrabasszus szaxofonokat készít az Orsi cég, ezeknek
legmélyebb hangja 34 Hz-es kontra Cisz (megjegyzendő, hogy 1846-ban
Sax is tervezett ilyen hangolású hangszert). A legnagyobb fuvola első
példányait Albisi professzor után albisiphonnak (sokan kontrabasszus
fuvolának) nevezik. Fuvolások szerint nagyon nehéz rajta játszani,
annyi levegőt kell belefújni, mint egy gumimatracba.
Ami a húros hangszeróriásokat illeti, a gitárok közül a legölesebb
egy 435 centi hosszú, 140 kilós (és természetesen elektromos)
basszusgitár; Joe Kovacic építette meg Kanadában. Játék közben az
egyik végét - bölcsen - a földnek támasztották. De nagybőgőkben is
gazdag a Rekordok Könyve. A csúcstartó egy 426 centis, 590 kilogrammos
óriás - aki beugrik a nagybőgőbe, akár be is rendezkedhet benne.
Iróniában készült, New Jersey államban, 1924-ben. Minden irónia nélkül
mondom el, hogyan játszottak rajta: az egyik előadó a vonót kezelte, a
másik a húrokat fogta le, négyen meg tartották, hogy el ne dőljön.
Liliput
Valamivel emberibb léptékűek az apró hangszerek. Zenei szempontból
a magas hangok megszólaltatására születtek - technikai szempontból az
emberi kézügyességet hivatottak reklámozni. A legkisebbek csupán
játékszerek, afféle modellek. Méretük csökkentésének határt szab az
emberi hallás, hiszen - mint tudjuk - 16kHz fölött már nemigen hallunk
hangot. Ennyire magas frekvenciát kb. 1 centiméteres ajaksíppal vagy
0,5 centis nyelvsíppal lehet kibocsátani...
A hagyományos szimfonikus zenekar hangszerei közül a legmagasabb
hangot a Guinness Book szerint egy 5 vonalas g-t (6272Hz) egy apró
kéziharanggal érték el. Az orgona extrém magasságú hangját, egy 6
vonalas g-t (12544Hz) egy 1,9cm hosszú síp szólaltatta meg.
Érdekes hangszermütyür a legkisebb elektromos orgona, egy német
diák forrasztgatta össze. Mérete 13x11,2x5,5mm, hangterjedelme másfél
oktáv. A legkisebb - 11,9 centiméteres -, de még megszólaltatható
hegedűt Stuttgartban építették. A hangszertest juharfából, a csiga, a
fogólap, a húrtartó és a húrfeszítő ébenfából, a húrozat lószőrből
készült. Erre a hegedűre igazán ráillik, hogy cincog.
Egy esseni formatervező abból él, hogy eredeti modellek alapján
megépíti különféle billentyűs hangszerek 1:18 arányban kicsinyített
mását. Az apró, 5-15 centis zongoramodelleket természetesen meg is
lehet szólaltatni.
Lehetne még olyan megállapításokat is tenni, hogy a legkönnyebb
harang (csengettyű) 1,5g-os, a legkisebb átmérőjű 5 milliméteres és
így tovább - de ennek nincs sok értelme. Apró hangszereket sokkal
könnyebb készíteni, mint nagyokat, és ezek igazából - kevés kivételtől
eltekintve mindig csak játékszerek maradnak.
De azért akadnak igazán becses hangszer-törpék is. Például 18cm
hosszú a hangszerteste és 4cm-es a nádhossza egy 7 lyukú japán
hangszernek, a hickirikinek. Éppen elférnek rajta az ember ujjai. (A
hosszúságnak mindig az ujjak mérete szab alsó határt.) Különlegesen
tökéletes hangú hangszer, de majd elvész Maurice André keze között a
piccolo B-trombita. Csöve 65cm hosszú, és 11mm az átmérőJe (lásd a
képen). A művész annyira ura hangszerének, hogy nem is csodálkozunk el
rajta, hogyan is lehet ekkora trombitán játszani... A piccolo B-t
először a francia Selmer cég készítette, külön André számára.
Nagy művész, kis trombita. Maurice André egy piccolo B-vel
A milliók bűvöletében
Hogy melyik a legősibb, melyik a legnagyobb, a legkisebb, azt
több-kevesebb biztonsággal meg lehet állapítani. Hogy melyik a
legszebb, azt nem lehet eldönteni, meg sem próbálom. (Talán majd egy
más alkalommal. A szerk.) De valamely hangszer a korán, méretén,
súlyán kívül az árával is rekordokat dönthet. Igaz, ezek a rekordok
könnyen avulnak: a pénz inflálódik.
