Hangszerviz |
Címünk: Hifi Mozaik, Budapest 76, Pf.: 38, 1406
Szívesen fogadjuk Olvasóink véleményét, megjegyzését,
hozzászólását, kritikáját - de nem telefonon! Minden levélre
válaszolunk, ha nem is postafordultával; válaszboríték fölösleges.
Felhívjuk Olvasóink figyelmét, hogy a levelekből alkalomadtán
szabadon, bár lényegi változtatás nélkül idézünk a Hangszerviz
hasábjain - hacsak a feladó nem kéri, hogy kezeljük levelét
bizalmasan. Változatlanul közérdekűnek tekintjük, ezért térítés nélkül
közreadjuk a magánember adásvételi és cserejavaslatait, iparszerű
foglalkozást azonban nem hirdethetünk a Böngészőben. Kérjük
Olvasóinkat, feltétlenül írógéppel írjanak és fogalmazzanak tömören,
mert apróhirdetésüket helyszűke esetén kénytelenek vagyunk
megrövidíteni.
Felmegyek a miniszterhez
Az első levelet a belkereskedelmi miniszterhez címezték, de
feladója, Alföldi Ferenc (Mosonmagyóvár, Árpád u. 8., 9200) nekünk is
megküldte a másolatát. Azt panaszolja el a levélben, hogy tavaly
nyáron egy Philips CD-játszót vásárolt a győri Arrabona Áruházban,
akkor még 34900 forintért, ősszel pedig viszontlátta ugyanezt a típust
a mosonmagyaróvári Flexum Kommunális Vállalat Barkácsboltjában, ahol
is már csak 19540 forint volt az ára.
"Megtudtam, hogy tévedésről nincs szó, a CD-játszó árát sem
véglegesen, sem ideiglenesen nem szállították le. Fogyasztói ára a
szokásos kiskereskedelmi hasznot is magában foglalja, és a készülék
nem hibás, szintén garanciával árusítják." Olvasónknak ezek után
"megingott a hite" a hazai kereskedelemben. Fel volt háborodva, hogy
15 ezer forinttal többet fizettettek vele, és kérte a minisztert,
indítson vizsgálatot - ami be is következett. A minisztérium
felszólítására az CD-játszó importőre radikálisan csökkentette a
Philips CD150 árát, mégpedig visszamenőleges hatállyal. Erről
értesítik a minisztériumot (mi pedig - a minisztériumból elkért
másolat révén - Olvasóinkat) az alábbi levélben:
A Belkereskedelmi Minisztérium Közgazdasági Főosztályának Budapest
Kérésükre az alábbiakban adjuk meg tájékoztatásunkat a Philips
CD150 lemezjátszó árával kapcsolatos 35078/87. sz. határozat
végrehajtásáról:
A készletünkön levő 291db CD150 lemezjátszó árát csökkentettük a
határozatban foglaltak szerint. Új nagyker. ár: 23281,50Ft, új fogy.
ár: 24900,- Ft. Hasonló árcsökkentés iránt intézkedtünk a Skála Coop
nagykereskedelmi tevékenységet folytató Gazdasági Társaságai felé is.
Átutaltunk darabonként 9350,-Ft nagykereskedelmi árdifferenciát
kiskereskedelmi vevőink egyszámláira, azzal a kéréssel, hogy a még
eladatlan készülékek árát csökkentsék 24900,- Ft-ra, a már
forgalmazott termékek vonatkozásában pedig kártalanítsák a
fogyasztókat. Amennyiben a fogyasztói kártalanítás valamilyen oknál
fogva nem lehetséges, úgy a fel nem használt összegeket visszakérjük,
és a Piaci Intervenciós Alapba befizetjük. Ugyanígy járunk el a Skála
nagykereskedelmi Gazdasági Társulások által forgalmazott lemezjátszók
esetében is. Kiskereskedelmi vevőinkkel és a Gazdasági Társaságokkal
történő elszámolásra, valamint a fennmaradó összegek átutalására
kérjük 60 napos határidő biztosítását. Kérjük tájékoztatásunk
tudomásulvételét,
tisztelettel:
Török Miklós igazgató
S-ELTRON
Kereskedelmi Leányvállalat
A levél keltezése: 1987. május 13. Mire ez a kötetünk megjelenik,
a CD150 tulajdonosait kinyomozták, az árkülönbözetet mindegyiküknek
visszafizették. Aki mégsem kapta volna vissza a tízezer forintját,
most már tudja, hol keresse. Több mint 30 évig megveheti belőle a Hifi
Mozaikot (hacsak megint fel nem megy az ára).
A szerkesztő pedig bevallja: ebből a levélből (a fejlécéről) tudta
meg, hogy a Seltron a Skála Elektron rövidítése. Eddig azt hitte,
valami nyugat-német nagykereskedőről van szó, aki felfedezte magának a
magyar piacot...
Elvi síkon
Bakos Gábor
Bp., Darus u. 8., 1181
Kérem, fogadják gratulációmat a lap színvonaláért és tartalmáért.
