Hagyományos Hanglemez Happening |
E Kulturális háziünnepség idején az MHV féláron ad egy sereg
újdonatúj, különös gonddal szerkesztett kiadványt. Minthogy a mi őszi
kötetünk csaknem mindig októberre vagy még későbbre csúszik, a
hanglemezvásárról csak utótag tudósíthatjuk Olvasóinkat - ha csak nem
vágunk elébe a dolgoknak. Ezért még februárban felkértük diszkofil
szakértőnket, Uhrman Györgyöt, hogy konzultáljon Uhrman Györggyel, az
MHV komolyzenei szerkesztőjével, és előlegezzen meg nekünk annyi
információt a H-H-Hacacáréról, amennyit csak lehet. Ő szabadkozott
ugyan ("vigyázzatok, én amilyen válogatós vagyok gyűjtőnek,
ugyanannyira lelkes vagyok szerkesztőnek!"), de mi azt mondtuk: sebaj.
Az a fő, hogy az Olvasó mielőbb megtudja, érdemes-e félretennie a
pénzét egy-egy új lemezre - s ha igen, melyikre.
*
A hagyományteremtéshez néha tíz esztendő is kevés, de a Hungaroton
Hanglemez Hetek már első próbálkozásra hagyományt teremtett; 1978 óta
nemcsak a céltudatos, "megrögzött" gyűjtők tábora, de az alkalmi
lemezvásárló is minden évben elvárta a folytatást: a színes
választékot ajánló hanglemezheteket - és a kedvezményes árat. Az őszi
zenei versenyek és a Művészeti Hetek közé ékelődő Hungaroton-fesztivál
lapjait ma már nem lehet kitépni Budapest zenei naptárából.
Kilenc év alatt a zeneirodalom halhatatlan remekműveinek egész
sora jelent meg, éspedig magas színvonalú előadásban; "szürke" lemez
nem szégyenkezett a fényes korongok között. A HHH programjaiban a
Hungarotonnak csakis a reprezentatív felvételei szerepelnek. Közülük
nem kevés CD-formában új életre kelt a nyugati boltokban - némelyikük
itthon is. A program általában híven tükrözi a már hosszabb ideje
követett kiadói politikát: előtérbe állítja a (magyar és külföldi)
klasszikus szerzők műveit, a zeneirodalom nagy korszakait, de
megpróbálja feltárni a kevésbé kiaknázott területeket, a
ritkaság-értékű zeneműveket is. Ez így együtt nem kevés; a siker
záloga az arányérzék. Hogy megtaláltuk-e a helyes arányokat? Helyesnek
tartjuk, hogy a programban méltóképpen képviselve vannak a klasszikus
magyar szerzők és - több évtizedes divatuknak megfelelően - a barokk
nagyjai. Mi magunk is keveselljük viszont az örökké népszerű bécsi
klasszikusokat és a nagy romantikusokat. (Igaz: az egyidejűleg a külső
piacot is megcélzó kereskedelmi stratégia éppen ennek a repertoárnak
nem kedvezhet. Az is igaz, hogy ezt a területet más, korábbi és
"évközi" kiadványok is pótolják, például Ferencsik állandóan kapható
Beethoven-szimfóniaciklusa, a licences Mozart-szimfóniák stb.)
Változtat-e az összképen az idei, a tizedik HHH? Némely ponton
kisebb korrekciókat hajtunk végre. A Schubert-repertoárnak például jó
szolgálatot tesz a Budapesti Fesztiválzenekar és Fischer Iván új
lemeze, amely most a IV. és V. szimfónia előadásával egészíti ki e
nagy mester jelentős szimfóniáinak Hungaroton-sorozatát (az ugyanezen
előadóművészek produkciójában már megjelent III., VIII. és IX.
szimfóniát). Kifejezetten a hazai kínálatot kívánják kiegészíteni a
"romantikus slágerek" a Magyar Állami Hangversenyzenekar és Fischer
Ádám lemezein; Csajkovszkij "bomba-nyitánya", az 1812, plusz a Szláv
induló, s a harcias hangulatot élesztő Hacsaturján Kardtánc is,
egészen a végső kicsengésig, Saint-Saëns Haláltáncáig... Ravel
Bolerója kevésbé harcias, de nem kevésbé halálos szenvedélyű
hangjaival járul hozzá a biztos sikerhez... Az Amadinda Ütőegyüttes
lemeze a kortárs zenével szembeni adósságunkból törleszt valamennyit.