A Guinness Book adatai szerint a legdrágább zongorát, egy 1888-as
Steinway-t 1980-ban 19 millió forintnak megfelelő összegért vásárolták
meg. A vásárló nem tartozott a hivatásos zongoristák közé.
A legdrágább csellót, Stradivari 1710-ben épített hangszerét a
Sotheby-árverésen 12 millió forintnak megfelelő összegért adták el. A
legdrágább hegedűt, Stradivari Lady Blunt nevű hegedűjét 820000
fontért vásárolták meg.
Ez persze mind csak afféle tőkebefektetés, amit igazi zenész
ritkán követ el, hacsak nem világhírességekről van szó. Magyarországon
a legdrágább szólóhangszert, egy Guarneri-hegedűt a magyar állam
vásárolta meg néhány évvel ezelőtt. (E hegedű hangját a HFM is
"tesztelte" a 17. számban. A szerk.)
Idegtépő
Tudom, nagyon veszélyes tud lenni bármilyen elektromos hangszer
(ha megráz), sőt, még egy akusztikus is (például egy harang, ha a
fejünkre esik). De vannak eredendően veszélyes hangszerek. A
legveszélyesebbet Benjamin Franklinnak, a villámhárító feltalálójának
köszönhetjük. Ő találta fel az üvegharmonikát, ezt a közös tengelyre
erősített, közepükön átfúrt üvegtálakból álló hangszert, 1762-ben. A
játékos pedál segítségével forgatta a tálakat (lásd a képen) és
benedvesített ujjával érintette meg őket. Az így keltett hangokat a
kortársak lágynak, tisztának, fokozatosan felerősödőnek, áthatónak
jellemezték. Sokan éppenséggel a pacsirta hangjához, szférák zenéjéhez
hasonlították - ezzel szemben E. T. A. Hoffmann író-zeneszerző azt
mondta rá: mintha késsel vakarnák az ablaküveget... Tény, hogy
1770-1830 között az üvegharmonika virtuózait Európaszerte ünnepelték.
Erre a hangszerre még Mozart, Beethoven, Glinka is komponált! Az éteri
hangú étkészlet azonban aláásta a művészek egészségét. Ugyanis a
dörzsölés során az emberi test átvette az üvegtálak rezgését, és az
előadók annyira súlyos idegi terhelésnek tették ki magukat, hogy
művészi pályájukat hamar be kellett fejezniük. Velük együtt feledésbe
merült a zeneszerszámuk is - hiába mellékelt a hangszergyár még
egészségügyi utasítást is az üvegharmonikához...
A zeneszerző arcán aggály suhan át: vajon érdemes-e komponálni erre a
hangzerre...
De 1817-ben, mint a fametszet tanúsítja, az üvegharmonika még
népszerűségnek örvend
Irodalom:
Darvas Gábor: Évezredek hangszerei, Zeneműkiadó, Bp., 1975 - I.
Soproni: The Reconstruction of the Istállóskő Flute, Folia
Archaeologica XXXVI. Bp., 1985. - Guinness Book of Records, 1987. -
Melinda Kaba: Die römische Orgel von Aquincum, Akadémia Kiadó, Bp.,
1980. - Tarnóczy Tamás: Zenei akusztika, Zeneműkiadó, Bp., 1982. - W.
L. Sumner: The Organ, St. Martin's New York, 1961. - Geyer József: Az
orgona. Szegedi Katolikus Tudósító, Bp.-Szeged, 1933. - M. Schilling:
Glocken und Glockenspielen, Greifenverlag zu Rudolstadt, 1982. - J.
Blades: Percussion Instruments and Their History. Faber Faber, London,
1970. - A szépség szíve. Európa Kiadó, Bp., 1984.
Képjegyzék:
A reprodukciókat az alábbi könyvekből és folyóiratokból vettük:
Folia Archaeologica XXXVI. 1985. - Melinda Kaba: Die Römische Orgel
von Aquincum. Akadémiai Kiadó, Bp., 1980. - D. Wainwright: The Piano
Makers. Hutchinson & Co. London, 1975. - W. L. Sumner: The Organ. St.
Martin's New York, 1973. - M. Schilling: Glocken und Glockenspiele.
Greifenverlag zu Rudolstadt, 1982. - J. Blades: Percussion Instruments
and Their History, Faber and Faber Ltd., London, 1970. - B.
Bachmann-Geiser: Die Volksmusikinstrumente der Schweiz. Deutscher
Verlag, Leipzig, 1981. - M. Haine: Adolphe Sax. Editions de
l'Université de Bruxelles, 1980. - E. Tarr: Die Trompete. Hallwag,
Bern, 1977. - Museum Musicum. Edition Peters, Leipzig, 1981 - Guinness
Book of Records, 1987.