Kis kiruccanás - II.: Kab-hegyi expedíció |
A bécsi, újévi Strauss-koncert alkalmából az Orion rádiók
tervezője magaslati levegőn próbálta ki az ST 240 tunerek egyszerre
több példányát. Azt tapasztalta, hogy nem szólnak egyformán - de a
hiba oka nem a gyári szórásban, hanem a műsorszórásban keresendő.
*
Felderítőutunk történetét azzal kell kezdenem, hogy úgy három
évvel ezelőtt, egy fárasztó nap után a heverőn elnyúlva pihentető
háttérmuzsikát kerestem a rádió URH-sávján. Szerencsétlenségemre a
Magyar Rádió mindhárom műsorán búbánatos volt a kínálat. A két idehaza
is vehető csehszlovák adó közül az egyiken találtam ugyan egy
kellemesen hangzó dzsessz-összeállítást a Nagy Korszakból, ez azonban
hamarosan véget ért, s egy hosszú-hosszú beszélgetéssel folytatódott -
márpedig én a cseh nyelvvel csehül állok. Ekkor, kissé reményemet
vesztve, a CCIR sávon próbáltam valami élvezhető zenét találni.
Sikerült is, a harmadik műsorban. (Félreértések elkerülése végett, ez
az Osztrák Rádió harmadik műsora volt.) Sajnos, a távolsági vétel
elhalkulásai sokat rontottak műélvezetemen. Ezen valamiképpen segíteni
kell! Milyen gondolata támadhat egy szakmailag fertőzött egyénnek?
"Építsünk könnyen, gyorsan antennaerősítőt!"
A gondolatot tett követte, és egy röpke hét múlva már helyére is
került a "szuper" antennaerősítő; 1,2 decibeles zajtényezője és 16
decibeles erősítése szép reményekre jogosított. Természetesen az
antennafejben kellett elhelyezni, s az e célra módosított ST 240
táplálta a levezető antennakábelen keresztül. Mit ne mondjak, megérte
a fáradságot. Attól kezdve, ha ingadozó minőségben is, de állandóan
sztereóban szóltak az osztrák adók. Kísérletképpen az antennát déli
irányba forgatva, a jugoszláv adókat is szépen behoztam (Budapesten
lakom), de végül is nem forgathattam állandóan az antennát. Merre
irányítsam?! Meghagytam félúton a két irány közt, hogy azért
elfogadható legyen a vétel mindegyik adóról. Az ezt követő időkben a
viszonylag stabil osztrák és jugoszláv adóállomásokon kívül - ha
különleges volt az időjárás - sikerült angol, francia és spanyol
adókat is venni. (Igaz, mindig csak rövid időre.)
Két évvel ezelőtt az év első délelőttjén (a tv szilveszteri
műsorától és a közben elfogyasztott italtól) kissé kábultan ébredve,
szellemi táplálékot kerestem. Mit ígér az újesztendő első napjára az
év végi hajrában kimerült televízió? Bizonyára semmi különöset. De
mégis! Újévi koncertet hallhatunk Bécsből! No ez már valami! Sztereó
vétel URH-n az Osztrák Rádióból, hozzá a kép a Magyar Televízióból -
igazán kellemes program! Össze is jött minden, és igazán kellemesen
szóltak az optimizmust, életkedvet sugárzó Strauss-művek, kiegészítve
a képi gyönyörrel, a szépen feldíszített koncertterem látványával. Ez
az újévi koncert mindig világesemény, műholdon keresztül láthatják és
hallhatják Japántól Amerikáig és Ausztráliáig a világ számos
országában. Az én műélvezetemet kissé zavarta, hogy a rádióvétel
némiképp zajos volt. Megpróbálkoztam a jugoszláv adókkal is, és
szerencsésen megtaláltam azt, amelyik szintén közvetítette a műsort. A
zaj azonban itt sem volt kevesebb. Ha most az antennát kissé
elforgathatnám! - gondoltam; no de mégsem mászhatok újév napján a
tetőre! Bele kellett nyugodnom a helyzetbe. Azaz mégsem! Hisz ezt a
műsort a Magyar Rádió harmadik műsora is közvetíti! Megszabadulhatok a
zajtól, tisztán élvezhetem a muzsikát. Csak egy érintés a készülék
szenzoros memóriáján és... És a hatás döbbenetes volt. Teljesen eltűnt
a zaj. Meg a muzsika is! Mert ami addig életvidám volt, csillogott,
szárnyalt, az most nem volt sehol. Nem akartam hinni a fülemnek.