Szeretnék hozzáfűzni egy csupán elméleti variációt az analóg kontra
digitális vitához. A lényeg az, hogy szerintem a digitális lemez
hangja van közelebb az élő hanghoz, mindazonáltal az analóg lemez
valóban néha szebben szól. Mind a két rendszert volt módomban
hallgatni, igaz, nem szuperrendszereken, de a különbség valóban
hallható. Szerintem az analóg lemez kellemesebb hangja az analóg
technika torzításának tudható be. Egy olyan rendszer, amelyben a
hangszedő jelét többszörösen kell erősíteni (trafó, elő-, végerősítő),
eleve nem produkálhat tökéletes hangzást, természetesen a CD sem, de
ott kiesik két bonyolult elektronika. És akkor még nem beszéltünk a
hangszedőtű mechanikai súrlódásáról. Ezért az analóg technika ködösít,
igaz, kellemesen. Ha viszont a két technikát közvetlenül az élő
hanghoz hasonlítjuk, akkor a CD közelebb áll hozzá.
A vitásabbik kérdés a dinamika. Szerintem felelőtlenség azt
állítani, hogy a CD dinamikája kisebb, és ezt a CD-technika
működéséből adódó "apró kihagyásokkal" indokolni. Ha ez így van, akkor
a HFA és a HFN/RR által rendezett demonstrációkon miért nem tudták
megkülönböztetni az élő hangot az A/D átalakítón átmenttel, olyan
kritikusok, mint pl. a Linn cég feje? De végül is ott tartunk, ahol
kezdtük, ugyanis mindenki úgy hallgat zenét, ahogy neki tetszik, és
ebbe senkinek semmi beleszólása nincs...
Olvasónknak sikerült egészen tömören összefoglalnia mindazt, amit
az utóbbi három-négy évben a mi "antidigitalista" attitűdünk ellen fél
szoktak hozni. Hogy az egész problematika áttekinthető legyen,
válaszunkat pontokba foglaltuk. (Ilyesmit akkor tesz az ember, ha a
fogalmazási készsége csődöt mond. Röstelljük, de ezúttal nem megy
másképp.)
1. Hogy a legvégén kezdjük: mi nem szólunk bele abba, hogy mások
hogyan hallgatnak zenét. A mi véleményünk elől nagyon könnyen el lehet
zárkózni: az ember nem veszi meg a HFM-et és kész. Ha mégis megveszi,
akkor feltehetőleg kíváncsi a véleményünkre, mert feltételezi, hogy
legalábbis tudjuk, mit beszélünk.
2. Az összes érv, amelyet Olvasónk felsorakoztat, kivétel nélkül a
HFM-ből származik; mi legalábbis mindet közreadtuk, többször is,
jobbára már a kezdet kezdetén. Többségük afféle "common sense",
magától értetődő dolog. Ha mi mégsem "értjük meg", akkor vagy nagyon
buták vagyunk, vagy a dolog nem annyira egyszerű, mint amilyenek
látszik.
3. Például mitőlünk tudja az Olvasó, hogy a Linn cég tulajdonosa
maga sem volt képes felismerni a "digitalizált" hangot egy
demonstráción. Arról is beszámoltunk, hogy Saját magunk sem hallottunk
különbséget a lemezhang és annak digitális felvétele között-
legalábbis a szokványos A-B rövidteszten nem. Tehát minden azt
diktálta, hogy adjuk át magunkat gond nélkül a digitalizált zene
élvezetének. És ez mégsem sikerült nekünk. Úgy éreztük, ez a zene nem
eléggé hallgatható.
4. Azt a érvet, miszerint "a analóg lemez kellemesebb hangja az
analóg technika torzításának tudható be", szintén tőlünk hallhatták
Olvasóink. Mi természetesen beszámoltunk róla, hogy ismeretes egy
ilyen nézet, hiszen semmiféle érvet nem akarunk eltitkolni senki elől.
(Sőt, aki a sorok között is tud olvasni, az már bizonyára rájött, hogy
mi éppen ezzel védekezünk az esetleges későbbi szemrehányások ellen!)
Csak hát nagyon bízunk benne, hogy az ennyire képtelen érveket komoly
ember nem fogja komolyan venni. Ugyan miért volna kellemetlen (vagy
éppenséggel elviselhetetlen, ha valami nem torzít? És ugyan miért
tenné ezt a kellemetlenséget kellemessé valamiféle "analóg torzítás"?
5. Mit értsünk azon, hogy "mind a két rendszert volt módomban
hallgatni, igaz, nem szuperrendszeren"? A "nem szuperrendszer"
kifejezésbe az égegyvilágon minden belefér; a két rendszer közül az
egyiket, ti. valami gyatra lemezjátszót minden magyar állampolgárnak
módjában áll hallgatnia - ennélfogva Olvasónk kijelentése magyarra
fordítva így hangzik: "én is hallottam már CD-játszót". Milyet? Mennyi
ideig? Mihez képest? Milyen berendezésen? Milyen körülmények között?
Tehát mi volt az, aminek a hangja jobban hasonlított az élő hanghoz?
6. Teljesen nyilvánvaló, hogy a CD a klasszikus műszaki szempontok
szerint fölényesen jobb az LP-nél. Ezt rengetegszer elmondtuk: ha nem
így volna, nem volna értelmük a szubjektív teszteknek sem. Éppen az a
bökkenő, hogy a szubjektív tesztek nincsenek összhangban az objektív
tesztekkel. Ha az új médiumot úgy hirdetik, mint amelynek a dinamikája
döbbenetesen nagy, és ezek után olyan műsoranyagot adnak a kezünkbe,
amelynek a dinamikája aggasztóan szűknek hat (és ráadásul még
hivatalosan is kijelentik, hogy nem is akarják túllépni a 45 decibeles
dinamikatartományt!) - akkor az ember legalábbis spekulációkra
kényszerül. Tény, hogy a CD-játszók ma sem szólnak úgy, ahogy az
elmélet előre jelezte.
