Audio-kultúra



(Rendezetlen gondolatok) Ha a kecske nadrágot viselne, nem kéne aggódnunk a káposzta sorsáért. Csak néhány lyukkal beljebb húzatjuk a nadrágszíját! és akkor a kecske csillagokat lát, és eszébe se jut a káposzta. Ezt hívják "új fejlődési pályának". A sok hifista gyerekecske is, ha kevesebb lesz a forintja, kevésbé akar majd a dollárból káposztázni. Dollárnak ugyanis színét sem látjuk. Az importcikkek ma még ott vannak a boltban, de a készlet rövidesen kifogy, és ki tudja, valjon s mikor leszön jó Budában ismét kutyavásár. "Bízzál Istenben és tartsd szárazon a puskaport" - mondták az angol puritánok, dehát akinek konvertibilis a pénze, könnyű puritánnak lennie. És ami a puskaport illeti, a magyar ipar már minden puskaporát ellőtte, nincs mit szárazon tartania. Istenben még bízhat ugyan, de ez a stratégia az utolsó néhányezer évben valahogy nem vált be. Lassan bele kell törődnünk, hogy "magyar hifi-ipar pedig nem volt, hanem nincs!" (Egyetlen reményünk a Videoton és az ő külföldi kapcsolatai.) Rövidesen beköszönt az a periódus, amelyet a közgazdászok "a gazdasági intenzifikálás időszakának", a lakosság magyarul is tudó hányada pedig Hét Szűk Esztendőnek nevez. Az intenzifikálás annyit tesz, hogy nem terjeszkedünk, nem vásárolunk, nem bővítünk, hanem megpróbáljuk a lehető legtöbbet kihozni abból, amink van. Feltéve, hogy van egyáltalán valamink, amiből kihozhatjuk a lehető legtöbbet. Tessék mondani, van nekünk ilyen valamink? Vegyük sorra a tippeket. Ne importáljunk erősítőt, inkább intenzifikáljunk egyet. Kitűnő ötlet, máris szaladok alkatrészekért. Ne szaladj sehová, alkatrészekre sincs dollár. Akkor majd építünk inkább egy Intenzív Hangsugárzót. Dehát a hangszóró ott van a bolgároknál. Hát akkor csináljunk előbb hangszórót. Igen ám, de a mágnes is ott van a bolgároknál. Vagy a dákoknál. Akkor hát építsünk lemezjátszót, szintén intenzívet. Nem megy: nincs hozzá motor. Meg csapágy. Meg finommechanika. Hja, kérem, egy nyílt gazdaságú ország nem gyárthat mindent sajátmaga! Milne, a Micimackó írója egyszer verset írt a hajótörött tengerészről, aki partra vetődvén, gyorsan enni akart valamit, de aztán eszébe jutott, hogy nem, előbb inkább kunyhót kell építenie magának, de mégsem, mert előbb kalapot kell varrnia, a tűző nap sugarai ellen, tehát akkor tűt kell készíteni halcsontból, vagyis horgászni kéne menni, de ahhoz most nincs idő, mert hátha megtámadják a bennszülöttek - és miután mindezt végiggondolta, elhatározta, hogy inkább semmit sem csinál, hanem lefekszik napozni, és megvárja a mentőhajót.