Visszakapcsoltam Bécsre. Újra a régi minden. Jugoszláv adó. Kicsit
zajos, de jól szól. Magyar adó. Mint akit fejbevertek. Fakó,
élettelen, levegőtlen, dinamikátlan.
Végül is a koncert hátralévő részét zajosan ugyan, de a bécsi
rádióból hallgattam végig. Tapasztalataim azonban nem hagytak
nyugodni, és baráti körben megvitattuk az eseményeket. A Magyar Rádió
harmadik műsorának hangminőségéről ugyan mindenkinek volt már
valamilyen véleménye, de még senki sem volt olyan helyzetben, hogy AB
tesztet csinálhatott volna - rádión. Leginkább olyan észrevételek
hangzottak el, hogy a 3. műsor mindig halkabban szól, mint a Kossuth
vagy a Petőfi, nincsenek igazán szép mély és magas hangjai, de például
a helyszíni közvetítések mintha szebben szólnának. A-B tesztet viszont
nem lehet csinálni! Általában. Csak néhanapján - például éppen
újévkor! Még egy darabig elmorfondíroztunk rajta, de aztán jöttek a
napi problémák, és a következő újév még olyan messze volt! - feledésbe
merült az egész.
Egyszer azonban rádiós berkekben hifiről esett szó, és akkor
elmeséltem élményemet a háromféle rádióadásról. Cs. Kádár Péter (a
Hi-Figyelő szerkesztője) és Kishonti István - mindketten a hifi jó
értelemben vett megszállottai - fejükbe vették, hogy végére járnak a
dolognak: magnóra veszik a műsort az Osztrák, a Jugoszláv és a Magyar
Rádióból és összehasonlítják az Osztrák Rádióban rögzített műsor
kópiájával. Ezt persze könnyebb volt elhatározni, mint véghezvinni.
Hosszadalmas előkészítés után ígéretet kaptak az Osztrák Rádiótól,
hogy megkapják a műsor egy részének kópiáját - ez volt a legfontosabb.
Most aztán meg kellett szervezni a rádiófelvételt. Természetesen olyan
vételi helyet kellett keresni, ahol mindhárom adó jól vehető s ahol a
felvétel technikai feltételei is megvannak. De vajon hol látják
szívesen újév napján a rádiókkal és magnókkal felszerelt
megszállottakat?!
Hála azonban a Posta Műszaki Igazgatóság és a Magyar Rádió
segítségének, összejött ez is. Engedélyt kaptunk, hogy a Kab-hegyi URH
és TV adóállomáson készíthessük el a felvételt. A magnókat a Magyar
Rádió kölcsönözte, a rádiókat mi magunk szedtük össze, Nagra magnók és
ST 240 típusú rádiók képezték az expedíció technikai hátterét. (Mert
bizony expedíciónak ígérkezett a javából.) A tervek szerint december
31-én kellett telepíteni a készülékeket a január elsejei
rádiózgatáshoz. Szállást azonban nem kaptunk a közelben, így hát
mindkét nap meg kellett tennünk az utat Budapestről Kab-hegyre és
vissza. Az időjárás nemcsak a rádiózással függ össze, hanem a
közlekedéssel is. "Megnyugtatásunkra" a Postaiak elmondták, hogy volt
már olyan hóesés, amikor egy hétig se le, se fel Kab-hegyre! (Két
héttel később ez be is következett!) Biztató kilátások...
Szerencsénkre azonban 31-én ragyogó időben sikerült elérnünk
Kab-hegyre, ahol a segítőkész személyzet támogatásával hamarosan
elfoglaltuk "vételi állásainkat". Megpróbáltuk jó előre azonosítani a
venni kívánt adókat, de nem várt nehézségekkel kerültünk szembe. A
vételi viszonyok ugyanis olyanok voltak, hogy számtalan osztrák és
jugoszláv adóállomás jött be - csak éppen azt nem tudtuk, melyik fogja
közvetíteni az újévi koncertet. Mindegy, majd holnap kiderül.
Tunereinken gondosan beprogramoztuk a különböző adóállomásokat,
azonosításukat pedig másnapra hagytuk. Újév napján még mindig nem
sikerült kiderítenünk, melyik adókon lesz majd hallható a koncert.