7. De ha már műszaki tényezőkről beszélünk, akkor precízek
legyünk. Az analóg lemezjátszó mechanikai letapogatórendszere: nagy
disznóság. Az illesztőtranszformátor szintén nagy disznóság. De a
teljesítményerősítő már mindkét rendszerben ugyanaz, ami pedig az
előerősítőket illeti: a lézerpickup jele sokkalta bonyolultabb
elektronikákon megy keresztül, mint az analóg hangszedő jele. Csak
ezek az elektronikák a CD-játszóba már eleve bele vannak építve. Az,
hogy nem kell őket megvásárolni, kizárólag anyagi kérdés: ettől még
benne vannak a hangképben!
8. Ha az első tranzisztorizált (vagy pláne IC-s) erősítő hangjára
gondolunk, kiráz bennünket a hideg, és ha ezt elmondjuk egy komoly
szakembernek, nem fog kinevetni bennünket, mert még ha soha életében
nem hallgatott is zenét, intellektuálisan fel tudja fogni, mit
művelhet egy rossz erősítő. Furcsa dolog, de ha ezt a pocsék erősítőt
egy CD-játszó részeként hallgatjuk, akkor nem szabad tiltakoznunk
ellene?! Egyébként ma már nevetséges volna azon vitatkozni, hogy
milyen volt az 1983-ban tökéletesnek hirdetett CD-hang. Semmi kétség:
pocsék volt, és ezt ma már a kifejezetten műszaki beállítottságú
szakemberek józanabbjai is elismerik.
9. Márcsak azért is elismerik, mert többé nem szorulnak
védekezésre: javult a tárgyalási pozíciójuk. Nemcsak arra célzunk,
hogy a CD-rendszert időközben sikerült elfogadtatni a világgal, hanem
arra is, hogy a CD-játszók hangminősége tényleg javult. (Remélhetőleg
senki nem fogja a fejünkhöz vágni, hogy ez már megint egy
szélsőségesen szubjektív ítélet. Ha a pro- és antidigitalisták
egyetértenek abban, hagy a mai CD-hang jobb a tegnapinál, akkor ez
bizonyára így is van. A mi számunkra most az a legfontosabb, hogy
milyen irányban változott a CD-játszók hangja. A válasz egyértelműen
az, hogy a digitális hang közelebb került a jó minőségű analóghoz.
Ezzel igazolva látjuk eddigi magatartásunkat, és továbbra is fenn
fogjuk tartani kételyeinket a CD-hanggal szemben - mindaddig, amíg ezt
indokoltnak látjuk.
10. Bízzunk benne, hogy a konrmersz CD-játszók hangminőségének
gyatraságát valóban csak a szegényes analóg elektronikájuk okozza - és
semmi egyéb. Akkor ugyanis a mind kifinomultabb (és mind drágább)
CD-játszók folyamatosan javítani lógják a CD hangminőségét. Bizonyos
mértékig még a régi kiadású CD-korongokét is. A régi hibridlemezeken,
sajnos, nem lehet segíteni: azokba már eleve "be van építve" a korai
A/D áramkörök hangja.
A Bécsi út végén
Gehring János
Bp., Dávid u. 15., 1113
Nemrégiben az a szerencse ért, hogy pár napot Bécsben tölthettem.
Az utazás előtt alaposan átböngésztem a Wiener Walzer című cikket (HFM
14. - a szerk.), és néhány címet kiírtam. Nagyon jól tudtam
hasznosítani az ott leírt információt, még most, 1987 közepén is.
Átlagos hifi-boltokat mindenütt látni, de például a Shortonba soha
nem jutottam volna el a HFM nélkül. Itt végre láttam "életben" Linn
Sondeket, Regát, Naimeket és még sok-sok olyan dolgot, amelyről eddig
csak olvastam. Amennyire szerény angolságomból futotta, elmagyaráztam
a nagyon kedves eladónak, hogy én nem vásárló vagyok, csupán egy
magyar turista, aki bolondul a hifiért, de a pénze az nem túl sok.
Természetesen nem rejtettem véka alá, hogy a HFM már egyszer írt a
Shortonról, és ezért mentem oda. Pár fotót is készíthettem odabent, a
mellékelten küldött fotó az eladótér egy részét ábrázolja.
Természetesen meg is hallgathattam a berendezést: Linn Sondek
LP12, Linn Ittok, Asak; Linn Pre-amp, Naim32-5, Naim NAP250; Heybrook
HB3, erősen a falra tolva. Mindegyik készülék rezgésmentesítő
állványon állt, a leggyakrabban Target-eken.
Az első felvételen még nem nagyon lehetett hallani semmit sem,
hiszen nem tudtam, mekkora hangerő van beállítva. Csupán annyit
hallottam, hogy a mélyek rendkívül jók, a magasak tiszták. Kissé
elhamarkodottan jegyeztem meg: hát ennyi az egész?
A második felvétel már sokkal dinamikusabb volt, és innentől
kezdve ez a berendezés bebizonyította, hogy világklasszis. Feltűnő
könnyedséggel közvetítette a nagy hangtömegeket, zajtalan volt,
teljesen beleszögezett a fotelba és a hatása alatt tartott. A térhatás
fenomenális volt, gondolom ez főleg a hangsugárzónak köszönhető.
(Legalább ennyire a lemezjátszó-futóműnek köszönhető. A szerk.) És az
a bizonyos basszustöbblet, az olyan dolog, amitől az ember nem akar
megszabadulni, ha már a birtokában van. Én mindenesetre szomorú
vagyok, és a "szabvány" Akaimat legszívesebben nyugdíjba küldeném...