(A szerzők között Xenakis, Cage, Steve Reich és a magyar Sáry László,
illetve Márta István neve már éppenséggel napjaink zenéjének modernebb
irányzatait jelzi.)
A többi kiadvány a tíz éve mind határozottabban kirajzolódó
arcéleket húzza még erősebbekre.
Egyre láthatóbban bontakozik ki a Bartók-életmű legfontosabb
darabjainak újabb rögzítése (immár digitális technikával). Ezúttal a
zongorára és zenekarra írott művek együttese jelenik meg (a három
versenymű, a Zene, a fiatalkori Rapszódia és a Scherzo) Kocsis Zoltán
és a Budapesti Fesztiválzenekar előadásában, Fischer Iván
vezényletével. E vállalkozás horderejét túlbecsülni alig lehet.
A Liszt jubileum utóhangjaként a Vándorévek III. kötetét is Kocsis
Zoltán játszotta lemezre. Reméljük, hogy e Nagy Zenei Napló korábbi
esztendei szintén megjelennek majd, ha visszafelé kell is lapozgatnunk
majd az időben.
A barokk zenét két utolérhetetlenül népszerű sorozat digitális
újrafelvétel szolgálja a Liszt Ferenc Kamarazenekar: a Brandenburgi
versenyekével, melynek híres trombitaszólóját európai rangú szólista,
Edward H. Tarr fújja és A négy évszakéval, azzal a művel, melyet egész
bizonyosan a nap mind a huszonnégy órájában hallani lehet valahol a
földkerekségen.
A régi zenét igen régi (középkori) Szent Miklós-játékokkal
képviseli a Schola Hungarica s nem is olyan régi, XVIII-XIX. századi
magyar tánczenével a Capella Savaria.
A türelmes Szókratész címszerepében Gregor József már a Szegedi
Nemzeti Színházban is nagy sikert aratott. Telemann vígoperájának
kétnejű bölcse most a hanglemezen is bizonyíthatja türelmét a civakodó
asszonyokkal szemben.
Opera: az Andrea Chénier a középpontban álló repertoártól
(legalábbis Magyarországon) egy lépéssel távolabb található zenedrámák
felvételét folytatja. E külföldön igen népszerű műből a CBS egy
évtizeden belül másodszor óhajtott új albumot kibocsátani. A
koprodukciós ajánlatot a Hungaroton annál is inkább örömmel vállalta,
mert így ismét a hazai mikrofonok elé állhatott világhírű énekesnőnk,
az utóbbi esztendők uralkodó drámai szopránja, Marton Éva, ugyancsak
világsztár partnerével, José Carrerasszal. Mellettük magyar lemezen új
hang szólal meg, Giorgio Zancanaro, aki eddig két nagy
Domingo-felvételen jeleskedett, A trubadúrén (Giulinival) és A végzet
hatalmában (Mutival).
Sass Sylvia a Mozart, Wagner, Verdi és Puccini áriák és teljes
operák után orosz, francia és olasz verista szerzők műveiből készült
rádiófelvételeivel jelentkezik a HHH műsorán.
Az emberiség zenei öröksége kimeríthetetlen. Nem kétséges, hogy a
következő tíz HHH programjának megtervezése sem okoz gondot
(legfeljebb sok-sok munkát) az MHV-nak; lesz mit felvenni és kiadni.
De hogy az 1997-es HHH-n milyen hanghordozók viselik majd a Hungaroton
címkét; hogy lesznek-e még új fekete lemezek; hogy a CD uralkodik-e,
avagy diadalmaskodott-e már felette a DAT-kazetta - erre nézve nem
merek jóslatokba bocsátkozni.