Az idő elérkezett, a magnók elindultak. A budapesti és a Kab-hegyi
magyar adókon kívül végül is két osztrák és egy jugoszláv adóállomáson
találtuk meg a műsort. (Közben a koncert képanyagát is figyelemmel
kísérhettük a tv-adó ellenőrző monitorán.) A kezdeti izgalmak
elmúltával arra is vállalkoztunk, hogy fejhallgatón nyomon kövessük az
egyes adók műsorát, és bizonyos előzetes összehasonlításokat is
végezzünk. Sajnos, a két évvel korábban tapasztalt helyzet nem
változott. A magyar adóállomásokról fojtott, ködös, dinamikátlan zenét
hallottunk. Tapasztalataink azonban máris gyarapodtak, mert
felfigyeltünk a jugoszláv adó torzítására is. A Kab-hegyi adó műsorán
szintén megfigyelhettük néha ugyanezt a torzulást.
Hogy az ottani felvételeket nyugodt körülmények között is
összehasonlíthassuk, igyekeztünk konszolidált körülményeket teremteni;
"bekéredzkedtünk" egy audiofil barátunkhoz. A Nagrák kimenete
nagyszintű, így az erősítő két nagyszintű bemenetén keresztül, a
bemenetválasztó kapcsolóval lehetett AB tesztet csinálni. Bizony
jókora különbségeket hallottunk!
Kab-hegy: beszűkült csőhangzás, fakó, élettelen, se mély, se
magas, szinte már monó - különösen az osztrák rádióból felvett anyag
hallgatása után. Lapos, dinamikátlan, "kár tovább hallgatni". Újabb
tekercs: talán hallgassuk inkább a budapesti adót... A felvétel kissé
zajos. Kab-hegy térségében a vételt időnként megzavarja a szomszédos
csatornán működő csehszlovák adó. Modulációs csúcsokban a sztereójelek
spektruma mintha átlapolná egymást. No de ettől eltekintve? - nem,
ettől eltekintve sem jobb.
Hát a jugoszláv adó, az jobb-e? (Újabb tekercsek a magnókra.
Kezdőhangra állás, start.) Talán. Jobb? Más. Mintha élne.
Lendületesebb. Jobb a hangzásbalansz. A sztereó-kép határozottan
javul. Igen. Ez majdnem úgy szól, mint az eredeti. De azért nem
egészen. Bár a felvételi szintszabályozó minden esetben ugyanott állt,
ez a felvétel mintha kicsit hangosabban szólna. Csalóka, mert a
tapasztalat szerint két jó hangzás közül általában a hangosabb jobbnak
tűnik. Ezt az adót jól kimodulálták. Talán túlságosan is! A forte
észrevehetően torz. (Az eredetin nem.) Ha a modulációt jobban kézben
tartanák...lehetne belőle tisztességes hangzás is.
Kissé fásultan tesszük fel a következő szalagpárt. Osztrák adó
kontra másik osztrák adó. Nincs kontra. Az orsók forognak, a zenészek
muzsikálnak. Mindkettőn. Az egyiken (a távolabbi, kisebb teljesítményű
adóállomáson) kissé zajosabban. De ezek sokkal jobban szólnak. (Ha nem
is annyira, mintha egy jó öreg LP-t hallanánk...)
Az expedíció sikerült, de "a beteg meghalt". Igazolódott a gyanú
(Gyanú??? A szerk.), hogy a magyar URH 3. műsorának hangminősége nem
elég jó. Természetesen később a magnótekercseket is visszahallgattuk,
és összehasonlítottuk őket az időközben megérkezett eredeti felvételi
anyaggal; az eredmény csak megerősítette helyszíni tapasztalatainkat.
Érdekes volt megfigyelni, hogy viszont az osztrák rádiófelvétel
hanganyaga mennyire jól egyezett az eredeti felvétel hangzásával!
Miután mind a Magyar Rádió, mind a Posta Műszaki Igazgatósága
messzemenően támogatta vételkísérletünket, azt reméljük, hogy az
eredmények ismeretében igyekeznek megkeresni a közvetítő lánc "gyenge
láncszemét", s ha módjukban áll, megszüntetik legalább a durva
hibákat. Ehhez kívánok nekik jó munkát, a rádióhallgatóknak pedig - a
jövőben - jó vételt.