A Shortonnál készített fotó a Linn-teóriát tükrözi: klasszis
lemezjátszót (Linn, Systemdek stb.) használnak szerény képességű
erősítőkkel- az utóbbiak között felismerhető legfelül a Rotel RA
820BX2, alatta pedig közös polcon a kis Cyrus One és a Naim NAIT
mintha csak illusztrálni akarnák jelen kötetünk erősítőcikkét ("Manók
Tánca"). A szelső állványok a Söund Örganisatiön gyártmányai - ezek
már meglehetősen drága pröduktumök
Ok és okozat
Buschi Csaba
Bp., Corvin krt. 2., 1191
Kedves Darvas László,
régen készülök ennek a levélnek a megírására, de csak most szántam
rá magam, hogy a LencoCleannel kapcsolatos cikke megjelent.
Tájékoztatásul: szakmám finommechanikai műszerész, képzettségem
távközlő technikus, tehát egy kicsit a mechanikához is, egy kicsit az
elektronikához is értek. Először is köszönetet szeretnék mondani a
következőkért. Mint több más, azonos érdeklődésű társamnak, számomra
is mérföldkövet jelentett a Hifi Magazin megjelenése. (...) Egy
tájékoztató jellegű felsorolás, jelenlegi láncom a gyártási évekkel:
MC20S, KFKI trafó, NAD előfok (maszek), Dual721 (1976), Dual CV60
(1973), Dual CL270 hangdobozok (1977). A gyártási évekre majd később
még visszatérek. (...)
Következő észrevételem a HB1-gyel kapcsolatos. Módomban volt
A-B-ben összehasonlítani egy akkoriban birtokomban levő Dual CL240-es
(1977) hangdobozzal. Erről a hangdobozról én már írtam Önnek 1983-ban,
és Ön értékelte is: "A Dual hangsugárzókat ismerjük, és az árukhoz
mérten jónak tartjuk, ha nem is versenyképesek a specialista cégek
termékeivel." Nos, a Heybrook specialista cég a javából, kb. egy
kategóriába is tartoznak, lássuk, mire megy vele. Ami szembetűnő, a
HB1-nek a Dualhoz képest nincs basszusa. Viszont a Dual mélye egy
kicsit mosott, közepe visszafogottabb a HB1-éhez képest. A HB1 viszont
szerintem középen forszírozott, és igazán csak a zongorán
diadalmaskodott (Ortofon No.3. II/2). Magasban nem hallottam
különbséget. Az orgonánál figyeltem meg, hogy bizonyos sípokat a HB1
eltüntet (vagy a Dual emeli ki?), valamint a sztereó képe lyukas
középen; Ortofon No.2. I/1-en a bőgő nem középen szól. (A 0002-es
Ortofonon sehol nem írják, hogy a bőgőnek honnan kéne szólnia. A
szerk.) Számomra - főleg szimfonikust hallgatok - a kétségtelenül
zenei hangzású HB1 basszushiánya eleve kizárja ezt a típust. Most egy
kicsit számoljunk: a Dual CL240 párja 1977-ben 400DM volt, ami durván
4000Ft volt. A HB1 itt 9500Ft, igaz, azóta eltelt egy pár év. A
minősége viszont - specialista cég ide, specialista cég oda - nem
jobb, mint a 10 évvel ezelőtt készült és azóta is használt Dual. (...)
Most már csak a LencoClean van hátra. Szóval én már mindent
megtettem annak érdekében, hogy "meghalljam" a tisztító kefét. Nem
hallom! Már beutalót kértem a fülorvoshoz, amikor barátaim is
panaszolták, hogy ők sem hallják a különbséget, meg ha hallanák is,
megéri-e az élménycsökkenés (ha van?), hogy a tű kevésbé kopjon (pláne
drága tűnél). Feltételeztem, hogy talán a hangminőséggel van baj,
akkor viszont végképp nincs értelme, hogy kidobjam a tisztítót. Erre
azért csekély lehetőséget érzek, az MC20 és a KFKI trafó megteszi a
magáét, egyszerűen csodálatos. A hangkép tulajdonképpen megegyezik az
Ön által leírttal; a fúvósok sokszor mennek vendégeskedni a szomszédba
(a falon túlra) koncert közben. Végül is veszem a bátorságot, arra
kérni Önt, hogy ismételje meg ezt a kísérletet, de most már egy
lemezjátszón, például egy Linnen. Jó okom van feltételezni, hogy a
leírt tapasztalatokat a Tesla futóműve okozza.
Kedves Buschi Csaba,
köszönettel vettem visszajelzését, kételyeit. Ellenérveimet félve
adom elő, ugyanis a hifi-berendezésnek az az egyetlen értelme, hogy
szeressünk rajta zenét hallgatni, és ha valaki meg van elégedve a
sajátjával, akkor valóságos szellemi rablás, ha megingatjuk őt a
hitében. Még ha ez a foglalkozásunkkal jár is.
Tehát nézzük, valóban torzít-e a LencoClean, pontosabban: mi
okozza, hogy egyfajta torzítás, amelyre eddig nem figyeltünk fel, most
már nagyon zavar bennünket. A fülorvost - nagyon kérem - kapcsoljuk ki
a vitából. Meg vagyok győződve róla, hogy mindkettőnk füle egyformán
egészséges, vagyis az Ön berendezésén én sem hallanám a torzítást,
minálunk viszont Ön is azt hallaná, amit mi hallunk. Az itt tehát a
kérdés, hogy mit tartsunk oknak és mit okozatnak. Hogy a LencoClean
torzítását vajon a jobb berendezés teszi-e hallhatóvá, vagy pedig
ellenkezőleg: szó sincs Lenco-torzításról, csupán egy gyenge gépezet
produkál valamiféle hibát. Ön a második eshetőségben reménykedik, és
arra biztat, hogy ismételjük meg kísérleteinket "lemezjátszón" is
(minthogy Trabant nem autó, Tesla nem lemezjátszó). Erre azonban nincs
szűkség. A kísérletet az angolak kéretlenül is elvégezték, mégpedig
igen jó lemezjátszókon. Sőt, gyaníthatólag éppen arról van szó, hogy
ahol felismerték és széles körben elterjesztették a lemezjátszók
sajáthangjáról szóló tézist (Anglia), ott a mai napig is negligálják a
LencoCleant, ezzel szemben a "műszaki hifi" honában (NSZK) a
LencoClean ma is népszerűségnek örvend. Ami a saját esetemet illeti,
annakidején, DD-játszókon engem sem zavart a Lenco. Sőt, kezdetben a
NAD-on sem zavart. Ha jól értelmezem a dolgot: addig-addig javítgattam
a lemezjátszóm hangminőségén (lemezjátszó-állvánnyal, a készülék
doboztalanításával, a kábelezéssel), mígnem a Lenco-torzítás
egyszercsak túllépte a hallásküszöbömet.
Attól tartok, hasonló a helyzet a Heybrook, illetve a Dual
hangdoboz közötti különbséggel is. Megismétlem, hogy a Dual
készülékeket mi tényleg jól ismertük, sőt, kultiváltuk, olyannyira,
hogy volt afféle Dual-korszakunk is (amelyet aztán AR-, Marantz- és
sok egyéb más korszak követett). Nincs okom feltételezni, hogy az Ön
berendezését hallgatva másképpen ítélnék, mint Ön. És gyanítom, hogy
nívósabb láncba iktatva a HB1 az Ön számára is fölényesen jobbnak
bizonyulna a Dualnál: rájönne, hogy a Heybrooknak a basszusa sem
kevesebb (viszont tisztább), a sáv fennmaradó részében pedig
egyszerűen nincs verseny a két hangsugárzó között. (Nem is beszélve
éppen a térleképzésről, amely a HB1 egyik fő erénye!) Hogy mit értsünk
most "nívósabb láncon?" Mindenesetre olyan berendezést, amely ki tudja
mutatni például éppen a LencoClean torzítását...
Mellesleg, 1977 óta nem "pár év" telt el, hanem éppen egy évtized.
Az árak és a jövedelmek a duplájukra nőttek, és ma már senki sem
szorozza a márkát tízzel. A Dual bármelyik hangdoboza drágábban
kerülne be az országba, mint a HB1.
*
(Ebben a vitában nem győztük meg egymást, Buschi Csaba újabb
levélben válaszolt, amelyből alább idézünk):
Kedves Darvas László,
elöljáróban szeretném kifejteni, hogy tisztában vagyok álláspontom
túlhaladottságával, ugyanis olyan készülékekről vitatkozunk, melyek
évekkel ezelőtt készültek és gyakorlatilag hozzáférhetetlenek.
Azonkívül a készülékek mit sem tudnak a mi vitáinkról, és maradnak
olyanok, amilyenek...
Mindazonáltal nem állhatom meg szó nélkül az Ön okfejtésében rejlő
alapvető hibákat. Nehogy elfogultsággal vádoljon, csupán az Ön
szerzeményeire hivatkozom. Így figyelmébe ajánlom a "Szeánszológiát",
melyben óva int két hifi-berendezés néhány kilométerre történő
értékelésétől, nem beszélve ugyanezt néhány év távlatából... Nos, az
én véleményem legalább a némileg megbízhatóbb A-B teszten alapszik.
(...)
Azt hiszem, Ön sem gondolja komolyan, hogy létezik a világon
bármiféle akusztikai lánc, amely jelen esetben a Dualon úgy javít,
hogy közben egy nála jobb hangfalat (HB1) leminősít. Különösen olyan
paraméterekben, mint a térleképzés, mely nyilvánvalóan az egyik
legösszetettebb paraméterek eredménye. (...)
Néhány sort a Lenco-vitával kapcsolatban. Azon, hogy Angliában nem
aratott sikert ez a tisztító alkalmatosság, egyáltalán nem
csodálkozom. Bizonyára Ön is tapasztalta, hogy az angol piacon nem
jellemző a kontinensről származó áru. Jó okuk van erre, hiszen védik a
saját iparukat. Csak a japán és amerikai árukat nem sikerült távol
tartaniuk. Így az ott megejtett teszteket messze fenntartással
fogadom...
Nem egészen értjük, hagy a brit szakírók miért pártolnák éppen az
amerikai és japán holmikat, és miért tiltakoznának éppen a svájciak
vagy a nyugat-németek ellen. Miért adtak jó bizonyítványt az egyik
(nyugatnémet) Dual és több (svájci-nyugatnémet) Thorens
lemezjátszónak? És ugyan miféle érdekük fűződne hozzá, hogy a
LencoClean ellen prédikáljanak?
Igenis komolyan gondoltuk, hogy van olyan elektroakusztikai lánc,
amely egyes készülékeket "leminősít". Sőt, a legtöbb alapfokú
berendezés ilyen. Mindig ezt írtuk. A Szeánszológiában is ez áll (HFM
3. - ha már Olvasónk erre a cikkre hivatkozik!): "Nyilvánvaló azonban,
hogy maga a rendszer egyáltalán nem semleges, nagyon is beleszólhat a
hangképbe (...) a kontrollberendezés karaktere befolyásolhatja is
ítéletünket (...) nagyon pontosan ismernünk kell mindenkori
kontrollberendezésünk erényeit és hibáit." Ami pedig a néhány ezer
kilométerre eső készülékeket illeti, Olvasónk teljesen hamisan idéz. A
cikkben arról van szó, hogy nem adunk hitelt a turisták úti
beszámolójának, mert "bármiféle összehasonlításhoz előbb etalonokat
kell találni, sőt: nagyon ki kell ismerni őket".
Nekünk pedig megvannak az etalonjaink, és folyamatosan
"karbantartjuk" őket. Valóban nem hasonlítottuk össze mai
hangsugárzóinkat a tíz év előttiekkel. De összehasonlítottuk a maiakat
a tegnapiakkal, a tegnapiakat pedig a tegnapelőttiekkel. Véleményünk
szerint a berendezésünk sokkal jobban szól, mint eddig bármikor, és
ezt igen nagy mértékben annak köszönhetjük, amit a britektől
tanultunk. Egyébként még tőlük sem vettünk át semmit kritikátlanul:
minden ötletüket sok-sok kísérlet árán adaptáltuk.
Üveghangok, balzahangok
Ficzek György
Bp., Kaszáló u. 107., 1173
Örömmel konstatálom, hogy a HFM hézagpótló tevékenysége, melyre
szerintem Magyarországon nagy szükség van, nem szűnik meg. Javára
írható, hogy olyan, viszonylag olcsó és beszerezhető dolgokkal
hozakodott elő (állványok), melyek bizony nem egyszer hangszedő- vagy
erősítő-cserényi javulást hoznak. Talán még a "kábelvarázslással" lesz
érdemes bővebben foglalkozni. (Időközben megjelent a Hifi Mozaik 1.
kötete - lásd ott. A szerk.) Én ezen a téren is próbálkoztam a
külföldi - főleg angol - leírások alapján, és elmondhatom, hogy az
Ár/Változás mutató itt sem rosszabb, mint az állványok esetében.
Jelenleg saját készítésű kisszintű összekötőkelt használok, ez
0,4mm-es, teflon bevonatú, és az MC miatt szükséges árnyékolást is
sikerült megoldanom. Eddig még nem találtam ennél jobb "gyári" kábelt.
A harisnyás árnyékolt vezetékek egyértelműen megbuktak. Valami
színezést mindig okoznak. (...) Hangszórókábelnek jelenleg 1,5mm
átmérőjű, egyeres réz hálózati vezetéket használok, összesodorva, ára
kb. 3,50Ft/méter, ezt találtam eddig a legjobbnak, kisteljesítményű és
jó hatásfokú hangszóróhoz. (Láncom: NAD5120 csőkarral, állványon,
Denon DL1035 hangszedővel, különféle mesterek műhelyéből származó MC
elő, fono és - csöves - végerősítő, Mission 70/II-vel a végén.
Érdekes, a viszonylag nagy tömegű Denon elég jól érzi magát a filigrán
NAD-ban, és bizony az eddig általam hallott Ortofon hangszedőket -
MC10/II, MC10S, MC200, X1MC - derekasan megveri.)
Írták, hogy a NAD-ot nehéz modifikálni. Hát egy-két egyszerű
dolgot azért érdemes megpróbálni. A legegyszerűbb a fém tányér és a
műanyag tárcsa közé egy vékony, kb. 2mm-es filckorongot tenni
(előzőleg a műanyag tárcsát leszorító kis gyűrűt el kell távolítani).
Az eredmény: letisztultabb hang.
A másik MOD-om egy kissé költségesebb, de még mindig nem vészes:
üvegtányér a NAD-ra. Ha a Regán bevált, miért ne lehetne jó itt is?
Vágattam egy 30cm átmérőjű tányért, 6mm-es üvegből. A 6-os üveg adja
ki az eredeti tányér+gumi súlyát, a kb. 1 kilogrammot. Ez a látszólag
egyszerű üvegvágás nem is olyan egyszerű, csak hosszas utánjárással
találtam egy üvegest, aki hajlandó volt erre a kétségkívül pontos
munkát igénylő vágásra. Minden reklám nélkül közlöm (mi is így
közöljük - a szerk.) a címét, hogy esetleg másokat megkíméljünk a sok
szaladgálástól: Földes Gábor, VII., Majakovszkij u. 11.
Az üvegtányér alatt-fölött kb. 3mm-es filckorongok vannak. A
tányér központi furata legyen 12-15mm-es, így az esetleges
excentricitás is korrigálható, és a tányér nem ér a fémtengelyhez,
csak a filcen támaszkodik. Az üvegtányért az eredetivel összevetve én
az alábbi változásokat észleltem az üvegtányér+filc jóval
dinamikusabban szól a guminál. Már a hangok megszólalása is más.
Erősebb, megfogottabb a basszus. Az egész hangzás határozottabb. A
magashangok tisztábbak, precízebbek, és tovább javult a térhatás.
Ezzel együtt érdekes módon megszűnt a sziszegés. Úgy látszik, a vastag
gumi sok olyat csinál, amit nem kéne.
Érdemes kísérletezni az üvegre tett alátétekkel. Én a gumi
alátéteket nem favorizáltam, mert olyasmi Lesz az eredmény, mint az
eredeti tányér. Jónak találtam a különböző vastagságú és keménységű
filceket. Ha azonban túl vékony a filc, drasztikus, erőszakos lesz a
hang. Ez főleg komolyzenén elviselhetetlen.
Magunk is kísérleteztünk különböző vastagságú üvegtányérokkal.
Tényleg teljesen másképpen szólnak, mint a NAD eredeti, gumival
borított fémtányérja, és tagadhatatlanul megvannak az erényeik. Mégis,
kísérleteinket átmenetileg felfüggesztettük, két ok miatt. Az egyik,
hogy a filclapokkal (sokfélét kipróbáltunk) sehogysem tudtuk kivédeni
az üvegtányér "kongását", a túl vastag filc pedig a mi véleményünk
szerint is megöli a hangkép elevenségét. A másik ok, ami óvatosságra
int: még a 6 milliméteres üveglap is gyakran nehezebb az eredeti
tányérnál, "leül" a dobozra, ha pedig a dobozt eltávolítjuk, akkor a
motorra. Meg kell nyújtani egy kicsit a rugókat, hogy feszesebbek
legyenek - de akkor többé már nem lehet visszazsugorítani őket. (Ezt
senkinek sem javalljuk!) Az Olvasónk által leírt megoldás kiküszöböli
ezt a hibát, amennyiben megemeli a tányért, a rugókhoz nem kell nyúlni
- kérdés, nem okoz-e további dinamikacsökkenést az újabb puha réteg.
Páhán Szabolcs
Bp., Dombtető u. 12., 1108
Érdeklődéssel kísértem a különféle hangfalak és lemezjátszók
hangjának feljavítását szolgáló kísérleteiteket az állványokkal és
egyéb alátétekkel. Saját eredményeim, ha csekélyek is, de biztatók: én
is drasztikus különbséget éreztem a könyvszekrény és a hokedlik között
- az utóbbiak javára. Meglepett, hogy ezt egy Tesla hangszedő is
kimutatta (akkor is, ha a lemezjátszó egy NAD).
Az a cikk viszont, a 776-ban a lemezjátszótányér és a lemez
kapcsolatáról elgondolkodtatott. Támadt egy ötletem. (...) A
következőkről volna szó: ahogy a hangdobozt "mindenképpen le kell
választani a nagy tömegű platformról" (HFM 22.), ugyanúgy a lemezt is
le kéne választani a nagytömegű lemeztányérról. (...) Namost! A
hangdoboz és az állvány közé legjobbnak a balzafa tűnt. Miért ne
próbálhatnánk szerencsét vele a lemeztányéron is Úgy képzelem, vékony
baltafa lapokból 2-3-4mm vastag réteget kéne létrehozni. A tetejét
szép simára le kéne csiszolni, majd 1mm-nél vékonyabb
gumigyanta-réteget kellene felvinni rá (...): azért nem, szabad
vastagabbnak lennie, hogy ne legyen a réteg gumi jellegű, hanem a
balzafa tulajdonságait vegye át. A balzafa jelleg valószínűleg még
erősebben érződik, ha a fát nem csiszoljuk simára. (...)
Hm. Mi is hasonlókon törjük a fejünket, de a dolog nem ennyire
egyszerű. Így is azzal vádolnak bennünket, hogy misztifikálunk, azért
használunk balzafát, mert egzotikus és drága... Öntsünk tiszta vizet a
pohárba. A balzafa feltehetőleg nagy belső csillapítású anyag - de ki
tudja, milyen frekvenciákon hatékony? Mert mi ezt nem mértük meg. (Más
se.) Aztán: ennek a fafajtának néha 0,1, máskor 0,4g/cm3 a
fajsúlya. (A nyugat-európai kereskedők nagyon tág specifikációkat
adnak meg, ilyesféléket: 0,1-0,17g/cm3, ±10%,!) vajon ezek
közül a meglehetősen eltérő anyagok közül melyik az, amelyiknek
"balzafa-karaktere" van?! Rendkívül sok múlik a próbadarab formáján és
vastagságán is, így például a mi tapasztalatunk szerint a
lemezjátszóállványok kevésbé sikerültek jól, ha a "szárnyaik" nem
voltak legalább 4cm vastagok. A 30cm átmérőjű, de csak néhány mm
vastagságú balzafalemeznek teljesen más a sajáthangja, mint mond juk
egy 5x5x5cm-es balzafa kockának. Tekintettel a balzafa köbméterenként
körülbelül 40 ezer forintos árára (meg arra, hogy ezt az anyagot
mindenképpen dollárért kell behozatni), be kell látnunk, hogy csekély
tér nyílik kísérletezésre.
(A szerkesztő itt megragadja az alkalmat, hogy módosítsa vagy
legalábbis pontosítsa egyik kijelentését. A hangdobozt elvben tényleg
le kell választani a nagytömegű állványról, de a gyakorlatban
mérlegelni kell az előnyöket és a hátrányokat. A kisméretű dobozok
például elsősorban basszusdinamikában szenvednek hiányt, és hogy
mérsékeljük ezt a foógyatékosságukat, újabban mégis inkább közvetlenül
a vasállványra helyezzük őket, vállalva az ezzel járó
hangelszíneződést. A hangdobozállvány és az alátét is kellemetlenül
rendszerfüggő. Jómagam például azt tapasztaltara, hogy a Spendor BC1
régebben tényleg balzafa-alátéttel szólt jobban - de amióta javítottam
a kábelezésen, a hangsugárzó jobban érzi magát a csupasz vasfelületen,
vagy fémtüskén. Úgyhogy csak tippjeink vannak, ígéretes tippjeink - de
receptjeink nincsenek.)
Gerencsér Zoltán
Kemecse, Ifjúság út 7/3., 4501
(...) A házi "T" állványról. Sokáig töprengtem, míg végül
elkészítettem. De akkor egyszerre hármat! Az asztalkákat rétegelt
lapokból állítottam össze, szabályozható magasságú fémtüskékkel alul.
Arra természetesen nem mernék vetemedni, hogy az eredetivel is
"összeeresszem" őket, de ha meggondolom, az összes anyag kijött egy
százasból... A magnó, erősítő és a lemezjátszó kapott egyet-egyet, a
tuner átmenetileg egy szekrény polcán kapott helyet, bár fontolgatom,
hogy neki is összedobok egyet. Úgy érzem, az egész akcióból a
lemezjátszó profitált a legtöbbet. Mélyebbre és magasabbra megy a
hangja, és a dinamikája is megnőtt. De javulást érzek a hangképben
akkor is, ha nem a lemezjátszó szól. Mindamellett "pofára" is nagyon
jói mutatnak. Végre kidobhattam azt az átkozott toronyállványt.
Más. Egy barátom mereven, oppardon: melegen ajánlotta a merev
hangszórókábelt. Természetesen már a HFM-ben is olvastam róla. Üsse
kő: vásároltam 2mm átmérőjű tömör rézdrótot. A változás óriási volt! A
basszus sokkal-sokkal szebb lett, mélyebb és bársonyosan puha. Az
egész hangkép részletezőbb, az egyes hangszereket jobban meg lehet
különböztetni. Aztán ismét cseréltem, 1,5mm-esre. Lényeges változást
nem hozott, bár mintha az egész egy picit magasabbra menne - de erre
nem mernék megesküdni. Fontolgattam, hogy kiszedem a keresztváltókat,
és közel viszem az erősítőhöz (776), külön kábellel hajtva a
hangszórókat. Eddig még nem mertem nekifogni; mondhatnám azt is, hogy:
csak Ön után. (Azóta megjelent a Hifi Mozaik I. kötete, amelyben
behatóan foglalkozunk a kábelezéssel. Év végén nekiállunk a
multikábelezésnek is. A szerk.) (...)
Végezetül, köszönet Dauner Nagy Istvánnak, amiért felhívta a
figyelmemet az NDK-Centrumra (HFM 22.). Én is megvettem-többek között
- a Vízizenét Eternán, és ezúttal élvezni is tudtam! A "régi" -
Hungaroton - lemezt még egyszer sem sikerült végigülnöm, annyira nem
tetszik "az" az előadásmód. Valahogy az az érzésem, hazai művészeink
olyannyira precízen betartják a kotta előírásait, hogy ezáltal minden,
vagy csaknem minden mű érdektelen, unalmas. Nincs meg az a könnyedség,
lendület, felszabadultság, mint a külföldi zenekaroknál...
Patyomkin-tojáshéj
Gál Tibor
Bp., Bajza u. 17., 1062
(...) Megjött a 22-es szám és benne egy NAD-MOD. Mit tesz isten,
nekem is van egy ilyen lemezjátszóm. Doboz le, lemez fel, hűha, te is
hallod, amit én is hallok? Fűrész elő (...) Nagy patália lett a
dologból: doboz nélkül amennyivel tisztábban, összefogottabban,
világosabban szólt a lemezjátszó, szóval amennyivel jobban szólt
középtől felfelé, annyira kezdett hiányozni a mélye...
Meggyőződésünk, hogy nem a mélye ment el, csupán a felső basszusa
dübörög kevésbé. Érdemes elgondolkodni rajta, ugyan hogyan idézhet elő
(és miféle) mélytöbbletet a lemezjátszó funkcionális részeire
ráerősített műanyag doboz?! De elképzelhetőnek tartjuk, hogy bizonyos
lejátszóberendezések nagyonis rászorulnak arra a kis álbasszusra.
Ezért írtuk, hogy "várjunk egy hétig, addig hallgassuk a zenét igy is,
úgy is, és csak ekkor döntsük el, hogy belevágjunk-e a MOD-ba és a
lemezjátszó dobozába". Hangsúlyozzuk, hogy a doboztalanítással csak a
felső basszustartomány kiemelése csökken, a legmélyebb hangok
feljavulnak - kérdés, hogy keresztüljutnak-e a rendszer további
részein, tehát az erősítőn, a hangsugárzón.
Váltófutás
Rozgonyi György
Debrecen, Tessedik Sámuel út 6., 4032
Nagy segítséget jelentene számomra a barkácsolásban, ha
rendelkezésemre állna a HS280-as hangsugárzó keresztváltójának
kapcsolási rajza...
Tóth Lajos
Bp., Nyáry Pál u. 88/B, 1205
Azzal a kéréssel fordulok Önökhöz, hogy szíveskedjenek közölni a
következő számban az Orion HS280-as hangfal kapcsolási rajzát. Ugyanis
szeretném megépíteni az egész hangfalat, már minden megvan hozzá, csak
a keresztváltó hiányzik.
Lásd a 108. oldalon.
Hibaigazítás
Előző kötetünk zongoravitájába gépelési hiba csúszott. Pap János
válaszában, a 31. oldalon két helyütt is névcsere történt. A szóban
forgó mechanika neve helyesen: Erard-mechanika. Elnézést kérünk a
szerzőtől és az olvasóktól.
Arany Kakadu Díj
